« ERDŐGAZDASÁG. Írta Lászlóffy Gábor. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

VÍZÉPÍTÉSZET. Írták Kelen József, Hegedeös Miklós és Remenyik Andor. »

293VADÁSZAT.
Írta Bossányi István

Pálffy József gróf erdőházi vadászkastélya.
Hazánk nyugati vaddús vidékeihez csatlakozik Pozsony vármegye is. Hogy a vármegye vadbőség és tenyésztés tekintetében magas színvonalon áll, az szerencsés természeti viszonyaiban keresendő, mert a Morva és Duna szögétől észak-kelet felé, Nyitra vármegye határáig húzódó Kis-Kárpát hegységtől jobbra elterülő Vágvölgyben s a balra elterülő Morva völgyében az erdő és mező arányosan van elosztva, a hol a vad búvóhelyet és táplálékot bőven találhat. De nem szűkölködik az erdőrészletek egyenletes elosztásában az úgynevezett Mátyusföldje sem. A Csallóköz már kevésbbé van ilyen kedvező helyzetben, mert habár a Duna mentén a ligeti erdők bőven fordulnak elő s a vad búvóhelyeiül szolgálhatnának, az árvizek e kedvező körülmény hatását csökkentik. Másrészt abban a kedvező helyzetben van a vármegye, hogy a nagybirtokok szintén egyenletesen vannak elosztva a megye egész területén s ezek a vadtenyésztésnek valóságos oázisai, mert főuraink költséget és fáradságot nem kímélve, a vadat évről-évre szaporítják, a mi a szomszédos területeknek rendkívüli előnyére van. Innen magyarázható az, hogy a vármegye egyes vadászatkedvelői, a községi vadászterületek bérlői, szép eredményeket érnek el. Igaz azonban, hogy e bérlők és társulatok, vadászbérleteiket - kevés kivétellel - szintén szakszerűen és kímélve kezelik.
Az apró vad a vármegye egész területén többé-kevésbbé mindenütt bőven található; legszaporább azonban mégis a Vág és a Kis-Duna között. Kisebb mennyiségben fordul elő a Csallóköz alsó részében. A magas vad a morvavölgyi fenyvesekben és a Kis-Kárpátokban fordul elő nagy mennyiségben s elvétve a dunai ligetekben.
A vadállomány szaporodásával lépést tart a vadorzás is. S e tekintetben a vadorzás minden kigondolható módjával találkozunk. Ezek között talán aránylag a legritkább s a vadállományra a legkevésbbé veszélyes, a lőfegyverrel való orzás. Ennél sokkalta gyakoribb és sokkal veszélyesebb a tőrrakás, mely a vármegye egyes vidékein oly mérveket ölt, hogy például egy 20-30 ezer holdnyi vadászterülettel rendelkező nagybirtokos személyzete negyedévenként 2-3 ezer tőrt szed fel.
A legújabb időben a fogoly-állományra oly veszélyes tojás-szedés kezd divatba jönni s tekintve, hogy ennek ellenőrzése és az ellene való védekezés alig lehetséges, a vadorzásnak ez a módja a fogoly-állományra végzetessé válhatik.
Jóllehet, a hatóságok mindent elkövetnek, hogy a tetten ért vadorzók szigorú megbüntetésével számukat csökkentsék, sőt a vadorzók elszaporodása következtében Pozsonyban és piaczán csak igazolvány mellett lehet vadat eladni, de ez intézkedéseknek eredménye alig mutatkozik.
294Vadászterület.
Pozsony vármegye összes vadászterülete 678,459 k. holdra tehető, melyből 522,440 k. hold mező s egyéb, és 156,019 k. hold erdő. Az erdőterületből a Kis-Kárpát hegységre esik 78,026 k. hold, tehát alacsony hegységi és 77,993 k. hold lapály és ligeti erdő.

Pálffy Miklós herczeg vivrati vadászkastélya.
Saját felvételünk
A vármegye 4 rendezett tanácsú városának vadászterületei, mint községi vadászterületek, bérbe vannak adva. A bérösszegek az utóbbi időben igen magasra szöktek, úgy hogy vannak oly községi vadászterületek hol a kat. holdankénti bér 80 fillér. A legnagyobb vadászterületek tulajdonosai a vármegyében: Pálffy Miklós herczeg, kinek vadászterülete 100,434 k. hold, melyből 51,210 k. hold erdő, 49,225 k. hold. egyéb terület. Hohenlohe herczeg kinek vadászterülete 40,000 k. hold, melyből 12,009 k. hold erdő, 28,000 kat. hold egyéb terület. Károlyi Lajos gróf, kinek vadászterülete 22,335 k. hold, melyből 14,408 k. hold erdő és 7927 k. hold egyéb terület. Esterházy Mihály gróf, kinek vadászterülete 20,917 k. hold; 3000 k. hold erdő, 17,917 k. hold egyéb. Id. Pálffy János gróf, kinek vadászterülete 28,539 k. hold, melyből 17,760 k. hold erdő, 10,779 k. hold egyéb terület. Pálffy József gróf, kinek vadászterülete 17,500 k. hold, melyből 11,000 k. hold erdő, 6500 k. hold egyéb terület. Ifj. Pálffy János gróf, kinek vadászterülete 8998 k. hold, melyből 2664 k. hold erdő, 6334 k. hold egyéb terület. A nagyszombati vadásztársulat, melynek vadászterülete 6000 k. hold mező s egyéb. A gróf Pálffy-család seniorátusi uradalma, melynek vadászterülete 5140 k. hold, melyből 1613 k. hold erdő, 3527 k. hold egyéb terület. Glósz Ernő és társai, kiknek vadászterülete 3500 k. hold szántó és egyéb. Wiener Welten lovag, kinek vadászterülete 4470 k. hold szántó s egyéb, D'Hennin Angelika hercezgnő, kinek vadászterülete 5199 k. hold, melyből 749 k. hold erdő, 4450 k. hold egyéb terület. Pálffy Béla gróf, kinek vadászterülete 5100 k. hold, melyből 500 k. hold erdő, 4600 k. hold egyéb. Molnár László, kinek vadászterülete 2960 k. hold, melyből 100 k. hold erdő, 2860 k. hold egyéb. Üchtritz-Amade Emil gróf, kinek vadászterülete 4370 k. hold, melyből 120 k. hold erdő, 4250 k. hold egyéb. A herczegprimás, kinek vadászterülete 2089 k. hold, melyből 1089 k. hold erdő, 1000 k. hold egyéb. E nagyobb vadászterületeken kívül még több főúrnak s több társulatnak van kisebb-nagyobb vadászterülete.
Lőtt vadak kimutatása.
A fent elősorolt legnagyobb vadászterületek tulajdonosainak pontos lőjegyzékei szerint az utolsó 10 évben lőtt vad egy évi átlaga a következő:
Szarvasbika: 147, szarvastehén és borju: 173, dámvad: 194, őzbak és suta: 261, vaddisznó: 93, mezei nyúl: 22,401, üregi nyúl: 7959, fáczán: 4360, fogoly és fürj: 21,246, erdei szalonka: 286, vadrucza: 1037 darab. Összesen tehát 58,157 darab.
A káros vad (emlős és szárnyas), kóbor ebek és macskák 10 évi átlaga: 15,746 darab. A fent átlagban kimutatott vadat 277,552 k.holdon lövik, esik tehát 4.77 k. holdon egy darab vad.
Vadnemek.
A vadnemek közül előfordul a vármegye területén: a szarvas, a mely aligha ősvadja a vármegyének. Hogy mikor és ki telepítette, arról biztos adatok nincsenek, de az valószínű, hogy ez a vad a Kis-Kárpát hegységben már több évszázad óta található. A mult század elején a jelenleg Károlyi Lajos gróf, akkor Pálffy Nándor gróf stomfa-borostyánkői uradalmában egy vadaskert állott fenn, melyben nagy mennyiségű fővad volt. A fővad az egész Kis-Kárpát hegységben és a morvavölgyi fenyvesekben nagyobbára vadaskertekben tenyésztetik, még pedig: Pálffy Miklós herczegnek három oldalról 295bekerített 48,012 k. holdnyi, Károlyi Lajos gróf 11,000 k. holdnyi teljesen bekerített, ifj. Pálffy János gróf 1747 k. holdnyi részben bekerített, id. Pálffy János gróf mintegy 10,000 k. holdnyi bekerített s Pálffy József gróf mintegy 10,000 k. holdnyi részben bekerített vadaskertjében. Az állomány hozzávetőleg 4000 darabra tehető. Azonkívül előfordul mint váltóvad szórványosan a Kis-Kárpát hegység be nem kerített részeiben, a Duna és Morva folyó ligeteiben.
Szarvas.
A fővadnak ez a szapora volta s talán a vérfelfrissítés hiánya okozza azt, hogy a kis-kárpáti szarvas fejdísze és nagysága, a mármarosi vagy bélyei szarvasok fejdíszétől és nagyságától távol áll. A fővad e visszafejlődésének javítására s főleg az agancsképződés fejlesztésére különféle szerek, a többi között a Holfeld-féle por is használtatott, azonban eredmény nem igen volt tapasztalható.
A fővadat a fent említett vadaskertekben nagy mennyiségénél fogva mesterséges takarmánynyal, még pedig széna-lombtakarmánynyal, kukoriczával, vadgesztenyével, burgonyával, répával és makkal etetik. A széna- és lombtakarmányt erre a czélra készített pajtákban, a nedvdús takarmányt pedig a fákhoz erősített vályukból nyujtják a vadnak. Ezenkívül a vad számára só-nyalatókat állítanak fel. A Pálffy Miklós herczeg vadasában felállított legújabb só-nyalatókba az agyagon és són kívül még a Bartel-féle etető mészport is keverik. Ezt a három alkatrészből összegyúrt, tésztanemű anyagot, hordozható sónyalatók alakjában, ládákban nyujtják a vadnak.
E vadasokban egyes években a fővadnál járványok észleltettek. 1884-ben Károlyi Lajos gróf stomfai vadasában, tüdővész következtében, mintegy 200 drb és 1898-ban Pálffy Miklós herczeg vadasában 70 darab hullott el lépfene következtében. Károlyi Lajos gróf vadaskertjéből, miután a fővad annyira elszaporodott, hogy annak csökkentéséről kellett gondoskodni, élő vadat adtak el Ausztria-, Tirol-, Németország-, Franczia- és Oroszországba. A számszerű legnagyobb küldemény 90 darab volt, mely a Kaukázusba, az orosz császári borsumi vadaskertbe szállíttatott, s kivéve 1 drbot, mely a rekeszben Podvolocsiszkánál elhullott, szerencsésen érkezett rendeltetési helyére. Megjegyzésre méltó, hogy a vad vasúton és tengeren a rekeszben történt szállítása alatt csak vizet és zabot kapott táplálékul. A szállítás 3 hétig tartott. 296Az említett főúr stomfai vadasából benépesíti fővaddal Szatmármegyében a saját, továbbá a kincstári, laposbányai és fernezelyi erdőgondoksági, nemkülönben a nagybányai és felsőbányai városi erdőket, melyeket bérel.

"Mon repas", vadászlak a malaczkai uradalomban.
Saját felvételünk
A szarvasvadászat sikeres gyakorlása czéljából a Kis-Kárpátok legszebb fekvésű helyein vadászkastélyok és vadászlakok épültek, a hol szarvasbőgés alkalmával a főúri társaságok legelőkelőbbjei űzik a vadászat sportját.
Az utolsó évtizedben a szarvaslövetésnek a bőgés ideje alatt való bérbeadása nagy mértékben terjedt el s tekintve, hogy a németországi bérlők nagy árakat fizetnek egy-egy szarvas lelövetéséért, a kisebb vadászatok tulajdonosai is bérbe adják területüket. A vármegyében átlag évenként mintegy 340-350 darab szarvast és tehenet lőnek.
Dámvad.
A vármegye második nagy vadja a dámvad. Ez itt három vadaskertben található, úgymint Esterházy Miklós gróf cseklészi 460 k. holdnyi vadaskertjében mintegy 400 darab, Pálffy Miklós herczeg nagy vadasában, e czélra külön elkerített helyen, a hol mintegy 100 drb és Károlyi Lajos gróf stomfai vadasában, a hol 500 drb dámvad található.
E fővadat a gróf Károlyi-féle vadasba 1848. év előtt Lichtenstein herczegtől szerezték be; Pálffy Miklós herczeg vadasába pedig 1886-ban került és mind a két vadasban örvendetesen szaporodott. A lapátok fejlődése teljesen kielégítő. Ezt a fővadat is mesterséges takarmánynyal táplálják. A Károlyi és Esterházy grófok vadasaiból részben élve adnak el, részben mind a három vadasban együttvéve évente 190-220 darabot lőnek. A mufflonból (ovis musimon) 5 drbot 1891-ben telepítettek Károlyi Lajos gróf vadasába s ma már mintegy 40 darab látható. Pálffy Miklós herczeg vadasába 1899-ben telepítettek 5 darabot s ezek 1902-ig 12 darabra szaporodtak; 2 darab tüdővészben hullott el. Ezt a vadat is mesterséges takarmánynyal táplálják. Lövésre eddig Károlyi Lajos vadasában 1 darab került.
Őzvad.
Az őzvad Pozsony vármegye egész területén előfordul, úgy a Kis-Kárpát hegységben, mint a lapály- és ligeti erdőkben. Legnagyobb mennyiségben ott, a hol a fővad nem honol. A Morvavölgyének a folyó közelében levő szántóin és rétjein, a melyek kisebb-nagyobb erdőrészletekkel vannak környezve, úgy hogy nem ritka eset, hogy Gajar község határában, a szántóföldeken, 15-20 darabot lehet látni. Azonban e vad testalkata és agancsfejldőse sem kielégítő, talán éppen szapora volta miatt. Lövésre kerül évente a vármegyében 400-500 darab.
Vadsertés.
A vadsertés a Kis-Kárpátok hegységében, a Pálffy és Károlyi grófok vadasaiban, szép számmal fordul elő, azonkívül elszéled a morvavölgyi fenyvesekben, valamint a Szempcz nagyközség határában fekvő Esterházy Mihály gróf szentmártoni erdejében, a hol az állomány mindig a téltől függ, mert erős tél alkalmával vándorol le a Kis-Kárpátokból a mintegy 6-8 kilométerre fekvő sík erdőkbe, a hol azután nagyobbára meg is marad. A vármegyében évente 140-150 darabot lőnek.
Nyúl.
A mezei nyúl a vármegye egész területén nagy mennyiségben fordul elő; de legnagyobb a szaporodás Pozsony, Nagyszombat, a Vág folyó és a Kis-Duna közötti területen, továbbá Pálffy Miklós herczegnek és Károlyi Lajos grófnak a Morva-lapály némely helyein fekvő vadászterületein. Kevésbbé szapora a nyúl a Csallóköz alsó részeiben, azonban itt is nem megvetendő eredményeket érnek el. Esterházy Mihály gróf, Pálffy Miklós herczeg, vagy Károlyi Lajos gróf 5-6 főúri vendégével egy napon át 1600-2000 darab nyulat lő; a vadászat eltart reggli 10 órától délután 4-ig, közben 1 órai étkezéssel. De ehhez aránylag hasonló eredményeket érnek el kisebb vadászterületeken is. A vármegyében évente mintegy 40-50 ezer nyulat lőnek.
Az üregi nyúl a morvamenti fenyvesekben fordul elő nagy mennyiségben, de majdnem az összes lapályerdőkben is található kisebb-nagyobb mennyiségben. Ennek az erdőre és a terményekre káros vadnemnek a lövése a Nimródok kedvencz mulatsága, mert a kicsi s gyors futású állatka lövése nem könnyű. Miután az erdőben és terményekben nagy károkat okoz, némely uradalomban kipusztítását, vagy a minimumra való leszállítását határozták el. Erre törekedtek főleg Pálffy Miklós herczeg uradalmában, a hol 1899-ben 21,692 darabot lőttek, de azért nem tudták kipusztítani, mert a reá következő 297években is 6000-8000 darabbal szerepelt a lőjegyzékben. A vármegyében mintegy 10,000 darabot lőnek.
A szárnyas vada között felemlítendő első sorban a fáczán. A fáczán a vármegye egész területén el van terjedve. Alig van berek az egész vármegyében, a hol található nem volna.
Fáczán.
A szarvas után a fáczán tenyészete a vadászterületek tulajdonosainak főtörekvése és ezt oly magas fokra emelték, hogy a fáczán jelenleg a vármegyében már a közönségesebb vadak közé számíttatik.
A fáczánnak nagyobb mennyiségben való tenyészete s különösen egy helyen való összpontosítása tekintetében az első helyet foglalja el Esterházy Mihály gróf tenyészete. Hogy az említett főúr fáczán-tenyészeténél a degenerácziónak elejét vegyék, a tojásokat évente Angliából hozatják s nagyobbára mesterséges úton s csak részben költetik ki kotlós-tyúkokkal vagy pulykákkal. A tojások nagyobb részét szintén az Angliából hozatott költőgépekkel költetik ki és a csirkéket tápláló-gépekkel nevelik fel abban a fáczánosban, a melyben az állomány felfrissítésére vagy szaporítására szükség van.

Id. Pálffy János gróf solirovi vadászkastélya.
A fáczánnak gépekben való felnevelése biztosabb és olcsóbb is, mint a tyúkkal vagy pulykával való felnevelés, mert a gép jobban védi meg a fáczán-csirkéket az idők viszontagságaitól. A csirkéket eleinte főtt tojással, később rizs-tojás-keverékkel és tisztított hangyatojással, végül főtt búzával etetik.
Az eddigi tapasztalat szerint kiköltetett a fenti gépekkel a hozatott fáczántojásokból 80-85%, felneveltetett 55-60%, a mi igen szép eredmény, tekintve azt, hogy a tojások a hosszantartó szállítás alatt minőségben mégis csak szenvednek.
A fáczánokat minden fáczánosban egész éven át búzával etetik, illetőleg a búzát az arra előkészített és tiszántartott cserkészútakra szórják. Az említett uradalomban az utolsó 10 év alatt összesen 16,426 darabot lőttek, nagyobbára kakast, tehát évenként átlag 1642 darabot.
A közönséges fáczánon kívül még szépen szaporodnak más külföldi, s ékes tollazatukról nevezetes fáczánfajok is, mint: a király, arany, elliot, mangol és a versicolor. Szép eredményeket érnek el a fáczántenyésztés terén különösen Pálffy Miklós herczegnél, Károlyi Lajos, id. és ifj. Pálffy János grófoknál, a Pálffy grófi család seniorátusi uradalmában, Hohenlohe és D'Hennin herczegeknél, Üchtritz és Zichy grófoknál. A vármegye egész területén évente mintegy 12-13 ezer fáczán kerül teritékre.
Fogoly.
A fogoly a vármegye egész területén nagy mennyiségben fordul elő. Főleg a könnyű homokos talajt kedveli, a hol kénye-kedve szerint kotorhat 298s e részben kedvező viszonyok között van; másrészt táplálkozása könnyű s búvóhelyet is eleget talál.
Az uradalmakban, különösen erős telek alkalmával, etető kunyhókat állítanak fel, a melyek alá a vadnak búzát hintenek. Mennyisége mégis évente változó, mert kedvező szaporodása a tél szigorúságától és a költés alatti időjárástól függ. A tojásnak a vadorzók által való szedése az állományra végzetessé válhatik, mert azt ellenőrizni s ellene védekezni alig lehetséges. A marháját legeltető pásztorfiú, vagy a szántóján dolgozó munkás, tavaszszal, a költés ideje alkalmával könnyen megfigyeli, hogy honnan repül ki s száll vissza a költő fogoly-pár; ily módon megtalálja a fészket s kiszedi a tojásokat, miután pedig a lelkiismeretlen kúfárok a tojás darabját 16-20 fillérrel fizetik s egy fészekben néha 18-20-24 tojás is található, a lelet a vadorzónak jó keresetet nyújt, a nélkül, hogy veszélylyel járna. A vármegye területén 50-60 ezer fogoly kerül teritékre.
Fürj. Haris.
A fürj a vármegyének főleg déli részein fordul elő. Száma egyenletesen, de folyton apad. Míg 1893-ban 31 vadászterületen 3145 darabot lőttek, addig az 1902. évben 38 vadászterületen 738 darab került terítékre. Az utolsó 10 évben évenként alig 3200 darabot lőttek. A haris a vármegye területének nedvesebb helyén elvétve mindenütt előfordul. Mintegy 100-150 darabot lőnek.
Szalonka.
A szalonka tavaszszal inkább a hegységben, őszszel pedig nagyobb mennyiségben a lapály-erdőkben fordul elő. Évente mintegy 160-180 drbot lőnek.
Túzok.
A túzok előfordul az egész Csallóközben, elég nagy mennyiségben. Tekintve azonban óvatosságát, csak mintegy 40-50 darab kerül teritékre.
Vízi szárnyasok.
E szárazföldi vadnemeken kívül előfordulnak nagy mennyiségben a Duna, a Kis-Duna, a Feketevíz, a Morva és a Vág folyó mentén a legkülönfélébb vízi szárnyasok, a többi között nagy mennyiségben a vadlúd és a vadrucza.
A vadlúd az őszi húzásnál, kb. szeptember 20-tól egészen az erős fagyok beálltáig, illetőleg az első hóesésig, tartózkodik a Duna mentén, nappal az őszi vetéseken, éjjel pedig a Dunapart legelhagyatottabb és hozzáférhetetlen helyein ezer számra. A szántókról délfelé húz a Dunára, főleg akkor, ha harmat nem volt, hogy szomját és fürdési vágyát kielégítse; rövid idő múlva ismét visszaszáll a téli vetésre, este felé, napnyugta előtt, vagy néha a teljes sötétség beálltával megszokott éjjeli tanyájára a Dunapartra, a honnan ismét napfelkelte előtt az őszi vetésre száll vissza.
A szenvedélyes Nimródnak a vadlúd húzása izgató, de nem mindig eredményes mulatság. Évente mintegy 80-100 darabot lőnek.
A vadrucza a már említett folyók mentén mindenütt nagy mennyiségben fordul elő, úgy a csörgő-, mint a tőke-rucza.
Mennyisége az egyes mocsaras helyek lecsapolásával némileg apadt ugyan, s azért inkább folyómenti részekre szoríttatott, de itt még mindig elegendő található. Évente mintegy 2000-2500 darabot lőnek.
Előfordulnak ezenkívül a folyamok s főleg a Duna mentén a daru, a gém, a különféle vízi szalonkák, pegazinok, a kormorán, a vízi galambok stb.
Vidra és róka.
Az emlősök között felemlítendő a vidra. Az emlős ragadozók közül a vármegyében nem sok fordul elő, a mi a vadtenyésztés és a vadfelügyelet nagy kifejlettségre vall.
A róka elvétve mindenütt előfordul, főleg a Kis-Kárpátokban, s innen azután néha-néha lesompolyog a közelfekvő fáczánosokba, a hol azonban előbb-utóbb kelepczébe kerül. Évente 400-450 darabot lőnek. Előfordulnak ezenkívül a görény, a nyest, a menyét, melyek mindannyian nem szívesen látott vendégei a fáczánosoknak.
A szárnyas ragadozók közül előfordulnak a vércse, a különféle kányák, sólymok és az ölyv, azonkívül a varjú és a szarka.
Vadaskertek.
Pálffy herczeg és a Pálffy grófok, valamint Károlyi Lajos gróf vadaskertjei sodronykerítéssel vannak kerítve; ez 2 méter magas és 2-3 méter távolságban álló faoszlopokból s az oszlopokra alul sűrűbben, felül pedig ritkábban 16-18 sor 3-4 m/m-es sodrony van feszitve, illetőleg verve. E kerítések felállítása és fenntartása nagy összegeket igényel, mert például az 1869. évben Károlyi Lajos gróf 11,000 k. holdnyi vadaskertjének kerítése - melynek kerülete 20,765 folyó öl - 90,000 koronába került.

Ifj. Pálffy János gróf vadászlaka a pudmericzi uradalomban.
299Kengura.
Esterházy Mihály gróf cseklészi vadaskertje 2 m. magas kőfallal van bekerítve. Említésre méltó, hogy e vadaskertben 2 különleges vadnemmel tettek kísérletet. Néhány évvel ezelőtt a kengurut és tynamút telepítették e vadaskertbe. Két pár kenguru értkezet, melyek közül 1 darab szállítás közben hullott el és három darab megmaradt. A kenguru-család az éghajlatot igen jól állotta, sőt 16°-18°-os hidegben sem esett baja; az egyik nőstény meg is fiadzott s a kölyke fel is nevelkedett, azonban a 460 k. holdnyi vadas nem nyújtott elég teret, gyakran 10 méter hosszú és 2 méter magas ugrásaiknak, úgy, hogy a 2 méter magas kőfalon könnyen keresztül szöktek. Egyszer-kétszer sikerült őket a vadasba visszaterelni, de végre egy ízben, az állatot nem ismerő szomszéd csősz, valószínűleg ijedtségből, lelőtte mind a kettőt.
Tynamu.
A másik különleges, de szárnyas vad, a Tynamu rufescens, vagy az úgynevezett inambú. Ez a szárnyas vad hasonló a fogolyhoz, nála azonban nagyobb. Repülni nem szeret s arra csak a végső esetben szánja el magát, akkor is lomhán és alacsonyan repül; de annál gyorsabban tud futni s ezért lóháton szokták vadászni. Évente 2-3-szor 6-8 tojást rak, tehát igen szapora. Nevezetes sajátsága az, hogy a jércze tojásait a kakas üli, költi és neveli is fel a csirkéket, s így mindig több kakasra, mint jérczére van szükség. Húsa jobb, mint a fáczáné. Az éghajlatot is jól állja, tenyészete jól halad.

« ERDŐGAZDASÁG. Írta Lászlóffy Gábor. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

VÍZÉPÍTÉSZET. Írták Kelen József, Hegedeös Miklós és Remenyik Andor. »