30SOMOGY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI.
Írta Reiszig Ede dr., a Magy. Tört. Társulat és a Magy. Heraldikai
és Genealogiai Társaság igazg. választmányi tagja,
kiegészítette Vende Aladár, a monografia szerkesztője
Somogy vármegye Magyarország délnyugati részén, a Balatontól délre, szelíden dombos vidéken terül el és egészen a Dráváig nyúlik le. Határa éjszakon a Balaton tava és Veszprém vármegye, keleten Tolna- és Baranya vármegye, délen Horvát-, Szlavon-ország, nyugaton Zala vármegye. Somogy vármegye területén van egy rendezett tanácsú város - Kaposvár - és 310 kis- és nagyközség.
Somogy vármegye területe 1,159.933 k. hold és összes lakossága, az 1910. évi népszámlálás adatai szerint, a rend. tan. városéval együtt 365.961 lélek, a kik közül 1162 katona. A jelenlevő lakosok közül külföldi honos 675, míg a vármegyebeliekből külföldön tartózkodik 2541. A jelenlevő lakosságból 182.244 a férfi és 183.717 a nő, tehát ezer férfira 1008 nő esett. Családi állapot szerint 175.955 nőtlen és hajadon, 166.111 házas, 23.384 özvegy és 511 törvényesen elvált. A lakóházak száma 55.494. A népesség anyanyelv szerint így oszlik meg: 333.597 magyar, 18.718 német, 364 tót, 63 oláh, 4 kisorosz (ruthén), 9934 horvát, 44 szerb és 3237 egyéb, a kik legnagyobbrészt czigányok, cseh-morvák és vendek. A nem magyar anyanyelvűek közül magyarul beszél 25.618; írni és olvasni tud 252.072, vagyis a lakosság 80,1%-a. A vallási megoszlás a következő: róm. kath. 273.650, gör. kath. 106, ref. 63.569, ág. h. ev. 17.700, gör. kel. 129, unit. 104, izr. 10.645, egyéb 58. Tíz év előtt a lakosság összes száma 345.586 volt s ezt a mai állapottal összehasonlítva, a tízévi szaporodás 20.375 lélek, a mi 5.9%-nak felel meg. A népsűrűség km2-ként 54.8.
Somogy vármegye kilencz járásra oszlik, a melyek a következők:
1. Barcsi járás, 26 községgel; területe 108.483 k. hold, lakóházak száma 4466 és a lakosság 33.919 lélek. A népességből 23.647 magyar, 3182 német, 33 tót, 2 oláh, 6673 horváth, 13 szerb, 369 egyéb; magyarul beszél 31.466, ír és olvas 22.639; róm. kath. 24.718, gör. kath. 6, ref. 7962, ág. h. ev. 212, gör. kel. 29, unit. 1, izr. 991.
II. Csurgói járás, 29 községgel; területe 121.578 k. hold, lakóházak száma 6001 és a lakosság 38.465 lélek. A népességből 38.027 magyar, 77 német, 23 tót, 1 oláh, 276 horvát, 2 szerb, 59 egyéb; magyarul beszél 38.381, ír és olvas 26.914; róm. kath. 25.832, gör. kath. 10, ref. 4962, ág. h. ev. 6963, gör. kel. 11, unit. 3, izr. 683, egyéb 1.
III. Igali járás, 34 községgel; területe 104.368 k. hold, lakóházak száma 5451 és a lakosság 33.899 lélek. A népességből 28.787 magyar, 4968 német, 4 tót, 9 horvát, 131 egyéb; magyarul beszél 32.775, ír és olvas 23.895; róm. kath. 26.146, ref. 3240, ág. h. ev. 3915, gör. kel. 1, unit. 1, izr. 584, egyéb 12.
IV. Kaposvári járás, 50 községgel; területe 165.374 k. hold, lakóházak száma 7852 és a lakosság 48.731 lélek. A népességből 45.065 magyar, 3217 német, 30 tót, 2 ruthén (kisorosz), 18 horvát, 1 szerb, 399 egyéb; magyarul beszél 48.131, ír és olvas 32.426; róm. kath. 36.946, gör, kath. 22, ref. 10.717, ág. h. ev. 290, gör. kel. 7, unit. 59. izr. 675, egyéb 15.
V. Lengyeltóti járás, 26 községgel; területe 121.593 k. hold, lakóházak száma 4822 és a lakosság 31.147 lélek, a kik közül 30.656 magyar, 259 német, 23 tót, 9 horvát, 200 egyéb; magyarul beszél 31.111, ír és olvas 20.888; róm. kath. 26.586, gör. kath. 4, ref. 2948, ág. h. ev. 813, gör. kel. 1, unit. 2, izr. 789, egyéb 4.
VI. Marczali járás, 40 községgel; területe 158.036 k. hold, lakóházak száma 7289 és a lakosság 48.629 lélek. A népességből, 48.184 magyar, 112 német, 9 tót, 2 oláh, 1 kisorosz (ruthén), 17 horvát, 304 egyéb; magyarul beszél 48.566, ír és 33olvas 33.532; róm. kath. 44.544, gör. kath. 6, ref. 1680, ág. h. ev. 1440, gör. kel. 4, unit. 1, izr. 954.
VII. Nagyatádi járás, 30 községgel; területe 137.446 k. hold, lakóházak száma 5280 és a lakosság 36.420 lélek, a kik közül 33.481 magyar, 470 német, 32 tót, 1 kisorosz (ruthén), 1401 horvát, 4 szerb, 1031 egyéb; magyarul beszél 36.020, ír és olvas 25.072; róm. kath. 25.026, gör. katk. 18, ref. 10.160, ág. h. ev. 348, gör. kel. 15, unit. 2, izr. 850, egyéb 1.
VIII. Szigetvári járás, 44 községgel; területe 102.441 k. hold, lakóházak száma 5234 és a lakosság 33.268 lélek. A népességből 26.369 magyar, 4892 német, 23 tót, 1457 horvát, 3 szerb, 524 egyéb; magyarul beszél 31.543, ír és olvas 21.877; róm. kath. 22.876, gör. kath. 9, ref. 9557, ág. h. ev. 60, gör. kel. 23, unit. 19, izr. 723, egyéb 1.
IX. Tabi járás, 31 községgel; területe 133.289 k. hold, lakóházak száma 6523 és a lakosság 37.359 lélek, akik közül 35.954 magyar, 1122 német, 126 tót, 1 oláh, 11 horvát, 3 szerb, 142 egyéb; magyarul beszél 37.188, ír és olvas 26.794, róm. kath. 22.349, gör. kath 9, ref. 10.807, ág. h. ev. 3131, gör. kel. 3, unit. 2, izr. 1037, egyéb 21.
A vármegye községei betűrendben a következők:
Ádánd.
Ádánd. Siómenti magyar kisközség. Körjegyzői székhely. Házainak száma 246, lakosaié 1562, a kik róm. kath. és református vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A Szalók-nemzetség családi ágának ősi birtoka. Ez ág sarja Mihály (1232-63), kinek fia Elek volt. Ennek özvegye, és fia, János, 1279-ben itteni birtokaikat eladták. 1356-ban a helységnek már hetivásártartási joga volt. 1460-ban Ugron Imre birtoka. 1536-ban Perneszi Imre és Ugron Bernát voltak a földesurai. 1572-ben, a török hódoltság alatt, az endrédi nahiébe (járás) tartozott és ekkor hét, 1582-83-ban pedig 12 adóköteles háza volt. 1665-ben Perneszi János itteni birtokait Salomvári Jánosnak, 1669-ben pedig Vizeki Tallián Gergelynek idegenítette el, 1695-ben Babócsay Ferenczné szül: Perneszi Anna Juliánna és Perneszi Zsigmond voltak itt birtokosok. 1715-ben e helységben 11 háztartást írtak össze. 1715-ben Babócsay Ferencz özvegye, 1726-1733-ban a Perneszi család, 1767-ben Tallián János alispán, 1835-ben a Csapody család, továbbá a Vizeki Tallián, Bottka és Szelestey, majd a Zeke, Terstyánszky, Horváth, Rosty családok voltak a földesurai. E birtokokat 1856-57-ben a gróf Wickenburg, majd a Tallián család és ezektől később a Bálványosi Satzger család vette meg. Jelenleg Satzger Gézának van itt nagyobb birtoka és az övé a községbeli érdekes régi kastély is, melyet még Csapody Pál építtetett. A róm. kath. templom építési ideje ismeretlen. A református templom 1828-ban épült. 1812 május elsején a helység országos vásárok tartására nyert kiváltságot. A községben 1831-ben a kolera pusztított, 1910 márcz. 24-én pedig 32 háza égett le. A lakosok olvasókört és önsegélyző szövetkezetet tartanak fenn. A községtől keletre feküdt egykor Hetye falu, mely a török hódoltság alatt pusztult el. Egykori templomának romjai ma is láthatók. A hagyomány szerint a hódoltság idejében a helység lakosai a Bulato nevű völgykatlanba menekültek, hol azonban a török martalóczok legyilkolták őket. Ezen a vidéken feküdt Kisfalud is, mely az 1229-1279. években a székesfehérvári káptalan birtoka. A községhez tartozik Pösze-puszta; ennek egy része eredetileg somogyi várföld volt, melyet IV. László király 1276-ban Berencsi András mesternek adományozott. 1279-ben a Szalók-nembeli Elek özvegyének és fiának, Jánosnak, birtoka. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. Szent János tiszteletére szentelt kőtemplomát 1343-ban említik. 1428-ban Rozgonyi Istvánné szül. Szentgyörgyi Czeczilia nyerte adományul. 1438-ban a Batthyányakat és a Fajszi Ányosokat iktatják a helység birtokába. 1506-ban Perneszi Imre birtokában találjuk. 1703-ban puszta és a Perneszi családé. 1856-ban gróf Wickenburgé. A községhez tartozik még: Csabak- (azelőtt Potolyi-), Diósvölgy-, Keresztély- (azelőtt Vaskereszti-) és Selyem-majorok és Erzsébet-puszta.
Ádánd. - A Csapody-féle kastély. Most Satzger Gézáé.
Almamellék.
Almamellék. Az Almás-patak mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 198, lakosaié 1455, a kik nagyobbrészt róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben 1313-ból van róla adatunk, a mikor Szigeti, később pedig Almamelléki Lancrét fiai és Almamelléki Beke István és János laktak itt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint egyházas hely volt. A XIV. században Baranya vármegyéhez tartozott. 1626-ban Balogh János, 1660-ban Balogh András volt a földesura. 1692-ben Pataky Pálé. 1715-ben kilencz háztartást írtak 34benne össze. Ekkor már a gróf Batthyány családé volt, mely 1848-ig volt a birtokosa. Gróf Batthyány Gusztáv itteni birtokait az 1856-57. években a Biedermann család vette meg. Jelenleg báró Biedermann Rezső és lovag Biedermann Ottó örökösei a helység legnagyobb birtokosai. Az itteni róm. kath. templom csak 1890-ben épült. A községhez tartozik Korcsány-puszta és Németlukafa-puszta, mely 1234-1270 között Villa Luca, 1395-ben Lucafalwa, 1408-ban Lukafalua alakban szerepel. A hódoltság alatt elpusztult. 1733-ban a Koroknay családé volt, majd a gróf Batthyányak birtokába került, a kik 1848-ig bírták. 1856-ban a Biedermann családé. Az ide tartozó Szentegyed-puszta hajdan a Szalók-nemzetség birtoka és eredeti neve Töttös volt. E földterületet II. Géza király (1141-1161) a Szák-nembeli Nagylábú Pálnak adományozta, ki azonban 1183 előtt e földterületet a szent-trinitási és ökörmindszenti monostoroknak hagyományozta. Később a Szalók-nemzetség birtokába került, mely 1346-ban e birtokot - ekkor már Szentegyedet - a Száknembeli Zopa Miklósnak visszaadta. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. Az 1660-ik évi dézsmaváltságjegyzék Balogh Andrást említi birtokosául. 1726-ban herczeg Esterházy birtokában találjuk. Az ugyancsak ide tartozó Szent-Márton-puszta, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben szintén már előfordul. 1469-70-ben Baranya vármegyéhez számították. 1470-73-ban Szigetvár tartozékai között szerepel. 1660-ban Balogh Andrásé. 1726-ban herczeg Esterházy birtokában találjuk. Végre Terecseny-puszta első ízben 1183-ban fordul elő. Később az 1346. évi határjáró levél is említi 1466-1542-ben Terechew alakban szerepel s hol Somogy, hol pedig Baranya vármegyéhez számítják. A községhez tartoznak még: Deszkametsző-puszta, Rózsahegy és Sásrét-puszta.
Almáskeresztúr.
Almáskeresztúr (azelőtt Tót-Keresztúr). Baranya vármegye határszélén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 74, lakosaié 567, a kik vegyesen róm. kath. és református vallásúak. Postája Mozsgó, távírója és vasúti állomása Mozsgó-Szulimán. A Győr-nemzetség ősi birtoka, mely az 1346. évi nemzetségi osztály alkalmával Dersfi Péternek jutott. Ezenkívül a pannonhalmi apátnak is voltak itt birtokai, a melyeket 1434-ben Szerdahelyi János fiának, Imrének, adott cserébe. 1489-ben a Szerdahelyi Dersfi család tagjai megosztoztak itteni birtokaikon. 1474-ben a Szentgáli család itteni birtokait Enyingi Török Ambrusnak zálogosítja el. 1499-ben a Szentgáli és a Kozári Demeter családok voltak itt birtokosok. Az 1542. évi adólajstrom a helységet Baranya vármegyéhez sorozza. A szentmártoni apátság dézsmaváltságjegyzékében Balogh András jószágaként szerepel. 1715-ben 4 magyar háztartását írták össze. 1726-ban a gróf Batthyány család volt az ura, egész 1848-ig, de 1849 után a birtok Biederman bankár kezére került. Jelenleg a Nádosy örökösök a legnagyobb birtokosai. A ref. templom 1870-ben, a róm. kath. 1896-ban épült. A községben gőzmalom is van. Ide tartozik Elek-major, mely Nádosy Elek birtoka.
Alsok.
Alsok. Magyar kisközség, körjegyzői székhely. Házainak száma 151, lakosaié 796, a kik túlnyomóan ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Csurgó. Első ízben a XV. századbeli adólajstromokban fordul elő. 1536-ban Draghy Miklós, 1550-ben Kálnay János volt a földesura. Az 1565-66. évi török kincstári adójegyzék szerint 1, az 1571. évi szerint 8 házból állott. 1598-99-ben Zrinyi Györgyé, és 1660-ban is még a Zrinyiek jószága. 1715-ben 10 háztartást írtak benne össze. 1715-1726 között Turinetti Herkules József Lajos őrgrófé. 1733-ban Festetics Kristóf birtokában találjuk és ettől kezdve, egész 1848-ig e család volt a földesura és jelenleg is herczeg Festetics Tasziló a legnagyobb birtokosa. A ref. templom 1784-ben épült. A lakosok fogyasztási, hitel-, tej- és állatbiztosító-szövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Cser-puszta.
Alsósegesd.
Alsósegesd. A nagyatádi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 226, lakosaié 1014, a kik nagyrészt ref. vallásúak. Postája és távírója Felsősegesd, vasúti állomása helyben van. Már a tatárjárás idejében fennállott. Kálmán herczeg 1241-ben, a sajómenti ütközet után, megsebesülve, ide vitette magát, majd innen Dalmácziába vonult. Maga IV. Béla király is, midőn a tatárok elől menekülve, nejével és fiával, Istvánnal, Hainburgban találkozott, velük Segesdre vonult s itt megpihenve, tovább folytatta útját Dalmácziába. E község a középkorban városi kiváltságokat élvezett s a hozzája tartozó kerülettel együtt, a királynék udvartartásának ellátására rendelt birtokként vált ki Somogy vármegyéből. A segesdi kerület ispánja 1265-ben szerepel első ízben. Segesd 1269-ben is még csak királyi birtok (praedium) volt. 1291-től Fennena királynéé, III. Endre király 35anyjáé volt. 1295-től a királynék birtokaként, a királynéktól rendelt ispán és ennek tisztjei hatósága alatt állott. 1348-ban Nagy Lajos király itt találkozott anyjával, midőn a nápolyi hadjáratból visszatért. 1389-ben már szabad királyi város volt. Ugyanakkor Mező-Laki Zámbó Miklós kir. tárnokmester kapta Zsigmond királytól cserében, de özvegye, Erzsébet, 1396-ban, bizonyos elengedett kamaranyereség fejében, visszabocsátotta azt a király kezébe. Azután egy ideig Losonczi István özvegyének a birtokában is volt. 1404-ben Zsigmond király Marczali Miklós volt erdélyi vajdának és rokonainak adta zálogba 8020 frt-ért, majd 1417-ben örök adományul. Ettől kezdve a Marczaliak, 1474-től pedig a Báthoriak bírták. 1488-ban királyi birtok. 1495-ben ismét a Báthoriaké s 1550-ben Báthori András, 1583-ban Ungnád Kristóf birtokában találjuk. 1554-ben a török hódoltsághoz tartozott. 1391-ben tünik fel a ferenczrendűeknek a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt monostora, melyről Marczali János 1455-ben kelt levele is megemlékezik. A ferenczrendi templom 1295-ben épült és az itteni plebániáról 1320-ban van első ízben említés. Egy 1474-ben kelt oklevél szerint a plebániatemplom Szent Mihály tiszteletére épült. A XVI. század második felében a török támadások ellen erődítvényt emeltek itt, melyet Segesdvárnak neveztek. Ezt a szigetvári bég 1591-ben váratlanul meglepte és elfoglalta, de 1594-ben a törökök ismét elhagyták a várat. Ez időtől kezdve két Segesd volt: Segesdvár, a mai Alsósegesd és Segesdváros, a mai Felsősegesd. Mindkét helység a török hódoltsághoz tartozott, mindamellett a XVII. században gróf Nádasdy Ferencz zalaszentgyörgyi várához is adózott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte a királytól. Egy 1703. év előtti összeírásban Segesd városa és Polgár-Segesd helységek szerepelnek és mindkettő gróf Széchenyi Györgyé. 1715-ben Segesdváron 19 háztartást találtak. Jelenleg is gróf Széchenyi Bertalan a legnagyobb birtokosa. A községbeli ref. templom a XVIII. század elején épült. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Alsóbogát-puszta, melynek helyén a középkorban Bogát nevű helység feküdt, a melyről első ízben 1229-ből van adatunk. 1336-1742-ben a pannonhalmi apátság birtoka, de ezenkívül a székesfehérvári káptalan is birtokosa volt. A XVI. században még megvolt és az 1573-74. évi török defter szerint még 4 házból állott. A községhez tartozik még az Alsósegesdi-Szőlőhegy nevű lakott hely is.
Andocs.
Andocs. A kaposvár-siófoki vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 293, róm. kath. lakosaié 1796. Póstája helyben van, távírója és vasúti állomása Nagytoldipuszta-Andocs. Már a tatárjárás előtti korszakban fennállott. 1208-1290 között a Győr-nemzetség Óvári-Kéméndi ágának voltak itt birtokai. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, a mikor már plebániája is volt. 1391-ben Zsigmond király a lövöldi karthauziaknak adományozta. Az 1536. évi adóösszeírásban három ily nevű helységet találunk: Egyházas-Andocs, mely a toldii pálosoké, Nemes-Andocs, mely Uzdy Mihályé és Ispán Mihályé, végül Kápolnás-Andocs, mely a lövöldi perjelé volt. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstromban Egyházas-Andocs 10, Kis-Andocs 4 és Nemes-Andocs is 4 házzal szerepel. Az 1573-74. évi lajstromban Egyházas-Andocs 12, Kis-Andocs 5, Nemes-Andocs 6 házzal van felvéve, 1580-ban pedig Egyházas-Andocson 9, Nemes-Andocson és Kis-Andocson öt-öt házat írtak össze. Az 1598-99. évi magyar királyi lajstrom szerint a veszprémi püspök volt a földesura. Az 1715. évi összeírás alkalmával 6 háztartását vették fel. Ekkor Volkra János veszprémi püspök volt az ura és most is a veszprémi püspök a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom gót szentélye 1520-ból való. Andocs híres búcsújáróhely, hova különösen a kalocsai kath. hívek évente, pünkösd táján, elzarándokolnak. 1550 után két jezsuita missziónárius lelkészkedett itt 1686-ig, a mikor a rend előljárósága Pécsre helyezte át őket, mely után 1716-ig a szentély gondviselők nélkül állott. 1716-ban gr. Volkra Ottó veszprémi püspök a ferencz-rendieket telepítette meg Andocson, számukra zárdát építtetett s őket egyúttal a plebánia vezetésével is megbízta. A szentélyhez kapcsolt templom 1742-ben készült el. A kegyszobor, régészek szerint, mintegy 700 éves és a XIII. századbeli fekete madonnáknak hű másolata. A templom felszerelése között említést érdemel egy kézi feszület, részben ezüstből, részben rézből, 1666-ból, egy ezüstkehely, melynek talpazata félig áttört ötvösmű, szintén a XVII. századból. A lakosok iparos-olvasókört és ipartársulatot tartanak fenn. A határhoz tartozó egyik dűlőt Kisandocsi dűlőnek nevezik; valószínű, hogy itt volt Kápolnás-, később Kis-Andocs falu, mely 361660 után pusztult el. A községhez tartozik: Köpi-puszta, melynek helyén a középkorban Köp falu feküdt. 1229-ben Villa Cup alakban, a székesfehérvári káptalan birtokaként szerepel. 1251-1266-ban már a tihanyi apátságé, melynek itteni birtokait 1337-ben Ugali Pál vette bérbe. 1478-ban Zichi Györgynek is voltak itt birtokai. Az 1536. évi adólajstrom szerint a lövöldi (most Városlőd) perjel és Zichy Rafael voltak a földesurai. 1557-ben Magyar Bálinté. Az 1567. évi adólajstromban már puszta. Az 1573-74. évi defterben Köb alakban találjuk, 11 adóköteles házzal. 1726-1733 között a veszprémi püspöké. A községhez tartoznak még: Abrincs-puszta, Mekszikó-puszta és Németsürü-puszta, melyet Hencz Ferencz bérel a püspökségtől.
Andocs. - A ferencziek kolostora és temploma.
Attala.
Attala. Kapos-csatorna-menti magyar kisközség, körjegyzőséggel, 233 házzal és 1226 róm. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Attala-Csoma. A község határában talált római épületmaradványok, kőfaragványok és téglák tanusága szerint, itt már a rómaiak alatt megerősített táborhely volt. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. 1138-ban Atila alakban fordul elő, a dömösi prépostság birtokaként. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint egyházas hely volt. 1450-ben Felsewathala alakban szerepel s ekkor Zichy Benedek tartott hozzá jogot. A török hódoltság alatt ráczok szállották meg. A XVII. században két helység volt: Rácz-Attala és Magyar-Attala; mindkettőnek 1661-ben Gorup Ferencz győri nagyprépost, fehérvári őrkanonok volt a földesura. 1695-ben Lipót király Matusek András czímzetes püspök, győri kanonoknak adta. Ő telepítette a jelenlegi helységet, melyben 1715-ben hat háztartást írtak össze és ekkor a székesfehérvári custodiatus volt a földesura. 1726-ban gróf Nádasdy László csanádi püspöké, de 1733-ban ismét a székesfehérvári custodiatusé. 1807 július 10-én I. Ferencz király a kegyes tanítórendnek adományozta, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. A régi templomot és a paplakot gróf Nádasdy László csanádi püspök építtette. A mostani templom 1860-65 táján épült. A lakosok róm. kath. olvasókört és hitelszövetkezetet tartanak fenn s egy gázmalom is van itt. A határ egy részét Rácztemetői-dűlőnek nevezik, mert alkalmasint itt volt az egykori Rácz-Attala falu temetője. Az itteni Tabold-dűlőben néhány évvel ezelőtt, földforgatáskor, honfoglalás- vagy népvándorláskori temetőt találtak, melynek bronzleletei elkallódtak. A községhez tartozik: Csőke-puszta.
Babócsa.
Babócsa. Rinyavölgyi magyar kisközség. A körjegyzőség székhelye. Házainak száma 349, lakosaié 2852, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A Tibold-nemzetség ősi fészke, a hol e nemzetség, Szent Miklós tiszteletére, szentbenedekrendű monostort alapított, mely egyúttal temetkezőhelyéül is szolgált. Az 1231. évi osztály alkalmával a Tibold-nembeli Bodor három idősebb fia: Jakab, Kozma és Petke nyerték. Az 1348. évi oklevél említi első ízben a Szent Miklós tiszteletére szentelt benedekrendű apátságot, melyről egy 1478-ban kelt oklevél is megemlékezik és a mely az 1536. évi adólajstrom szerint is még megvolt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék plebániáját említi, melyről különben egy 1455. évi oklevél is megemlékezik. E plebániának hagyományozta Marczali János Kisbabócsát. 1369-ben már a Babólcsai család birtoka. 1398-ban a magvaszakadt Babólcsai Miklós fia László birtokát Marczali Dénes nyerte adományul. A XV. században már városi kiváltságokat élvezett. Egy 1434-ben kelt oklevél oppidumnak mondja. 1475-től a Báthoriaknak is volt itt birtokuk. 1490-ben, midőn a Báthoriak a Meggyesaljai Mórocz családdal örökösödési szerződésre léptek, Babócsát is lekötötték. 1495-ben Babócsa vára is szerepel, melyet tartozékaival együtt a Báthoriak nyertek adományul. 1532-ben Szulejmán hadai vonultak át a helységen. 1555-ben a vár török kézre került. 1556-ban a törökök a várat felgyujtván, odahagyták. Ugyanez évben ütköztek meg Zrinyi Miklós és Nádasdy Tamás hadai Ali basa hadaival Babócsa mellett. 1562-ben a vár magyar kézben volt és Perneszi Farkas volt a kapitánya. Szigetvár eleste után (1566) a vár ismét török kézre került. Az 1568-69. évi török zsoldlajstrom szerint a várőrség 558 emberből állott. 1595-ben a török őrség Herberstein Zsigmond, Zrinyi György és Hajmásy Kristóf hadainak közeledtére, elhagyta. Herberstein és Zrinyi birtokukba vették a várat, melyet kijavíttattak, de 1598-ban Muhammed Kiája ismét visszafoglalta. 1618-19-ben a török várőrség 359 emberből állott. Az 1664. évi hadjárat alatt gróf Zrinyi Miklós, a költő, foglalta vissza a törököktől. Egy 1701-1703. években kelt összeírás szerint a helység ekkor a Szalay családé volt, de 1713-ban Rindsmaul grófné kapta III. Károly királytól 37adományul. 1715-ben 29 háztartást írtak itt össze. Ekkor már mezőváros volt. 1726-33-ban a gróf Rindsmaul család, majd 1776-ban Végh Péter, 1835-ben Végh István örökösei bírták, a kiktől id. gróf Somssich Adolf vásárolta meg 1842-ben. Jelenleg gróf Somssich Adolfnak, Bélának és Viktornak van itt nagyobb birtokuk. A községbeli kastélyok közül az egyik 1800 körül épült és ez most gróf Somssich Adolfé és Béláé. A másikat gróf Somssich Viktor építtette 1880-ban. Gróf Somssich Bélának itt több száz kötetes könyvtára van, érdekes régi bútorai, sok Vieux-Vienne porczellánja és a határbeli birtokán talált érdekes őskori leletei. A róm. kath. templom 1790-ben épült. E templom felhasználásával most gróf Somssich Béla új, nagyterjedelmű, díszes templomot építtetett. 1742 okt. 28-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. 1878-ban 50 háza égett le. A községben a lakosok hitelszövetkezetet, keresztény fogyasztási szövetkezetet, két temetkezési egyesületet, kaszinót, polgári olvasókört és ipartestületet tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom is. Babócsa környékén feküdt Németiszeg, mely 1297-ben a Hahót-nemzetség birtoka volt. Az 1536. évi adólajstromban Babócsa szomszédságában előfordul Könyöked is, melylyel már a 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben találkozunk. A községhez tartozik még: Halastó-puszta, Lóka-puszta és Újmajor. Említésreméltó még, hogy a község alatt elfolyó Rinya, különösen itt, sok melegvízforrásban bővelkedik. Vize itt erősen vastartalmú és gyógyvíznek is rendkívül alkalmas.
Babócsa. - Gróf Somssich Béla kuriája.
Bagolasáncz.
Bagolasáncz. A csurgói járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 156, lakosaié 959, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája Somogyszentmiklós, távírója és vasúti állomása Nagykanizsa. A mai Bagolasáncz helyén a középkorban két falu feküdt: Bagolya és Kisfalud. Bagolyán 1294-ben a Gyovad-nembeli Mikó bán szerzett részbirtokokat,. Kemény fia Péter és Ivánka nevű atyjafiaival együtt. Kisfalud, később Szentgyörgyvársáncz, eredetileg a Gyovad-nemzetség birtoka volt, mely a nemzetség ősi fészkével, Gyovaddal, volt határos. 1333-ban Kisfalud, a Gyovad-nembeli Mikó bán fia Benedek fiai Péter és János beleegyezésével, három részre osztatott. A török hódoltság alatt mind a két falu elpusztult. 1726-ban már puszta s őrgróf Turinetti Herkules József Lajosé. 1733-tól a Festetics család az ura. Jelenleg gróf Batthyány Ilonának van itt nagyobb birtoka. A lakosok hitelszövetkezetet és gazdaszövetséget tartanak fenn. A községhez tartoznak Kisfokos- és Nagyfokos-puszták, továbbá a Sánczi-major. Kisfokos és Nagyfokos helyén a középkorban Falkos nevű falu feküdt. E helység 1307-ben villa Folkus, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Foltus, 1416-ban Falkas, 1481-ben Falkws alakban fordul elő. Az 1416-1495. években részben a Kanizsai családé volt. A hódoltság előtt plebániával is bírt. 1726-ban már puszta és őrgróf Turinetti Herkules, majd 1733-ban Festetics Kristóf birtoka.
Balatonberény.
Balatonberény. A Balaton partján fekvő magyar kisközség. Látogatott fürdőhely. Házainak száma 266, lakosaié 1415, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő Fanchberen alakban, egyházas helyként. 1348-ban Beren, a XV. században pedig ismét Fanchberen néven említik az oklevelek. 1409-ben a Gordovai Fancs János hagyatékához tartozó birtokok között sorolják fel. 1464-ben Battyáni Alapi András a helység azon részét, melyet zálogban bírt, Gordovai Fáncsi Gáspárnak adta. Ugyanez évben Gordovai Fáncsi Péter itteni birtokaiba a Csányi családot iktatták be. Az 1536. évi adólajstrom szerint is a Fánchy család volt a földesura. 1550-ben Fánchy Ferencz özvegyéé, 1583-ban Török Istváné volt. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban Fajsz-Berény alakban fordul elő 4, az 1580. évi defterben pedig 15 adóköteles házzal. 1598-ban Kanizsa várához tartozott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint Zankó Miklós jószága. Egy 1703 tájáról való összeírásban Fáncs-Berény alakban fordul elő és ekkor Zankó (Sankó) Miklós és Boldizsár voltak a földesurai. 1715-ben 12 háztartását írták össze. 1726-ban gróf Harrach, 1733-ban a gróf Hunyady család volt a földesura és most is gróf Hunyady Imrénének van itt nagyobb birtoka és kényelmes kastélya, mely 1881-ben épült.
Balatonboglár.
Balatonboglár. Balatonmenti magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 263, lakosaié 1567, a kik leginkább róm kath. vallásúak. Postája, távírója, vasúti és hajóállomása helyben van. A XIV. század elején már fennállott. 1325-ben Boklár alakban fordul elő, a tihanyi apátság birtokaként. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. Egy 1358. évi határjáró levélben is a tihanyi apátság birtokaként szerepel. Az 1536. évi adólajstrom Marochay Jánost 38és özvegy Fülöp Miklósnét említi földesuraiként. A hódoltság alatt elpusztult. Az 1726-1773. években puszta és a Rendesi Bárány családé. 1773-ban Jankovics Antal özvegye és a Bárány család, és 1835-ben is a Pribéri és Vucsini Jankovics és a árány családok voltak a földesurai, ez utóbbi 1856-ig s itt van a család ág. h. ev. ágának gótikus családi sírkápolnája is. Jelenleg Gyulai Gaal Gasztonnak van itt nagyobb birtoka és kényelmes úrilaka, melyet Rendesi Bárány Pál 1836-ban építtetett. 1849-ben és 1854. évben a kolera itt sok áldozatot szedett. A lakosok takarékpénztárt, hitelszövetkezetet, ipartestületet és fürdőegyesületet tartanak fenn, de egy gőztéglagyár is van itt. A határban emelkedő Várhegyen egy római korbeli őrház nyomaira akadtak. Ez a terület különben már az őskorban is megült hely volt, a hol különféle cserépedények, vas- és bronzeszközök kerültek a felszínre, melyek nagyrészt Gaal Gaszton tulajdonában vannak, kinek a kertjében is őskori leletekre bukkantak. A községhez tartozik a látogatott fürdőtelep és Dénes-major.
Balatonboglár. - Gaal Gaston úrilaka és családi kápolnája.
Balatoncsehi.
Balatoncsehi. Balatonboglártól délnyugatra eső magyar kisközség. Házainak száma 69, lakosaié 630, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és vasúti állomása Balatonboglár, távírója Szőlősgyörök. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi először egyházas helyként. 1495-ben, a mikor Karádhoz tartozott, II. Ulászló király megengedte a veszprémi püspökségnek, hogy somogymegyei birtokainak könnyebb kezelhetése czéljából, e helység határában a Balatonon révet állíthasson fel, s ezt minden jövedelmeivel együtt, örökre békén bírhassa. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban Kiscseh néven fordul elő, 4 adóköteles házzal. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint ekkor Csobáncz várához tartozott. 1715-ben, a mikor Bakacs Lukácsé volt, 15 háztartását irták össze. 1726-1733-ban özvegy báró Bakacs Lukácsné szül. Csoknay Éva volt a földesura, 1767-től 1856-ig a Bosnyák és a Jankovics családok, és jelenleg is gróf Jankovics Tivadarnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1838-ban épült. A községhez tartozik: Bugaszegpuszta és Kács-puszta.
Balatonendréd.
Balatonendréd (azelőtt csak Endréd). A Balaton közelében fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 304, lakosaié 1901, a kik nagyrészt róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Zamárdi és vasúti állomása Siófok. A helység Szent László királynak a veszprémi káptalan részére 1082 táján kiállított megerősítő levelében még csak majorságként szerepel. Az 1229. évi oklevélben, mely a székesfehérvári káptalan birtokait sorolja fel, Alsó- és Felső-Endréddel találkozunk. Az Albeus mester esztergomi kanonoktól 1237-1240 körül szerkesztett összeírás szerint a szentmártoni apátságnak két szőlőmívese, két szőlője és földje volt Endréden. Alsó-Endréd 1259-1394 között a veszprémi káptalan birtoka, hol az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékek szerint akkor már plebánia is volt. 1338-ban a budai (óbudai) káptalan volt itt birtokos. 1390-ben Zsigmond király, Karáddal és ennek tartozékaival együtt, a lövöldi karthauziaknak adja cserébe. 1460-ban Alsó-Endréd Somogyi Imre Székesfehérvár városi kir. kapitány birtoka. 1536-ban Felső-Endréd Baronyai Mátyásé, Alsó-Endréd és Berki a székesfehérvári káptalané, illetőleg őrkanonoké, továbbá Baronyai Mátyásé és Fánchy Jánosé. A törökök itt várat építettek, melynek őrsége az 1545-46. évi zsoldlajstrom szerint 130, az 1552-53. évi szerint 143 emberből állott. A török hódoltság alatt a simontornyai szandzsákhoz tartozott s egy nahie (járás) székhelye lett. A török kincstári adólajstromokban 1563-ban 20, 1571-72-ben 24 és 1580-82-ben 17 házzal van feljegyezve. 1536-1572 között Felső-Endrédből Nagy-Endréd lett. 1609-ben Nagy- vagy Város-Endrédet csupán öt telkesgazda lakta, Kis-Endréd pedig pusztán maradt. Habár a török hódoltsági részekbe esett, 1572-ben a tihanyi várhoz számították. Az 1598. évi adólajstromban is mindkét Endréd a tihanyi vár tartozékai között szerepel. Az 1628-29. évi zsoldlajstrom szerint az endrédi párkány őrsége 22 ulufedzsiből (lovas zsoldos) és 34 azábból (nőtlen zsoldos, gyalogos) állott. Az 1660. évi úrbéri összeírás szerint a tihanyi apátság volt a földesura. 1696-ban lakosai mind kálvinisták voltak. 1715-ben 9 háztartást írtak itt össze. 1715-től kezdve 1848-ig a tihanyi apátság volt a helység földesura és jelenleg is ő a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom a XVIII. század közepén, a református 1805-ben épült. A róm. kath. templom egyik fala a törököktől épített erődnek a fala volt. A többit az 1874-75. években hordták szét. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn és a községben hengermalom is van. A határ egy részét a Várhegy foglalja el, melynek oldalán állott a törökök erődje. A "Dudahegy" alja - a hagyomány 39szerint - a hódoltság idejében a török parancsnok rendes sétálóhelye volt, a hol mindig dudaszóval kísértette magát. E hegyoldalon van a "barátlyuk" nevű földalatti üreg. A "Rózsahegyen" voltak a hagyomány szerint a török várparancsnok rózsakertjei. A községhez tartozó lakott helyek közül különösen jelentékeny-multtal dicsekszik Jaba-puszta, mely 1193-ben, midőn III. Béla király a székesfehérvári János lovagokat megerősíti itteni birtokaikban, Liba (Lyaba) alakban fordul elő, 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. 1233-ban Szent György tisztéletére szentelt egyházát is említik az oklevelek. A XIV. század első felében a Pok-nemzetség, majd az Ugali család birtoka. E család utolsó sarja volt Ugali Pál, a ki után e helységet Kővágóőrsi Kis György (1392-1401.) bírta. Halála után özvegye Csapi Andráshoz ment nőül. Csapi András 1411-ben neje, Gutori Katalin révén nyerte adományul első férjének, Kővágóőrsi Kis Györgynek itteni birtokait; de a Batthyányak, mint az Ugaliak vérrokonai, jogot tartottak rá. 1438-ban a Batthyányakat és a Fajszi Ányosokat iktatták e helység birtokába. 1444-ben e két család megosztozott itteni jószágaikon. 1464-ben a Keszölczési család bírta zálogban. 1661-ben pusztaként, Szárszói Somogyi Jánosé volt és később a tihanyi apátság birtokába került. A községhez tartozik még Tóköz-puszta és Zsigmond-major. Balatonendréd vidékén feküdt a két Bere (Berej) helység, mely 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között fordul elő. A XIV. században az Ugali-családé. 1438-ban a Batthyányak és a Fajszi Ányosok nyerik adományul. 1439-ben Albert király az esztergomi káptalan birtokai között sorolja fel. Az 1536. évi adólajstromban már Bere alakban fordul elő.
Balatonkeresztúr.
Balatonkeresztúr. Balatonberénytől délkeletre eső magyar kisközség. Házainak száma 249, róm. kath. vallású lakosaié 1555. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1400-ban a somogyi konvent birtoka, de 1416-ban e tájon a veszprémi püspökségnek is vannak jószágai. 1506-ban a Keresztúri család földesúri hatósága alá tartozott, egész 1550-ig. Az 1562. évi török kincstári adólajstromokban 3, az 1580. éviben 11 házzal van felvéve. 1660-ban Sárkány Miklósné jószága. Az 1703 táján készült összeírás szerint már Festetics Pál birtokában találjuk; az övé volt 1715-ben is és ekkor 6 háztartását írták össze. 1726-33-ban Festetics Kristófé, majd 1776-ban gróf Festetics Pálé volt. Jelenleg is herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka, kinek itteni úrilakát gróf Festetics György építtette. A lakosok önkéntes tűzoltóegyesületet és ipartestületet tartanak fenn. Egy téglagyár is van a községben. Idetartozik Máriatelep látogatott fürdőhely is.
Balatonlelle.
Balatonlelle (azelőtt csak Lelle). A Balaton mentén fekvő magyar kisközség. Keresett fürdőhely. Házainak száma 305, róm. kath. vallású lakosaié 1498. Postája, távírója, vasúti és hajóállomása helyben van. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Lelye és Belye alakban, már egyházas helyként fordul elő. 1413-ban Szent Kelemen tiszteletére épült plebániatemplomát említik az oklevelek. Az 1536. évi adólajstromban is Lellye alakban találjuk, a mikor Szentbenedeky János, Fóris Kristóf, Gyekei Boldizsár, a gamási plebános, Török Bálint és Gyekei Ferencz voltak a földesurai. 1726-ban Löllye alakban fordul elő és báró Maithényi György birtoka. 1767-ben báró Maithényi János, Mérey Lajos, Antal és István, Szalay András, Illés Ferencz és 1835-ben ismét a báró Maithényi család volt a földesura. 1856-ban a Jankovics és a Szalay családok voltak itt birtokosok. Jelenleg gróf Jankovich Lászlónak és Szalay Imre örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községben két úrilak van. Az egyiket Jankovics Xavér építtette 1812-ben, ez most gróf Jankovics Lászlóé, és Honig Izidor bérlő lakásául szolgál. A másikat 1838-ban Szalay József építtette és azt most özv. Szalay Imréné bírja. 1848 január 7-én a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. 1848 őszén Jellasich horvát bán hada vonult át a helységen Székesfehérvár felé. 1856-ban a kolera tizedelte meg a lakosságot. A ragály emlékére a hívek a róm. kath. templomban Szent Anna tiszteletére oltárképet állítottak fel. E templom 1760 körül épült. A községben gazdasági földmívesiskola és ifjúsági egyesület működik. Ide tartozik: Péntekhely, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul plebániájával. Egyházát egy 1413-ban kelt oklevél említi, 1490-ben Tolnai Bornemisza János alkincstartó birtoka. 1726-ban báró Maithényi Györgyé. Ide tartozik még Magyal-puszta, Villatelep fürdőhely és Kishegyszőllő. A határbeli Kis-Gamás csárda helyén feküdt hajdan Gamás falu, mely 1055-ben a tihanyi apátság birtokába került. Az 1211-iki összeírás adatai szerint itt laktak a tihanyi apátság lovas-jobbágyai. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1229-ben Felső-Gamás alakban 40említik az oklevelek és akkor a székesfehérvári káptalané. Az 1234-1270. években a pannonhalmi apátságnak is voltak itt birtokai. 1325-ben a tihanyi apátságé. Az 1536. évi adólajstromban Lelle és Péntekhely helységekkel együtt fordul elő.
Balatonlelle. - A gróf Jankovics-féle kuria. Most: Honig Izidor bérlő lakása.
Balatonszemes.
Balatonszemes (azelőtt Faluszemes). A Déli Vaspálya Budapest-pragerhofi vonalán fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 226, lakosaié 840, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója, vasúti és gőzhajó-állomása helyben van. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Az 1403. és 1424. évi oklevelekben Zemes, 1429-ben Balatonzemes, 1455-ben Zemews alakban szerepel. 1403-ban a Kőrös vármegyéből származó Gordovai Fancs László fia László, a hűtlen Tamásfiaknak Jánosnak és Istvánnak itteni birtokait nyerte Zsigmond királytól. László fiai, János, Imre, Bertalan és László, 1424-ben osztozkodnak e birtokaikon. 1498-ban még a Gordovai Fancs családé. Az 1536. évi adólajstromban "Balatonmelléki Szemes" alakban fordul elő és Fánchy János a földesura. Az 1563. évi török kincstári fejadójegyzékben még 12 házzal, az 1573-74. évi defterben 16-tal, az 1580. éviben 15 házzal szerepel, de 1715-ben csupán 2 háztartását írták össze. Egy 1703 táján kelt összeírás szerint Zankó (Sankó) Miklós és Boldizsár voltak a földesurai, 1726-ban pedig a gróf Harrach és 1733-ban a Hunyady család s jelenleg is gróf Hunyady József dr.-nak van itt mintaszerű nagyobb birtoka és nyaraló kastélya. A kath. templomot Hunyady Antal emeltette 1742-ben. 1848 szept. 21-én itt tartotta Jellasich horvát bán főhadiszállását. Itt kellett volna találkoznia István főherczeg nádorral, de a találkozás nem történt meg, mert a Kisfaludy gőzhajó, mely a nádort hozta, a sekély vízállás miatt nem tudott kikötni. 1855-ben a lakosságnak több mint a fele esett a kolera áldozatául. A község egyik kimagasló pontján népvándorláskori földvár nyomaira akadunk, mely Bolondvár néven volt ismeretes. Újabban a község jelentékeny fejlődésnek indult, főleg a nyaralótelep által. A nyaraló közönség érdekeinek előmozdítására fürdőegyesület alakult. A községhez tartozik: Csillag-puszta.
Balatonszemes. - A gróf Hunyady-féle úrilak.
Balatonszemesi partrészlet.
Balatonszentgyörgy.
Balatonszentgyörgy. Balatonmenti magyar kisközség. Körjegyzőségi székhely. Házainak száma 124, lakosaié 1421, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben 1303-ban van róla adatunk, a mikor Szentgyörgyi Bálint és Sárközi Joachim egyezkednek e helység birtoka fölött. A XV. században (1403-1455) Menchew (Mentő) másként Szent-György és Sárközi-Szent-György alakban fordul elő. 1403-ban Gordovai Fancs László, a hűtlen Tamás fiai István és János birtokait nyerte adományul Zsigmond királytól. 1409-ben néhai Fancs János itteni birtokait utódai öröklik. 1424-ben Fancs László fiai, János, Imre, Bertalan és László, az itteni örökségükön osztozkodnak, a melyre 1455-ben új adománylevelet nyertek V. László királytól. 1454-ben a Szentgyörgyi Nemes családnak is volt itt földesúri joga. 1498-bam még a Gordovai Fancs családé volt. Az 1550. évi adólajstrom szerint Szent-György Pethő Mihályé, Egyházas-Szentgyörgy pedig, mely elpusztult, Keresztúri Imréé és Pethő Mihályé. 1580-ban a török kincstári adólajstrom szerint csak 3 házból állott. 1703 táján Olasz Istváné, 1726-1733 közt Festetics Kristófé. Ettől kezdve a gróf Festetics család volt az ura és jelenleg is herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka és kastélya, melyet ifj. Sváb Sándor 1900-ban építtetett. A hagyomány szerint a helység hajdan a Barihegy feljárójánál feküdt, a hol régi templomának romjai ma is láthatók. A jelenlegi helység 1715 után keletkezett. 1803-ban nagy tűzvész pusztította el a községet; ennek emlékére Szent Donát és Kajetán napját fogadalmi ünnepként ülik meg. A községben egy gőzmalom is van. Ide tartozik: Bari-major, melyről első ízben 1261-ben van adatunk. Ekkor még puszta földterület: - terra Baar - volt. 1436-ban már plebánosát is említik. 1482-ben részben Szenyérvár tartozéka. 1494-ben a Kismaróti Csató családnak is voltak itt részei. - Batthyány-major helyén a középkorban Battyán helység feküdt. Első ízben 1261-ben van róla adatunk. 1438-ban a Marczaliak nyerték adományul. 1496-ban Alsó-Battyán a Geresgáli Batthyány, Felső-Battyán a Korotnai családé. Az 1536-1550. évi adólajstromban is még mind a két községet találjuk. Felső-Battyán 1536-ban Pekry Lajosé, 1550-ben Batthyány Benedeké. Alsó-Battyán 1536-ban Batthyány Benedeké és Batthyány István özvegyéé. 1550-ben többen bírják. 1856-ban már puszta és a gróf Festetics családé. A községhez tartozik még: Barihegy és Diós-puszta.
Balatonújlak.
Balatonújlak. A Balatonszentgyörgy-somogyszobi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 160, lakosaié 1036, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Balatonkeresztúr, távírója Kéthely, de vasúti állomása helyben van. 431403-ban Vylak alakban fordul elő, a mikor Gordovai Fancs László, a hűtlenség bűnébe esett Fancs Tamás fiainak, Jánosnak és Istvánnak, itteni birtokait nyerte adományul. 1424-ben Fancs László fiai: János, Imre, Bertalan és László osztoztak itteni örökségükön. 1464-ben a Csányi családot iktatták be egy részébe, zálog czímén. 1536-ig a Gordovai Fancs család birtoka volt. Az 1550. évi adólajstromban elpusztult helységként van feltüntetve. Az 1660. évi dézsmaváltság jegyzék szerint Zankó Miklós jószága volt. 1715-ben 9 háztartását írták össze. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-tól a Hunyady családé és most is gróf Hunyady Józsefnek van itt nagyobb birtoka. 1853-ban a kolera pusztított itt. A község lakosai önkéntes tűzoltóegyesületet tartanak fenn.
Bálványos.
Bálványos. Magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 233, lakosaié 1411, a kik nagyrészt reformátusok. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Szántód. E helységet még Szent István király adományozta a pannonhalmi apátságnak és Szent László király összeíró levelében is előfordul a somogyi részbirtokok között. IX. Gergely pápának 1232. évi bullájában is említés van róla. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. 1358-ban a tihanyi apátság birtokai között szerepel. 1431-ben a vránai perjelség, 1473-ban a Nagy-Pói Bálványosi család és a székesfehérvári János-lovagok voltak itt birtokosok. 1488-ban Nagylucsei Orbán egri püspök és testvérei, Endrédi Somogyi Bernáttal együtt, a magvaszakadt Bálványosi György itteni birtokait nyerték adományul. 1512-ben a helység egy részét Perneszi Pál fia Imre nyerte adományul II. Ulászló királytól. Az 1536. évi adólajstromban Baronyay Mátyás, a székesfehérvári éneklőkanonok, a székesfehérvári prépost, a székesfehérvári János-lovagok, a veszprémi püspök, Dombai János, Perneszi Egyed, Perneszi Imre és özvegy Perneszi Istvánné szerepelnek földesuraiként, 1545-ben pedig Török János; de az adójegyzék szerint az egész helység el volt pusztítva. Az 1563. évi török kincstári adójegyzékben is csak 4 házzal van felvéve. 1573-74-ben 8, 1580-ban 10 házból állott. 1585-89-ben 12 családfőt írtak itt össze. A tihanyi apátság 1609. évi urbáriumában 10 házzal szerepel. 1635-45-ben Perneszi Ferencz, Zala vármegye alispánja, volt a földesura. 1665-ben Perneszi János itteni birtokait Szabó Jánosnak adta el. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Perneszi Anna férj. Babócsay Ferenczné birtokában találjuk. 1715-ben 7 háztartását írták össze. 1776-ban Tallián Gáboré és Antalé, Dőry Ignáczé, a Terstyánszky, a Nagy, a Csapody, a Rosty és a Farkas családoké, a XIX. század első felében a Csapodyaké volt és 1856-ban a Satzger családé lett. Jelenleg Bálványosa Satzger Pálnak van itt nagyobb birtoka és kényelmes, szép úrilaka, melyet Satzger Keresztély Dániel 1853-ban építtetett. 1855-ben a kolerajárványnak mintegy százan estek áldozatul. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Csege-puszta, melyről első ízben 1229-ben van okleveles adatunk. Ekkor a székesfehérvári káptalan birtoka. Egy 1277-ben kelt oklevél szerint a Guth-Keled-nemzetség majdáni (Sopron várm.) ősi monostorához tartozó szolgák egy része itt lakott. A falu lelkészét már 1233-ban említik az oklevelek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel a plebánosa. 1333-ban Csegei Füle Péter volt a földesura, 1460-ban Somogyi Imre, 1466-ban pedig a veszprémi püspökség. 1488-ban Nagylucsei Orbán és testvérei nyerik adományul. 1512-ben Perneszi Imre birtokában találjuk. 1536-ban a székesfehérvári prépost, az éneklő kanonok és a veszprémi püspök voltak az urai. 1557-ben Takaró Mihályé és Magyar Bálinté. Az 1572. évi tihanyi úrbéri összeírás szerint, egykor a székesfehérvári káptalan birtoka. 1585-89-ben Tihany várához tartozott. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstromban csak 4 házzal van felvéve. 1591-1606 között elpusztult. 1665-ben Perneszi János itteni birtokait Szabó Jánosnak idegenítette el. 1726-33-ban a Perneszieké. A községhez tartoznak még: Alsófütye-major, Bagóhegy-puszta, Borzás-major, Felsőfütye-major, Gyár-major és Karácsony-puszta.
Bálványos. - Satzger Pál kastélya.
Barcs.
Barcs. A Dráva partján fekvő nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 708, lakosaié 6415, a kik között 4254 a magyar-, 1765 a német-, 16 a tót-, 131 az oláh-, 222 a horvát- és hat a szerbajkú. A hitfelekezetek közül a róm. katholikusok vannak legnagyobb számmal. Postája, távírója, vasúti- és hajóállomása helyben van. Barcs község Somogy vármegyében, Kaposvár után, a legnépesebb, és forgalom s kereskedelem tekintetében az első helyen áll. 1389-1417-ig a segesdi uradalomhoz tartozott. Várát 1460-ban említik első ízben, a mikor Bakonyai János és István birtoka. 1467-ben a Marczaliak bírtak itt földesúri joggal. 1472-ben az itteni 44erősséget Gáji Horváth Gergely kezén találjuk. 1480-ban, Bakonyai István magvaszakadtával, Péter erdélyi prépost, kir. titkos kanczellár és Nagylucsei Orbán kincstartó, továbbá Péter testvérei, Nagylucsei Balázs és János kapják a királytól. 1489-ben Nagylucsei Orbán egri püspöké. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. Az 1550. évi adólajstrom szerint Báthori Andrásé. Az 1565-66. évi török kincstári fejadójegyzékben 46 házzal van felvéve. 1598-99-ben Nádasdy Ferencz volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben Szent György várának tartozékai között szerepel. 1664 telén, Zrinyi Miklós hadainak közeledtére, a törökök odahagyták a várat, mire Zrinyi a várat felégette. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója nyerte adományul I. Lipót királytól. 1715-ben 20 háztartását írták össze. 1715-1733-ban a gróf Széchenyi család lett a földesura. 1835-ben a csokonyai (Erdőcsokonya) uradalomhoz tartozott. Jelenleg gróf Széchenyi Imre örököseinek van itt nagyobb birtokuk. 1848 őszén, midőn Jellasich horvát bán hadai betörtek Magyarországba, egy csapat határőr ágyúkkal kezdte lövöldözni a helységet. Az egyik ágyúgolyó a r. kath. templom falában ma is látható. A horvátok néhány hétig táboroztak itt, míg végre a honvédcsapatok közeledtére a horvátok átfutottak a Dráván. 1857-ben nagy tűzvész pusztított a helységben. A róm. kath. templom 1814-ben épült. Barcs a Cs. Kir. Szab. Déli Vaspálya, a pécs-barcsi, a barcs-kaposvári, a somogy-szob-barcsi, a barcs-pakráczi és a Dráva-völgyi helyiérdekű vasutak csomópontja, ezenkívül a Délnémet Gőzhajózási, a Dunagőzhajózási és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság ügynökségeinek székhelye. Számos gyára, intézete és ipartelepe közül felemlítendők a Neuschloss-féle gőzfürész r.-t., az Union-gőzmalom r.-t., a Magyar leszámítoló és pénzváltó bank tárháza, a Sertéshizlaló r.-t., Villamvilágítási Vállalat, a Barcs-drávavidéki takarékpénztár, a Magyar-Szlavon Takarékpénztár, a Barcs és Vidéke néptakarékpénztár, a Barcsi Kereskedelmi r.-t., az ipartestület, a fogyasztási és értékesítő szövetkezet és a barcsi hitelszövetkezet. Jelentékeny kereskedelme mellett a társadalmi élet is élénk. Ezt szolgálják a Barcstelepi olvasó- és társaskör, az önkéntes tüzoltóegyesület, az iparoskör, a jótékony nőegylet, a gabonamunkások szövetségének barcsi fiókja, a polgári olvasókör, a két temetkezési egyesület és az ifjúsági egylet. A községi határ egy részét a Vukovár-dűlő foglalja el, hol a hagyomány szerint a hódoltság előtt Vukovár helység állott. A hódoltság alatt lakosai a közeli erdőségekbe menekültek s ott emeltek kisebb tanyákat. E tanyák közül az egyiket Pusztabarcsnak nevezték. A régi Vukovár azután a hódoltság alatt teljesen elpusztult és a hódoltság után keletkezett az erdei tanyák és Pusztabarcs lakosságából a mai Barcs, a régi Dráva-parton elterülő síkságon. Az 1536. évi adólajstromban e tájon szerepel még Barcsi-Szent-Mihály helység is, mely valószínűleg azonos azzal a Szent-Mihálylyal, melylyel az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is találkozunk. A községhez tartozik: Nagyerdő-puszta, Sáncz-puszta, Kertész-tanya, Szilonics-puszta és Viktor-puszta. Barcsot a szomszédos Horvát-Szlavonországgal, a Dráván át egy közúti vashíd és egy vasúti vashíd köti össze.
Az Unio gőzmalom. A Drávahíd. Barcs. A fűrészgyár. A Drávapart. Részlet a dohánybeváltóból.
Bárdudvarnok.
Bárdudvarnok (azelőtt Bárd-Szerászló). A kaposvár-barcsi helyiérdekű vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 270, lakosaié 1616, a kik közül 1110 róm. kath. és 489 református. Postája, távírója és vasúti állomása Bárdibükk és Lipótfa. E helység Bárd, Lipótfa, Bánya és Szerászló egyesüléséből keletkezett. Bárd 1229-ben fordul elő első ízben, a székesfehérvári káptalan birtokaként. 1268-ban a királyi udvarnokoknak volt itt földjük. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék is említi és ekkor már plebániája is volt. 1446-ban Mérey László itteni birtokai fölött a Szákosfalvi, a Mérei Kalacsa és a Fecske családok egyezkednek. 1448-ban az Osztopáni Perneszi családot iktatják itt be. 1447-ben a Szákosfalvi család tart hozzá jogot. 1496-ban, a mikor a Perneszieké, Kwsthosbardya alakban fordul elő. 1526-ban II. Lajos király egy részét Perneszi Ferencznek és általa testvéreinek: Péternek és Balázsnak adja. Az 1536. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári őrkanonoké. 1550-ben Bárd Dersfi Farkasé. Szerászló első ízben 1411-ben fordul elő az Illyemindszenti család birtokaként. 1421-ben a Tamási Vajdafiak nyerik adományul. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 2, az 1571-iki szerint 9 házból állott. Bárd 1695-ben Perneszi Zsigmond és Perneszi Anna Juliánna férj. Babócsay Ferenczné birtoka. Szerászló 1726-ban Sárközy Jánosé, 1733-ban a Koroknay családé. Bárd az 1726-1733. években a Perneszi családé, a míg Szerászló 1752-ben Szily Ádámé és nővéreinek gyermekeié. 1776-ban Bárd a Nagy, a Csapody, a Terstyánszky és több más család birtoka. 1835-ben Szerászló a Somssich családé, 45míg Bárd ugyanakkor puszta volt. Jelenleg gróf Somssich Gézának, Goszthony Mihály dr.-nak, Darnay Bélának, Petracsek Vilmosnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartoznak a következő lakott helyek: Bánya-helység, hol Darnay Bélának és Dongó Jenőnek úrilakuk van. Az itteni birtok a csébi Pogány családé volt és vétel útján került 1889-ben Darnay birtokába. Bárdibükk-puszta, mely 1835-ben a Mérey családé volt, Józsefé, jelenleg dr. Goszthony Mihályé, kinek itt két szép új úrilaka is van. - Lipótfa helység már a középkorban fennállott. 1456-ban Ipothfalwa, alakban fordul elő; ekkor Ipoltfalvi Miklós nyeri adományul V. László királytól. Jelenleg Petracsek Vilmosé. Szend-puszta 1403-ban Zend alakban fordul elő és ekkor Szilva Mihály és Rinyamelléki István kapják adományul. 1443-53-ban, valamint 1536-ban Kaposujvárhoz számították. 1726-ban a Lengyel és a Mérey családoké. Jelenlegi birtokosa: Goszthony Mihály dr. - Alsózsippó-, Felsőzsippó-, és Újzsippó-puszták 1752-ben Zsipfalva alakban fordulnak elő. Ekkor Szily Ádám itteni birtokaira megerősítő levelet nyert a nádortól. - Kopaszhegy-puszta jelenleg gróf Somssich Gézáé és testvéreié. Ez régi, gróf Somssich Pongrácz féle birtok, mely örökösödés és részben vétel útján került a Somssichok birtokába, a hol a jelenlegi tulajdonos 1912-ben kényelmes kastélyt építtetett. Van itt nagyobb könyvtár is, egy nagyértékű és ritka becsű, több száz darabból álló japán képgyűjtemény, sok meisseni parczellán, modern magyar mesterek festményei és az ide tartozó Vota-pusztán talált kőkori régiségek. Öregzsippó és Olajhegy szőlőhegyek. Magányos-puszta Goszthonyi Mihály dr.-é. Vota-puszta jelenleg szintén Kopaszhegyhez tartozik.
Bárdudvarnok. - Gróf Somssich Géza kastélya. Kopaszhegypusztán.
Bárdudvarnok. - Goszthony Mihály dr. kastélya, Bárdibükk pusztán.
Basal.
Basal. Szigetvártól éjszakra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 49, lakosaié 221, a kik ref. vallásúak. Postája Somogyapáti, távírója és vasúti állomása Szigetvár. A Győr-nemzetség ősi birtoka. E nemzetség sarja, Endes fia Péter, 1217-ben szerezte meg. Volt azonban benne része Endes testvére Péter leányának, Jechának is, a ki a maga részét 1231 előtt sógorának, Monoszlai Makár fiának, adta el. A Győr-nemzetség a tatárjárás utáni korszakban elveszítette itteni birtokait, a melyek a Rátót-nemzetség kezeire kerültek; de Endes fia Péter utóda, Ábrány fia Szenterzsébeti László, 1302-ben unokaöcscsével, György fia Szehénnel, visszaperelte a Rátót-nemzetség pásztohi ágától. 1350-ben Ábrány fia László utóda Szenterzsébeti Pál fia János volt itt birtokos. 1360-ban, 1448-ban és 1453-ban Pata város tartozékai között találjuk. 1455-ben Marczali János a toldii pálosoknak hagyományozta, 1464-ben azonban ismét a patai uradalom tartozékai között találjuk. Az 1556. évi hadjárat folyamán Ali basa, a babócsai harczok lezajlása után, a község melletti hársfaerdőben tábort ütött, majd innen támadt Szigetvár ellen, de azután a vár ostromát abbahagyván, elvonult. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint a székesfehérvári custosság és Kubinyi László, 1692-ben pedig Grabarics Péter volt a földesura. 1715-ben 9 háztartását írták össze és ekkor Akai Istváné volt. Az 1773-1776. években Kubinyi Sándor bírta. E család tagjai közül Kubinyi Albert 1860-ig volt itt birtokos. A helybeli református templom 1858-ban épült.
Baté.
Baté. A Kapos-csatorna mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 111, lakosaié 670, a kik leginkább reformátusok. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. 1373-75-ben Batej, 1441-ben Bathe alakban említik az oklevelek. 1475-1476-ban, úgyszintén 1542-ben a Hosszútóthiaké volt. Az 1550. évi adólajstrom szerint Dersfi Farkas volt az ura. Az 1580. évi török kincstári adólajstromban Báti alakban, a koppányi nahiében fordul elő 12 házzal. 1715-ben mindössze öt háztartását írták össze. 1715-ben a Laczkó családé, 1726-ban a gróf Rindsmauloké, 1733-tól a Gyulai Gaal családé és jelenleg is Gyulai Gaal Györgynek és Lajosnak van itt nagyobb birtokuk. A róm. kath. templom 1796. évben épült. A községbeli régi kastélyt Gyulai Gaal Kristóf alispán építtette a XVIII. század végén és ez most is Gyulai Gaal György és Lajos tulajdona. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn.
Bélavár.
Bélavár. A Dráva mentén fekvő kisközség. Házainak száma 116, lakosaié 918, a kik nagyrészt horvátajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása: Vízvár. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő, egyházas helyként. 1399-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. 1469-ben és 1498-ban kelt oklevelek szerint városi kiváltságokat élvezett. A XV. században is a székesfehérvári káptalané volt. 1531-ben az ország rendei itt értekezletre gyűltek össze. 1536-ban Török Bálint, 1550-ben Tahy Ferencz birtokában találjuk. Az 1571. évi 46török kincstári adólajstromban Bélvár alakban fordul elő és ekkor csak 11 házból állott. 1726-ban őrgróf Turinetti Herkules József Lajos volt a földesura, 1733-tól pedig a Festetics család. Jelenleg is herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka. Hajdan itt a Dráva mellett vár volt, melyet a Dráva három oldalról zárt körül. A hagyomány szerint e várban tartották az ország rendei 1531-ben értekezletüket. E vár a török uralom alatt pusztulhatott el; nevezetesebb hadiesemény színhelye azonban nem volt. A róm. kath. templom 1878-ban épült. 1866-ban és 1877-ben a község fele része leégett.
Beleg.
Beleg. A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 95, lakosaié: 704, a kik közül 192 róm. kath. és 416 református. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E helységről 1493-ban van első ízben okleveles adatunk, a mikor a vránai perjelség birtoka. 1536-ban Török Bálint, 1550-ben Török János, 1598-99-ben Zrinyi György volt a földesura. Az 1554. évi török adólajstromban Bilok alakban fordul elő, 7 házzal. A hódoltság alatt elpusztult, de 1713-ban újra települt. 1715-1726 között őrgróf Turinetti Herkules József Lajosé volt. 1733-tól a mai napig a Festetics-család volt a birtokosa és most gróf Festetics Pál az ura. A községbeli régi úrilakot gróf Festetics Antal a XIX. század ötvenes éveiben építtette; jelenleg gróf Festetics Pálé és a bérlő lakásául szolgál. A helybeli református templom 1862-ben épült. 1855-ben a lakosság felerésze a kolera-ragálynak lett áldozata. 1886-ban a község kétharmada leégett. A lakosok hitelszövetkezetet, tejszövetkezetet és olvasókört tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom, mely Varga József és Simier Sándor tulajdona. A határban a pusztaréti-dűlőben egy földvár nyomaira akadunk, melyet török várnak neveznek. Különben is sok lelet tanuskodik arról, hogy e vidék már az őskorban is lakott volt. 1855-ben egy bronztáblát találtak itt, amelyre Vespasianus császárnak egy hadirendelete van vésve. E táblát a Nemzeti Múzeumban őrzik. A községhez tartozik: Keleti-major, Nyugati-major.
Belezna.
Belezna. A vármegye délnyugati sarkában fekvő magyar kisközség. Házainak száma 269 és leginkább róm. kath. vallású lakosaié 1542. Postája és vasúti állomása Zákány, távirója Murakeresztúr. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő, a segesdi kerület plebániái között. A XIV. században már a Beleznay család birtoka. 1450-51-ben a Beleznay családból Péter és Tamás özvegye szerepelnek itt. Az 1536. évi adólajstrom szerint Horváth György, Beleznay Máté özvegye, Thörök Ferencz és Heranth Ferencz, 1550-ben pedig Beleznay Farkas, Török Ferencz, Horváth János és Csipcsey Pál voltak a földesurai. 1660-ban az Istvánffy család birtokában találjuk. 1715-ben 6 háztartás volt e helységben. 1715-ben a Malik családé, 1726-ban a kir. kincstáré és 1733-ban Szentpéter-pusztával együtt Mlinarics Miklósé. 1767-ben báró Sigray Károly és Beleznay János, 1773-76-ban báró Sigray Károly főispán, 1835-ben gróf Festetics László volt a földesura. A Festeticsek után a Horváth és a báró Rüffly család birtokába került. Jelenleg a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztárnak és Légrád községnek van itt nagyobb birtoka. A községbeli két kúria közül az egyiket még a Beleznay, a másikat a báró Rüffly család 1860-ban építtette. A róm. kath. templom 1909-ben épült. A lakosok önkéntes tűzoltó egyesületet és Polgári Olvasókört tartanak fenn. A községhez tartozik: Kakonya-puszta, melynek helyén a középkorban népes falu állott. 1268-1296-ig a Hahót-nemzetség birtoka. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája volt és temploma a hagyomány szerint 1560 táján pusztult el. 1349-ben a helységet a Hahót-nemzetségtől a Guth-Keled nembeli Felső-Lendvai Miklós fiai, Amadé és János, akarták megszerezni, Balogh nevű birtokukért. 1405-ben a Szerdahelyi Dersfi családé. 1476-ban Szerdahelyi György egyezkedik a Batthyányakkal itteni birtokai fölött. 1506-ban néhai Dombai Dávid itteni birtokait II. Ulászló király eladományozza. 1733-ban puszta és Festetics Kristófé. 1856-ban a csurgói uradalomhoz tartozott. Gróf Festetics György itteni birtokait eladván, azok Légrád község tulajdonába mentek át. A Mura partján fekszik Szentháromság-puszta, a hol a középkorban szintén egy virágzó helység feküdt, melyről első ízben 1230-ból van adatunk. Ekkor már fennállott a Szentháromság tiszteletére szentelt bazilikája, mely a török hódoltság alatt pusztult el. 1309-ben Kakonyával együtt szerepel. 1405-ben a Szerdahelyi Dersfiaké. 1476-ban Szerdahelyi György birtoka, a ki a murai rév tulajdonjoga fölött egyezkedik a Batthyányakkal. A XVI. század közepén a törökök megszállották. A XVIII. század elején már puszta volt. Mint ilyent 1733-ban Festetics Kristóf bírta. Ettől kezdve Kakonya sorsában osztozott. A pusztához tartozó erdő környékén 1848 szept. havában a horvátok és a nemzetőrök között 47kisebb csatározások voltak. A községhez tartoznak még a következő lakott helyek: Asszonyvári-szőlő, Janka-puszta, Nagydombi-szőlő, Sándor-puszta.
Berzencze.
Berzencze. Nagykanizsa-gyékényes-barcsi vonalon fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 512, lakosaié 4073, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E helységről a XIV. század első feléből vannak adataink. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1377-ben, tartozékaival együtt, a Pécz-nembeli Lóránt szerezte meg, kinek utódai magukat innen Berzenczei Lorántfiaknak nevezték. Fia, Berzenczei Lorántfi György, 1406-ban és 1418-ban új adománylevelet nyert a helységre, mely ekkor vámhely is volt. Fiai, Sandrin és László, 1463-ban egyezkedtek Berzencze és Szenterzsébet fölött. 1468-ban berzenczei és szenterzsébeti kastélyaikat Szenterzsébeti Forster Györgynek idegenítették el. 1473-ban Berzenczei László itteni birtokaiba özvegyét és Szentgyörgyi Vincze Péter özvegyét iktatták be zálogképen. 1477-ben Forster György, Vincze Péter özvegyétől, a nála zálogban levő birtokrészeket visszaváltván, ezzel az egész helység birtokába jutott. 1490-ben Keresztelő Szent János tiszteletére épült egyházát említik az oklevelek. Forster György 1481-ben Tolnai Bornemisza Jánost osztályos testvérévé fogadta. 1486-ban azonban Forster és neje, Csapi Ilona, szerződésre léptek Nagylucsei Orbán győri püspök királyi kincstartóval, mely szerint Forster a leányát a püspök unokaöcscsének, a nyolczéves Ferencznek eljegyezvén, megegyeztek, hogy örökösök nélkül leendő kihalásuk esetére birtokaik kölcsönösen egymásra szálljanak, Berzencze vára pedig Forster György halála után Ilona asszonyra szálljon. 1550-ben Zalai Kelemen volt a helység földesura. Szigetvár elestének (1566) hírére, az őrség kiszökött a várból, a melyet a török kardcsapás nélkül elfoglalt. A törökök Berzenczét egy járás székhelyévé tették, a várat pedig megerősítették. Az 1568-69. évi zsoldlajstrom szerint az őrség 379 emberből állott. 1571-ben a berzenczei járás már megszünt és a helység a görösgali járáshoz tartozott. Ekkor csak 5 házból állott. 1594-ben Zrinyi György visszafoglalta a várat, de csakhamar ismét török kézbe került. Az 1618-19. évi zsoldlajstrom szerint a török őrség 349 emberből állott. Az 1664. évi téli hadjárat alatt a keresztény hadak ismét visszafoglalták a várat. A helység 1701-1703-ban a Szalay családé volt. 1715-ben 20 háztartását írták össze. 1726-ban a Szalay család, majd 1757-ben Niczky György tanácsos, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, 1835-ben gróf Festetics László volt a helység földesura. Jelenleg herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka és szép emeletes kastélya, a melyhez a herczeg csinos vendégházat építtetett. A kastélybeli termek falait Pausinger-féle hatalmas vadászati festmények és erdőrészletek borítják. A község 1758 ápr. 10-én és 1811 szept. 27-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A két róm. kath. templom közül az egyik még a XVI. századból való, a másik 1735-ben épült. A község lakosai hitel- és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik: Lankócz-puszta, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1406-ban Egyházas és Felrét-Lankócz helységeket Berzenczei Lorántfi György nyerte adományul. 1481-ben mindkét helység Szenterzsébeti Forster György birtoka, a ki felerészét Bornemisza Jánosnak engedi át. 1726-ban Felső-Lankócz- és Alsó-Lankócz-puszták a Szalay családé. - A mai Lankócz szomszédságában feküdt Atak falu, a hol az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebánia is volt. Berzencze mellett fekszik Vecsernye-puszta, mely a középkorban Vecsenye alakban fordul elő, 1454-98-ban a vránai perjelség birtoka. - Berzencze szomszédságában feküdt Szenterzsébet is, Lankócz szomszédságában pedig Mindszent. Mind a két falu már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. A hódoltság alatt teljesen elpusztultak. Berzenczéhez tartoznak még a következő lakott helyek: Keresztfai-puszta, Perdócz-major, Garics-puszta, György-major (azelőtt Koplaló), Vadaskerti-major és Lankócz-puszta.
Berzencze. - Herczeg Festetich Taszilo vadászkastélya.
Bize.
Bize. A Balatonszentgyörgy-somogy-szobi helyiérdekű vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 68, lakosaié 361, a kik róm. kath. vallásúak. Posta és távírója: Marczali, vasúti állomása: Gyóta-puszta. 1390-ben említik első ízben, a mikor a bizei családnak voltak itt birtokai. E család egyik sarja, Bizei Péter, a Pécz-nemzetségből származó Marczaliakkal kölcsönös örökösödési szerződést kötött, mely alkalommal Bizei Péter magszakadása esetére Bizét a Marczaliaknak vallotta be örök birtokul. A község templomát 1455-ben említik. 1461-ben a Marczaliak a Tapsonyi Anthimi családnak zálogosították el a községet. 1536-ban Hosszutóthi Farkas és az itteni plebános, 1550-ben pedig Báthori András volt a földesura. Az 1563. évi török fejadólajstromba 5 házzal van felvéve, az 481573-74. éviben pedig 13 házzal. 1583-ban Ungnád Kristóf volt a földesura. 1677-ben mint elpusztult helységet Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója nyerte adományul. A XVIII. században a gróf Széchenyi család ide németeket telepített, a kik azonban idővel teljesen megmagyarosodtak. 1835-ben még gróf Széchenyi Pál volt a földesura. A mostani róm. kath. templom 1858. évben épült. Az 1852. és 1856. években nagy tűzvész pusztított itt. 1890-ben a község fele leégett. 1855-56-ban kolerajárvány lépett fel. A lakosok gazdakört tartanak fenn.
Bodrog.
Bodrog. A kaposvár-fonyódi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 81, lakosaié 562, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távirója Hetes, vasúti állomása: Osztopán. E helységről 1313-ból van első ízben okleveles adatunk. 1449-ben a Bő-nembeli Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok osztályos egyezségre lépnek e helység fölött. 1512-ben Messer István itteni birtokrészeit Perneszi Imrének adta el. 1726-ban Bodrok alakban fordul elő. Később a Lengyel családé lett. 1767-ben Nagy Benedek és Farkas József, majd a Hermann család volt itt birtokos, a XIX. század elején pedig a Bottka család. 1911-től a Keller és a Hegyesy családok örökölték e birtokot. A községbeli egyik kúriát Bottka Antal a XIX. század első felében építtette, a másikat pedig báró Pongrácz Gusztáv a XIX. század elején. A határban az ú. n. Törökhegyen nagyméretű földalatti építkezés nyomai vannak, melyek alkalmasint a török hódoltság idejéből valók. A községhez tartoznak: Alsóbű-, Felsőbű-, Hidegér- és Álláskút-puszták. Alsóbű- és Felsőbű-puszták helyén, a középkorban, Bő helység feküdt, mely 1229-ben Bev, 1329-ben Bew és az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Bun alakban fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. Szent-Keresztről czímzett prépostságát 1458-ban és 1536-ban említik forrásaink. 1500-ban Lak (Öreglak) tartozékai között szerepel. 1549-ben Butsányi Korlátkőy Annát iktatták e helység birtokába. 1559-ben Tahy Ferencz és neje Zrinyi Ilona vásárolták meg. 1701-1733-ban Nagybű alakban fordul elő és ekkor Jankovics Istváné. 1835-ben Alsóbű a Jankovics, Felsőbű a Pongrácz családé volt. Alsóbű Jankovics Xavértől vétel útján Siskovics Tamásra szállott. Felsőbű még 1856-ban a báró Pongrácz családé volt. Jelenleg az albertirsai takarékpénztáré. Bű szomszédságában, az 1536. évi adólajstromban, Szentmártonkő helységet találjuk, mely valószínűleg azonos azzal a Szent-Márton helységgel, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul.
Bodvicza.
Bodvicza. A nagyatádi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 102, lakosaié 685, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyatád. Szintén már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. 1660-ban Zankó Miklós jószága. A török világban elpusztult, de 1713-ban újra települt, ezer méterrel feljebb a régi falutól. 1725-ben Jankovics István, 1776-ban a Jankovics és a gróf Niczky, 1835-ben a gróf Niczky, a gróf Schmiedegg és a Jankovics családok voltak a földesurai. 1856-ban már a gróf Somssich család volt itt birtokos. A községbeli kúriát a gróf Niczky család a XVIII. század végén építtette, de ez jelenleg községi iskolaépületül szolgál. A községhez tartozik: Bara-puszta, mely gróf Somssich Adolf birtoka.
Boldogasszonyfa.
Boldogasszonyfa. A szigetvár-kaposvári vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 146, lakosaié 956, a kik részben magyarok, részben németajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Szentlászló. Első ízben 1258-ban említik az oklevelek Ormán név alatt, a mikor Botykai Encse fiai, Pál és János, birtokába jutott. 1313-ban a Botykaiak a Szigetieknek adták el. 1313-ban már Bodugazunfalwa alakban fordul elő. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1470-1473-ban Baranya vármegyéhez tartozik. 1536-ban Csorba Miklós és János és Kálnói János voltak a földesurai. 1598-99-ben Batthyány Kristófé, 1626-27-ben Imrefy Farkasé volt. A XVII. század második felében elpusztult és 1701-1703 között még puszta és Frankovics Jánosé. 1726-ban már község és Keményfával együtt Igmándy Mártoné, majd örököseié. 1733-tól kezdve az Igmándy család volt a földesura. Jelenleg Nádassy Istvánnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli úrilakok közül az egyiket Igmándy Benedek építtette 1848 előtt. Ez jelenleg Ruppert Györgyé. A másikat Igmándy Károly építtette és ez most Nádassy Istváné. A harmadikat Igmándy Ignácz emeltette és ez jelenleg Kertész Lászlóé. A róm. kath. templom 1760-ban épült. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községbeli gőzmalom Kopp Vidor tulajdona. A községhez tartoznak: Antalszállás, Szárazrét-puszta és Szentmargitta-puszta. Az utóbbi a középkorban jelentékeny helység volt. 1371-ben fordul elő első ízben. 1469-ben Hédervári 49Imre macsói bán a helység egy részét Somogyi Péternek adta. 1598-99-ben Lengyel István volt a földesura. Egy 1703 tájáról való összeírás szerint a Koroknay család birtoka. Boldogasszonyfa mellett feküdt a középkorban Nyirakol falu, melyről még a tatárjárás előtti korszakból vannak adataink. 1234-1270-ben a királyi kanászok faluja. Kívülök még a tatárjárás előtti korszakban a pannonhalmi Szent Benedek-rendnek is voltak itt birtokai. E területből egy ekealja a Noé-nemzetség birtokába került, ezt azonban a szentmártoni apát 1250-ben a Noé-nembeli Január fia Pétertől és rokonaitól visszaváltotta. 1307-1310-ben az apátság birtoka. Az utóbbi évben kelt oklevél szerint Zopa I. Pál, a Szák-nemzetség sarja, volt szomszéd birtokos. 1346-ban, a Győr-nemzetség tagjainak osztálya alkalmával, Dersfi Miklós nyerte osztályrészül. 1434-ben a pannonhalmi apát itteni birtokait Szerdahelyi János fiának, Imrének, adta cserébe. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka. - Az 1536. évi adóösszeírásban Boldogasszonyfa és Tótváros között előfordul Karand, mely alighanem azonos az 1332-37. évi tizedjegyzékben előforduló Karan helységgel.
Bolhás.
Bolhás. A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 112, lakosaié 1098, a kik vegyesen róm. kath. és református vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Somogyszob. Már az 1332-37. évi tizedjegyzékben előfordul. 1389-ben a segesdi uradalomhoz tartozott. 1460-ban a Marczaliak a Berzenczei Lorántfiaknak kötötték le. 1486-ban a Szenterzsébeti Forster család birtokában találjuk. 1488-ban Mátyás király birtokában volt. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. Később Marczali László birtokába került, kinek halála után, 1512-ben, Perneszi Imre, valamint fiai, Miklós, Pál és István, bírták. 1536-ban Perneszi Egyed, Imre és István özvegye, 1550-ben Egyed és Ferencz, 1598-99-ben András volt a helység földesura, a ki még 1577-ben I. Rudolf királytól új adománylevelet nyert itteni birtokaira. 1612-ben Perneszi Györgynek és testvérének, Jánosnak, a fiai osztoztak meg rajta. Perneszi István itteni birtokait 1660-ban Kanizsai Miklósnak idegenítette el. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Juliánna, férjezett Babócsay Ferenczné voltak a földesurai. 1726-1733-ban még a Perneszieké volt; később a Tallián család birtokába került. 1756-ban Vizeki Tallián Ignácz vezérőrnagy, 1767-ben ennek özvegye, szül. Zalabéri Horváth Terézia, 1776-ban Bakó Mihály, 1830-ban gróf Zichy Pál, 1856-ban Károly, 1860-ban herczeg Odescalchi Artur volt itt birtokos. Jelenleg gróf Somssich Imrének és herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka. A községben levő régi kúriát Tallián Ignácz 1830 táján építtette. Ez jelenleg gróf Somssich Imréé. A református templom 1853-ban, a róm. kath. kápolna 1867-ben épült. Gróf Somssich Imrének egy gőzmalma is van itt. Idetartoznak a következő lakott helyek: Szentlászló-puszta, Bördecz-puszta, Imre-major, Juliafalva-major és Rihárd-major. Szentlászló-puszta helyén a középkorban egy jelentékeny falu feküdt. Első ízben IV. Bélának egy 1262. évben kelt oklevelében van említés róla, a mikor a somogyi várhoz tartozó Alma nevű várföld, melyet a király a pannonhalmi apátságnak adott cserébe, Szent-László helység közelében feküdt. A XIV. században itt a karinges, szabályozott kanonokoknak Szent Lászlóról czímzett prépostsága és monostora állott fenn. 1406-ban a Pécz-nembeli Berzenczei Lorántfi György nyerte adományul. 1550-ben Zalay Kelemen volt a földesura. 1733-ban pusztaként a veszprémi káptalan birtoka volt. Később a gróf Festetics családé lett és jelenleg herczeg Festetics Taszilóé.
Bolhó.
Bolhó. Drávamenti magyar kisközség. Házainak száma 214, lakosaié 1703, a kik túlnyomóan róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Babócsa. Eredetileg a Tibold-nemzetség ősi birtoka volt. Az 1231. évi nemzetségi osztály alkalmából I. Bodor három idősebb fiáé: Jakabé, Kozmáé és Petkéé lett. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor tehát már plebániája is volt. 1434-ben a Marczaliaké. Marczali László halála után, 1495-ben, a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. 1550-ben Báthori András, 1598-99-ben Nádasdy Ferencz volt a földesura. Az 1571. évi török kincstári adólajstromban Bolhok alakban fordul elő; ekkor 55 házból állott. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben a szentgyörgyi vár tartozékaként szerepel. 1677-ben I. Lipót király Széchenyi György kalocsai érseknek, a győri püspökség kormányzójának adományozta. 1715-ben 11 háztartását írták össze. 1733-ban már jobbágyközségként szerepel az összeírásban. 1715-1733 között gróf Széchenyi Zsigmondé, később a gróf Széchenyiek csokonyai (Erdőcsokonya) uradalmához tartozott. Gróf Széchenyi Páltól 1880 táján báró Solymossy László vette meg és 1905 50óta báró Solymossy Ödön tulajdona. A róm. kath. templom 1901-ben épült. A lakosok gazdakört, hitelszövetkezetet és önkéntes tűzoltó egyesületet tartanak fenn. A határbeli dűlők közül az egyiket Táborhelynek, a másikat Ófalunak nevezik. Az utóbbi valószínűleg a régi község helyét jelzi. A községhez tartozik: László-major és Teréz-major.
Bonnya.
Bonnya. Az igali járásban fekvő kisközség. Házainak száma 157, lakosaié 1000, a kik vegyesen magyar- és németajkúak, róm. kath., ref. és ág. h. ev. vallásúak. Postája Kisbárapáti, távírója és vasúti állomása helyben van. A székesfehérvári káptalan részére 1229-ben kiállított megerősítő levélben villa Buduna, 1337-ben Bonya, 1420-ban Bunnya, 1468-ban Bwnya alakban van említve. Az 1536. évi összeírásban már a mai néven fordul elő. 1480-ban vásáros hely is volt. Az 1536. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári prépost volt a földesura. Az 1573-74. évi török kincstári fejadólajstromban 14 házzal szerepel. 1660-ban Zankó Miklós jószága. Egy 1703 tájáról való összeírás szerint Zankó Miklós és Boldizsár voltak a földesurai. 1726-ban felerészben a gróf Harrach, felerészben a gróf Esterházy család birtoka. 1733-ban az egész helység a gróf Hunyady családé. E család bírta 1902-ig, a mikor birtokát kisebb részletekben eladta a helybeli polgároknak. A községbeli ref. templom 1883-ban épült. 1900-ban 20 ház és nagy takarmánykészlet égett le a községben. Idetartozik Bonnya-puszta, mely 1726-ban őrgróf Turinetti Herkulesé, 1733-ban Festetics Kristófé volt. Későbben is a gróf Hunyadyak birtokába került.
Boronka.
Boronka. Marczalitól keletre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 75, lakosaié 647, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Marczali. Első ízben Lampért országbírónak 1321 nov. 16-án kelt ítélőlevelében találkozunk e helység nevével, a mikor Boronkai András Bogár István eskütársaként szerepel. 1423-ban Baronka, 1483-87-ben már Boronka alakban említik az oklevelek. 1536-ban Geszthei László volt a földesura. Egy 1703 táján kelt összeírás szerint még pusztaként, Zankó Miklós és Boldizsár birtoka volt. Az 1715. évi összeírásban újonnan települt helységként szerepel, 5 háztartással. 1726-ban Fekete János, 1733-ban Boronkay Ferencz, 1776-ban Gaál József és 1835-ben is a Gaál-család volt a földesura. 1856-ban gróf Széchenyi Pál volt itt birtokos, jelenleg pedig gróf Széchenyi Andor Pál. A községbeli kastélyt özv. Kund Béláné 1908-ban építtette. A róm. kath. templom 1760 táján épült. A községhez tartozik: Alsógaics- és Felsőgaics-puszta.
Böhönye.
Böhönye. A szob-balatonszentgyörgyi vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 445, lakosaié 3034, kik közül 2280 a róm. kath. és 703 a református vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Az 1536. évi adólajstromban Byhenye alakban fordul elő, a zágrábi püspökség birtokaként. 1550-ben Behene alakban szerepel. 1560-ban I. Ferdinád király Perneszi Ferencz fiának, Farkasnak, adományozta. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 6, az 1571. évi szerint 22 házból állott. 1598-99-ben Bogács Andrásé, de 1660-ban már Sárkány Miklósnéé. Egy 1703 előtti összeírás szerint Festetics Pál volt a földesura. 1715-ben 14 háztartását írták össze. 1726-33-ban Festetics Kristófé. 1776-ban Festetics Lajos, 1835-ben Festetics Antal volt a földesura. 1794-ben országos vásárok tartására nyert szabadalmat. 1856-ban Festetics Ágoston volt itt birtokos és jelenleg gróf Festetics Pál a legnagyobb birtokosa, kinek itt kényelmesen berendezett vadászkastélya van, mely 1876-ban épült. A községbeli két templom közül a róm. katholikust 1760-65-ben, a reformátust 1783-84-ben emelték. A lakosok temetkezési egyesületet, gyászkocsi egyesületet, tűzoltó egyletet, gazdakört, olvasókört, községi takarékpénztárt és önsegélyző egyesületet tartanak fenn. A község határának egy részét Cseh-mezőnek nevezik, a Festetics család részéről itt letelepített csehek után. A községhez tartoznak a következő lakott helyek: Dávod-puszta, Festeticsterebezd, Illés-major, Felsőakol, Kis- és Nagybalogd-puszta, Pósa-puszta, Törökrét-puszta és Vaskota-puszta. Dávod-puszta helyén feküdt a középkorban Dávod falu, a mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1550-ben Dávody György birtoka. 1598-99-ben Bakó Farkas volt a helység földesura. 1660-ban pusztaként Sárkány Miklósné birtoka. 1733-ban már Festetics Kristófé. - Festeticsterebezd helyén találjuk a középkorban Terebezd helységet, mely 1331-ben a somogyvári apátság birtoka. A XV. században az Anthimiaké volt, a kik a Terebezdi előnévvel is éltek. 1482-ben Szenyér várának tartozékai között szerepel. 1550-ben Wárday Zsigmond és Zalay Lénárt, 1660-ban az esztergomi káptalan birtoka. 1733-ban, pusztaként, felerészben az esztergomi káptalan, felerészben Festetics Kristóf jószága. 531856-ban a Festetics család déghi ágáé. - Pósa-puszta, egy 1703 tájáról való összeírás szerint Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. - A mai Illés-major helyén feküdt a középkorban Ellesi helység, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1550-ben Alya Mátyás és Perneszi Ferencz voltak a földesurai. 1583-ban már csak két portát írtak benne össze.
Böhönye. - Gróf Festetics Pál vadászlaka.
Bőszénfa.
Bőszénfa. A szigetvár-kaposvári vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 123, lakosaié 995, a kik vegyesen magyarok és németajkúak és leginkább róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Gálosfa, vasúti állomása helyben van. Egyike azoknak a falvaknak, a melyeket még Szent István király adományozott a szentmártoni apátságnak. Az Albeus mester esztergomi kanonoktól 1237-1240. években készített összeírásban Bozais alakban fordul elő. A tatárjárás előtti korszakban az apátság kanászai lakták. Középkori neve Bajszinfalva volt. 1425-ben Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton, a zselicz-szentjakabi apátsággal szemben, jogot tartanak e helységre. Az 1570. évi török kincstári adólajstromban 10 házzal szerepel. 1626-27-ben Imrefy Farkasé. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Imrefy Farkasné szerepel földesuraként. 1715-ben 6 háztartását írták össze. Az 1703-1715. évi összeírások szerint már Festetics Pálé és e családé maradt mindvégig. A községbeli úrilakot a gróf Festetics család építtette. A régi róm. kath. templom 1777-ben épült, de helyére gróf Festetics Pál 1902-ben új templomot emeltetett. A községhez tartoznak: Kisbőszénfa- és Szenttamás-puszták és Rókamalom-major. Szenttamás a középkorban jelentékeny falu volt. 1425-ben Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton tartanak hozzá jogot. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka. 1626-ban Imrefy Farkas, 1660-ban Imrefy Farkasné jószága. 1733-ban már puszta és Festetics Kristófé.
Buzsák.
Buzsák. Magyar kisközség, körjegyzőségi székhelylyel. Házainak száma 342, lakosaié 2288, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Lengyeltóti. A mai Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak feküdtek. Ez a terület eredetileg a somogyi vár tartozéka volt, a XIII. században azonban egy része a Bő-nemzetség birtokába került. A Bő-nembeli Izsép fia János 1268-ban az itteni várbirtokokat jó szolgálatainak jutalmául kapta adományul IV. Béla királytól. János azonban nem érvényesítette jogait, hanem a kapott birtok részt visszaadta a várjobbágyoknak, de 1279-ben IV. Lászlótól új adománylevelet eszközölt ki az egész Magyari helységre. 1403-ban Magyari helységet Gordovai Fancs László fia, László, nyerte adományul. 1424-ben László fiai: János, Imre, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1455-ben a Fancs család új adománylevelet nyert V. László királytól, de kívüle még az Alapi családnak is voltak itt birtokai. Alapi András itteni részbirtokait 1464-ben Gordovai Fancs Gáspárnak adta el. Magyari 1498-ban még a Gordovai Fancs családé! - Akts (Akcs) helység nevével 1449-ben találkozunk első ízben és ekkor a Bő-nembeli Laki Thúz, a Létai és a Szécsényi családoké. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. Az 1536. évi adólajstrom szerint a két helység már egyesült. Az 1536. évi adólajstromban Akts-Magyari földesuraiként Laki Bakith Pál, Kürthösy Imre, Fajszi Ferencz, Kovácsy Péter és Török Bálint szerepelnek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatták birtokába. 1559-ben Lakvárt, tartozékaival együtt, Tahy Ferencz főlovászmester és Zrinyi Ilona vásárolták meg. 1607 táján Lengyel János szigligeti kapitány és Kéthelyi Mátyás a helységet erőszakkal elfoglalták s Lakvárához csatolták. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között találjuk. 1675-ben Pribérdi Jankovics István, továbbá testvérei, Péter és Boldizsár, valamint rokonuk, Csopaky Judit, férj. Mészölyné, pert indítottak özvegy Lengyel Zsigmondné, szül. Kisfaludi Kata, mint fiának, Lengyel Miklósnak, gyámja ellen Akts-Magyari, másként Buzsák birtokáért. A per 1678-ban egyezségileg nyert befejezést, melynek értelmében Buzsák jobbágyait a Jankovics és a Lengyel családok között osztották fel. Ez a felosztás szolgált alapjául az újabb időben is használatos Jankovics-Buzsák és Lengyel-Buzsák elnevezésnek. 1715-ben 44 háztartást írtak össze e helyégben. 1726-ban felerésze még Jankovics Istváné, de a másik fele már a Lengyel és a Mérey családok között oszlik meg, míg 1733-ban már az egész helység Jankovics István földesúri hatósága alá tartozott. 1767-ben felerészén Jankovics Antal özvegye Fekete Julianna, felerészén báró Maithényi János, Vrancsics Pál vezérőrnagy, Baranyay Imre özvegye, Kis Barnoki Farkas Sándor, Mérey Lajos és Károly özvegye voltak a helység földesurai. Jelenleg 54Jankovics B. Gyulának, Kund Gusztávnak és gróf Széchenyi Imrénének van itt nagyobb birtoka. 1856-ban a kolera pusztított a helységben, a hol mintegy 400 áldozatot követelt. A lakosok hitelszövetkezetet és takarékmagtár-szövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartoznak: Buzsáki-major (azelőtt Bel-major), Kéka-puszta, Kistatárvár, Csiszta-puszta, Czeria-szőlőtelep és Kund-puszta. Kéka-puszta helyén a középkorban egy nagyobb falu feküdt, melynek 1327-ben lelkésze is volt. E helység előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is.
Bürüs.
Bürüs. A Dráva völgyében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 57, lakosaié 388, a kik nagyobbrészt reformátusok. Postája és távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása Szigetvár. 1479-ben Bewres alakban fordul elő. Ekkor Bakonyai István a pécsi káptalannak zálogosította el. 1480-89-ben Barcsvárának tartozéka. 1715-ben 4 háztartását írták össze. Az 1726-33. években a gróf Rindsmaul családé volt. 1757-ben a Czinderyek birtoka és Czindery László 1856-ban is birtokos volt itt. Jelenleg gróf Andrássy Aladárnénak van itt nagyobb birtoka. A református templom 1869. évben épült. Van itt egy ifjúsági dalárda. A községhez tartozik: Onti-major.
Büssü.
Büssü. Magyar kisközség, a körjegyzőség székhelye. Házainak száma 155, lakosaié 973, kik közül 550 róm. kath. és 405 református. Postája helyben van, távírója Somogyszil, vasúti állomása Baté. A község határában, a Górdombon, talált kőbalták és házieszközök tanúsága szerint, a mai Büssü területe, már a történelem előtti korszakban is lakott volt. A római kor emlékei közül említést érdemel a páfrányosi mező római temetője. Az 1880-as években a paperdei mezőben is egy római sírt találtak. A nemzeti királyság megalapításával, a mai Büssü területét, a tolnai királyi várhoz csatolták. Ezen a területen alakult Bese vagy Bösö helység, mely első ízben 1275-ben fordul elő. 1289-ben a királynéi praecok-nak (hirdetőknek) volt itt földjük. E helység 1362-ben Beuseu, 1408-ban Besew alakban fordul elő. 1449-ben a Bocskai család is Besew-i előnévvel szerepel. Az 1536. évi adólajstromban Beesew alakban fordul elő és ekkor Nagy Antal és Zolthay Gáspár voltak a földesurai. Az 1573-74. és az 1575. évi török kincstári adólajstromokban Bösö alakban találjuk, de ekkor már csak 8 házból állott. 1598-99-ben Pethő Kristóf birtokában volt. - A mai Büssü községtől éjszaknyugatra feküdt Bécz. Az egykori falu templomának alapfalait 1882 táján ásták ki. A hagyomány szerint, az 1514. évi pórlázadás alkalmával, az utolsó ütközetek egyike az egykori Bécz községtől éjszakra elnyúló fensíkon folyt le, mely alkalommal Bécz elpusztult s lakosai az erdőkbe menekültek. E pusztulás után alapították a mai Büssü községet. Bécz ettől kezdve pusztai birtokként szerepel. 1562-ben Mezőlaki Zámbó Imre új adományt nyert Büssü és Báté helységekre és Bécz-pusztára. 1610-ben Zámbó István Alya Mátyással, Zámbó Ferenczczel és Plakovich Jánossal egyezkedik e birtokok fölött. 1701 jun. 21-én a Zámbó örökösök Büssü, Báté és Bécz birtokokat a Laczkó családnak örökbe vallják a győri káptalan előtt. Az 1715. évi összeírás szerint is a Laczkó családé volt Bátéval együtt. 1721 ápr. 16-án III. Károly király Büssü és Báthé birtokokat, továbbá Bécz-pusztát, a babocsai uradalommal együtt, gróf Rindsmaulné szül. Neudeck Mária Katalinnak adományozta. 1729. márcz. 16-án Kobenzl grófné, szül. gróf Rindsmaul Karolina Büssü, Báthé birtokait és Bécz-pusztát Gyulai Gaal Gábornak adta el. Ez időtől kezdve a mai napig a Gyulai Gaal család birtokos Büssün. Gyulai Gaal Gábor 1741 aug. 28-án új adományt nyert Mária Terézia királynőtől Büssü, Báté helységekre és Béczpusztára. Gaal Gábornak 1754-ben bekövetkezett halála után Büssüt, Báthét és Bécz-pusztát fiai: Antal és Kristóf örököltél, a kik később vétel útján Kazsok községet és Uzd-pusztát szerezték meg. Gaal Antal egyetlen fia, János, 18 éves korában elhalván, leányai pedig az uzdi pusztát kapták örökrészül, Büssü, Báthé és Bécz Gaal Gábor fiaira szállott. Gaal Kristóf fiai, István és György, 1808-ban a családtól 20 évre, zálogba vették az Antal-féle részt, melyet 1838-ban örök áron megvásároltak. A két testvér akként osztozott meg, hogy Büssü és Bécz egy része Gaal Istvánra, Báthé, Kazsok és Bécz másik része Gaal Györgyre szállott. Gaal István halála után (1863) Büssüt Gusztáv örökölte. Utána 1900-ban fiai, Gyula és István, a szomszédos patalomi birtokot megszerezvén, azon megosztozkodtak. Jelenleg Gaal Gyula örököseinek és Gaal István cs. és kir. kamarásnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli úrilakot 1760-ban özvegy Gaal Gáborné építtette Antal fia számára. Jelenleg özvegy Gaal Gyuláné tulajdona. A községbeli róm. kath. kápolnát özvegy Gaal Gáborné, szül. Garamveszelei Kazy Júlia és fia, 55Antal, 1764-ben építtették. A református templom 1791-ben épült. A róm. kath. kápolna egész felszerelése a feloszlatott pálos szerzetesrend pécsi rendházából került ide. 1810 máj. 8-án a helység vásárszabadalmat nyert. A lakosok hitelszövetkezetet és gazdakört tartanak fenn. A határnak egyik részét a Pusztatemplom-dűlő foglalja el; hajdan itt feküdt Bécz helység. A községhez tartozik: Hársas-major, Paperdő-major.
Csákány.
Csákány. A marczali járásban fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 114, lakosaié 779, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Nemesvid, vasúti állomása Komárváros. 1394-ben a Marczali család nyerte adományul. Az 1536. évi adólajstrom szerint Szánthay János özvegye volt a helység földesura. A XVI. század közepén a helységben erődöt emeltek, mely azonban 1566-ban török kézre került, de 1583-86-ban már ismét magyar őrség tanyázott benne. Az 1580. évi török kincstári fejadólajstrom már csak három házat talált benne. Az 1710 táján kelt összeírás szerint Házy Simon birtoka volt. 1726-ban puszta és Guary Gáboré és Póka Miklósé. 1773-ban Makay Zsigmond, a Böröndy, a Tomcsányi, a Petrich családok, továbbá Póka Ádám voltak a helység földesurai. 1856-ban a Domaniczky, Léhner, Korchmáros, a Szentgyörgyi és a Paiss családok voltak itt birtokosok. Jelenleg Hertelendy Andornénak van itt nagyobb birtoka és Paiss Mihálynénak, Lehner Sándor s Ilka testvéreknek, Veres Lajosnak és Páhy Ödönnének kényelmes úrilaka. A Hertelendy és a Lehner család számos Deák-ereklyét őriz. A róm. kath. templom 1815-ben épült, azon a helyen, a hol hajdan Pálos-kolostor állott. A régi község tulajdonképen a mostanitól nyugatra, a jelenlegi temető helyén feküdt s a XVI. század végén pusztult el. Idetartozik: a Hertelendy-puszta (azelőtt Sándor-puszta), Lehner-puszta és Paiss-puszta.
Cserénfa.
Cserénfa. A szigetvár-kaposvári vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 94, lakosaié 565, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasútállomása Szentbalázs. Első ízben az 1536. évi adólajstromban fordul elő, Cyerenfalwa alakban és ekkor Török Bálinté volt. 1715-ben 10 háztartást írtak itt össze. Ekkor már gróf Esterházy József volt a földesura. 1726-ban a herczeg Esterházy hitbizományhoz tartozott és ettől kezdve a mai napig is odatartozik. A községhez tartozik: Tótfalu-puszta.
Csertő.
Csertő. A szigetvár-kaposvári vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 111, lakosaié 667, a kik vegyesen róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasútállomása Szigetvár. 1360-ban Csertw alakban fordul elő, Pata város tartozékaként. 1455-ben Marczali János a toldii pálosoknak hagyományozta, a kik még 1536-ban is e helység földesurai voltak. 1598-99-ben Balogh Jánosé volt. 1626-27-ben Végh János birtoka. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a Perneszi család jószága. A szigetvári tiszttartó 1692. évi összeírása szerint Házy Simoné volt. 1726-ban Madarász László, 1767-ben Sárdi Somssich Antal, 1776-ban ifj. Somssich Antal, 1835-ben a Somssich, 1836-tól kezdve a Festetics család volt a helység földesura. Jelenleg gróf Festetics Kristófnak van itt hitbizományi birtoka. A községbeli úrilakot a Festetics család 1836-ban építtette. A református templom 1798-ban, a róm. kath. kápolna 1881-ben épült. A községhez tartozik: a Csertői-szőlőhegy és Hársfa-puszta.
Csoma.
Csoma. A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 97, lakosaié 552, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Attala-Csoma. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. 1138-ban villa Cuma alakban fordul elő és ekkor a dömösi prépostságé. Az 1542. évi adólajstrom szerint a pécsi püspökség birtoka. Az 1573-74. évi török kincstári adójegyzék szerint 9, az 1580-iki szerint 8 házból állott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Zankó Miklós jószágaként szerepel. Egy 1703 tájáról való összeírás szerint Zankó Miklós és Boldizsár voltak a földesurai. 1715-ben hat háztartását írták össze. 1726-ban a gróf Harrer, 1733-tól a Hunyady család a földesura. Jelenlegi birtokosa ifj. gróf Hunyady Ferencz. A lakosok róm. kath. olvasókört tartanak fenn. A községhez tartozik: Csoma-puszta, Csomai alsó-major és Csomai felsőmajor.
Csombárd.
Csombárd. A kaposvár-fonyódi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 43, lakosaié 450, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Hetes, vasúti állomása Osztopán. Legrégibb adatunk 1324. évből van e helységről, de birtokosai egész 1726-ig ismeretlenek. Ekkor Csák Mihály volt a földesura, 1733-ban pedig özvegye, szül. Bakó Erzsébet. 1767-ben és 1776-ban Csák Imréé volt. 561856-ban báró Pongrácz Gusztáv volt itt birtokos és jelenleg báró Pongrácz Matildnak és a szentbenedeki prépostságnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli Pongrácz-féle régi kúria 1780 táján épült. Idetartozik: Újfalu-puszta. - Csombárdtól délre feküdt Hidas, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul.
Csököly.
Csököly. A nagyatádi járásban fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 400, lakosaié 1849, a kik közül 415 a r. kath. és 1405 ref. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Jákó-Nagybajom. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben van róla említés. 1382-83-ban Chukul, 1466-ban Chekel alakban fordul elő. 1466-ban a veszprémi püspökség birtoka. 1536-ban Pekry Lajosé. Az 1565-66. évi török kincstári fejadójegyzékben Csokol alakban szerepel, 45 házzal. 1598-99-ben a veszprémi püspökség birtoka. Ugyancsak így szerepel az 1660. évi pannonhalmi tizedjegyzékben is. 1715-ben 57 háztartását írták össze, a mikor a hozzátartozó Jákó-, Kisasszond- és Korpád-pusztákkal együtt a veszprémi püspökségé volt. 1817 okt. 10-én országos vásárok tartására nyert kiváltságot. A községbeli róm. kath. templom 1760 táján, a református 1856-ban épült. A lakosok kisgazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom és homoktéglagyár is, mely Biró Sándor tulajdona. A község főutczája nagy részében oly széles, hogy a hang alig hallatszik át a másik oldalra. Asszonynépének a ruházata néprajzi szempontból nagyon érdekes és különösen az idősebb asszonyoké sokban emlékeztet még a török világra. A községhez tartozik: Malomlak nevű lakott hely.
Csömend.
Csömend. Marczalitól keletre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 55, lakosaié 431, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Nikla, távírója és vasúti állomása Marczali. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő, tehát akkor is már egyházas hely volt. Az 1536. évi adólajstromban Chemend alakban találjuk bejegyezve, Török Bálint és Fajszi Ferencz birtokaként. 1726-ban még puszta és a Lengyel és a Mérey családoké, 1767-ben még Csák Imre és Sándor és Skublics Sándor özvegye: Zarka Anna Mária bírták; később a Gyulai Gaal család birtokába került. 1856-ban gróf Széchenyi Pálé volt. Jelenlegi legnagyobb birtokosa gróf Széchenyi Andor Pál. A községhez tartozik: Koszód-puszta.
Csurgó.
Csurgó. A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 623, lakosaié 4193, a kik közül 2570 róm. kath., 1010 ref., 291 ág. h. ev. vallású és 320 izraelita. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben III. Béla királynak a székesfehérvári János lovagok részére 1193. évben kiállított megerősítő levelében fordul elő. 1226-ban a Jeruzsálemi Szent János lovagrendnek már rendháza is volt Csurgón, mely az 1217-1226. évek között alakulhatott és 1264-ben már hiteles hely is volt. 1370-ben a vránai perjelség birtoka volt. Zsigmond király 1405. évi nov. hó 28-án kelt szabadalomlevelében Segesd város kiváltságait adományozta a helység lakosainak, a kik ettől kezdve városi kiváltságokat élveztek. Vámját az 1471: XXX. törvényczikk eltörölte. 1532-ben Zrinyi János és öcscse, Miklós, birtoka, a kik a várat a hozzátartozó uradalommal együtt sógoruknak: Paksi Jánosnak adták át kétévi használatra. 1542-ben Zrinyi Miklós birtokában találjuk; 1548-ban és 1550-ben azonban Enyingi Török János és Ferencz birtoka, de 1552-től ismét Zrinyi Miklósé. 1556. év őszén Ali basa parancsára Kassun bég megrohanta Csurgót, de a várat elfoglalni nem tudta. 1559-60-ban Horváth Márk szigetvári kapitány katonái váratlanul megrohanták a várost és felégették. 1566-ban, Szigetvár eleste után, a vár szintén török kézbe került. A törökök a várost a berzenczei nahiébe (járás) osztották be, az 1567-68. évi adólajstrom szerint azonban ekkor mindössze 4 adóköteles háza volt. 1594-ben a várat Zrinyi György visszafoglalta a törököktől. 1598-99-ben a helység Zrinyi György földesúri hatósága alá tartozott. 1626-27-ben, úgyszintén 1660-ban is a Zrinyi családé volt. 1715-ben 14 háztartását írták össze. Ekkor, valamint 1726-ban is Turinetti Herkules Lajos József őrgrófé volt. 1733-45-ben Festetics Kristófé. 1773-ban és 1776-ban gróf Festetich Pálé volt. A XVIII. század végén gróf Festetics György volt a földesura, a ki Sárközy István ösztönzésére 1794-ben az itteni református gimnáziumot alapította, melyben Csokonai Vitéz Mihály is tanárkodott. 1784 aug. 6-án és 1791. évi okt. hó 17-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. 1835-ben gróf Festetics László volt a földesura. A róm. kath. templomot még a XIII. században építtette a János lovagrend. A templom román stílben épült, az idők folyamán átalakult és a régi templom maradványa ma már csak a nyolczszegletű templomtorony. A templomot a törökök 57imaházzá alakították át, de a XVIII. század elejétől ismét kath. istentiszteletre szolgál. A csinos református templom 1860-ban épült. Egy szép kastély is van a helységben, melyet Meller Henrik nagybérlő építtetett. A község határában két nevezetes forrás van; az egyik a Mária kút, mely a János lovagok uralma alatt kegyforrásként volt ismeretes, a másik a Basa-kút, mely a török uralom emlékét őrzi. A községben a járási hivatalokon kívül állami tanítóképző, református főgimnázium és polg. leányiskola is van. Van itt villamosvilágítás, hitelszövetkezet, tejszövetkezet, gazdakör, Otthon és Csurgói Kaszinó, kereskedő és iparoskör, polgári kaszinó, három pénzintézet, három téglagyár, két gőzmalom, lengyár és tejfeldolgozó gyár, mely a tengerentúlra való szállításra van berendezve. A határbeli egyik dűlőt Kulupács-szállásnak nevezik, mert e tájon akasztották fel a XIX. század ötvenes éveiben a híres Kulupács betyárt. Csicskármező nevü határrészen állítólag a Csicskár családnak várkastélya volt. A mostani Óvárosban, a Csicskár-árok és a vasúti töltés között, még jelenleg is láthatók halmok és kőfalmaradványok. A községhez tartozik: Avas-puszta, Cser-puszta, mely 1726-ban Fekete Jánosé volt és Kökény-puszta.
Csurgónagymarton.
Csurgónagymarton. Csurgótól éjszakra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 95, lakosaié 570, a kik nagyobbára ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Csurgó. Első ízben 1367-ben fordul elő, a vránai perjelség birtokaként. 1472-ben Kisfaludi János nyerte adományul, Kisújlak-pusztával együtt. 1536-ban Drághy Miklós, 1550-ben Török József, 1598-99-ben Zrinyi György volt a földesura. 1626-ban és 1660-ban is a Zrinyi családé volt. 1715-ben 10 háztartását írták össze és ekkor őrgróf Turinetti Herkules József Lajosé volt. 1733-ban és 1767-ben Festetics Kristóf volt a földesura és ma is herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka. A református templom 1841-ben épült. A községhez tartozik: Gágy-puszta.
Csurgósarkad.
Csurgósarkad. Csurgótól délre eső magyar kisközség. Házainak száma 77, lakosaié 398, a kik leginkább református vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Csurgó. A középkorban e tájon két ily nevű helység volt egymás mellett. Az 1422. évi oklevélben Kethsarkad, 1481-ben Utraque Sarkad alakban fordul elő. 1486-ban már csupán egy Sarkad helység szerepel. 1406-tól kezdve a Pécz-nemzetségből származó Berzenczei Loránt család birtoka volt. 1481-ben Szenterzsébeti Forster Györgyé. 1536-ban Zalay János, 1550-ben Zalay Kelemen, 1598-99-ben Szalay János volt a földesura. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint az Istvánffy család jószága volt. 1715-ben Madarász Lászlóé. 1726-ban ismét a Szalay család a földesura, 1773-76-ban gróf Niczky Kristóf, 1835-ben gróf Festetics László. Jelenleg herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka.
Darány.
Darány. A barcs-pécsi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 309, lakosaié 1571, a kik közül 218 róm. kath. és 1325 ref. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1437-ben, a magvaszakadt Alsáni Gergely fia, János, birtokaként a Marczaliak nyerték adományul. 1455-ben Daron alakban fordul elő és ekkor a patai uradalomhoz tartozott. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát 1455-ben említik. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. 1536-ban Pekry Lajos, Horváth János és az itteni plebános, 1550-ben Báthori András voltak a földesurai. Az 1565-66. évi török kincstári fejadójegyzék szerint 30, az 1571. évi szerint 56 házból állott. 1598-99-ben Nádasdy Ferencz volt a földesura, 1626-27-ben pedig Nádasdy Pál. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint Szent-György várához tartozott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul I. Lipót királytól. 1715-ben 31 háztartását írták össze. Az 1726-33. években gróf Széchenyi Zsigmond volt a földesura, 1757-ben László, 1776-ban Ferencz, 1835-ben Lajos. A református templom 1833-ban épült, de a tornya régibb. Az egyháznak van egy 1790 táján megkezdett jegyzőkönyve, továbbá egy érdekes veretű úrvacsorai kelyhe. A lakosok polgári olvasókört és hitelszövetkezetet tartanak fenn; Goldreich Frigyesnek és Nagy Istvánnak pedig egy-egy nyers olajüzemre berendezett malma van itt. A község határának egyrészét Lakateleknek nevezik és a hagyomány szerint a török hódoltság alatt itt egy előkelő török tisztnek volt a kastélya.
Drávafok.
Drávafok. Magyar kisközség a drávavölgyi vasút mellett, körjegyzőséggel. Házainak száma 145, lakosaié 810, a kik nagyrészt ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója Lakocsa. E helység 1493-ban fordul elő első ízben. Eredetileg a Dombai család birtoka volt. E család egyik nőtagja, Éti Kornis Mihályné itteni 58birtokait 1493-ban az Enyingi Török családnak adta el. 1715-ben 7 háztartását írták össze. Az 1726-1733. években a gróf Pálffy család volt a földesura. Később a gróf Harrach család birtokába került. 1749-ben Szily Ádám szerzett itt birtokokat, melyekre 1764-ben nádori adományt eszközölt ki. 1848 előtt Bittó István, Országh Lajos, Tallián Jánosné, szül. Nagy Karolin, Vermes György és Vermes Jeromosné voltak itt földesurak. 1856-ban az Országh család és Vizeki Tallián János voltak a birtokosai. Jelenleg ifj. Bittó Istvánnak és Fodor Istvánnak van itt nagyobb birtokuk. A községben két úrilak van. Az egyiket 1870-ben, a másikat 1896-ban Bittó István volt miniszterelnök építtette. Az egyikben jelenleg Bittó István volt miniszterelnök özvegye lakik. A református templom 1871-ben épült. Van itt olvasó-egylet, hitelszövetkezet és egy gőzmalom. A községhez tartoznak Kishomok- és Nagyhomok-puszták. E két puszta helyén feküdt a középkorban Homok helység, mely 1493-ban a Dombaiak birtoka volt. Továbbá Fenék-puszta, mely 1350-ben Egyházasfenék és Bélfenék alakban fordul elő a királyi hirdetők birtokaként. 1457-ben a Keresztúri Garázda családé volt. Fenék helység az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is előfordul. 1726-ban Madarász László, 1733-ban Sárközy Jánosé volt. Jelenleg Fodor István birtoka, kinek itt újabb úrilaka is van. A községhez tartoznak még: Kisfok-puszta, Rózsa-major és Babos-tanya.
Drávafok. - Özv. Bittó Istvánné kastélya.
Drávagárdony.
Drávagárdony (azelőtt csak Gárdony). A Dráva mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 74, lakosaié 391, a kik nagyobbára ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Kastélyosdombó. 1483-1490 között Gardon alakban említik az oklevelek, 1483-ban Meggyesaljai Mórocz László itteni birtokait Korotnai Jánosnak engedte át. 1490-ben a Meggyesaljai család birtoka. Az 1550-1598-99. évi adólajstromok szerint a pécsi püspökség birtoka. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban csak 8 házzal szerepel, de az 1565-66. évi fejadólajstromban 17, az 1571. éviben pedig már 36 házzal van felvéve A pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint ekkor a Zrinyi család birtoka volt. 1692-ben Babócsay István volt a földesura. 1715-ben 5 háztartását írták össze. 1726-1733-ban Bakó Farkas, 1757-ben László és Ádám, 1767-ben csak Ádám, 1776-ban Mihály volt a földesura. A Bakó család itteni jószágai házasság révén Thassy Károlyra szállottak. Jelenleg Thassy Elemérnek van itt nagyobb birtoka. A helybeli temetőben a török hódoltság alatt egy halom emelkedett, mely a Pécs és Verőcze közötti vonalon felállított őrállomások egyike volt. A községhez tartozik: Lonka-puszta.
Drávakeresztúr.
Drávakeresztúr. A szigetvári járásban fekvő kisközség. Házainak száma 90, lakosaié 590, a kik leginkább horvátajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája Drávafok, távirója Lakócsa, vasúti állomása Sellye. Csak a XVI. században szerepel először és az 1598-99. évi adólajstrom szerint Tahy István volt a földesura. 1715-ben csupán 4 háztartását írták össze. Elpusztult, de az 1715. évi összeírás szerint 1713-ban újra települt. Az 1726. évi összeírás szerint már a pécsi káptalan volt a földesura és jelenleg is az a legnagyobb birtokosa. A községhez tartozik: Vörösi-puszta és Borbás-tanya.
Drávapálfalva.
Drávapálfalva (azelőtt Pálfalu). Barcstól keletre fekvő kisközség. Házainak száma 109, lakosaié 1179, a kik közül 805 a magyar és 320 a németajkú és nagyobbára róm. katholikusok. Postája és távírója Barcs. A középkorban is szerepel a Dráva mentén egy hasonló nevű helység, mely eredetileg a Győr-nemzetség birtoka volt, s a melyet az 1346. évi osztály alkalmával az e nemzetségből származó Dersfi Miklós nyert osztályrészül. A jelenlegi helységet a gróf Széchenyi család a XIX. század első felében telepítette. Az új telepesek ennek emlékére, a mai Iskola-utczában, egy kőkeresztet állítottak fel, az 1841. évszámmal. 1856-ban gróf Széchenyi Pál volt itt birtokos, majd gróf Széchenyi Ferencz. Jelenleg Kremsir Mórnak van itt nagyobb birtoka, szeszgyára és gőzmalma a községhez tartozó Belcsa-pusztán. A lakosok tűzoltó egyesületet, Barcs lakosaival együtt pedig hitel és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. 1880-ban a község felerésze leégett. Idetartozik még - Belcsa-pusztán kívül - Oláh-telep és a Zátonyi-szőlőhegy nevű lakott hely.
Drávaszentes.
Drávaszentes (azelőtt csak Szentes). A Rinya mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 104, lakosaié 870, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Barcs. A török uralom előtt már fennállott. Mint elpusztult helységet 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul I. Lipót királytól. 1703-ban is gróf Széchenyi György pusztájaként szerepel és még 1856-ban is a Széchenyiek birtoka volt. A róm. kath. templom 1895-ben épült. 591881-ben a község felerésze leégett, 1891-ben pedig jégverés tette tönkre az egész termést.
Drávasztára.
Drávasztára. A vármegye délkeleti sarkában fekvő kisközség. Házainak száma 148, lakosaié 1115, a kik között 480 a magyar, 635 a horvátajkú. Legnagyobb részük róm. kath. vallású. Postája Baranya-Sellye, távírója és vasúti állomása Drávasztára-Zaláta. Már a középkorban jelentékeny helység volt. 1322-ben Ztara, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Stara, Stora, 1472-ben Thothstara, az 1536. évi adólajstromban Izthara alakban fordul elő. 1332-ben már plebániája is volt. 1403-ban a pécsi főesperes volt a földesura. 1494-99-ben, Siklós várának tartozékaként, Bajnai Both András bírta zálogban. A török hódoltság alatt itt egy váracsot építettek, mely az 1656. évi hadjárat alatt pusztult el. 1715-ben csak 4 háztartást írtak itt össze. 1726-1733 között a gróf Traun család volt a földesura, 1757-ben gróf Batthyány Lajos nádor, 1776-ban herczeg Batthyány Ádám. A gróf Batthyány család itteni birtokait 1849 után Biedermann bankár vásárolta meg. Jelenleg gróf Draskovich Ivánnak van itt nagyobb birtoka. 1848 szeptember havában Jellasich horvát bán hadseregének egy része a sztárai drávarév elfoglalásával e helység határában kísérelte meg az átkelést, melyet azonban gróf Batthyány János magyar érzelmű révésze, Révész Grekra Mihály, a kompok elsülyesztésével meghiusított. A községet 1828-ban árvíz pusztította el, 1864-ben a kolera dühöngött itt, 1891-ben pedig a község egy része leégett. Idetartoznak Alsóerzsébet-puszta (azelőtt Endes-puszta), továbbá Lajos-tanya és Nagy-Vájástanya. A mai Drávasztára határában hajdan Viskocz, Ternovácz és Bodony községek feküdtek. Viskocz Drávasztárától délre, Ternovácz és Bodony községek pedig éjszaknyugatra. Viskocz régi latin köriratú pecsétje Grekra Révész Pál drávasztárai lakosnál van.
Drávatamási.
Drávatamási. Drávamenti magyar kisközség. Házainak száma 103, lakosaié 724, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Darány és Kastélyosdombó. 1468-ban Batthyány Péter fia, Benedek, nyerte új adományul. 1483-ban Korotnai János birtokába került. 1490-ben a Meggyesaljai Mórocz család birtoka volt. Az 1550. évi adólajstromban Zennessy Ferencz szerepel földesuraként. Az 1554. évi török kincstári adójegyzék szerint 9, az 1565-66. évi szerint 12, az 1571-iki szerint 17 házból állott. 1598-99-ben Batthyány Kristóf birtoka. 1692-ben a Daby és a Géczy családoké. 1726-ban Madarász László, 1757-ben Bakó László és Ádám, 1776-ban Mihály volt a földesura. A XIX. század közepén a Bakó család itteni birtokai házasság révén Thassy Károlyra szállottak, a ki 1856-ban volt itt birtokos. Utána Gyula örökölte, majd pedig Elemér. A községbeli régi kúriát a Bakó család építtette. Ez most Thassy Eleméré, a ki azt 1900-ban átalakíttatta. A községbeli kápolnát a helybeli katholikusok 1889-ben építtették. A községhez tartozik: Etelka-puszta, Zátony-puszta.
Ecseny.
Ecseny. Az igali járásban fekvő kisközség. Házainak száma 199, lakosaié 997, a kik között csak 52 a magyar, a többi németajkú s leginkább evangélikus vallású. Postája, távírója és vasúti állomása Felsőmocsolád. Első ízben Athachim alakban pusztaként szerepel, a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére 1193-ban kiállított megerősítő levélben. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1357-ben Echen, 1470-ben Echyn alakban említik az oklevelek. A XV. században (1420-1470) még a székesfehérvári János lovagok birtokában találjuk, míg Alsó-Ecsény a Kéri családé volt. 1478-ban Kéri Benedek és Dénes itteni birtokait a Pernesziek bírták zálogban. Ecsenyt 1480-ban a Fajsziak bírták, a kik egy itteni birtokrészt a toldii pálosoknak adományoztak. Az 1536. évi adólajstrom szerint ekkor a toldii pálosok, Wárday Tamás, Perneszi Ferencz és Egyed voltak itt birtokosok. Az 1573-74. évi török kincstári adójegyzékben csak 7 házzal szerepel. 1580-ban a török adószedő 8 adóköteles házat talált itt. 1598-99-ben Perneszi András volt a földesura. 1733-ban is a Perneszieké volt. 1776-ban puszta és Tallián Gábor és Antal, Szelestey Sándor, Rosty Julianna és mások birtoka. 1856-ban Tallián Pál volt a legnagyobb birtokosa. Az ág. h. ev. templom 1882-ben épült. Idetartozik Füstösvölgy-puszta, melyet 1910-ben a lakosok vásároltak.
Edde.
Edde. A lengyeltóti járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 79, lakosaié 679, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája Osztopán, távírója és vasúti állomása Somogyjád. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. 1408-ban Zsigmond király Mesztegnyei Szerecseny Mihály itteni birtokait Gordovai 60Fancs Lászlónak adományozta. 1424-ben Fancs László fiai megosztoztak itteni birtokaikon. 1425-ben Anthimus fia János alnádor fiaié: Tapsonyi Miklósé és Jánosé. 1445-ben Tapsonyi Miklós itteni birtokait Perneszi Pál veszi meg. 1464-ben Battyáni Alapi András bírta egy részét zálogban. 1465-ben a Nagyszakácsira vonatkozó határjáró levélben szerepel. 1468-ban, a vele szomszédos Gyümölcsénynyel együtt, a Szigethi Anthimiaké és ekkor Gyümölcsény-Edde alakban fordul elő. 1512-ben Osztopáni Miklós, Pál és István nyerték adományul. Az 1536. évi adólajstromban 3 Edde nevű helységet találunk. Gyümölcsényedde a pannonhalmi apátság, továbbá Messer Miklós, Bornemisza János, Zalay Pál és Benedek, Nagy Mátyás és Szentpétery Miklós birtoka. Edde helységben Sulyok Balázs, Bornemisza János, Zalay Pál és Nagy Máté, Mesztegnyő-Edde helységben pedig Bodó Ferencz gyermekei és Horváth János özvegye voltak a földesurak. 1550-ben Felső-Edde Bornemisza Mihályé, Kis-Edde Koroknai Mátyásé volt. 1660-ban Rácz-Edde Túrós Miklósé. 1700-1702 táján Gorup Ferencz, 1703-ban felerészben Pulyai György, felerészben pedig Zankó Miklós és Boldizsár, 1710 előtt még Frankovics János, 1715-ben részben Babócsay özvegye, 1726-ban felerészben a gróf Harrach család, felerészben pedig Bátsmegyey János és Szily Márton örökösei bírták. 1733-ban már az egész helység a Hunyadyaké volt. 1776-ban Záborszky László, Wlassics Gyula özvegye, Rosty Terézia, férj. Szelesteyné, és Rosty Justina voltak a helység földesurai. A XIX. század első felében a Hermann, a Bondis, a Gludovácz és a Festetics családok voltak itt birtokosok, 1886-ban pedig gróf Zichy János. Jelenleg Pallini Inkey László cs. és kir. kamarásnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli templom a reformátusoké. Idetartoznak a következő lakott helyek: Alsóbogát, Csollányos-puszta, Felsőbogát, Lászlómajor és Juhásztanya. Alsóbogát és Felsőbogát helyén feküdt a középkorban Bogát falu, mely első ízben, a Szent László királytól, a szentmártoni benedekrendi apátság részére 1083-95. években kiállított összeírólevélben fordul elő. 1229-ben Bagat alakban szerepel, a székesfehérvári káptalan birtokaként, melyet 1239-ben a káptalan a szentmártoni apátságnak engedett át. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Vugath, Bugat alakban találjuk. 1472-től a káptalan és a szentmártoni apátság birtoka. Az 1580. évi török kincstári adójegyzék a koppányi nahiébe sorozza. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint már a szigligeti vár tartozéka volt. 1726-ban a Lengyel és a Mérey családoké, 1733-ban azonban csak a Lengyel családé volt. Később a puszta két részre szakadt. Alsóbogát a Boronkay családé, majd gróf Festetics Miklósé lett, a ki itt 1830 táján kastélyt építtetett, mely jelenleg Pallini Inkey Lászlóé. Felsőbogát a Lengyel család után Vrancsics tábornok birtokába került, a ki itt kastélyt építtetett. Később báró Puteány Sándor, majd a Gludovácz és Inkey családok birtokába került. 1856-ban gróf Zichy Károlyé volt. A község határa római leletekben bővelkedik.
Edde. - Inkey László kastélya Bogát-pusztán.
Endrőcz.
Endrőcz. A Drávavölgyben fekvő kisközség. Házainak száma 71, lakosaié 766, a kik németajkúak s róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása Szigetvár. 1479-ben Endrewcz, 1480-ban és 1498-ban Endrewch alakban említik az oklevelek. 1480-98 között, a bácsi vár tartozékaként, a Nagylucsei családé volt. 1660-ban az Istvánffy család jószága. 1726-1733-ban már csak puszta és a gróf Rindsmaul családé. 1776-ban herczeg Batthyány Ádámé. A XIX. század elején alakult önálló jobbágyfaluvá. A Batthyányok után Biedermann Ottó birtokába került és most az örököseié. A községhez tartozik: Kisendrőcz-puszta.
Erdőcsokonya.
Erdőcsokonya (azelőtt csak Csokonya). A drávamenti síkságon fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 312, lakosaié 2112, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Eredetileg királyi birtok volt, a hol a király udvarnokai laktak. 1269-ben IV. Béla király a Csák-nembeli Péternek adományozta, több más birtokkal együtt, jutalmul azért a gazdag zsákmányért, a melyet Csák Péter az Uros szerb fejedelem elleni hadjáratban szerzett. 1395-ben Kálmán-Csehi város tartozékai között találjuk. 1455-ben plebániaegyházát is említik az oklevelek. 1479-ben Mátyás király Báthori István országbírónak adományozta. 1536-ban Pekry Lajosé, 1550-ben Báthori Andrásé, 1583-ban Ungnád Kristófé volt. Az 1571. évi török kincstári adólajstromban Erdőcsokona alakban fordul elő s ekkor 83, de 1573-74-ben már csak 10 házát írták össze. 1598-ban Babócsa várának tartozékaként gróf Nádasdy Ferenczé volt. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint ekkor Szent-Gyöngyvár tartozéka volt. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek megváltotta a kincstártól, felét 63már előbb bírta zálogban gróf Nádasdy Ferencztől, a másik felét pedig Petheő Lászlónétól s ezt Petheő második neje: Thököly Mária engedi át Széchenyinek. 1715-ben 40 háztartását írták össze. 1715-33 között gróf Széchenyi Zsigmond volt a földesura és mindvégig a Széchenyiek birtoka maradt. 1758 júl. 10-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Jelenleg gróf Széchenyi Gézának van itt nagyobb birtoka és szép úrilaka, melyet 1895-ben tisztilakból alakítottak át és toldottak meg egy emeletes szárnynyal és az úrilak szomszédságában ugyanolyan stílusú vendégházat emeltek. A kastély tele van a gróf afrikai és amerikai vadásztrofeumaival. Van itt több tigris, párducz, bison, vadbivaly, orrszarvú, antilop, zsiráf, oroszlán, lajhár, rénszarvas, zebra, hiéna, nagy barna medve, muflon, afrikai vaddisznó, krokodil, struccz és számos más exotikus madár. Van itt még a nagy gróf Széchenyi Istvánnak egy szoba bútora és egy gyertyatartója, továbbá egy kb. ezerkötetes könyvtár, sok érdekes régi bútor, régi színes metszetek és sok meisseni és Alt-Wien porczellán. A ref. templom 1784-ben épült. A róm. kath. templom építési ideje ismeretlen. A plebániát 1749-ben állították vissza. 1836-ban a kolera pusztította lakosait, 1898-ban pedig nagy tűzvész volt. A községben két szobor áll: Kossuth Lajosé és gróf Széchenyi Istváné, mind a kettőt 1906-ban leplezték le. Irodalomtörténeti emlék gyanánt feljegyzésre érdemes, hogy Csokonai Vitéz Mihály családja innen származott és a mostani tisztilakban laktak. Van itt hitelszövetkezet, népnevelési egyesület, polgári olvasókör, iparoskör, társaskör, temetkezési egyesület, a magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyesületének fiókintézete, két téglagyár és két gőzmalom. A község lakosai czementgyártással és czementárúk készítésével is foglalkoznak. A községhez tartozik: Alexandra-puszta, Felsőgyörgyös és Kútfő-puszta. Felsőgyörgyös már 1467-ben előfordult Gyewrgyes alakban. Kútfő-puszta 1554-ben még falu volt. 1598-99-ben Nádasdy Ferencz birtoka. 1677-ben mindkettőt Széchenyi György kalocsai érsek megvette. 1726-1733-ban már mind a kettő pusztaként szerepel.
Erdőcsokonya. - Gróf Széchenyi Géza úrilakának csarnoka, a vadásztrofeumokkal.
Erdőcsokonya. - Gróf Széchenyi Géza úrilaka.
Faluhidvég.
Faluhidvég. A Siócsatorna jobbpartján fekvő magyar kisközség. Házainak száma 116, lakosaié 824, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája és távírója Városhidvég, vasúti állomása Mezőkomárom-Városhidvég. 1344-ben villa Hydwegh alakban említik az oklevelek. 1472-ben a Dombai család birtokában találjuk. 1493-ban e család egyik nőtagja, férjezett Éti Kornis Mihályné, itteni birtokait az Enyingi Török családnak adta el. 1536-ban Dombai János és Farkas voltak a földesurai. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstrom az endrédi nahiéba sorozza; akkor 32 házból állott. Az 1582. évi defterben (adólajstrom) csupán egy Hidvég nevű helységet találunk, mely 31 házból állott. Az 1715. évi összeírás alkalmával 9 háztartást találtak itt. Egy 1710 előtti, valamint az 1715. évi összeírás szerint a Roboz családé volt. 1726-1733-ban a gróf Batthyány család birtoka. Később a Batthyány család herczegi ága volt a földesura és jelenleg herczeg Montenuovo Alfrédnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Pél-puszta, Oroszi-major és Széles-major. Oroszi-major helyén feküdt a középkorban egy hasonló nevű helység, melyről Szent László királynak a veszprémi káptalan részére 1082 táján kiállított megerősítő levele emlékezik meg első ízben. 1478-ban a Dombaiaké volt. 1726-ban a gróf Batthyányak birtokába került. Jelenleg ez is herczeg Montenuovo Alfréd birtoka.
Felsőmocsolád.
Felsőmocsolád (azelőtt csak Mocsolád). A kaposvár-siófoki vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 151, lakosaié 1110, a kik r. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a tatárjárás előtti korszakban fennállott. Egy 1229. évi oklevélben Muchula, 1393-ban Machola, 1485-ben Mochola alakban fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. 1483-84-ben a Csébi Pogány család volt itt birtokos, 1536-ban a veszprémi püspök és Ellyevölgyi László, 1550-ben Alya Máté és Bocskai Ferencz. Az 1563. évi török kincstári fejadódefterbe 10 házzal van felvéve. 1573-74-ben 15 és 1580-ban 16 házat írtak össze benne. 1660-ban Pető László volt itt birtokos. Egy 1701-1703 táján készült összeírás szerint ekkor a Diskay család és az 1726-1733. években Vásonyi Gergely volt a földesura. Az ő földesurasága alatt épült fel újra a jelenlegi község, melynek 1776-ban Vásonyi Sándor és József özvegye, Boka János és Bódis István voltak az urai. 1856-ban pedig Kacskovics Mihály és a többi Vásonyi örökösök. Jelenleg Kacskovics Zoltánnak van itt nagyobb birtoka és régi kúriája, melyet Derenkai Erőss József 1790-ben építtetett s ez, a birtokkal együtt, anyai ágon a jelenlegi tulajdonosra szállott. A kúria r. kath. kápolnával van 64ellátva és nagyobb könyvtár s kelta és török régiségek is vannak itt. Egy harmadik úrilak a Rendesi Bárány családtól való s most is ennek utódai bírják. A református templom 1791-93-ban épült. Az egyház egy aranyozott úrvacsora-kelyhet őriz 1796-ból, Vásonyi Gergely ajándékaként. A lakosok hitelszövetkezetet és olvasókört tartanak fenn. A községhez tartozik: Kisbaba-puszta, Mihály-major és Sándor-puszta. Kisbaba-puszta 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között szerepel. A XV. században számos köznemes család volt itt birtokos. Így 1446-ban a Gombos, a Kalmár és a Nagy, 1470-83-ban a Markos, 1487-ben a Vas családok szerepelnek a Babai előnévvel. A XVIII. században és a XIX. század elején a Lengyel családé volt. 1856-ban Nagybaba a gróf Zichyeké, Kisbaba az Erős családé.
Felsőmocsolád. - Kacskovics Zoltán kuriája.
Felsősegesd.
Felsősegesd. A szentgyörgy-barcsi vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 320, lakosaié 2525, a kik túlnyomóan róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Alsósegesd. A helység középkori történetét Alsósegesdnél ismertettük. A mai Felsősegesd alapját a ferenczrendűek kolostora alkotta, mely 1294-ben keletkezett. Midőn Segesd török kézbe került, a lerombolt kolostor helyére a törökök erődítvényt építettek, mely köré lassanként a község épült. Ezt a helységet a törökök Város-Segesdnek nevezték. Az 1550. évi magyar adólajstromban még csak egy Segesd helységet találunk. Város-Segesd első ízben az 1554. évi török kincstári adólajstromban fordul elő, 12 házzal, az 1565-66. évi lajstrom szerint már 69, az 1570-71. évi lajstrom szerint pedig 80 házból állott. Az 1598-99. évi magyar adólajstromban Nádasdy Ferencz szerepel földesuraként. Míg a község magyar földesúri hatóság alatt állott, a babocsai bég és a koppányi bég részéről állandó zaklatásnak volt kitéve. Az itteni török őrség az 1618-19. évi zsoldlajstrom szerint ekkor 444 emberből állott. Az egykori török erődítvény falai jelenleg már alig állapíthatók meg. A tulajdonképeni főerőd a jelenlegi kolostor, templom és az Erzsébet-kert helyén állhatott, a hol néhány ásónyomnyi mélységben várfalakra és toronymaradványokra akadtak. E terület és a környéke azonban már az őskorban is megült hely volt, a hol bronz- és népvándorláskori, majd római leleték kerültek felszínre, sőt minden jel arra vall, hogy itt római castrum is állott. A ferenczrendűek kertjében levő egyik domb alá van aknázva s ott egy nagy földalatti üregre bukkantak, midőn ott néhány évvel ezelőtt a szőlőterületet forgatták. Az üreget azonban ismét behányták. Noha az erődítvény 1687-ig volt török kézben, a pannonhalmi főapátság 1660. évi dézsmaváltságjegyzéke a helységet Szent-György várának tartozékai közé sorozta. I. Lipót király 1677-ben Széchenyi György kalocsai érseknek adományozta. Egy 1703. év tájáról való összeírásban még Segesd város alakban fordul elő. Az 1715. évi összeírásban azonban már Felsősegesd és Segesd város alakban szerepel. 1715-ben 17 háztartást írtak össze benne. 1715-1733-ban gróf Széchenyi Zsigmond volt a földesura és mindvégig a Széchenyiek maradtak a birtokosai. Jelenleg gróf Széchenyi Bertalan a hitbizomány élvezője, a ki itt 1901-ben nagyszabású, emeletes kastélyt építtetett. A kastélyban sok érdekes műkincs van. Remek Boule-bútorok, egy indiai fából készült, rendkívül értékes, berakott mívű nagy asztal, számos családi és egyéb régi festmény, remekbe készült ládák, gyönyörű értékes kameák, sok Alt-Wien porczellán, sok régi, értékes metszet, kb. ezerkötetes könyvtár, a határban talált érdekes régiségek és a szép lépcsőházban a hét világcsodát ábrázoló 7 festmény, melyek állítólag Tiepolótól származnak és a régi tétényi kastélyból kerültek ide. A község 1811-ben országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Mikor a helység 1687-ben felszabadult a török iga alól, a ferenczrendű szerzetesek ismét visszatértek s hozzáfogtak a kolostor felépítéséhez. A kolostor azonban a kurucz világban, 1703-1710 között, ismét elpusztult és csak 1744-ben épült fel újra, a mihez, a gróf Széchenyi családon kívül, Inkey Boldizsár is tetemes adománynyal járult. A templom oltárképei elsőrendű alkotások. A Krisztus levételét Szűz Máriával ábrázoló oltárkép Schaller István műve és 1777-ből való, míg a Szent Katalint ábrázoló képet Dorfmeister festette 1779-ben. A kolostorban kb. 3000 kötetes, érdekes könyvtár is van a XVI. századból. Megemlítésre méltó még a határbeli ú. n. csodatevő szent kút, a mely egyszersmind búcsújáróhely is. A népmonda szerint a kútnál Szűz Mária jelent meg egy szegény pásztor előtt, ki a jelenés után súlyos bajából, a forrás vízétől, kigyógyult. A lakosai iparos- és kereskedő kört tartanak fenn. A községhez tartozik: Bertalan-major, Felsőbogát puszta, Széchenyilepled-major, Czárik-major, Lapány-major, László-major, Szirota-major. 65A gróf Széchenyi Bertalan birtokához tartozó ú. n. Bertalan 4. sz. táblában e munka szerkesztője nagy kiterjedésű római telepet fedezett fel, római tégla-égetővel. Felsőbogát-puszta helyén állott a középkorban Bogát falu, mely 1229-ben Bogat alakban fordul elő, a székesfehérvári káptalan birtokaként. 1336-ban a pannonhalmi apátságé, mely még 1536-ban is bírta. Lepled 1269-ben fordul elő első ízben. 1406-ban a Pécz-nembeli Berzenczei Lorántfi György nyerte adományul. 1488-ban Berzenczei Loránth Márton tart hozzá jogot. Az 1536. évi adólajstrom szerint is a Berzenczei Loránth családé volt.
Felsősegesd. - Gróf Széchenyi Bertalan kastélya.
Felsőszentmárton.
Felsőszentmárton (azelőtt Dráva-Szentmárton). A Dráva völgyében fekvő nagyközség. Házainak száma 271, lakosaié 1955, a kik leginkább horvátajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Lakócsa, vasúti állomása Drávafok. Ősi neve Vaska-Szent-Márton volt. 1562-ben Zrinyi Miklós iderendelte a szenyéri őrséget, továbbá Perneszi Farkast, Babócsa várának parancsnokát és Tahy Ferenczet, hogy Arszlán béggel megütközzék. Az 1598-99. évi adólajstrom szerint a pécsi püspökség volt a földesura. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a zágrábi püspökség jószága. Az 1715. évi összeírás megjegyzi róla, hogy lakosai már több ízben települtek ide, de mindannyiszor ismét elhagyták és legutóbb három évvel ezelőtt települt. 1726-ban a vaskai Szent Mártonról czímzett apátság volt a földesura és jelenleg is ez apátságnak van itt nagyobb birtoka, melynek jelenlegi haszonélvezője gróf Vay Péter pápai protonotárius. A róm. kath. plebánia és az apátsági tisztilak 1792-ben épült, a templom pedig 1852-ben. A községben 1870-ben 18, 1875-ben 28 és 1908. évi júl. 15-én 31 épület égett le, 1887. évi júl. 23-án és 1913 júl. 8-án pedig jégverés tette tönkre a határt. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A belterület egy része a Tábor nevet viseli, mert a török sereg állítólag itt táborozott. A községhez tartozik: Tábor-puszta, Verbóka, Zános-puszta, Borjáncz-puszta és Czigány-telep.
Felsőzsitfa.
Felsőzsitfa. A balatonszentgyörgy-somogyszobi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 81, lakosaié 769, a kik nagyrészt róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Nemesvid, vasúti állomása Komárváros vagy Marczali. A középkorban Sikova, majd Felső-Zsitva alakban említik az oklevelek. Eredetileg a Bő-nemzetség birtoka. E nemzetség sarja Trepk (1280-1309.), azonban a Sárközy Ibrahim jószágain okozott károk pótlására kénytelen volt itteni birtokait neki átengedni. 1449-ben a Laki Thúz, a Szőcsényi és a Létai családoké. A XV. században a szakácsi pálosoknak is volt itt birtokuk. 1506-ban a Keresztúri család volt a földesura. Az 1536. évi adólajstromban Sytwa alakban fordul elő. 1550-ben Alya Mátyás volt a földesura, de ekkor már elpusztult helységként szerepel az adólajstromban. Az 1583. évi adólajstrom szerint ez időben Tahy Istváné volt. 1715-ben 9 háztartást találtak itt. Egy 1703 tájáról való összeírás szerint puszta és Sankó (Zankó) Miklós és Boldizsár tulajdona. 1733-ban Jankovics Istváné és e családé maradt a XIX. század közepéig. 1856-ban gróf Széchenyi Pál volt itt földesúr. 1872-ben a Véssey család tulajdonába került és Véssey Sándor, a hozzátartozó Szőcsény-pusztával együtt, hitbizományi birtokká alakította. Ugyanő építtette a szőcsényi csinos kastélyt is. A hitbizomány élvezője jelenleg Véssey Lajos. A községhez tartozó Szőcsény-puszta helyén a középkorban jelentékeny falu feküdt. 1254-ben Zeuchen alakban fordul elő. Az 1411-13. években már plebániája is volt. 1436-ban a szakácsi pálosoknak voltak itt birtokaik. 1449-ben a Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családoké. 1484-1500 között Lak (a mai Öreglak) tartozékai között szerepel. 1549-ben Korláthkőy Annát iktatják birtokába. 1550-ben Zékel Ferencz volt a földesura. 1559-ben Tahy Ferencz és neje, Zrinyi Ilona, vásárolták meg. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban még 8 házzal szerepel. Egy 1701-03 táján kelt összeírás szerint Zankó Miklós és Boldizsár voltak az urai. 1733-ban részben Jankovics Istváné. Jelenlegi birtokosa Véssey Lajos.
Felsőzsitfa. - Véssey Lajos kastélya, Szöcsény pusztán.
Fiad.
Fiad. A kaposvár-siófoki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 37, lakosaié 269, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Kisbárapáti. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. Eredetileg az Ugali család birtoka. A XIV. század végén, Ugali Pál halála után, Kővágóőrsi Kis György esztergomi várnagyra (1398-1401.) szállott, kinek özvegye, Gutori Katalin, másodszor Csapi Andráshoz menvén nőül, az utóbbi 1411-ben Zsigmond királytól adományt nyert Kővágóőrsi Kis Györgynek, a Batthyány család ősének itteni birtokaira. 1426-ban Vityai Kis László fejérkői várnagy és Gyereki Tamás: Peszei Bokor János itteni birtokait vásárolták meg. 661435-ben Rozgonyi István nyerte adományul. 1467-ben a Török család volt itt birtokos, mely 1474-ben itteni birtokait átengedte Tapsonyi Antimi Jánosnak. 1536-ban Mérey Mihály, Nagy Ferencz, Onori László özvegye és Messer Gergely voltak a földesurai. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstromban már csupán 1 adóköteles házzal szerepel. 1726-ban és 1733-ban puszta és ekkor Kenessey Péteré. 1767-ben Vizeki Tallián János alispán, Kenessey Lázár, Péter és Sámuel, Bóné József és Pál, Solti József özvegye, Nyitray Sándor özvegye, Bordány Mihály és Ferencz, Király Pál, Vargyas Péter, Kálmán István és mások voltak a földesurai. 1776-ban Kenessey Sámuel és Lázár birtokában találjuk. 1835-ben a Magyary-Kossa, a Tóth és a Kenessey családoké volt. 1856-ban a Magyary-Kossa család volt a helység legnagyobb birtokosa. Magyary-Kossa Sámuel itteni birtokait 1879-ben Singer Bernát vásárolta meg, 1885-86-ban Sauter Gusztávé volt s ettől vétel útján a veszprémi püspök birtokába került, a ki jelenleg is bírja. A községbeli régi kúriát a Magyary-Kossa család 1824-ben építtette. A községi határ egy részét "Betyár-dűlőnek" nevezik, mert 1863 decz. 28-án a zsandárok itt három betyárt agyonlőttek.
Fonó.
Fonó. Az igali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 86, lakosaié 556, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Baté. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. 1250-ben a királynéi szolgálmányosok lakták. Az 1536. évi adólajstrom már Somogy vármegyéhez számítja. Földesurai Lengyel Gáspár és Boldizsár voltak. Az 1542. évi adólajstromban Vásárosfonó, másként Nagyfonó nevű helységet találunk. Az 1563. évi török kincstári adó lajstrom szerint már csak 6, az 1573-74. évi defter szerint 10 és az 1580. évi szerint 13 házból állott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatusé. Az elpusztult község az 1715. évi országos összeírásban új településként szerepel. 1726-ban gróf Nádasdy László csanádi püspöké. 1733-ban ismét a székesfehérvári custodiatusé. 1805-ben a magyarországi kegyes tanítórend nyerte I. Ferencz királytól adományul s azóta ez a rend a földesura. A róm. kath. templom 1814-ben épült. Van itt hitelszövetkezet és egy gőzmalom. A határ egy részét a "Pálháza" dűlő foglalja el. A hagyomány szerint ugyanis a régi falut alapító Fonai Márton egyik fia, Pál, itt építtetett magának házat. A régi falu állítólag a mai szőlők helyén volt és azt valami Fonai nevű letelepülő alapította volna.
Fonyód.
Fonyód. A Balaton mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma 296, lakosaié 1113, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója, vasúti és hajóállomása helyben van. Már Szent László király összeírólevele említi a szentmártoni apátság birtokai között. IX. Gergely pápa 1232. évi levele is megemlékezik róla, de Albeus mester esztergomi kanonok 1237-40. évi összeírásában nem fordul elő. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Sconold, Fonold alakban találjuk feljegyezve. Ekkor már plebániája is volt. Az 1536. évi adólajstromban Fonoldh alakban fordul elő. Az 1563: LV. törvényczikk szerint Fonyód várát, mely eredetileg a Lengyel családé volt, Magyar Bálint tartja hatalmában. Halála után a török elfoglalta, a Lengyel-féle jószágokra pedig, az 1612. évi tanuvallomások szerint, a tihanyi kapitányok tették rá a kezüket. 1726-ban puszta és a Lengyel családé. 1733-ban Lengyel Miklós özvegyéé. A XIX. század első felében Lengyel Julianna, férj. báró Pászthory Menyhértné, birtokában találjuk. 1856-ban az Inkey családé volt, később a báró Wodianer család birtokába került. Fonyód 1906-ban alakult önálló községgé. Jelenleg gróf Zichy Bélának és dr. Basch Gyulának van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. kápolna 1902-ben épült. Fonyódon van a balatoni halászati részvénytársaság halászati telepe. A község az újabb időben jelentékeny balatoni fürdőhely lett. Legszebb része a várdomb aljában fekvő fürdőtelep. A községhez tartozik még: Fonyódi-major, Szentpéter-halásztelep és Zichy-telep.
Főnyed.
Főnyed. A budapest-nagykanizsai vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 47, lakosaié 381, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Vörs, távírója és vasúti állomása Balatonszentgyörgy. A középkorban Fevenyed alakban fordul elő. 1261-ben említik első ízben az oklevelek. 1406-ban és 1418-ban Berzenczei Lóránt fia, György, nyerte adományul. 1474-ben Páti Török Mihályé. 1480-ban Berzenczei György fia, Sandrin, pert indított, Páti Török Kocsárd ellen, e helység birtokáért. 1486-ban Mátyás király Török László itteni birtokait Tolnai Bornemisza János alkincstartónak adományozta. 1536-ban Nagyfövényed a Páti Török családé, Fövényed pedig Fajsz Ferenczé. 1550-ben ugyanezek voltak a földesurai. Egy, az 1703 előtti évből való fegyverjog-összeírás szerint puszta és a Festetics családé. 671773-ban már önálló jobbágyközség volt. Jelenleg herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Gyóta-puszta.
Gadács.
Gadács. Igaltól keletre, Tolna vármegye határánál fekvő kisközség. Házainak száma 67, lakosaié 394, a kik mindannyian ág. h. ev. vallásúak és németajkúak. Postája és távírója Somogyszil, vasúti állomása Bonnya. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. 1138-ban a dömösi prépostság birtoka. Az 1542. évi adólajstromban is még a Tolna vármegyéhez tartozó helységek között szerepel. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstromban 9, az 1573-74., az 1578. és az 1580. éviben 10-10 házzal van felvéve. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a Bakacs család jószága volt. Az 1701-1703. években puszta és a Komáromy családé, 1726-ban Fekete Jánosé, 1733-ban a Hunyady családé. 1757-1766. években báró Hunyady János birtoka és e családé maradt mindvégig. Gadács 1848-ig pusztaként Somogyszilhez tartozott s csak az újabb időben alakult önálló községgé. Az ev. templom a XIX. század ötvenes éveiben épült.
Gadány.
Gadány. A marczali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 120, lakosaié 900, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Mesztegnyő. Első ízben mint puszta a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére 1193-ban kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1338-ban a Pécz-nembeli Marczali család, 1450-ben a vránai perjelség tart hozzá jogot. 1461-ben a Marczaliak a Tapsonyi Anthimi családnak kötötték le. 1536-ban Báthori András volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint csak 4 házból állott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte I. Lipót királytól. 1715-ben 10 háztartását írták össze. Az 1715. évi összeírás szerint gróf Széchenyi Zsigmondé volt, az 1726-1767. években pedig Niczky Györgyé. 1806-ban ismét a gróf Széchenyi családé és jelenleg is gróf Széchenyi Andor Pálnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1800 táján épült. 1888 és 1890-ben a helység nagy része leégett. A községhez tartozik: Négyföldes-puszta.
Gálosfa.
Gálosfa. A szigetvár-kaposvári vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 118, lakosaié 784, a kik között 641 a magyar, 143 a németajkú és legtöbbje róm. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1425-ben Galusfalva alakban fordul elő, a mikor Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton, a zseliczszentjakabi apátsággal szemben, jogot tartanak e helységre. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka. Az 1536. évi adólajstromban Gálosfalva alakban fordul elő, Imrefy Péter özvegye birtokaként. 1626-ban Imrefy Farkas az ura és később az özvegye. 1715-ben 12 háztartását írták össze. Egy 1703 táján és az 1715. évben készült összeírásban Festetics Pál szerepel földesuraként és jelenleg is e családból gróf Festetics Pálnak van itt nagyobb birtoka. 1804 nov. 16-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A községbeli régi kúriát a Festetics család építtette. A róm. kath. templom 1808-ban épült. Azelőtt sövényből készült temploma volt. A Szentluka-pusztán 1798-ban kápolnát emeltek, de ez is megsemmisült. A gróf Festetics uradalomnak gőzmalma is van itt. A községhez tartozó lakott helyek: Szentluka-puszta, Kistótváros-puszta, és Nagytótváros-major. Szentluka-puszta helyén feküdt a középkorban Szent-Lukácsfalva helység, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben S. Luca alakban fordul elő. 1346-ban a zseliczszentjakabi benedekrendű apátság birtoka. 1424-ben a szerdahelyi pálosok kapnak itt részeket. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka. - Kistótváros és Nagytótváros helyén feküdt a középkorban Tótfalu, mely 1452-ben Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton birtoka. 1478-ban Szerdahelyi Dancs Pálé. 1489-ben Tothfalw, másként Draka alakban említik az oklevelek. Gálosfától nyugatra esik Törjék-puszta, melynek helyén a középkorban Terjék (Therjék) helység feküdt. 1425-1489-ben szintén a Szerdahelyi családé volt.
Gamás.
Gamás. A lengyeltóti járásban fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 350, lakosaié 2771, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Somogyvár és vasúti állomása Felsőmocsolád. E helység már Szt. István korában lakott hely volt és Gamuz alakban szerepel. Uros szentmártoni apát 1216 és 1221 után szerzett itt földeket. 1221-ben a szentmártoni apátságnak 2 szőlője, 3 berke és 1 eke földje volt itt. Albeus mester 1237-1240. évi összeírása szerint az apátságnak ekkor már 2 eke földje és 4 szőlője volt itt. 1261-ben a királyi udvarnokoknak is volt itt birtokuk. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1405-ben Kovásznyai Gergely itteni birtokaiba Derecskei Pált iktatják be. 681479-ben a Gellyei Török, a Gellyei Balogh és a Gellyei Porkoláb családnak voltak itt részei. Az 1419-1511. évekből egy Töttösgamás (Thythewsgamas) nevű helységről vannak okleveles adatok. Az 1701-1703. évi adólajstrom szerint Gamás-puszta Fonyó Miklósé volt. 1715-ben 9 háztartását írták össze és ekkor a kincstár volt a földesura; de 1720-ban a tiszttartók rossz bánásmódja következtében az egész lakosság Tolna vármegyébe költözött. 1726-ban Nagygamás és Kisgamás báró Maithényi Györgyé. Gamás pedig a Lengyel családé. 1776-ban Lengyel Imre, Antal és Gáspár voltak a földesurai, 1835-ben pedig Kiss Ignácz. 1856-ban a Pallini Inkey család és gróf Zichy János voltak itt birtokosok. Jelenleg Pallini Inkey Antalnak, Jankovics B. Gyulának, a magyarországi kegyes tanítórendnek, gróf Zichy Bélának és Kacskovics Zoltánnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1819-ben épült. Határában még ma is láthatók őskori templomának alapfalai és faragott kövei. A török hódoltság alatt a község határában csata volt a magyarok és a törökök között. A községi határ azon részét, a hol ez a csata lefolyt, a nép Vérgamásnak nevezi. A török világ a magyarokat kiirtotta és helyükbe, mint a Historia Domus mondja, sokaczok telepedtek, kiknek az utódai azonban megmagyarosodtak. 1848 őszén is volt itt egy kisebb összeütközés a szerb határőrök és a magyarok között, mely az utóbbiak győzelmével végződött. 1855 nyarán kolerajárvány lépett fel a helységben, mely júl. 15-től okt. 29-ig 164 embert ragadott el. A község határában gyakran találnak római és Árpád-korabeli pénzeket és fegyvereket, az utóbbiakat főleg a török hódoltság korából. A községhez tartoznak a következő lakott helyek: Vitya-, Vadé-, Tuskos-, Kölesd-, Jazvina-, Gárdony- és Ida-puszták, Elemér-, Mélykút- és Derhalinai-major. - Gárdony-puszta 1483-90-ben a Meggyesaljai Mórocz családé volt. 1701-1703 táján Szücs Istváné és Mustos Mihályé. 1715-ben Bakó Ferenczé, 1726-ban Bakó Farkasé és Jankovics Istváné volt. - Vadé-puszta első ízben 1229-ben fordul elő Wodoy alakban és ekkor a székesfehérvári káptalané. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. 1341-ben a székesfehérvári préposté. Az 1536. évi adólajstromban Eger-Vadé alakban fordul elő, Lőrincz székesfehérvári prépost birtokaként. Az 1598-99. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári káptalan volt a helység földesura. 1726-ban puszta és gróf Nádasdy László csanádi püspöké. 1733-ban a székesfehérvári custodiatus birtoka. 1807-ben a kegyes tanítórend nyerte adományul I. Ferencz királytól és ezóta a rend birtoka. - Vitya-puszta egykor királyi várföld volt. Barcz fia Miklós nádornak 1226-ban kelt ítéletlevele szerint, Uros pannonhalmi apát a somogyi várjobbágyoktól itt földeket vásárolt. 1261-ben IV. Béla király Kozma comesnek Vicha (Vitya) egy részét és a másik Vichát, mely a királyi hírnökök földje volt, adományozta hadi érdemeiért. Volt még egy harmadik Vitya is, a királyi kovácsok földje. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint Vityán plebánia is volt. 1402-ben Kovásznyai Gergely, Vityai Gergely és Peszei János nyerték adományul. 1467-ben a Török családnak, 1479-ben a Magyary Szegedy családnak is voltak itt részei. 1435-ben Felsővitya, 1442-ben Alsóvitya helységről emlékeznek meg az oklevelek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatják be a birtokába. 1563-ban a Tahy családé lett. 1607-ben Tóthi Lengyel János elfoglalta és Lak várához csatolta. 1675-ben Jankovics István, Péter és Boldizsár pert indítottak özvegy Lengyel Zsigmondné, mint Lengyel Miklós gyámja ellen, e puszta birtokáért. Az 1678-ban kötött egyezség értelmében Nagyvitya- és Kölked-pusztákat átadták a Tahy örökösöknek, a Jankovics és a Csopaki családnak. 1701-1733-ban Vitya Jankovics Istváné volt és a családé maradt. - Gamás és Vitya között feküdt Horpács várföld, mely egykor szintén a somogyi vár tartozéka volt. 1220 táján van róla első ízben adatunk. 1261-ben Vitya szomszédjaként szerepel. Gamás falu éjszakkeleti határán, a Tetves-bükkerdő, az egykori Tetvesfalu emlékét őrzi, melyet 1585-ben Piski István tihanyi kapitány elfoglalt. Tetves 1609-ben már pusztaként említtetik. Tőle nem messze feküdt Tétes falu is, melyre, úgy látszik, a tihanyi apátok már 1389-ben jogot tartottak.
Geszti.
Geszti. A kaposvár-siófoki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 151, lakosaié 984, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Mernye. 1302-ben Gezte (Geszte), 1353-ban Gezthe alakban említik az oklevelek. 1400-ban az Örsi családnak voltak itt részei. 1411-12-ben az Osztopáni család nyerte a magvaszakadt Besenyő Péter itteni birtokait adományul. 1481-ben Szenterzsébeti Forster György, Várdai Mihály és Csapi Ilona voltak itt birtokosok. 1488-ban Nagylucsei Benedek fiát, Ferenczet, 69és Szenterzsébeti Forster György leányát, Annát, iktatták birtokába. 1494-ben Bakó András itteni birtokait Perneszi Imrének és Zsigmondnak adta el. 1504-ben Torvaj István özvegye, Erzsébet asszony, adott el birtokrészeket Perneszi Imrének és Zsigmondnak. Az 1536. évi adólajstrom szerint Perneszi Imre, Egyed és István özvegye voltak a földesurai. 1695-ben Perneszi Zsigmond itteni birtokait Perneszi Anna Julianna, férj. Babócsay Ferencznének adta el. Az 1703 táján még a Perneszi családé volt. 1715-ben 7 háztartását írták össze és ekkor a hozzátartozó Szentmiklós-pusztával együtt Babócsay Ferencz özvegyéé. 1776-ban a Nagy, a Forintos, a Terstyánszky családok, továbbá Dőry Ignácz, Szelestey Sándor, Guary Miklós, Rosty Terézia, Ferencz és Justina, 1835-ben a Thevely család voltak a földesurai. 1856-ban a Tallián és a Botka családok a birtokosai. Jelenleg Jankovics-Bésán Józsefnek és Gyulának, továbbá Halmos Imrének van itt nagyobb birtoka s az utóbbinak csinos kastélya, melyet 1900-ban építtetett. Még egy régi kúria is van itt, melyet Botka János 1823-ban építtetett s ez most a Jankovics-Bésán családé. A róm. kath. templom a XVIII. század elején épült. Van itt egy gőzmalom is. A községhez tartozik: Alsóberecska, Felsőberecska és Matild-puszta.
Geszti. - Halmos Imre úrilaka.
Gige.
Gige. A nagyatádi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 227, lakosaié 1186, a kik leginkább reformátusok. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kiskorpád. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben találkozunk e községgel, mint egyházas helylyel. 1443-ban Gegeh alakban fordul elő s ekkor Hedrehely mezővároshoz tartozott. 1446-ban, midőn Hunyadi János kormányzó az uradalmat Emekei Miklósnak és Berekfalvi Péternek adományozta, az adománylevélben Gyge (Gige) alakban fordul elő. 1448-49-ben egyes részeit Tamási László özvegye bírta. 1462-ben a Berekfalvi Zopa család itteni részbirtokait Csapi Andrásnak adta zálogba. Az 1550. évi adólajstrom szerint Alya Máté volt a helység földesura. Az 1571. évi török kincstári adólajstromban 30 házzal szerepel. 1583-ban Lengyel Lőrincz birtokában volt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék a szigligeti várhoz tartozónak mondja. Az 1700-1702. közötti években kelt összeírás szerint Bátsmegyey János volt a földesura. 1715-ben a kincstáré volt és ekkor 22 háztartását írták össze. 1726-ban a Lengyel és a Mérey családoké. 1767-ben Somssich Antal, Vrancsics Pál, a Bátsmegyey örökösök és a Mérey család voltak a földesurai. 1835-ben a Somssich családé volt. 1856-ban gróf Somssich Pongrácz utódai voltak itt birtokosok. Jelenleg gróf Sárdi Somssich Antalnak és herczeg Esterházy Miklósnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli úrilakot a Hodossy család építtette. A református templom a XVII. században épült. 1847-ben és 1858-ban a község felerésze leégett. A lakosok hitelszövetkezetet és ifjúsági egyesületet (önképzőkört) tartanak fenn. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Cseberki-puszta, Öllevölgy, Gigei-szőlő, Nagy-puszta, Új-puszta. Öllevölgy-puszta helyén fekhetett a középkorban Illye-Mindszent falu, melyről 1400-ból van első ízben adatunk. Ekkor az Illyemindszenti családé volt. 1421-ben a Tamási Vajdafiak nyerték adományul. 1550-ben Ellewelgyi Dersfi Farkasé. 1701-1703 körül Marton Mihály volt a földesura. 1726 óta a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. - Cseberki-puszta az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint Csobáncz várához tartozott.
Gölle.
Gölle. Magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 322, lakosaié 2818, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Attala-Csoma. 1550-ben, Kazsokkal együtt, Dersfi Farkasé volt. 1715-ben 16 háztartását írták össze. Ekkor a székesfehérvári custodiatus volt a földesura. 1726-ban gróf Nádasdy Lászlóé. 1733-tól 1807-ig ismét a székesfehérvári custodiatus bírta. Ebben az évben I. Ferencz király a kegyes tanítórendnek adományozta, mely ma is birtokos itt. Kívüle még herczeg Esterházy Miklósnak, őrgróf Palavicini Edének és Chernel Gyuláné, szül. Svastits Rózának van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1804-ben épült. Van itt hitelszövetkezet is. A községhez tartoznak: Alsó- és Felsőhetény, Belső-major, Inám-, Mersi, Csőke-, Kis-, Siva-, Szentiván-, Szentpéter- és Uzd-puszták. Alsó- és Felsőhetény helyén feküdt a középkorban Hetény falu, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1726-ban gróf Nádasdy László püspöké. 1733-ban a székesfehérvári custodiatusé. Inám-puszta az 1563. évi török kincstári defter szerint öt házból álló falu volt. 1573-74-ben Alsó-Inám 7, Felső-Inám 3 házból, az 1580. évi defter szerint Alsó-Inám 15 házból állott. 1726-ban gróf Nádasdy Lászlóé, 1733-ban a székesfehérvári custodiatusé volt. - Mersi-puszta helyén a középkorban Merse falu 70feküdt. E helység 1345-ben és 1430-ban mint a Máréi Gúnyafiak és 1448-ban a nyúlszigeti apáczák és a Györgyi Bodók birtokaként szerepel; ekkor Tolna vármegyéhez tartozott. 1449-ben Hunyadi János kormányzó, 1453-ban V. László király a nyúlszigeti apáczák itteni birtokát Somogy vármegyébe helyezi át. 1485-ben azonban ismét Tolna vármegyéhez tartozott. 1733-ban a herczeg Esterházy család volt a földesura. - Csőke-puszta az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben, a székesfehérvári custodiatus jószágaként szerepel. - Siva-puszta a XVIII. század elején két részből állott: Kis- és Nagysiva-pusztákból. 1726-ban mindkettő Madarász Lászlóé. 1733-ban a fele Balogh András özvegyéé. - Szentivánpuszta az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatusé. 1726-ban gróf Széchenyi Zsigmondé volt. Uzd-puszta helyén a középkorban hasonló nevű helység feküdt, melynek az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1726-ban Bakacs Lukácsné, szül. Csoknay Éva, birtoka. 1856-ban Gaal Kristóf örököseié. A Hetény-puszta határában fekvő ú. n. "Sülyedt vár" két szemben fekvő lankás lejtőn terült el, mely lejtőket vízfolyás választotta ketté. Ez elég nagy kiterjedésű területen az egyik oldalról a másikra átmenőleg kőfalak alapjait találták. A terület tele van kőtörmelékkel és itt nagyon sok római pénzt és régiséget találtak. Volt azonban a leletek között bronz- és népvándorláskori is, sőt még a török hódoltság alatt is szerepelhetett, mert erre nézve is sok nyom került felszínre. E sülyedt várnak az egyik felső szélét több egymástól néhány ölnyi távolságban szabályosan elhelyezett félkörsáncz védte ezen az oldalon, ellenséges meglepetések ellen.
Görgeteg.
Görgeteg. Rinyamenti magyar kisközség. Házainak száma 191, lakosaié 929, kik közül 297 róm. kath. és 624 ref. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1360-ban Gurgeteg, 1436-ban Gergetheg alakban fordul elő; mindkét alkalommal a veszprémi püspökség birtoka. Az 1536. évi adólajstrom szerint Pekry Lajosé, 1550-ben Alya Mátyásé volt. Az 1565-66. évi török kincstári adóösszeírásban 16 házzal szerepel. 1598-99-ben is a veszprémi püspökség birtoka. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint Sümeg várának tartozéka. 1715-ben 13 háztartását írták össze s ekkor gróf Volkra János veszprémi püspöké. A veszprémi püspökség, itteni birtokait, 1895-ben kisebb részletekben eladta helybeli gazdáknak. Az itteni róm. kath. kápolna 1840. évben, a ref. templom 1888-ban épült. 1872-ben az egész helység leégett. A községhez tartozik: Rinyatamási-puszta, melynek a helyén Tamási falu feküdt, melyről 1407-ből van adatunk. Az 1554. évi defterben e tájon Szenttamás helységet találunk. 1598-99-ben Székely Mihály volt a földesura. 1856-ban puszta és a Somssich családé. Most gróf Széchenyi Aladárnak van itt nagyobb birtoka és kényelmes újabb úrilaka.
Görgeteg. - Gróf Széchenyi Aladár úrilaka, Rinyatamási pusztán.
Gyékényes.
Gyékényes. A Dráva mentén fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 404, lakosaié 2429, kik közül 1516 róm. kath. és 798 evangélikus. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1380-ban Gykynes alakban fordul elő. 1446-ban Marczali Imrét és Jánost, a vajda fiait, Györgyöt és Istvánt, a bán fiait, másfelől néhai Zákányi László leányait: Neszthét, Orsolyát és Ilonát iktatták birtokába. 1489-ben Szerdahelyi István jószágai között sorolják fel. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul; de kívülök még másoknak is voltak itt birtokaik. 1506-ban Dombai Dávid itteni birtokairól állított ki II. Ulászló király adománylevelet. Az 1550. évi adólajstrom szerint a Báthoriaké, 1598-99-ben pedig Nádasdy Ferenczé volt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint Zichy István jószága volt. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul I. Lipót királytól. 1715-ben 16 háztartást írtak benne össze s ekkor felerészben Turinetti Herkules József Lajos őrgrófé volt. 1726-ban ugyanaz és Inkey János bírta. 1733-ban Festetics Kristóf és Inkey János, 1767-ben felerészben a Festetics családé, 1776-ban Festetics Pál és gróf Széchenyi Ferencz birtoka, 1835-ben a gróf Festetics, a gróf Széchenyi és a gróf Zichy családoké. 1856-ban Felsőgyékényesen a gróf Festetics család, Alsógyékényesen gróf Zichy Domokos volt birtokos. Jelenleg gróf Zichy Ödönnek és herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1835-ben, az evangélikus pedig 1887-ben épült. 1859-ben a község fele leégett. A lakosok ipartársulatot, hitelszövetkezetet és fogyasztási és értékesítő szövetkezetet tartanak fenn. A határban 1873-ban római edényeket és pénzeket találtak. A Táborhely-dűlő a hagyomány szerint római táborhely volt. A Törökhányás nevű dűlő pedig egy török főtiszt sírja. A községhez tartozik: Gyékényeshegy házcsoport és Vázsony-puszta.
73Gyöngyösmellék.
Gyöngyösmellék. Magyar kisközség. A körjegyzőség székhelye. Házainak száma 122, lakosaié 656, a kik vegyesen róm. kath. és ref. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Szigetvár. Az 1536. évi adólajstromban Gyengesmelléke alakban fordul elő és ekkor Laszthóczy Antalé volt. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 13 házból állott. 1565-66-ban 9, 1571-ben 21 házát írták össze. 1598-ban Deseő Benedek volt a földesura. Egy 1692-ből való szigetvári tiszttartósági összeirásban bizonyos Strost a birtokosa. Az 1701-1702. évi összeírás szerint Király Ferencz volt a földesura. 1715-ben 7 háztartást találtak benne. 1726-1733-ban is a Király család bírta. 1767-ben Király József, László és János, Sághy Dániel, Madarász János, Thúry János, László és György és Deli Mihály özvegye voltak az urai. 1835-ben Czindery László, az 1840-1846. években pedig Deli József, Gussits István, Thúry József, Zánthó József, Cseke József, Nyáráchy Zsigmond, Kovács Pál és Németh Boldizsár. A községbeli kúriát Király József 1766-ban építtette, az ottani úrilakot pedig Gussits Francziska 1800-ban. A református templom 1872-ben épült. A róm. kath. híveknek csak kápolnájuk van itt. A határabeli ú. n. Jóvíz-forrás 1803-ig búcsújáróhely volt. A lakosok olvasókört és hitelszövetkezetet tartanak fenn.
Gyugy.
Gyugy. Lengyeltótitól éjszakkeletre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 145, lakosaié 1069, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Szőlősgyörök, vasúti állomása Lengyeltóti. A tatárjárás előtti korszakban a Bő-nembeli Izsép (1236-1241.) szerezte meg. 1322-ben a Dorozsma-nembeli István fiainak, Kazal I. Pál macsovi bánnak, Jánosnak, a Harapkói család ősének és Andrásnak, a Garaiak ősének, közös szőlőbirtokuk volt itt. 1397-1536-ig az óbudai apáczáké volt, 1408-ban Mesztegnyei Szerecseny Mihály itteni birtokait Zsigmond király Gordovai Fancs Lászlónak adja. 1449-ben a Bő-nembeli Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok voltak itt birtokosok. 1492-ben a Füssi Apáti család kezén találjuk egyes részeit. Az 1536. évi adólajstromban Gywgh alakban fordul elő és Török Bálint, Bakith Pál, Mérey Mihály, az itteni plebános, özvegy Szánthai Jánosné, Ispán Kelemen, Eseghváry Ferencz, Orczy János és Lengyel Boldizsár voltak a földesurai. 1626-27-ben a Gyulaffy család birtoka. Az 1580. évi török kincstári adólajstromban Nagy-Gyügy alakban fordul elő; de ekkor csak két házból állott, az 1660. évi főapátsági dézsmaváltságjegyzék Csobáncz várának tartozékai között sorolja fel. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1701-1703 táján Jankovics István volt a földesura. 1715-ben 12 háztartását írták össze. 1726-1733-ban Jankovics Istváné. 1767-ben Jankovics Krisztina, báró Pongrácz Jánosné és Jankovics Antal özvegye, szül. Fekete Julianna voltak a helység földesurai, 1835-ben pedig a Lengyel család örökösei. 1856-ban a gróf Niczky és a Kacskovics családok a birtokosai és jelenleg gróf Niczky Lászlónak, Kacskovics Kálmánnak és az idetartozó Béndek-pusztán Kacskovics Mihály miniszteri tanácsosnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli kastélyt Kacskovics Ignácz építtette 1865-ben s ez most Kacskovics Kálmáné, kinek itt kb. 7000 kötetes nevezetes könyvtára van. Itt van, számos egyéb ritkább munka között, 1569-ből a Sebestiani-féle Cosmographia, Tollius Itinerariuma, Pázmány Péter "Kalauza" 1746-ból, Mazarini "Le Testament"-je 1663-ból, a Diurnum Divini Amoris 1660-ból, Bacon munkája Busbequ 1595-ből, Curtius fordítása 1665-ből, Plutarchus régi kiadása, Csokonai Vitéz Mihály kiadatlan levelei és versei, Hess Mátyás első magyar nyomdász több kiadványa stb. stb. A béndekpusztai úrilakot néhai Kacskovics Mihály építtette s ez jelenleg Kacskovics Mihály miniszteri tanácsosé. A községhez tartozó lakott helyek: Béndek-, Pettend-, Csillag-, Sándi- és Új-puszta és a Gesztenyési- és Harsányi-szőlő. Béndek-puszta helyén állott a középkorban Béndek falu, mely 1331-ben terra Bendek alakban fordul elő. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Bennek alakban találjuk és ekkor már plebániája is volt. Templomának romjai ma is megvannak. 1388 előtt a Szécsényi Kónyafiaké volt. 1392-1409-ben a Kanizsai családé. 1397-ben Kővágóőrsi Kis György visszaadta a Kanizsaiaknak. 1446-ban a Kanizsaiak Bakonyai Török László kanizsai várnagyuknak adták. 1486-87-ben Tolnai Bornemisza Jánosé. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatják birtokába. 1726-ban és 1733-ban már puszta és Jankovics Istváné. Később házasság révén a báró Pongrácz család birtokába került, ettől vette meg 1854 táján Kacskovics Mihály. Gyugy és Pettend táján, a hol Sodak-puszta fekszik, találjuk a középkorban Sutak helységet, melyet 1403-ban Gordovai Fancs László nyert adományul.
Gyugy. - Kacskovics Mihály úrilaka, Béndek pusztán.
Gyugy. - Kacskovics Kálmán dr. kuriája.
74Hajmás.
Hajmás. A szigetvár-kaposvári vasútvonal mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma 81, lakosaié 428, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Gálosfa; vasúti állomása helyben van. Eredetileg a Győr-nemzetség birtoka volt, mely az 1346. évi osztály alkalmával, az e nemzetségből származó, Szerdahelyi Dersfi Péternek jutott. 1425-ben és 1489-ben Haghmas alakban említik az oklevelek. 1425-ben Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton tartanak hozzá jogot. 1489-ben Szerdahelyi István birtokában találjuk. Az 1571. évi török kincstári adólajstrom szerint 19 házból állott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Imrefy Farkasné jószága. A török világban elpusztult, de 1715-ben újra települt. Egy 1703 táján készült összeírás szerint a Festetics család birtokában volt és e családé maradt mindvégig és jelenleg is gróf Festetics Kálmánnak és Vilmosnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik Ivánka-puszta, a melynek helyén a középkorban Ivánkafalva falu feküdt. Eredetileg szintén a Győr-nemzetség birtoka, mely Hajmás község sorsát osztotta meg. Az 1571. évi adólajstromban Ivándfalva alakban fordul elő s ekkor 3 házból állott.
Hács.
Hács. A lengyeltóti járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 78, lakosaié 534, a kik róm. kath. és ág. ev. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Lengyeltóti. E községet az Inkey család telepítette 1828-ban. A telepítvényes szerződés a község birtokában van. 1907-ig Lengyeltótihoz tartozott és 1907-ben alakult önálló községgé. Az Inkey család itteni birtokait 1860-ban a gróf Zichyek vették meg és jelenleg gróf Zichy Bélának van itt nagyobb birtoka. A toronynélküli evangélikus imaház 1855-ben épült. 1867-ben a telep házainak fele leégett. Idetartozik: Keleti-puszta és Hácsi-major.
Háromfa.
Háromfa (azelőtt Háromfa-Agarév). Rinyamenti magyar kisközség. Házainak száma 251, lakosaié 1746, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Babocsa. 1377-ben Harumfa, 1406-1486 közt pedig Háromfalwa alakban fordul elő. 1406-1418-ban Berzenczei Lorántfi György nyerte adományul. 1477-ben Szenterzsébeti Forster György birtoka. 1481-ben Forster György a helység felerészét Tolnai Bornemisza Jánosnak engedte át, a kit osztályos testvérévé fogadott. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint ekkor csak 3 házból állott. 1726-ban őrgróf Turinetti Herkulesé, 1733-ban Festetics Kristófé. A XVIII. század közepén tünik fel Agarév, mely 1767-ben a csurgói uradalomhoz tartozott, Háromfa pedig ugyanekkor Festetics Kristófé volt. 1776-ban Agarév és Háromfa a Festetics család csurgói uradalmához tartozott. 1835-ben Agarév gróf Festetics Lászlóé, Háromfa Végh István örököseié. 1856-ban mindkét község a gróf Festetics családé volt és azé maradt a mai napig. Végre a két község Háromfa-Agarév néven egyesült, de újabban csak Háromfa nevet nyert. A róm. kath. templom 1881-ben épült. Az uradalmi főerdészlak a XVIII. századból való, régi kincstári sóhivatal helyén fekszik, a hol a török hódoltság idejében egy aga tartotta lakását. Innen vette Agarév község a nevét is. Van itt hitelszövetkezet és két malom. A határhoz tartozó rét egyik részét "Sós urak" néven ismerik, mert hajdan az itteni sóhivatali tisztek rétbirtoka volt. A községhez tartozik: Kis- és Nagybaratin-puszta, Belső-major, Sósréti tanya, Kettőscsárda és Erdőslak. Kisbaratin-puszta a középkorban falu volt mely az 1550. évi adólajstrom szerint, a mellette fekvő Csütörtökhely faluval együtt, Tahy Ferenczé volt.
Hedrehely.
Hedrehely. A barcsi vasút mentén fekvő magyar kisközség. Körjegyzői székhely. Házainak száma 260, lakosaié 1201, a kik közül 355 róm. kath. és 816 ref. vallású. Postája helyben van, távírója Kadarkút, vasúti állomása Hencse-Hedrehely. Az itteni leletek is igazolják, hogy a mai Hedrehely környéke már a római uralom idejében is lakott hely volt; okleveles adataink azonban csak a XIV. századtól kezdve vannak e helységről. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben találkozunk vele és ekkor már plebániája is volt. Az 1339. és 1364. években Hedruch alakban fordul elő. 1339-ben I. Károly király a Héder-nembeli Henrik bán fia János mester fiainak, Miklósnak, Péternek és Henriknek, a Tamási család őseinek adományozta, cserében más birtokokért. 1403 márcz. hó 23-án a Zsigmond uralmával elégedetlen urak, Nápolyi László párthívei, értekezletet tartottak itt s egy kiáltványt intéztek innen az ország lakosságához. Tamási László és testvére, Henrik, 1423-ban, magtalan haláluk esetére, Zsigmond király beleegyezésével, vérrokonuknak, Serkei Lorántfi Györgynek, és utódainak hagyományozták e helységet, a többi uradalmaikkal egyetemben; 1443-ban azonban Tamási Vajdafi Henrik a Héderváriakkal, Lőrincz nádorral és fiával Imrével, mint a kikkel egy őstől származott, 75lépett örökösödési szerződésre és Hédervári Lőrincz nádort be is iktatták Hedrehely birtokába, mely ekkor már városi kiváltságokat élvezett. Újlaki Miklós azonban a Hédervári család birtokait elfoglalván, egy részüket magának követelte, mire a Héderváriak pert indítottak ellene. 1445-ben az országnagyok a Tamásiak összes birtokait, közöttük Hedrehely mezővárost is, Serkei Lorántfi Györgynek ítélték oda, de 1446-ban Hunyadi János kormányzó a várost és a hozzátartozó uradalmat Emekei Miklósnak és Berekfalvi Zopa Péternek, majd 1448-ban az uradalom felét Berekfalvi Zopa Péternek és a többi Berekfalviaknak, továbbá Endrődi Somogyi Imrének és Torvai Ugron Imrének adományozta, a mibe a Szekcsői Herczeg család is belenyugodott. 1448-ban még Tamási László özvegye bírta egyes részeit. 1497-ben a Szekcsői Herczeg család birtokai között Hedrehely részeit is felsorolják. Emőkei Miklós halálával az uradalomnak őt illető része is Zopa Péterre és társaira szállott. 1462-ben Berekfalvi Zopa Imre a maga részét Csapi Andrásnak zálogosította el. A középkorban a ferenczrendűeknek is volt itt kolostoruk, mely 1531-ben még megvolt, mert az ez évben a rendnek Nagyváradon tartott ülésén az itteni házfőnök is résztvett. 1536-ban Fajszi Ferencz, Bodó Farkas, Ellyewelgyi László, Ipoltfy János, Ewrdw Máté voltak a földesurai, 1550-ben pedig Alya Mátyás. Az 1551-52. évi hadjárat folyamán a törökök Hedrehely várost is megtámadták, feldúlták és elfoglalták. Ekkor pusztult el a ferenczrendűek temploma és kolostora is. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom mindössze 7 házát említi, az 1567-iki összeírás pedig 14 házat talált ott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék részben a szigligeti várhoz tartozónak mondja és részben az Istvánffy családénak. 1692-ben Zengel János volt a földesura. 1715-ben 18 háztartást találtak benne és ekkor a kincstáré volt. 1726-ban a Lengyel és a Mérey családok, 1767-ban Mérey Antal volt a földesura. 1776-ban Vrancsics Pál ezredes, Saller István, Spissich Sándor özvegye, Sághy Dániel, Nagy Benedek, a báró Révay és a báró Colisius családok, Mérey József és Antal, Gussits Imre özvegye, Baranyi Imre özvegye és a Jankovics család voltak itt birtokosok. A XIX. század első felében gróf Festetics Antal, a Spissich, a Márffy családok, továbbá Nagy Mátyás, Somogyi Lajos, Árvay László, Sárközy Lajos, a Gaal és az Igmándy családok voltak a földesurai. Jelenleg gróf Festetics Kálmánnak, Vasdényey Imrének és Márffy Bélának van itt nagyobb birtoka. A református egyház egyike a vármegye legrégibb protestáns egyházainak. Már a XVI. század második felében szervezve volt, de csak 1643-tól kezdve vannak feljegyzések róla. A község legrégibb temploma a Böczöri-dűlőben fekhetett, de ma már csak téglatörmelékek mutatják a helyét. A ferenczrendi templom az ezidőszerint Györkös Ferencz körjegyző és Váradi István földmíves tulajdonában levő beltelken állott, a hol az alapfalak és a régi kutmedencze nyomai ma is megvannak. A második református templom 1771-ben épült a lelkészi udvarban; a jelenlegi templom pedig 1898-ban. Van itt hitelszövetkezet, gazdakör és egy gőzmalom. A határ ama részét, a hol egykor az ősi templom állott, Szentegyház gödrének nevezik. A községhez tartozik: Sarolta-puszta, Böczör-puszta és Laposcser-puszta.
Hencse.
Hencse. A kaposvár-barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 163, lakosaié 1064, a kik közül 431 róm. kath. és 604 ref. vallású. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Hencse-Hedrehely. E helységről a XV. századtól kezdve vannak adataink. 1443-1449 között Hedrehely mezővároshoz tartozott és annak sorsában osztozott. 1443 és 1449-ban vámhely is volt. Az 1554. évi török kincstári adójegyzék szerint ez időben 4 házból állott. 1565-66-ban 5 házát írták össze. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint a szigligeti vár tartozékai közé számították. 1692-ben Zengel Miklósé volt. 1715-ben 6 háztartást írtak benne össze és ekkor a királyi kincstáré volt. 1726-ban gróf Erdődy Sándoré, 1733-ban Czindery Ferenczé, 1767-ben a Nedeczky családé és Mérey Lajosé volt. 1776-ban Tahy Imre, Mérey József és Antal, Gussits Imre özvegye és Spissich Sándor özvegye voltak itt birtokosok, 1848 előtt Márffy Dénes, Spissich Lajos és Somogyi Lajos. Jelenleg Márffy Bélának és nejének, szül. Lyka Katalinnak, van itt nagyobb birtoka. A községbeli úrilakot Márffy Dénes a XIX. század első felében építtette s ez jelenleg Márffy Béláé. A református templom 1870-ben épült. A községhez tartozó Alsótapazd-major, Felsőtapazd-puszta, Kőkúttapazd-major helyén feküdt a középkorban Tapaz falu, melyről 1421-1446. évekből vannak okleveles adataink. Előfordul az 1536. évi adólajstromban is. 1733-ban a gróf Rindsmaul családé, 1856-ban a Márffyaké. Alsótapazdtól 76délre esik Gyöngyös-puszta, mely az 1565-66. és 1571. évi török kincstári adójegyzékekben is előfordul. 1571-ben 17 házból állott. Idetartozik még Dióspuszta is.
Henész.
Henész. Rinyamenti magyar kisközség. Házainak száma 67, lakosaié 821, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyatád. E helység 1395-ben Heniz, 1408-ban Henyz, 1455-ben Henyzd alakban fordul elő az oklevelekben. Eredetileg a Henézdi család birtoka volt. Henézdi Mihály hűtlensége következtében Zsigmond király 1408-ban tőle elvette és Gordovai Fancs László fia Lászlónak adományozta. László fiai, János, Imre, Bertalan és László, 1424-ben osztozkodnak itteni birtokaikon, melyekre 1455-ben új adományt nyertek V. László királytól. 1464-ben Battyáni Alapi András, a helységnek azt a részét, a melyet zálogban bírt, visszaadta Gordovai Fancs Gáspárnak. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint Zankó Miklós jószága. Egy 1703 táján kelt összeírás Zankó Miklós és Boldizsár birtokának mondja. 1715-ben 11 háztartást írtak benne össze. 1726-ban a gróf Harrach és 1733-ban a Hunyady család lett a földesura. 1856-ban báró Sina Simon volt itt birtokos. Jelenleg Kántorjánosi Mándy Sámuelnek van itt nagyobb birtoka. A községbeli kúriát báró Sina Simon építtette a XIX. század közepén. Jelenleg Mándy Sámuelé. 1865-ben a községnek egy egész utczája leégett. A községbeli gazdasági szeszgyár is Mándy Sámuelé. Idetartozik: Simongát, Felsőgörönd és Újkút-puszta. Simongát-puszta helyén feküdt a középkorban Simonfalva helység, mely 1352-95-ben Symon, 1408-1498-ban Symonfalua alakban fordul elő. 1403-ban a pécsi főesperes birtoka. 1408-tól a Gordovai Fancs családé. 1421-ben, Illyemindszenti János birtokaként, a Tamási Vajdafiak nyerik adományul. 1856-ban báró Sina birtoka.
Heresznye.
Heresznye. Drávamenti kisközség. Házainak száma 105, lakosaié 750, a kik nagyrészt horvátajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Vizvár. Az okleveles adatok e községről a tatárjárást megelőző korszakig nyúlnak vissza. 1219-ben Haraznia iuxta Dravam alakban fordul elő. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is megtaláljuk, már ekkor tehát egyházas hely volt. 1384-ben két Heresznye helységről emlékeznek meg az oklevelek. 1399-ben az egyik, Egyházasheresnye, a székesfehérvári káptalané, a másik, Felrétheresnye, az Alsólendvai Bánfiaké volt; később a Marczaliak birtokába került. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. Az 1536. évi adólajstrom szerint Felsőheresznye Török Bálinté, Alsóheresznye Báthori Andrásé és az itteni plebánosé. 1550-ben Felső-Heresznye Tahy Ferenczé, Bolhó-Heresznye Báthori Andrásé. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék Szent-Györgyvár tartozékaként említi. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul I. Lipót királytól. 1726-ban és 1733-ban puszta és gróf Széchenyi Zsigmondé. 1750-ben már ismét önálló jobbágyközség. A Széchenyiek voltak tovább is a földesurai és jelenleg báró Solymossy Ödönnek van itt nagyobb birtoka. A lakosok a XVIII. század közepén a Dráva áradásai elől lassanként a határ emelkedettebb részeire kezdtek telepedni és a község régi helyét elhagyták. 1880-ban a falu kétharmadrésze leégett. A községben egy gázmotoros malom is van.
Hetes.
Hetes. A kaposvári járásban fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 152, lakosaié 1067, a kik közül 607 róm. kath. és 398 református. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Kaposvár. Első ízben 1263-ban van róla adatunk. Ebben az évben IV. Béla király Leuszták fia Herbord comesnek adományozza. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint akkor már plebániája is volt. A XV. század második felében a Laki Thúz család birtoka. Laki Thúz Miklós halála után testvérének, Jánosnak, hűtlensége következtében Lakvár (Öreglak) tartozékaként I. Mátyás király Corvin Jánosnak adományozta. 1500-ban II. Ulászló király rendeletére Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatják birtokába. 1536-ban Laki Bakith Pál, 1550-ben Székely Imre, 1583-ban Tahy István volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom 40 házát említi. 1573-74-ben és 1580-ban 73 házat írtak benne össze. 1626-ban a Gyulaffy családé. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint Csobáncz várához tartozott. Egy 1701-1703 táján készült, valamint az 1715. évi összeírás szerint Jankovics István volt a földesura. 1715-ben 19 háztartását írták össze. Az 1726-33. években Jankovics István, 1767-ben Jankovics Krisztina, férj. báró Pongrácz Jánosné volt a földesura. E családtól 1842-ben gróf Somssich Pongrácz vásárolta meg. 1856-ban ennek fia, József, volt itt birtokos és jelenleg gróf Somssich Imrének van 77itt hitbizományi birtoka és szép kastélya, melyet gróf Somssich Imre 1880-ban kibővíttetett. Van itt érdekes, gazdag könyvtár és a Somssich család grófi ágának levéltára. A róm. kath. templom a réginek a romjaiból 1769-ben épült, Jankovics Krisztina költségén. A református templomot 1844-47-ben emelték. 1847 máj. 20-án gróf Somssich Pongrácz országos vásárok tartására nyert szabadalmat. 1830-ban a község főutczája végig leégett, a minek az emlékére a község Szent Florián szobrát állította fel. A református egyház két aranyozott vert ezüst úrasztali kelyhet őriz 1685-ből. A lakosok hitelszövetkezetet és népkönyvtárt tartanak fenn. A községhez tartozik: Pat-puszta és József-major. Pat-puszta a középkorban falu volt, mely 1445-ben Pooth, 1446-ban Paath, 1450-ben Path alakban fordul elő. Eredetileg a Kanizsai család birtoka; e család 1445-46-ban Bakonyai Török László kanizsai várnagynak adta. - Hetes és Csombárd között feküdt Hidas község is, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. Emlékét a Hetes községhez tartozó Hidasi-dűlő tartotta fenn.
Hetes. - Gróf Somssich Imre kuriája.
Hobol.
Hobol. A pécs-barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 136, lakosaié 898, a kik közül 368 róm. kath. és 530 református. Postája, távírója és vasúti állomása Szigetvár. Már a középkorban megvolt. 1409-ben Kylseuhubay, Belseuhubay alakban fordul elő. 1421-ben Kéthobay, 1429-ben pedig Naghobol és Kishobol helységekről emlékeznek meg az oklevelek. 1470-ben már Hobol alakban szerepel és ekkor Baranya vármegyéhez számították. Mind ekkor, mind pedig 1473-ban, a mikor az Enyingi Török család birtokába került, Szigetvár tartozékai között sorolják fel. 1598-99-ben Balogh János volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben Hoboly alakban fordul elő, ekkor a székesfehérvári custodia és Balogh András voltak itt birtokosok. 1715-ben 13 háztartását írták össze. 1726-tól a gróf Batthyány család volt a földesura, de 1856-ban már a Biedermann család volt itt birtokos és jelenleg is báró Biedermann Rezsőnek van itt nagyobb birtoka. A református templom 1800-ban épült. 1848-ban nagy tűz volt itt, mely alkalommal a református templom tornya és a lelkészlak is leégett. Nagy tűz volt az 1863-iki is, mikor a község felerésze leégett. Van itt egy hitelszövetkezet és Berkes Józsefnek pedig téglagyára. A határ egy részét "Betyárirtás"-nak nevezik, a hol a régi betyárvilágban a "szegénylegények" tanyája volt. A községhez tartozik: Hobol-puszta és Kishobol. Hobol és Molvány helységekkel volt határos a középkorban Bódogasszonyfalva, melyet 1344-ben Almai Lankrét fia, Beke ispán, továbbá fiai: Kozma, Demjén, Leontius és Anthimus nyertek ítéletileg. 1409-ben Anthimus fia. János, volt szlavóniai al-bán, később alnádornak a zálogbirtoka. 1470-ben szintén Baranya vármegyéhez számították. 1473-ban Szigetvár tartozékai között sorolják fel.
Hollád.
Hollád. A Kis-Balatontól délre eső magyar kisközség. Házainak száma 129, lakosaié 749, a kik nagyrészt róm. kath. vallásúak. Postája Vörs, távírója és vasúti állomása Balatonszentgyörgy. 1496-ban fordul elő első ízben, Holládtikos alakban, Szenyér várának tartozékai között. Az 1536. évi adólajstrom Hollád és Tikos helységeket külön-külön sorolja fel. Az 1583. évi adólajstrom szerint Hollád még Szenyér várához tartozott. Az 1573-74. évi adólajstrom szerint már csak 3, 1580-ban 4 házból állott. Az 1598-99. években az esztergomi káptalan volt a földesura. Kevéssel ezután teljesen elpusztult. Az 1715. évi összeírás megjegyzi róla, hogy három év előtt települt. 1726-ban Festetics Kristófé volt. 1733-ban ismét az esztergomi káptalané és jelenleg is a főkáptalannak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Istvántelep.
Homokszentgyörgy.
Homokszentgyörgy. A kaposvár-barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 160, lakosaié 1383, a kik közül 637 róm. kath. és 723 református. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben 1425-ben van róla adatunk. Az 1536. évi adólajstrom Kálmáncseh és Öszpöte között sorolja fel. 1583-ban Ungnád Kristóf volt a földesura. 1598-99-ben Nádasdy Ferenczé. Az 1565-66. évi török kincstári fejadólajstromban Musa-Szent-György nevű helységet találunk, mely 30 házból állott. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint Szent-György várához tartozott. 1676-ban Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul Lipót királytól. 1715-ben 10 háztartást írtak benne össze. Az 1715-1733. évi összeírások szerint is a Széchenyi család volt a földesura és ma is gróf Széchenyi Péternek és Istvánnak van itt nagyobb birtoka és úrilaka, melyet gróf Széchenyi Imre 1890-ben építtetett. A református templom 1820-ban épült. 1863-ban a község fele leégett. A lakosok társaskört és függetlenségi 78Kossuth-kört tartanak fenn. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Dénes-major, János-major (azelőtt Irtás-puszta), Marietta-puszta, Belső-major, Csikóskút-tanya és Pálkúti szőlőhegy.
Horvátkút.
Horvátkút. A marczali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 165, lakosaié 854, a kik róm. katholikusok. Postája Somogysámson, távírója és vasúti állomása Marczali. Első ízben 1254-ben fordul elő Huruathkut alakban. 1536-ban Horvátkúthy Ferencz volt a földesura, 1550-ben pedig Koroknai Mátyás. Egy 1703 előtti összeírásban, mint puszta, még mindig a Koroknai családé volt. 1726-ban Sárközy János és 1733-ban ismét a Koroknai család birtokában találjuk. Az utóbbi család bírta még 1776-ban is. A róm. kath. templom 1849-ben épült.
Igal.
Igal. Tolna vármegye határához közel fekvő magyar kisközség. Járási székhely. Házainak száma 413, lakosaié 2072, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Mernye. Első ízben a III Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére 1193-ban kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1211-ben a tihanyi apátságnak is volt itt egy kis birtoka. 1272-ben már falu. 1272-1280-ban Mois nádor a nyúlszigeti apáczáknak adományozta, a kik az egész középkoron át bírták. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1350-56-ban a tihanyi apátság itteni birtokait a nyúlszigeti apáczák jobbágyai használták. 1448-ban már városi kiváltságai voltak. 1462-ben Igal polgárai országos vásárok tartására nyertek szabadalmakat Mátyás királytól. Ekkor a város környékén fekvő erdőben már fennállott a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt minorita monostora. 1536-ban Török Bálint, 1550-ben Dersfi Farkas volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári adólajstromba Igal város 25 házzal van felvéve. 1573-75-ben 30, 1580-ban pedig csak 19 adóköteles házát írták össze. Egy 1701-1703 táján kelt összeírás szerint gróf Batthyány Ádám országbíró volt a földesura 1715-ben 34 magyar háztartást írtak benne össze. 1849-ig a Batthyány családé volt, a mikor gróf Batthyány Kázmér birtokait a cs. kir. kincstár foglalta le. 1856-ban is még a kincstáré volt. Jelenleg Berger Antalnak és Józsefnek, továbbá a veszprémi püspökségnek van itt nagyobb birtoka. A község 1763 jan. 7-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A róm. kath. templom 1756-ban épült. Az 1856-iki kolerajárványnak nyolcz nap alatt 120-an estek áldozatul. A lakosok úri-kaszinót, hitelszövetkezetet, kath. olvasókört, iparoskört, polgári olvasókört és járási takarékpénztárt tartanak fenn; de van itt egy gőzmalom és egy drótkerítésgyár is. A községhez tartozik: Dada-puszta és Igali-puszta. Dada-puszta a középkorban falu volt, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1715-ben a gróf Batthyány család és Csák Mihály özvegye szül. Bakó Erzsébet, bírta. 1856. óta a veszprémi püspökségé. Igali-puszta őrgróf Pallavicini Ede birtoka volt. Most Berger Antalé és fia: Józsefé. Igal környékén feküdt a középkorban Oszlár, mely 1229-ben Azalar alakban fordul elő. A székesfehérvári káptalané, a nyúlszigeti apáczáké és a budai káptalané volt. 1275-ben már részben nemesi birtok. 1450 és 1481. években pusztaként szerepel.
Iharos.
Iharos. A csurgói járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 205, lakosaié 1225, a kik közül 905 róm. kath. és 320 református. Postája és távírója Iharosberény, vasúti állomása Csurgó és Nagykanizsa. 1344-ben Iharus, 1420-ban Hyharus alakban szerepel. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1373-1469. években a Kanizsai család birtoka; de közben, 1434-35-ben, a nagymártoni grófoknak is voltak itt birtokaik. 1462-ben a Kanizsaiak itteni birtokaikat Polyáni (Polányi) Tamás vasmegyei alispánnak és sárvári várnagynak zálogosították el. 1536-ban és 1550-ben Nádasdy Tamás volt a földesura. 1598-99-ben Kanizsa várához tartozott. Az 1571. évi török kincstári adólajstrom szerint ekkor csak 7 házból állott. 1626-27-ben Ráttky Menyhért volt a földesura. 1715-ben 8 háztartást írtak benne össze. 1715-ben a Kisfaludy családé volt, 1726-33-ban Inkey Jánosé. Ettől kezdve az Inkey család bírta és most báró Inkey Pálé, kinek itt kényelmes, emeletes kastélya van, melyet Inkey Lajos 1860-ban építtetett. A róm. kath. templom 1825-ben épült. A templomnak Inkey Antalné 1827-ben ezüsttel hímzett miseruhákat adományozott. Az Inkey-féle uradalomnak gőzmalma is van itt. A községhez tartozik: Kanizsaberek-puszta.
Iharos. - Báró Inkey Pál kastélya.
Iharosberény.
Iharosberény. Magyar kisközség. Körjegyzőségi székhely. Házainak száma 240, lakosaié 1946, a kik róm. kath. és ág. ev. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Csurgó és Nagykanizsa. Eredetileg királyi birtok volt. IV. Béla király 1264-ben az itteni vendégek javára kiadott szabadalomlevelében 79meghagyta, hogy évenként egyszer a segösdi ispánnak ebédet és vacsorát tartoznak adni. 1268-ban Mária királyné visszaadta Iharos fiának, Györgynek, a helységet, a melyet György egyezség következtében a királyné berényi népeinek átengedett. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1373-1481 között a Kanizsai család birtoka. A XV. század második felében a Laki Thúz családé. 1484-1500. években Lak (a mai Öreglak) tartozékai között sorolják fel. Az 1536. évi adólajstromban Nagh Beren alakban fordul elő. 1550-ben Nádasdy Tamás, 1598-99-ben Török István és Gerery Bertalan voltak a földesurai, 1626-27. években pedig Ráttky Menyhért birtokában találjuk. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben Sárkány Miklósné jószágaként szerepel. 1715-ben a Kisfaludy családé volt és ez évben 29 háztartását írták össze. 1726-tól az Inkey család az ura és jelenleg is báró Inkey Józsefnek van itt a legnagyobb birtoka és szép kastélya, melyet Inkey Gáspár 1750-ben építtetett. A kastélyban kb. 5000 kötetes könyvtár van, családi levéltár, szép Biedermeyer-bútorok, Deák Ferencz faragványai, báró Eötvös József karosszéke, sok Alt-Wien porczellán, több értékes, régi festmény és családi képek. 1800 decz. 19-én a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Az ág. ev. templom 1833-ban épült. Van itt fogyasztási és értékesítőszövetkezet, hitelszövetkezet, kaszinó, gazdakör és tejszövetkezet. A község határához tartozó Nagyvárihegyen, báró Inkey József birtokán, egy hatalmas, mesterségesen hányt domb (valószínűleg őskori halom) látható, melynek tetejére id. báró Inkey József 1896-ban millennáris emlékoszlopot állítatott. A kisvári erdőben ugyanilyen kisebb őrhalom van. A községhez tartozik: Gánna-, Pád- és Tuskós-puszta és István-major. Pád-puszta helyén feküdt a középkorban Páld falu, mely 1411-ben Pald, 1425-ben Paald alakban fordul elő. Eredetileg a Kanizsai család birtoka. 1425-ben a Kanizsaiak a szentpéteri pálosoknak adták. 1477-ben a pálosok itt egy malmot is kaptak Szenterzsébeti Forster Györgytől. 1550-ben Nádasdy Tamásé volt. 1726-33-ban puszta és Inkey János birtoka. Ettől kezdve az Inkey család bírja.
Iharosberény. - Báró Inkey József kastélya.
Inke.
Inke. Csurgói járási magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 298, lakosaié 2141, a kik közül 1153 róm. kath. 868 ref. és 100 ág. ev. vallású. Postája helyben van, távírója, Iharosberény, vasúti állomása Böhönye és Nagykanizsa. Már az Árpád-házi királyok korában megvolt. Első ízben 1278-ból van róla okleveles adatunk. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát már ekkor is egyházas hely volt. 1341-ben egy részét a Guth-Keled-nembeli Felső-Lendvai Miklós fia, Miklós, vette zálogba. 1406-ban és 1418-ban a Pécz-nembeli Berzenczei Lóránt fia, György, nyerte adományul. 1409-ben a szentpéteri pálosok is kaptak egyes birtokrészeket. 1471-ben Berzenczei György fia, Sandrin, egy részét Szerdahelyi Nagy Tamásnak zálogosította el. 1473-ban Berzenczei Lorántfi Márton tart Inke részeihez jogot. 1484-ben Szobi Péter fia Mihály itteni birtokait Batthyány Boldizsár kőszegi kapitánynak és Gerebeni Hermanfi Lászlónak zálogosította el. A helységhez tartozó Inke-pusztát Tolnai Bornemisza János alkincstartó nyerte adományul. 1536-ban a Berzenczei Lóránth család volt a földesura, 1550-ben Nagy Máté özvegye, 1583-ban Lóránth Mihály és Farkas, majd 1598-99-ben Lóránth Ferencz. Az 1565-66. évi török kincstári fejadólajstrom szerint 10 házból, 1571-ben pedig 8 házból állott. Előfordul az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is, több köznemescsalád birtokaként. Egy 1701-1703. években készült összeírás szerint Szegedy Pál alispán birtoka volt, 1715-ben azonban részben Inkey János légrádi kapitányé, de ekkor csak 5 háztartást írtak benne össze. 1727. évi szept. hó 12-én Mező-Szegedi Szegedy Antal, Ferencz és László nyertek reá adományt III. Károly királytól. 1733-1757-től mindvégig a Szegedyek voltak az urai. Szegedy Károly halála után (1859), a család itteni birtokai, báró Szegedy-Ensch Imrére szállottak, a ki a család régi kúriáját 1860-ban kibővíttette. Tőle fia, báró Szegedy-Ensch Károly, majd ennek testvére, Sándor, örökölte a családi birtokokkal együtt, melyeket 1912-ben herczeg Hohenlohe Keresztélynek adott el, a kastély azonban báró Szegedy-Ensch Sándor özvegyéé maradt. Van itt gazdag exotikus fegyvergyűjtemény, régi, értékes bútorok, berakott mívű szekrények a XVIII. századból, remek Alt-Wien, biscuit-szobrok, meisseni és Alt-Wien porczellánok, empire-vázák, angol és franczia metszetek, értékes szőnyegek, gazdag pénzgyűjtemény és kb. 6000 kötetes könyvtár. A határban, az ú. n. Alivár helyén, földhányás alkalmával, egy érdekes vasládát találtak, festett oldalakkal, mely most a kastélyban van. Ugyancsak a határban kő- és bronzkori leletek is 80kerültek felszínre. Az itteni református templom 1838-40. években épült. Az egyház egy úrasztali kelyhet és egy aranytányért őriz 1792-ből. Most épült itt fel az új róm. kath. templom is. Van itt kaszinó és hitelszövetkezet. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Csőd-puszta, Darvas-puszta, Inkelepled, Alivár (azelőtt Aligvár), Rinya-puszta, Téglaszín-tanya. Csőd-puszta 1835-ben a Szegedy családé volt. - Inkelepled helyén a középkorban Lepled falu feküdt, a melyről 1269-ben van első ízben adatunk. 1406-ban a Pécz-nembeli Berzenczei Lorántfi György nyerte adományul. 1488-ban Berzenczei Lóránth Márton tart hozzá jogot. Az 1550. évi adólajstrom szerint már teljesen el volt hagyatva. 1701-1703 táján puszta és Szegedy Pál alispán birtoka. 1726-ban Inkey Jánosé, de 1733-ban Szegedy Ferencz birtokában találjuk. Ettől kezdve Inke sorsában osztozott.
Inke. - Özv. báró Szegedy-Ensch Sándorné kastélya.
Inkeyantalfa.
Inkeyantalfa (azelőtt Antalfalu). A csurgói járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 75, lakosaié 852, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája Inke, távírója Iharosberény, vasúti állomása Böhönye. Ezt a helységet Inkey Antal, Iharos község földesura, az 1835-1848. években telepítette. Jelenleg báró Inkey Józsefnek van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik Fazekas-Dencs (azelőtt Nagy-Dencs és Felsődencs), Alsóágazás, Felsőágazás és Jolánta-puszta. Fazekas-Dencs a középkorban falu volt, mely már az Árpád-házi királyok korában fennállott. 1284-ben a segösdi kerülethez tartozott. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát akkor már plebániája is volt. 1477-ben Véssei Miklós volt a földesura. Az 1554-1571. évi török kincstári adólajstromokban Farkas Dencs alakban fordul elő. 1554-ben csak egy, 1565-66-ban 8, 1571-ben 7 házát vették fel. 1598-99-ben Kanizsa várához tartozott. Az 1660. évi tizedváltságjegyzékben Sárkány Miklós jószágai között sorolják fel. Később puszta és az Inkey család birtokába került.
Istvándi.
Istvándi. A pécs-barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 238, lakosaié 1193, a kik nagyobbrészt reformátusok. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Darány. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. Ekkor tehát már egyházas hely volt. 1421-ben Isthuandy alakban van említve. 1536-ban Sulyok György pécsi püspök volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 21, 1565-66-ban 26, 1571-ben 48 házból állott. 1598-99-ben a veszprémi püspöké volt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Pethő László jószágaként szerepel. Az 1664. évi téli hadjárat folyamán gróf Zrinyi Miklós, a költő, 27 ezer főből álló hada, Barcs felégetése után, Szigetvár felé vonultában, itt egy éjjelre tábort ütött. 1692-ben Király Ferencz birtokában találjuk. 1715-ben 27 háztartását írták össze. 1715-ben a gróf Csáky család birtokában találjuk. 1726-ban a herczeg Esterházyaké és jelenleg is herczeg Esterházy Miklósnak vau itt nagyobb birtoka. 1778 jan. 31-én a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A református templom az ősi plebániatemplom helyén épült, 1640-ben. Az ősi kéttornyú plebániatemplomot a szigetvári basa lebonttatta és a várfalak építéséhez használta fel. A lakosok ifjúsági kört, fogyasztási és értékesítőszövetkezetet tartanak fenn, herczeg Esterházy Miklósnak pedig téglagyára, Elekes Istvánnak meg egy nyersolajmotoros malma van itt. A határbeli Törökúti-dűlőn vonult el a török hódoltság alatt a babocsai és a szigetvári várak között épített hadiút. A községhez tartozik: a Tetővári-puszta és a Csillag-csárda, mely jelenleg erdészlak.
Jákó.
Jákó. A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 96, lakosaié 830, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1438-ban Albert király Hetesi János itteni birtokait Guthi Ország Mihálynak és Jánosnak adta. 1526-ban II. Lajos király a helység egy részét Perneszi Ferencznek és általa testvéreinek, Péternek és Balázsnak, adományozza. 1536-ban Wárday Tamás, Ipoltfi János, Perneszi János, Derecskei Pál, Fajszi János és Onori László özvegye, 1550-ben Perneszi Ferencz, Magyar Bálint, Wérthessy János, Wárday Zsigmond, Alya Máté, Derecskei Pál, 1598-99-ben Perneszi András és Regethey Gáspár voltak a földesurai. 1560-ban Perneszi Farkas adományt nyer I. Ferdinánd királytól itteni birtokaira. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint csak 6, 1571-ben pedig 5 házból állott. 1672-ben Csepely György megvette Perneszi János itteni birtokait, 1678-ban pedig Perneszi Ferencz itteni birtokrészeit Csepely György özvegyének, született Lábody Katalinnak, idegenítette el. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna, férj. Babócsay Ferenczné, voltak a földesurai. 1715-ben 5 háztartást írtak benne össze. 1726-1733-ban 83felerészben a Perneszi, felerészben pedig a Thulmon családé volt. 1776-ban Tallián Ádám özvegye, Rosty Ferencz, báró Révay, a Pálffy-örökösök, Pados János, a Nagy, a Terstyánszky és a báró Calisius családok voltak itt birtokosok, 1835-ben a Vizeki Tallián család, továbbá Csépán Antal és József. Jelenleg Rónaszéki Trux Hugóné, szül. Kacskovics Margitnak és Biró Sándornak van itt nagyobb birtoka. A községbéli kúriák közül kettőt Csépán József és Antal építtettek a XIX. század negyvenes éveiben. Egyet Hegedüs József a XIX. század közepén és egy úrilakot Marton Lajos 1905-ben. A református templom 1856-ban épült. A lakosok hitelszövetkezetet és kisgazdakört tartanak fenn. A községhez tartozik: Cserebók-puszta, Jajgató-puszta és József-major (azelőtt Nagysár-puszta). Ennek a helyén fekhetett a középkorban Pap-Sára, melyről 1435-38-ból vannak adataink. 1435-ben Hetesi János birtoka, 1438-ban Guthi Ország Mihály és János nyerte adományul. A község határában sok őskori lelet fordul elő.
Jákó. - Biró Sándor úrilaka.
Jut.
Jut. A Sió-csatorna mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 84, lakosaié 451, a kik leginkább reformátusok. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1302-ben még csak pusztaként (possessio Jwth) fordul elő. 1335-ben a váczi egyháznak voltak itt birtokai. 1356-ban és 1378-ban már régi hetivásárait említik az oklevelek, a mely kiváltságában 1378-ban Nagy Lajos király újból megerősíti a helységet. 1407-ben a Marczaliak birtokába került. Marczali János 1455-ben kelt végrendeletében a helységet a toldii pálosoknak hagyományozza. 1460-ban a Berzenczeiek, vagy másként a Berzenczei Lorántfiak, 1461-ben pedig Keményfalvi Török Ambrus vette zálogba a Marczali család itteni birtokait. 1467-ben Enyingi Török Péteré volt. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. 1536-ban Pekry Lajos volt a földesura. Az 1571-1582. évi török kincstári adólajstromban Jud alakban fordul elő, 25 házzal. 1677-ben gróf Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1715-ben 9 háztartást írtak benne össze. Egy 1710 előtti összeírás szerint még a gróf Széchenyieké volt, 1715-ben azonban már a Bogyay családé. 1733-ban a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott. 1767-ben ismét gróf Széchenyi Zsigmondé volt. Ettől kezdve a gróf Széchenyi család volt a földesura. A református templom 1830-ban épült. A községhez tartozik: Jut-puszta.
Juta.
Juta. Kaposvártól éjszaknyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 136, lakosaié 995, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Hetes, távírója és vasúti állomása Kaposfüred. 1284-ben még csak pusztaként szerepel. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. 1446-ban Marczali Imrét, Jánost, Györgyöt és Istvánt, úgyszintén néhai Zákányi László leányait iktatták a helység birtokába. 1481-ben a szerdahelyi pálosok kapnak itt részeket Wárday Mihálytól. 1536-ban Wárday Tamás, Wárday Simon özvegye, Horváth János, Donáth János és mások, 1550-ben Wárday Zsigmond, Zalay Kelemen, 1598-99-ben pedig Nagy Istvánné voltak a földesurai. 1715-ben 9 háztartását írták össze. 1715-ben a gróf Batthyány családé volt, mely 1849-ig volt a földesura; de e birtokait a szabadságharcz leveretése után lefoglalták s azok sokáig a cs. kir. kincstár kezelése alatt állottak. Jelenleg Márffy Emilnek és gróf Pergen Johannának van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1782-ben épült. Nagy János itteni kántortanítót, a ki az 1848-49-iki szabadságharcz alatt a népnek a kormány hirdetményeit és nyilatkozatait felolvasta, a szabadságharcz után elfogták és agyonlövették. A községhez tartozik: Alsó-major és Rózsa-major.
Kadarkút.
Kadarkút. A barcsi helyiérdekű vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 381, lakosaié 2063 s közülök 789 róm. kath., 1165 ref. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1358-ban Kadarcuch, 1364-ben Kadarkutha alakban említik az oklevelek. Az 1358-64. években az Alsólendvai Bánfi család birtoka. Vámjának részei 1383-ban a pannonhalmi apátságot illették. A XV. század elején a Héder-nembeli Tamásiak birtokába jutott. 1448-ban a helység egyes részeit a Tamásiaktól az Alsólendvai Bánfiak bírták zálogban. 1462-ben a Bánfiak az ő részüket Csapi Andrásnak vetették zálogba. 1470-ben a Mesztegnyei Szerecseny családnak is voltak itt részbirtokai. Az 1536. évi. adólajstrom szerint Fajszi Ferencz és Sulyok Balázs, 1550-ben Mérey Mihály és Alya Mátyás, 1598-99-ben pedig Mérey György és Batthyány Farkas voltak a földesurai. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a szigligeti vár tartozéka volt. 1692-ben Simaházy Ferencz volt itt birtokos. 1715-ben csak 22 háztartást írták itt össze s ekkor a kincstáré és Guary Gáboré volt. 1726-ban kétharmadrészben a Lengyel és a 84Mérey családoké, egyharmadrészben pedig Guary Gáboré és Póka Miklósé. 1733-ban a Lengyel család, 1776-ben Somssich Antal, báró Maithényi, Jankovics özvegye, báró Révay, báró Calisius, Mérey József és Antal, Gussits Imre özvegye, Spissich Sándor özvegye: Fajszi Ányos Juliánna és Szalay özvegye voltak itt birtokosok. Utolsó földesurai gróf Somssich József, Spissich Lajos, báró Maithényi József, Vasdényey Béla, Felsőeőri Nagy Ákos és Márton voltak. Jelenleg Márffy Emilnek, Vasdényey Imrének és Birg Hermannak van itt nagyobb birtokuk. A református templom 1906-ban épült, a római katholikus pedig 1840-ben. A lakosok önkéntes tűzoltóegyesületet, polgári társaskört, ifjúsági kört, gazdakört, hitelszövetkezetet, segélyegyletet és sport-klubbot tartanak fenn. Az idetartozó Somogyszentimre-pusztán állami földmívesiskola van. Van a községben még gőztéglagyár, két gőzmalom és egy turfatelep. A gőztéglagyár Strauss Jakabé. A két gőzmalom Vasdényey Imréé, míg a turfatelep Birg Hermané. A községhez tartoznak még: Hodos-, Kenész-, Körmend- és Sáské-puszták. Hodos-puszta a középkorban falu volt, mely eredetileg a Kápolnás-Visnyei, másként Hedrehi családé volt. 1421-ben Zsigmond király Hedrehi László itteni birtokait a Héder-nembeli Tamási családnak adományozta. 1443-1446-ban Hodosfew (Hodosfő) alakban fordul elő s ekkor Hedrehely tartozékai között sorolják fel. A XV. század második felében, a Héder-nembeli Tamásiak kihalta után, az Alsó-Lendvai Bánfi család kezén találjuk. Az 1726-33. években a Lengyel és a Mérey családok pusztája volt. - Kenész-pusztának a középkorban Kenéz a neve. 1443-46-ban e helység részeit az Alsó-Lendvai Bánfiak bírják zálogban. 1460-62-ben Csapi András vette zálogba. 1726-1733-ban a Lengyel és a Mérey családoké. - A Körmend-puszta helyén feküdt hasonnevű helységről az adólajstromokban vannak adatok. 1536-ban Horváthy Gergely özvegye, 1550-ben Dersfi Farkas volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 2, 1571-ben pedig 5 házból állott. 1726-1733-ban szintén a Lengyel és a Mérey családoké volt. - Somogyszentimre-puszta helyén feküdt a középkorban Szentimre falu, a melyről 1397-ból van adatunk. 1550-ben Dersfi Farkasé és Alya Mátyásé volt. Az 1571. évi török kincstári adólajstrom szerint 4 házból állott. 1726-ban a Lengyel és a Mérey, 1733-ben a Lengyel, 1856-ban pedig a Márffy és a Somssich családoké volt és jelenleg is Márffy Emilé.
Kadarkút. - Igazgatósági épület a szentimrei földmíves iskolában.
Kálmáncsa.
Kálmáncsa. Barcsi járásban fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 158, lakosaié 1415, a kik r. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A helység középkori neve Kálmán-Csehi, Kálmán-Király-Csehi volt. E tájon a Győr-nembeli Mór mosoni ispán 1193-ban már birtokos. Maga a helység 1280-ban fordul elő első ízben, mint a segösdi kerülethez tartozó királyi birtok. Ekkor a Hahót-nembeli Panyit fia, Jakab, kapta Erzsébet királynétól, a királyné azonban néhány év mulva megfosztotta őt itteni birtokaitól, mire Panyit fia, Jakab, 1286-ban a helységre támadt és földig lerombolta. A királyné utóbb megbocsátott neki s 1288-ban visszaadta neki Csehit. 1298-ban III. Endre király megerősítette Jakab mestert Csehi birtokában. Később ismét a segösdi királyi uradalom tartozékai között szerepel. 1327-ben, midőn Károly Róbert király János cseh király leányát, Annát, fiának, Lászlónak, eljegyezte, nászajándékul Csehit kötötte le néki. 1395-ben, a magvaszakadt Prodaviczi Miks birtokaként, Marczali Dénes nyerte adományul. Ekkor már városi kiváltságokat élvezett. A Szent Szűz tiszteletére szentelt templomát 1455-ben, Mindenszentek tiszteletére szentelt templomát pedig 1480-ban említik. Marczali László és neje, Báthori Kató, 1474-ben kötött örökösödési szerződésben Báthori Istvánnak és testvéreinek vallották be, a kiket még ebben az évben itt be is iktattak. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. 1536-ban Pekry Lajos, 1550-ben Báthori András volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári fejadólajstrom szerint a város a következő részekből állott: Filep-utczai városrész 35 házzal, nagyutczai városrész 24 házzal, érsekutczai városrész 17 házzal, kisutczai városrész 10 házzal, Patacsi-utczai városrész 16 házzal, gyöngyösutczai városrész 10 házzal. 1565-66-ban 160, 1571-ben pedig 220 házat írtak benne össze. 1598-99-ben Nádasdy Ferencz volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint Szent-György várának tartozéka volt. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul I. Lipót királytól. 1715-ben már csak 13 háztartása volt. 1715-1726-ban gróf Széchenyi Zsigmond volt a földesura és jelenleg gróf Széchenyi István és László a birtokosa. A községbeli úrilakot gróf Széchenyi Imre 1891-ben építtette s ez most gróf Széchenyi Istváné. A református templom 1828-ban épült. A községhez 85tartozik: Emlék-major, Lajosháza, Erdős-tanya (azelőtt Felsőmalom), Halastói-puszta (azelőtt Alsómalom).
Kálmáncsa. - Gróf Széchenyi István úrilaka.
Kálmáncsa. - Gróf Széchenyi István tisztilaka.
Kapoly.
Kapoly. A siófok-kaposvári vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 195, lakosaié 1004, a kik róm. kath. és ev. ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka, de az 1267. évi pápai bulla szerint a tihanyi apátságnak is voltak itt birtokai. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1337-ben Keethkapul, 1347-ben Egyházaskapoly, 1400-ban Kápolnáskapoly helységekről emlékeznek meg az oklevelek. Az utóbbinak a részeit Zsigmond király Osztopáni Bálintnak és Péternek adományozta. Egyik Kapoly 1460-ban Ugron Imre birtoka. 1488-ban Bálványosi Györgynek Egyházas és Kápolnás helységekben levő birtokait Nagylucsei Orbán egri püspök és testvérei, továbbá Endrédi Somogyi Bernát nyerik adományul. 1488-89-ben Bocskai Jakabnak is voltak itt birtokai. Kápolnás-Kapolyt 1512-ben Perneszi Pál fia, Imre, nyerte adományul II. Ulászló királytól. 1536-ban Kápolnás-Kapolynak Baronyay Máté, Ewleweldy (Óleveldi) László, Perneszi István özvegye, Perneszi Egyed és Imre, Egyházas-Kapolynak pedig Ugron Bernát és Pál, Perneszi Imre, a veszprémi püspök, Kys Mihály és Baronyay Máté voltak a földesurai. Az 1557. évi adólajstrom szerint mindkét Kapoly a Perneszi nemeseké volt. 1577-ben Perneszi András felsőlendvai várnagy nyerte adományul Rudolf királytól. 1583-ban Kápolnás-Kapoly Perneszi Andrásé, Egyházas-Kapoly a veszprémi püspökségé. 1598-99-ben Nagykapoly a tihanyi várhoz tartozott. Az 1609. évi urbarium szerint Nagykapolyon 10 jobbágy lakott. 1612-ben Zala vármegye törvényszéke Nagykapolyt, Lullyát, Felsőendrédet és Alsóendrédet Tóti Lengyel Jánosnak ítélte oda. 1645-ben Nagykapoly a tihanyi apátsághoz tartozott. 1660-ban mindkét Kapoly a Perneszieké volt. 1665-ben Perneszi János Kis-Kapoly helységben fekvő jószágait Szabó Jánosnak idegenítette el. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna voltak a földesurai. 1715-ben 6 háztartását írták össze és ekkor Babócsay Ferencz özvegye, született Perneszi Anna Julianna, volt a földesura. 1733-ban fele a Perneszi családé, fele pedig a tihanyi apátságé volt. 1776-ban Tallián Gábor örökösei, Tallián Antal, Horváth József, Nagy özvegye, Terstyánszky özvegye, Forintos özvegye és Farkas János voltak itt birtokosok. 1848 előtt a tihanyi apátság, a Tallián és a Csapody családok, jelenleg pedig csak a tihanyi apátság. A róm. kath. templom a XIV. században épült, de 1785-ben megújították. A református templom 1830-ban épült. 1855-ben itt hatvanan haltak meg kolerában. A községhez tartozik: Böcscsehegy, továbbá Kapolyi-puszta és Simon-major. A Kapolyi-puszta helyén fekhetett a középkorban Kápolnás, vagy másként Nagy-Kapoly. Az 1573-74. évi adólajstrom szerint Egyházas-Kapoly 20, Kápolnás, vagy másként Nagy-Kapoly 28 házból állott. 1580-ban már csak 16 házát írták össze. A XVII. század második felében elpusztult.
Kaposfüred.
Kaposfüred. Kaposvártól éjszakra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 182, lakosaié 1485, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Toponár, távírója és vasúti állomása helyben van. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor már plebániája is volt. 1485-ben az Enyingi Török család volt a földesura. 1550-ben Szörényi Jánosé. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint a Bakács család jószága volt. Egy 1710 előtt kelt összeírásban a Csoknyay család jószágaként szerepel. 1715-ben csak 8 háztartást írtak benne össze. Ekkor Csoknyay Sándor, 1726-ban özvegy Bakacs Lukácsné, szül. Csoknyay Éva, 1767-ben pedig Rosty László volt a földesura. 1776-ban már a herczeg Esterházy család birtokában találjuk, melynek tagjai mindvégig bírták és jelenleg is herczeg Esterházy Miklósnak van itt nagyobb birtoka, melyet a Mezőgazdasági-Ipar részvénytársaság bír bérben. A község temploma még a középkorból való. 1756-ban azonban átalakították, 1885-ben megnagyobbították, 1889-ben pedig új toronynyal, szentélylyel és sekrestyével látták el. 1848 év őszén Jellasich hada vonult át a helységen. 1872 aug. 26-án a helység ötödrésze hamvadt el. A községhez tartozik: Körtvélyes-puszta és Bánkuta-puszta.
Kaposgyarmat.
Kaposgyarmat (azelőtt csak Gyarmat). Kaposvártól délkeletre, a szigetvár-kaposvári vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 37, lakosaié 279, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Gálosfa, vasúti állomása helyben van. 1296-ban a Győr-nembeli I. Ders fia, Ders, vásárolta meg. Az 1346. évi osztály alkalmával a Szerdahelyi Dersfi család ősei nyerték. 1375-ben 86a Szerdahelyi Dersfiakat iktatták a helység birtokába. 1425-ben Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton, a zseliczszent-jakabi apátsággal szemben, jogot tartanak e helységre. 1454-ben Dancsfi Pál itteni részbirtokait Somi Mihálynak vetette zálogba. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint Imrefy Farkasné jószága volt. 1715-ben csak 3 háztartást találtak benne s ekkor gróf Esterházy József birtoka. 1726-ban már a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott egész a mai napig. A községhez tartozik: Vörösalma-puszta, mely 1375-ben possessio Veresalma alakban fordul elő, a mikor a Szerdahelyi Dersfiakat iktatják birtokába. 1454-ben Szerdahelyi Dancs Pálé volt, a ki Somi Mihálynak és Demeternek vetette zálogba. 1726 óta a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik.
Kaposhomok.
Kaposhomok (azelőtt csak Homok). A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 106, lakosaié 602, a kik vegyesen magyarok és németajkúak s leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Taszár. Első ízben az 1332-35. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő: Humak, Homag és Hunak alakban. 1757-1776-ban a székesfehérvári custodiatus birtoka volt. 1807-ben a kegyes tanítórend nyerte adományul, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom 1873-ban épült. A községhez tartozik: Somhegy-puszta.
Kaposkeresztúr.
Kaposkeresztúr. Kaposvártól délkeletre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 185, lakosaié 883, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Báté. E helység alkalmasint azonos azzal a Szent-Kereszt nevű községgel, mely a középkorban a pannonhalmi apátság birtoka volt. Első ízben 1328-ban említik az oklevelek s ekkor a zseliczszentjakabi apát és a Dersfiak nyerték cserébe a pannonhalmi apáttól, 1364-ben azonban visszakerült a pannonhalmi apátság birtokába. Siegfried pannonhalmi apát különben 1358-ban azt állította, hogy még Szent István király adománya alapján került az apátság birtokába. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Az 1463-ban szereplő Keresztúri Pál tolnavármegyei királyi ember innen származott. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben Csobáncz várához tartozó jószágként fordul elő. Egy 1700-1702. évekből való összeírás szerint az egyik Keresztúr a Balogh család birtoka, a másik pedig Jankovics Istváné volt. 1715-ben csak 7 háztartást írtak benne össze és ekkor Jankovics István birtoka. 1726-ban a fele Jankovics Istváné, fele pedig Csoknyay Péteré és Ansfelder Pálé. 1733-ban a fele Jankovics Istváné, fele pedig Gyulai Gaal Gáboré, 1757-ben Niczky Kristófé és Gaal Gáboré volt, 1776-ban azonban az egész helység a gróf Niczky családé volt. A XIX. század első felében gróf Hugonnay Hugó volt a földesura, a kinek a birtokai 1848 után Gyulai Gaal István kezére kerültek. Jelenleg özvegy Kund Béláné, szül. Gyulai Gaal Irmának van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1911-ben épült. A régi temető helyén állítólag egy kolostor állott, mely a vöröskeresztes barátoké volt. 1843-ban majdnem az egész község leégett. A határhoz tartozó Ráczmező helyén hajdan ráczok tartózkodtak. A "Zsidóhalál"-dűlő onnan vette nevét, hogy e tájon egy Dancs nevű csikós egy bonyhádi kosaras zsidót meggyilkolt. A községhez tartozik: Rákó-puszta, Teke-puszta és Pusztamező-telep. Rákó-puszta azelőtt Hugomér név alatt volt ismeretes. 1835-ben még önálló jobbágyfalu volt, 130 lakossal s ekkor a herczeg Esterházy család volt a földesura. 1856-ban Gyulai Gaal Istváné. - Tékes-puszta 1701-1703-ban Balogh András, 1726-ban Jankovics István, Csoknyay Péter és Ansfelder Pál birtoka.
Kaposmérő.
Kaposmérő. A Kapos-csatorna mentén fekvő magyar kisközség. Körjegyzőséggel. Házainak száma 229, lakosaié 1426, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Ekkor már egyházas hely volt. 1446-ban néhai Mérey László itteni birtokai fölött a Szákosfalvi, a Mérei Kalacsa és a Fecske családok egyezkednek. 1448-ban Osztopáni Perneszi Pált iktatják a birtokába, Hunyadi János kormányzó 1447. évi adománylevele alapján. 1449-ben az Osztopáni Pernesziek Mérey László itteni birtokaihoz tartanak jogot. 1453-ban V. László király adománylevelet állított ki Osztopáni Pál alnádor részére, az itteni birtokaira. 1475-ben a Mérey család új adományt nyer a helységre. 1482-ben Korotnai János, Szakácskölkedi Szőllős Aniántól kapott itt részeket. 1490-ben néhai Mérei Virágos János itteni birtokait Perneszi Imre, továbbá Poki Péter és Antal királyi udvarnokok nyerik adományul. 1526-ban a helység egy részét Perneszi Ferencz, valamint 87testvérei, Péter és Balázs, nyerték adományul II. Lajos királytól. 1536-ban Mérey Mihály és Perneszi Ferencz, 1550-ben csak Mérey Mihály volt a földesura. 1560-ban Ferdinánd király Perneszi Farkasnak adományozta. 1598-99-ben Perneszi Andrásé volt. 1612-ben Perneszi György és másfelől János fiai, István, Ferencz és Pál, voltak itt birtokosok. 1669-ben Perneszi János itteni birtokait Csepely Györgynek idegenítette el. 1678-ban Csepely György özvegye Perneszi Ferencz birtokait vásárolta meg. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna, férj. Babócsay Ferenczné, voltak itt birtokosok. 1715-ben 8 háztartást írtak benne össze. 1726-1733-ban a Perneszi család, 1776-ben Tallián Ádám özvegye, a Nagy, a Csapody, a Rosty, a Forintos és a Horváth családok voltak itt birtokosok, 1780-ban a Zeke, Bajáky, Nagy, Baranyay, Jeszenszky, Rosty családok és Tallián Ádám, 1842-ben pedig Alsószilvágyi Gaal Alajos, Nemeskéri Kiss Gábor és Lajos, Rosty Mária és a Mérey család. Jelenleg Gaal Jánosnak és Kovács-Sebestény Gyulának van itt nagyobb birtoka. A községbeli kúriák közül az egyiket Nemeskéri Kiss Gábor építtette az 1830-as években s ez jelenleg Kovács-Sebestény Gyuláé, a másik pedig Gaal Jánosé. A róm. kath. templom 1785-ben, a református 1906-ban épült. Van itt hitelszövetkezet, egy gőztégla és egy cserépgyár. A községhez tartozik: Tokaj-puszta, Csoportos-tanya, Ebédvesztő-puszta, Gyula-puszta és Kaposmérői szőlőhegy. Tokaj-puszta a középkorban falu volt, melynek Szent László tiszteletére szentelt templomát 1309-ben említik az oklevelek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1309-ben a Tokaji, 1447-ben a Szákosfalvi, 1448-ban az Osztopáni Perneszi családok voltak itt birtokosok. 1448-1526-ban Mére (Kaposmérő) sorsában osztozott. 1550-ben Perneszi Ferencz volt a földesura. 1665-ben Perneszi János itteni birtokait Csepely Györgynek idegenítette el. 1695-ben Perneszi Zsigmondé volt. 1726-1733-ban puszta és a Perneszi családé.
Kapospula.
Kapospula (azelőtt csak Pula). A Kapos-csatorna mentén, Tolna vármegye határánál fekvő magyar kisközség. Házainak száma 116, lakosaié 717, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Attala, távírója és vasúti állomása Dombóvár. A XV. század második felében a Laki Thúz család birtoka; 1484-1500 között Lak tartozékai között szerepel. Az 1563. évi török kincstári fejadójegyzékbe 30 adóköteles házzal van felvéve, de az 1573-74-ikibe csak 10 házzal, míg 1715-ben már csak 6 háztartását írták össze s ekkor gróf Esterházy Józsefé volt. 1726-tól a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. Idetartozik: Kapospulai-puszta is.
Kaposszentbenedek.
Kaposszentbenedek (azelőtt csak Szent-Benedek). A kaposvár-barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 122, lakosaié 581, a kik közül 125 róm. kath. és 451 ref. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása Bárdibükk. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1421-ben új adományul nyerik a Gereczi család tagjai Zsigmond királytól. 1492-ben a Gerecziek az őseiktől alapított benczés prépostság kegyúri jogát kapják újra a királytól. 1507-ben csak részben a Gereczi családé. Az 1536. évi adólajstrom két ilynevű helységet sorol fel s az egyik Szentbenedeki Bálinté. 1550-ben Szentbenedek és Patha Dersfi Farkasé, 1598-99-ben Gerechy Bertalané. Az 1571. évi török kincstári adólajstrom szerint 20 házból állott. Egy 1701-1703 táján kelt összeírás szerint a Nádasdy család volt a földesura. 1715-ben 19 háztartást írtak össze benne s ekkor a Szent Benedekről nevezett kaposfői prépostság birtoka. A róm. kath. plebánia 1778-ban már fennállott. A református templom 1825-ben épült. A község határában emelkedő Baráthegyen állott a középkorban a Gereczi családtól alapított és már említett Benedek rendű monostor, mely a XVI. század közepén pusztult el. A határ egy része a Marófa-dűlő nevet viseli. Itt feküdt hajdan Márokfa község, mely szinte a hódoltság alatt pusztult el. - A községhez tartozik: Kaposdada. A Jeruzsálemi Szent János lovagrend itteni rendházáról 1244-től kezdve vannak okleveles adataink. 1267-ben a székesfehérvári rendház tartozékai között szerepel. 1335-ben e rendház főnöke bérbeadta. 1403-ban Rupdi János itteni birtokait Szilva Mihály és Rúnyamelléki István nyerik. 1443-1453-ban a Tamási Vajdafiak birtokában levő Kaposújvárhoz tartozott, 1453-ban azonban felerészben Ujlaki Miklósé volt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a veszprémi püspöké. Az 1726. évi összeírásban az egyik Dada a veszprémi püspöké, a másik a Lengyel és a Mérey családoké volt. Az utóbbi 1767-ben jobbágyközség és a Pulay és a Mérey családok birtoka. 1776-ban Mérey Józsefé és Antalé, továbbá Csák Imréé, Szily Jusztináé, a Gussits, a Spissich családoké és Vrancsics ezredesé volt.
88Kaposszentjakab.
Kaposszentjakab (azelőtt csak Szent Jakab). A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 82, lakosaié 448, a kik róm. kath. vallásuak. Postája, távírója és vasúti állomása Kaposvár. Középkori neve Zseliz-Szentjakab volt, Szent Jakab tiszteletére szentelt benczés apátsággal, mely a község határában emelkedő Várhegyen épült, azon a helyen, a hol a hagyomány szerint Kupa vezér táborozott. A helység eredetileg a Győr-nemzetség birtoka volt, mely nemzetségnek mind a három ága már 1243-ban közösen bírta az itteni monostor kegyuraságát. A monostort a nemzetség őse, Atha nádorispán, építtette s a király jelenlétében, 1068-ban, szentelték fel. Erről a monostorról, illetőleg az apátságról 1234-1493. évek között kelt oklevelek emlékeznek meg. 1438-ban a Szerdahelyi Dersfiak is igényt tartottak a kegyuraságra. 1726-ban már puszta és a zselicz-szentjakabi apátságé. 1757-1776-ban ismét jobbágyfalu. 1835-ben a hozzátartozó Lakócsa, Tótujfalu, Szent-Borbás és Potony helységekkel együtt a kamara birtoka. Jelenleg herczeg Esterházy Miklósnak van itt nagyobb birtoka.
Kaposújlak.
Kaposújlak. Kaposvár mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma 92, lakosaié 559, kik közül 217 róm. kath. és 337 ref. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása Kaposmérő. Első ízben 1276-ból van okleveles adatunk a helységről. Az 1536. évi adólajstromban Wylak alakban fordul elő. 1598-99-ben Tahy István volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint Csobáncz várának tartozéka volt. 1678-ben Jankovics Péter itteni birtokait elzálogosította Matulia Péter kapronczai vajdának. 1715-ben 12 háztartást írtak benne össze s ekkor az Igmándy családé, 1726-1733-ban Jankovics Istváné volt. 1767-ben báró Pongrácz János özvegye, szül. Jankovics Krisztina, volt az ura. E házasság révén a falu a báró Pongrácz család birtokába került. Az utóbbitól 1824-ben gróf Somssich Pongrácz vette meg. 1849 aug. 29-én bekövetkezett halálával birtokai gróf Somssich Józsefre szállottak, a ki 1876-ban a Hetes-kaposujlaki családi elsőszülöttségi hitbizományt alapította, melynek jelenlegi haszonélvezője gróf Somssich Imre. A kastélyt gróf Somssich Pongrácz 1831-ben építtette, gróf Somssich József pedig 1885-ben megnagyobbíttatta. A kastély melletti tornyot gróf Somssich József építtette a hajdani ú. n. Ujlaky-vár tornyának az alapjára. A tornyon a következő feliratos kőtábla látható: sUper rUInas CastrI LaUrentII VjLaky ereXlt IosephVs eX CoMItIbVs In SárD. A kastélydombot sánczmaradványok övezik s e környéken Hunyadi Mátyás korabeli pénzeket, fegyvereket, sarkantyúkat és egy puskaporoshordót találtak. A hagyomány szerint a XV. század közepén Ujlaky Lőrincznek volt itt a vára, a mely a hódoltság alatt pusztult el. A kastélykertben van a szép családi kápolna, gróf Somssich Józseftől származó négy szép oltárképpel, és odébb egy erdőcskében a család díszes mauzoleuma, melyet gróf Somssich József 1876-ban építtetett. A nép ezt az egész területet Szarkavárnak nevezi. E tájon fekhetett Szarkaberki falu is, a melyet 1443-ban Kaposújvár tartozékai között sorolnak fel.
Kaposujlak. - Gr. Somssich Imre kápolnája.
Kaposujlak. - Gr. Somssich József sírboltja.
Kaposujlak. - Gróf Somssich Imre kastélya.
Karád.
Karád. A tabi járásban fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 627, lakosaié 3798, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a tatárjárás előtti korszakban fennállott. A pannonhalmi apátság még 1135 táján nyert itt földeket András préposttól. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak voltak itt birtokai. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor tehát már plebániája is volt. 1390-ben királyi birtokként a lövöldi karthauziak kapták Zsigmond királytól cserében, más megyebeli birtokokért s bírták az egész XV. századon át. Az 1536. évi adólajstromban Nagy-Karád néven fordul elő, ekkor is a lövöldi perjel volt a földesura. A hódoltság alatt egy járás (nahie) székhelye lett. Az 1563. évi török kincstári fejadódefter szerint 30, 1574-ben 40, 1580-ban 34 házból állott. Az 1573-74. évi defterben Kis-Karád nevű helységet is találunk, 6 házzal. 1583-ban a lövöldi karthauzi monostor, 1598-99-ben a veszprémi püspökség volt a földesura. A törökök itt erődítvényt emeltek, melyről 1601-ből van első ízben adatunk. Az 1628-29. évi zsoldlajstrom szerint az itteni erősség őrsége 12 musztahfizből (gyalog), 6 topcsiból (tüzér), 11 ulufedzsiből (lovas) és 17 martalószból (rácz határőr) állott. Az 1660. évi pannonhalmi tizedváltságjegyzék szerint a veszprémi püspökség volt a földesura és jelenleg is annak van itt nagyobb birtoka. A község 1817 okt. 10-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A községbeli úrilakok közül három a veszprémi püspökség bérlőinek a lakása. A jelenlegi községházát és jegyzői lakot Kopácsy József veszprémi püspök 1825-38-ban építtette a saját használatára. A róm. kath. templom 1744-ben épült. Van a községben takarékpénztár, segélyegylet, önkéntes 89tűzoltóegyesület, kaszinó, iparos olvasókör és egy gőzmalom. A községhez tartoznak: Fehéregyháza-, Kér-, Nagy- és Kistoldi-, Ráknyi-, Kisráknyi-, Ölyvös- és Tekenyős-puszták, továbbá Borsi-, Csiszár-, Fáncsi-, Hosszú- és Kenészhegy. Fehéregyháza-puszta a középkorban falu volt, mely első ízben a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. Előfordul az 1332-37. pápai tizedjegyzékben is. 1390-ben Karádhoz tartozott. Az 1536., 1598-99. évi adólajstrom a veszprémi püspökség birtokának mondja. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint 8 házból állott. 1626-ban és 1726-ban a veszprémi püspöké. Ettől kezdve Karád sorsában osztozott. - Kér-puszta 1341-ben királyi birtok. 1390-1583-ban a lövöldi karthauziaké. Az 1583. évi adólajstromban Kery, az 1536. évi adólajstromban és az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Királykéri néven fordul elő. 1733-ban is a veszprémi püspökség birtoka. - Nagytoldi-puszta 1229-ben Villa Told alakban fordul elő s ekkor a székesfehérvári káptalané. 1418-ban Szent Márton tiszteletére szentelt páloskolostora már fennállott. Margulit Alfréd püspöki bérlő háza a kolostor alapján és köveiből épült. Az 1536. évi adólajstromban előforduló Kistold a székesfehérvári prépost birtoka. Az 1580. évi török kincstári adólajstromba Told 12 házzal van felvéve. 1726-33-ban a veszprémi püspökségé. - Kenészhegy-puszta 1835-ben a Spissich családé volt. Ölyvös-puszta mán 1229-ben előfordul a székesfehérvári káptalan birtokaként. Albeus mester esztergomi kanonok 1237-1240-iki összeírása szerint a pannonhalmi apátságnak 5 szőlőmíves háza és egy eke földje volt itt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is egy házas helyként szerepel. 1390-ben és az 1536. évi adólajstromban két Ölyves falu fordul elő. 1598-99-ben a veszprémi püspökségé volt. A hódoltság után, 1726-tól kezdve, ismét a veszprémi püspökség birtoka. Karád határában, az ú. n. Kovásznai-dűlőn, feküdt a középkorban Kovászna, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben szintén előfordul. Az 1536. évi adóösszeírásban Koasznya alakban találjuk, Nagykarád mellett.
Karád. - A hajdani páloskolostor alapjain és köveiből épült úrilak, Nagytoldi pusztán. (Most Margalit Alfréd lakása.)
Kára.
Kára. Az igali járásban, Tolna vármegye határának közelében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 43, lakosaié 269, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Törökkopány, távírója Nágocs, vasúti állomása Bonnya. Már a tatárjárás előtti korszakban megvolt. 1138-ban a dömösi prépostságé, 1229-ben a székesfehérvári káptalané. 1294-ben még a somogyi várnak is voltak itt tartozékai. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1336-ban a pannonhalmi apátságnak is voltak itt jobbágyai. 1466-ban a pannonhalmi apátságé, 1489-ben Szerdahelyi István birtokai között sorolják fel, míg 1485-ben egy Kiskara nevű falu királyi birtokként szerepel. Az 1536. évi adólajstrom a pannonhalmi apátság, Dereskei Pál és Ispán András birtokának mondja. 1757-ben még puszta volt, 1767-ben azonban már jobbágyfaluként szerepel, ekkor és 1776-ban is a Zichy család nemesi ága bírta, az újabb korig. A községhez tartozik Paulina-puszta. Nem messze Kárától feküdt Bogát és Méhes község. Mind a kettő a pannonhalmi apátság faluja volt. Bogátról 1336-ból, Méhesről 1310-ből van adatunk.
Kastélyosdombó.
Kastélyosdombó. Drávavölgyi magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 82, lakosaié 614, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Eredetileg királynéi birtok volt. Károly király 1323-ban Zákány comesnek, valamint fiainak, Conrádnak és Noénak, adományozta. Zsigmond király 1412 júl. 25-én ez adománylevelet Dombai Péter fia György és Dombai Konrád fia István kérelmére átírta és megerősítette. 1493-ban Kornis Mihályné, a ki Dombai leány volt, itteni birtokrészeit az Enyingi Török családnak adta el. 1506-ban néhai Dombai Dávidnak itteni birtokait II. Ulászló király eladományozta. A XVI. század első felében a helységben erődítvény is volt, melyet Török Bálint 1541-ben ostrom alá vett. Az 1550. évi adólajstrom szerint Dombó, Zádor és Gyöngyös földesurai Walya Bálint, Maladen János és Dombai János voltak. 1553-ban I. Ferdinánd Dombai Ferencz fiának, Jánosnak, Alsólendvai Bánffy István várnagyának, Dombó, Zádor, Tóti, Homok, Fok, Adórján, Apáti, Diós, Kisfalud és Viszló helységekben levő birtokaira új adománylevelet állított ki. Ez a Dombai János Verőcze kapitánya volt s mivel Verőcze várát a töröknek gyáván feladta, elveszítette itteni birtokait, a melyeket Ferdinánd király Nádasdy Tamásnak adományozott. 1583-ban mégis a Dombai család volt a helység földesura. 1554-ben már a török hódoltsághoz tartozott. Az 1565-66. évi adólajstrom szerint 15, 1571-ben pedig 33 házból állott. 1600-ban Haraszti Deseő Benedek volt itt 90birtokos. A Dombai család a XVII. század első felében kihalt. Utolsó sarja, Dombai Ilona, Koppányi Péternek lett a neje, a kinek leánya, Anna, Pottyondy Istvánhoz ment nőül. Ezzel azután a Dombaiak itteni birtokai a Pottyondyakra szállottak. Pottyondy István a Dombai-féle javakat 200 aranyért Borbély Györgynek zálogosította el, a ki viszont 1682-ben Zajgár Györgynek bocsátotta át. 1700-1702-től a Zajgár (Szaigar) és a Mustos családok voltak a földesurai, de 1726-ban az egész helység Zajgar Györgyé, a ki a zálogjogot magához váltván, 1730-ban Dombóra királyi adományt nyert. A birtokba a pécsi káptalan a Pottyondyak ellenmondása ellenére is beiktatta. Zajgár György utódok nélkül halván el, Dombóra a kir. kincstár tette a kezét. A kincstártól 1767-ben Nedeczky Károly és Tamás vásárolták meg. 1803-ban Pottyondy Gábor zálogváltópert indított Nedeczky Rezső és birtoktársai ellen. E per 1854-ben egyezséggel fejeződött be a soproni kerületi főtörvényszéknél, mely szerint a Pottyondy-örökösök 124,000 forintot kaptak a Nedeczkyektől, kiknek itteni birtokait Kund Vincze és Kammerer Ferencz vásárolták meg. Kund birtokai vétel útján Hegyesy Kálmán, majd Ivankovics István, utána pedig gróf Erdődy Rezső kezére kerültek és az utóbbi most is egyik legnagyobb birtokosa. Csinos kastélyának régi részét még az Ivankovics család építtette és azt a mostani tulajdonos átalakíttatta és kibővíttette. Kammerer Ferencz úri lakát atyja építtette 1882-ben. A református egyház már a XVI. század második felében gyökeret vert a helységben. A mostani templom 1828-34-ben épült. Van itt hitelszövetkezet és gróf Erdődy Rudolfnak mezőgazdasági szeszgyára, gőzmalma és jéggyára. A községhez tartozik: Nagyág-puszta, mely 1726-ban a gróf Rindsmaul családé volt. A határbeli ú. n. Temető-dűlőben, Kammerer Ferencz birtokán, őskori telep nyomai vannak.
Kastélyosdombó. - Kammerer Ferencz úrilaka.
Kastélyosdombó. - Ifj. gróf Erdődy Rudolf kastélya.
Kazsok.
Kazsok. Az igali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 121, lakosaié 545, a kik leginkább református vallásúak. Postája Büssü, távírója Somogyszil, vasúti állomása Répáspuszta. Az 1244. évi oklevélben Kosok, 1272-ben Kosuk alakban fordul elő. 1272-től a nyúlszigeti apáczáké volt. 1331-ben már plebániája is volt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1449-ben Hunyadi János kormányzó, 1453-ban pedig V. László király Tolna vármegyéből Somogy vármegyébe helyezte át. 1475-ben és 1485-ben ismét tolnavármegyei helységként tünik fel. 1550-ben Dersfi Farkas, 1598-99-ben Petheő Kristóf volt a földesura. 1626-ban az Egerváry családé. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint nemesek lakták. Egy 1701-1703 tájáról való összeírásban Vitnyédy Pál örököseié, 1715-ben Káldy Pálé, 1726-33-ban a Vitnyédy családé, 1767-ben a Vidos és a Káldy családoké, 1776-ban pedig Vidos János és Káldy Sándoré. A községbeli régi kúriát a Martyn család építtette. A reformátusok jelenlegi temploma 1732-ben épült. A lakosok gazdakört tartanak fenn. A község eredetileg a mai Fehérház nevű tanya helyén feküdt s alkalmasint a XVII. század folyamán pusztult el. Nyomai az ottani szántóföldeken ma is láthatók. A jelenlegi helység 1715-ben már megvolt és 8 háztartásból állott. A községhez tartozik: Pataki-puszta és Bécz-puszta.
Kelevíz.
Kelevíz. A marczali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 72, lakosaié 406, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Mesztegnyő. 1273-ban Keleuez, 1397-ben Kedeuiz, 1417-ben Kelewyz alakban említik az oklevelek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már akkor plebániája is volt. 1536-ban Fajszi Ferencz és Bergyegh (Berjegi) Domokos volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári fejadójegyzékbe 8, az 1580-ikiban már csak 1 házzal van felvéve. 1701-1703 táján a Laskai, 1726-ban a Dezső család birtokában találjuk. A XVIII. századból való későbbi összeírásokban nem fordul elő. A XIX. század első felében a Lehner, a Stefaich, a Hunkár, a Boross, a Kapitány és a gróf Forgách családok voltak itt birtokosok. Jelenleg Lehner Vilmosnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Bara-puszta, Lehner-puszta és Liliomhegy.
Kercseliget.
Kercseliget. Tolna vármegye határán fekvő magyar kisközség. Házainak száma 229, lakosaié 1099, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Csoma. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Az 1332-37. évi tizedjegyzékben is szerepel, ekkor tehát plebániája is volt. Úgy látszik elpusztult, mert hosszú ideig nem szerepel. Még az 1700-1702. években is puszta és a Steher családé, 1726-ban Madarász Lászlóé és 1733-ban a Hunyadyaké. Még 1757 előtt gróf Niczky Kristóf országbíró vásárolta meg. 1835-ben gróf Niczky János 93örökösei és a báró Gervay család voltak a földesurai. Jelenleg dr. Maár Gyulának és őrgróf Pallavicini Edének van itt nagyobb birtoka. Dr. Maár Gyula úrilakát Mattavovszky Andor, Maár Gyula, volt megyei alispán sógora, 1860-ban építtette. A róm. kath. templom 1895-ben épült. Egyházi szerelvényei közül egy ezüst öröklámpa és egy ezüst-kereszt érdemel említést; mind a kettőt 1777-ben gróf Niczky Kristóf adományozta az egyháznak. A régi kis templom 1770 körül épült, az ősi templom maradványaiból. A községhez tartozik: Parragát-puszta és Bükk-puszta, továbbá Szederjesihegy. Szederjes előfordul az 1700-1702. évi összeírásban is és valamivel később a gróf Széchenyiek pusztájaként szerepel az összeírásban. 1726-ban Madarász Lászlóé, 1733-ban a Hunyadyak birtoka. 1776-ban a gróf Niczky családé, Nádfő-pusztával együtt.
Kercseliget. - Maár Gyula kuriája.
Kereki.
Kereki. A Balatontól délre eső magyar kisközség. Házainak száma 76, lakosaié 490, a kik nagyrészt róm. kath. vallásúak. Postája Kőröshegy, távírója és vasúti állomása Szántód. Első ízben III. Béla királynak, a székesfehérvári János lovagok részére 1193-ban kiállított megerősítő levelében fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolják fel. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor tehát plebániája is volt. Régi templomának romjai 1878-ban még megvoltak. Az alapkövek felszedésekor emberi csontokat, olvasószemeket, kettős réz keresztet találtak ott, szláv felirattal. 1451-ben két Kereki helységről emlékeznek meg az oklevelek. 1467-ben Enyingi Török Péter birtokában találjuk. 1495-ben Nagykerekit és Kiskerekit a Báthoriak nyerik adományul. 1530-ban Báthori András itteni birtokait Perneszi Ferencznek adta el. 1564-ben Perneszi Farkasé, 1583-ban Andrásé volt. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstrom szerint 12 adóköteles házból állott. 1573-74-ben 14, 1580-ban 10 házat írtak össze benne. 1598-99-ben a tihanyi vár tartozékai között sorolják fel. A XVII. század első felében elpusztult. 1665-ben e pusztát Perneszi János Salomváry Jánosnak adta el. 1695-ben Perneszi Zsigmond itteni birtokait Babócsay Ferencznének, szül. Perneszi Anna Juliannának, adta el. 1710-1733 között még a Perneszieké volt. 1835-ben a Tallián, a Csapody és a Baranyay családok voltak a földesurai. Tőlük 1849 után Satzger Keresztély vásárolta meg és jelenleg is Bálványosi Satzger Pálnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templomot az akkori földesúr, Vizeki Tallián Boldizsár cs. kir. kamarás, 1830-ban építtette. Kereki mellett találhatók Katonavár (Kupavár) romjai, melyeknek jelenlegi tulajdonosa Bálványosi Satzger Pál, kinek nagy gonddal fentartott ezerholdas vadaskertjében, meredek hegytetőn, terül el a remek kilátást nyujtó romvár. Békefi Remig Fejérkő várát és a mai Katonavárat ugyanegy várnak tartja. Fejérkő 1396-ig a királyé volt. Ekkor Zsigmond király Marczali Miklósnak adományozta. 1474 óta a Báthoriaké, a kik 1495-ben II. Ulászló királytól új adományt nyertek e várra. A községhez tartozik: Amália-puszta.
Kéthely.
Kéthely. A szentgyörgy-somogyszobi vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 481, lakosaié 4071, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék is elősorolja. 1403-ban Keethel, 1455-ben Kedhely alakban fordul elő. A Gordovai Fancsi család birtoka. 1403-ban Fancs László fia, László, a hűtlen Tamás fiainak, Jánosnak és Istvánnak, itteni birtokait nyeri a királytól. 1424-ben Fancs László fiai, János, Imre, Bertalan és László, itteni birtokaikon megosztoztak, a melyekre azután 1455-ben új adományt nyertek. 1464-ben Battyáni Alapi András a helység ama részeit, melyek nála zálogban voltak, Gordovai Fancsi Gáspárnak adta. 1550-ben Fancsi János és György voltak a földesurai. Itteni váruk 1566. szept. 29-én még a magyarok birtokában volt, habár Szigetvár eleste után a vármegye összes erődítvényei török kézbe kerültek. Az 1563. évi török kincsári fejadójegyzék szerint 15 adóköteles házból, 1580-ban pedig 20 házból állott. 1598-99-ben Török István volt a földesura. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint Zankó Miklósé volt. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár voltak a földesurai. 1715-ben 14 háztartását írták össze. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban, Magyarival együtt, a Hunyady család bírta. 1767-ben báró Kéthelyi Hunyady Jánosé. A XIX. század első felében gróf Hunyady József volt a földesura és jelenleg dr. gróf Hunyadi Józsefnek van itt nagyobb birtoka. A családi kastélyt gróf Hunyady József 1760 körül építtette Sári-pusztán, de a községbeli emeletes kastély 1850 táján épült. A Sári pusztai kastélyt legutóbb kibővítették és átalakították. A község róm. kath. temploma 1715-ben épült. Itt van a Paulai 94Szent Vincze szabályait követő nővérek kolostora is, leányiskolával, mely 1871-ben épült. A község 1715 márcz. 17-én országos, 1843 febr. 16-án országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. Van itt tűzoltóegyesület, vegyes ipartestület, temetkezési egylet, olvasókör, hitelszövetkezet, önsegélyző takarékmagtár, gőzmalom, téglagyár, tőzeggyár, szalmahüvely és nádfonatgyár. A községhez tartozik: Baja-puszta, melyet 1403-ban Gordovai Fancs László nyert adományul Zsigmond királytól. - Kula-puszta már 1424-ben előfordul a Gordovai Fancs család osztálylevelében. Marót-puszta helyén a középkorban két falu állott: Kismarót és Nagymarót. A XV. században a szakácsi pálosoké. 1436-ban az egyik helységnek plebániája is volt. Kismarót 1446-ban fordul elő. Az 1484-1500. években Marót és Kismarót Lak tartozékai között van felsorolva. 1496-ban Marót földesura az Enyingi Török család volt. 1583-ban Nagy-Maróth Komornik István birtoka. Az 1563. évi török kincstári adójegyzékben Nagymaród 4, Kis-Maród (így) 2 házzal van felvéve. Az 1701-1703. évi összeírás szerint Nagymarót és Kismarót Marton Istváné volt. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyadiak birtoka. Ettől kezdve Kéthely sorsában osztozott. - Sári-puszta az 1424-1498. években Baja-pusztával együtt szerepel. Az 1550. évi adólajstromban elpusztult helységként van feltüntetve. 1660-ban Zankó Miklós, 1703. táján Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1715-ben 11 háztartása volt. Még az 1720. évi összeírás szerint is önálló jobbágyfalu volt. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady család birtoka. Ettől kezdve Kéthely sorsában osztozott. Kéthelytől éjszaknyugatra találjuk a muszti erdőt; e tájon fekhetett Muszt helység, melyről első ízben már 1261-ben van adatunk. 1408-ban Mesztegnyei Szerecseny Mihály itteni birtokait Gordovai Fancs László nyerte adományul. 1444-ben Budavári-Muszt alakban fordul elő s ekkor a budai (óbudai) káptalan birtoka. 1464-ben a Csányi családot iktatják birtokába. 1583-ban Török István volt a földesura. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1726-ban a gróf Harrach családé, 1776-ban báró Hunyady Jánosé. Kéthely különben némelyek szerint a XIV. század elején a hajdani Sári és Magyari községek egyesüléséből keletkezett és innen vette Kéthely elnevezését is.
Kéthely. - Gróf Hunyady József kastélya, Sári pusztán.
Kiliti.
Kiliti. Balatonmenti magyar nagyközség és szépen fejlődő fürdőtelep. Házainak száma 461, lakosaié 2500, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Siófok. Ősidők óta megült hely, a hol már sok őskori és római lelet került felszínre. Szent László király 1082 táján kelt megerősítő levelében Clety alakban fordul elő. Az 1229-ben kelt oklevél szerint a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. Albeus mester 1237-1240-iki összeírása szerint a szentmártoni apátság népeinek három ekére való földjük volt itt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék már plebániáját is említi. Az 1536. évi adólajstromban a székesfehérvári káptalan a földesura. A török hódoltság alatt a törökkopányi (nahie) járásba tartozott. 1580-ban 17, 1582-ben 35 házát írták össze, 1715-ben pedig 12 háztartását. Ekkor már a veszprémi káptalané volt s az maradt mindvégig. A róm. kath. templom még a középkorból maradt fenn. A hitújítás idejében a protestánsok birtokába került, a kik újból felépítették, Mária Terézia azonban 1764-ben a róm. kath. híveknek ítélte oda s ekkor a reformátusok 1779-ben új templomot építtettek. 1831-ben a kolerajárványnak 116-an estek áldozatul. 1911 július havában földrengés volt a helységben. 1848 szeptember 23-án Jellasich horvát bán serege táborozott itt. A lakosok önkéntes tűzoltóegyesületet, hitelszövetkezetet és kath. népszövetséget, ref. keresztyén ifjúsági egyesületet és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A községben van a balatoni halászat központi halásztelepe, a Magyar Úrlovasok Egyesületének lóversenytere, a balatoni téli kikötő, továbbá Luksits Ambrus gőzmalma. A község villamosvilágítással van ellátva. Idetartozik: Jód-puszta, mely 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát már plebániája is volt. Az 1536. évi adólajstromban Jood alakban fordul elő. 1726-ban már puszta s a veszprémi káptalan birtoka. - Somogyfok-puszta helyén feküdt Fokszabadi, mely az 1571-72. és 1582. évi török kincstári adólajstromokban is előfordul. 1726-ban a veszprémi káptalané. - Töreki-puszta helyén a középkorban virágzó helység feküdt, melyről már 1211-ből van okleveles adatunk. Ekkor a falu éjszaki fele a tihanyi apátságé, déli fele pedig a székesfehérvári káptalané, melynek itteni birtokait az 1229. évi oklevél is említi. Az 1267. évi pápai bulla megerősítette a tihanyi apátságot itteni birtokaiban. 1458-ban Endrédi Imrének is voltak itt birtokai. 1726-tól kezdve a veszprémi káptalan birtokában találjuk. A községhez tartozik még: Balatonmelléke, Czinege-puszta, 95Kiliti Felső-major, Paphuta-puszta, Törekihegy. Kiliti mellett feküdt a középkorban Sövényfalu, melynek kétharmadát 1302-ben a Pok-nembeli Péter fia, Móricz, nyerte, nejével, Eddei Imre nővérével, Margittal, hozományul.
Kisasszond.
Kisasszond. A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 69, lakosaié 500, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Kiskorpád. 1324-ban az Osli-nemzetség birtoka. 1363-ban a Kanizsai családé. 1456-ban e család itteni birtokait Perneszi Pál alnádornak, majd Nádasdi Darabos Lászlónak zálogosította el, az utóbbi viszont 1463-ban Szelczei Miklósnak kötötte le. 1466-ban Nádasdi Darabos Lászlótól Korotnai János vette zálogba. 1473-ban Somlyai Péter a helység másik felét Korotnai Jánosnak zálogosította el. Az 1536. évi adólajstrom szerint Sulyok Balázsé s 1550-ben Alya Mátyásé volt. Az 1571. évi török kincstári adólajstromban Kisasszonyfalva alakban fordul elő, 20 házzal. 1598-99-ben Batthyány Farkasé volt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint nemesek lakták. Az 1700-1703. években Bodó Márton volt az ura. 1726-33-ban Sárközy Jánosé volt, 1751-ben Sárközy János özvegye, mostoha fia János, továbbá gyermekei: Antal, Gábor, Ferencz, Juliánna és Zsuzsánna új nádori adományt nyertek a helységre. Ettől kezdve a Sárközy család volt a földesura. 1856-ban Sárközy Albert volt itt birtokos és jelenleg Sárközy Györgynek és Erzsébetnek van itt nagyobb birtoka. A református templom 1859-ben épült. A község határában, a Csikényi-dűlőben, van egy hársfa, a melynek árnyékában Csokonai Vitéz Mihály gyakran megpihent, többek között itt írta a "Magány" czímű költeményét. A községhez tartozik Csillag-puszta.
Kisbajom.
Kisbajom. A Rinya-patak völgyében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 214, lakosaié 906, a kik leginkább reformátusok. Postája és távírója Kutas, vasúti állomása Jákó. Első ízben egy 1397-ben kelt oklevélben fordul elő Kysbayon alakban. 1440-ben mindkét Bajom (utraque possessio Bayan) helységet Zagorhidai Tárnok Demeter nyerte adományul. 1536-ban Wárday Tamás mester, 1550-ben Zsigmond volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adójegyzékben Kisbája néven fordul elő, 6 házzal. 1598-99-ben Horváth Ferencz volt az ura. 1626-27-ben pedig Koroknay Mihály. 1660-tól a Koroknay és a Topos családok jószága. 1703 táján és 1715-ben is a Koroknayaké volt, a mikor 19 háztartást írtak össze benne. 1726-ban Sárközy János, 1733-ban a Koroknay család, 1767-ben Farkas Sándor, Csányi Imre, Paiss Boldizsár, Szentmiklósy Pál és Kovács István voltak a földesurai, a XIX. század első felében pedig a Bogyay család, gróf Somssich Imre, gróf Festetics Lajos és Antal. A református templom 1849-ben épült. 1847. évi júl. 14-én az egész község leégett. Van itt hitelszövetkezet, gazdakör és tejcsarnok. A község határában terül el a "Nyert erdő" nevű erdőrész. A hagyomány szerint, a török hódoltság idejében, ebben a Kutas és Kisbajom között fekvő erdőben egy törököt találtak felakasztva. A basa tehát azt a községet akarta sujtani, a melyiknek a határában a törököt felakasztva találták. A két község egymásra tolta a bajt, az erdővel együtt. A basa a határkérdést azután úgy oldotta meg, hogy a felakasztott török alá egy katonát állított, Kutasra és Kisbajomba ezután egy-egy török katonát küldött és megparancsolta az erdőben álló katonának, hogy kiabáljon; a melyik faluban azután a török katona a kiáltást meghallja, odatartozik az erdő is. A kiáltást a Kisbajomban őrtálló katona hallotta meg s így az erdő a kisbajomiaké lett, de ők szolgálták le a büntetést is.
Kisbárapáti.
Kisbárapáti (azelőtt Kis-Bár). A mocsolád-siófoki vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 195, lakosaié 1152, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A mai Kisbárapáti határában feküdt a középkorban Apáti falu, mely már a tihanyi apátság 1055. évi adománylevelében előfordul Gyisznó alakban. Az 1267. évben kelt bullában a szentszék ezt a birtokot Gyesznó vagy Apáti néven erősítette meg a tihanyi egyház részére és többé nincs róla hiteles adat az apátság forrásaiban. Ennek a helységnek szomszéda volt Füzegy, mely az 1211. évi összeírás szerint szintén az apátság birtoka volt. 1536-ban Füzehapáti Török Bálint birtoka. A mai helység helyén Bór falu feküdt, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Bar alakban fordul elő. Az 1341. és 1429. évi oklevelek Óbár nevű falut említenek. 1500-ban a Szakadáti családnak volt itt földesúri joga. Az 1536. évi adólajstromban Óbár és Újbár helységekkel találkozunk. Az előbbi Kalawz Péter, Foris Gergely és özvegy Onori Lászlóné birtoka, az utóbbin a lövöldi perjelnek volt földesúri joga. A hódoltság alatt elpusztult. 1726-ban puszta és a veszprémi püspökségé. 1726-33 között újra 96települt. Ez időtől a veszprémi püspökség a földesura. A róm. kath. templom 1769-ben épült. A lakosok róm. kath. népszövetséget tartanak fenn. A községhez tartozik Bári-puszta. Ennek helyén volt Óbár község, mely az 1573-74. évi török kincstári adólajstrom szerint akkor csak 6 házból állott. 1856-ban a gróf Festetics családé. A községhez tartozik még: Lucza-puszta.
Kisberény.
Kisberény. A Balatontól délre húzódó völgyben fekvő magyar kisközség. Házainak száma 67, lakosaié 377, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Lengyeltóti. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Beren alakban fordul elő, a somogyi főesperesség plebániái között. Az 1536. évi adólajstromban két Kisberény nevű helységet találunk, az egyik Török Bálinté, a másik özvegy Perneszi Istvánnéé, Perneszi Egyedé, Lengyel Boldizsáré és a szentmiklósi pálosoké volt. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzékben Pető László jószágaként szerepel. Az 1701-1726. években Jankovics István volt a földesura. 1715-ben 9 háztartást írtak benne össze. 1776-ban Jankovics Antal özvegyéé volt és jelenleg Jankovics Bésán Józsefnek van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Gyula-puszta és Lippa-puszta. Az 1536. évi adólajstromban Kisberény és Rendek szomszédságában feküdt Thwl helység, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul Tuul alakban.
Kisberki.
Kisberki. A Kapos-csatorna mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 63, lakosaié 481, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Mosdós, vasúti állomása Nagyberki. Első ízben 1229-ben fordul elő. Az egész középkoron át a székesfehérvári káptalan birtoka volt. Az 1536. évi adólajstromban is előfordul. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint Csobáncz várához tartozott. 1715-ben négy háztartást írtak össze benne. 1726-ban Madarász László, 1733-ban felerészben Jankovics István, felerészben Madarász Sándor bírta. Az 1773-76. évi összeírásokban csak egy Berki nevű helységet találunk, mely a Niczky családé volt. 1835-ben a gróf Schmiedegg család volt a földesura. A községhez tartozik: Katahegy és Szalacska-puszta. Az utóbbi ősi kelta telep, melyet közel 50 őshalom, ú. n. kurgán vesz körül, a hol rendkívül gazdag őskori leletek kerülnek felszínre. A XVII-XVIII. századokban önálló jobbágyfalu volt. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint Csobáncz várához tartozott. 1700 táján a Balogh családé, 1701-1703. években Jankovics Istváné, 1726-ban a fele Jankovics Istváné, a fele pedig Madarász Lászlóé. Később a Niczky család is birtokosa.
Kisdobsza.
Kisdobsza. A szigetvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 81, lakosaié: 377, a kik nagyobbára reformátusok. Postája Istvándi, távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása helyben van. A középkorban két ily nevű helység volt a segösdi kerületben. Erzsébet királyné, IV. László király anyja, e két egymással határos helységet a Hahót-nembeli Panyit fia Jakabnak adományozta, de 1286-ban, hűtlensége miatt, ismét elvette tőle, azonban 1288-ban az elkobzott birtokokat visszanyerte. Az új adománylevél három Dobsza nevű falut említ egymás mellett. Az 1277. évi oklevél szerint e falvak egyikében Szent Mártonhoz czímzett templom állott. Az 1536. évi adólajstromban is két Dobsza fordul elő. Mind a kettő a székesfehérvári őrkanonoké volt. Az 1565-66. évi adólajstromban Kis-Dobsza 22 házzal van felvéve. 1571-ben 41 házát írták össze. 1583-ban a pécsi püspöké volt. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedváltságjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatus jószága volt. 1715-ben 11 háztartást írtak benne össze. 1726-ban gróf Nádasdy László volt a földesura. 1733-ban ismét a székesfehérvári custodiatusé. 1807-ben a kegyes tanítórend nyerte adományul, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. A református templom 1850-ben épült. Van itt hitelszövetkezet és két gőzmalom.
Kisgyalán.
Kisgyalán (azelőtt csak Gyalán). A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 61, lakosaié 458, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Gölle, távírója és vasúti állomása Attala-Csoma. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. 1250-ben a Szák-nembeli Konrád, a későbbi főpohárnok, nyerte adományul IV. Béla királytól. Unokái, Domonkos és II. János, 1329-ben királyi megerősítő levelet nyertek itteni birtokaikra. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor tehát már plebániája is volt. Ugy látszik elpusztult, mert az 1715. évi összeírás megjegyzi róla, hogy csak négy év óta települt. 1737-ben Gyulai Gaal Gáboré volt, 1767-ben ennek özvegyéé, Kazy Juliannáé. 1776-ban a gróf Niczky családé volt. 1835-ben a gróf Hugonnay, majd a gróf Festetics család volt a földesura és jelenleg is gróf Festetics Kálmánnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1807-ben épült. A községhez tartozik: Belső-major.
97Kiskeresztúr.
Kiskeresztúr. Baranya vármegye határán fekvő kisközség. Házainak száma 52, lakosaié 249, a kik, 9 magyar kivételével, mind németajkúak s róm. kath. vallásúak. Postája Gödre, távírója és vasúti állomása Szentbalázs. E helység a XVIII. század második felében települt, német gyarmatosokkal. 1776-ban a gróf Niczky család volt a földesura. 1835-ben herczeg Esterházy és a gróf Schmiedegg családoké volt. Gróf Schmiedegg Mária Anna férjének, gróf Niczky János Györgynek, halála után eladta itteni birtokait a Siskovics családnak, mely 1870-ig volt itt birtokos.
Kiskorpád.
Kiskorpád. A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 94, lakosaié 475, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1324-ben fordul elő első ízben villa Kurpad alakban. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. Az 1550. évi adólajstromban Imre deák szerepel földesuraként. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 3, 1571-ben 19 házból állott. 1726-ban és 1733-ban Pusztakorpád Sárközy Jánosé volt. 1767-ben már jobbágyfaluként szerepel az összeírásban. Ekkor Siklósy Miklós, János és András, Kultsár János, Kovács János, Sárközy József, László és egy Sárközy kisasszony voltak a földesurai. 1835-ben a Sárközy és a Siklósy, később a Tallián és a Visy családok voltak itt birtokosok. Jelenleg Makfalvay Gézának, Kapotsfy Jenő és Zoltán Józsefnek van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. A református templom 1790-ben épült. Van egy áldoztató aranykelyhe, melyet Sárközy Sándor 1790-ben adományozott az egyháznak. Van itt egy gőzmalom és czement-, cserép- és czementhíd-gyár. A községhez tartozik: Kaposszéplak (azelőtt Pogácsás és Új-puszta), Makfalvay Géza főispán kastélyával, továbbá Pörös-puszta és Suheitl-puszta. A mai kiskorpádi temető táján fekhetett hajdan Szent-Iván helység, mely az 1720. évi összeírásban önálló jobbágyfaluként szerepel. A temetőt ma, is szentiváni temetőnek nevezik.
Kiskorpád. - Makfalvay Géza úrilaka, Kaposszéplak pusztán.
Kistamási.
Kistamási. A barcs-pécsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 56, lakosaié 281, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája Görösgal, távíróállomása Szigetvár, vasúti állomása Nemeske. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban 9, 1565-66-ban 11, 1571-ben pedig 18 házzal van felvéve. 1692-ben Szántó Miklós volt a birtokosa. 1715-ben 6 háztartást írtak benne össze. 1733-ban Madarász Sándor, 1773-ban Szily Ádám, Mérey József, Király József, Sághy Dániel, Szily Éva és Wlassics János, 1835-ben a Somogyi család, később, 1856-ban a Gussits-örökösök voltak itt birtokosok. Az utóbbiak birtokait a Biedermann család szerezte meg. A református templom 1857-ben épült. A szőlőforgatás közben felszínre került emberi csontmaradványok és harczi eszközök jelzik, hogy e tájon a hódoltság idejében véres harczok folytak le.
Kivadár.
Kivadár. Rinyamenti magyar kisközség. Házainak száma 118, lakosaié 524, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyatád. E helység 1875-ben alakult, a mikor Bodviczától elvált, hova pusztaként tartozott. E puszta Tivadar alakban már az 1554. évi török kincstári adólajstromban is előfordul. 1573-ban Czindery Pál nyerte adományul. Később a Jankovics, majd a Somssich család birtokába került. Jelenlegi birtokosa gróf Somssich Adolf, kinek itt csinos kastélya van, mely három részletben, 1864-1888 között épült. Van itt gazdag családi képtár, sok Alt-Wien és herendi porczellán, egy érdekes ezüstkanálgyűjtemény, melyben képviselve vannak a Pompejiben és Herkulánumban talált összes kanálalakok, melyeket legtöbbnyire olaszországi utazásai alatt gyűjtött. A kastély közelében a millennium alkalmával szép márvány-emlékoszlopot állíttatott, a leánya, gróf Somssich Esztertől festett és Szt. Erzsébetet ábrázoló majolika-festménynyel. Az 1901-ben épült díszes családi sírbolt gránitalapon, pörtsachi márványból készült, belseje pedig Velenczéből való, vagy velenczei minta után készült. A helységbeli kápolnát is gróf Somssich Adolf építtette 1881-ben. A birtok egyik nevezetessége a kastély közelében fúrt 409 méter mélységű artézi kút, melyhez fürdő is épült. A községhez tartozik Páczod-puszta, mely a középkorban falu volt. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. 1356-ban Felsőpáczod (Felseupchuth) és Alsópáczod (Olsopachuch) helységek a Hahóti család birtokában voltak. 1382-ben és 1453-ban Felpáczod (Felsőpáczod) és Egyházaspáczod helységekről emlékeznek meg az oklevelek. Az egyik Páczod 1488-ban a Szentjakabi Chernel családé volt. Az 1536. évi adólajstromban már csak egy "Pachod" fordul elő. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1726-ban jobbágyközség és Jankovics István, majd 1767-ben Jankovics Antalné, szül. Fekete Juliánna, volt a földesura. 1835-ben még a Jankovics családé, de 1842-ben már a 98gróf Somssich családé, mely ma is bírja. A községhez tartozik még: Boszintó- és Jánosháza-puszta.
Kivadár. - A gróf Somssich-féle mauzoleum.
Kivadár. - Gróf Somssich Adolf kastélya.
Komlósd.
Komlósd. Barcs-járási magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 81, lakosaié 431, a kik leginkább reformátusok. Postája, távírója és vasúti állomása Babócsa. A Tibold-nemzetség ősi birtoka, mely az 1231. évi osztály alkalmával I. Bodor három idősebb fiáé, Jakabé, Kozmáé és Péteré, lett. 1398-ban már Komlós néven fordul elő és Babócsa városához tartozott. 1484-ben Komlósdi Bertalan deák, babócsai várbíró, nyerte adományul Marczali Lászlótól, a mit Mátyás király is megerősítvén, Bertalan diákot megnemesítette. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. Az 1550. évi adólajstrom szerint Báthori András volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban csak 3 házzal van felvéve. 1583-ban Ungnád Kristófé, 1598-99-ben Nádasdy Ferenczé volt. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint Szent-György várához tartozott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul I. Lipót királytól. Egy 1703 táján készült összeírásban még pusztaként van feltüntetve. 1715 után települt be újra, a mikor a gróf Széchenyi család csokonyai (Erdőcsokonya) uradalmához tartozott. A református templom 1820-ban épült. A lakosok hitelszövetkezetet és olvasókört tartanak fenn. A község határában kőkorszakbeli régiségeket találtak. A határban, közvetlen a falu alatt, mesterségesen hányt dombon állítólag hajdan kastély állott, a hol Mátyás-korabeli pénzeket találtak. A hagyomány szerint ezt a területet adományozta Mátyás király Bertalan deáknak.
Kónyi.
Kónyi. A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 81, lakósaié 484, a kik róm. kath. és ref. vallásúak; postája helyben van, távírója Somogyszob, vasúti állomása Ötvös-Kónyi. 1493-ban Kony alakban fordul elő s ekkor a vránai perjelség birtokában találjuk. 1536-ban Pekry Lajos, 1550-ben Török János birtoka. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint 8 házból állott. 1575-ben 14 házát írták össze. 1598-99-ben Zrinyi György volt a földesura. 1715-ben őrgróf Turinetti Herkules József Lajosé volt. Az 1733-1767-től a Festetics családé és jelenleg is gróf Festetics Pálnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli úrilakot is gróf Festetics Pál építtette. A református templom 1895-ben épült. A lakosok polgári olvasókört és önsegélyzőegyesületet tartanak fenn. A községhez tartozik: Kónyi-puszta, Alsóbogát-major és Hampómalom.
Koppánymegyer.
Koppánymegyer (azelőtt csak Megyer). A mocsolád-tab-siófoki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 128, lakosaié 728, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája Nagybábony, távírója és vasúti állomása Nagybábony-Koppánymegyer. Első ízben a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére 1193-ban kiállított megerősítő levélben fordul elő. Eredetileg a királyi család birtoka volt. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. Albeus mesternek 1237-40 táján kelt összeírása szerint a pannonhalmi apátságnak itt 10 házban lovasszolgája volt, a kiknek öt ekére való földje közös volt a székesfehérvári káptalan népeinek és a somogyi várhoz tartozóknak a földjeivel. 1332-37-ben már plebániája is volt. 1403-ban Gordovai Fancs László nyert itt birtokokat. 1428-ban a székesfehérvári káptalan és a János lovagok itteni birtokait említik az oklevelek. 1429-ben a veszprémi káptalannak voltak itt nagyobb birtokai. 1448-ban Gordovai Fancs László fiai Laki Thúz Miklósnak zálogosították el itteni részeiket. 1460-ban Ugron Imre, 1467-ben Enyingi Török Péter az ura. 1489-ben Szerdahelyi István birtokai között sorolják fel. 1536-ban Imrefy Péter özvegye és Imrefy Ferencz voltak a földesurai. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban Megyeri alakban fordul elő 2, 1573-74-ben pedig 5 házzal. Egy 1701-1703 táján kelt összeírás szerint Szabó János, 1767-ben Tallián János, Tóth István, Mihály, Tóth Józsefné, Bóné József és Pál, Kenessey Péter, Sámuel és Lázár, Nyitray Sándorné, Bordány Ferencz, Miklós István és Kunn Gergely voltak az urai, 1776-ban a Kenessey, a Tóth és a Kovács családok, a XIX. század első felében pedig a Kenessey és a Magyary-Kossa családok. Jelenleg Polatsik Gézának, Bélának, Miksának és Józsefnek van itt nagyobb birtokuk. A községbeli úrilakokat Magyary-Kossa Sámuel és Antal Farkas építtették. Idetartoznak: Kenéreihegy, Öreghegy, Teréz-major, Tóthegy és Újhegy.
Kőröshegy.
Kőröshegy. Magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 330, lakósaié 1543, a kik közül 680 róm. kath. és 822 református vallású. Postája helyben van, távírója Szántód, vasúti állomása Balatonföldvár és Szántód. Első ízben Szent László királynak 1082 táján kelt oklevelében fordul elő Keurushyg alakban, a 99veszprémi káptalan és a szentmártoni apátság birtokaként. 1102-ben Pascalis pápa megerősíti a szentmártoni (pannonhalmi) apátságot a helység birtokában. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. 1338-ban e vidéken az esztergomszigeti apáczák voltak birtokosok. 1376-ban a kőröshegyi préposttal találkozunk s ez azt mutatja, hogy a helység egy része megmaradt a szentmártoni apátság birtokában s az apátság somogyi jószágainak központja lett. 1386-ban királynői birtok. 1396-ban, midőn Fejérkő várával együtt Marczali Miklós nyerte adományul, városi kiváltságai voltak. 1416-1536-ban a pannonhalmi apátságnak voltak itt részei, de különben az egész XV. századon át a Marczaliak voltak a földesurai. 1460-ban a Berzenczei Lorántfiak, 1467-ben az Enyingi Török család bírta zálogban. Marczali László és neje, Báthori Kató, 1474-ben kötött örökösödési szerződésben Báthori Istvánnak és testvéreinek vallották be, a kiket még ez év folyamán a Marczaliak itteni birtokaiba iktattak. Kihaltuk után, 1495-ben, a Báthoriak nyerték adományul. Az 1536. évi adólajstrom szerint a pannonhalmi apátság, a mindszenti pálosok és Pekry Lajos voltak a földesurai. Az 1530-1555. években a ferenczrendűek itteni kolostora még fennállott. A török hódoltság alatt is népes helység volt. Az 1563. évi török kincstári összeírás szerint 30, az 1580. évi szerint 35 házból állott. 1582-89-ben Ungnád Kristóf, 1598-99-ben Nádasdy Ferencz volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint Szent-György várához tartozott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1715-ben 18 háztartást írtak benne össze. 1715-1767-től az újabb korig a gróf Széchenyi családé és jelenleg is gróf Széchenyi Viktornak és a "Balatonföldvári Fürdő" részvénytársaságnak van itt nagyobb birtoka. A balatonföldvári fürdője egyike a legszebbeknek. A község középkori templomát a XVI. század első felében Török Bálint hadai felégették. Sokáig romokban hevert, míg 1757-ben gróf Széchenyi Antal helyreállíttatta. 1906-ban az egész templomot a Műemlékek Országos Bizottságának felügyelete alatt újjáépítették. 1757-től 1809-ig az andocsi ferenczrendűek látták el a lelkészi teendőket. A református templom 1784-ben épült. 1862 aug. 26-án a református templom, lelkészi és tanítói lak és mintegy 43 ház égett le. Van a községben olvasókör, gazdakör és hitelszövetkezet. A község határában fekvő Akasztóhegyen akasztották fel az ötvenes években a futóbetyárokat. Az idetartozó Balatonföldvár-fürdőtelep 1896-ban keletkezett s eddig már 70 nyaraló épült itt. Róm. kath. kápolnája 1897-ben épült. Van gázhajókikötője és vasúti állomása. A községhez tartozik még Gyugy-puszta, mely a középkorban falu volt. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. Az 1536. évi adólajstromban Kys-Gywg alakban fordul elő és részben a székesfehérvári káptalané, részben az óbudai apáczáké volt. 1583-ban Ungnád Kristóf volt a földesura. Odatartoznak még: Mocsármány (azelőtt Alsótéglaház) és Öreghegy.
Kötcse.
Kötcse (azelőtt Köttse). A siófoki vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 295, lakosaié 1904, a kik nagyrészt ág. h. evangélikusok. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kötcse-Csicsal. Már a tatárjárás előtti korszakban szerepel és 1229-ben két részből állott: Alsó- és Felsökötcse, ekkor a székesfehérvári káptalan birtoka. 1332-37-ben plebániája is volt. 1369-ben Sinkakekche, 1372-ben Középsőkékcse helységről emlékeznek meg az oklevelek. 1385-ben Alsókékcse Ugali Pálé, utána Kővágóőrsi Kis György birtokába került. 1411-ben Csapi András nyerte adományul. 1435-ben Rozgonyi Istvánné, szül. Szentgyörgyi Czeczilia, kapta. 1438-ban a Batthyányakat és a vele vérrokon Fajszi Ányosokat iktatták birtokába. 1438-ban Vityai Kis László megvette Batthyány László itteni birtokait, melyekbe 1439-ben beiktatták. 1467-ben Felső- és Alsókékcsét Osztopáni Pál nyerte adományul. Az 1536. évi adólajstromban a két Kékcse a székesfehérvári őrkanonok birtoka. 1560-ban I. Ferdinánd király Perneszi Farkasnak adományozta. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban Alsóköttse csak 2, Felsőköttse pedig csupán 1 házzal szerepel. 1583-ban Kékcse Batthyány Farkasé volt. A XVII. században elpusztult. Az 1703 táján kelt összeírásban már puszta és Antal János és György birtoka. Az 1726-33. években csak Antal Jánosé volt. 1776-ban id. és ifjú Antal János, Lajos, György, Eszter, Bóka János, Bódis István, Berzsenyi János és Lajos, Káldy Lajos özvegye, Kenessey Lázár özvegye, Paiss Boldizsár, Soós István, Vásonyi Sándor és Imre s József özvegye voltak itt birtokosok. A XIX. század első felében az Antal, az Ányos, a Mócsy, a Kazay, a Soós és a Magyary-Kossa családok bírtak itt földesúri joggal. Jelenleg Hertelendy Miklósné, szül. Kiss Irmának, Brodszky Lajosnak, 100Kiss Ödönnek, özvegy Steinbach Mórnénak, özvegy Rumbach Gézáné, szül. Kacskovics Irénnek és Polatsik S. örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Az evang. templom 1797-ben épült, a róm. katholikusoknak és a reformátusoknak csak imaházuk van itt. 1855-ben a kolerajárványnak 150-en estek áldozatul. A községhez tartoznak: Csicsal-, Pocza-, Cseszta-, Magyal- és Meggyes-puszták. Csicsal-puszta a középkorban falu volt, 1251-ben a tihanyi apátság nyert itt birtokokat. 1310-ben a pannonhalmi apátságé. 1340-ben az apátság itteni birtokait Dezse fia, Sacza, és Bede fia, Miklós, vették bérbe. A XIV. század közepén a pannonhalmi apátság itteni birtokait Zichy Paska fiai, László és Jakab, igyekeztek megszerezni és 1358-ban tényleg birtokukba is vették; ez ellen azonban az apátság tiltakozott. Hosszas per után, 1367 okt. 9-én, a nádor Csicsalból 750 holdat az apátság birtokának nyilvánított. 1393-ban az apátság itteni birtokait Nezdei Mihály fiának adta bérbe. 1332-37-ben már plebániája is volt. 1435-ben Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Czeczilia nyerte adományul. 1466-ban a tihanyi apátság és a lövöldi perjel egyezkednek a Fejéregyház és Csicsal közötti földterület fölött. 1534-ben a tihanyi apátságé, 1536-ban azonban már Sulyok Balázs volt a földesura. 1583-ban Batthyány Farkasé volt. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint: a veszprémi püspökség jószága. 1703 táján Antal János és György, továbbá Madarász László, 1726-33-ban csak Antal János volt a földesura, mely család még 1856-ban is bírta. Pócza-puszta helyén feküdt a középkorban Pálcza falu, mely szintén már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. 1343-ben a helység egy részét a Guth-Keled-nembeli Felsőlendvai Miklós vette meg, Déshida faluval (most puszta). 1460-ban a Marczaliaké, a kik a Berzenczei Lorántfiaknak kötötték le. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul.
Kuntelep.
Kuntelep. Rinyamenti magyar kisközség. Házainak száma 107, lakosaié 647, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Görgeteg. E község határa Görgeteghez tartozott s a veszprémi püspökség birtoka volt, a mely 1902-1903-ban elhatározta, hogy parczelláztatja. Az itteni földeket azután megvették kunszentmártoni földmívesek, de uradalmi cselédség is. Egy-két év alatt már tekintélyes telep lett és Kuntelep nevet nyert. 1904-ben községgé alakult. A kunok közül ma már csak 10-12 család van itt. Jelenleg Bozsik Mátyásnak és Józsa Antalnak van itt nagyobb birtokuk. A községhez tartozik: Józsa-puszta, Új-major és Püspök-csárda.
Kutas.
Kutas. A fiumei vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 208, lakosaié 1497, kik közül 908 róm. kath. és 481 református. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Belleg. A középkorban leginkább Kutos vagy Kutus alakban fordul elő. 1322-ben a pannonhalmi, Szent Benedekrend birtoka. 1409-ben a pannonhalmi apátság itteni birtokait Kutasi Domonkos bírta bérben. 1536-ban Messer Gergely, Fülöp deák és Messer Miklós volt a földesura, 1550-ben és 1599-ben Kutasi István és 1626-ban a Hagymásy család. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is előfordul. Egy 1701-1703 táján kelt, összeírásban Malik János az ura. Az 1715. évi összeírás szerint négy évig lakatlan volt és ekkor új telepítvényként szerepel 13 háztartással. Földesura ekkor is a Malik család volt. 1726-ban kincstári birtok. 1733-ban Stanics Lászlóé, 1767-ben Adamovics Ferenczé, 1835-ben pedig a Boronkay családé volt. A XIX. század második felében birtokosai a következők: Boronkay Károly, a kinek a birtokait 1902 óta Hertelendy Andor örökösei bírják, továbbá Krizsanics Károly, a kinek a birtokai örököseinek a tulajdonába mentek át, Kacskovics Kálmán, Tallián Manó, kinek jogutóda Vizeki Tallián Gyula Somogy vármegye volt főispánja, Chernel Gyula, kinek birtokát 1910-ben a Ring Lipót és Samu czég vásárolta meg, Márffy Józsefné, a ki birtokait 1905-ben Weisz Edének adta el. A községbeli úrilakok közül egyet az Adamovics, egyet Boronkay Károly és kettőt Krizsanics Mihály építtetett. Közülök az Adamovics-féle úrilak Hertelendy Andor örököseié, a Boronkay kúria Boronkay Lajosé, a Krizsanics-féle kúriák közül az egyik Kacskovics Kálmáné, a másik Krizsanics Mihály örököseié. A róm. kath. templom 1780-ban, a református 1902-ben épült. 1805. évi május 10-én a község országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Az 1855. évi kolerajárvány a lakosságot megtizedelte. Van itt gazdakör, hitelszövetkezet és egy gőzmalom, mely Kovács János és Polgár János tulajdona. A községhez tartoznak: Kutaskozma, Alsó- és Felsőgyóta-, Cseri-, Czili- és Kálista-puszták. Kutaskozma-puszta egy részét a középkorban Kozma falu foglalta el, mely 1395-ben Kozma, 1408-ban Kozmafalwa alakban fordul elő, a 103mikor Zsigmond király Gordovai Fancs Lászlónak adta. 1424-ben e László fiai megosztoztak itteni birtokaikon. 1498-ban is a Gordovai családé. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint Zankó Miklós jószága.
Kutas. - Tallián Gyula úrilaka.
Lábod.
Lábod. Nagyatád közelében fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 268, lakosaié 2070, a kik közül 1097 róm. kath. és 953 ref. vallású. Van postája, távírója és vasúti állomása. A Tibold-nemzetség ősi birtoka, mely az 1231. évi osztály alkalmával I. Bodor három ifjabb fiáé: Tamásé, II. Bodoré és Tiboldé lett. Az 1231. évi osztálylevél szerint ekkor már hatalmas uradalom középpontja volt. 1327-ben a segösdi uradalomhoz tartozott. Ez évben, midőn Károly Róbert király János cseh király leányát, Annát, fiának, Lászlónak, eljegyezte, nászajándékul Lábodot is lekötötte. 1395-ben két ily nevű helység volt egymás mellett s ekkor, mint a magvaszakadt Prodaviczi Mikcs bán fia István fia Ákos fiának: Mikcsnek birtokaként, Marczali Dénes nyerte a királytól. 1416-ban már városi kiváltságokat élvezett. 1418-ban Szent Lukács evangelista tiszteletére szentelt templomát említik. 1474-ben, a Marczaliak és a Báthoriak között kötött örökösödési szerződés értelmében, Báthori Istvánt és testvéreit e helység birtokába iktatták. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. 1536-ban és 1550-ben Báthori András, 1598-99-ben Nádasdy Ferencz volt a földesura. Az 1554. évi adólajstromban a helység az egyes városrészek szerint a következőleg van feltüntetve: Kápolnás-utczai városrész: áll 10 házból; a Soksár-utczai városrész: 5 házból; a Petne-utczai városrész: 5 házból és a Hír-utczai városrész szintén 5 házból. 1565-66-ban 60, - 1571-ben 96 házát írták össze a török kincstári adószedők. Az 1660. évi pannonhalmi 104főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint Szent-György várához tartozott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1715-ben 23 háztartást írtak benne össze. 1715-1733-tól a Széchenyi család a földesura s jelenleg is gróf Széchenyi Emilnek van itt nagyobb birtoka, a kinek kastélyát gróf Széchenyi Pál építtette. A róm. kath. templom 1809-ben épült, de 1878-ban kibővítették. A református templomot 1822-ban emelték. A régi város a községtől éjszakkeletre eső dombon feküdt. Van a községben polgári olvasókör, úri kaszinó, gazdakör, önsegélyző szövetkezet, hitel- és fogyasztási szövetkezet, egy keményítőgyár és egy fűrészgyár. A község határában van a cs. és kir. csikótelep. 1906 okt. 29-én alakult meg a Rákóczi-szobor-bizottság, mely eddig is már tekintélyes összeget gyűjtött össze a szoborra. A községhez tartoznak: Felsőerzsébet-, Vadas-, Homok-, Kis- és Nagysallér-, Pille- és Szarvas-puszták. Felsőerzsébet-puszta táján a középkorban erődített hely állott, melyről 1406-ból van első ízben adatunk, a mikor a Pécz-nembeli Berzenczei Lóránt fia, György, nyerte adományul. 1463-ban György fiai, Sandrin és László, egyezkednek fölötte. 1468-ban Forster Györgynek idegenítették el.
Lábod. - Gróf Széchenyi Emil kastélya.
Lakócsa.
Lakócsa. Barcs-járási kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 139, lakosaié 1300, a kik közül 400 a magyar és 900 a horvátajkú s leginkább róm. kath. vallású. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Darány. Az 1565-66. évi török kincstári fejadójegyzékben Lankofcse alakban fordul elő. 1571-ben csak 5 házat írtak benne össze a török adószedők. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint a székesfehérvári custodia jószága volt. 1715-ben 9 háztartását írták össze s ekkor a zseliczszentjakabi apátságé volt, 1748-ig, a mikor a kamara birtokába került. Jelenleg a közalapítványi uradalomnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1723-ban épült. 1863-ban a község felerésze leégett. Van itt polgári olvasókör, hitelszövetkezet és Molnár Józsefnek gőzmalma. A községhez tartozik: Kálmán-major, Pulkova- és Sió-puszta.
Látrány.
Látrány. Magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 250, lakosaié 1429, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója Balatonlelle, vasúti állomása Balatonboglár. 1325-ben említik az oklevelek első ízben királyi birtokként. 1391-ben Kővágóőrsi Kis György, a Batthyány család őse, nyerte adományul, 1395-ben azonban Zsigmond király elcserélte tőle. 1396-ban a Marczaliak kapják Zsigmond királytól, Für és Csopak nevű lakatlan birtokokkal együtt. 1490 elején, Marczali László magvaszakadtával, Corvin János kapta Mátyás királytól adományul, de nem sokáig bírta, mert II. Ulászló király, a Marczali család többi birtokaival együtt, a Báthoriaknak adományozta. 1536-ban Pekry Lajos, 1583-ban Ungnád Kristóf, 1598-99-ben Nádasdy Ferencz, az 1626-27. években pedig Nádasdy Pál volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstromban 14, az 1580. éviben pedig 17 házzal van felvéve. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint ez is Szent-György várához tartozott. 1677-ben Széchenyi György nyerte adományul. 1715-ben 48 háztartást írtak benne össze. 1715-1733-ban gróf Széchenyi Zsigmondé és 1757-1776-ban a Lengyel családé volt. 1805-ben gróf Széchenyi Ferencz, 1835-től Jeszeniczei Jankovics Ferencz és gróf Festetics Pál voltak a földesurai és ma is gróf Festetics Pálnak, gróf Jankovics Tivadarnak és Lászlónak és özvegy Löwensohn Henriknének van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1763-ban épült s 1830-ban állították helyre. 1864-ben az egész helység leégett. A határbeli Akasztódombon, a XVIII. századbeli vallási villongások alatt, a földesúr pallosjogával élve, három látrányi református vallású lakost, a katholikus templomban elkövetett kihágásért, felakasztatott. A községhez tartozik Rád-puszta, a középkorban virágzó falu volt. A szentmártoni apátság már 1135 táján kapott itt birtokokat András préposttól, nevezetesen három szőlőt és ugyanannyi szőlőmívest. 1229-ben már a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. Albeus mester esztergomi kanonoknak 1237-1240. években kelt összeírása szerint az apátságnak itt 10 ház szőlőmívese, 1 jobbágya és 3 ház hirdetője (praeco) volt. A szentmártoni apátság 1255-ben új birtokokat szerzett e helységben. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. Ősi templomának romjai még ma is láthatók. Az 1318-1384. években a pannonhalmi (szentmártoni) monostor volt itt birtokos. A falu egyik része a Rád-nemzetség ősi fészke volt. E nemzetségből származhattak Him fiai: Him, Pál és Dénes, a kik 30 hold kiterjedésű birtokaikat kaszálóstul és szőlőstül 1255-ben a pannonhalmi monostornak adták. A Rád-nemzetség tagja lehetett az a Márk nevű nemes ember is, a ki 1318-ban a pannonhalmi monostor itteni birtokait használta. 1336-ban Vilmos szentmártoni apát az itteni jobbágyok ügyében intézkedik. 1449-ben az apátság itteni birtokai bérbe voltak adva. 1536-ban Józsa Farkas, Móróczay János, 1557-ben Magyar Bálint, 1583-ban Borócz Pál voltak a földesurai. 1563-ban már a török hódoltsághoz tartozott. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstrom szerint már csak 8 házból állott. Egy 1701-1703. évekből való összeírás szerint Mórocz Ferencz, 1726-33-ban Antal János, 1767-ben Festetics Lajos bírta. Jelenleg is gróf Festetics Pálnak van itt birtoka és úrilaka, melyet Festetics Ágoston 1812-ben építtetett. Jelenleg Hanny Aladár bérlő lakásául szolgál. Rád és Bogát vonalában feküdt a középkorban Szamárkút, mely az 1336-1470. években a szentmártoni apátság és a somogyvári benczések birtoka. 1466-ban Debrenthei Tamásnak is voltak itt részei.
Lengyeltóti.
Lengyeltóti. A kaposvár-fonyódi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Járási székhely. Házainak száma 319, lakosaié 2886, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1331-ben Thoty alakban fordul elő. A Lengyel család birtoka az egész középkoron át. 1660-ban a szigligeti várhoz tartozott. Egy 1703 tájáról való összeírás Zankó Miklós és Boldizsár birtokának mondja. 1715-ben 20 háztartást írtak benne össze. 1726-ban is a Lengyel családé. A XIX. század első felében a Lengyel család örökösei bírták. Közülük báró Fechtignek itt híres gazdasága és ménese volt. Később, részben vétel, részben örökség útján, az Inkey családra szállott s e családé volt 1860-ig, a mikor csere útján a Zichyeké lett és jelenleg gróf Zichy Bélának van itt a legnagyobb birtoka és két kastélya. A régebbi emeletes kastélyt a Horváth család építtette a XVII. század vége felé s ez most a járásbíróság czéljaira szolgál. Az újabb kastélyt a Lengyel család a XIX. század elején építtette, de az Inkey család átalakíttatta és megnagyobbította. Van itt közel 5000 kötetes könyvtár, családi képtár és nagyon gazdag és értékes vadásztrofeumok. A róm. kath. templomot gróf Zichy N. János 1882-ben megnagyobbíttatta. A községben a járási hivatalokon kívül van Kaszinó, nőegylet, iparoskör, hitelszövetkezet, a boglári takarékpénztár fiókintézete és Tukora Károly és Tráknyák Ferencznek gőzmalma. A községhez tartozik: Fehérbézseny és Feketebézseny. E két puszta helyén feküdt a középkorban Besenyő falu, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Besenen alakban fordul elő. 1409-ben a néhai Gordovai Fancs János hagyatékához tartozó birtokok között szerepel. 1424-ben ennek fiai, János, Imre, Bertalan és László, osztozkodnak Besenyő-Szent-György helységen, a melyre 1455-ben új adományt nyertek. 1733-ban puszta és Lengyel Miklós özvegyéé. E család után a Kiss családra szállott. 1856-ban Inkey József örökölte. Pusztaszentgyörgy helyén feküdt Szent-György falu, mely szintén már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1409-ben ez is Gordovai Fancs János hagyatékához tartozik. 105Templomát 1424-ben említik. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint Csobáncz várához tartozott. Mamocs-puszta a középkorban falu volt. Ez is előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben. - Mohácsi-szőlő 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1733-ban Lengyel Miklós özvegyéé. - Nagytatárvár a hagyomány szerint török váracs volt. Idetartoznak még: Rágnicza-major, Tóti-major, Ludas-puszta, Zsigmond-major és Pusztaberény.
Lengyeltóti. - Gróf Zichy Béla régi "Kis kastélya".
Lengyeltóti. - Gróf Zichy Béla kastélya.
Libiczkozma.
Libiczkozma. A marczali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 63, lakosaié 915, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Pusztakovácsi, távírója Somogyfajsz, vasúti állomása Osztopán. E helység két falu: Libicz és Kozma egyesüléséből keletkezett. 1408-ban és 1498-ban az egyik Lybycz, Libych alakban fordul elő. 1408-ban Zsigmond király a hűtlen Mesztegnyei Szerecseny Mihály itteni birtokait, cserében némely kőrösmegyei birtokokért, Gordovai Fancs Lászlónak adományozta. Ennek fiai, János, Imre, Bertalan és László, 1424-ben megosztoztak rajta. 1464-ben Bottyáni Alapi András, a helység ama részeit, a melyeket zálogban bírt, visszaadta Fancsi Gáspárnak. Kozma falu már a XIV. században fennállott. 1342-43-ban Szent-György tiszteletére szentelt templomát is említik. 1536-ban Fánchy Péter volt a földesura. Egy 1703 tájáról való összeírás Zankó Miklós és Boldizsár birtokának mondja. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-pan a Hunyady családé, 1767-ben Boronkay Györgyé és Józsefé és 1856-ban a báró Sina családé. Jelenleg báró Radvánszky Gézának van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Kopár-puszta, mely 1856-ban a báró Sina családé volt, Kozma-puszta, Búgerház-tanya, Cserfekvés-major és Feketeberek, mely 1856-ban gróf Széchenyi Pálé volt.
Liszó.
Liszó. A csurgói járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 174, lakosaié 970, a kik közül 710 róm. kath., 255 pedig ev. vallású. Postája Somogyszentmiklós, távírója és vasúti állomása Nagykanizsa. 1296-ban puszta és "terra Lyzou" alakban említik az oklevelek. 1342-ben már lakott hely. 1536-ban Both János, 1550-ben György volt a földesura. 1726-ban Horváth Dániel, 1733-ban Malik Ferencz, 1767-ben Pallini Inkey Gáspár birtoka. Ettől kezdve az Inkeyeké volt, most azonban Kendeffy Gábornak és Lajosnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli két templom közül a róm. kath. 1877-ben, az evangélikus 1866-ban épült. A községhez tartozik Ság-puszta, mely a középkorban falu volt s melyet már 1296-ban említenek az oklevelek. 1332-ben plebánosa is volt. A Guth-Keled-nemzetség birtoka. 1332-ben a Guth-Keled-nembeli Amadénak, a Felsőlendvai család megalapítójának, özvegye bírta. Az 1405-1481. években a Kanizsai családé. 1550-ben Nádasdy Tamás volt a földesura. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstrom szerint ekkor csak 3 házból állott. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady család bírta.
Magyaratád.
Magyaratád. A siófoki vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 152, lakosaié 865, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Répás-puszta. 1284-ig a királyné hírnökei bírták. IV. László király Főnévi Lukácsnak adományozta, de Lukács testvérei, Kozma és Benedek, 1309-ben a pécsi káptalannak adták el. Később, 1377-ben Zámbó Miklós mester óbudai várnagynak a fia vette meg. 1332-37-ben már plebániája is volt. 1399-ben Mindenszentek tiszteletére szentelt templomát is említik. 1401-ben két ily nevű helységet említenek az oklevelek; az egyikben az 1415. és 1487. években az Atádi család volt birtokos. 1421-ben a nyúlszigeti apáczák kapták. 1481-ben Atádi Kéri Mátyás tart egy részéhez igényt. 1502-ben Várdali Pál és nővére, Kithányi László özvegye, bírták, a kiknek a kérésére II. Ulászló király a sümegi konventtel új határjárást tartatott, mely alkalommal Ispazi Ambrus, a nyúlszigeti apáczák nevében, az Igal helység felőli határokra nézve ellentmondott. 1550-ben Derecskey Pál volt a földesura. 1580-ban 10 házát írták össze a török adószedők. A török világban elpusztult és csak 1724-ben települt be újra. Az alapítólevél, melyet Bakacs Benedek, a földesúr fia, 1724 jún. 14-én állított ki, jelenleg is a község birtokában van. 1726-ban özvegy báró Szentgyörgyvölgyi Bakacs Lukácsné, szül. Csoknay Éva, 1733-ban báró Bakacs Benedek, 1767-ben ennek örökösei és Zobothin László voltak a földesurai. 1776-ban az egész helység az utóbbié volt. 1856-ban a báró Sina családé. Jelenleg Jeszenszky Ferenczné, szül. Kántorjánosi Mándy Thyrának és Kacskovics Lajos alispánnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli régi kúriát a Bakacs család építtette. Ez most Jeszenszky Ferencznéé. A róm. kath. templom a XIX. század közepén, a református 1845-ben 106épült. A lakosok hitelszövetkezetet és kisgazdakört tartanak fenn és Jeszenszky Ferenczné birtokán motoros malom van. A községhez tartozik: Tátom-puszta, továbbá Birkaház-major és Búvár-major. - Tátom-puszta a középkorban falu volt, mely egy 1275-ben kelt oklevélben Thathum alakban fordul elő, s ekkor a zseliczszentjakabi benedekrendű apátság népei lakták. 1388-1405 között a Zicsi családnak volt itt birtoka. 1417-ben a zseliczszentjakabi apátság és a nyúlszigeti apáczák birtoka. 1426-1452-ben csak az apátságé. Az 1726. évi összeírásban Tátony alakban fordul elő. Ekkor özvegy Bakacs Lukácsné, szül. Csoknay Éva, birtoka. Majd a gróf Batthyány, később a Tallián, utóbb a Bosnyák családé lett; ettől a báró Sina, ettől pedig herczeg Ypsylanti vette meg s most Kacskovics Lajos alispáné.
Magyaregres.
Magyaregres. Kaposvártól éjszakra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 158, lakosaié 826, kik közül 259 róm. kath. és 567 református. Postája helyben van, távírója Somogyjád, vasúti állomása Várda. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő első ízben. Az 1443. és 1446. években Hédervári Lőrincz kaposújvári várának tartozékai között sorolják fel. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka. Az 1536. évi adólajstrom szerint Imrefi (Emrefy) Péter özvegye és Imrefi Ferencz voltak a földesurai. Az ugyanez évi adólajstrom egy Kis-Egres nevű falut is említ és valószínű, hogy ez az a villa Egis, mely 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között szerepel. A török kincstári adószedők 1563-ban 12, 1575-ben 18 házat írtak benne össze. 1598-99-ben Dersfi Ferencz és Lengyel István voltak a földesurai. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint részben a szigligeti vár tartozéka, részben Sárkány Miklósné jószága. 1715-ben 9 háztartását írták össze s ekkor gróf Esterházy József volt a földesura. 1726-ban már a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott és jelenleg is herczeg Esterházy Miklósnak van itt nagyobb birtoka. A ref. templom 1840-1842 között épült. 1908-ban, házépítés alkalmával, népvándorláskori sírok kerültek napfényre. A községben motoros műmalom van. Idetartozik a Putri-puszta, mely nevét egy földbe ásott régi putrilakástól kapta.
Magyarlad.
Magyarlad. A szigetvári járás éjszaknyugati sarkában fekvő magyar kisközség. Házainak száma 62, lakosaié 310, a kik leginkább reformátusok. Postája és távírója Németlad, vasúti állomása Németlad-Gyöngyös-puszta. A középkorban csak Lad nevű helységet találunk a vármegye területén, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, tehát ekkor már plebániája is volt. 1452-ben Csapi Máté itteni birtokait Páti Török Lászlónak vetette zálogba. 1453-ban a Bódogasszonyfalvi család nőtagjai a helység részeit a Csapiaknak zálogosították el. 1459-ben Csapi András itteni birtokaira szabad rendelkezési jogot nyert a királytól. 1464-ben Berényi Benedek és Geresgali Baby György nyerik új adományul. 1468-ban Battyáni Péter fia, Benedek, kapja. 1489-ben a Ladi család, 1536-ban Ipoltfy János, 1550-ben Both György, 1598-99-ben Istvánffy Miklós volt a földesura. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstromban Lad 8 házzal szerepel. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint az Istvánffy családé volt. 1715-ben 7 háztartást írtak benne össze s ekkor a kincstár birtoka volt. 1726-1733-ban a gróf Rindsmaul családé. 1738-ban Szily Ádám birtokába került. További sorsa Németladéval azonos. Református temploma 1734-ben épült.
Magyarlukafa.
Magyarlukafa. A szigetvári járásban fekvő kisközség. Házainak száma 63, lakosaié 407, a kik közül 284 magyar, 123 németajkú s leginkább róm. kath. vallásúak. Postája Somogyhárságy, távírója Szigetvár, vasúti állomása Szentlászló. Már a tatárjárást megelőző korszakban fennállott. 1234-ben villa Luca, 1395-ben Lucafawa, 1408-ban Lukafalua alakban említik az oklevelek, a mikor Zsigmond király Gordovai Fancs Lászlónak adományozta, de egy ideig Tapsonyi Anthimi János tartotta a kezén. 1536-ban Ipoltfy János, Wárday Tamás mester, Kürthösy László és Sulyok György pécsi püspök voltak a földesurai. 1573-ban Czindery Pál nyerte adományul Miksa királytól. 1598-99-ben Horváth Ferenczé volt. Egy 1703 táján kelt összeírás szerint a Koroknay családé. 1715-ben puszta s a gróf Batthyányaké, 1726-ban Sárközy Jánosé volt. 1767-ben is még csak egy Lukafa nevű helység volt a vármegyében. Földesurai Zombori János, Somssich Antal, Szily Ádám, Czindery Rókus és Farkas Sándor voltak. 1776-ban a Koroknai és a Topos családok voltak itt birtokosok. 1835-ben Magyar-Lukafának a Somssich, Német-Lukafának a Batthyány család volt a földesura, a XIX. század közepén gróf Festetics Samu és Lajos. Jelenleg gróf Festetics Kristófnak van itt nagyobb 107birtoka. A református imaház 1847-ben épült. A lakosok gazdakört tartanak fenn. Idetartozik: Vitorág-puszta, melynek helyén a középkorban Litorág falu feküdt, mely a Győr-nemzetség birtoka volt. Az 1346. évi osztály alkalmával az e nemzetségből származó Szerdahelyi Dersfi Péter nyerte. A XV. században a helység két részre szakadt: Alsó- és Felső-Vitorágra, mely 1489-ben Szerdahelyi István birtoka volt. 1726-ban puszta és Sárközy Imréé. Ettől kezdve Magyarlukafa, sorsában osztozott. Lukafa környékén feküdt a középkorban Nyirakol. E helység ama 10 falu egyike volt, a melyet még Szent László király adományozott a szentmártoni (pannonhalmi) apátságnak. Albeus mester esztergomi kanonok is elősorolja 1237-1240 között, az apátság jószágainál.
Magyarujfalu.
Magyarujfalu. A Drávavölgyben fekvő magyar kisközség. Házainak száma 53, lakosaié 318, a kik leginkább reformátusok. Postája és távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása Szigetvár. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben, két ily nevű helységet találunk a vármegye területén; az egyik az Istvánffy családé, a másik a zágrábi püspöké. 1715-ben 10 háztartást írtak benne össze s ekkor Huyn tábornok szigetvári parancsnoké. Az 1726-1733. években a gróf Rindsmaul családé. 1767-ben a Nagyatádi Czinderyeké, a kik a legújabb korig bírták. A református templom 1857-ben épült. 1842-ben az egész falu leégett. Van itt református ifjúsági egyesület is.
Marczali.
Marczali. A balatonszentgyörgy-somogyszobi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 600, lakosaié 4552, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A Pécz-nembeli Marczali család ősi birtoka. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul s így már ekkor egyházas hely volt. 1448-ban már városi kiváltságokkal bírt. 1455-ben Szent Aniamus tiszteletére szentelt plebániatemplomát, valamint a város mellett Szent Domonkos tiszteletére emelt páloskolostorát említik az oklevelek. 1494-ben már iskolája is volt. Marczali László halála (1488) után a Báthoriak birtokába került. 1536-1550-ben Báthori András, 1583-ban pedig Ungnád Kristóf volt a földesura. A XVI. század második felében már a hódoltsághoz tartozott s egy nahie (járás) székhelye volt, az itteni erősség azonban csak Szigetvár eleste után (1566) került török kézre. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint ekkor 35 házból állott. Az 1573-74. évi fejadólajstrom a város következő részeit sorolja fel: Újfalu 33 ház, Felső-utcza vagy Benács-utcza 18 ház, Alsó-utcza 19 ház, Felső-utcza 5 ház. Eresznek (Érsek-utcza) 10 ház. Az 1598-99. évi magyar királyi adólajstromban, Babócsa várának tartozékaként szerepel. 1626-27-ben Nádasdy Pálé. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedváltságjegyzék szerint Szent-György várához tartozott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte a királytól. 1715-ben 39 háztartást írtak benne össze. 1715-1733-ban gróf Széchenyi Zsigmond volt az ura és jelenleg is gróf Széchenyi Andor Pál a legnagyobb birtokosa. 1772 aug. 24-én országos vásárok, 1820 ápr. 28-án hetivásárok tartására nyert szabadalmat. 1848 szept. hó 26-án a betörő horvát határőrök és a nemzetőrök a község határában összeütköztek, a mi az utóbbiak győzelmével végződött. 1861 okt. 20-án a község kétharmadrésze leégett. 1902. évi márcz. 10-én egy egész puszta hamvadt el, 42 épülettel. A községbeli régi kúria gróf Széchenyi Andor Pálé, a ki ezidőszerint itt új kastélyt építtet. A róm. kath. templom, az 1785. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint, még a mohácsi vész előtti korszakban épült. A járási hivatalokon kívül van itt kaszinó, Kereskedelmi kaszinó, önkéntes tűzoltóegylet, izraelita leányegylet, kath. legényegyesület, kath. ifjúsági egylet, polgári dalegyesület, temetkezési egylet, polgári iskola egyesület, Takarékpénztár r.-t., Általános Takarékpénztár, hitelbank, hitelszövetkezet, a munkások rokkant és nyugdíjegyletének fiókpénztára, gróf Széchenyi Andor Pál téglagyára, Böhm Samu gőzmalma, a Krausz J. fia czég és Boszmanits testvérek bőrgyára. A határában ősi körsánczok vannak. A községhez tartozik: Gyóta-puszta. Tán ennek a pusztának a helyén feküdt a középkorban Léta, melynek 1359-ben már lelkésze is volt. 1449-ben a Bő-nembeli Laki Thúz, a Létai és Szecsényi családok egyezkednek rajta.
Marczali. - Gróf Széchenyi Andor Pál kastélya.
Markócz.
Markócz. A Drávavölgyben fekvő magyar kisközség. Házainak száma 48, lakosaié 219, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája Drávafok, távírója Sellye, vasúti állomása Bogdása. 1403-ban Markochel, 1492-ben Markowcz alakban fordul elő. A középkorban a pécsi főesperes birtoka volt. 1660-ban az Istvánffy család jószága. 1733-ban a Doby család, 1767-ben Sárdi Somssich Antal, a XIX. század 108negyvenes éveiben a gróf Festetics család déghi ága volt a földesura. A református templom 1853-55-ben épült. Az 1864-ben, Margit napján, dühöngött óriási vihar kilencz épületet döntött össze. A község határához tartozó Pusztai dűlőben feküdt a hagyomány szerint Mokárfa falu, mely a hódoltság alatt pusztult el.
Merenye.
Merenye. A szigetvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 86, lakosaié 539, a kik leginkább reformátusok. Postája Görösgal, távírója Szigetvár, vasúti állomása Nemeske. Eredetileg a budai káptalan birtoka, mely azonban 1417-ben itteni birtokait, a Hodos folyón szedetni szokott vám felével, Anthimus fia Jánosnak engedte át, cserében. 1470-ben Baranya vármegyéhez tartozó helységként említik az oklevelek. 1473-ban, Menyere alakban, a szigetvári vár tartozékai között sorolják fel. Az 1571. évi török kincstári adólajstromban Merene alakban fordul elő s ekkor csak 5 házat írtak benne össze. 1660-ban Balogh András jószága. Egy 1703. év körüli összeírásban Kis-Merenye néven: puszta és ekkor Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1715-ben csak 6 háztartását írták össze s ekkor a gróf Batthyány családé volt. 1835-ben gróf Széchenyi Lajos volt a földesura. Jelenleg gróf Festetics Imrénének és gróf Széchenyi Lászlónak van itt nagyobb birtoka. A református templom 1774-ben épült. A falu éjszakkeleti részében a török világban mecset állott s mellette halastó volt, melynek nyomai is láthatók. 1865-ben a falu felerésze leégett. A községhez tartozik Czegléd-puszta, mely első ízben már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1486-ban Dombai Ferencznek voltak itt birtokai. 1701-1703-ban önálló falu és Frankovics János birtoka. Ennek leánya lehetett Frankovics Zsuzsánna, a ki Szily Mártonhoz, a szigetvári kincstári jószágok tiszttartójához, ment nőül s e házasság révén Czegléd a Szily család birtokába került. 1715-ben a falu újból települt. 1767-ben Szily Ádám és Éva, férj. Bakó Lászlóné, birtoka. Szily Ádámtól Festetics Antal vásárolta meg s 1856-ban ennek fia, Festetics Sámuel, bírta. - Szentmiklós-puszta első ízben szintén az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1452-ben Csapi Máté itteni birtokait Páti Török Lászlónak zálogosította el. 1726-ban puszta és Bátsmegyey János és Szily Márton örökösei, 1733-ban gróf Széchenyi Zsigmond bírta. Ettől kezdve a gróf Széchenyi családé.
Mernye.
Mernye. A siófoki vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 235, lakosaié 1422, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a tatárjárás előtt fennállott. 1229-ben Merena és Alsó-Merena alakban sorolják fel, a székesfehérvári káptalan birtokai között. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. 1385-ben és 1487-ben Wasarusmernye alakban szerepel. 1446-1453-ban a Ghymesi Forgách családnak voltak itt részbirtokai, melyeket a XV. század közepén Vityai László és a Pernesziek bírtak zálogban. 1487-ben a helység egy részét a székesfehérvári őrkanonok bírta. Az 1536. évi adólajstromban e tájon Bódogasszony-mernyeye, Almernye és Wasarusmernye nevű helységek fordulnak elő. Az előbbi kettő a székesfehérvári őrkanonok birtoka, Vásárosmernyének pedig Fanchy Péter, János és Ellyewelgyi László voltak a földesurai. Az 1550. évi adólajstrom szerint Almernye Alya Mátyás és Bocskai Ferencz birtoka. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstrom szerint Vásáros-Mernye már csak 4, Boldogasszonymernye 20 házból állott. Az 1598-99. évi, valamint az 1626. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári káptalan, 1660-ban a székesfehérvári custodiatus voltak a földesurai. 1703 táján Matusek András, győri nagyprépost és székesfehérvári őrkanonok, 1726-ban gróf Nádasdy László volt a földesura, míg Kis-Mernye-puszta Vásonyi Gergelyé volt. 1733-ban a székesfehérvári custodiatusé volt. 1807-ben I. Ferencz király a mernyei uradalmat a kegyes tanítórendnek adományozta. Azóta e rendé, mely itt 1905-ben szép kormányzói kastélyt építtetett. 1818. évi júl. 19-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A róm. kath. templom 1760-ban épült. 1790-ben a Vendel-kápolnát építették hozzája. Van itt hitelszövetkezet és Szűcs Istvánnak gőzmalma. A községhez tartozik: Mernyeszentmiklós (azelőtt Szentmiklós-)puszta, mely az 1573-74. évi török kincstári adólajstromokban Felső- és Alsó-Miklós alakban fordul elő. 1726-ban gróf Nádasdy Lászlóé. 1756-ban a gróf Festetics család déghi ága bírta. Az egykori Boldogasszony-Mernye falu a mai Hamuházi lapos nevű dűlőben feküdt.
Mernye. - A piaristák jószágkormányzói kastélya.
Mesztegnyő.
Mesztegnyő. A szentgyörgy-somogyszobi vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 236, lakosaié 1929, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben az 1332-37. 109évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Plebániájáról egy 1359-ben kelt oklevél is megemlékezik. 1408-ban Zsigmond király, a hűtlen Mesztegnyei Szerecsen Mihály itteni birtokait, cserében némely kőrösmegyei birtokokért, Gordovai Fancs Lászlónak adományozta. 1424-ben ennek fiai osztozkodnak itteni birtokaikon. 1464-ben Battyáni Alapi András itteni birtokait, a melyeket zálogban bírt, Gordovai Fancsi Gáspárnak visszaadta. Vásárait egy 1466-ban kelt oklevél említi. 1498-ban még a Fancs család volt itt birtokos. 1550-ben már Nowak Jánosé. Az 1583. évi adólajstrom szerint mindössze 1 portája volt. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1715-ben 11 háztartást írtak össze benne. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady család, 1767-ben báró Hunyady János bírta és jelenleg is gróf Hunyady Józsefnek van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1750-ben épült. Ugyanebből az időből való a templom melletti kolostor is, mely a XVIII. században a ferenczrendű szerzeteseké volt. Jelenleg a szent vinczerendű apáczák bírják. Van itt kath. népkör és hitelszövetkezet. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Búsvár-puszta, Hosszúvíz-puszta, mely 1835-ben a gróf Hunyadyaké. - Landi-puszta (azelőtt Edde), mely már 1733-ban fennállott, szintén a Hunyadyak birtoka. László-major, Öreghegy, Soponya-puszta, Sósgát-puszta, melynek helyén feküdt a hagyomány szerint Nemes-Apáti falu. Vajdahomok-puszta. Mesztegnyőtől délre feküdt Agáros falu, mely az 1408-1498. években a Gordovai Fancs család birtoka volt.
Mesztegnyő. - A ferencziek régi kolostora. Most apáczazárda.
Mezőcsokonya.
Mezőcsokonya (azelőtt Csoknya). Kaposvárhoz közel fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 214, lakosaié 1368, a kik közül 565 r. kath., 766 pedig református. Postája helyben van, távírója Hetes, vasúti állomása Szomajom. A Bő-nemzetség ősi birtoka. A középkorban két részből állott. A falunak azt a részét, a hol a Szent Márton tiszteletére szentelt egyház emelkedett, Szent-Mártonnak nevezték. A Bő-nembeli János (1241-1280), a falunak ezt a részét, odaadta nővérének, Bai Bertalannénak, leánynegyed fejében. 1324-ben a Bő-nembeli Trepk fiai tiltakoztak Csoknya ama részének elidegenítése ellen, a hol a Szent Márton tiszteletére szentelt egyház állott. 1313-ban, Bai Bertalan magvaszakadtával, Péter, a Létai család őse, a helységnek ezt a részét ismét visszakapta. Ezt az adományt Károly király 1324-ben megerősítette. A helység másik részét, a tulajdonképeni Csoknyát, 1324-ben a Győr-nembeli Ders fia Péter, királyi kardhordó, kapta adományul, az 1346. évi osztály alkalmával azonban átengedte testvérének, Miklósnak. 1375-ben a helység Mezeuchokna alakban fordul elő és ekkor a Szerdahelyi Dersfiakat iktatják birtokába. 1408-ban Dersfi Márton rokonának, Szerdahelyi Korom Jánosnak, voltak itt birtokai. 1454-ben a Szerdahelyi család másik ágából származó Dancs Pál itteni birtokrészeit Somi Mihálynak és Demeternek vetette zálogba. 1480-ban Szerdahelyi Dancs Pál, a helység felerészét, Enyingi Török Ambrusnak és Gibárti Kiss Lőrincznek kötötte le. Szent Márton tiszteletére szentelt templomát az 1324. évi tiltakozó levél is említi. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint akkor már plebániája is volt. 1550-ben Dersfi Farkas, 1598-99-ben Dersfi Ferencz, 1626-ban pedig Esterházy Miklós volt a földesura. 1660-ban Sárkány Miklósné jószágaként szerepel. 1715-ben 15 háztartását írták össze. Ekkor gróf Esterházy Józsefé. 1726-ban a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott és most is herczeg Esterházy Miklós a legnagyobb birtokosa. A református templom az 1870-75. években épült. Van itt hitelszövetkezet és két gőzmalom; az egyik Tabak Pálé, a másik Kaufmann Lajosé. A községhez tartoznak: Alsó-, Felső- és Középnyires-puszták, továbbá Újakol-major.
Miháld.
Miháld. A zalai határon fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 245, lakosaié 1395, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Zalaszentjakab. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor tehát már plebániája is volt. Az 1363-1464. években a Kanizsai család volt a földesura, de közben, 1434-35-ben, a Nagymartoni (fraknói) grófok is. 1464-ben egy részét a Kanizsaiak Csapi Andrásnak vetették zálogba. 1536-ban és 1550-ben Nádasdy Tamás volt a földesura. Később elpusztult és az 1565-66. évi török kincstári adólajstromban már csak 1 adóköteles háza szerepel. 1715-ben már 11 háztartást írtak benne össze s ekkor a Hevenyesi családé volt. 1726-33-ban Inkey Jánosé és az Inkey családé 1835-ig, a mikor gróf Zichy Károly lett a földesura. 1864-ben a Zichy családtól megvette a birtokot a belga bank. A belga banktól 1865-ben Pallini Inkey László, kinek halála után felesége szül. Bittó Ágnes a miháldi uradalom birtokosa, egész 1906-ig, a mikor az a báró 110Inkey család tulajdonába ment. Tőlük 1912-ben Szájbély Gyula vásárolta meg az uradalmat s jelenleg is ő a földesura. Jelenleg a budapesti papnevelő-intézetnek van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1760-ban, mellékrészei 1835-ben épültek. Középkori templomának helyét Pusztaszentegyháznak nevezik. Az 1855-iki kolerajárványban 52-en haltak el. Idetartozik: Csermező-puszta és Sárosd-tanya.
Mike.
Mike. A nagyatádi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 165, lakosaié 1265, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kadarkút. 1466-ban a vránai perjelség birtokaként szerepel. 1536-ban Török Bálint, 1550-ben Török János volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adójegyzékben Miske alakban szerepel s ekkor még 5 házát írták össze, míg az 1565-66. évi összeírásban már adóköteles házak nélkül van felvéve. Az 1701-1703 táján készült összeírásban már puszta és Ropoli Miklós birtoka. A szatmári békekötés után újra települt. Az 1715. évi összeírás alkalmával 5 háztartást írtak benne össze, kevés lakosai azonban csakhamar odahagyták, mert 1726-ban üres pusztaként szerepel, mint a Király család birtoka. A mostani falut Somssich Pongrácz a XIX. század első felében telepítette és jelenleg ifj. Somssich Andornak van itt nagyobb birtoka. A községbeli kastélyt gróf Somssich Pongrácz építtette a XIX. század elején. A határban, tóparton, van a Somssich-féle szép mauzoleum, melyben gróf Somssich Imre, ennek neje, szül. Siskovic Mária, és fiuk, Pongrácz, vannak eltemetve. Az uradalmi major legtöbb gazdasági épülete a török hódoltságból fenmaradt romok tégláiból épült. A kastélyban sokáig őriztek a rómaiak korából való, a határban talált, hamvvedreket, cserépedényeket, római téglákat, népvándorlás és honfoglaláskori leleteket, a határ déli részén pedig török sáncz húzódik, mely egy török erődítvény maradványa. A községhez tartoznak: Alsó- és Felsőgyócs-puszták, melyek már 1358-ban szerepelnek az oklevelekben. 1726-ban puszta és Madarász Lászlóé.
Mike. - Ifj. Somssich Andor kastélya.
Miklósi.
Miklósi. Tolna vármegye határához közel fekvő kisközség. Házainak száma 127, lakosaié 793, a kik túlnyomóan németajkúak s róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Nágocs, vasúti állomása Toldi-Andocs. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. A XIV. század végén a Karai család tartott reá jogot. A XV. században két részre szakadt. Alsó-Miklósiról 1436-ban van adatunk. Felső-Miklósi felerészét 1455-ben Garai László nádor Osztopáni Pálnak adományozta, a mit V. László király 1456-ban megerősített. 1460-ban Osztopáni Perneszi Pál, Miklósi László itteni jószágait, nyerte adományul Mátyás királytól. 1536-ban Alsó-Miklósi Dombai Farkasé, Felső-Miklósi Perneszi Egyedé, Farkasé, Imréé és Orli Jánosé volt. 1560-ban Perneszi Ferencz fia Farkas, új adományt nyer a birtokra I. Ferdinánd királytól. Az 1563. évi fejadódefterben Felső-Miklósi 6, Alsó-Miklósi csak 2 házzal van felvéve. 1598-99-ben Perneszi András volt az ura. 1665-ben Perneszi János itteni birtokait Szabó Jánosnak idegenítette el. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna, férj. Babocsay Ferenczné, voltak a földesurai. 1736-ban akkori földesurai, Csapody Ferencz, Tallián János, Baranyay Pál és Nagy János, németeket telepítettek ide. 1776-ban a Tallián, a Svastics, a Horváth, a Szelestey, a Csapody, a Nagy, a Thassy, a Forintos és a Terstyánszky családok voltak itt birtokosok és 1835-ben a Tallián, a Csapody és a Baranyay családok. Jelenleg nagyobb birtokosa nincsen. Van a községben olvasókör, vegyes ipartársulat és Schüller Jánosnak motoros hengermalma. Hajdan a falu a határbeli Rácztemető-dűlőn feküdt és a török hódoltság alatt, 1580 után, pusztult el. Miklósi és Törökkopány között fekszik Perneszi-puszta, mely a középkorban jelentékeny falu volt, honnan a Perneszi család vette eredetét. 1321-ben már vásáros, 1332-37-ben pedig egyházas hely. 1417-ben az Osztopáni Perneszi család kapott reá új adományt Zsigmond királytól. 1577-ben Perneszi András ismét új adományt nyert e helységre Rudolf királytól. Ekkor már a hódoltsághoz tartozott. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstromban még 5 házzal van felvéve, rövid idő mulva azonban elpusztult.
Molvány.
Molvány. A barcs-pécsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 64, lakosaié 378, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája Görösgal, távírója és vasúti állomása Szigetvár. 1360-ban és 1421-ben Milwan, 1448-ban Miluan, 1453-ban Mylovan alakban fordul elő. 1360-tól 1470-ig a patai uradalomhoz tartózott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Kubinyi László jószágaként szerepel. 1692-ben Grabarits István volt a földesura. Az 1701-1703. évi összeírásban Malván alakban fordul elő. 1715-ben 5 háztartást írtak benne össze. 113Ekkor Akai István volt a földesura. 1726-ban a Szalay családé, 1733-1767-től a Kubinyiaké volt. Jelenleg Grubanovics Ákosnak van itt nagyobb birtoka. A ref. templom 1828-ban épült. Az 1836. évi kolerajárványnak a lakosság háromnegyedrésze áldozatul esett. A községhez tartozik: Lajosfa-puszta és Molványhíd-puszta.
Mosdós.
Mosdós. A Kapos-csatorna mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma 172, lakosaié 1253, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Báté. Korábbi viszonyai ismeretlenek. Az 1550. évi adólajstrom szerint Pethő János volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban 11, az 1573-74. évi defterben 17 házzal van felvéve. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint Csobáncz várához tartozott. Az 1700-1703. években a Balogh család és Jankovics István bírták. A falu azonban a XVII. században elpusztult, mert az 1715. évi összeírás azt mondja, hogy csak egy év óta települt. 1726-ban harmada Madarász Lászlóé, kétharmada Balogh Andrásé volt. 1733-ban Jankovics István és Balogh András özvegye, 1767-ben Balogh Krisztina, Babics János és Somogyi Zsigmond, 1776-ban a gróf Niczky, a Farkas, a Somogyi, a Fekete és a Babics családok, 1835-ben a gróf Schmiedegg és a Somogyi családok voltak itt birtokosok. 1856-ban gróf Niczky János Györgyné, szül. gróf Schmiedegg Mária Annának volt itt birtoka. Később báró Gervay és Dőry Lajos birtoka. Jelenleg őrgróf Pallavicini Ede és gróf Festetics Vilmos a legnagyobb birtokosai. Őrgróf Pallavicini Ede szép kastélyát 1892-ben építtette. Van benne közel 4000 kötetes könyvtár, remek szarvasaggancs és zergekampó gyűjtemény. A róm. kath. templom 1834-ben épült, de a Pallavicini-féle kastélyban is igen szép házikápolna van. A faluban a Paulai Szent Vinczéről nevezett irgalmas nővéreknek kolostoruk van, leányiskolával és óvodával egybekötve. A községhez tartozik: Sárkánytó-puszta, Gázló-puszta és Jajvölgy-telep. Ez utóbbit azért nevezik "Jajvölgy"-nek, mert e meredek partú, szakadékos, mély völgy már sok szerencsétlenségnek volt okozója. Idetartozik az őrgróf Pallavicini-féle uradalom szép fekvésű, sárkánytói haltenyésztése is. A mély völgyben, regényes helyen elterülő tó neve bizonyítja, hogy a néprege szerint az itteni "sárkánylik"-ban tanyázott a hétfejű sárkány. Ez az ú. n. sárkánylik azóta beiszapolódott.
Mosdós. - Őrgróf Pallaviciny Ede kastélya.
Mozsgó.
Mozsgó. A szigetvári vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 230, lakosaié 1324, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Mozsgó-Szulimán. A XV. században Baranya vármegyéhez számították. 1499-ben Szentgáli László fia, Gergely, valamint testvérei itteni birtokaikat Török Imrének adták el. 1626-27-ben Balogh János volt a földesura. A pannonhalmi főapátság 1660. évi dézsmaváltságjegyzéke szerint is Balogh András jószága volt. 1715-33-ban puszta és részben a gróf Batthyány családé volt. 1766-ban már önálló jobbágyközség, melynek herczeg Batthyány Károly volt a földesura, 1776-ban pedig gróf Batthyány Tivadar. 1848-ig gróf Batthyány Kázmér bírta, de, itteni birtokai elkoboztatván, azokat 1850-ben a Biedermann család vásárolta meg. Jelenleg Turonyi Biedermann Ottó örököseinek és Nádosy Eleknek van itt nagyobb birtoka. A községbeli szép kastélyt 1896-ban a Biedermann család építtette, felhasználva hozzá egy régi uradalmi tisztilakot is. Van itt sok remek Vieux Saxe, Sèvresi és Alt-Wien porczellán, sok régi fegyver, nagyértékű gobelinek, gyönyörű értékes, régi bútorok, különösen a hálószoba bútorai, azokra művészileg aplikált, eredeti, régi rézmetszetekkel stb. A kastélynak saját villamostelepe van. Parkjában áll a szép családi sírbolt. 1817 máj. 2-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Idetartozik Szent-Miklós-puszta, mely eredetileg a Győr-nemzetség jószága volt. Az 1346. évi nemzetségi osztálykor Dersfi Péteré lett. A pannonhalmi főapátság 1660. évi tizedjegyzékében Balogh András jószágaként szerepel. 1726-ban a Batthyány család birtoka. Azóta Mozsgó sorsában osztozott. A községhez tartoznak még: a Jedinkaihegy és a Mozsgói-szőlőhegy nevű lakott helyek. Mozsgótól éjszak felé feküdt Töttös-földe, melyet a Szák-nembeli Nagylábú Pál még II. Géza (1141-1161) királytól nyert adományul, de e birtokot figyermeke hiányában utóbb a szenttrinitási és az ökörmindszenti monostoroknak adta.
Mozsgó. - Özv. Biedermann Ottóné kastélya.
Nágocs.
Nágocs. A siófoki vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 179, lakosai 1190, a kik közül 825 róm. kath. és 243 református. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Kapoly. Ősidők óta megült hely, a hol a községhez tartozó Csentei dülő éjszaki részén, a kapolyi erdő alatt, őskori nyomokra bukkantak. A község már a tatárjárás előtt fennállott. 1141138-ban villa Nagasu, 1264-ben villa Nagach alakban említik az oklevelek. 1208-1290 között a Győr-nemzetség Óvári-Kéméndi ágának voltak itt birtokai és 1230-ban az Osli-nembeli Osli ispánnak és az ugyanezen nembeli Móricznak is, a ki azonban itteni földjeit még 1230 előtt a csomai egyháznak adományozta. 1450-ben a tolnamegyei Daróvár tartozékai között találjuk. 1536-ban a Dombai családé volt. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstromban 30 házzal van felvéve. 1580-ban 32 házát írták össze a török adószedők. 1598-99 óta a Zichy család a földesura. 1715-ben mindössze 5 háztartást írtak benne össze. Jelenleg báró Rubidó Zichy Ivánnak van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melynek régibb, földszintes része kb. 200 éves, míg az emeletes részt Zichy Nep. János 1820 körül építtette. Van benne kb. 2000 kötetes régi könyvtár, a Zichy, az Erdődy és Rubidó családok egykorú arczképfestményei, régi berakott és faragott bútorok, régi ezüstveretű török nyergek és lószerszámok. A róm. kath. templomot 1757-ben Zichy József építtette és legutóbb báró Rubidó Zichy Iván restauráltatta és új toronynyal látta el. 1788 jan. 31-én és 1792 aug. 2-án a község országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A községben gazdakör és egy gőzmalom van, mely Fulmer Jánosé. Idetartozik: Jutom-puszta, mely 1397-ben Juton, 1450-ben Juthey alakban fordul elő, a tolnamegyei Daróvár tartozékaként. 1726-ban Gyutom alakban szerepel az összeírásban, Zichy Ádám birtokaként. A községhez tartozik még: Csillag-puszta és Tomé-puszta. Az utóbbi 1726-ban már szerepel s ekkor Zichy Ádámé. Az 1583. évi adólajstromban Nágocs és Miklósi között Kovászna helységet találjuk, mely ekkor Perneszi András birtoka volt.
Nágocs. - Gróf Rubidó-Zichy Iván kastélya.
Nagyatád.
Nagyatád. Rinyavölgyi magyar nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 451, lakosaié kb. 4000, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Eredetileg a magyar királynék birtoka volt. 1382-ben Erzsébet királyné, mint segösdvármegyei birtokot, mondja magáénak. 1389-ben is Segösdhöz tartozott. 1395-ben mindkét Atádot Kővágóőrsi Kis György nyerte adományul, 1396-ban azonban a király az itteni vámot, cserében a szomszédos Baráti helységért, visszavette tőle. 1403-ban Kis György fiainak hűtlensége következtében, Anthimi János kapta adományul, de 1405-ben a Batthyányak birtokában találjuk. 1475-ben Mátyás király e helységet minden idegen bíráskodás alól kivévén, egyedül földesurai hatósága alá helyezte és heti és országos vásárjoggal ruházta fel. 1475-ben Batthyány Boldizsár és egy Batthyány leánytól származó Alapi András szerepelnek birtokosaiként. 1477-ben Alapi István és Benedek, továbbá Batthyány Boldizsár új adományt nyertek a két Atádra. 1550-ben mindkét Atádnak Batthyány Kristóf volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adójegyzékben már 8, sőt az 1563-ikiban csak 3, az 1565-66-ikiban és az 1571-ikiben 12 házzal van felvéve. 1573-ban Czindery Pál nyerte adományul Miksa királytól. 1598-99-ben Pethő Kristóf volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben Atád és Kis-Atád helységeket találjuk felvéve és mindkettő a székesfehérvári custodia jószága volt. Az 1715. évi összeírásban Horvát- másként Nagy-Atád néven találjuk, ekkor 10 háztartását írták össze és őrgróf Turinetti Herkules József Lajos volt a földesura. 1722-ben a nagyatádi uradalmat Czindery Ferencz Ignácz kapja, a ki a Szentferenczrendet telepíti ide. 1740-ben részükre rendházat, 1761-ben pedig templomot épít, tornyát azonban csak 1843-ban toldották hozzá. 1768-ban az uradalom fiára, Rókus Ferenczre, száll, a ki 1792-ben elhalálozván, fia: Pál Ferencz, lesz a földesúr. 1823-ban az uradalom vétel útján Csuzy Pál cs. és kir. kamarás birtokába kerül 1856-ig. Ettől fogva többször gazdát cserélt. Jelenleg Lelbach Keresztélyé. Az 1880 nov. 9-iki földrengés a község házaiban tetemes károkat okozott. 1888-1912-ig itt állomásozott a székesfehérvári m. kir. méntelep negyedik osztálya. 1744 május 15-én Kis-Atád országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A községben az 1855-iki kolerajárványban közel kétszázan haltak el. 1857-ben a község negyedrésze leégett. 1903-ban állították fel Kossuth Lajos érczszobrát. 1906-ban a község egy 403 méter mély artézi kutat furatott, mely 26 C fokú kénes vizet szolgáltat. Az artézi víz hasznosítása czéljából részvénytársaság alakult, mely itt szép fürdőt építtetett. E fürdő 1911-ben gyógyfürdőjelleget nyert. A járási hivatalon kívül itt van a m. kir. dohánybeváltó hivatal és selyemtenyésztési felügyelőség is, továbbá zsinór és paszománygyár, téglagyár, lakatos és lemezárúgyár, czementárúgyár, gőzmalom, nagyatádi takarékpénztár, járási takarékpénztár, 115néptakarékpénztár, nagyatádi hitelszövetkezet, városi hitelszövetkezet, járási hitelszövetkezet, néptakarékpénztári hitelszövetkezet, polgári leányiskolai egyesület, vöröskereszt egyesület, izraelita nőegylet, athletikai klub, polgári olvasókör, ipartestület és iparos ifjúsági önképzőkör. A községhez tartozik: Döbrög-puszta, azelőtt Döbrő, mely 1726-ban már a Czindery családé volt. Idetartozik még: Péterpál-, János- és Margit-major.
Nagyatád. - 1. A volt méntelepi huszárlaktanya. - 2. Az ártézi fürdő. - 3. Részlet a dohánybeváltóhivatal telepéről. - 4. Az áll. népiskola és a Kossuth-szobor. - 5. A Széchenyi-tér a postaépülettel.
Nagybajom.
Nagybajom. Kaposvártól nyugatra fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 801, lakosaié 5034, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Jákó-Nagybajom. 1297-ben Boyon, 1357-ben Boyun alakban említik az oklevelek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1434-35-ben a Nagymartoni (Fraknói) grófok voltak a földesurai. 1440-ben mindkét Bayont Erzsébet királyné, mint a magvaszakadt Bajoni Imre birtokát, Zagorhidai Tárnok Demeternek adományozta. Az 1466-1483. években Korotnai János volt itt birtokos. 1536-ban Bajomi László és János, Ipoltfy János és Wárday Tamás mester, 1550-ben Wárday Zsigmond, Magyar Bálint és Horváth Péter, 1583-ben Lengyel Lőrincz, 1598-99-ben Koroknay János, Horváth Ferencz és Bucsányi Farkas voltak a földesurai. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben a Koroknay és a Topos családok jószágaként szerepel. 1699-ben már itt találjuk Sárközy Jánost is. 1703-1715-ben a Koroknay család volt a földesura, de ezenkívül, 1717 körül, még a Malik, a Beke, Szelestey, Bátsmegyei, Jámbor, Szily, Kovács és a Csanády családoknak is voltak itt részeik. 1721-ben a helység negyedrészét, Koroknya-, Lencsen- és Lók-pusztákkal együtt, gróf Rindsmaul Zsigmond nyerte adományul, kitől azonban ezt a birtokot 1723-ban Sárközy János vette meg, a ki még ugyanezen évben a lerombolt Koroknya várához tartozó összes birtokokat Nagy- és Kisbajomban megvásárolta és 1724-ben nejével együtt adományt nyert Szent-Ivánra (a mai Kiskorpád egy része) és Nagybajomban a Csanády Ferencz-féle részjószágra is. 1726-ban már az említett egész birtoknak Sárközy János volt a földesura. 1776-ban Sárközy Antal, Sáry Pál, Somssich Antal, Festetics Lajos, Paiss Boldizsár, Boronkay György, a Pálffy-örökösök, a Marton család, Sárközy Gábor, Ferencz, Juliánna, János, József és László, Gombay András, Sári Péter, Kultsár János, Szily Ádám, a Bakó, a Horváth, a Márffy és más családok voltak itt birtokosok. Jelenleg gróf Festetics Pálnak, Felsőbükki Nagy Györgynek, Igmándy Aladárnak, Sárközy Jenőnek és Imrének, Pataky Vinczének, Csorba Ferencznek és Sárdi Somssich Miklósnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. Itt töltötte gyermekkorát az 1760-as években Virág Benedek, a költő és történetíró, itt élt két évig (1798-99) Sárközy István vendégeként, Csokonai Vitéz Mihály és ide vonult, 1707-1812 között, élete alkonyán Pálóczi Horváth Ádám, a költő, a kinek neje Sárközy Jusztina volt. Ugyancsak 1734-ben Sárközy Jánosnál fordult meg vendégségben Bél Mátyás is. A róm. katholikusok ősi templomát a reformátusok elfoglalták ugyan, de 1717-ben visszavették tőlük. 1717 után azonban új templom épült. A mostani ref. templomot 1792-ben emelték. A ref. temetőben kisebb, törökvilágbeli palánk sánczai ma is láthatók. Ugyancsak a község közelében állott hajdan Koroknya (Korokna) vára, melynek sánczai még ma is láthatók. 1800 nov. 11-én a községet egy fellázadt önkéntescsapat feldúlta, mely akkor a fél vármegyét végigpusztította. Az 1855-iki kolerajárvány alkalmával körülbelül 200-300-an haltak el. Van a községben takarékpénztár, hitelszövetkezet, segélyegylet, kaszinó, polgári ifjúsági kör, földmíves olvasó kör és Krausz Albert és fiai czégnek gőzmalma. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Balaskó-puszta, Csikota-puszta, továbbá Felsőkak-puszta, mely 1423-ban a Bő-nemzetségből származó Laki Thúz, Létai, Kölkedi Messer és a Kürtösi családoké. 1449-ben a Laki Thúz, a Létai és a Szecsényi családok az urai. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatják a birtokába. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Anna lett a birtokosa, 1550-ben azonban már Alya Mátyás. 1726-ban Sárközy Jánosé, 1733-ban a Koroknay családé volt. - Homok-puszta, mint plebániával bíró falu, már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. - Koroknya-puszta eredetileg a Győr-nemzetség birtoka volt. Az 1346. évi osztálykor Dersfi Miklósé lett. A XV. században a Koroknyai (Korotnai, Koroknai) családé. 1510-ben már fennállott a Koroknyaiak vára, melyet 1555-ben Tújgon budai basa elfoglalt. A jobbágyfalu még 1543-ban megvolt s hihetőleg az 1555. évi ostrom alkalmával pusztult el. - Nagybalogd-puszta eredetileg a Guth-Keled-nemzetség birtoka. 1349-ben a Guth-Keled-nembeli Felső-Lendvai II. Miklós fiai, Amadé és János, e helységet a Szent-Trinitás és Kakonya 116nevű birtokokkal akarták elcserélni. 1466-1483 között Korotnai Jánosé. 1660-ban a Koroknay és a Topos családok jószága. 1703-ban is a Koroknay családé volt. 1726-ban Sárközy János birtoka. - Lók-puszta már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1466-1488-ban a Korotnai családé. 1703-1715-ben a Koroknay család szerepel itt. 1726-ban Sárközy Jánosé. 1733-ban ismét a Koroknayak birtoka. - Lencsen-puszta a középkorban Nemcsény néven falu volt, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben szintén előfordul. A Győr-nemzetség ősi birtoka, mely az 1346. évi osztály alkalmával az e nemzetségből származó Szerdahelyi Dersfi Péter birtokába került. 1550-ben Alya Mátyás és Székely Lukács voltak a földesurai. 1703 előtt puszta és a Koroknay családé, 1726-ban Sárközy Jánosé. 1733-ban ismét a Koroknay családé volt. Idetartoznak még: Setétkerék-, Agáczás-, Alsókak-, Égettakol-, Fehértó-, Földhíd-, Kis-, Madársára-, Sápa- és Újház-puszták, Pál-major és Sáritag. Itt feküdt hajdan Csikota község is, melynek helye és templomának nyomai maig is láthatók.
Nagybajom. - Sárközy Imre úrilaka.
Nagybajom. - Sárközy Jenő úrilaka.
Nagybábony.
Nagybábony. A tolnai határon fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 150, lakosaié 777, a kik leginkább ág. ev. és ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Nagybábony-Koppánymegyer. 1259-ben Babun alakban említik az oklevelek. Ekkor Karácsin fia, Péter, volt itt birtokos. A XIII. század végén Babunai Gergely comes fia: András és Koppány-nembeli rokonai, Miklós fiát Jánost, perrel támadták meg, mert több földet tartott elfoglalva, mint a mennyi őt megillette. 1334-ben Bábonyi Ugron özvegye és fia, Miklós, az urai. 1336-ban I. Károly király Igali Ivánka fiának, Pálnak, itt részbirtokokat adományozott, a melyek azelőtt Bábonyi Miklós és Istvánéi voltak. A XIV. század második felében az Ugali családnak is voltak itt birtokai. 1385-ben Ugali Erzsébet és Kapolyi Klára egyezségre léptek Bessenyő Mátyással, a kit a helység birtokába iktattak. Ugali Pál magvaszakadtával (1391-1401) ennek birtokai Kővágóőrsi Kis Györgyre szállottak. Ennek neje, Gutori Katalin, másodízben Csapi Andráshoz ment nőül, ki 1411-ben Bábonyra adományt nyert. 1428-ban Rozgonyi Istvánné, szül. Szentgyörgyi Czecziliát, 1438-ban a Batthyányakat, vérrokonaikkal: a Fajszi Ányosokkal együtt, újból beiktatták itt; de mindamellett a Rozgonyiaknak is voltak itt birtokaik, mert 1443-ban Rozgonyi János itteni birtokait a Csapláriaknak adta. 1444-ben a Batthyányak az Ányos családdal megosztozkodtak itteni birtokaikon. 1453-ban a Keszölczési családot iktatták a helység egy részébe, a melyet ezek Rozgonyi Istvántól vásároltak. 1460-ban Ugron Imre volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban 9, az 1573-74. éviben 10 házzal van felvéve. 1733-ban a Lengyel család, 1757-ben Nagy Benedek, 1763-ban Sallér István és Lengyel Borbála voltak az urai, 1767-ben pedig báró Maithényi János, Sallér István, Lengyel Imre, a Baranyay család, Krancsics Pál, Nagy Benedek, Mérey Károly és Lajos és a Nyitray család. 1835-ben a Lengyel család örökösei bírták. Jelenleg gróf Welsersheimb Zénóné, szül. báró Boden Karolinának van itt nagyobb birtoka. Az itteni ág. ev. templom 1830-32-ben, a ref. pedig 1784-ben épült. Az 1855-iki kolerajárvány a lakosságot megtizedelte. Van itt polgári olvasókör és egy benzinmotoros malom, mely Tóth Lajosé. A községhez tartozik: Szentimre-puszta, mely 1703 táján már fennállott és a Koroknay család birtoka volt.
Nagyberény.
Nagyberény. Tolna határszéli magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 101, lakosaié 1638, kik közül 1282 róm. kath. és 320 református. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Som-Nagyberény. E helység már az I. László királytól 1082 táján a veszprémi püspök részére kiállított megerősítő levélben előfordul. 1193-ban, a veszprémi püspökön kívül, a székesfehérvári János lovagoknak, a királyné népeinek és a Szalók-nemzetségnek is voltak itt birtokaik. 1232-ben a Szalók-nembeli Mihály itteni birtokát 50 márkáért eladta a veszprémi káptalannak. 1263-ban a királyné népeitől is vett itt birtokokat, de ismét eladta nekik. Az 1280. évi oklevél szerint a János lovagoknak, a királyné kulcsárainak és pinczemestereinek volt itt földjük. 1232-ben Kinus-Berin, 1289-ben már Nagyberény alakban említik az oklevelek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Magna Beren alakban találjuk fel. 1334-ben a veszprémi káptalané, mely még 1536-ban is a földesura volt. 1404-ben Zsigmond király hetivásár tartására adott jogot a helységnek. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstromban 32 házzal van felvéve. 1715-ben 11 háztartást írtak benne össze. 1726-tól szakadatlanul a veszprémi káptalan a földesura. A róm. kath. templom még a török hódoltságot 117megelőző időben épült, de a református templom a XVIII. századból való. A Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek kolostora és elemi leányiskolája 1898-ban épült. 1858-ban a falu fele, a ref. templommal, paplakkal és iskolával együtt, leégett. Van itt önkéntes tűzoltóegyesület és hitelszövetkezet. A községhez tartozik: Kisberény-puszta, a mely a középkorban falu volt, mely 1193-1229 között Somberény, 1341-1426 között Bikach, másként Farkberény és 1447-ben már Kisberény alakban fordul elő. 1193-ban a székesfehérvári János lovagok, 1229-ben a székesfehérvári káptalan, 1447-ben a székesfehérvári őrkanonok birtoka. A török hódoltság alatt pusztult el. Az úgynevezett Karahoma-dűlő a hódoltság idejében a törököknek telepük volt.
Nagyberki.
Nagyberki. Kaposmenti magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 158, lakosaié 1098, a kik magyarok és róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Mosdós, vasúti állomása helyben van. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolják fel. 1438-1483-ban Tolna vármegyéhez tartozott. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstromban csupán egy Berki nevű helységet találunk, a hol csak három házat írtak össze a török adószedők. 1726-ban Madarász László, 1733-ban Jankovics István, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, a XIX. század első felében a gróf Sehmiedegg család volt a földesura. Gróf Schmiedegg Kálmánnak 1855-ben bekövetkezett halála után a család itteni birtokai Csapody Pál kezébe kerültek. Ez a gróf Schmiedegg Kálmán egy községi "Aggápolda" czéljaira, vármegyei alapként kezelt, mintegy 5000 darab aranyat hagyott s néhány év multán már meg is valósul a hagyományozó akarata. Jelenleg gróf Vigyázó Sándornak van itt nagyobb birtoka és egy régi kastélya, melyet a gróf Schmiedegg család építtetett. Az uradalom 1793 jún. 6-án országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Van a községben önsegélyző szövetkezet, egy gőz- s egy nyersolajmotor műmalom. A határban emelkedik a Szalacskahegy, illetőleg a szalacskai földvár, honnan a sümegi állami "Darnay-múzeum" több termét megtöltő régiségek kerültek ki. Nagykiterjedésű platóját a gróf Vigyázó s nagyobb részben kisgazdák szőlői foglalják el. Legmagasabb pontján régi kis kápolna és egy 1769-ből való présház látható, mely utóbbi szép faragványokkal díszített, hatalmas tölgyfagerendákból van építve. Azelőtt gróf Niczky-féle birtok volt és az egyik gerenda felirata "N. K. Anno 1769" nyilván azt bizonyítja, hogy Niczky Kristóf idejében emelték. A várhegy maga részben kettős terraszszal bír. Az egyik része nehezen hozzáférhető meredek földtöltés, a másik, lankásabb részét egy alul hányt, szintén meredek, második terraszról védték. Ezen az oldalon mély pinczeüreg is van, belül füstös falakkal, de ez üreg hosszúságát és mélységét még eddig nem sikerült kikutatni. A hajdani földvár környékén számos áldozati domb és sírhalom látható, melyek szintén a fölkutatást várják. A határ egyik útját, mely egy vadregényes, mély völgyét hidalja át, "Sapkatöltés"-nek nevezik, hagyomány szerint azért, mert a tatárok sapkájukban hordták volna össze az egész, kb. 120 m. hosszú töltést, hogy azon átvonulhassanak. Valószínűbb, hogy e töltés a törökök műve.
Nagyberki. - Gróf Vigyázó Sándor kastélya. Jelenleg Erényi Ignácz bérlő lakása.
Nagycsepely.
Nagycsepely (azelőtt csak Csepely). A tabi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 204, lakosaié 989, kik közül 115 róm. kath. és 840 református. Postája Kötcse, távírója és vasúti állomása Karád. Első ízben a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére 1193-ban kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolják fel. Plebániája az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben már előfordul. 1445-ben a Csekekátai családnak voltak itt részbirtokai. Az 1473-1480. években a Kátaiak voltak a földesurai. 1536-ban a székesfehérvári káptalan, a veszprémi püspök, a lövöldi perjel, Sulyok Balázs és a Szent Miklósról nevezett társaskáptalan, 1550-ben pedig egyedül Pethő János birtokában találjuk. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint 8 házból állott. 1580-ban 18 házat írtak benne össze a török adószedők. 1583-ban a lövöldi perjel, 1598-99-ben a veszprémi püspökség birtoka volt. 1715-ben 15 háztartását írták össze. Ezen időtől kezdve a veszprémi püspök a földesura. A református templom 1784-ben az ősi templom helyén és köveiből épült. Az 1855-iki kolera a lakosság ötödrészét pusztította el. A községhez tartozik: Tekeres-puszta.
Nagydobsza.
Nagydobsza. A pécsi vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 120, lakosaié 682, kik közül 217 róm. kath. és 465 református. Postája helyben van, távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása Kisdobsza. 1277-ben két ily nevű hely fordul elő a segösdi kerületben, mely királynéi birtok volt. 118Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor plebániája is volt. A református egyház anyakönyvei szerint a helységet a mohácsi vész előtti korszakban cseh husziták szállották meg. Ők építették a templomot is, melynek köveit a törökök, Szigetvár eleste után, a vár helyreállításához használták fel. Az 1566. évi török kincstári adólajstrom szerint 20, az 1571-ikiben. 38 házból állott. Az 1598-99. évi adólajstromban az egyik Dobsza földesuraként a székesfehérvári káptalan szerepel. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatusé volt. 1692-ben Kisdobszával együtt Mathasek Andrásé volt. 1715-ben 17 háztartást írtak benne össze. 1726-ban gróf Nádasdy László, 1733-1807-ig a székesfehérvári custodiatus birtoka volt. 1807-ben I. Ferencz király a kegyes tanítórendnek adományozta s ezóta a rend a birtokosa. A mostani templom Nagydobszának az 1911. évben negyedízben megujított temploma, melynek éghető részei a XVIII. század elején villámcsapás következtében elégtek, de ismét felépült és 1808-ban megújították. A ref. egyház a XVI. században keletkezett, van is e századból eredő írott, énekes, úgynevezett Passios könyve, mely mű mint nyelvészeti emlék is értékes s mint ilyen, irodalmi szempontból ismertetve is volt. A községhez tartozik: Árkus-puszta (azelőtt Alsó-puszta), Felsőárkus-puszta (azelőtt Felső-puszta) és István-major.
Nagygomba.
Nagygomba (azelőtt csak Gomba). A balatonszentgyörgy-somogyszobi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 265, lakosaié 1518, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Marczali. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1470-ben a Berjegi család bírt itt földesúri joggal. 1550-ben Berjegi Domonkos, 1583-ban Korotnai János, 1598-99-ben Sándorffy Miklós volt a földesura, 1626-27. években pedig a Deső család. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstromban Kisgomba 4, Nagygomba 8 házzal van felvéve. 1580-ban Nagygombán 15, Kisgombán 5 házat írtak össze. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint Kisgombának Könczöl Mihály és Somogyi István, Nagygombának pedig több nemes volt a földesura. Egy 1703 táján készült összeírás szerint Kisgomba felét Thulmon Mihály, Nagygombát a Laskai család bírta. Az 1715. évi összeírásban csak egy Gomba nevű helységet találunk, mely a Thulmon családé volt. Ekkor mindössze 9 háztartását írták össze. 1726-ban és 1733-ban ismét két Gomba nevű helység fordul elő az összeírásban. Gomba a Dezseő családé, Kisgomba a Thulmon családé volt. 1767-ben Nagygomba a Dezseő családé. E család utolsó sarja, Judit (szül. 1791, † 1873) gróf Forgách Ferenczhez ment nőül s így a gróf Forgách család lett a földesura és jelenleg gróf Forgách Károlynak és gróf Forgách Francziskának van itt nagyobb birtoka. A községbeli 2 úrilak közül az egyiket a gróf Forgách, a másikat a Thassy család építtette. A róm. kath. templom 1755. évben épült, Dezseő Imre akkori földesúr áldozatkészségéből. Az itteni róm. kath. ifjúság ifjúsági egyletet tart fenn. A községhez tartozik Lók-puszta, mely a középkorban falu volt. 1449-ben a Bő-nembeli Laki Thúz, a Szőcsényi és a Létai családok birtoka. Az 1563. évi török kincstári fejadójegyzékben 6, az 1580. éviben 15 házzal van felvéve. 1583-ban Keresztúry György és Gomby János birtoka. 1701-1703 táján puszta és a Thulmon családé. 1767-ben jobbágyfaluként szerepel az úrbéri összeírásban s ekkor Káldy Jánosné, Thulmon Zsigmondné és Dánielné Gombos Tamás, Takács István, Pados János és Berzsenyi István voltak a földesurai.
Nagygomba. - Gróf Forgách Károly kastélya.
Nagykorpád.
Nagykorpád. Nagyatádtól éjszakkeletre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 195, lakosaié 1416, kik közül 410 róm. kath. és 975 ref. vallású. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Lábod. Már az 1232-37. évi pápai tizedjegyzékben is Corpad alakban fordul elő. A Korpádi család ősi birtoka, melyet Zsigmond király: Korpádi Jánostól, Istvántól és Pétertől, hűtlenségük következtében, elvett s János részét 1401-ben a Kanizsaiaknak, István és Péter részeit 1408-ban Gordovai Fancs Lászlónak adományozta. 1424-ben Gordovai Fancs László fiai: János, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1438-ban Hetési János itteni birtokait Albert király Guthi Országh Mihálynak és Jánosnak adta. 1455-ben Gordovai Fancs László fiai új adományt nyertek reá. 1464-ben Battyáni Alapi András a helységnek azt a részét, a melyet zálogban bírt, visszaadta Gordovai Fancs Gáspárnak. 1536-ban Fánchy Péter és János, 1550-ben Fánchy János és György voltak a földesurai. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 11 házból állott. Az 1571. évi adólajstromban Erdőkorpád alakban találjuk bejegyezve, ekkor 42 házzal. 1598-99-ben Török István volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi 119főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint az egyik Korpád Zankó Miklósé, a másik a székesfehérvári custodiáé volt. 1692-ben Zankó Miklós, 1703 táján Zankó Boldizsár is földesura. 1715-ben 28 háztartását írták össze. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady család, 1767-ben és 1776-ban báró Hunyady János volt a földesura és utána az újabb korig a báró Sina család. Jelenleg Mándy Sámuelnek van itt nagyobb birtoka, az övé a báró Sina családtól építtetett úrilak is. A református templom 1830-ban épült. Van itt hitelszövetkezet és Mándy Samu mezőgazdasági szeszgyára és gőzmalma. A községhez tartozik: Cserhát-puszta, Prépost-puszta, Bel-major és Ganajos-puszta. A község határában fekszik a Várdomb nevű terület, mely hatalmas körülsánczolt dombból áll. Rendeltetése ismeretlen. Valószínűleg a magyarok letelepedési idejéből való, de a törökök is felhasználták őrhelyül.
Nagyszakácsi.
Nagyszakácsi (azelőtt Szakácsi). Marczali járásbeli magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 388, lakosaié 2001, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Nemesvid és vasúti állomása Böhönye. Eredetileg a királyi szakácsok földje volt s a XV. században, a mikor a Szent Egyedről nevezett kupahegyi konvent itt határjárást tartott, Királyszakácsi néven is szerepel. Mindenszentek tiszteletére szentelt templomát 1378-ban említik, 1382-ben pedig plebániáját. 1401-ben két temploma volt; az egyik Szent Domonkos, a másik Mindenszentek tiszteletére és az előbbi közelében állott a Szent Domonkosról nevezett páloskolostor. 1466-ban Nagzakach alakban említik az oklevelek, ekkor már városi kiváltságokkal bírt. 1480-ban szintén városként szerepel. A XV. században köznemesek lakták, a melyeknek tagjai közül valók voltak a királyok udvari szakácsai. E családok közül a következők ismeretesek: Bakator (1380-1414), Gede vagy Gedefi (1382-1480), Póka vagy Pókafi (1382-1505), Soldos (1382-1428), Délczeg (1382), Tor (1382), Terpe (1401-1480), Vas (1401), Szakácsi (1402-1497), Kigyó vagy Kegyó (1425-1480), Fintha (1425-1463), Pokocz (1436), Veres (1436-1505), Tolvaj (1451-1505), Kecskés (1453-1471), Kacsó (1459), Kis (1461-1470), Széles (1461), Körtvély (1461), Tenke (1461), Fekete (1461-1505), Sávolyi (1461-1470), Külsőszakácsi Ivánka (1462-63), Nagyszakácsi (1463), Orros (1463-1505), Kozma (1463), Pálfi (1465-1505), Czevek (1465), Kakas (1465-1480), Vég (1467), Szabó (1470-1495), Denke (1470), Valkon (1470), Zereger (1470), Ágoston (1470-1502), Biró (1470), Korcz (1470), Kisszakácsi (1471), Recsek (1471), Csorna (1471), Pap (1475-1497), Egyedfi (1476), Szulai (1480-1505), Szöllős (1482), Hegedős vagy Hegedes (1492-1505), Miklósi vagy Miklós (1492-1505), Vidi Gondos (1495-1505), Kovács (1495-1497), Nagy (1495-1505), Ago vagy Agh (1495-1505), Lucza (1495), Kálmán (1497-1505), Katona (1505), Balka, Bellye, Besenyei, Bogdán, Bogyó, Bongolyag, Debrei, Ellyesse, Faber (Kovács), Facsiár, Györgyfi, Izdrai, Karai, Kisfaludi, Korotnai, Kőmíves, Patrohi, Sipos, Tót és Vidi. 1719 júl. 10-én pedig a következő családok kaptak nemességet: A Bakó, Hencsei, Kövér, Fekete, Maróti, Hajdú, Nagy, Kis, Kovács, Karácson és Császár. Közülök a Bakó, Fekete, Nagy és Császár családokon kívül a többieknek az ivadékai még itt élnek. Nemes község lévén, adóösszeírásban nem fordul elő. A községbeli úrilakokat a Csorba, a Hodászy, a Csonka és a Bakó családok építtették. A róm. kath. templom 1810 táján épült. 1848 őszén itt kisebb összeütközés volt a horvát határőrök és a nemzetőrség között, mely az utóbbiak győzelmével végződött. 1869-ben 42 és 1873-ban 36 ház égett itt le. A lakosok hitelszövetkezetet és olvasókört tartanak fenn. A határbeli egyik dűlőt "Barátoki" dűlőnek nevezik, mert itt feküdt a pálosok hajdani kolostora. A mai Nagyszakácsi mellett feküdt a középkorban Kölked, a hol már 1272-ben a királyné szakácsa lakott. Egy 1289-ben kelt oklevél is a királyné szakácsaitól lakott faluként emlékezik meg róla. 1337-ben Kulked, 1464-98. Zakachkelked alakban fordul elő. A XVIII. század folyamán lakosai átköltöztek a mai Nagyszakácsiba.
Nemesdéd.
Nemesdéd. A marczali járás magyar kisközsége, körjegyzőséggel. Házainak száma 355, lakosaié 1620, a kik r. kath. és ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója Nemesvid, vasúti állomása Komárváros és Böhönye. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1406-ban és 1418-ban Berzenczei Lorántfi György nyerte adományul. 1405-ben Deed, 1415-ben Dyd, 1453-76-ban Felseded alakban fordul elő. A XV. században a szakácsi pálosoké. 1487-ben Tolnai Bornemisza János alkincstartó birtoka. 1495-ben Feldéd alakban említik az oklevelek 120s ekkor a Patrohi család lakott itt. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban csak 1 házzal, az 1571. éviben már 16 házzal van felvéve. Az 1715. évi összeírásban nemesektől lakott faluként szerepel. 1719-ben a községben 9 család telepedett le és új szabadalomlevelet nyert III. Károly királytól. A XVIII. század közepétől az újabb korig a Stephaics család volt itt birtokos. A községbeli régi kúriát Stephaics József tábornok építtette Mária Terézia királynő korában s ez most Korcsmár Dénesé. Két temploma közül az egyik róm. kath., a másik református. Az utóbbi 1826-ban épült. 1846 okt. 15-én a helység vásárszabadalmat nyert V. Ferdinánd királytól. 1818-ban és 1826-ban a község teljesen leégett. Van itt hitelszövetkezet, gazdaszövetkezet, ipartársulat és 1 motoros malom. A községhez tartoznak: Kisdéd-, Tátika- és Vörösakoly-puszták.
Nemeske.
Nemeske. A pécsi vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 58, lakosaié 551, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája Görösgal, távírója Szigetvár, de a vasúti állomása helyben van. A középkorból csupán egy 1492-ben kelt oklevél emlékezik meg róla. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstromban 10 és az 1571-ikiben is 10 házzal van felvéve. 1660-ban a Zrinyi család birtokában találjuk. Egy 1701-1703 táján kelt összeírás szerint gróf Batthyány Ádám országbíró volt a földesura. Az 1715. évi összeírásban nemes községként szerepel, a hol 5 jobbágycsaládot is találtak. A Batthyány családtól 1850-ben Biederman bécsi bankár vette meg. Jelenleg Nádosy Eleknek és Stephaics Pálnak van itt nagyobb birtoka. A református templom 1792-ben épült. A falutól keletre fekvő dombot "Udvar"-nak nevezik. Itt, úgy látszik, az a vízivár feküdt, mely Tompa Istváné, Zrinyi Miklós lovas zászlótartójáé lehetett, a kinek a nevét örökíti meg az innen éjszakra elterülő Tompa-dűlő. A jelenlegi temetőben, sírásáskor, homokkőből kifaragott szárnyas angyalt, egyéb faragványokat és kőkoczkákat találtak, mely utóbbiakból nehányat a jelenlegi ref. templom padozatához használtak fel. A községhez tartoznak Görösgal- és Nemeske-puszták. Görösgal a középkorban falu volt, mely 1335-ben Geresgol alakban fordul elő. 1468-ban Görösgoli Battyáni Péter fia, Benedek, nyerte új adományúl. A török hódoltság alatt egy nahie (járás) székelye és erődített hely volt, a hol még most is sok török edénytöredéket találnak. 1552-53-ban a török őrség 167 emberből állott. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint a helység a Puskás-utczai részből, a hol 4, és a Nagy-utczai részből állott, a hol 6 házat írtak össze az adószedők. Az 1571-iki defterben is 10 házát találjuk feljegyezve. 1598-99-ben Batthyány Kristóf volt a földesura és 1692-ben Szabó István. 1701-1703 táján már puszta és Frankovics Jánosé, 1726-33-ban pedig Bátsmegyey Jánosé és Szily Márton örököseié volt és 1761-ben Szily Ádámé. 1856-ban a Gaal és a Dóczy családoké volt és jelenleg Nádosy Elek és Stephaics Pál bírják. A Nádosy Elek birtokán látható domb gazdag őskori lelőhely.
Nemeske. - Nádosy Elek úrilaka a Görösgal-pusztán.
Nemeskisfalud.
Nemeskisfalud. A balatonszentgyörgy-somogyszobi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 82, lakosaié 312, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben 1331-ben van róla okleveles adatunk, de további sorsa a XVI. század végéig ismeretlen. 1598-99-ben Dersfi Ferencz volt a földesura. 1660-ban Könczöl Mihály és Somogyi István bírták. Egy 1701-1703. és 1715. években készült összeírás szerint azonban már kizárólag nemesek lakták. A XIX. század közepén a Madarász család volt a helység legnagyobb birtokosa. A református templom 1863-ban épült. A község határában van a Rinya forrása.
Nemesvid.
Nemesvid. Marczali járási magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 324, lakosaié 1552, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van és vasúti állomása Komárváros. Első ízben az 1333-35. évi pápai tizedjegyzékben szerepel azután ismét 1456-ból van róla okleveles adatunk. Lakosai a középkorban a királyi szakácsok családjai voltak, kiknek 1495-ben az itteni birtokaik után fizetendő adóból 112 forintot engedtek el. Egy 1701-1703. és 1715. évekből való összeírás szerint nemesek lakták. A török világban a koppányi szandzsákhoz tartozott. Midőn 1566-ban Szenyér vára is török kézre került, az itteni bég a község lakosait Komár várához szállítandó épület-anyagok hordására rendelte ki, a nemesvidi nemesek azonban megtagadták az engedelmességet, mire a bég a török martalóczokat szabadította a helységre. A szatmári békekötés után III. Károly király megerősítette a helységet régi kiváltságaiban, 1827 okt. 26-án pedig országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A róm. kath. templom 1231797-ben, a kápolna 1889-ben épült. A lakosok takarékpénztárt, hitelszövetkezetet, róm. kath. olvasókört és takarékmagtárt tartanak fenn. Idetartozik: Kisvid puszta. A község határában feküdt a középkorban Szent-Kálmán falu, melynek Illés nevű plebánosa az 1333. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel már.
Németegres.
Németegres. Tolna vármegye határán fekvő magyar kisközség. Házainak száma 98, lakosaié 518, a kik róm. kath. vallásúak. Csak az 1536. évi adólajstromban találjuk először, a mikor Egrech alakban szerepel. Az 1563. évi török kincstári fejadójegyzékben Egrös alakban fordul elő 12 és 1573-74-ben 18 házzal. A XVII. században elpusztult. Az 1715. évi összeírás szerint hosszú ideig pusztán állott s csak 1713-ban települt, a mikor 6 háztartást írtak benne össze. 1733-ban a gróf Batthyány családé volt és 1762-ben gróf Batthyány Lajos nádoré. Utolsó földesura herczeg Batthyány Fülöp volt. Jelenleg herczeg Montenuovo Alfrédnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1781-ben épült.
Németlad.
Németlad. A barcsi vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 124, lakosaié 1125, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkorban csak egy Lad nevű helység volt itt (l. Magyarladnál). 1745-ben németek telepedtek le Ladra. Ekkor a helység két részre szakadt és ez a falu lett Németlad. A gróf Hoyos Miksa parkjához tartozó kis angol erdőben látható romok és szobormaradványok egy régi kolostor és templom nyomait mutatják. A hajdani kolostor birtoklását különben a Magyarlad határában fekvő Máriahegy és Pap-erdő is bizonyítani látszanak. Mindkét helységnek az újabb korig a Czindery család volt a földesura. Czindery Lászlónak 1860 jan. 24-én bekövetkezett halálával itteni birtokai báró Wenckheim Bélára szállottak és jelenleg gróf Hoyos Miksának és gróf Festetics Kálmánnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli szép kastélyt gróf Hoyos Miksa 1910-ben építtette. Van benne kb. 4000 kötetes könyvtár és sok szép Biedermeyer-bútor stb. 1875-ben és az 1880-as években majdnem az egész község a lángok martaléka lett. Van a községben ipartársulat, önkéntes tűzoltóegyesület, hitelszövetkezet és olvasókör. A határbeli Tolvajvölgyet hajdan sűrű erdő borította, a hol a régi betyárvilágban sok szegénylegénynek a búvóhelye volt. A községhez tartoznak: Gyöngyös-puszta, mely gróf Festetics Kálmáné, Mária-major, Tiltvány- és Szentmihály-puszták, a melyek gróf Hoyos Miksa birtokai. Szentmihály-puszta a középkorban falu volt, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1452-ben Csapi Máté itteni birtokait Páti Török Lászlónak zálogosította el. 1459-ben Csapi András volt itt birtokos. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstromban Lad-Szent-Mihály néven 8 házzal van felvéve. 1593-99-ben Istvánffy Miklós volt a földesura. 1733-ban puszta és a Hunyady családé volt. - Gyöngyös-puszta már egy 1703. év előtti összeírásban szerepel s ekkor gróf Széchenyi Györgyé. 1733-ban a Lengyel családé, majd a gróf Festetics család déghi ágáé lett. - A Németladtól keletre elterülő Vörösfai-dűlő Veresfalva (Veresfalu) emlékét őrzi. 1486-ban Dombai Ferencz birtoka és 1506-ban néhai Dombai Dávidé. 1598-99-ben Batthyány Farkas volt a földesura. A XVII. század elején teljesen elpusztult.
Németlad. - Gróf Hoyos Miksa kastélya.
Németújfalu.
Németújfalu. A szigetvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 111, lakosaié 599, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása Szigetvár. E helységet a Czindery család a XIX. század elején telepítette be németekkel, a kik azonban idővel teljesen megmagyarosodtak. A róm. kath. plebánia is ugyanakkor, 1803-ban, alakult. Czindery László halála után (1860) a család itteni birtokai báró Wenckheim Bélára szállottak. Jelenleg özvegy gróf Andrássy Aladárnénak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom egy része 1812-ben, a tornya 1840-ben épült. A malomárok-menti ú. n. Várhegy a török hódoltság korából való. A községhez tartozik: Szentmihályfa-puszta, mely özvegy gróf Andrássy Aladárné birtoka. Itt van a Czindery család egykori kúriája is, mely a XIX. század elején épült. A pusztán uradalmi gőzmalom is van.
Nikla.
Nikla. Magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 212, lakosaié 1446, a kik leginkább róm. katholikus vallásúak. Postája helyben van, távírója Marczali, vasúti állomása Öreglak. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő, ekkor tehát már plebániája is volt. 1395-ben Mikala, 1454-ben Mikla alakban említik az oklevelek. 1536-ban Miklay Ferencz volt a földesura. 1660-ban Könczöl Mihály és Somogyi István jószágaként sorolják fel. Egy 1701-1703. év előtti időből való összeírásban puszta és a Csoknay család birtoka. Az 1715. évi összeírásban új telepítvényként szerepel. 1726-1733-ban a Thulmon család, 1241767-ben Enessey Rozália, Káldy János özvegye, Thulmon Pál örökösei és Thulmon Zsigmondné, szül. Arumpruster Julianna, voltak a földesurai, 1773-76-ban a Thulmon és a Káldy családok, továbbá Berzsenyi Lajos és Barcza Mihály. Az 1806. év nyarától egész 1836. évi febr. 24-én bekövetkezett haláláig itt lakott Berzsenyi Dániel, a legnagyobb magyar ódaköltő, anyjától öröklött jószágán és az itteni temetőben van a sírja is, mely fölé Somogy vármegye közönsége 1860-ban emlékoszlopot emelt. Berzsenyi Dániel lakóháza jelenleg Berzsenyi Máriáé. Berzsenyi Sándor házában sok relikviát őriznek Dánieltől. Nevezetesen kardövét, vőlegényi díszmellényét, egy medaillonját és sok levelezését. A lakosok olvasókört tartanak fenn. A községhez tartozik: Berzsenyi-puszta (azelőtt Fischer-puszta), Hodosháti-hegy és Lajpzig-puszta.
Nyim.
Nyim. A kaposvár-siófoki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 93, lakosaié 450, a kik róm. kath. és református vallásúak. Postája Ságvár, távírója Ádánd, vasúti állomása Nagyberény-Som. Első ízben a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben fordul elő. Egy 1229-ben kelt oklevél szerint a székesfehérvári káptalannak is voltak itt földjei, de ezenkívül 1269-ben a királyi udvarnokoknak és pinczemestereknek is. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már ekkor plebániája is volt. 1428-ban Zsigmond király Rozgonyi Istvánnénak adományozta. A Rozgonyiak birtokukba is vették, de a János lovagok 1431-ben fentartották jogaikat e helységre. 1443-ban a Rozgonyiak birtoka. 1460-ban már Ugron Imréé. 1506-ban Perneszi Imre királyi jóváhagyást nyer itteni birtokaira. Az 1536. évi adólajstrom szerint Ispán Mihály, Perneszi Egyed, István özvegye, és Ugron Bernát voltak a földesurai. Egy 1701-1703 táján készült összeírás szerint Vörös János özvegye, 1726-ban a Lengyel és a Mérey családok, 1733-ban ismét a Lengyel család bírta. 1767-ben báró Maithényi János, Mérey Lajos s Károlyné és István, Spissich Sándor, Szalay András, Bóné Gáspár, Gussits Imréné és Nyitrai Sándorné voltak a földesurai. A XIX. század első felében Roboz Benedek, Szita Endre, Seckendorf báróné, Fekete Lajos, a báró Maithényi és a Csapody családok voltak itt birtokosok. Jelenleg Bálványosi Satzger Pálnak és Hetyey Jánosnénak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1825-ben, a református 1870-ben épült. A községhez tartozik Kási-puszta, melynek helyén feküdt a középkorban Kács falu. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka, később a Csák-nemzetség dudari ágáé. Az e nemzetségből származó Simon fia Mihály fia István magtalan halála után, 1302. évi febr. hó 18-án, a székesfehérvári káptalan előtt végbement osztály alkalmával, három részre osztották. Az egyik részét Herbon comes négy fia: Csák, Benedek, János és László, a másikat Móricz fiai: Sándor comes és Konrád comes, a harmadikat Gyárfás és Aladár nyerték. Herbon comes fiai, hogy itteni részüket megnagyobbítsák, csákberényi és a vajai részüket átengedték Móricz fiainak, a Mihály fia Istvántól maradt kási birtok másik harmadáért. Káson azonban 1424-ben még a Csák-nemzetség vérteskeresztúri vagy vértesszentkereszti apátsága, az óbudai káptalan és a székesfehérvári káptalan is birtokos volt. 1460-ban Kás felerésze Torvei Ugron Imre birtoka. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint Kásnak már ekkor plebániája is volt. Az 1701-1703. évi összeírás szerint már puszta és Vörös János özvegyének birtoka. Ez időtől Nyim sorsában osztozott.
Orczi.
Orczi. A kaposvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 70, lakosaié 470, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája Taszár, távírója és vasúti állomása Toponár. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1404-ben Orzy, az 1536. évi adólajstromban Orchy alakban fordul elő. Egy 1703 tájáról való összeírásban Zankó Miklós és Boldizsár birtoka, 1726-ban puszta és fele Wlassics Jánosé, fele pedig Szalay Ádámé. 1733-ban az Orczy család az ura. 1773-76-ban báró Orczy Lőrinczé volt. Jelenleg a kegyes tanítórendnek van itt nagyobb birtoka. A községbeli kúriát a báró Orczy család 1760-1770 között építtette. Ez most átalakítva a kegyes tanítórendé. A református templom 1737-ben épült s előbb 1856-ban, újabban pedig 1910-ben átalakították. A báró Orczy családnak itt kápolnája van, mely a XVIII. században épült. A községhez tartozik Tömörke-puszta, mely a középkorban jelentékeny falu volt. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolják fel, 1384-ben a Karádi család birtoka s ennek magvaszakadtával, 1427-ben, a Bocskai család kezére ment át. 1438-ban Hédervári Lőrincz nyerte adományul. Az 1575. évi török kincstári adólajstromban Tömörkén alakban fordul elő s ekkor csak 3 házból állott. 1701-1703 táján 125puszta és apátsági birtok. 1726-ban Keszthelyi Mihályé, 1733-ban Kámán Mihályé volt. Jelenleg szintén a kegyes tanítórend birtoka.
Orda.
Orda. Balatonboglártól délnyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 85, lakosaié 520, a kik r. kath. vallásúak. Postája és vasúti állomása Balatonboglár és távírója Szőllősgyörök. Első ízben szintén már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1536-ban Móré László volt a földesura. 1563 decz. 13-án Tahy Ferencz nyerte adományul; e család után, házasság révén, a Pribérdi Jankovics családra szállott. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltság-jegyzék szerint Csobáncz várának tartozékai között szerepel. 1676-ban Jankovics Péter itteni birtokait Vörös Pál csobánczvári kapitánynak zálogosította el. 1715-ben 8 háztartást írtak benne össze. Mindvégig a Jankovics család volt a földesura és jelenleg is gróf Jankovics Tivadarnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik Agarász-puszta.
Osztopán.
Osztopán. A kaposvár-fonyódi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 159, lakosaié 1344, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a tatárjárás előtti korszakban fennállott. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. 1317-ben a Guth-Keled-nembeli Amadé fia, I. Miklós, a Felső-Lendvai család őse, nyerte adományul I. Károly királytól. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is, egyházas helyként. 1417-ben az Osztopáni Perneszi család nyerte új adományul egyes részeit Zsigmond királytól. 1478-ban Perneszi Pál fiai, Zsigmond és Imre, voltak itt a földesurak és 1512-ben Perneszi Imre fiai: Miklós, Pál és István. Az 1536. évi adólajstrom szerint Zewld Péter, Perneszi Imre, István özvegye, Egyed és a Zalay család volt a földesura. 1660-ban is a Perneszi családé volt. 1715-ben a helységben 11 háztartást írtak össze és ekkor részben Babócsay Ferencz özvegyéé, részben a kincstáré. A helység tulajdonképen 2 gazdasági községből áll: Pernesz-Osztopán és Lengyel-Osztopánból, a hajdani birtokosaik után elnevezve. A kettőt csak egy patak választja el. A váraljai dűlőről, a hol még alapfalakra is bukkannak, azt tartja a hagyomány, hogy ott állott a Pernesziek várkastélya. 1726-ban és 1733-ban a Lengyel és a Perneszi családok birtoka. 1757-ben felerészben a Perneszi családé, felerészben Gaál Gáboré. A XIX. század első felében a Tallián, Siklósy, a gróf Forgách, az Illés, a Jeszenszky és a Bottka családok voltak a földesurai. Jelenleg Tallián Andornak és Siklósy Gyulának van itt nagyobb birtoka és az előbbinek csinos kastélya, melyet 1910-ben építtetett. A róm. kath. templom 1788-ban épült. Van a községben hitelszövetkezet és a Ring Lipót és Samu czégnek tégla- és cserépgyára. A községben hajdan tótok is laktak; emléküket csupán néhány tót dűlőnév tartja fenn. Ezek: Sándorica, Málica, Jakusavica, Umsica és Tarasica. A községhez tartoznak: Hermina-major, Felsőmalom, István-major, Krája-puszta és Viszak-puszta.
Osztopán. - Tallián Andor kastélya.
Öreglak.
Öreglak. A fonyód-kaposvári vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 239, lakosaié 1380, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1449-ben csak Lak alakban említik az oklevelek és ekkor a Bő-nembeli Laki Thúz, Létai és a Szecsényi (Szőcsényi) családok egyezkednek fölötte. 1484-ben, Laki Thúz Miklós halálával, másfelől testvérének Thúz Jánosnak hűtlensége következtében, Mátyás király a helységet Corvin Jánosnak adományozta; a király halála után azonban Thúz János fiai, Alfonz és Mátyás, 1494-ben kérvényt adtak be II. Ulászló királyhoz, hogy a tőlük elvett birtokokat adná vissza, de eredménytelenül, mert II. Ulászló 1500-ban utasította a székesfehérvári káptalant, hogy Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét vezesse be Lakvár és tartozékainak birtokába. II. Lajos Lak várát Butsányi Korláthkői Péternek adományozta, a ki 1526-ban Mohácsnál lelvén halálát, a várat özvegye vette birtokába, de Zápolyai János király a várat Bakits Péternek adományozta. Bakitstól viszont Enyingi Török Bálint vette el. Wárday Pál esztergomi érsek és kir. helytartó, 1542-ben, kevéssel rá, hogy Török Bálint Szulejmán fogságába került, elvette nejétől, szül. Pempflinger Katalintól, és Báthori Andrásnak adományozta. Ez adományozás ellen azonban Korláthkői Péter leányai tiltakoztak. Wárday érsek ekkor elrendelte, hogy Korláthkői Péter leányai: Anna és Erzse Lakvár birtokába és tartozékaiba beiktattassanak. 1548-ban Butsányi Korláthkői Erzse, férj. Nyáry Ferenczné, összes lakvári illetőségét átadta nővérének, Annának, férj. Ormosdi Székely Ferencznének. Korláthkői Annát 1549-ben vezették be Lakvárába és tartozékaiba. 1550 jún. 16-án Tahy Ferencz vette meg 1200 forintért. 1559-ben ő és neje, Zrinyi Ilona, a vár tartozékait is megvették. Tahy Ferencz egyik leányát, Margitot, Orsich Kristóf 126vette nőül. Leánya, Ilona, Jankovics Györgyné lett. Tahy Ferencz második leányát, Annát, Gyulaffy György, Csobáncz vár ura vette nőül s ekként a Tahy-örökség két részre vált. Gyulaffy László 1678-ban elzálogosította az ő részét Gorup Ferencz győri prépostnak, ez pedig zálogba adta öcscsének Péternek. Tőle, 1687-ben, Jankovics Péter váltotta ki s ekként Lakvár mindkét része a Jankovics családé lett. Az 1680. évi osztály alkalmával Jankovics István kapta. 1566-ban a vár török kézre került, a kik az 1568-69. évi zsoldlajstrom szerint 138, az 1628-29. évi zsoldlajstrom szerint 93 emberből álló őrséget tartottak a várban, Jankovics István 1697-ben kir. megerősítést nyert Lakvárra és tartozékaira. Élete alkonyát itteni kastélyában töltötte, hol 1708 máj. 25-én rácz rablók meggyilkolták. 1715-ben 16 háztartást írtak itt össze. Mindvégig a Jankovicsok voltak az urai és jelenleg Jankovics-Bésán Józsefnek van itt nagyobb birtoka és szép kastélya. A róm. kath. templom 1815-ben épült. A lakosok polgári olvasókört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Baráti-puszta, a Guth-Keled-nemzetség ősi birtoka, a melyet az e nemzetségből származó Felső-Lendvai I. Miklós még 1323 előtt a vasmegyei Ivánczért elcserélt. - Vasad-puszta, mely a középkorban falu volt, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Vosad alakban fordul elő. 1408-ban a Misel-nembeli Vörös János fiai: Illés, Dénes és Péter birtoka. 1726-ban már puszta és Jankovics Istváné, 1733-ban Lengyel Miklós özvegyéé. Idetartozik még: Baráti-szőllő, Lippa-puszta, Vasad-szőllő, Nagyszőllő és Öreglak-puszta.
Öreglak. - Jankovics-Bésán Gyula kastélya.
Őrtilos.
Őrtilos. Drávamenti magyar kisközség. Házainak száma 173, lakosaié 972, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Zákány, vasúti állomása Légrád. A XV. század közepén a Kanizsaiak kezében találjuk. A helység részei 1461-1471-ben a Debrentei Himfiak birtokába jutottak. 1550. évi adólajstromban Őr néven fordul elő, elhagyatott helyként és Zalai Kelemen a földesura. 1598-99-ben és 1626-27-ben Szalay Jánosé. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint több nemes lakta. 1726-ban is a Szalay családé volt. Később a Bogyay és a Szalay, majd a Márkus család volt a földesura. Jelenleg gróf Zichy Ödönnek van itt nagyobb birtoka. 1869-ben a helység teljesen leégett. Nevét a hagyomány az itt hajdan fennállott puskaporraktárnak és őreiknek tulajdonítja, kikkel idegennek tilos volt érintkezni. Az itteni Földvár-hegy is őrhelyül szolgált. A községhez tartozik Szentmihályhegy, hol ma is láthatók ama földsáncz nyomai, melyeket 1848 őszén Perczel Mór hányatott a magyar sereg ágyúinak védelmére. A horvát betörés alkalmával azonban a magyar hadakat a horvát sereg leszorította Szentmihályhegyről, mire Őrtilos lakossága is elmenekült. Asszonyvár-puszta már 1726-ban a Szalai családé volt. - Földvár a középkorban falu volt. 1380-ban fordul elő első ízben. 1446-ban a Marczaliakat és Zákányi László leányát iktatják birtokába. Az 1565-66. évi török kincstári fejadójegyzék szerint itt összesen egyetlen adóköteles házat találtak. Földváron még ma is találhatók téglatörmelékek és épületkőmaradványok. A hagyomány azt is tartja, hogy itt páloskolostor volt.
Őszöd.
Őszöd. Balatonszemestől délkeletre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 109, lakosaié 600, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Balatonszemes. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai közé sorolják fel. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már egyházas hely volt. 1368-ban a veszprémi káptalan birtoka. 1536-ban Fóris Ferencz, Décsy Antal, Eősze Gergely, Gyöke Ferencz és Boldizsár és a székesfehérvári őrkanonok voltak a földesurai. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstrom szerint ekkor összesen 6 házból állott. Az 1582-1599. években a tihanyi vár tartozékai között sorolják fel. Az 1626. évi adólajstrom több nemes birtokának mondja. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a székesfehérvári custodiátus birtoka. 1715-ben mindössze 4 háztartást írtak benne össze s ekkor a székesfehérvári custodiatusé volt. 1726-ben gróf Nádasdy Lászlóé, később, 1767-ben, ismét a custodiatusé. 1807-ben I. Ferencz király a kegyes tanítórendnek adományozta, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom 1895-ben, a református 1880-ban épült. Az 1855-iki kolerajárványnak a lakosság harmadrésze esett áldozatul.
Ötvös.
Ötvös. A budapest-fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 110, lakosaié 745, a kik leginkább reformátusok. Postája Kónyi, távírója Somogyszob és vasúti állomása Ötvös-Kónyi. E helység eredetileg a királyi udvarnokok birtoka volt. 1332-37-ben már plebániával is bírt. 1389-ben a segösdi uradalomhoz tartozott. 1395-ben Kővágóőrsi Kis György, a Batthyány család őse, 127nyerte adományul. Szent Mária tiszteletére szentelt templomát 1402-ben említik. 1403-ban Kis György fiai, Batthyány László és Albert, hűtlenségük következtében itteni birtokaikat elveszítették, s azokat Zsigmond Mihály a Tapsonyi Anthimieknek adományozta. A Batthyányak azonban hosszas per után 1405-ben visszanyerték birtokaikat. 1536-ban Pekry Lajos, 1550-ben Batthyány Mihály volt a földesura. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstromban 8, az 1571-ikiben 18 háza szerepel. 1573-ban Czindery Pál nyerte adományul. 1598-99-ben Batthyány Farkasé. Egy 1701-1703 táján készült összeírás szerint Ropoli Miklósé volt. 1715-ben Ötvöst és Kónyit együtt vették fel 15 háztartással. 1715-1720-ban Sárközy Jánosé. 1723-ban Kenessey István és neje, valamint Sárközy János és neje Sándor Zsuzsánna, nádori adományt nyertek reá, de akkor a helység elhagyott volt. 1733-ban Vizeki Tallián Józsefé, 1767-ben Lászlóé. A XIX. század első felében Tallián György, Horváth Imre és Botyka Lajos voltak a földesurai. Jelenleg Chernel Miklósnak és a Grubánovics-örökösöknek van itt nagyobb birtokuk. Valami erődített helynek a sánczai is láthatók itt. Állítólag kolostor állott itt, melyből földalatti út vezetett ki, bejárata még ma is látható a Somogyszob felé vezető mély hegyiúton. A községhez tartoznak: Petenye-, Szarkástó- és Szentkereszt-puszták.
Pamuk.
Pamuk. A kaposvár-fonyódi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 70, lakosaié 556, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Somogyvár. 1428-ban Banyk alakban fordul elő. Ekkor Osztopáni Bálint és fiai itteni birtokait a Perneszi család nyerte adományul. 1478-ban Osztopáni Perneszi Pál fiai, Zsigmond és Imre, voltak itt földesurak. A mai Pamuk helyén keresi Erdélyi László Gyrki falut, a melyről Incze pápa 1212-1215. évi levelei emlékeznek meg első ízben, a hol Albeus mesternek az 1237-40. években kelt összeírása szerint a szentmártoni apátságnak voltak birtokai. Mellette, a mai Pamuk és Somogyfajsz között, fekhetett Tepej, melyet már Szent László király összeírólevele is az apátság birtokai közé soroz. II. Paschalis pápa 1102-ben kelt megerősítő levele szerint a falunak temploma is volt. A mostani Pamuk 1700-1703 táján Sós Lőrincz és György birtoka. 1726-ban Muraközy Mihályé és Hadik Pálé, 1733-ban Muraközyn kívül Borda Pál volt a földesura. 1773-ban Rosty Lászlóné, szül. Borda Magdolna, Borda Antal, János, György, Erzsébet, Eperjesi Sámuel, Murlasy Mihály és Terézia voltak itt birtokosok. Jelenleg özv. gróf Széchenyi Imrénének és Gaál Jánosnak van itt nagyobb birtokuk. A községhez tartozik: Laska-puszta, Muczi-puszta, Tükör-puszta és Szokoláshegy.
Pat.
Pat. Zala vármegye határának közelében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 102, lakosaié 631, a kik róm. kath. és ág. ev. vallásúak. Postája Miháld, távírója és vasúti állomása Zalaszentjakab. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. A XV. században a Kanizsai család birtoka, mely család 1445-46-ban Bakonoki Török László várnagyuknak adta. Utódai azután Patról írták előnevüket. 1486-ban Mátyás király elvette Pati Török Lászlótól és Tolnai Bornemisza János alkincstartónak adományozta, ki azonban a királynál kegyelmet eszközölt ki Török László részére, sőt egyszersmind testvéréül fogadván, a helység felébe visszabocsátotta. 1536-ban a Pati Török család, a szentbenedeki prépostság, Both János, Szánthay János özvegye és Nádasdy Tamás voltak a földesurai, 1550-ben pedig Nagy Máté. 1700-1702 táján Nagy Tamás volt itt földbirtokos. 1776-ban puszta és Vrancsics Pál ezredes és Tahy Imre birtoka. 1822-ben Tolnai gróf Festetics Imre, 1830-ban gróf Festetics Miklós, 1833-ban gróf Zichy Károly volt a földesura és jelenleg gróf Zichy Bélának van itt nagyobb birtoka. Az evangélikus templom 1863-ban épült. 1848. év őszén Jellasich hadai vonultak át a községen. A községgel volt határos a középkorban Mátésfalva, melyről 1414-ben van első ízben adatunk. A XV. század első felében Pati Török László birtoka, aki előbb Korotnai János nádori ítélőmesternek adta zálogba, kitől Gredei Horváth Lőrincz, azután Szentjakabi Chernel Péter, majd 1480-ban Bajnai Both János kezére került. 1487-ben Bornemisza János vette zálogba.
Pata.
Pata. Szigetvártól éjszaknyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 64, lakosaié 425, a kik leginkább reformátusok. Postája Somogyapáti, távírója és vasúti állomása Szigetvár. 1283-ban Pathaa alakban említik az oklevelek. 1316-ban már plebánia-temploma is volt s ez az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1360. táján a Patai Porcz családé. 1390-ben Kaplaiak tartanak hozzá jogot. 1391-ben Alsáni Jánosé volt. 1431-ben Feledi János és Serkei Lorántfi György pörösködnek miatta. 1438-ban Marczali Miklós fiai, Imre és János, nyerték 128adományul. 1448-ban városi kiváltságokkal birt. A Marczaliak 1453-ban a Rozgonyiaknak zálogosították el, tartozékaival együtt, 2000 forintért. 1455-ben Marczali János a helység egy részét a toldii pálosoknak hagyományozta. 1464-ben a Rozgonyi család perel e helység miatt Garai Jóbbal, a ki 1470-ben jogtalanul iktattatta magát a város birtokába. Szent András apostol tiszteletére szentelt templomát 1455-ben is említik. Vámhely is volt. Az 1536. évi adólajstromban Pekry Lajosé volt. 1598-99-ben Székely Mihályé, 1660-tól az újabb korig a Kubinyi családé. A református templom 1794-ben épült. Az 1836-iki kolera alkalmával a lakosságnak több mint fele halt el. A községhez tartozik: Flóra-puszta. A határban feküdt Hosszúfalu, mely alkalmasint 1566-ban, Szigetvár ostroma alkalmával, pusztult el.
Patalom.
Patalom. Az igali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 37, lakosaié 226, a kik közül 160 róm. kath. és 66 református. Postája Magyaratád, távírója és vasúti állomása Répás-puszta. Középkori neve Patalon (Pothlon) volt. A Rátót nemzetség ősi birtoka, melyet az 1283. évi osztály alkalmával Lóránt nádor fiai, Mátyás és Rátót, az ugyanezen nemzetségből származó I. István, II. Lesták és I. Olivér fiainak átengedtek. Az 1378. és 1433. években a nyúlszigeti apáczák voltak itt birtokosok. 1407-ben Tolna vármegyéhez számították. Az 1536. évi adólajstrom szerint Nagy Antal volt a földesura. 1625-ben Bakacs Sándor, a keszthelyi vár főkapitánya kapott a pusztára nádori adományt. A később bárói rangra emelt család azonban a XVIII. század közepe táján fiágon kihalván, a birtok leányágon, 1749-ben, Niczky Judith férj. Bosnyák Mártonnéé lett, míg végre, ugyancsak női ágon, Szalay Júlia útján Kacskovics Ágoston birtokába került. 1726-ban Nyitray Ádámé, 1733-ban az özvegyéé. 1767-tól a Bosnyák család bírta. 1856-ban a Bosnyák-örökösök és Kacskovics Ágoston voltak itt birtokosok. Jelenleg Gyulai Gaal István cs. kir. kamarásnak van itt nagyobb birtoka. Van a községben ifjúsági daloskör. Idetartozik: Gál-major, Gyulai Gaal István csinos kastélyával.
Patalom. - Gaal István úrilaka.
Patcza.
Patcza. Kaposvártól délre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 46, lakosaié 220, a kik leginkább reformátusok. Postája Zseliczkisfalud, távírója és vasúti állomása Kaposvár. 1252-ben Poczyta, 1374-ben Pochcha, 1394-ben Pachya alakban említik az oklevelek. 1456-ban Ipoltfalvi Miklós nyerte új adományul. Az 1550. évi adólajstromban Szent-Benedekkel együtt fordul elő. Az 1598-99. évi adólajstromban két Padcza nevű helységet találunk. Az egyik Gereczy Bertalané, a másik Batthyány Kristófé volt. 1660-ban a Koroknai és a Topos családok jószága. 1703 táján még a Koroknai családé volt. 1715-ben csak négy háztartást írtak benne össze. 1726-ban már a kaposfői Szent Benedekről czímzett prépostságé, mely az újabb korig volt a földesura. Jelenleg a vallásalapnak van itt nagyobb birtoka. A református templom 1865-ben épült. A községhez tartozik Jégfatelep, a hol a Sárosi czégnek gőzmalma van. Patczától nyugatra fekszik Csókakő-puszta, melyet 1456-ban Ipoltfalvi Miklós nyert adományul.
Patosfa.
Patosfa. Szigetvártól éjszaknyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 97, lakosaié 724, a kik nagyobbrészt róm. katholikusok. Postája és távírója Németlad, vasúti állomása Németlad-Gyöngyös-puszta. 1486-ban Pathosfalwa alakban fordul elő; ekkor Dombai Ferenczé volt. 1493-ban Kornis Mihályné, a ki Dombai leány volt, birta, melyet azonban az Enyingi Török családnak adott el. 1506-ban a néhai David család itteni birtokait adományozta el II. Ulászló király. A XVIII. században a Szily és a Végh családok voltak az urai. Később a Czindery, majd a Végh családé lett. A XIX. század elején a gróf Somssich család birtokába került. Jelenleg gróf Somssich Józsefnek van itt nagyobb birtoka és kastélya, melyet 1872-ben építtetett. 1881-ben földrengés volt itt, de csak két ház dőlt össze. A határ déli részén, a Pusztaszentegyházi-dűlő helyén, feküdt hajdan Dorog helység, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. Az 1536. évi adóösszeírásban is megtaláljuk. 1598-99-ben Komornik Gáspár volt a földesura. A hagyomány szerint e helységet Szigetvárról ágyúzták halomra. Patosfától délre találjuk Datfa-pusztát, mely 1493-ban Dadfalva alakban fordul elő, a mikor az Enyingi Török család birtokába került. 1506-ban a Dombaiaknak is volt itt jószáguk.
Pátró.
Pátró (azelőtt Nemespátró). A csurgói járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 196, lakosaié 828, a kik leginkább ág. ev. vallásúak. Postája Surd, távírója Iharosberény, vasúti állomása Csurgó. Első ízben 1296-ból van róla okleveles adatunk. 1406-ban és 1418-ban a Pécz-nembeli Berzenczei Loránt fia, György, nyerte adományul. Sorsa ezután hosszú ideig ismeretlen. A XVII. században 129már több nemes lakta s így szerepel egy 1710 tájáról kelt összeírásban is. E családok sarjai: Dömötörffy Márton, János, másik János, továbbá Gergely és György, Győrffy György, Balázs és Mihály, Bebök Mihály és másik Mihály, Szakáll Márton és István, végül Bolla István, 1719 jún. hó 16-án királyi megerősítő levelet nyertek itteni birtokaikra. Később más nemescsaládok is telepedtek a községbe, mint a Bögri, a Bolla, a Fekete, a Daxner és a Smodits családok. Az 1715. évi összeírásba is nemes községként van felvéve. Az evangélikus egyház még a XVII. században alakult. Régi templomuk a török hódoltság idejében épült, de 1731-ben új templomot emeltek, míg a mostani 1869-ben épült. A határbeli Patai-dűlőn feküdt a hagyomány szerint a középkorban Pata község. A Góriczai dűlőben feküdt hajdan Pátró falu és a hagyomány szerint a török hódoltság alatt pusztult el.
Pettend.
Pettend. A barcs-pécsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 57, lakosaié 234, a kik leginkább reformátusok. Postája és távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása Szigetvár. Eredetileg a Marczaliak birtoka, a kik 1390-ben Bizei Pétert testvérükké fogadván, e helység birtokában részeltették. 1449-ben a Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok birtoka. 1493-ban Kornis Mihályné bírta, a ki Dombai leány volt. Itteni birtokait azonban az Enyingi Török családnak adta el. 1496-ben a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. 1536-ban a székesfehérvári őrkanonok volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban 10 házzal van felvéve. 1566-ban 9 és 1571-ben 20 házát írták össze. Az 1598-99. és 1660. évi összeírásokban is a székesfehérvári őrkanonok szerepel földesuraként. 1692-ben Király Ferencz birtoka, 1726-ban gróf Nádasdy Lászlóé. 1733-tól kezdve ismét a székesfehérvári custodiatusé. 1807-ben I. Ferencz király a kegyes tanítórendnek adományozta, mely jelenleg is a helység legnagyobb birtokosa. A református templom 1864-ben épült.
Péterhida.
Péterhida. A Rinya mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 93, lakosaié 569, a kik leginkább róm. katholikusok. Postája, távírója és vasúti állomása Babócsa. A Tibold-nemzetség ősi birtoka, mely az 1231. évi osztály alkalmával I. Bodor három idősebb fiáé: Jakabé, Kozmáé és Petkéé lett. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. 1536-1550 között a babócsai plebános és Báthori András voltak a földesurai. 1598-99-ben Nádasdy Ferenczé. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzékben Péter-hídja Szent-György várának tartozéka. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul I. Lipót királytól. 1715-ben 11 háztartást írtak benne össze. Egész a legújabb korig a gróf Széchenyi családé volt. 1848 őszén Jellasich hadából egy granicsárcsapat támadta meg a községet, de az itteni nemzetőrök és népfelkelők visszaverték a támadást. 1889-ben a község felerésze leégett. Van a községben polgári olvasókör és Rahatics Gézának egy modern berendezésű vízimalma.
Pogányszentpéter.
Pogányszentpéter. A csurgói járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 125, lakosaié 752, a kik közül 487 róm. kath. és 270 ág. ev. vallású. Postája és távírója Iharosberény, vasúti állomása Csurgó és Nagykanizsa. Azt a területet, a hol a mai helység fekszik, eredetileg Stregench és Stergench alakban említik az oklevelek. 1381-ben a Szent Péter apostolról nevezett itteni páloskolostoré volt. Alapítója a Kanizsai család. A körülötte keletkezett helységet 1410-ben Szentpéterfalva, 1412-ben Németiszentpéter alakban említik az oklevelek. 1420-ban a pálosok az egész helységet nyerték adományul. Egy 1501. évi oklevél szerint a monostor a helység közelében egy dombon épült, melyet maig is Klastromi-dűlőnek neveznek. Az 1536. évi adólajstrom szerint a helység még ekkor is a pálosoké volt. 1550-ben azonban már Nádasdy Tamás volt a földesura. A XVIII. század elején a Malik család birtokába került. 1749-ben Malik János, 1767-ben és 1773-ban Malik Gábor birtoka. A XIX. század első felében az újabb korig az Inkey család volt az ura. Jelenleg Kendeffy Gábornak és Lajosnak van itt nagyobb birtokuk. A községhez tartoznak: Magasd-, Újmagasd-, és Útszéli-puszták. Magasd-puszta a középkorban falu volt, mely 1356-ban Mogas, 1446-ban Magasy alakban fordul elő. Ekkor a Moróczhelyi Farkas családé. 1468-ban a család itteni birtokait Csapi Andrásnak vetette zálogba. Az 1550. évi adólajstromban Desew (Dezső) Miklós, Rajky Gábor, Huszár János és Podgoriay István voltak a földesurai. 1726-ban már puszta és Inkey János birtoka.
Poklosi.
Poklosi. Szigetvártól éjszaknyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 73, lakosaié 403, a kik leginkább református vallásúak. Postája Somogyapáti, távírója 130és vasúti állomása Szigetvár. 1431-ben Pata város tartozékai között szerepel s ekkor Feledi János és Serkei Lorántfi György pörösködnek miatta. 1453-ban a Marczaliak elzálogosították a Rozgonyiaknak. 1455-ben Marczali János a toldii pálosoknak hagyományozta. 1470-ben Baranya vármegyéhez tartozott. Az 1536. évi adólajstromban a patai uradalom tartozékaiként szerepel. Az 1571. évi törökkincstári adólajstromban Poklostő alakban fordul elő, 15 házzal. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint már Kubinyi László birtoka. 1692-ben Kun Péteré. 1701-1703 táján ismét a Kubinyi család birtokában találjuk. 1715-ben csak 8 háztartást találtak benne s ekkor Akay István volt a földesura. 1726-ban a Szalay családé volt, de 1733-ban ismét a Kubinyiaké, kik az újabb korig bírták. A község lakosai gazdakört tartanak fenn.
Polány.
Polány. Az igali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 150, lakosaié közel ezer, a kik nagyobbrészt róm. kath. vallásúak, de az evangélikusok száma is kb. 260. Postája, távírója és vasúti állomása Felsőmocsolád. Már a tatárjárás előtti korszakban fennállott. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. Az 1411-1479. években Farkpolyán alakban fordul elő. 1536-ban Török Bálint, az Ispán család és Dereskei Pál voltak a földesurai. Később elpusztult és 1720-ban még pusztán állott, noha a török hódoltság után több ízben kezdett települni. A XVIII. században a Niczky család birtokába került. Később a Gludovácz családé lett, melynek itteni birtokait 1845-ben a Mille család vásárolta meg, kiknek tagjai közül Aloisia, Békeffy János neje lett. Ez 1870-ben megvásárolta nejétől a birtokot s 1893-ban Réczei Békeffy Istvánnak hagyományozta, azzal a kikötéssel, hogy nevelt fia, Bogyay Ferencz, a birtokot 12 évig bérelje. Az evangélikusok itteni temploma 1881-ben épült. A községhez tartozik: Antal-puszta, mely nevét Mille Antaltól, a község utolsó földesurától vette.
Polány. - Bogyay Ferencz bérlő lakása.
Porrog.
Porrog. Csurgóhoz közel fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 125, lakosaié 675, a kik leginkább evangélikusok. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Csurgó. Csak a XVI. századbeli adólajstromokban van róla adatunk. 1536-ban Lakkal együtt írták össze s ekkor Laky Lázár özvegye, Kaczor János, Török Ferencz, Bagody Ferencz özvegye, Horváth Lukács, Huszár Kálmán fiai, Septey István, Laky János és Farkas Mihály voltak a földesurai. 1550-ben Török Ferencz és György, Huszár János és Laky Lázár özvegye bírták. Az 1552-54. évi török hadjáratok alatt elpusztult és 1565-66-ban mindössze 1 házat találtak benne a török adószedők, 1571-ben pedig 6 házat. 1598-99-ben Batthyány György volt a földesura, 1626-27-ben pedig a Hollósy család. 1700-1702 táján a Saicz családé volt. 1715-ben is csak 3 háztartást írtak benne össze. 1726-ban és 1733-ban Malik Ferencz, 1767-ben Bezerédj Károly özvegye, szül. Bogyay Judit és Kelcz Ignáczné, szül. Preszek Mária, birtokában találjuk. 1773-ban Malik László és Kelcz Ignácz, 1776-ban Malik László, továbbá a Póka, a Hochreiter, a Kanisay és Simonovics családok voltak itt birtokosok. A XIX. század első felében Hochreiter Ambrus, Török Pál és gróf Festetics György voltak a földesurai és jelenleg herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka. 1878-ban a fél falu leégett. A községhez tartozik Ikló-puszta. A mai Porrog szomszédságában feküdt a középkorban Lak helység, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. 1550-ben még megvolt, de kevéssel azután elpusztult.
Porrogszentkirály.
Porrogszentkirály. Csurgótól éjszaknyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 148, lakosaié 802, a kik közül 193 róm. kath. és 575 ág. ev. vallású. Postája Porrog, távírója és vasúti állomása Csurgó. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1550-ben Török János birtoka. 1583-ban a Zrinyi család volt a földesura. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstrom szerint csak 3, 1571-ben 12 házból állott. 1715-ben 11 háztartását írták össze. 1715-ben őrgróf Turinetti Herkules József Lajosé. 1773-ban már Festetics Kristófé és jelenleg is herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka. Az evangélikus templom 1843-ban épült. Van a községben hitelszövetkezet és egy gőzmalom, mely Balogh Jánosé.
Porrogszentpál.
Porrogszentpál. Csurgótól éjszaknyugatra eső magyar kisközség. Házainak száma 46, lakosaié 231, a kik leginkább evangélikusok. Postája Porrog, távírója Zákány és vasúti állomása Csurgó vagy Zákány. 1447-ben Kyszenthpal alakban fordul elő. A XV. század közepén a Kanizsaiak kezében találjuk. 1461-71-ben Zenthpal alakban fordul elő s ekkor a Debrentei Himfi család birtokába jutott. 133Az 1486-88. években a berzenczei uradalomhoz számították. Az 1536-1550. évi adólajstromokban Kys-Zent-Pal alakban fordul elő s ekkor Zalay Kelemené volt. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstromokban csak egy házzal van felvéve. 1598-99-ben Dersffy Ferencz volt a földesura. 1757-ben már puszta és Szalay János birtoka. 1776-ban Seger (Siger) Imréné volt a földesura és később a gróf Zichy család birtokába került. Utolsó földesura gróf Zichy Ödön volt. Jelenleg nagyobb birtokos nincs a helységben.
Potony.
Potony. A Drávától éjszakra fekvő kisközség. Házainak száma 62, lakosaié 760, a kik közül mintegy 60 magyar, a többi horvátajkú és róm. kath. vallású. Már a XIV. században megvolt. 1376-ban Poton alakban említik az oklevelek. Előfordul az 1536., 1598-99. évi adólajstromokban, úgyszintén az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is. 1715-ben 6 háztartást találtak itt. 1598-ban a szentmártoni apátság, 1660-ban a zseliczszentjakabi apátság birtoka, a legújabb korig, de jelenleg a m. kir. közalapítványi uradalomnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Potony-puszta. Potony mellett feküdt hajdan Gerenda falu, mely az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben még előfordul, később azonban elpusztult.
Pusztakovácsi.
Pusztakovácsi. Marczali járási magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 135, lakosaié 1402, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Somogyfajsz és vasúti állomása Osztopán. E helységről csak a török hódoltság utáni korszakból vannak adataink. Egy 1703. év előtti összeírásban puszta és Kovácsy alakban fordul elő, a Koroknay család birtokaként. 1726-ban Sárközy Jánosé, 1733-ban ismét a Koroknay családé. 1767-ben már jobbágyfalu volt. Ekkor Farkas Sándor, Thulmon Pál, Árvay László, Kovács József, Vörös Antal és Ányos Ignácz voltak a földesurai, 1835-ben Bogyay László és Péter, majd Barcza Ödön és Vörös Sándor. Jelenleg Barcza Ödönnek, Juhász Kálmánnak, Vörös Lajosnak, Márffy Józsefnek, Jankovics-Bésán Gyulának, Kund Gusztávnak, báró Pongrácz Matildnak, Jeszenszky Bélának és özvegy Regdon Lajosnénak van itt nagyobb birtokuk. A róm. kath. templom 1777-ben épült. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Alsó-, Közép- és Felsőkölked, Kis- és Nagykürtös, Béla-major, Kacskovics-, Prósza- és Regdon-puszták. Kölked-puszta a középkorban falu volt, mely eredetileg a somogyi vár tartozéka és királyi várbirtok volt. 1274-ben IV. László király a somogyi vár tartozandósága alól kivette és János fia Trepknek adományozta. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1484-ben Kölked és Tormáskölked helységek Lak (Öreglak) tartozékai között szerepelnek. 1475-ben Szentandráskölked nevű faluról emlékeznek meg az oklevelek; e falunak Szent András tiszteletére szentelt temploma volt. A hódoltság alatt elpusztult. Egy 1703. évi összeírásban már puszta és Nagykölked néven fordul elő, a Koroknay család birtokaként. 1726-ban Sárközy Jánosé volt. 1733-ban Kiskölked Jankovics Istváné, Nagykölked a Koroknay családé. 1773-ban Kiskölked még szerepel, de Nagykölked már nem fordul elő.
Pusztaszemes.
Pusztaszemes. A tabi járásban fekvő kisközség. Házainak száma 65, lakosaié 493, a kik között 140 magyar és 353 németajkú és leginkább róm. kath. vallású. Postája Kereki, de távírója és vasúti állomása helyben van. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. A XV. században a Marczaliaké, a kik itteni birtokaikat 1461-ben Keményfalvi Török Ambrusnak zálogosították el. 1465-1492-ben az Ujlaki család birtoka. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. Az 1536. évi adólajstromban Waralyazemes alakban fordul elő. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstromban is ebben az alakban van felvéve 7, 1573-74-ben pedig 12 házzal. Az 1583. évi adólajstromban Kis-Szemes néven fordul elő s ekkor Ungnád Kristófé volt; utána a Nádasdyak birtokába került. 1677-ben lakatlan helységként Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1733-ban is még puszta és gróf Széchenyi Zsigmondé. A jelenlegi helység első lakosait 1778-ban telepítette a gróf Széchenyi család kőröshegyi uradalmi tiszttartósága. Az első települők mind németek voltak, kiknek utódai részben megmagyarosodtak. Jelenleg gróf Széchenyi Viktornak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1860-ban épült. A községhez tartozik: Czifra-major, Kapásihegy és Kishegy.
Pusztakovácsi. - Márffy József úrilaka.
Ráksi.
Ráksi. Igaltól délre eső magyar kisközség. Házainak száma 139, lakosaié 793, kik közül 576 róm. kath. és 186 ág. ev. vallású. Postája és távírója Igal, vasúti állomása Mernye. 1272-ben villa Rakusi alakban említik az oklevelek s ekkor a nyúlszigeti apáczáké volt. 1398-ban Rakossy, a XV. században Raxi alakban 134fordul elő. 1429-ben már plebániája is volt. 1536-ban Dombai János, 1550-ben Dersfi Farkas volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstrom szerint 12, az 1573. és 1580. években 18 házból állott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a veszprémi püspökség birtoka. Az 1715. évi összeírásban a puszták között találjuk s ekkor a gróf Batthyány családé, de később már a veszprémi püspökség birtoka, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom 1872-ben épült. A községhez tartozik: Raksi-puszta (azelőtt Imréd-puszta), mely szintén a veszprémi püspökségé.
Révfalu.
Révfalu. Drávamenti kisközség. Házainak száma 33, lakosaié 192, a kik 17 magyar kivételével, horvátajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája Drávafok, távírója Lakócsa és vasúti állomása Baranyasellye. E helységről csak a szatmári békét követő korszakban vannak adataink. 1726-1733-ban a gróf Rindsmaul család, 1767-ben, az úrbéri rendezéskor a Petrovszky család volt a földesura. A XIX. század első felében a kamara birtokában találjuk. Jelenleg gróf Draskovics Ivánnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Csali-puszta és Madraczi-telep.
Rinyabesenyő.
Rinyabesenyő. A nagyatádi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 52, lakosaié 630, kik közül 355 róm. kath., 266 pedig ref. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása Lábod. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul, ekkor tehát már plebániája is volt. Az 1536. évi adólajstrom szerint Wárday Tamás, Orczy János, Öszpötey Ferencz és Dereskei Pál voltak a földesurai. Az 1550. évi adólajstromban két ily nevű helységet találunk. Az egyikben Magyar Bálint, Porkoláb Márton, a másikban Wárday Zsigmond voltak birtokosok. Az 1565-66. évi adólajstromban csak 4, az 1571. éviben 5 házzal szerepel. Egy 1703. év előtti összeírás szerint puszta s ekkor a Koroknay családé volt. 1726-ban Sárközy Jánosé, de 1733-ban ismét a Koroknayaké. 1773-ban és 1776-ban még mindig puszta és Öszpötével együtt a Koroknay és a Topos családok birtoka. Később önálló községgé alakult. A XIX. század első felében a Somssich, a Czindery és a gróf Festetics családok voltak a földesurai. 1860-ig Nagyatádi Czindery László és 1867-ig Visák Antal bírták a helységet. Czindery László itteni birtokait báró Wenckheim Béla örökölte. Jelenleg gróf Somssich Jánosnak, gróf Festetics Kálmánnak és Vilmosnak, továbbá 1902 óta Darnay Gézának és Kajetánnak van itt nagyobb birtokuk. A róm. kath. templom 1888-ban épült. A községhez tartozik: Öszpöte-puszta, mely a középkorban falu volt. Az 1550. évi adólajstromban Eszpetey György és Porkoláb Márton voltak a földesurai. Az 1703-1733. években a Koroknay családé, de 1726-ban Sárközy Jánosnak is voltak itt birtokai. Nagyszállás-puszta (azelőtt Inakod), mely a középkorban szintén falu volt. Az 1536. évi adólajstrom szerint Ipoltfy János és Wárday Tamás voltak a földesurai. 1703 táján puszta és részben Zankó Miklós és Boldizsáré, részben a Koroknay családé. 1726-1733-ban a Dobyak birtoka. Később a gróf Somssich családé lett, mely ma is bírja. Sziágy-puszta a XVI. században szintén falu volt, mely az 1571. évi török kincstári adólajstromban Szihágfalva alakban fordul elő; de ekkor már csak 3 házat találtak benne az összeírók. Idetartozik még Czukor-puszta is.
Rinyahosszúfalu.
Rinyahosszúfalu (azelőtt csak Hosszúfalu). Rinyamenti magyar kisközség. Házainak száma 72, lakosaié 392, a kik leginkább reformátusok. Postája, távírója és vasúti állomása Lábod. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1369-ben Huzyufalw alakban fordul elő. Az 1536. évi adólajstromban Thury Mátyás, Porkoláb Márton, Perneszi Ferencz és Zöld Péter szerepelnek földesuraiként, 1550-ben pedig Porkoláb Márton és Fewld István. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban 6 házzal szerepel, 1571-ben pedig 8 házzal. 1660-ban Zankó Miklós jószága s úgy látszik, hogy ekkor már puszta volt. Egy 1703. év tájáról való összeírás szerint Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. Az 1715. évi összeírás megjegyzi róla, hogy sokáig puszta volt s csak két év óta kezd települni. 1726-ban özv. Balogh Jánosné, szül. Szentandrásy Erzsébet birtoka. 1733-ban már a Hunyadyaké. Az 1848-1856 közötti években a gróf Hunyadyak birtokait báró Sina Simon vásárolta meg. Tőle veje, herczeg Ypsilanti, azután ennek veje, herczeg Hohenlohe, örökölte. Jelenlegi birtokosa Mándy Sámuel. A református templom 1855. évben épült. 1863-ban a helység háromnegyedrésze leégett. A községhez tartozik: Simonmajor.
Rinyakovácsi.
Rinyakovácsi (azelőtt Kis-Kovácsi). A nagyatádi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 79, lakosaié 447, a kik leginkább reformátusok. Postája Gige, távírója és vasúti állomása Jákó és Kadarkút. Az e községre vonatkozó okleveles adatok a XIV. század elejéig nyúlnak vissza. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék 135szerint már plebániája is volt. 1421-ben Illyemindszenti János itteni birtokait a Tamási család nyerte adományul. 1448-ban Kowaczy alakban fordul elő, az Ellyevölgyiek birtokaként. 1536-ban a Fórys családé és Ellyewelgyi Lászlóé volt. 1550-ben Alya Mátyás és Fórys Miklós voltak a földesurai. Az 1554. évi adólajstromban már Kovácsi néven csak 4 házzal írták össze, 1571-ben pedig 5 házzal. A XVI. század végén elpusztult és 1720-ban kezdett újból települni. Mint puszta Gigéhez tartozott. 1726-tól a herczeg Esterházyaké volt és jelenleg is herczeg Esterházy Miklósnak van itt nagyobb birtoka. A reformátusok temploma a XVIII. században épült. A községhez tartozik: Fajankó-puszta és Kincses-puszta.
Rinyaszentkirály.
Rinyaszentkirály. Rinyamenti magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 165, lakosaié 1234, kik közül 822 r. kath. és 402 ref. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Görgeteg. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő S. Rege alakban s ekkor már plebániája is volt. 1451-ben Zenthkyral alakban említik az oklevelek. Az 1550. évi adólajstromban Zöld István, Porkoláb Márton, Inakody Péter, Szentkirályi Máté és Imre deák voltak a földesurai. Az 1565-66. évi török kincstári fejadólajstromban már Rina-Szent-Királ alakban fordul elő, 8 házzal. 1598-99-ben Zrinyi György volt a földesura. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben két Szent-Király nevű helységet találunk. Az egyik a Zrinyieké, a másik Zankó Miklósé volt. 1692-ben Zankó Miklós, 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady család lett a földesura, melynek birtokait 1850-1856-ban báró Sina György vásárolta meg. Jelenleg Mándy Sámuelnek van itt nagyobb birtoka. A református templom 1855-ben épült. A községhez tartozik Fülecs-puszta, mely első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Egy 1703 tájáról való összeírásban már a puszták között fordul elő. 1726-ban a gróf Harrach családé, 1733-ban a Hunyadyaké. - Kohány-puszta az 1703 tájáról való összeírásban is előfordul. - Ágerdő-puszta a XIX. század első felében a Hunyadyak birtoka. 1856-ban a báró Sina családé. Iklad-puszta is előfordul az 1703 táján kelt összeírásban. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady család volt a földesura. Rinyaszentkirálytól éjszakra feküdt Rinyaszentmihály, mely 1550-ben Szentkirálylyal együtt fordul elő az összeírásban. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstrom szerint 5 házból állott. Egy 1703 tájáról való összeírásban jobbágyfaluként fordul elő, Rinyaszentmihály alakban. Ekkor Zankó Miklós és Boldizsár voltak a földesurai. 1715-ben őrgróf Turinetti birtoka. 1720-ban még önálló helység. Később Rinyaszentkirályhoz csatolták. Idetartozik még: Cserény-puszta.
Rinyaújlak.
Rinyaújlak. A somogyszob-barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 80, lakosaié 639, kik közül 179 róm. kath. és 454 ref. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása Erdőcsokonya. 1360-ban még királynéi birtok volt, de később az Ákos-nemzetség birtokába került. 1395-ben a Pécz-nembeli Marczaliak birtoka. Az 1401-1406. években Laak, 1495-ben Wylak alakban fordul elő, a mikor a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. 1536-ban Nagy János és az itteni plebános volt a földesura, 1550-ben pedig Mátyás deák. Az 1565-66. évi török kincstári adójegyzék szerint 11 házból állott. 1571-ben 29 házát írták össze. 1583-ban Ungnád Kristófé volt. 1598-99-ben pedig Ráday Mihályé. 1715-ben 8 háztartása volt. Az 1726-1733. években Malik Ferencz, 1767-ben Malik László és Ferencz, továbbá Somogyi Sándor, 1773-ban Somogyi Sándor és Malik László birtokában találjuk. A XIX. század első felében a gróf Széchenyi család csokonyai (Erdőcsokonya) uradalmához tartozott és jelenleg is gróf Széchenyi Gézának van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1842-ben épült. A lakosok polgári olvasókört, énekkart és hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Géza-puszta, Teréz-major és Alsócseri-major. A Géza-major felé nyúló dombháton feküdt hajdan Nagylak falu, s ettől délkeletre Kislak vagy Tószeg. Az utóbbi az 1536. évi adólajstromban Kisújlak alakban fordul elő. Egy kis dombtetőn, az ótemető közepén, volt a két falu közös temploma. Téglatörmelékeit ma is gyakran találják. Hagyomány szerint e két falu a "rácz futáskor" pusztult el. Lakosai elrejtőztek s a vész elmúltával a mai Rinyaújlakra költöztek.
Rinyaújnép.
Rinyaújnép (azelőtt csak Újnép). A Rinya-patak völgyében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 91, lakosaié 323, a kik leginkább reformátusok. Postája, távírója és vasúti állomása Babócsa. 1352-ben Wynep alakban fordul elő. 1417-ben az Osztopáni Perneszi család nyerte egyes részeit Zsigmond királytól. 1526-ban II. Lajos király Perneszi Ferencz, Péter és Balázs itteni birtokaira új adománylevelet 136állított ki. 1536-1550-ben Perneszi Ferencz volt a földesura. 1560-ban ennek fia, Farkas, új adományt nyert a helységre I. Ferdinánd királytól. 1577-ben I. Rudolf király Perneszi András felsőlendvai várnagynak adományozza. 1612-ben Perneszi György és néhai testvérének, Jánosnak, fiai osztoznak meg rajta. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is a Pernesziek jószágaként fordul elő. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julia, férj. Babócsay Ferenczné, voltak itt birtokosok. 1713-ban a gróf Rindsmaul család nyerte adományul. 1773-ban Végh Péter kanczelláriai előadó birtoka és 1835-ben Végh István örököseié. A XIX. század közepén gróf Somssich Adolf volt a helység legnagyobb birtokosa, jelenleg pedig gróf Somssich Viktor. A református templom 1854-ben épült. A lakosok olvasókört tartanak fenn. A Könyeked-dűlő helyén a hagyomány szerint egy hasonnevű falu feküdt. Erről azonban történeti adatok eddig nincsenek. A községhez tartozik: Bakháza-puszta, mely a középkorban falu volt. Már az 1453-1468. évekből vannak róla okleveles adatok. 1703 táján puszta és Zankó Mihály és Boldizsár birtoka. 1726-33-ban Malik Ferenczé. A községhez tartozik még: Rinyaújnépi-puszta (azelőtt Kis-puszta).
Ságvár.
Ságvár. A Sió-csatornától délre fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 318, lakosaié 1551, kik közül 823 r. kath. és 697 ref. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Ádánd. 1431-1447 között Ság alakban fordul elő és ekkor a székesfehérvári János lovagok és a székesfehérvári őrkanonok tartanak reá igényt. 1460-ban Sagwar már Gáni Kristóf birtoka. Az 1536. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári káptalan volt a földesura. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstromban 48 és 1582-ben 52 házzal szerepel. 1715-ben 2 háztartását írták össze s ekkor már a veszprémi káptalan birtokában találjuk, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. Az itteni két templom közül a róm. katholikusoké 1775-ben, a reformátusoké 1816-ban épült. A község határában hajdan római castrum volt. A lakosok hitel- és állatbiztosító-szövetkezetet, polgári olvasókört és önkéntes tűzoltóegyesületet tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom is, mely Tóth Jánosé. A határbeli ú. n. Tömlöczhegyen a hagyomány szerint a hódoltság idejében tömlöcz volt, a hol a törökök foglyaikat tartották. A községhez tartozik Gami-puszta, mely a középkorban Gám alakban fordul elő. Falu volt és Albeus mester (1237-40) szerint a királyné birtoka, de a szentmártoni apátságnak is volt itt két ekére való földje. II. Endre király 1227. évi oklevele szerint Jakab, a ki a királyné hadba járó szolgáitól származott, egy eke földet adott itt az apátságnak. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Gan alakban fordul elő és már plebániája is volt. 1726-ban már puszta és a veszprémi káptalan birtoka. - Szentlászlómonostora (azelőtt Szentlászló-puszta), hol Szent László tiszteletére szentelt monostor állott, melyről 1302. évből van adatunk. 1379-ben prépostság volt. 1455-nen még fennállott. 1436-ban Rozgonyi István nyerte adományul. 1726-ban a veszprémi káptalan birtoka volt. - Idetartoznak még: Belső-major, Kugli-major és Ságvári szőlőhegy.
Sand.
Sand. A csurgói járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 192, lakosaié 917, a kik róm. kath. és ág. ev. vallásúak. Postája helyben van, távírója Iharosberény, vasúti állomása Zalaszentjakab. 1372-ben Sond alakban fordul elő. 1406-ban Berzenczei Lóránt fia, György, nyerte adományul. 1457-ben Berzenczei György fia, Sandrin, Török Lászlótól, a ki eddig zálogban bírta, visszakapja, 1466-ban azonban Pakosi Pálnak zálogosítja el. 1473-ban Berzenczei Lorántfi Márton tartott egyes részeihez jogot. 1486-ban Török László itteni birtokait Mátyás király Tolnai Bornemisza Jánosnak adományozza, a ki viszont a felét visszaadta neki. 1536-ban Loránth Miklós, 1550-ben Nagy Máté volt a földesura. Az 1565-66. évi török kincstári fejadólajstrom szerint már csak 6 házból állott. A régi falu helye a mai temető tája lehetett. 1701-1703 táján már puszta és Szegedy Pál alispáné és 1726-ban Inkey Jánosé. 1727 szept. 12-én Mezőszegedi Szegedy Antal, Ferencz és László nyertek reá adományt. 1733-ban Szegedy Ferenczé volt. 1754-ben néhány ideköltözött család vette bérbe és csakhamar önálló jobbágyközséggé alakultak, melynek 1767-től Szegedyék voltak a földesurai. Jelenleg nagyobb birtokos nincs a községben. Az evangélikus templom 1806-ban épült. A községhez tartozik a sandi szőlőhegy.
Sántos.
Sántos. A Surján-patak mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 91, lakosaié 527, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Szentbalázs. E helységről csak a hódoltság utáni korszaktól kezdve vannak 139adataink. Egy 1703 előtti időből való összeírás szerint puszta és Festetics Pál birtoka volt. 1715-ben 7 háztartást írtak benne össze s ekkor felerészben Festetics Pál, felerészben pedig gróf Esterházy József birtoka. 1733-tól az újabb korig a herczeg Esterházy-féle hitbizományé. Jelenleg nagyobb birtokos nincs a helységben.
Sávoly.
Sávoly. Zala vármegye határához közel fekvő magyar kisközség. Házainak száma 151, lakosaié 1073, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Somogysámson, távírója és vasúti állomása Balatonszentgyörgy. 1397-ben Sauol alakban említik az oklevelek. 1405-ben Fejéregyházi Katics asszony itteni zálogos birtokait Anthimus fia, János, volt szlavóniai al-bánnak adta. 1406-ban Kissávoly egy részét Berzenczei Lóránt fia, György, nyerte adományul. 1417-ben a Sávolyi Gyöke család itteni birtokai is Anthimus fia: Jánoséi. 1447-ben Kissávoly helységet a Kismaróti s a vele osztályos Kissávolyi család nyerték adományul Hunyadi János kormányzótól. 1474-ben Páti Török Mihály Nagysávoly részeit a murakeresztúri apátnak és Szentjakabi Chernel Bertalannak kötötte le. 1480-ban Berzenczei György fia, Sandrin, pert indított Nagysávoly miatt Török Kocsárd ellen. 1486-ban Mátyás király Páti Török Lászlótól itteni birtokait elvette és azokat Tolnai Bornemisza János al-kincstartónak adományozta. Az 1536. évi adólajstromban is két Sávoly helységet találunk. Az egyiknek Török János és az Orros család, a másiknak, valamint Fövényednek Szerdahelyi Imre, Tőrök Bálint és Komjáthy László özvegye voltak a földesurai, 1550-ben pedig Nagy Máté, Zerdahelyi István, Lengyel Boldizsár és Bornemisza Pál. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstromba Sávoly, Gerdhida és Söd helységekben 6 házat írtak össze. Az 1575. évi defter (adólajstrom) szerint lakosai szétfutottak, de 1580-ban már ismét 3 adóköteles házat találtak itt. A 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között szerepel. Egy 1703 táján kelt összeírás szerint Festetics Pál pusztája. Az 1715. évi összeírás azt mondja róla, hogy négy év óta települt. 1726-33-ban Festetics Kristófé és jelenleg is herczeg Festetics Tassilónak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1875-ben épült. Van a községben hitelszövetkezet és takarékpénztár. A községhez tartoznak: Gulyásház-puszta, Sávolyi-major és Zseberje-puszta, mely 1406-ban possesio Seberje alakban fordul elő az oklevelekben. Sávoly sorsában osztozott.
Simonfa.
Simonfa. Kaposvártól délre fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 149, róm. kath. lakosaié: 699. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kaposvár. 1421-ben Symonfalwa alakban fordul elő, a mikor Illyemindszenti János itteni birtokait a Tamási család nyerte adományul. 1536-ban Fanchy János és Péter voltak a földesurai. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban csak 6, az 1571-ikiben 10 házzal van felvéve. 1598-99-ben Dersffy Ferencz volt a földesura. Az 1660. évi dézsmaváltság jegyzékében a szigligeti vár tartozékai között sorolják fel. 1715-ben 8 háztartását írták össze és ekkor Guary Gábor volt a birtokosa. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady családé, 1767-ben és 1776-tól a Somssich családé. Jelenleg itt nagyobb birtokos nincsen. A községhez tartozik: Úrhegyi-puszta.
Som.
Som. A kaposvár-siófoki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 161, lakosaié 872, a kik közül 270 róm. kath. és 596 református. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Som-Nagyberény. A Tibold-nemzetség ősi birtoka, a melyet az e nemzetségből származó Kozma és Tibold 1231 után szereztek. Az 1294. évi osztály alkalmával Kozma fiai, Zerje és Demeter, nyerték osztályrészül, az elpusztult Kapurévvel együtt. 1536-ban Hédervári István volt a földesura. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstromban 21, az 1582. éviben 24 házzal van felvéve. Egy 1703 tájáról való összeírás szerint Viczay Ádám birtoka volt. 1715-ben 10 háztartást találtak benne s ekkor, Nagyberény- és Pessepusztákkal együtt, a Viczay családé. 1726-ban báró Apponyi Lázárnak és 1733-ban Kenessey Istvánnak is volt itt birtoka. 1766-ban gróf Viczay Jób özvegye, szül. Ebergényi Eszter, 1776-tól is a gróf Viczay család volt a földesura. Jelenleg őrgróf Pallavicini Edének van itt nagyobb birtoka. A községbeli róm. kath. és ref. templom a XIX. században épült. 1879-ben a helység felerésze leégett. A határbeli ú. n. Pusztai-dűlőn feküdt hajdan, a hagyomány szerint, Kapurév falu, mely a török hódoltság alatt pusztult volna el. A községhez tartozik Darány-puszta, mely a középkorban falu volt. Az 1437-1495. évekből vannak róla adataink. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát 1455-ben említik az oklevelek.
140Somodor.
Somodor. A kaposvár-siófoki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 92, lakosaié 795, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája Magyaratád, távírója és vasúti állomása Somodor-Somogyaszaló. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben van róla adatunk. 1389-ben a királyi udvarnokok falujaként szerepel. 1438-ban Hédervári Lőrincz nádor nyerte, királyi jóváhagyással Ozorai Pipó özvegyétől. 1443-ig Hédervári Lőrincz birtoka. 1536-ban gróf Farkas és Székely Lukács voltak a földesurai. Az 1563 évi török kincstári fejadójegyzékben 40, az 1575-ikiben 60 és 1580-ban 61 házzal van felvéve. 1598-99-ben Székely Mihály, 1626-27-ben Imrefy Farkas volt a földesura. 1726-tól már puszta s a gróf Batthyány családé. A XIX. század első felében gróf Batthyány Kázmér volt a földesura, kinek itteni birtokait 1849-ben lefoglalták. Később a gróf Pergen családé lett és jelenleg gróf Pergen Johannáé. A gróf Batthyány-féle kúriában lakik jelenleg Bartha Emil bérlő. A községhez tartozik: Pusztasomodor, Belső-major, Malomház és Új-major.
Somogyacsa.
Somogyacsa (azelőtt csak Acsa). A Koppány-patak mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 225, lakosaié 1232, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Bonnya. Az 1406-1429. években részben kisnemeseké, részben a veszprémi püspöké volt, de 1480-ban már az egész birtok a veszprémi püspöké, a ki még az 1536. évi adólajstromban is földesuraként szerepel. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstromban csak 5, az 1573-74-ikiben 8 és 1580-ban 6 házzal van felvéve. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is a veszprémi püspökség birtokaként szerepel. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna, férj. Babócsay Ferenczné, bírták. 1726-ban puszta és ismét a veszprémi püspökségé. A jelenlegi helységet Biró Márton veszprémi püspök 1746-ban telepítette újra. Jelenleg is a püspökség a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom szentélye a XVII. században épült, de a hajója és tornya 1805-ben. Van a községben önsegélyző és fogyasztási szövetkezet és egy gőzmalom. A községhez tartozik Gerézd-puszta, mely a középkorban falu volt. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1480-ban szintén a veszprémi püspökség birtoka. 1484-ben Tolna vármegyéhez számították. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstrom szerint 7 és 1575-ben 8 házból állott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is a veszprémi püspökség jószágaként szerepel. 1726-ban már puszta.
Somogyapáti.
Somogyapáti (azelőtt csak Apáti). Szigetvártól éjszaknyugatra fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 74, lakosaié 521, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Szigetvár. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1486-ban a Dombaiak birtoka. 1536-ban Török Bálinté. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint már csak 3 házból állott és 1571-ben 7 házat írtak benne össze. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék a veszprémi püspökség falujának mondja. 1715-ben 5 magyar háztartását írták össze. 1726-1733-ban a gróf Rindsmaul családé. 1776-ban, Adorján-pusztával együtt, Tanyi László volt a földesura. A XIX. század első felében Tanyi Mihály, báró Skerlecz Károly és Czindery László, 1856-ban a gróf Zichy család volt itt birtokos, majd a herczeg Odescalchi család. Jelenleg gróf Edelsheim-Gyulai Lipótnak van itt nagyobb birtoka. A lakosok gazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Adorján-puszta, mely a középkorban falu volt. Már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1472-ben a Dombaiaké. 1486-ban is Dombai Ferencz volt a földesura. 1493-ban Éti Kornis Mihályné, a ki Dombai leány volt, itteni birtokait eladta az Enyingi Török családnak. 1506-ban néhai Dombai Dávid itteni birtokait II. Ulászló király eladományozta. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 5 házból állott. 1726-1733-ban is a gróf Rindsmaul családé volt.
Somogyaracs.
Somogyaracs (azelőtt csak Aracs). A barcsi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 72, lakosaié 423, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Babócsa. 1269-ben van első ízben okleveles adatunk e helységről, a mikor Arach, majd 1397-ben Aracha alakban fordul elő. 1467-ben az Enyingi Török család birtoka. 1512-ben Perneszi Imre, továbbá fiai, Miklós, Pál és István, királyi jóváhagyást nyertek reá. 1526-ban egy részét Perneszi Ferencz, továbbá testvérei, Péter és Balázs, nyerték adományul. Az 1536. évi adólajstrom szerint is Perneszi Ferencz volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban már csak 3 házzal szerepel. 1560-ban I. Ferdinánd király Perneszi Farkasnak adományozta, de 1577-ben Rudolf király Perneszi András felsőlendvai várnagynak 141és fiainak adta. 1598-99-ben még Perneszi András volt az ura. 1612-ben Perneszi György és testvérének Jánosnak fiai osztozkodtak rajta. 1678-ban Perneszi Ferencz itteni birtokait Csepely Györgynének idegenítette el. 1695-ben Perneszi Zsigmond itteni birtokait Perneszi Anna Juliannának, Babócsay Ferencz nejének adta el. 1726-1733-ban már puszta és a gróf Rindsmaul családé. 1776-ban Végh Péter birtokában találjuk. E család itteni birtokait 1848 után a gróf Somssich családnak adta el és jelenleg gróf Somssich Viktornak van itt nagyobb birtoka. 1877-ben a falu felerésze leégett.
Somogyaszaló.
Somogyaszaló (azelőtt csak Aszaló). A kaposvár-siófoki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 189, lakosaié 993, kik közül 317 róm. kath. és 645 református. Postája Mernye, távírója s vasúti állomása Somodor és Somogyaszaló. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1403-ban Azzalow, 1437-ben Azalo alakban említik az oklevelek. 1536-ban Sulyok István és Balázs, továbbá Dersffy Miklós özvegye, 1550-ben Dersffy Farkas és Lengyel Boldizsár, 1598-99-ben pedig Dersffy Ferencz voltak a földesurai. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstrom szerint 20, az 1580-ikiban 29 házból állott. 1626-27-ben mindössze két portát írtak benne össze a magyar királyi adórovók. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben két ily nevű helység fordul elő. Az egyik a szigligeti vár tartozékai között szerepel, a másik Sárkány Miklósné jószága volt. 1715-ben 11 háztartását írták össze s ekkor gróf Esterházy Józsefé volt. 1726 óta a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. A református templom építési ideje ismeretlen. A községhez tartoznak: Antalmajor-puszta, Belső-major és Déshida-major. Az utóbbi a középkorban falu volt, melyet 1298-ban a Gyovad-nembeli Simon fia, István, nyert neje, Dáray Anna, hozományaként. 1309-ben azonban Simon fia, István, neje e birtokot elzálogosította Németújvári III. Henrik bánnak. 1332-37-ben már plebániája is volt. 1343-ban a Guth-Keled-nembeli Miklós fia, Miklós, birtokába került. 1403-1443-ban Kaposújvár tartozékai között sorolják fel. 1443-ban vámhely is volt. 1536-ban Sulyok Balázs és Dersffy Miklós özvegye voltak az urai. 1726 óta puszta és a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik.
Somogybükkösd.
Somogybükkösd (azelőtt csak Bükkösd). A csurgói járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 62, lakosaié 450, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája Porrog, távírója és vasúti állomása Csurgó és Gyékényes. 1462-ben Bykes alakban fordul elő s ekkor Filke helységgel együtt Raszyna-Keresztúri Apajfi Ozsvát és Szelczei Miklós: Nádasdi Darabos Lászlónak zálogosították el. 1486-ban a berzenczei uradalomhoz tartozott. 1550-ben Both György, 1583-99-ben Keczer János, 1626-ban az Istvánffy család volt a földesura. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a Zrinyi, 1701-1703 táján a Spongor családé, 1726-1733-ban Keczer Istváné, az 1773-1776. években Seger István és Imre, továbbá Bencsák Péter, illetőleg örököseié. 1772 jan. 22-én vásárszabadalmat nyert. A XIX. század első felében a Bencsák és a Péry családok voltak a földesurai. 1856-ban a Domaniczky és a Hochreiter családok voltak itt birtokosok. Jelenleg Kálazdy Ferencznek van, itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom a XV. századból való. A községhez tartoznak: Katalin-major és Nagyberek-puszta.
Somogycsicsó.
Somogycsicsó. A csurgói járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 70, lakosaié 763, kik közül 628 róm. kath. és 135 ág. hitv. evangélikus. Postája és távírója Iharosberény, vasúti állomása Csurgó és Nagykanizsa. Már a XIV. században megvolt. 1329-ben Chychow, 1369-ben Chychou, 1373-ban Eghazaschychou alakban fordul elő a Kanizsai család birtokaként. Szent György tiszteletére szentelt templomát már 1329-ben említik. 1420-1469-ben is a Kanizsai családé volt. Az 1536-1550. években Nádasdy Tamás volt a földesura. 1726-1733-ban puszta és Inkey Jánosé volt és 1757-ben is még pusztaként szerepel. 1776-ban Inkey Károly volt a földesura és jelenleg is báró Inkey Pálnak van itt nagyobb birtoka. A határbeli ú. n. Akasztódombon hajdan több kivégzés történt. Az ú. n. szarkavári dűlőn őskori telep nyomai találhatók. A községhez tartozik: Csicsó-puszta (azelőtt Tikokberke), József-major, Lajos-major és Vastagnyir-major.
Somogydöröcske.
Somogydöröcske (azelőtt csak Döröcske). A Koppány-patak mentén fekvő kisközség. Házainak száma 165, lakosaié 981, a kik közül csak 44 a magyar, a többi pedig németajkú s leginkább ág. ev. vallású. Postája helyben van, távírója Somogyszil, vasúti állomása Bonnya. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Már 1138-ban előfordul villa Diarugsa alakban, a dömösi prépostság birtokai 142között. 1267-ben Derekche, 1424-36-ban Derecske néven fordul elő. A XIII. században a Döröcske-nemzetség volt itt birtokos, de kívüle Majs nádornak (1270-72) is voltak itt birtokai. Az 1573-74. évi adólajstrom szerint 9 házból állott és 1580-ban is. 1660-ban Zankó Miklós bírta. Az 1703. évi adólajstromban pusztaként szerepel s ekkor Zankó Miklós és Boldizsár, 1726-ban a gróf Harrach család és felerészben gróf Esterházy János az ura. 1733-ban a Hunyadyak birtoka, a kik a XVIII. század közepén németeket telepítettek ide. Mindvégig a Hunyadyak voltak az urai. Az evangélikus templom 1836-ban épült. A hagyomány szerint a pálosoknak is volt itt kolostoruk, melynek emlékét a határbeli Klastromhegy őrzi. 1876-ban nagymérvű földcsuszamlás volt itt, úgy hogy számos épület, köztük a templom és az iskola is megrongálódott. A községhez tartozik a Fehércsárda nevű téglavetőtelep.
Somogyfajsz.
Somogyfajsz. A marczali járás délkeleti sarkában fekvő magyar kisközség. Házainak száma 87, lakosaié 913, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Osztopán. Már a tatárjárás előtti korszakban megvolt. Dénes nádornak 1239 táján kelt ítéletlevele szerint a szentmártoni apátságnak itt 5 háza volt, a mit Albeus mester esztergomi kanonoknak 1237-1240. év táján kelt összeírása is említ. 1536-ban Fajszi Ferencz és Török Bálint voltak a földesurai. Ezután elpusztult és 1726-ban pusztaként a Lengyel és a Mérey családoké volt. 1733-ban Csák Mihály özvegye, Bakó Erzsébet, bírta. 1757-ben báró Révay Elek, 1767-1776-ban Jankovics Antal özvegye, szül. Fekete Juliánna, volt a földesura. 1835-ben a gróf Draskovich család volt itt birtokos, 1856-ban pedig Kund Vincze és jelenleg Kund Gusztávnak van itt nagyobb birtoka és kastélya, melyet Kund Vincze 1872-ben építtetett. Kund Béla híres vadász és életében 40,911 darab vadat lőtt. Kastélya is tele van vadásztrofeumokkal exotikus vidékekről, nevezetesen Indiából. Van itt többek között 9 tigrisbőr, 1 kitömött tigris, 1 párduczbőr, 5 indiai medve bőre, 2 vadkan, 9 fekete kecske, 9 gazella, 2 lambur, 2 chitur, 2 nighgaj, 2 krokodil, 2 farkas, 2 túzok, 25 páva, melyeket 1881-ben novembertől januárig lőtt, továbbá 42 szarvasagancs, 75 dámvadagancs, 155 őzbak-kampó, 2202 szalonka, melyből 300-at 1876-77-ben és Görögországban lőtt. Az itteni róm. kath. templom 1752-ben épült. A községhez tartoznak: Fajszicser- és Nadalos-majorok.
Somogyfajsz. - A Kund-féle kastély.
Somogyfehéregyház.
Somogyfehéregyház (azelőtt csak Fehéregyház). Marczalitól nyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 70, lakosaié 422, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Somogysámson, távírója és vasúti állomása Balatonszentgyörgy. Első ízben 1299-ből van róla adatunk. 1368-ban I. Lajos király Fejéregyházi György leányát, Katics asszonyt, itteni birtokaiba fiusítja; ekkor azonban a Szobi család is birtokos volt itt. Plebániája már előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben, de 1402-ben is említve van. 1536-ban a lövöldi perjel, 1550-ben Alya Máté volt a földesura, de ekkor csupán 1 portája volt. Az 1580. évi török kincstári adólajstrom szerint 8 házból állott. 1703 táján puszta és a Festetics családé. Később az esztergomi főkáptalan birtokába került, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom 1894-ben épült. A községhez tartozik: a Zsebrek-akol nevű major.
Somogyhatvan.
Somogyhatvan (azelőtt csak Hatvan). Szigetvártól éjszaknyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 115, lakosaié 704, a kik leginkább reformátusok. Postája Somogyapáti, távírója Németlad, vasúti állomása Szigetvár és Németlad. Első ízben 1421-ben van róla okleveles adatunk. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint azonban ekkor már csak 4 házból állott. 1565-66-ban 6, 1571-ben 10 házat írtak benne össze a török kincstári adószedők. 1715-ben csak 2 háztartását vették fel. 1726-1733-ban a gróf Traun család, 1757-ben gróf Batthyány Lajos nádor, 1776-ban herczeg Batthyány Ádám volt a földesura. 1856-ban gróf Batthyány Iván volt itt birtokos. Ezután a gróf Draskovich családra szállott, melytől gróf Festetics Imre vette meg és jelenleg gróf Festetics Samunak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Hatvan-puszta és Vanda-major.
Somogyhárságy.
Somogyhárságy (azelőtt Nagy-Hárságy). A szigetvári járásban fekvő kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 185, róm. kath. lakosaié 1278, kik közül 389 magyar és 889 németajkú. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Mozsgó-Szulimán. A Győr-nemzetség ősi birtoka, mely az 1346. évi osztály alkalmával Szerdahelyi Dersfi Péternek jutott. 1489-ben két ily nevű helység volt e tájon: Flsewhassagh és Alsowhassagh; mind a kettő Szerdahelyi Dersfi Istváné volt. 1598-99-ben Székely Mihály, 1626-ban Imrefy Farkas volt a földesura. Egy 1703. év előtti időből való összeírás szerint ekkor már Festetics Pál birtokában volt. 1733-ban még puszta és a Festetics családé, mely a legújabb korig bírta. 145Jelenleg gróf Bolza Pálné örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A róm. kath. templom 1779-ben épült. Van a községben róm. kath. olvasókör, polgári olvasókör, kath. népszövetség, hitelszövetkezet és gőzmalom. A határbeli ú. n. Keresztúr-dűlőn feküdt a hagyomány szerint Keresztúr falu. Templomának alapfalai ma is meglátszanak. A községhez tartozik: Bethlehem-puszta és Kishárságy-telep, mely utóbbi a középkorban falu volt. 1346-ban a Győr-nembeli Dersfiak birtoka. 1489-ben Szerdahelyi Istváné. 1660-ban Imrefy Farkasné jószágai között sorolják fel. Később a gróf Festetics család birtokába került. Jelenleg gróf Bolza Pálné örököseié.
Somogyjád.
Somogyjád (azelőtt csak Jád). A kaposvár-fonyódi vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 211, lakosaié 1243, a kik r. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1329-ben már Jaad alakban fordul elő a Laki Thuz család birtokaként. 1484-ben Lak várához (ma Öreglak) tartozott. Az 1536. évi adólajstromban két ily nevű helység fordul elő. Alsó-Jaad, melynek Bakó János, Wárday Tamás - és Jaad-Alberthi, melynek Perneszi Imre és Egyed voltak az urai. 1550-ben az egész helység az utóbbié volt. 1577-ben Rudolf király Perneszi Andrásnak adományozta. Az ő birtokában találjuk még 1598-99-ben is. 1655-ben a Perneszi család itteni birtokait Gersei Pethő László vette zálogba. 1672-ben Perneszi János itteni birtokait Csepely Györgynek, Perneszi Ferencz pedig 1678-ban Csepely György özvegyének idegenítette el. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna voltak itt birtokosok. 1715-ben 13 háztartást írtak benne össze s ekkor gróf Esterházy József birtoka. 1726-tól a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. A református templom 1796-ban épült. A lakosok hitel- és tejszövetkezetet tartanak fenn, Horváth Imrének pedig műmalma van itt. A hagyomány szerint a mostani község már a harmadik helyen épült. A török hódoltság előtt a mai Galambos-pusztához tartozó Alberti-dűlőben állott Galambos vára körül feküdt, a hódoltság alatt a Másjádi-dűlőnk nevezett területen volt és csak ennek feldúlása után (1700 után) épült fel a mostani helyén. Mennyiben felel meg e hagyomány a valóságnak, az nem állapítható meg; annyi azonban kétségtelen, hogy a mai Alberti-dűlő Jaad-Alberthi község emlékét őrzi és az 1536. évi adólajstromban is előfordul. A község határának délnyugati részén, az Apánka-erdőben, régi temető van, hol egy sírdomb megnyitásakor nagyobb terjedelmű urnákat találtak. A községhez tartozik Galambos-puszta, mely az 1726. évi összeírásban is előfordul. Ekkor a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott, mely ma is bírja. Idetartozik még: Mogyoróvölgy-puszta.
Somogysámson.
Somogysámson (azelőtt csak Sámson). Magyar kisközség. Körjegyzőségi székhely. Házainak száma 199, lakosaié 1107, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Balatonszentgyörgy. Első ízben a Bertalan veszprémi püspök és a szentmártoni apát között 1533 szept. 11-én kötött egyezséglevélben fordul elő, a mikor már kápolnája is volt. Pázmány Péter és utána Fuxhoffer-Czinár szerint a középkorban a Szentsír kanonokjainak volt itt rendházuk. Midőn Enyingi Török Bálint 1535 jún. 24-én bérbe vette a somogyi tizedeket Máté szentmártoni apáttól, ama helységek között, a hol a tizedet szedni szokták, Sámson is előfordul. Az 1536. évi adólajstrom szerint a kői prépostság volt a földesura. 1550-ben elpusztult helységként van felvéve. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint csak 3 és 1580-ban 5 házból állott. 1598-99-ben Kiskomár várához tartozott. 1626-27-ben és 1660-ban az óbudai prépostság volt a földesura. 1715-ben 9 háztartást írtak benne össze. Az 1726-1776. években az óbudai prépostság birtokaként a nagyszombati kollégium fentartására fordították. 1782 óta a pesti papnevelőintézet birtoka. A róm. kath. templom még a török hódoltság előtt épült; 1741-ben helyreállították. Van a községben olvasókör, téglagyár és gőzmalom. Idetartozik: Sámsoni-major és Gyulavár-major. A községtől északkeleti irányban fél kilométernyire feküdt Bök (Beke) helység, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1536-ban még megvolt, de kevéssel utána elpusztult. Az itteni hegyet ma is Bökkihegynek s a patakot, mely itt elfolyik, Bökki-pataknak nevezik. A hajdani falu helyéről több szekér téglát hordtak el s különféle fegyvereket és egy keresztet találtak.
Somogysárd.
Somogysárd (azelőtt csak Sárd). A kaposvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 208, lakosaié 1784, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kiskorpád. A Győr-nemzetség ősi birtoka, mely az 1346. évi osztály alkalmával Szerdahelyi Dersfi Miklósnak jutott. 1332-37-ben már plebániája is volt. 1408-ban Szerdahelyi 146Korom János birtoka. 1454-ben Szerdahelyi Dancs Pál itteni birtokrészeit Somi Mihálynak és Demeternek vetette zálogba. 1536-ban Szánthai János özvegye, Chokna-Sárdnak pedig Dersffy Miklós özvegye és Sibrik Osvát volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári fejadódefterben mindössze 1 házzal van felvéve. 1573-74-ben 5, 1580-ban 3 házból állott. 1660-ban Könczöl Mihály és Somogyi István birtokában volt. 1700-1702 táján a Doby család, 1710 előtt a Simaházyak bírták. 1715-ben 14 háztartást írtak benne össze s ekkor Guary Gábor és Doby Mihály, 1726-ban Guary Gábor és Póka Miklós voltak a földesurai. 1752-ben Somssich Antal kap reá kir. adományt, a többi birtokokkal együtt és a Saárdi előnevet. Jelenleg is Sárdi Somssich Miklósnak van itt nagyobb birtoka. 1757 jan. 2-án és 1801 ápr. 18-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A községbeli Somssich-kastély a XVIII. század közepén épült. Van benne kb. 3000 kötetes könyvtár, sok értékes, régi bútor, gobelinek stb. A róm. kath. családi templom az 1757. évből való. Van a községben hitelszövetkezet és két gőzmalom, az egyik Somssich Miklósé, a másik Rácz Jenőé. Idetartozik Sörnye-puszta, mely községi önállóságát csak az újabb időben veszítette el. 1263-ban Suernye, 1398-1449 között Swrnye alakban említik az oklevelek. Egy 1703. év előtti összeírás szerint a Koroknay családé volt. 1726-ban a herczeg Esterházy és a Thulmon család, 1733-ban csak a Thulmon család birtoka, azután a leveldi Kozma családé és 1830-ban vásárolja meg Somssich Miklós. - Szövécs-puszta 1726-ban Jankovics István, 1856-ban Somssich Miklós birtoka. E puszta határában feküdt Szentkirály falu, a melynek emlékét a hasonnevű dűlő tartotta fenn.
Somogysárd. - Somssich Miklós kastélya.
Somogysimonyi.
Somogysimonyi (azelőtt csak Simonyi). Zala vármegye határán fekvő magyar kisközség. Házainak száma 55, lakosaié 406, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Nemesvid, vasúti állomása Komárváros. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1481-ben a Szent-Jakabi Chernel család birtoka. Az 1550. évi adólajstrom szerint ekkor már elpusztult. Földesura Bán György volt. Egy 1703. év előtti összeírásban már puszta és Festetics Pál birtoka. E családé maradt az újabb korig, azután gróf Zichy Károly birtokába került és jelenleg gróf Zichy Bélának van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Gardos-puszta, Irma-puszta és Angyalvár-telep. Gardos-puszta a középkorban falu volt, melynek az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. 1395-ben Gardus alakban fordul elő s a Kanizsai családé, melytől 1439-ben Török László szerezte meg, 1464-ban azonban itteni birtokait Csapi Andrásnak zálogosította el. 1486-87-ben Tolnai Bornemisza János alkincstartó birtoka. Az 1550. évi összeírás szerint Török Ferencz volt a földesura, de a falu teljesen elhagyott volt. 1701-1703-ban puszta és Ropoli Miklósé, 1726-ban a Festeticseké és utánuk gróf Zichy Károlyé.
Somogyszentmiklós.
Somogyszentmiklós. Zalával határos magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 294, lakosaié 1963, a kik r. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Nagykanizsa. Az 1598-99. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári káptalan volt a földesura. Az 1715. évi összeírásban Horvát-Szent-Miklós néven fordul elő, a mikor 6 magyar és 9 horvát háztartást írtak benne össze. 1733-tól a Festetics család volt a földesura, egész 1856-ig, a mikor már gróf Zichy Károly volt a helység legnagyobb birtokosa. Jelenleg özvegy Beniczky Gáborné, szül. gróf Batthyány Ilonának van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1765-ben épült. A határbeli Szentgyörgyvárihegyen épületrom-maradványok észlelhetők. A hagyomány szerint páloskolostor volt, mely a hódoltság alatt pusztult el. A községhez tartozik Móriczhely-puszta, mely a középkorban falu volt. Az 1259-1276. években a Hahót-nemzetség birtoka volt. 1342-ben már a falu lelkésze is szerepel. Plebániájáról egy 1457-ben kelt oklevél is megemlékezik. 1582-83-ban Nagy Ferencz volt a földesura. 1726-ban puszta és őrgróf Turinetti birtoka. 1733-ban a Festetics családé.
Somogyszil.
Somogyszil. Tolnával határos kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 389, lakosaié 2613, kik közül 2103 magyar- és 510 németajkú, 1879 róm. kath. és 566 ág. ev. vallású. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Bonnya és Dombóvár. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Első ízben 1138-ban, a II. Béla királytól a dömösi prépostság részére kiállított megerősítő levélben sorolják fel. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is egyházas helyként szerepel. Az 1563. évi török kincstári fejadójegyzék szerint 10 és 1580-ban 17 házból állott. 1660-ban Zankó Miklós jószága. Egy 1703 tájáról való összeírásban Zankó Miklós és Boldizsár 147birtoka. Az 1715. évi összeírás megjegyzi róla, hogy sok ideig pusztán állott s csak két év óta lakják ismét, a mikor 39 háztartását írták össze. 1726-ban felerészben a gróf Harrach család, felerészben gróf Esterházy János bírta. 1733-ban már a Hunyadyaké volt és most is gróf Hunyady Károlynak van itt nagyobb birtoka és úrilaka, mely a XIX. század elején épült. A róm. kath. templomot 1726-ban, az evangélikusokét 1857-ben emelték. Van a községben hitelszövetkezet, segélyegylet, ipartestület és önkéntes tűzoltóegyesület. A falu a középkorban nem a mai helyen, hanem a Szilkállónak nevezett dűlőben feküdt. Ettől éjszakra volt Scanas falu, miként azt a IV. László király idejéből való határjáró levélben találjuk. Nevét a mai Szanácsi-szőlőtelep látszik megőrizni. A községhez tartoznak: Csérihegy-, Magyaród- és Marosd-puszták, Öreghegy, Szanácsi-telep, Új-major és Vörös-major. Csérihegy-puszta 1479-ben Chery alakban fordul elő, 1703-ban pedig Csér alakban. 1733-ban Boronkay Ferencz birtoka. - Magyaród-puszta a XVI. században még falu volt, mely az 1575. évi török kincstári adólajstrom szerint 8 házból állott. 1723-ban Festetics Kristóf Sárközy Jánosnak vallotta be, kinek utódai bírták az újabb időkig. Sárközy Béla 1892-ben a gróf Hunyadyaknak adta el. - Marosd-puszta a középkorban szintén falu volt, melynek már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint is ekkor plebániája volt. 1660-ban Zankó Miklósé. 1726-ban gróf Esterházy János, 1733-ban Boronkay Ferencz birtoka. - Szanácsi-telep előfordul egy 1703 táján kelt összeírásban. 1726-ban gróf Esterházy János birtoka.
Somogyszob.
Somogyszob (azelőtt csak Szob). A fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzői székhely. Házainak száma: 252, lakosaié 1818, a kik róm. kath. és ág. ev. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Eredetileg a segösdi kerülethez (királynéi uradalomhoz) tartozott. 1295-ben Thomasina, III. Endre király anyja, László comesnek, Mihály fiának, adományozta. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. Plebániájáról egy 1437-ben kelt oklevél is megemlékezik. 1484-ben Szobi Péter fia, Mihály, Batthyány Boldizsár kőszegi kapitánynak és Gerebeni Lászlónak zálogosította el. 1550-ben Várday Zsigmond volt a földesura. 1562-63-ban Kurdbin Mahmud hűbérbirtokaihoz tartozott. 1586-88-ban Bahtjár, a ki a kanizsai várból kitörő magyar hadakkal több ízben küzdött, nyerte hűbérül. Az 1598-99. és az 1626-27. évi adólajstromok szerint az esztergomi káptalan volt a földesura. 1660-ban is a káptalané volt. 1715-ben gróf Nádasdy Tamás birtokában találjuk, 8 háztartással. 1726-tól az újabb időkig az esztergomi főkáptalan volt a földesura, de jelenleg herczeg Hohenlohe-Oehringen Kraft Keresztélynek van itt nagyobb birtoka és Kaszó-pusztán új vadászlaka. A róm. kath. templom 1781-ben, a református 1788-ban épült. Az 1855-iki kolerajárványnak mintegy 200-an estek áldozatul. Van a községben hitelszövetkezet, polgári olvasókör és a herczeg Hohenlohe uradalomnak gőzmalma. A községhez tartoznak: Csillag-, Kaszó-, Kerékaraszti-, Kisbaráti-, Külvölgyi-, Mihályfa-, Nagybaráti- és Szomorú-puszták. Kisbaráti 1331-ben Barad alakban fordul elő. 1382-ben a segesdi kerülethez tartozó helység és Erzsébet királyné birtoka. 1389-ben még a segesdi uradalomhoz tartozott. 1396-ban Kővágóőrsi Kis György nyerte adományul. 1403-ban Anthimi Jánosé. 1405-ben a Batthyány család őseit iktatják birtokába. 1550-ben Batthyány Kristóf volt a földesura. Az 1571. évi török adólajstromban e tájon két Baráti helység fordul elő, az egyik 13, a másik 4 házzal. - Nagybaráti-pusztának 1332-37 között már plebániája is volt. További sorsa azonos Kisbaráti-pusztáéval. 1835-ben mindkét puszta az esztergomi főkáptalané volt. - Szomoru-puszta a XVI. században falu volt. Az 1571. évi török kincstári adólajstrom szerint már csak 5 házból állott.
Somogytarnócza.
Somogytarnócza. A somogyszob-barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 89, lakosaié 1391, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A Tibold-nemzetség ősi birtoka, mely az 1231. évi osztály alkalmával I. Bodor három idősebb fiáé, Jakabé, Kozmáé, és Petkéé lett. 1467-ben egy Kistarnócza nevű helységről emlékeznek meg az oklevelek, mely Enyingi Török Péter birtoka volt. 1512-ben Perneszi Imre, valamint fiai, Miklós, Pál és István, királyi jóváhagyást nyernek e helységre. 1526-ban Perneszi Ferencz, továbbá testvérei, Péter és Balázs, nyerik adományul II. Lajos királytól. 1550-ben Báthori András birtokában találjuk. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 11 házból állott. Mikor I. Ferdinánd király 1560-ban Perneszi Farkasnak adományozta, már puszta volt. Később ismét betelepült, mert az 1565. évi török kincstári fejadólajstrom szerint már 28 és 1571-ben 42 házból 148állott. 1598-99-ben Nádasdy Pál, 1627-ben Ferencz volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék Szent-Györgyvár tartozékai között sorolja fel. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1726-1733-ban puszta és Széchenyi Zsigmondé. 1835-ben a csokonyai uradalomhoz tartozott. Jelenleg gróf Széchenyi Antalnak és Frigyesnek van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, a melyet gróf Széchenyi Ferencz 1873-ban építtetett. Berendezése nagyon értékes. Van itt sok régi festmény és bútor, remek bronzok, Alt-Wien, biscuit és meisseni porczellánok, sok régi angol metszet és egy gyönyörű angol óra, melyet gróf Széchenyi István ajándékozott gróf Széchenyi Pálnénak. Van a községben olvasókör, önkéntes tűzoltóegyesület, a gróf Széchenyi uradalomnak mezőgazdasági szeszgyára és gőzmalma. Az Aszalói dűlőről azt tartják, hogy e tájon feküdt Aszaló község, mely a török hódoltság alatt pusztult volna el. A községhez tartozó Aranyos-puszta a középkori Aranyas falu emlékét őrzi. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék szerint már ekkor plebániája is volt. 1389-ben a segesdi uradalomhoz tartozott. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban két ily nevű helység fordul elő: Felső-Aranyas és Alsó-Aranyas, mindegyik csak 5-5 házzal, 1565-66-ban pedig 4-4 házból állott. Az 1571. évi defterbe Felső-Arnas (így) 2, Alsó-Arnas 7 házzal van felvéve. 1726-33-ban puszta és gróf Széchenyi Zsigmondé volt és 1835-ben a csókonyai uradalomhoz tartozott. - Tarnóczagyörgyös (azelőtt Györgyös) 1726-ban a Mérey és a Lengyel családoké volt. 1733-ban gróf Széchenyi Zsigmond birtokában találjuk és ezóta a gróf Széchenyi családé. - Tarcsa-puszta a középkorban szintén falu volt, mely az 1554. évi török kincstári adólajstromban is 12 házzal fordul elő. 1571-ben már 37 házból állott. - A községhez tartoznak még: Fáni- és Feri-majorok, Felső-, Közép- és Alsórigócz-csárdák, Kistarnócza-puszta, Vadas-puszta, Antal-major, Pusztamalom, továbbá Cseresnyés-, Újkút-, Cseriakol- és Újakol-tanyák.
Somogytarnócza. - Gróf Széchenyi Frigyes kastélya.
Somogytúr.
Somogytúr. A lengyeltóti járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 184, lakosaié 1490, kik közül 863 róm. kath. és 611 református. Postája helyben van, távírója Balatonlelle és vasúti állomása Balatonboglár és Karád. 1082 táján puszta és a veszprémi káptalan birtoka. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. 1233-ban már lelkésze is volt. Plebániája az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. A XV. században számos köznemes családnak volt itt birtoka, mint a Túri (1417-1475), Szár (1440) és a Túri előnévvel szereplő Szántai (1474-95), Szente, Szentefi (1417-1495), Kakas és Kis (1440). 1495-ben városi kiváltságokkal és vásárszabadalmakkal bírt s ekkor az Osztopáni család bírta egyes részeit. 1536-ban Pekry Lajos, Esegváry Ferencz és Zewld Péter, 1564-ben Magyar Bálint volt a földesura. 1582-83-ban Kis-Túr néven fordul elő a lövöldi karthauziak birtokaként. 1660-ban a szigligeti vár tartozékai között sorolják fel. 1701-1703 táján puszta és a Bakacs családé volt. Az 1715. évi összeírás már a községek között sorolja fel s megjegyzi róla, hogy öt év óta települt. 1726-ban özvegy Bakacs Lukácsné, szül. Csoknyay Éva, és a Lengyel család birtoka. 1767-ben Lengyel Imre, Lengyel Gáspár örökösei, Bosnyák Mártonné, szül. Niczky Judit, Jankovics Antalné, szül. Fekete Juliánna, voltak a földesurai. A XIX. század első felében a Lengyel család örökösei, a báró Puteáni, a gróf Zichy, a Bosnyák, a Jankovics, a gróf Niczky családok, továbbá Bárány Pál bírták. Jelenleg Pallini Inkey Antalnak, Somogytúri Kunffy Adolfnak és Lajosnak, gróf Zichy Bélának, gróf Jankovics Tivadarnak és Kurun Józsefnek van itt nagyobb birtokuk. A községbeli kúriát a Bosnyák család építtette a XIX. század elején s ez jelenleg Kunffy Lajos dr. festőművészé, a ki itt szép műtermet is építtetett magának és évenként júniustól deczemberig itt szokott tartózkodni. Van itt egy úrilak is, mely Szalay László dr.-é. Az itteni róm. kath. templom 1747-ben, a református 1820-ban épült. A községhez tartozik Babod-puszta, mely első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Az 1470-ben szereplő Babodi család is innen származott. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1726-ban és 1733-ban a Lengyel családé volt. A XIX. század közepén báró Puteáni Sándoré, a ki itteni birtokait még 1856-57 előtt a Rihmer családnak adta el. - Tard-pusztát Szent László király a szentmártoni apátság részbirtokaként említi, az 1083-1095. évi megerősítő levélben. 1102-ben már a Megváltóról nevezett templomát is említik. 1229-ben, Tord alakban, a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolják fel. Később a Rád-nembeliek azt állították, hogy a szentmártoni apátság itteni birtokait az ő őseiktől nyerte. 1261-ben e nemzetség itteni birtokait átengedte az apátságnak.
149E birtokosokon kívül még a kir. udvarnokoknak is voltak itt földjeik. 1336-ban Vilmos szentmártoni apát rendezte az itteni jobbágyok szolgálmányait. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1403-ban a hűtlenség bűnébe esett Fancs Tamás fiainak, Jánosnak és Istvánnak, itteni birtokait Gordovai Fancs László nyerte adományul. 1495-ben a székesfehérvári préposté és a Szántai családé. 1536-ban a lövöldi pálosok és Sulyok Balázs voltak földesurai. 1660-ban a szigligeti vár tartozékai között találjuk. 1726-ban a Lengyel családé, majd az Inkeyek birtokába került.
Somogyudvarhely.
Somogyudvarhely. A nagykanizsa-barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 308, lakosaié 2104, kik közül 1200 róm. kath. és 900 református. Postája, távírója és vasúti állomása Berzencze. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1454-ben a vránai perjelség birtoka. Később Szenterzsébeti Forster Györgyé, a ki 1481-ben felerészét Bornemisza Jánosnak adta át. 1488-ban Bajnai Both János volt itt birtokos. 1498-ban ismét a vránai perjelség birtoka. 1550-ben Török János volt a földesura. 1598-ban, Kétnyár faluval együtt, Zrinyi Györgyé. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is a Zrinyiek birtokaként szerepel. 1715-ben 21 háztartást írtak benne össze s ekkor őrgróf Turinetti Herkules József Lajosé volt. 1733-ban már Festetics Kristóf volt a helység földesura és jelenleg is herczeg Festetics Taszilónak van itt nagyobb birtoka. A községbeli róm. katholikus templom 1888-ban, a református 1861-ben épült. A községhez tartoznak: Kétnyár- és Nyáros-puszták. Kétnyár a XVI. században falu volt, mely 1550-ben Török Jánosé, 1583-ban és 1598-ban a gróf Zrinyi családé volt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is a Zrinyieké. 1726-ban már puszta és őrgróf Turinetti birtoka. 1733-ban Festetics Kristófé, kinek utódai mai napig is bírják. A mai Somogyudvarhely határában feküdt Bocskád vagy Bacskád falu, mely az 1367-1498. években a vránai perjelség birtokaként szerepel. 1550-ben Török János volt a földesura.
Somogyvámos.
Somogyvámos (azelőtt csak Vámos). A lengyeltóti járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 196, lakosaié 1230, a kik róm. kath. és ág. ev. vallásúak. Postába, távírója és vasúti állomása Somogyvár. A középkorban, a mai Somogyvámos helység határában, abban a völgyben, mely Vitya közelében a Sáska-akolnál kezdődik s Somogyvámoson át Pamuk helységig vonul, feküdt Csopak falu, mely Albeus mester esztergomi kanonoknak 1237-40. években kelt összeírása szerint, részben a szentmártoni apátság birtoka volt. E falu a török hódoltság alatt teljesen elpusztult és még a neve is elenyészett. Közelében a hódoltság alatt Vámos falut találjuk, a hol a régi templom romjai most is láthatók. Az 1575. évi török kincstári adólajstromban Vámosfalva alakban találjuk 6, 1580-ban pedig 5 házzal. 1598-99-ben Nagy István, 1626-27-ben a Gyulaffy család volt a földesura. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint Csobáncz várához tartozott. 1715-ben 11 háztartást írtak benne össze s ekkor Jankovics Istváné volt. 1757-től a Niczky család birtoka, de a XIX. század első felében a Jankovics család is földesura volt. 1856-ban Kund Vincze, jelenleg pedig Kund Gusztáv a legnagyobb birtokosa. Az evangélikus templom 1860-ban épült. 1867-ben a község teljesen leégett, 1901-ben pedig majdnem háromnegyedrésze. A községhez tartozik: Gilye, azelőtt Gilla-puszta, mely 1439-ben Gellye alakban fordul elő. 1479-ben a Töli család volt itt birtokos. Az 1583. évi adólajstromban és az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékbe még falu és a székesfehérvári custodiatusé. Az 1701-1733. években puszta és Jankovics Istváné volt. - Remete-puszta már a tatárjárás előtt fennállott. Albeus mesternek 1237-1240. évi összeírása szerint a szentmártoni apátnak itt két ekére való földje volt. 1494-95-ben királyi birtok. Az 1575. évi adólajstrom szerint még 4 adóköteles házát írták össze. 1726-ban puszta és Guary Gáboré és Póka Miklósé. 1767-ben Guary Miklós birtokában találjuk. - Vincze-major csak a XIX. század közepén épült. Idetartozik még: Ihász-puszta is.
Somogyvár.
Somogyvár. A fonyódi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 313, lakosaié 2299, a kik leginkább r. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A vármegye hajdani székhelye. A mai helység fölött emelkedő dombon állott a vármegyének nevet adó Somogyvár, melynek messze terjedő sánczai ma is láthatók. Szent István király uralkodása idejében Koppány volt e vidék ura, a ki székhelyét is itt tartotta. Szent István király legyőzvén Koppányt, annak székhelye a somogyi királyi várbirtokok középpontja lett. A Szent László királytól Szent Egyed tiszteletére alapított itteni benedek-rendű 150apátságról már 1208-ból van első ízben okleveles adatunk, melyről egy 1297-ben kelt oklevél is megemlékezik. 1309-1392-ben hiteles hely volt. Somogyvár 1224-ben már városi kiváltságokat élvezett és várát 1344-ben is említi egy oklevél. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel s ekkor plebániája is volt. 1410-ben királyi város volt, melyet Zabor- és Dob-pusztákkal együtt Marczali Miklós és Dénes nyertek Zsigmond királytól. A Marczali család még 1481-ben is bírta, de egy 1474-ben kötött örökösödési szerződés révén a Báthoriak is beiktattatták magukat a város egy részének a birtokába, míg a város másik részét a Szent László királytól alapított itteni benczésmonostor bírta, mely 1470-ben is még földesura volt. 1492-ben törvénykezési székhely. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. Szent György vértanu tiszteletére szentelt templomát 1455-ben is említik. Az 1536. évi adólajstrom szerint a város két részből állott: Somogyvárhidas 6, Somogyvár alsópiacz 18 portával van felvéve az adólajstromban és ekkor Török Bálint volt a földesura, 1550-ben pedig Báthori András és Petheő János. A török hódoltság alatt iflákok (rácz határőrök) telepedtek le a helységben, a kik földmíveléssel is foglalkoztak s az őslakossággal szemben, török részről, többrendbeli kedvezményben részesültek. 1581-ben itt a török adószedők 10 ily iflákoktól lakott házat írtak össze. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint Szent-György várához tartozott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója nyerte adományul. 1715-ben 19 háztartást írtak össze benne. 1715-1733-ban gróf Széchenyi Zsigmond, 1757-ben Antal, 1776-ban Ferencz, 1835-től Lajos volt a földesura és jelenleg özvegy gróf Széchenyi Imrénének van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet gróf Széchenyi Dénes 1870-ben megnagyobbíttatott. A kastélyban több nagy üvegszekrény tele van a határban lelt őskori leletekkel és a Kupavárhegyről származó régiségekkel. Gróf Széchenyi Imre ugyanis 1896-ban a saját költségén kiásatta a kupahegyi Szt.-Aegidius-templom és kolostor alapfalait, honnan egyéb leletek között sok érdekes, román stílű faragott kődombormű és feliratoskő került felszínre, melyeknek jórészét a kastély csarnokának falába falaztatta be. Van a kastélyban egy kb. 7000 kötetes könyvtár és 10-12 kötetes ritkabecsű családi krónika, családi levéltár, nagybecsű festmények és régi bútorok. A lépcsőház teljes művészi faburkolatának román stílű faragványait és oszlopait egy juhászlegény faragta, a kit a nemes gróf képeztetett ki, a ki azonban korán elhunyt. A község róm. kat. temploma 1828-ban épült. Van itt hitelszövetkezet, hitközségi takarékmagtár és egy gőzmalom, mely a Széchenyi-uradalomé. A községhez tartoznak: Mária-puszta, Vidámház-puszta, Kupavárhegy-telep, Ujhegy (azelőtt Besliaszőlő), Vadaskert- (azelőtt Szávicza-)puszta, Váralja-puszta. Váralja-puszta helyén feküdt a hajdani Somogyvár. 1726-ban részben Bátsmegyey Jánosé, részben Szily Márton örököseié. Somogyvártól délre esett Bő- vagy Bű-puszta, a hol egykor a Szent-Kereszt tiszteletére monostor állott fenn; ez volt a Bő-nemzetség monostora, mely hiteles hely is volt. 1328-ban a Bő-nembeli Kozma fia, Mihály, itteni birtokainak felét sógorának Zoltán fia Lászlónak ajándékozta. Később pedig, Mihály magvaszakadtával, a király e birtok másik felét is Lászlónak adta. - Az 1536. évi összeírásban Somogyvár szomszédságában Kortho birtok fordul elő. Ily nevű helységgel az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is találkozunk. Emlékét a Kurtó nevű dűlő őrizte meg. - Mária pusztán van az uradalmi kormányzó székhelye. Határában Ótocska Béla, a Ferencz-Józsefrend lovagja, a jelenlegi jószágigazgató, az elhunyt gróf iránti kegyeletből és baráti szeretetből, csinos park közepén, diszes gránitobeliszket állíttatott fel.
Somogyvár. - Özv. gróf Széchenyi Imréné kastélya.
Somogyvisonta.
Somogyvisonta, (azelőtt csak Visonta). A somogyszob-barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 167, lakosaié 891, a kik leginkább reformátusok. Postája, távírója és vasúti állomása Erdőcsokonya. 1269-ben Villa Vysunta alakban említik az oklevelek. 1536-ban Loránth Miklós, Ipoltfy János és Wárday Tamás voltak a földesurai, 1550-ben pedig Patthangws (Pattantyus) Miklós, Porkoláb Márton és Wárday Zsigmond. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban csak Visont alakban fordul elő 7 házzal. 1583-ban Loránth Gábor, 1598-99-ben Horváth Ferencz és János, 1660-ban a Koroknay és a Topos családok birtokában találjuk. 1715-ben 25 háztartást írtak benne össze. 1726-ban Malik Ferencz volt a földesura. 1727. évi szept. 12-én Szegedy Ferencz, Antal és László nyertek e helység részére adományt III. Károly királytól. 1776-ban Somogyi Sándor, Malik László, Somssich Antal, Végh Péter, a Kardos család, Gaál József, Záborszky László, Barabás János, továbbá a Hertelendy, a Foki és a Czindery családok 151voltak az urai. Tőlük gróf Széchenyi Ferencz vette meg és 1835 óta a gróf Széchenyi család erdőcsokonyai uradalmához tartozik. Jelenleg gróf Széchenyi Gézának van itt nagyobb birtoka. A református templom 1820-32 között épült. Az uradalmi major régi magtárát Malik László 1780 táján eredetileg templomnak építtette, de halála után félbemaradt és magtárnak alakították át. Van a községben hitelszövetkezet, három cséplőgép társaság, egy hengerműmalom társulat és polgári olvasókör.
Somogyviszló.
Somogyviszló. A szigetvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 81, lakosaié 490 s közülök 125 róm. kath. és 364 református. Postája Somogyapáti, távírója és vasúti állomása Mozsgó-Szulimán. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Vizla, Vizló és Vizlan alakban fordul elő. 1403-ban Somoghwyzló alakban említik s ekkor Rupolujvári Tamásfi István és János itteni birtokait Zsigmond király Anthimus fia Jánosnak adományozta. 1465-ben Szent Mihály tiszteletére szentelt templomát is említik. 1466-ban, midőn Viszlói Áron György Somlyói Pétert testvérévé fogadta, itteni birtokrészeit is reáruházta. 1469-ben Hédervári Imre macsói bán a helység egy részét Somogyi Péternek adta, azzal a kötelezettséggel, hogy Viszlói Áron Györgyöt és nejét halálukig köteles javaiban részeltetni. Az 1470-1473. években a szigetvári vár tartozékai között sorolják fel és ekkor Baranya vármegyéhez számították. 1486-ban Dombai Ferenczé volt. 1493-ban Kornis Mihályné, a ki Dombai leány volt, itteni birtokrészeit az Enyingi Török családnak adta el. 1557-ben Szekcsöy Máté és Medvei Benedek nyertek itt egyes részbirtokokra adományt I. Ferdinánd királytól. Az 1565-66. évi török kincstári fejadólajstromban 13 házzal van felvéve. 1660-ban a szigligeti vár tartozéka, 1692-ben Lengyel Jánosé. 1713-ban csak 3 háztartást írtak benne össze. 1726-ban a Lengyel és a Mérey családok voltak a földesurai. 1767-ben Somssich Antal udv. tanácsos, Vrancsics Pál, Lengyel Borbála és Baranyai özvegye voltak itt birtokosok. 1835-ben a Somssich és a Boronkay családoké volt. Később gróf Zichy Pál birtokába került és 1856-ban gróf Zichy Károly volt a legnagyobb birtokosa. Jelenleg gróf Edelsheim-Gyulay Lipótnak van itt nagyobb birtoka. A ref. templom 1784-ben épült. A határbeli Ágvölgy-dűlőben a hagyomány szerint hajdan valami falu feküdt. - Vitorág és Somogyviszló szomszédságában fekhetett Zerenka falu, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. Az 1536. évi adólajstromba is fel van véve. A községhez tartozik: Somogyviszlói-puszta.
Surd.
Surd. Csurgói járási magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 178, lakosaié 1019, a kik r. kath és ág. ev. vallásúak. Postája Zákány, távírója Gyékényes, vasúti állomása Zákány és Gyékényes. 1268-ban a Hahót-nemzetség birtoka. 1468-ban Szenterzsébeti Forster György szerezte meg a Berzenczei Lorántfi családtól, de ugyanakkor a Debrentei Himfi család tart hozzá jogot. 1471-ben a Kanizsai család itteni birtokait visszaadta a Himfieknek és rokonaiknak. 1481-ben Forster György Tolnai Bornemisza Jánost osztályos testvérévé fogadván, felerészét átengedte neki. 1550-ben Zalai Kelemen volt a földesura. Az 1565-66. évi török kincstári fejadójegyzékben csak 2 házzal van felvéve. 1626-ban Szalay Jánosé volt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint több nemescsalád lakta. 1659-ben a helységnek már evangélikus lelkésze is volt. 1701-1703-ban a Szabó család volt az ura. 1715-ben 16 háztartást írtak benne össze s ekkor Madarász Lászlóé volt. 1726-ban a Szalay család, 1757-ben Niczky György tanácsos, 1773-ban gróf Niczky Kristóf, 1835-ben gróf Festetics László volt a földesura, majd az Inkey család birtokába került. 1856-ban gróf Zichy Domonkos püspök, majd gróf Zichy Ödön volt a helység legnagyobb birtokosa. Jelenleg gróf Zichy Ödön hasonnevű fiának van itt nagyobb birtoka és az övé az Inkey család régi kúriája is. Az evangélikus templom 1869-ben épült. 1848-ban az itt átvonuló horvát hadak három ízben is felégették a helységet. A lakosok hitelszövetkezetet és gazdakört tartanak fenn. Surdtól éjszakkeletre, a liszói határ felé feküdt Pata falu. A községhez tartozik: Feketesár-puszta, mely 1856-ban a Festetics család déghi ágának birtoka volt, továbbá János-major és Petrács-puszta.
Surd. - Ifj. gróf Zichy Ödön régi kastélya.
Szabadhegy.
Szabadhegy. A vármegye éjszakkeleti sarkában fekvő magyar kisközség. Házainak száma 56, lakosaié 239, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája és távírója Városhidvég, vasúti állomása Mezőkomárom. A helység története azonos Faluhidvég és Városhidvég történetével, mely két faluval össze van épülve. Földesura a herczeg Batthyány család volt.
Szabadi.
Szabadi. A Kapos-csatorna mellett fekvő kisközség. Házainak száma 93, 152lakosaié 591, kik közül 361 magyar- és 230 németajkú, és róm. kath. és ág. ev. vallású. Postája Csoma, távírója és vasúti állomása Attala-Csoma. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1660-ban Csobánczvár tartozéka. 1715-től a gróf Batthyány családé volt. 1835-től a gróf Schmiedegg és a gróf Batthyány családok voltak a földesurai. Jelenleg őrgróf Pallavicini Edének van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Kisgát-puszta, mely 1849-ig gróf Batthyány Kázmér birtoka volt. Most szintén Pallavicini őrgrófé és itt lakik, Kasza Ferencz, az uradalom főintézője.
Szabás.
Szabás. Nagyatádi járási magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 139, lakosaié 894, kik közül 268 r. kath. és 610 református. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kutas. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1395-ben a Batthyányak birtoka. 1403-ban Batthyány György fiai, László és Albert, hűtlenségbe esvén, birtokaikat elveszették s azokat 1404-ben a Tapsonyi Anthimiek kapták, de 1405-ben ismét visszanyerték. A Szent Kozma és Demjén tiszteletére szentelt egyházat 1402-ben említik. 1477-ben Alapi István és Benedek, kiknek anyjuk Batthyány leány volt, továbbá Batthyány Boldizsár, új adományt nyertek e helységre. 1536-ban Pekry Lajos és Gyulay István, 1550-ben Batthyány Ferencz és 1583-ban Batthyány Farkas volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom csak 7 házzal van felvéve. 1598-99-ben Istvánffy Miklósé volt. 1726-33-57 és 73-ban a Vasdinnyey és a báró Melczer család, majd a Dezséri Országh és leányágon előbb a Lidértejedi Nagy, majd a Tallián család kezére került; de a Vasdinnyey és a Dezséri Krizsanich családoknak is voltak itt részeik. Jelenleg báró Tallián Dénesnek és özvegy Somogyi Gyulánénak van itt nagyobb birtokuk. Báró Tallián Dénesnek régi kúriája és szép kastélya van itt. Az előbbenit Tallián János építtette 1840 körül, az új, emeletes kastélyt pedig mostani tulajdonosa, 1902-ben. A régi kúriában őrzik a Perneszi, Tallián és az ezekkel osztályos családok gazdag levéltárát, a kastélyban pedig sok érdekes, japán régiséget, hímzést és Alt-Wien porczellánt. A községbeli róm. kath. templom 1840 táján, a református 1800 körül épült. Itt van a nagyatádi téglagyár részvénytársaság téglagyára és özv. Somogyi Gyuláné gőzmalma és téglagyára. A községhez tartoznak: Bélaháza-, Dénesháza- és Jánosháza-puszták. A bélaházi-pusztai erdő egyik magasabb területén két körsáncz látható.
Szárszó.
Szárszó. Balatonmenti magyar kisközség és látogatott fürdőtelep. Házainak száma 234, lakosaié 1067, a kik róm. kath. és református vallásúak. Postája és távírója helyben van, hajóállomása Balatonföldvár. Eredeti neve Száros-Aszó volt. Első ízben az I. László királytól a veszprémi káptalan részére 1082 táján kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1233-ban Bertalan veszprémi püspök itt kápolnát építtetett. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai és 1267-ben a tihanyi monostornak is. 1358-ban a tihanyi apátság, 1368-ban a veszprémi káptalan itteni birtokait említik. Az egyházi birtokosokon kívül a XV. században a Fancs család is földesura volt. 1409-ben Gordovai Fancs János itteni birtokait Fancs László fiai örökölték, kik 1424-ben megosztoznak rajta. 1536-ban a székesfehérvári Szent-Miklós-káptalan, a lövöldi perjel és Fancsy János voltak a földesurai. Az 1563. és az 1573-74. évi török kincstári adólajstrom szerint 7 házból állott. 1583-ban a lövöldi karthauziaké volt. 1660-ban Zankó Miklós jószága. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár, 1726-ban a gróf Harrach és 1733-ban már a Hunyady család birtokában találjuk és jelenleg gróf Hunyady Józsefnek van itt nagyobb birtoka. A községbeli ref. templom 1810-ben épült. A róm. kath. imaház pedig 1905-ben. A községben gőztéglagyár is van.
Szenna.
Szenna. Kaposvártól délnyugatra fekvő magyar kisközség; körjegyzőségi székhely. Házainak száma 336, ref. lakosaié 1662. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kaposvár. 1443-ban Zana, 1446-ban Zenna alakban fordul elő, a kaposvári vár tartozékai között. 1448-ban az Osztopáni Perneszi családot iktatják birtokába. 1449-ben Mérey Lászlónak is voltak itt részei. 1447-ben a Szákosfalvi család tart e helységre igényt. 1450-ben Perneszi Pál, Hetési Cseh Balázstól, vett itt birtokrészeket. A XV. század második felében a Laki Thúz családé volt. 1484-ben Corvin János nyerte adományul. Laki Thúz János fiai, Alfonz és Mátyás, azonban 1494-ben visszakövetelték az atyjuktól elvett birtokokat. Hosszas per után, 1500-ban, II. Ulászló király rendeletére a székesfehérvári káptalan Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatta a helység birtokába. 1526-ban egy részét Perneszi Ferencz és testvérei, Péter és Balázs, nyerték. 1536-ban 155Szenna és Tokaj földesurai a következők voltak: Mérey Mihály, Korothnai János, Ellyewelgyi László, Perneszi Ferencz, Ipoltfy Tamás és Both János, 1550-ben pedig Perneszi Pál, Korothnay Máté és Mérey Mihály. 1559-ben Tahy Ferencz és neje, Zrinyi Ilona, vásárolták meg. 1560-ban egy részét Perneszi Farkas nyerte adományul I. Ferdinándtól. 1598-ban Perneszi Andrásé volt. 1612-ben Györgyé, továbbá János fiaié: Ferenczé, Istváné és Pálé. 1669-ben Perneszi János itteni birtokait Csepely Györgynek idegenítette el. 1678-ban pedig Perneszi Ferencz adta el az ő birtokait György özvegyének. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna, férj. Babócsay Ferenczné, birtokában találjuk. Egy 1703 táján kelt összeírás szerint ismét a Koroknay család volt itt birtokos. 1715-ben 18 háztartást írtak benne össze s ekkor gróf Esterházy Józsefé volt. 1726-tól a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. A református templom 1785-ben épült. A lakosok tejszövetkezetet és hitelszövetkezetet tartanak fenn és Szabó Jánosnak hengergőzmalma van itt. A községhez tartozik: Denna-puszta, mely eredetileg somogyi várföld volt. 1268-ban Lőrincz nádor, somogyi főispán, egy részét a hetesi nemeseknek ítélte oda, a mit IV. László király 1274-ben megerősített. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék plebániáját is említi. 1438-ban Gúti Országh Mihály és János nyerték adományul. 1460-ban Kaposújvárhoz számították. 1536-ban Both János és Fánchy Gáspár, 1550-ben Dersfi Farkas a földesura. Az 1598-99. évi adólajstromban még előfordul. 1726 óta puszta és a herczeg Esterházy-féle hit bizományhoz tartozik. - Kaposszerdahely- (azelőtt Szerdahely-) puszta. A Győr-nemzetség ősi birtoka, honnan a nemzetség egyik ága nevét is vette. E birtokot 1245-ben Ders kapta. Utóda, Miklós, 1335-ben itt pálosrendű kolostort alapított, Szent László tiszteletére. Az 1346. évi osztály alkalmával Szerdahelyi Miklósnak jutott. Ugyanekkor említik a Szent Szűz tiszteletére szentelt templomát. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben plebániája is előfordul. 1408-ban Szerdahelyi Koron János birtoka. 1489-ben Szerdahely, másként Péterfalva, Szerdahelyi Istváné. Az 1443-1453. években részben Kaposújvár tartozéka. Az 1550. évi adólajstromban Dersszerdahely alakban fordul elő s ekkor Imrefy János és Ferencz voltak a földesurai. Az 1565-66. évi török kincstári adóösszeírásban csak 2 házzal van felvéve. 1571-ben 8 házát írták össze. 1715-ben gróf Esterházy Józsefé, 1726-ban a Lengyel és a Mérey családoké volt. Később a Svastits, majd a Kacskovics és a Horváth családoké lett. Ezektől pedig Felső-Eőri Nagy Ferencz birtokába kerülvén, 1895-ben parczellázták s most 101 házában 600-nál többen laknak. - Ótelek-pusztát 1421-ben, mint Illyemindszenti János birtokát, a Tamási Vajdafiak nyerik adományul. Egy 1703 előtti összeírás szerint a Koroknay családé volt. 1726-ban már a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott. - Az 1536. évi adólajstromban Szenna, Szerdahely és Tokaj szomszédságában Ropoly nevű birtokot találunk, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul Rupul alakban. 1550-ben Dersfi Farkas, Lengyel Boldizsár és Alya Mátyás voltak a földesurai. Most Töröcskéhez tartozik.
Szenta.
Szenta. Csurgótól keletre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 167, lakosaié 1193, kik közül 819 róm. kath. és 327 református. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1360-ban és 1498-ban a vránai perjelség volt a földesura. Közben, 1481-ben, a szenterzsébeti uradalom tartozékai közé számították, a mikor Szenterzsébeti Forster György, Bornemisza Jánost testvérévé fogadván, a felerészét átengedte neki. 1550-ben Török János volt a földesura. Az 1571. évi török kincstári adólajstromban Szente alakban fordul elő, 9 házzal. 1598-99-ben Zrinyi György volt az ura és 1626-1660. év között is. 1715-ben 8 háztartást írtak benne össze s ekkor őrgróf Turinetti Herkules József Lajosé volt. 1733-1767-től a Festetics család volt a földesura s jelenleg is herczeg Festetics Tassilónak és herczeg Hohenlohe Keresztélynek van itt nagyobb birtokuk. A községbeli róm. kath. templom 1873-ban, a református 1851-ben épült. Van a községben hitelszövetkezet és egy benzinmotoros malom. Idetartozik: Szentaújmajor, Bükk-puszta, Nagyhomok-puszta és Pusztagát.
Szentbalázs.
Szentbalázs. Kaposvártól délkeletre fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 77, róm. kath. lakosaié 620. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő első ízben. 1346-ban Sanctus Blasius, 1376-ban Szentbalázsegyháza alakban említik az oklevelek. 1425-ben Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton, a zseliczszentjakabi apátsággal szemben, jogot tartanak reá 156és tartozékaira. 1454-ben Szerdahelyi Dancs Pál itteni birtokrészeit Somi Mihálynak és Demeternek vetette zálogba. Az 1536. évi adólajstrom szerint Szentbalázs, Szentlászló, Veresfalva, Gyarmat, Tóthfalu és Ireghfalva helységeknek a szerdahelyi pálosok, Sibrik Ozsvát és Dersfi Miklós özvegye voltak a földesurai. 1550-ben az egész helység Dersfi Farkasé volt. 1660-ban Imreffy Farkasné jószágai között sorolják fel. 1715-ben 14 háztartást írtak benne össze. 1726-ban a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott, de a zseliczszentjakabi apátságnak is volt itt birtoka. Jelenleg herczeg Esterházy Miklós a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom 1777-1782 között épült. A községhez tartozik: Páprágy-puszta.
Szentborbás.
Szentborbás. Drávamenti kisközség. Házainak száma 45, lakosaié 412, kik közül 112 a magyar és 300 a horvátajkú és róm. kath. vallású. Postája és távírója Lakócsa, vasúti állomása Darány. Még a tatárjárás előtti korszakban alakult. IX. Gergely pápának 1232-ben kelt levele szerint Szent Barnabás tiszteletére szentelt kápolnája még 1216 előtt épült. 1324-ben Zenthbarrabás alakban fordul elő s ekkor a zseliczszentjakabi apátságnak voltak itt birtokai. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1375-ben a Szerdahelyi Dersfiakat iktatták birtokába. Az 1536. évi adólajstrom szerint Török Bálinté volt. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben részben a székesfehérvári custodiatus, részben a zseliczszentjakabi apátság birtoka. 1733-ban puszta s a zseliczszentjakabi apátságé. 1757 után települt be újból. 1776-ban ismét jóbbágyközség, melynek földesura a zseliczszentjakabi apátság s ez jelenleg is a legnagyobb birtokosa. 1881 júl. 20-án az egész helység leégett. A községhez tartozik: Krancsevicza-puszta.
Szentgáloskér.
Szentgáloskér. Az igali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 137, lakosaié 1290, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Mernye. 1321-ben Keer alakban fordul elő s ekkor a Bogár és a Máréi Gunyafi családé. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1400-ban Gwnyaker, Gwnyafyaker alakban fordul elő. 1421-ben az Atádi Kéri család volt itt birtokos és 1462-ben a Kéri és a Kéri Kandal családok, de ekkor már Pusztakér a neve. 1469-ben a nyúlszigeti apáczák azt a részét, a mely Szenyesi Tamásnál volt zálogban, zálogul magukhoz váltják. 1481-ben Kéri Mátyás, testvéreivel szemben, igényt tart a birtok egy részéhez. 1486-ban Atádi Kéri Gergely itteni birtokrészeit a nyúlszigeti apáczák bírták zálogban. 1487-ben a Berei családnak voltak itt részei. Az 1536. évi adólajstromban Kery aliter pusztakér alakban fordul elő s az 1582-83. évi adólajstromban is, s ekkor még egy portát írtak benne össze, mely a lövöldi karthauziaké volt. A XVI. század végén elpusztult. 1767-ben a Vranovics család, 1776-ban Vajda Zsigmond és Svastics Antal voltak az urai, a XIX. század első felében pedig a Bogyay, a Bocsári Svastics, a Kacskovics, a Nedeczei Nedeczky, a Matkovics család és a herczeg Esterházy-féle hitbizomány. Jelenleg a herczeg Esterházy-féle hitbizomány, Svastics Aladár örökösei és Kacskovics Zoltán a legnagyobb birtokosai. A községhez tartozik: Lapa-puszta, mely a középkorban falu volt. A Rátót-nemzetség úgynevezett nádori ágának ősi birtoka, melyet az 1283. évi osztály alkalmával I. Lóránt nádor fiai, Mátyás és Rátót, nyertek. 1337-ben a Rátót-nembeli Olivér mester faluja. 1358-ban a zseliczszentjakabi benczés apátság birtoka. 1412-1437-ben Dióslápa vagy Lápa alakban fordul elő s ekkor a rátóti prépostságé volt. 1726 óta puszta, s a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. - Ráczőrs-puszta 1229-ben Örs alakban fordul elő a székesfehérvári káptalan birtokai között. - Diós-puszta 1856-ban Bogyay Sándoré volt.
Szentlászló.
Szentlászló. A szigetvári vasút mentén fekvő kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 157, lakosaié 1025, kik közül 193 magyar, 829 németajkú és kevés kivétellel róm. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Az 1234-1270. évek között két ily nevű helység volt e tájon. Az egyik Szentlászló 1262-ben a szentmártoni benedekrendű apátság birtoka, mely 1328-ban, csere útján, a Győr-nembeli Dersfiak birtokába került. 1346-ban a Szerdahelyi Dersfiak megosztoztak rajta, de 1364-ben Szigfrid szentmártoni apát visszaszerezte, 1434-ben azonban Szerdahelyi János fiának: Imrének és két fiának adta cserébe. 1489-ben Szerdahelyi István birtokai között sorolják fel. 1598-99-ben Székely Mihályé volt. 1660-ban Sümeg-Szent-László alakban fordul elő, Imrefy Farkasné birtokaként. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1715-ben csak 3 háztartását írták össze. 1733-1757-től a Festetics család volt a földesura. Jelenleg gróf Bolza Pálné, szül. Vigyázó Jozefa örököseinek van itt nagyobb 157birtokuk. A róm. kath. templom 1738-ban épült. A községben egy gőzmalom is van. Idetartozik Kisszentlászló-puszta, mely 1773-ban már fennállott. Ritics-puszta is a községhez tartozik.
Szenyér.
Szenyér. Marczali járás magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 161, lakosai 1046, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Böhönye. 1331-ben Seyner, 1354-ben Zyner alakban fordul elő, a Szenyéri család birtokaként. 1425-ben Tapsonyi Anthimi János fiainak, Miklósnak és Jánosnak, a birtoka. 1436-ban már plebániája is volt. 1465-ben a nagyszakacsi községre vonatkozó határjáró levélben is szerepel. 1482-ben városi kiváltságokkal bírt. Váráról első ízben 1464-ben van adatunk s ekkor Tapsonyi Anthimi László birtokában volt, a kitől azonban a király elvette és Kanizsai Lászlónak adományozta. Az 1471. évi 29. törvényczikk az itteni erősségnek 25 nap alatt leendő lerombolását rendelte el, a mit azonban aligha hajtottak végre, mert ugyanez évben, nov. 25-én, Laki Thúz János és Miklós birtokában találjuk. 1482-ben Tapsonyi Anthimi János fia János, tartozékaival együtt, 6000 frt-ért Vesaki Perottusnak, az esztergomi érseki jószágok kormányzójának, adta el, de a beiktatásnak az erődítvény várnagya, Laki Thúz János nevében, ellentmondott. Bakócz Tamás esztergomi érsek 1519-ben végrendeletileg az esztergomi káptalannak hagyományozta. 1536-ban az esztergomi káptalan volt a földesura, 1550-ben pedig Wárday Zsigmond. 1556-ban az erősségnek Nagy Balázs volt a vajdája, a mikor a törökök sikertelen támadást intéztek az erődítvény ellen. 1562-ben gróf Nádasdy Tamás birtokában volt. A vár őrsége ezidőtájt messze földön híres volt a törökökkel vívott párbajairól. 1566-ban, Szigetvár elestének hírére, az őrség a várat felégette és megszökött. A törökök felépítették ugyan a várat, de az többé nem szerepel a hadtörténetben. A vár egy 15 hold területű körülsánczolt dombon állott. Ennek azonban ma már csak a szántás közben előkerülő téglák tartják fenn az emlékét. A vár képét az esztergomi káptalan szenyéri uradalma ma is pecsétjén viseli. Valószínű, hogy e várdomb hajdan őskori földvár volt, a mit az ott található bronzkori és kelta cseréptöredékek is bizonyítanak. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a helység az esztergomi káptalan jószágai között van felsorolva. Az 1715. évi összeírásban 15 háztartással szerepel s gróf Nádasdy Tamásé volt, míg 1726-ban ismét az esztergomi káptalané, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. A róm. katholikusok itteni temploma torony nélkül szűkölködik. A községhez tartozik Arad-puszta, melyről 1363-ban van első ízben adatunk. 1482-ben Szenyér várának tartozékai között sorolják fel; 1536-ban az esztergomi káptalané, 1726-1733-ban felerészben az esztergomi káptalan, felerészben Festetics Kristóf birtoka. A XIX. században az esztergomi káptalan bírja. Idetartozik még: Felső-puszta.
Szigetvár.
Szigetvár. A barcs-pécsi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 917, lakosaié 6145, kik között a róm. kath. a legtöbb. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A mai Szigetvár helyén eredetileg egy monostor állott, melyet, a XIII. század második felében, alkalmasint IV. Béla király alapított. A premontrei rendűek egykori monostorának emlékét csupán egy kőszobortöredék őrzi, mely a mai templom tornya alatt van. A monostor közelében, az Almás vizének árterületében, hajdan egy Lázár nevű sziget volt, melyen a Szigeti család lakott. E család őse Macrinus volt és utódai a Szigeti nevet csak a XIV. században vették fel. 1408-ban e sziget részben Szigeti Anthymus fia, János, birtoka, részben a Szigeti család többi tagjaié. 1413-ban Almasziget néven említik az oklevelek. Az 1413-1429. években Anthimi János Szigethi Demetertől, Miklóstól és Tamástól, cserében más birtokért, megszerezte e család itteni birtokait. 1463-ban már városi jelleggel bírt s vára is volt s ekkor a város, a hozzátartozó uradalommal együtt, Garai Jób birtokába került, de ahhoz a Somkereki Erdélyiek és a Zichyek is jogot tartottak. 1463-1473 között az Anthimi család birtoka. 1473-ban Anthimi János az Enyingi Török családnak zálogosította el. 1479-ben Mátyás király Török Ambrusnak adta. 1487-ben Török Imre lakott a várban. Fia, Bálint, a ki 1521-től kezdve bírta Szigetvárt, a várat megerősítette. 1530-ban János király hadai vették ostrom alá a várat, mely 1533-ban Ferdinánd birtokába került. 1543-ban a vár Török Bálint nejéé, a ki azt Ferdinándnak átengedte. 1548-ban vették kezdetüket Szigetvár megerősítési munkálatai. 1550-ben Ferdinánd Tahy Ferenczet nevezte ki Szigetvár kapitányának. 1553-ban Dersfi Farkas lett a kapitánya, 1654-ben Kerecsényi László, a ki 1555-ben Tujgon budai basa támadását vitézül visszaverte. 1555-ben Horváth Márk a várparancsnok. 1581556-ban Ali basa 25,000 emberrel vette ostrom alá, de Nádasdy Tamás és Zrinyi Miklós felmentő hadainak közeledtére, abbahagyta az ostromot. Horváth lemondása után, Zrinyi Miklós ajánlatára, Farkasich Gergely lett a szigetvári kapitány, de 1558-ban ismét Horváth Márk. E második kapitánysága alatt a várat teljesen helyreállították. 1561-ben Zrinyi Miklós lett Szigetvár kapitánya. 1563-ban I. Ferdinánd király megerősítette az egyrészről Istvánffy Pál és Palinai Literati Pál, másrészről a Tahy Ferencz szigeti prefektus között a város kiváltságai iránt Szigeten 1551-ben kötött egyezséget. 1566. év nyarán Szulejmán szultán vette ostrom alá a várat, melyet a Zrinyi Miklós parancsnoksága alatti őrség haláltmegvető bátorsággal védett. E világtörténelmi nevezetességű ostrom lefolyását a vármegye történetét tárgyaló fejezetben ismertetjük. A vár, hősi védelem után, szept. 7-én elesett. A törökök a város lakosságát elűzték és az 1571. évi török kincstári adólajstrom szerint a városban mindössze 9 adóköteles ház volt s ezekben is csak czigányok laktak. 1568-1569-ben a törökök itt több mecsetet építettek. 1664-ben gróf Zrinyi Miklós, a költő, hadai jelentek meg Szigetvár előtt, de a várat nem vették ostrom alá. 1684-ben egy horvát katona tüzet vetett a puskaporos toronyba, mely a levegőbe repült és a várat erősen megrongálta. A XVII. században a törökök ráczokat engedtek letelepülni az óvárosban, míg a keresztények 1686-tól Turbékra kezdtek települni. 1686-ban Makár János, a ki Pécs várának bevételét készítette elő, Szigetvár alatt összeütközött a vár védelmére küldött tatárokkal. 1686-1687-ben a császáriak több ízben megtámadták a várat s a várost felgyujtották. 1689 január 26-án a törökök, hosszú ostromnak ellentállani nem tudván, végre feladták a várat, melyet 1703-ban Baranya vármegye közmunkájával kijavítottak. 1704-ben a kuruczok jelentek meg a vár alatt, Sándor László és Zana György vezérlete alatt, de nem vették ostrom alá. 1705-ben azonban megkísérlették a vár elfoglalását, de sikertelenül. 1715-ben 94 háztartást írtak össze Szigetvárott. 1720-ban a város előljárósága egy bíróból és öt tanácsnokból, az őrség pedig két-két lovas- és gyalogszázadból állott. 1765-ben és 1771-ben országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Mária Terézia királynő Szigetvárt 1748-ban báró Nefczern Jakabnak adta el. 1761-ben Czeglédi Szily Ádám vásárolta meg, de 1769-ben eladta az uradalmat Festetics Lajosnak és Pálnak. II. József a várat is eladta a Festetics családnak. 1832 táján Nagyatádi Czindery László vásárolta meg. 1860. évi jan. 24-én bekövetkezett halálával itteni birtokait unokái, báró Wenckheim Béla és Leontina, örökölték. 1868-ban az egész uradalmat Wenckheim Leontina kapta, a ki gróf Andrássy Aladárhoz ment nőül. 1871-ben gróf Andrássy Aladár báró Wenckheim Béla részét is magához váltotta s így az uradalom az Andrássyaké lett. Jelenlegi tulajdonosa gróf Andrássy Sándor. A még most is jókarban fennálló vár hatalmas udvarán áll az uradalmi tisztilak és számos cselédház. Három temploma közül a róm. kath. plebániatemplom 1567-ben épült és művészi freskókkal van díszítve, melyek Zrinyi Miklós apotheozisát ábrázolják. Ez a templom eredetileg török mecset volt. A ferenczrendűek temploma 1731-ben, a plebániához tartozó turbéki templom 1770-ben épült. Szép a Zrinyi Miklós tiszteletére 1878-ban emelt és sebzett oroszlánt ábrázoló emlékmű is. Itt van továbbá a Flórián-kápolna, a hol a hagyomány szerint a hős Zrinyi elesett, az ú. n. basa-kút és Vörösmarty emléktáblája 1905-ből. A városháza is impozáns épület és benne őrzik az 1597-ből való zászlót is. Van a községben 3 takarékpénztár, 2 segélyegylet, önkéntes tűzoltóegylet, polgári kaszinó, olvasókör, kath. legényegylet, kath. polgári kör, 48-as gazdakör, ipartestület, betegsegélyzőegylet, temetkezési egylet, keresztény jótékony nőegylet, izraelita nőegylet, 1 czipőgyár, 3 gőzmalom és 2 téglagyár. A községhez tartozik: Szehénfa-puszta, mely a Győr-nemzetségből származó Szehén comes (1302-1318) emlékét őrzi. 1449-ben Szehánfalva, majd 1486-ban Szajhánfalva alakban fordul elő s ekkor Dombai Ferenczé. - Turbék búcsújáróhely és Turbék-Töröksír is érdekes helyek. - Az 1566. évi ostrom alatt Szulejmán szultán sátora a mai turbéki templom helyén állott. Itt temették el Szulejmán belső részeit, melyek fölé a törökök várszerűen megerősített emléket emeltek. Mikor gróf Zrinyi Miklós, a költő, 1664-ben, megjelent Szigetvár előtt, a sírkápolnát elpusztíttatta, de a törökök az 1664. évi hadjárat után ismét felépítették. 1693-ban elrendelte a haditanács, hogy a Szulejmán sírja körül eltemetett törökök csontjait ki kell szedni s azokat máshol kell eltemetni, a régi helyet pedig Szűz Mária tiszteletére kell berendezni. Így keletkezett Turbék búcsújáróhely. 1913-ban a török kormány díszes emléktáblát állíttatott a templom 159falába, Szulejman emlékére. 1753 előtt Hoitsy Mihály nádori adományt nyert Turbékra. 1856-ban az Országh-örökösök birtokában találjuk. Most Perczel Vilmosnak van itt nagyobb birtoka és régi kúriája. A Töröksír nevű terület vasúti megállóhely. Neve is mutatja rendeltetését. Itt vannak eltemetve a turbéki templom mellől felszedett török tetemek. - Tüskevár-major onnan vette eredetét, hogy midőn 1688 tavaszán a császári sereg Szigetvárt, gróf Vechi Gábor vezérlete alatt, körülzárta, e sereg számára itt tüskés sövényből erődítvényt készítettek. Később, mikor Szigetvár a báró Nefczern családé lett, majort építettek ide, mely 1856-ban az Országh-örökösök tulajdonában volt. - Szigetvár közelében találjuk Erdőháza-pusztát, a melynek helyén a középkorban Erdőalja falu feküdt. 1464-ben Battyáni Alapi András a helység részeit, a melyek nála zálogban voltak, Gordovai Fancs Gáspárnak adta.
Szigetvár. - 1. A vár. - 2. A városháza. - 3. A róm. kath. templom. - 4. Az áll. polg. fiúiskola. - 5. Az áll. polg. leányiskola. - 6. A kath. templom kupola-freskója (Zrinyi apotheozisa).
Szilvásszentmárton.
Szilvásszentmárton. Kaposvártól délre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 85, lakosaié 360, a kik leginkább reformátusok. Postája Zeliczkisfalud, távírója és vasúti állomása Kaposvár. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1456-ban egyes részeit Ipoltfalvy Miklós nyerte új adományul V. László királytól, 1457-ben azonban ismét visszabocsátotta azokat Szent-Iváni Bacsó Jánosnak. 1483-ban Ipoltfalvy György, Tamás és rokonaik, a Kelemenfalvi János itteni birtokait adták vissza Bacsó Jánosnak. 1496-ban Belchyzenthmarton alakban fordul elő. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban Szilvás-Szent-Márton alakban szerepel és csak három házból áll. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint az Istvánffy családé volt. 1703-ban puszta s a Koroknay családé. 1720-ban kezdett ismét települni s első öt lakosa Zseliczkisfaludból költözött ide. 1726-1733-ban Bátsmegyey Jánosé és Szily Márton örököseié volt. 1756-ban Szily Ádám nővére: Éva és nővére, Rozália, férj. Király Ferenczné gyermekei, továbbá harmadik nővére, Mária, néhai Schauroth Andrásné gyermekei, Batthyány Lajos nádortól megerősítő levelet nyertek itteni birtokaikra. 1776-ban Szily Ádám, Wlassics özvegye, Sághy Dániel, Somssich Antal, Király József és Hodosy Sámuel voltak a földesurai. A református templom 1844-ben épült. A községhez tartozik: Szentiván-puszta.
Szomajom.
Szomajom. Kaposvártól nyugatra fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 308, lakosaié 1700, kik közül 1300 r. kath. és 400 ref. Postája helyben van, távírója Kiskorpád, de vasúti megállója helyben van. Eredetileg somogyi királyi várbirtok volt. Egy 1275. évi oklevél szerint somogyi várjobbágyok lakták. 1364-ben Zomaym, 1397-ben Zomyan, 1446-ban Zomayon alakban említik az oklevelek s ekkor néhai Mérey László itteni birtokait a Szákosfalvi, a Mérei Kalacsa és a Fecske családok öröklik. 1448-ban az Osztopáni Perneszi családot iktatják néhai Ozorai Pipó itteni birtokába, de ugyanekkor a Szákosfalvi család tart hozzá jogot. 1453-ban Perneszi Pál alnádor új adományt nyer itt V. László királytól. 1490-ben Osztopáni Perneszi Imre, Poki Péter és Antal kir. udvarnokok néhai Mérei Virágos János itteni birtokait nyerik adományul Mátyás királytól. 1536-ban Mérey Mihály, Dencs Imre, 1550-ben Mérey Mihály, 1598-99-ben György volt a földesura. Az 1571. évi török kincstári adólajstrom szerint 24 házból állott. 1626-27-ben még a Mérey család, 1660-ban Pethő László bírta. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna, férj. Babócsay Ferenczné, birtokában találjuk. 1715-ben 12 háztartását írták össze s ekkor a gróf Esterházy családé lett. Jelenleg is a herczeg Esterházy-hitbizományhoz tartozik. Két temploma közül a róm. kath. 1885-ben épült, míg a református templom építési ideje ismeretlen. Az 1855-iki kolerajárványnak csupán a reformátusok közül 51-en estek áldozatul. Van a községben hitelszövetkezet és egy gőzmalom. Idetartozik: Alsókaposfő-, Felsőkaposfő- és Póstelek-puszta. A két Kaposfő-puszta helyén épült a középkorban a kaposfői monostor, melyet Mayos és Sándor nevű nemesek 1252 körül alapítottak. A monostor főnöke kivételesen a prépost czímét viselte. 1452-53-ban a kaposfői prépost több telket Perneszi Pálnak adott el, ki 1454-ben Viszlói László özvegyétől is vett itt részeket. 1726-ban puszta és azóta a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. Póstelek a középkorban falu volt, mely 1483-ban Poosthelek, 1485-ben Postheleke alakban fordul elő s ekkor a Szentiványi család is birtokos volt itt. 1767-ben még jobbágyfalu volt és Szily Ádám, Wlassics János és Bakó özvegye voltak a földesurai.
Szorosad.
Szorosad. A Koppány-patak völgyében fekvő kisközség. Házainak száma 61, lakosaié 386, kik közül csak 45 magyar, a többi németajkú és leginkább róm. 160kath. vallású. Postája Törökkoppány, távírója Nágocs, vasúti állomása Bonnya. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben van róla adatunk. 1484-ben a dömösi prépostság birtoka. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstrom szerint, a koppányi nahiéhez tartozott s ekkor csak 4, 1573-75-ben 6, s 1580-ban 5 házból állott. 1726 óta a veszprémi püspökség birtokában találjuk, mely ma is a legnagyobb birtokosa. Róm. kath. temploma 1835-ben épült. 1866-ban a község teljesen leégett. Sváb eredetű lakosait a veszprémi püspökség a XVIII. század első felében telepítette le. A községhez tartozik: Szorosadi-puszta.
Szólád.
Szólád. A tabi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 204, lakosaié 1140, a kik róm. kath. és református vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Faluszemes. Első ízben 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolják fel. 1233-ban már lelkésze is volt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1409-ben az elhalt Gordovai Fancs János itteni birtokait említik az oklevelek. 1424-ben Gordovai Fancs László fiai, János, Imre, Bertalan és László, itteni birtokaikon megosztoztak. 1464-ben Bocskai László utódainak itteni birtokai Szent-Györgyi Vincze Tamásnál voltak zálogban. 1498-ban is még a Gordovai Fancs család volt itt birtokos. 1536-ban a székesfehérvári őrkanonok, Fancsi János és Péter és Pekry Lajos voltak a földesurai. Az 1573-1583. évi török kincstári adólajstromokban 16 házzal szerepel. 1583-ban Zichy Rafael, 1626-ban Török János, az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint pedig Zankó Miklós birtokában találjuk. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1715-ben 20 háztartást írtak benne össze. 1726-ban a gróf Harrach és 1733-tól a Hunyady családé. Jelenleg is Kéthelyi gróf Hunyady Józsefnek van itt nagyobb birtoka. Két temploma közül a róm. katholikus 1775-ben, a református 1906-ban épült. 1842 máj. hó 9-én a fél falu s a reform. templom a lángok martaléka lett. A határbeli Hadúti-dűlőn vezetett át a hagyomány szerint, a török hódoltság alatt, a török hadiút Karádtól Kőröshegy, illetőleg Tihany felé. A községhez tartozik: Nezde-puszta, mely 1229-ben Nezda alakban fordul elő, a székesfehérvári káptalan birtokai között. 1429-ben Telekivel határos helységként szerepel. 1461-ben a Marczaliak a Berzenczei Lorántfiaknak kötötték le. 1464-ben Szolát sorsában osztozott. Az 1536. évi adólajstrom Szárszó mellett sorolja fel. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtokában találjuk. 1726-ban a gróf Harrach, utána a gróf Hunyadyak birtokába került. Idetartozik még: Nyesthegy-puszta, Szóládi-szőlőhegy, Vonyita-puszta.
Szörény.
Szörény. A szigetvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 47, lakosaié 215, a kik leginkább reformátusok. Postája és távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása Kisdobsza és Zádor. 1396-ban Zeuren, 1458-ban Zewren, 1492-ben Zeren alakban fordul elő. Az 1554. évi török kincstári adójegyzék szerint 13 házból állott. 1565-66-ban 14, 1571-ben 12 házat írtak benne össze a török kincstári adószedők. Az 1701-1703 táján készült összeírások szerint a gróf Batthyány család birtoka egész 1840-ig, a mikor a Batthyány család itteni birtokait Mujzer József vette meg, a ki azokat kisebb részletekben magyarújfalui volt úrbéreseknek adta el. A helybeli református templom 1817-ben épült. A községhez tartozik: a Mujzer-tanya.
Szőkedencs.
Szőkedencs. Zala vármegye határához közel eső magyar kisközség. Házainak száma 110, lakosaié 856, kik közül 607 róm. kath. és 232 ág. ev. vallású. Postája és távírója Nemesvid, vasúti állomása Komárváros. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel, Dencs néven. 1444-ben Budauaridencs (Budaváridencs) alakban fordul elő s ekkor az óbudai káptalan birtoka. Az 1550. évi adólajstromban Varga-Dencs alakban találjuk. Ekkor Thorkos Péter, Véssey László és Sallér György, - Fazekas-Dencsnek pedig Nádasdy Tamás volt a földesura. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstromba Várag-Dencs 5 házzal van felvéve. 1582-83-ban Véssey Józsa és Horváth Sándor voltak a földesurai. 1703 táján már puszta és a Festetics családé, 1726-ban pedig Véssey Istváné. 1733-ban ismét jobbágyfalu és azóta a Vésseyek a földesurai. Jelenleg is Véssey Ferencznek van itt nagyobb birtoka és csinos kastélya, mely 1856-ban épült. Az evangélikus templom 1861-ben épült. 1893-ban a község háromnegyedrészét tűzvész pusztította el. Hajdan a község a jelenlegi temető helyén állott, a hol egy öt-hatszázéves hársfa látható, melynek hatalmas törzse a ritkaságok közé tartozik. A mostani község csak 1726 után települt a mai helyén. A lakosok kisgazdakört tartanak fenn. A községhez tartoznak: Borcsa- és Szalasztó-puszták.
Szőkedencs. - Véssey Ferencz úrilaka.
161Szőllősgyörök.
Szőllősgyörök. A Balatontól délre fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 196, lakosaié 1303, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Lengyeltóti. Már 1327-ben említik a helység lelkészét. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Gereg, Goreg alakban fordul elő. Az 1465-1492. években az Ujlaki család birtokában találjuk. Az 1536. évi adólajstrom szerint Móré László volt a földesura. Az 1573-75. évi török kincstári adólajstromban Szilös-Gyög alakban fordul elő, 10 házzal. 1563 decz. 13-án I. Ferdinánd király Tahy Ferencznek adományozta, de mivel a vármegyének ez a része már akkor a török hódoltsághoz tartozott, a beiktatás 1564. év husvét hetében Marczaliban történt meg. Tahy Ferencz leányának, Margitnak, a ki Orsich Kristófhoz ment nőül, egy leánya volt: Ilona, a ki Pribérdi Jankovics György neje lett. E házasságból származott Jankovics János, a ki 1642-ben nemességújító czímeres nemeslevelet nyert és ő lett a helység földesura. Fia, Péter, 1676 febr. 20-án itteni jobbágyait Vörös Pál csobánczvári kapitánynak kötötte le. 1701-1703-tól Jankovics Istváné. 1715-ben 14 háztartást írtak benne össze. 1767-ben Jankovics Antal özvegye, szül. Fekete Julianna, volt a földesura és jelenleg gróf Jankovics Tivadarnak van itt nagyobb birtoka és kastélya. Van benne gazdag, régi könyvtár és családi levéltár és sok értékes, régi bútor. A községbeli templomot is a Jankovics család építtette. 1848 őszén a magyar nemzetőrök és a horvátok között itt kisebb összeütközés volt, mely a magyarok győzelmével végződött. Van a községben hitelszövetkezet, állatbiztosító szövetkezet, önkéntes tűzoltóegyesület, ipartestület, ifjúsági egyesület, olvasókör, katholikus kör, temetkezési egylet és egy gőzmalom, mely gróf Jankovics Tivadaré. A községhez tartoznak: Magyaros- és Tömör-puszták, továbbá: Kis- és Nagybanyászóhegy s Géri-szőlőhegy.
Szőllősgyörök. - Gróf Jankovich Tivadar kastélya.
Szőllőskislak.
Szőllőskislak. Balatonboglártól délre eső magyar kisközség. Házainak száma 99, lakosaié 519, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Balatonboglár. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Az 1536. évi adólajstromban Szöllőslak alakban találjuk meg s ekkor Móré László volt a földesura. Az 1563. évi kincstári fejadójegyzék szerint 7 és 1573-74-ben 10 házból állott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék Csobáncz várának tartozékai között sorolja fel. 1701-1733 között puszta és Jankovics István birtoka. 1767-ben Jankovics Antal özvegye, szül. Fekete Juliánna, Viza István, Trahnyah János, Czinderics György, Somogyi János, Fekete Ferencz, Babics József, Trahnyah Sándor, Bárány András és Hogy József, 1776-ban pedig Jankovics Antal özvegye, Trahnyák György, Viza István, Fekete János, Czinderics György és Babics Antal voltak az urai. Jelenleg gróf Jankovics Tivadarnak és Madách Emanuelné, szül. Kacskovics Herminnek van itt nagyobb birtoka és az utóbbinak csinos úrilaka. A községhez tartoznak: Bánomhegyszőlő, Jánoshegy, Rózsa-puszta és Landord-puszta, mely utóbbi már az 1701-1703. évi összeírásokban előfordul, Jankovics István birtokaként.
Szulimán.
Szulimán. A kaposvár-szigetvári vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 198, lakosaié 1118, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Mozsgó, távírója és vasúti állomása Mozsgó-Szulimán. Eredeti neve Szőllőmál volt. E néven fordul elő 1473-ban Szigetvár tartozékai között is. 1566-ban, Szigetvár ostromakor, itt volt a török tábor egy része. 1692-ben Bady Pál birtokában találjuk. 1715-ben 10 háztartását írtak össze. Az 1720. évi országos összeírásban Szuliman alias Szőlőmály alakban fordul elő s ekkor már a gróf Batthyány családé volt. 1856-ban a Biedermann-féle mozsgói uradalomé lett. Jelenleg Berger Antalnak, Samunak és Jánosnak van itt nagyobb birtokuk. A róm. kath. templom 1879-ben épült. A községhez tartozik Zöcske-telep, mely 1835-ben gróf Batthyány Kázmér birtoka volt, továbbá Antalfalu-telep, Antal-puszta és Bakittya-tanya.
Szulok.
Szulok. A kaposvár-barcsi vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 265, lakosaié 1771, kik közül 210 magyar, 1561 németajkú és róm. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben találkozunk vele. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Zulak alakban fordul elő. Ez a helység azonban elpusztult. A jelenlegi falut a gróf Széchenyi család 1715-1757 között telepítette, Württembergből származó németekkel. Jelenleg is gróf Széchenyi Istvánnak van itt nagyobb birtoka. 1811 júl. 10-ikén országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A róm. kath. templom 1800-ban épült. A lakosok négy olvasóegyletet, egy ipartársulatot és egy rokkantsegélyző egyletet tartanak fenn. Mayer 162Istvánnak gőzmalma is van itt. A határbeli Geldloch-dűlőben (pénzesgödör) a hagyomány szerint pénz volt elásva, mely után sokat kutattak.
Tab.
Tab. A kaposvár-mocsolád-siófoki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Járási székhely. Házainak száma 398, lakosaié 3173, kik közül 1645 róm. kath. csak 67 református, 791 evangélikus és 670 izraelita. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már 1320-ban említik a Szent Péter apostol tiszteletére épült egyház itteni birtokait. 1385-86-ban az Ugali család birtoka volt és Ugali Pál halála után Kővágóőrsi Kis György kezébe kerültek. 1411-ben Csapi András, neje Gutori Katalin révén kapta a királytól első férje, Kis György, birtokait. 1435-ben Rozgonyi István nyerte adományul. 1536-ban Ewleweldy László, Fajszi Ferencz és Tharródy Demeter voltak a földesurai. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstrom szerint 12 házból állott. 1598-99-ben Nádasdy Ferencz birtokában találjuk. 1660-ban a szigligeti vár tartozékai között sorolják fel. A XVII. század második felében elpusztult és az 1715. évi összeírás szerint három év óta települ. 1726-ban a Lengyel és a Mérey, 1733-ban a Lengyel családok, 1767-ben báró Révay Sándorné, Nyitray Sándor özvegye, Jakabházi Sallér István, Vrancsics Pál, Felsőbükki Nagy Benedek, Lengyel Imre, Baronyay Imre özvegye, báró Maithényi János, Gussits Imre, Mérey István, Antal és Lajos, Spissich Sándor özvegye s Szulyovszky András és Gáspár voltak a földesurai. Az 1847-ben kiállított birtokkönyv szerint a gróf Hadik családnak, Spissich Ignácznak, Gotthárd Istvánnak, Gussits Ferencznének, Tallián Imrénének és Pálnénak voltak itt birtokai. Jelenleg gróf Welsersheimb Zenónénak és báró Weissenbach Jánosnénak vannak itt nagyobb birtokaik. A régi Welsersheimb kastélyban sok értéktárgy között van az az Alt-Wien-service is, melyet Mária Terézia gr. Hadik Andrásnak ajándékozott, kitől azután női ágon e családba került. A község 1847 febr. 25-én országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. A róm. kath. templom 1759-ben, az evangélikus 1846-ban és az izraelita imaház, mely a vármegye legrégibb imaházainak egyike, 1762-ben épült. A katholikus templom belseje szép Dorfmeister-féle freskóktól díszes. A községben, a járási hivatalokon kívül, van még ipartestület, két takarékpénztár, az Éjszaksomogyi takarékpénztár, hitelszövetkezet, Róna Béláné hengermalma, Kender György benzinmotoros malma és a Pallós-féle téglagyár és kaszinó, melynek gazdag könyvtára magába foglalja Fáy András 1300 kötetét, melyet annak hagyatékából néhai gróf Zichy Antal megvásárolt és a kaszinónak ajándékozott. A községhez tartoznak: Ugaj-, Csaba-, Csibehegy-, (azelőtt Kokas-) és Gyurgyóka-puszták, Hölyeghegy és Öreghegy. Ugaj puszta a középkorban falu volt, melv 1326-ban Wgol, 1344-ben Vgaal, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Vgol alakban fordul elő. Az Ugali család ősi birtoka, mely a XIV. század végén, Ugali Pál halála után, Kövágóőrsi Kis Györgyé lett. 1411-ben Csapi András nyerte adományul Zsigmond királytól. 1425-ben két ily nevű helység volt egymás mellett. 1428-ban Rozgonyi Istvánné, szül. Szentgyörgyi Czeczil, kapott reá adományt. 1438-ban a Batthyányakat és a velük vérrokon Fajszi Ányosokat iktatják birtokába s 1444-ben e két család megosztozik rajta Az 1536. évi adólajstromban Felső-Ugal és Ugal helységek fordulnak elő. Az előbbinek Fajszi Ferencz, Korody Demeter, Regethei Gáspár, az utóbbinak Fajszi Ferencz volt a földesura. 1598-99-ben Tabbal együtt sorolják fel. 1726-ban Alsó-Ugal- és Felső-Ugal-pusztáknak a Lengyel és a Mérey családok voltak a földesurai. Ezután Tab sorsában osztozott. Csaba-puszta egy része 1184 óta a szentmártoni apátságé volt, de 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. 1279-ben a királynéi szolgálmányosok itteni földjeit említik az oklevelek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már ekkor plebániája is volt. 1347-ben a szentmártoni apátság itteni birtokairól van adatunk. A XIV. század második felében az Ugali családnak, az 1279-1383. évékben a veszprémi káptalannak is voltak itt birtokai. Ugali Pál magvaszakadtával e család itteni birtokai előbb Kővágóőrsi Kis Györgyre (1391-1402), majd 1411-ben Csapi Andrásra szállottak. 1428-ban Rozgonyi Istvánné nyerte adományul. 1438-ban a Batthyányakat és a Fajszi Ányosokat iktatják birtokába. 1536-ban a veszprémi káptalan, 1583-ban Batthyány Farkas volt a földesura. Az 1580. évi török kincstári adólajstrom szerint 20 házból állott, 1660-ban a szigligeti vár tartozékai között sorolják fel. 1726-ban a Mérey és a Lengyel családok bírják. Ettől kezdve Tab sorsában osztozott.
Tab. - Gróf Welsersheimb Jenőné kastélya.
Tapsony.
Tapsony. A marczali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 299, lakosaié 1994, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Nemesvid, 165vasúti állomása Böhönye. 1331-ben a Kacsics-nembeli Szécsényi Tamás nyerte Károly királytól adományul, Merke (ma puszta), Terebezd, Sitke, Szob és Bennek helységekkel együtt. 1355-ben a nádor, Szigeti Beke fia: Anthimiusnak ítélte oda. 1435-ben Anthimi János fiai, Miklós és János, birtokában találjuk. 1470 táján a Nagyszakácsi Veres családnak voltak itt részbirtokai. 1480-ban Szenterzsébeti Terjék András és az Enyingi Török család osztoznak rajta. Ugyanez évben a Vasperi és a Kálozfalvi Taba családok tartanak hozzá jogot. Később Szobi Jánosé volt, a kitől 1500-ban Bakócz Tamás vásárolta meg és végrendeletileg az esztergomi káptalannak hagyományozta. 1536-ban az esztergomi káptalan és Pekry Lajos, 1550-ben Alya Máté és Wárday Zsigmond, 1598-ban az esztergomi káptalan és Lengyel István, 1626-27-ben csak az esztergomi káptalan a földesura. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban csak 4, és az 1571-ikiben 15 házzal van felvéve. 1715-ben 15 háztartást írtak benne össze s ekkor gróf Nádasdy Tamás volt a földesura. 1726-tól az esztergomi főkáptalan birtoka. A XVIII. században itt volt a vármegye székhelye. Itt van, de már elhanyagolt állapotban, a vármegye egykori székháza is, mely 1715-35 között épült. A róm. kath. templomot 1724-ben emelték. Van a községben hitelszövetkezet és egy gőzmalom. A községhez tartozik: Káptalanterebezd- (azelőtt Terebezd-)puszta, mely mindenkor Tapsony sorsában osztozott. 1465-ben Terpesz néven Tapsonyi László Antal fia birtoka. - Merke-puszta 1471-ben a Szakácsi Szabó családé volt. 1550-ben Wárday Zsigmond és Batthyány Mihály, 1583-ban Véssey Józsa, 1598-99-ben az esztergomi káptalan, 1626-ban Bakó Farkas voltak a földesurai. 1726-ban már puszta és az esztergomi káptalané. - Móriczfa-puszta 1473-ban a Szobi család birtoka. 1482-ben Szenyérvár tartozéka. 1703-ban szintén már puszta és a Festetics családé. Tapsonytól délre esik Bodony-puszta, mely, 1331-ben, Tikoddal együtt, a zágrábi püspökség birtoka volt. A községhez tartozik még: Töllös-puszta is.
Tarany.
Tarany. Nagyatád járási kisközség. Körjegyzői székhely. Házainak száma 283, lakosaié 2495, kik közül 764 magyar, 1597 pedig vend s leginkább róm. kath. vallású. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Nagyatád. 1454-1498 között a vránai perjelség birtoka volt. 1536-ban Török Bálint, 1598-99-ben Zrinyi György volt a földesura. Az 1626-27. évi adólajstromban és az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is a Zrinyi családé. 1726-ban őrgróf Turinetti Herkules Lajos s 1733-1767-től a Festetics család a földesura és jelenleg is herczeg Festetich Tassilónak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1763-ban épült. 1855 aug. hó elején a falunak ú. n. alsóutczája majdnem teljesen leégett. Van a községben polgári olvasókör, községi hitelszövetkezet és egy hengermalom. A Zidina nevű dűlő helyén feküdt hajdan Péterfalu, mely a török hódoltság alatt pusztult el. A hagyomány szerint itt hajdan egy kőből faragott kutya-alakot találtak. Később egy török tiszt jelent meg a községben, megkereste ezt a kutya-alakot, melynek titkos zára volt, azt felnyitotta és a benne talált pénzt magához véve, elvitte. A községhez tartozik: Hókamalom, Alsó- és Felsőgóla-puszta, Gyertyános-puszta, Hosszútói-szőlőtelep, Rigó-major és Csatártói erdőlak.
Taszár.
Taszár. A fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 114, lakosaié 781, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a XIV. században fennállott. 1358-ban a székesfehérvári őrkanonok birtoka. 1444-ben Szerdahelyi Márton fia, Ders, a pálosoknak adott e helység határában részeket. Az 1536. évi adólajstromban Egyházas-Taszár alakban fordul elő. Ekkor Török Bálint volt a helység földesura. Az 1573-74. évi török adólajstromban két ily nevű helység fordul elő, Vámos-Taszár és Kis-Taszár, az 1580. évi defterben pedig Nagy-Taszár is. 1598-99-ben mindkét Taszár a székesfehérvári káptalané, de az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatusé. 1726-ban gróf Nádasdy László, 1733-ban ismét a székésfehérvári custodiatus bírta. 1807-ben I. Ferencz király a kegyes tanítórendnek adományozta, mely az újabb korig volt a földesura. A róm. kath. templom 1738-ban épült s 1782-ben megnagyobbították. Néhány évvel ezelőtt itt kútásás alkalmával egy harangot találtak, melyet a Magyar Nemzeti Múzeumba küldtek fel. Az egyik határrészt püspökkertnek nevezik, alkalmasint gróf Nádasdy László csanádi püspök után. A községhez tartoznak: Dábó- és Palota-puszták.
Táska.
Táska. A lengyeltóti járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 165, lakosaié 1094, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Buzsák, távírója és 166vasúti állomása Lengyeltóti. 1268-ban Villa Task alakban fordul elő. Az 1536. évi adólajstromban is Thask alakban találjuk, Báthori András és Korothnay János birtokaként. Az 1563. évi török kincstári adólajstromba csak 5 házzal van felvéve, az 1575. évi defterben 6, az 1580. éviben pedig 13 házzal. 1677-ben Tasky elpusztult helységet Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1715-ben már 18 háztartást írtak benne össze. 1715-1767 között gróf Széchenyi Zsigmond volt a földesura s jelenleg gróf Széchenyi Andor Pálnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Fehérvíz-puszta.
Teklafalu.
Teklafalu. Drávavölgyi kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 100, lakosaié 849, kik közül 87 magyar, 762 németajkú és leginkább róm. kath. vallású. Ezt a helységet Czindery László 1839-ben dohánykertészekkel telepítette Tiltvány nevű pusztáján és neje keresztneve után lett Teklafalu. Czindery halála után e birtokait unokái, báró Wenckheim Béla és Leontina, örökölték. Jelenleg özvegy gróf Andrássy Aladárnénak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartoznak: Tóti- és Vitézi-puszták.
Teleki.
Teleki. Szárszótól délre eső magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 88, lakosaié 481, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája Szólád, távírója és vasúti állomása Balatonszemes. 1211-ben a tihanyi apátságé volt és itt laktak a szőlőmívesei. 1229-ben Teluky alakban fordul elő s ekkor a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. 1265-ben IV. Béla király a helység egy részét az esztergomi János lovagoknak adományozta. A XIII. század második felében már a nyúlszigeti apáczák is birtokosai voltak. Szent András tiszteletére épült egyháza 1271-ben már megvolt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1397-ben és 1429-ben két ily nevű helységet találunk, a mikor a fehérvári káptalanon kívül a tihanyi apátságnak, a nyúlszigeti apáczáknak, az esztergomi János lovagoknak, a lövöldi karthauziaknak és Gordovai Fancs László fiainak, Jánosnak, Imrének, Bertalannak és Lászlónak, volt benne részük. 1480-ban a tihanyi apátságnak voltak itt birtokai. 1534-ben Török Bálint, 1557-1564-ben Magyar Bálint volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári fejadójegyzékbe csak 6, az 1573-74-ikibe már 14 házzal van felvéve. 1583-ban a székesfehérvári káptalan birtokában volt. 1585-ben a tihanyi várhoz számították. 1598-ban ismét a székesfehérvári káptalané, de 1626-27-ben a tihanyi apátságé. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint ekkor nemesek bírták. 1715-ben 7 háztartását írták össze. 1726 óta a tihanyi apátság birtoka. Két temploma közül a róm. kath. még a XIII. századból való, de újabban átalakították. A református templom 1865-ben épült. A lakosok állattenyésztési szövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik: Kisteleki-puszta.
Tikos.
Tikos. A Kis-Balatontól délkeletre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 53, lakosaié 345, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Vörs, távírója és vasúti állomása Balatonszentgyörgy. 1299-ben Tykus alakban említik az oklevelek. A XIV. század közepén Fejéregyházi György birtokában találjuk, kinek leányát I. Lajos király 1368-ban fiúsította. 1405-ben Anthimus fia, János, nyerte Fejéregyházi Katics asszonytól. 1406-ban Berzenczei Lóránt fia, György kapta. A XV. században három ily nevű helység volt egymás mellett. 1417-ben a Középtikos nevű helységben lévő Sávolyi Gyöke család birtokait Anthimus fia, János, nyerte adományul. 1474-ben Véssey Miklós zálogosított el részeket Alsó-Tikos helységben, Tikos 1464-1482. években Szenyér várának tartozékai között szerepel. 1484-ben Szobi Péter fia, Mihály, itteni birtokrészeit Batthyány Boldizsár kőszegi kapitánynak és Gerebeni Herman fia Lászlónak zálogosította el. 1480-ban Berzenczei Sandrin pert indított Közép-Tikos miatt Páti Török Kocsárd ellen. 1486-ban Mátyás király Páti Török László itteni birtokait Tolnai Bornemisza Jánosnak adományozta, ki azonban, kegyelmet eszközölvén ki számára, birtokai felét visszaadta neki. 1496-ban fordul elő Hollád-Tikos, mely ekkor a Tóti Lengyel család birtoka volt. Az 1536. évi adólajstromban is két ily nevű helységet találunk: Tikos, Holáddal együtt, az esztergomi káptalan birtoka Kápolnás-Tikosnak pedig Véssey László és Gáspár voltak a földesurai. Az 1550. évi adólajstromban három ily helység fordul elő: Közép-Tikos, mely elpusztultnak van jelezve s földesura Lengyel Boldizsár volt, Alsó-Tikos, melynek lakosai az adólajstrom szerint szétfutottak s melynek földesura Véssey László volt és Hollád-Tikos, melynek Wárday Zsigmond volt a földesura. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben már csupán egy Tikos fordul elő: s ez a szigligeti várhoz tartozott. Egy 1703 tájáról való összeírás szerint 167Felső-Tikos Festetics Pál, Kis-Tikos Bakó Farkas birtoka volt. 1726-ban Felső-Tikos Festetics Kristófé, Kis-Tikos 1726-1733-ban is Bakó Farkasé. Az 1733. évi összeírásban Felső-Tikos Nagy-Tikos alakban fordul elő. 1767-ben mindkét Tikos Festetics Kristófé, 1776-ban Nagy- és Kis-Tikos Festetics Pálé, 1835-ben pedig gróf Festetics Lászlóé volt.
Toponár.
Toponár. Kaposvártól éjszakkeletre fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 384, róm. kath. lakosaié 2667. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E helységről csak a török hódoltság után van adatunk. 1703-ban még puszta és Festetits Pál birtoka volt. 1715-ben már jobbágyfalu s ekkor 11 háztartását írták össze. Az 1720. évi összeírás megjegyzi róla, hogy lakosainak egy része elköltözött. A XIX. század első felében a gróf Festetits és a herczeg Esterházy családok voltak a földesurai. Jelenleg gróf Festetits Kálmánnak és Vilmosnak és herczeg Esterházy Miklósnak van itt nagyobb birtokuk. A községbeli kastélyt, mely gróf Festetits Vilmosé, még Tolnai Festetits Antal építtette a mult század elején. Dénes gróf azonban később átalakíttatta és megnagyobbíttatta. Van benne kb. 1500 kötetes könyvtár, sok régi metszet és festmény, értékes, régi, berakott bútor és a parkban egy vert vas kapu, mely a szigetvári várból került ide. Az uradalom 1784 márcz. 6-án és 1792 aug. 2-án országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A róm. kath. templom 1818-ban épült. A községbeli apáczakolostort, mely róm. kath. óvodával van egybekötve, 1875-ben gróf Festetits Dénesné alapította és annak fundatiója tartja fenn. 1840 jún. 23-án az egész falu leégett, 1855-ben pedig a kolera követelt sok áldozatot. A lakosok önsegélyző és fogyasztási szövetkezetet és gazdakört tartanak fenn. A községhez tartozik: Fészerlak-puszta, mely az 1733-57. években Festetits Kristófé volt. Szomszédságában feküdt Apáti, mely már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, az 1536. évi összeírásban 8 portával van felvéve. - Zarany-puszta a középkorban jelentékeny falu volt, mely már az 1332-37. évi tizedjegyzékben is előfordul. 1408-ban Szerdahelyi Korom János birtoka. 1536-ban Dersfi Miklós volt a földesura. Az 1726-1757. években már puszta és a Festetits családé. Idetartozik még: Belső-major (azelőtt Új-major) és Kisiván-major. E puszták ma a Festetits uradalomhoz tartoznak, míg Répás-puszta herczeg Esterházy Miklósé.
Toponár. - Gróf Festetics Vilmos kastélya.
Torvaj.
Torvaj. A tabi járásban fekvő kisközség. Házainak száma 240, lakosaié 1252, kik közül 1099 magyar, 153 pedig németajkú. Közülök 705 róm. kath. és 511 ág. ev. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása Tab. 1265-ben Torwoy, 1373-ban Toruee, 1419-ben Torwe alakban szerepel. 1334-ben Ugron özvegye és fia, Miklós, bírják. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék már plebániáját is említi. 1460-ban Ugron Imre birtoka. 1536-ban Ugron Bernát és Ispán Mihály voltak a földesurai. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban csak 3 házzal van felvéve. 1573-74-ben 9 házát vették fel. 1583-ban Ugron Jánosnak van itt egy portája. Az 1671-1687. években már puszta és a tihanyi apátsághoz tartozott. 1726-1733 között a Lengyel és a Mérey családok birtoka. 1767-ben özvegy báró Révay Elekné, szül. Felsőbükki Nagy Magdolna, 1773-1776-ban báró Révay Miklós, báró Calisius Frigyes és Boronkay József voltak a földesurai, a XIX. század első felében pedig a Gotthárd család. Két temploma közül a róm. kath. 1758-ban, az evangelikus 1859-ben épült. A községhez tartoznak: Lullahegy, Csillag-major (azelőtt Dolenka-puszta), Kishegy és Lulla-puszta. Az utóbbi a középkorban falu volt, melyet 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolnak fel. 1288-1381-ben a veszprémi káptalannak s 1302-ben a mellette fekvő Szent-László-pusztán székelő prépostságnak is voltak itt birtokai. 1332-37-ben már plebániája is volt. A XIV. században az Ugali családé. Ugali Pál halála után Kővágóőrsi Kis György birtokába került. 1411-ben Csapi András nyerte adományul, 1428-ban Rozgonyi Istvánnéé. 1438-ban a Batthyányakat és a Fajszi Ányosokat iktatják birtokába. 1460-ban Felsőendrédi Somogyi Imre és Ugron Imre birtoka. 1463-ban a veszprémi püspökségnek is voltak itt részei. 1536-ban Gyönköddel együtt Baronyay Mátyás, Perneszi Egyed, Imre és Istvánné, Koródi Demeter, Fajszi Ferencz, a szentlászlói prépost, a veszprémi püspök, Ugron Bernát, Ellyevölgyi László és Regetei Gáspár bírták. 1557-ben mindkét falu a Perneszi nemeseké, Magyar Bálinté és Takaró Mihályé volt. 1572-ben Tihany várához tartozott. 1577-ben Lullát Perneszi András felsőlendvai várnagy és fiai nyerték adományul. Az 1573-74. évi adólajstrom szerint még 49 házból és 1580-ban 34 házból állott. 1609-ben már puszta volt. 1618-ban Tóti Lengyel János szigligeti kapitány bírta. 1681701-1703 táján Vörös János özvegyének birtoka. 1726-ban a Lengyel és a Mérey, 1733-ban csak a Lengyel családé. 1856-ban a Gotthard család birtoka. Lulla-puszta mellett fekszik Gyönköd, mely már az 1536. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. Az 1536. és az 1557. évi adólajstromokban Lulla faluval együtt írták össze.
Tótszentgyörgy.
Tótszentgyörgy. Szigetvártól nyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 78, lakosaié 381, kik közül 104 róm. kath. és 277 református vallású. Postája Görösgál, távírója Szigetvár, vasúti állomása Nemeske. 1283-ban Scengurg alakban fordul elő. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. 1431-ben a patai uradalom tartozékai között sorolják fel. 1448-ban és 1455-ben Kisszentgyörgy alakban fordul elő és a Marczaliaké. 1455-ben 50 jobbágytelke volt és kőtemploma fatoronynyal. Ekkor Marczali János a helységet egyházi czélokra hagyományozta. 1494-ben Hodosszentgyörgy alakban fordul elő. Az 1554. évi török kincstári adólajstromban Kis-Szent-György néven csak 10 házzal van felvéve. Ezután felvidéki tótokat telepítettek ide. 1571-ben már 27 házát írták össze. 1598-99-ben már a mai nevén fordul elő és a Nádasdyaké. 1626-27-ben Nádasdy Pál volt az ura. 1660-ban Szent-György várához tartozott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1715-ben csak 5 háztartása volt. Mindvégig a gróf Széchenyiek voltak az urai és most is gróf Széchenyi Lászlónak van itt nagyobb birtoka. A református templom 1790-ben épült, tornyát 1909-ben építették újjá. A községhez tartozik: Gombkötő-puszta és Czifra-malom.
Tótszentpál.
Tótszentpál. Lengyeltóti járási magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 150, lakosaié 1006, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kéthely. Már a mohácsi vész előtt fennállott, de elpusztult. 1660-ban Zankó Miklós volt a földesura. 1715-ben 15 magyar háztartását írták össze. De lakosai elköltöztek és helyükbe tótok telepedtek. 1726-ban már a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott és odatartozik ma is. Róm. kath. temploma nagyon régi, de már többször átalakították. A községhez tartozik: Susány-puszta.
Tótújfalu.
Tótújfalu. Drávavölgyi kisközség. Házainak száma 91, lakosaié 654, kik közül 54 magyar, a többi horvátajkú és leginkább róm. kath. vallású. Postája és távírója Lakócsa, vasúti állomása Darány. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatus és az Istvánffy család birtoka. 1715-ben 5 háztartást írtak benne össze. Elpusztult, de tótokat telepítettek ide és 1726-tól a zseliczszentjakabi apátság a birtokosa. A róm. kath. templom 1750-ben épült. A községhez tartozik: Gustya-tanya.
Töröcske.
Töröcske. Kaposvártól délre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 108, lakosaié 566, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Simonfa, távírója és vasúti állomása Kaposvár. Az 1571. évi összeírásban e tájon Kis-Derecske falut találunk, 12 házzal. Az 1598-99. évi adólajstromban Teorewczke alakban fordul elő, Dersfi Ferencz birtokaként, Nyárvize és Pölöske helységekkel együtt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Töröske néven találjuk s ekkor a szigligeti vár tartozéka volt. 1715-ben 10 háztartást írtak benne össze és gróf Esterházy József volt a földesura. 1726-tól már a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartonik. A községhez tartozik Ropol-puszta, mely a középkorban Ropoly falu volt. Az 1270-1313. években a Monoszló-nemzetség birtoka s egy uradalom középpontja volt, a melyet az e nembeli Egyed tárnokmester, 1313-ban, kelt végrendeletével, felerészben vejének, Nyéki, később Atyinai Miklósnak, felerészben a Guth-Keled-nembeli Felső-Lendvai Miklósnak hagyományozott. 1357-ben a falu lelkészét is említik az oklevelek. 1403-1480. években Kaposújvárhoz tartozott. 1443-ban vámhely is volt. 1726 óta a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik, a hol a herczegnek csinos vadászlaka van.
Törökkopány.
Törökkoppány. Koppánymenti magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 252, lakosaié 1381, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Nágocs, vasúti állomása Bonnya. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben
Koban alakban fordul elő s ekkor már plebániája is volt. Ez időből való a róm. kath. templom szentélye is, mely csúcsíves ízlésben épült. Várát, mely még a mohácsi vész előtt épült, Ali budai basa vezérlete alatt a törökök elfoglalták. A hódoltság idejében jelentékeny hely és egy szandzsák (kerület) székhelye volt és magas földhányásokkal volt körülvéve, mely sánczok még ma is láthatók. Csak éjszak felé volt szabad, de az errefelé eső és mélyebben fekvő részt az ott elterülő mocsarak és valami váracs védte. A török aga a mostani plebánián lakott. Ettől kb. 120 méternyi távolságban, a kath. templom mögött,
169Friedrich Béla vendéglős házának az udvarán állott a török fürdő, melynek romjait 1877-ben - sajnos - széthordták és ma már csak a szomszéd ház jégvermének egyik falában van némi maradványa, mely a medencze márványfala volt. Ez a fürdő az aga lakásával az agyagos talajba vágott földalatti folyosóval volt összekötve, mely még ma is, nagy esőzések után, itt-ott be szokott omlani, a mikor azután mindig szekérszámra kell a szakadás betömésére a földet hordani. A fürdőt a tőle mintegy két kilométerre a Cseszme-erdőben
0 fekvő ú. n. török-kút látta el vízzel, melyet agyagcsöveken át vezettek oda. Ez agyagcsövekből néhai Rómer Flóris annak idején egyet be is küldött a Nemzeti Múzeumnak. A nevezett török kút kb. 14 m hosszú és 1 1/4 m széles falazott és boltozott medenczében gyűjtötte a szükséges vizet, mely még most is lefolyik a község alá és messze vidéken a legjobb ivóvíz. A török világnak még egy emléke látható a plebánia udvarán. Ez egy török turbános fejkő, a hajdani koppányi török temetőből. A falu az 1563. évi fejadólajstrom szerint 15, 1573-74-ben 23 és 1580-ban ismét 15 házból állott. 1559-ben 58 zsoldos lovas tanyázott a várban, melynek őrsége az 1565-66. évi zsoldlajstrom szerint 123 és az 1568-69-iki szerint 115 emberből állott. 1587-ben
Nádasdy Ferencz és
Zrinyi György ugyan visszafoglalták a várat, azonban csakhamar ismét török kézbe került. 1601-ben bosnyák katonaság tanyázott benne. 1628-29-ben 217 emberből állott az őrség. A plebánián van ama levél másolata, melynek eredetijét a tihanyi apátság levéltára őrzi, melyben Ibrahim endrédi aga válaszul 1589 márczius 2-án Piszki István magyar vitéznek, a ki az agát a Balaton jegén való párbajvívásra kihívta. Úgy látszik, hogy az aga az első kihívásra nem reagált, miért is Piszki István egy levágott disznófarkot küldött neki. Erre az aga annyira felbőszült, hogy a kihívást elfogadta és ezt erősen sértő hangú levélben tudatja Piszkivel, elnevezvén őt beste, hitetlen kutyának, ki a saját farkát lemetszette és azt küldte el. Hogy azután megtörtént-e a koppányi párbaj, vagy sem, arról hallgat a krónika. 1689-ben a falu
Széchenyi Pálé volt. 1715-ben 20 háztartásból állott és gróf Esterházy Józsefé volt. 1726-tól kezdve fele a veszprémi püspöké és fele a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. 1798-ban földrengés volt itt, mely a róm. kath. templomot megrongálta. Az 1855-iki kolerajárványnak 230-an estek áldozatul. Van a községben hitelszövetkezet és egy műmalom. A török hódoltságra emlékeztető dűlőnevek a Csausz-út, Bégkút, Lanyista, Falamurdok, Babadag, Seregrét. A községhez tartoznak: Cseszme-major, Kápolnaihegy, Laczi-puszta és Tatalihegy.
Újvárfalva.
Újvárfalva (azelőtt Vrácsik). A kaposvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 71, lakosaié 454, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája Somogysárd, távírója Nagybajom, vasúti állomása Kis-Korpád. 1497-ben Warachyk, az 1537. és az 1550. évi adólajstromokban Weracsik alakban fordul elő. 1550-ben Zewrényi János volt a földesura. Az 1701-1703 táján kelt összeírásokban puszta és Vracsek alakban fordul elő, a Thulmon család birtokaként. Az 1773-76. években Berzsenyi István, János és Benedek, továbbá Bárány Pál özvegye és Takács István voltak a földesurai. A XIX. század első felében a Noszlopy, a Kiss, a Bóné, a Fülöp, a Bárány és a Berzsenyi családoké volt. Jelenleg Sárdi Somssich Miklósnak van itt nagyobb birtoka. A község határában feküdt Korokna (Koroknya) vára, a honnan a Koroknyay család származott. Nyomai még most is láthatók. Történetét Nagybajomnál ismertettük. A községhez tartoznak: Koroknya-, Miklós-, Kis- és Nadalos-puszták.
Varászló.
Varászló (azelőtt Vrászló). A marczali járás délnyugati sarkában fekvő kisközség. Házainak száma 66, nagyobbára róm. kath. lakosaié 479. Postája Nemesdéd, távírója Nemesvid. 1278-ban Warazlou alakban fordul elő. 1417-ben már részben a Kanizsai család birtoka. Ekkor Kanizsai Miklós özvegye a Radóiaktól és Szentpáli Varászló Miklóstól szerzett itt részeket. Ugyanakkor a szentpéteri pálosok egy malmot kaptak a Kanizsai családtól. 1445-ben egy részét Bakonoki Török László szerezte meg. 1449-ben a Laki Thúz, a Létai és a Szecsényi családok voltak itt birtokosok. 1486-ban Tolnai Bornemisza János alkincstartó nyerte adományul Mátyás királytól. 1536-ban Szanthay János özvegye, 1550-ben Alya Benedek volt a földesura. 1701-1703-ban puszta és Rapoli Miklós birtoka. 1726-ban és 1733-ban Festetics Kristófé volt. 1776-ban Vrancsics Pál ezredes, Tahy Imre és Baranyay Imre özvegye bírták. Az 1835-44. években Boronkay 170Béla és Vrancsics Pál, 1856-ban pedig gróf Zichy Károly. Jelenleg gróf Zichy Bélának van itt nagyobb birtoka. Az itteni Boronkay-kúria jelenleg gróf Zichy Béláé és tisztilakul szolgál. A község éjszaki részén fekszik az Akasztófadomb, a hol 1861-ben két utonállót kivégeztek. A községhez tartozik: Imre-major, Új-major és Patihid-puszta, mely utóbbi az 1701-1703. évi összeírásokban Patt alakban fordul elő s ekkor Rapoli Miklósé. 1776-ban Vrancsics Pál, Tahy Imre és Baranyay Imre özvegyének birtoka.
Varjaskér.
Varjaskér. A lengyeltóti járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 113, lakosaié 765, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Tótszentpál, távírója és vasúti állomása Kéthely. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő Ker, majd Keer alakban. 1356-bán a Guth-Keled-nembeli Felső-Lendvai Miklós fia, Rupolyi János, a Szent-Pál melletti Németi faluért nyerte cserébe. 1482-ben Thekeskér nevű faluról van adatunk, mely az 1536. évi adólajstromban Varjaskérrel együtt fordul elő. Thekeskérnek Dereskei Pál, Varjaskérnek pedig Török Bálint volt a földesura. Az utóbbi 1598-99-ben Török István, 1660-ban Zankó Miklós jószága, 1703 táján pedig Zankó Miklósé és Boldizsáré. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady család birtoka. 1767-ben báró Hunyady János, majd ennek utódai és a herczeg Esterházy család voltak az urai. Jelenleg is gróf Hunyady Józsefnek és herczeg Esterházy Miklósnak van itt nagyobb birtokuk. Középkori templomának a nyomai ma is láthatók. A községhez tartozik: Nyir-puszta, mely 1449-ben a Bő-nembeli Laki Thúz, a Létai és a Szecsényi családok birtoka volt. Egy 1703 tájáról való összeírás szerint Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. - Az 1536. évi adólajstromban előfordul egy Zobafalva nevű birtok, Varjaskér szomszédságában. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is találunk egy hasonló nevű helységet.
Várad.
Várad. Szigetvártól délre eső magyar kisközség. Házainak száma 36, lakosaié 319, kik közül 114 róm. kath. és 205 ref. vallású. Postája és távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása Szigetvár. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben találkozunk vele első ízben. 1356-ban a Hahóti család tagjai osztozkodnak rajta. A XV. században részben a Bakonyai, részben a Dombai család birtoka. 1480-ban, Bakonyai István magtalan halála után, itteni birtokait Péter erdélyi prépost, kir. titkos kanczellár és Orbán prépost kincstartó s általuk Péter testvérei, Váradi Pál és Máté, továbbá Orbán testvérei, Nagylucsei Balázs és János, kapják a királytól. 1483-ban Koroknay János nyert itt egyes birtokrészeket Meggyesaljai Mórocz Lászlótól. 1489-ben a Nagylucseiek itteni birtokaikat rokonuknak, Bási Benedeknek, adták. 1493-ban a Dombai család egyik nőtagja: Kornis Mihályné itteni részbirtokait az Enyingi Török családnak adta el. 1498-ban a Nagylucseiek tartanak hozzá jogot. 1536-ban Filep Ferencz és Koska Barnabás voltak a földesurai. Az 1565-66. évi török kincstári fejadójegyzék szerint 3, 1571-ben 2 házból állott. 1660-ban az Istvánffy családé volt. 1692-ben a Draskovics család volt a földesura. 1715-ben csak 3 háztartást találtak benne az összeírók s ekkor Huyn tábornok szigetvári parancsnok, 1726-ban a gróf Rindsmaul család, 1757-ben Czindery Ferencz, 1776-ban Czindery Rókus Ferencz, 1835-48-ban Czindery László volt a földesura. Jelenleg özvegy gróf Andrássy Aladárnénak van itt nagyobb birtoka. E községhez tartozik: Győrnépe-puszta, mely a középkorban a Dombaiak birtoka volt. 1493-ban Kornis Mihályné, a ki Dombai leány volt, ezt is az Enyingi Török családnak adta el. - Sikota-pusztáról 1479-ben van első ízben adatunk. Az 1480-89. években Barcs kastély tartozékai között találjuk felsorolva. 1776-ban Czindery Rókus, az 1835-60. években Czindery László birtoka volt.
Várda.
Várda. Kaposvártól éjszakra fekvő magyar kisközség, Házainak száma 82, lakosaié 465, kik közül 348 róm. kath. és 115 református. Postája Hetes, távírója Somogyjád, de a vasúti állomása helyben van. 1284-ben pusztai birtokként említik az oklevelek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. 1481-ben Szent Mihály tiszteletére szentelt egyházát említik, a mikor a szerdahelyi pálosok kapnak itt részeket Várdai Mihálytól. 1536-ban Wárday Tamás és Simon özvegye voltak a földesurai. Az 1575. évi török kincstári adólajstrom szerint csak 5, 1580-ban meg csak 4 házból állott. 1583-ban Lengyel Lőrinczé volt. 1660-ban több köznemes bírta, de 1701-1703 táján már a Pulay családé volt. 1715-ben is csak öt háztartását írták össze. Az 1726-1733. években Pulay Ferencz, 1776-ban Záborszky László, Rosty Terézia, Ferencz és Jusztina voltak 171a földesurai, 1830-1848 között pedig Záborszky Ambrus, Imre, Miklós és Alajos, Tallián Gábor, Simon Károly és Fonyó Lajos. 1856-ban gróf Somssich Pongrácz volt a helység legnagyobb birtokosa. Jelenleg Matolay Józsefnek és gróf Somssich Imrének van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1830 táján épült. Ide tartozik: Kisalbert-puszta, mely a középkorban Alsó- és Felső-Alberti néven két falu volt. 1456-ban mindkét helység részeit az Osztopáni Pernesziek nyerték adományul. 1472-ben a tihanyi apátság itteni birtokait említik. Az 1720. évi összeírás szerint még önnálló jobbágyfalu volt. 1726-1733-ban a Pernesziek, 1776-ban a Nagy család birtoka.
Városhidvég.
Városhidvég. Siómenti magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 208, lakosaié 1222, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Mezőkomárom-Városhidvég. 1344-ben Villa Hydwegh alakban említik az oklevelek. 1472-ben a Dombai család volt a földesura. 1493-ban a Dombai családbeli Kornis Mihályné itteni birtokait az Enyingi Török családnak zálogosította el. 1688-ban és 1701-1703-ban gróf Batthyány Ádám országbíróé volt. 1688 szept. 29-én gróf Batthyány Ádám országbíró, miután a hidvégiek a törökök elleni harczban a maguk élete veszélyeztetésével a fogságból kimentették őt, 18 katonának és azok családjainak szabadalomlevelet adományozott, őket minden roboti munkától felmentette és kisebb királyi jogokban is részesítette. 1715-ben 18 háztartást írtak benne össze. 1757-ben gróf Batthyány Lajos nádor, 1776-ban gróf Batthyány Fülöp, a XIX. század első felében herczeg Batthyány Fülöp volt az ura, most pedig az uradalom örökség útján herczeg Montenuovo Alfrédé. A református templom 1817-ben, a róm. kath. 1911-ben épült. A határbeli Pusztavári-dűlőn egy régi földvár nyomaira akadunk. A községhez tartozik: Nándor- és Fánni-major és Rebecz-puszta, mely utóbbi már az 1726. évi összeírásban előfordul s ekkor a Batthyány családé volt.
Vásárosbécz.
Vásárosbécz (azelőtt csak Bécz). A szigetvári járásban fekvő kisközség. Házainak száma 192, lakosaié 1083, kik közül 874 magyar, 209 németajkú s róm. kath. és ref. vallású. Postája Somogyhárságy, távírója Szigetvár, vasúti állomása Hencse. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Eredetileg a Rupoli család birtoka volt. 1403-ban Zsigmond király a hűtlenség bűnébe esett Rupoli Tamásfi István és János itteni birtokait Anthimi Jánosnak adományozta. 1470-ben Belcz alakban fordul elő és Baranya vármegyéhez számították. 1473-ban Szigetvár város tartozékai között sorolják fel. 1626-27-ben Balogh János, 1660-ban Balogh András volt a földesura. 1692-ben Pajty Pál birtokában találjuk. 1715-ben 10 háztartását vették fel. 1715-ben már a gróf Batthyányaké volt. 1856-ban Biedermann bankáré volt és jelenleg Mautner Albertnek és Weisz Artúrnak van itt nagyobb birtokuk. A református templom 1802-ben épült. A lakosok polgári olvasókört és olvasóegyletet tartanak fenn. A községhez tartozik: Diós-puszta, mely a középkorban falu volt. 1360-1362-ben Algyoufolua, Aldyusfolua 1403-ban Dyosfalu alakban fordul elő és az Áron és a Dombai családoké volt. 1466-ban Viszlói Áron György itteni birtokait Somlyói Péterre ruházta. 1470-ben ezt is Baranya vármegyéhez számították. Ekkor Pata, majd 1473-ban Szigetvár tartozékai között sorolják fel. 1486-ban Dombai Ferencz birtoka. 1715-ben már a gróf Batthyányak voltak a földesurai. 1720-ban még önálló helység volt. 1856-ban ez is Biedermanné lett és jelenleg Mautner Alberté. Idetartoznak még: Hitmes- és Palaj-puszták.
Vése.
Vése. A marczali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 255, lakosaié 1827, a kik róm. kath., ág. ev. és ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Böhönye. IV. László király 1283-ban, egy közeli majorsággal együtt, a Véssey család őseinek adományozta. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1477-ben Véssey Miklós volt a földesura, a ki ezt és Csokma-puszta részeit a Debréteieknek és a Mártoniaknak kötötte le. 1550-ben Dawothy György és Nádasdy Ferencz, 1583-1599-ben Véssey Józsa, 1626-27-ben Bakó Farkas volt az ura. Előfordul az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is. 1726-1733-ban Véssey Istváné, 1767-ben Ferenczé, 1776-ban Ferenczé, Istváné és János özvegyéé volt. Jelenleg Véssey Lajosnak, Irmának, férjezett Dessewffy Istvánnénak, gróf Batthyány Pálnénak és gróf Festetics Pálnénak van itt nagyobb birtokuk. Az evangélikus templom 1785-ben épült, de 1872-ben újjáalakították. 1855-ben kolerajárványban 122-en haltak el. Van a községben hitel és tejszövetkezet, egy nyersolajmotoros malom és egy gőzmalom. A hagyomány szerint a középkorban a mai Vése helyén feküdt Csokma (Csokmány), 172melyről 1477-ben van adatunk; Vése pedig a mostani temető helyén terült el. Ugyanazt tartják a Csöprön nevű erdőről is, a hol állítólag Csöprönd falu feküdt. A községhez tartozik: Marton-puszta, mely 1477-ben Marthon, 1488-ban Martonfalwa alakban fordul elő s ekkor Bajnai Both János birtoka, 1550-ben Alya Mátyásé, 1583-ban Bakó Farkasé volt. 1726-1733-ban puszta és Inkey János bírja. - Merke-puszta az 1260-1269-es években terra Merke alakban fordul elő. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor plebániája is volt. 1482-ben Szenyérvár tartozékai között sorolják fel. Az 1484-86. években a Szobiaké volt. 1536-ban az esztergomi káptalan birtoka. Az 1580. évi török kincstári adójegyzék szerint már csak 3 házból állott. 1583-ban részben Véssey Józsa volt a földesura és részben Kiskomárhoz tartozott. 1660-ban az esztergomi káptalané volt. 1733-ban felerészét Festetics Kristóf bírta. Később e család déghi ágáé. A pusztán egy kolostorrom is volt. Idetartozik: Lenczi-puszta is.
Visnye.
Visnye. A kaposvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 200, lakosaié 1022, kik közül 626 róm. kath. és 394 református. Postája Hedrehely, távírója Kadarkút és vasúti állomása Hencse-Hedrehely. 1443-ban, Wysnye alakban, Hedrehely mezőváros tartozékai között sorolják fel. 1446-ban Alsó-Visnye helységet Hunyadi János kormányzó Emekei Miklósnak és Berekfalvi Zopa Péternek adományozta. 1448-ban Visnye és Nagyvisnye helységek felerésze Berekfalvi Zopa Péter birtoka. A XV. század második felében a Laki Thúz családé volt. 1484-1500-ban Lak tartozékai között sorolják fel. Az 1536. évi adólajstromban is két Visnye fordul elő. 1550-ben Alsó-Visnye Alya Mátyásé és Ördög Mátyásé volt. Az 1565-66. évi török kincstári fejadójegyzékben Felső-Visnye 10, Alsó-Visnye 10 és Daru-Visnye 5 házzal van felvéve. 1598-99-ben Felső-Visnye Alya Kristófé, Alsó-Visnye és Közép-Visnye Kapranith Kristófé volt. Az 1626-27. évi adólajstromban négy Visnye nevű helységet találunk. 1660-ban Felső-Visnye és Alsó-Visnye Szigliget vár tartozékai között fordul elő. 1692-ben Alsó- és Kápolnás-Visnye Lengyel Jánosé volt. 1715-ben puszta és Hedrehelyhez tartozott. 1720-ban kezdett újból települni. 1726-ban Alsó-Visnye, Közép-Visnye és Felső-Visnye helységek a Lengyel és a Mérey családokéi. 1733-ban mind a három falu a Lengyel családé volt. 1757-ben már csak Pacsérvisnye és Kápolnásvisnye helységek fordulnak elő az összeírásban s mind a kettő a Lengyel családé. 1773-ban Kápolnás-Visnye helység a báró Maithényi családé, 1776-ban Tahy Imréé volt; Pacsérvisnyepuszta pedig 1776-ban Vrancsics Pál ezredesé és Baranyay Imre özvegyéé volt. Az 1776. évi összeírásban Alsóvisnyevölgye nevű helységet is találunk, mely a Melczer családé volt. A XIX. század első felében gróf Festetics Antal, a Gaál család, Madarász Lajos, báró Maithényi László, Márffy Dénes és József, Ország Imre és József, Spissich Lajos, Vasdényey Béla és Károly voltak a földesurai. Jelenleg gróf Festetics Kálmánnak és Márffy Bélának van itt nagyobb birtoka. A református templom 1856-ban, a tornya 1881-ben épült. A lakosok gazdakört tartanak fenn. A községhez tartozik: Kápolnásvisnye-puszta, mely, mint láttuk, a középkorban falu volt. 1550-ben Ispán Márton volt a földesura. Az 1565-66. évi jegyzékben 3, 1571-ben 4 házzal van felvéve. A községhez tartoznak még: Visnyeszéplak, Alsóhegy (szőlőhegy), Hárserdő-puszta és Pacsérvisnye, melyet szintén már régi oklevelek említenek.
Visz.
Visz. A lengyeltóti járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 41, lakosaié 300, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája Látrány, távírója és vasúti állomása Karád. 1229-ben Wysch alakban, a székesfehérvári káptalan birtoka. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor plebániája is volt. 1348-ban a nyúlszigeti apáczák tartottak egyes részeihez jogot és ekkor már a körözsvármegyei Gordovai Fancs család birtoka. 1409-ben néhai Fancs János itteni birtokait említik. 1424-ben Gordovai Fancs László fiai: János, Imre Bertalan, és László itteni birtokaikon megosztozkodtak és 1455-ben királyi adományt nyertek a birtokaikra. Az 1536. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári káptalan, Philep Miklós, az itteni plebános és Fánchy Ferencz volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint csak 3 házból állott. 1726-ban Vásonyi Gergelyé, 1733-1767-ben a Rendesi Bárány családé volt. 1773-ban Bárány Tamás örökösei, Jankovics Antal özvegye, Bárány László, György, Ferencz örökösei, István és ifj. Ferencz voltak a földesurai. A XIX. század első felében e családon kívül a Palócsay és a Szalay családok is birtokosai voltak és jelenleg Szalay Lászlónak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik: Cseri-major és Viszi-puszta.
Vízvár.
Vízvár. Drávamenti kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 208, lakosaié 1751587, kik közül 450 magyar, 1137 horvátajkú és leginkább róm. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Tahy Ferencz a XVI. század közepén, itt a Dráva partján, a víztől és mocsaraktól védett helyen, várat építtetett, mely vár 1555-ben fennállott. E vár Zrinyi Miklós bán figyelmét is magára vonta, a ki 1555 nov. 17-én kelt levelével zsoldosőrséget sürgetett a vár védelmére. Szigetvár eleste után az őrség azonban megfutott s a várat felgyujtotta, mely ezután teljesen elpusztult. Midőn 1715-ben az országos összeíró-bizottság e helyen megjelent, csak néhány újabb települőt talált itt. Lassanként azonban megsokasodtak és önálló jobbágyközséggé szervezkedtek. 1726-ban őrgróf Turinetti Herkules Lajos, 1733-tól a Festetics család volt a földesura s jelenleg is herczeg Festetich Tassilónak van itt nagyobb birtoka. A régi róm. kath. templom 1852-ben leégett és a mostani 1854-ben épült. Van a községben hitelszövetkezet, fogyasztási szövetkezet, gazdakör és polgári olvasókör. A községi erdőben egy régi út van, ma már tölgyfákkal benőve, a melyet Török útnak neveznek, valószínű, hogy a vízvári várba vezető út volt. A község mellett a Dráván állandó kompjárat van. A községhez tartoznak: Gizella-, Zsitfa-, Jádi-, Jama-, Kalila- és Spincz-puszták. Zsitfa-puszta 1399-ben Sikfa alakban fordul elő, a székesfehérvári káptalan birtokaként. A XV. század második felében a Laki Thúz család birtoka. 1484-1500-ban Lak tartozéka. 1550-ben Tahy Ferenczé. 1726-ban őrgróf Turinetti Herkules Lajosé, 1733-ban már Festetics Kristófé volt. Ettől kezdve a Festetics család bírja. Zsitfa-puszta és Bélavár szomszédságában feküdt Csötörtökhely, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel s ekkor már plebániája is volt.
Vörs.
Vörs. A Kisbalaton mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma 169, lakosaié 1070, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Balatonszentgyörgy. Az 1293-1364. években, a Hahót-nemzetség Buzádágának birtoka. 1496-ban a Csányi család bírt itt földesúri joggal. Az 1536. évi lajstromban Wers alakban fordul elő. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint csak 6, az 1573-74-ikiben csak 4 házból állott. 1583-ban Csányi Bernát, 1598-99-ben János, 1626-27-ben Bakó Farkas, 1660-ban Sárkány Miklósné volt a földesura. 1703 táján már Festetics Pál birtokában találjuk. 1715-ben 8 háztartást írtak benne össze. 1726-1733-ban Festetics Kristóf, 1767-ben Csányi Ferencz, Imre és Györgyné, 1776-ban Csányi Ferencz és Imre volt a földesura. A XIX. század első felében pedig gróf Festetics György és Sallér Judit. Jelenleg herczeg Festetich Tassilónak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1905. évben épült. A község határában van a Tótok dombja, a melyet a hódoltság alatt a tót telepesek szállottak meg, míg a Pogányszigetet törökök lakták. A községhez tartozik a Vörsi-major.
Zádor.
Zádor. A szigetvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 118, lakosaié 722, kik közül 160 róm. kath. és 560 református. Postája és távírója Gyöngyösmellék, de vasúti állomása van. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Temploma is ez időben épülhetett, de a felismerhetetlenségig átalakították. A XV. század elején cseh husziták telepedtek a helységbe, a kik a Dombó felé vezető utczát foglalták el, míg a magyarok a község keleti részén laktak. 1456-ban alakították át először a templomot, mely jelenleg a reformátusoké. Jelenlegi alakját 1872-ben nyerte. 1493-ban Kornis Mihályné, a ki Dombai leány volt, itteni birtokait is az Enyingi Török családnak adta el. 1536-ban Szőlősy Gergely és Dombai János voltak a földesurai. Az 1550. évi adólajstromban Kastélyosdombóval együtt fordul elő. Az 1565-66. évi fejadójegyzék szerint 16 házból állott. 1571-ben 31 házát írták össze. 1598-99-ben Zádory János volt a földesura. 1600-ban Haraszti Dezső Benedek volt itt birtokos. 1660-ban az Istvánffy család és Zankó Miklós jószága volt. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtokában találjuk. 1715-ben 12 háztartást írtak benne össze s ekkor a gróf Batthyány családé volt. 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady család volt itt birtokos. Később utódai, majd báró Sina Simon bírt itt földesúri joggal. Jelenleg gróf Erdődy Rezsőnek és Traubermann Ádámnak van itt nagyobb birtokuk. 1881-ben a helység negyedrésze leégett. A határbeli Csolonkai-rét a cseh lonkótól ered. Ez a cseheké volt, és lankás hely. Később Csolonkára ferdítették. A községhez tartozik: Ilka-puszta és Bagó-puszta.
Zala.
Zala. A tabi járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 161, lakosaié 987, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Tab. E helységről közvetlen a tatárjárás után találunk okleveles adatokat. 1761278-ban Szent Kozma és Dömjén tiszteletére szentelt templomát, 1320-ban pedig a lelkészét is említik. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1368-ban a veszprémi káptalan birtokában találjuk. 1400-ban Zsigmond király a helység részeit Osztopáni Bálintnak adományozta. 1473-ban a Nagy-Pói Bálványosi család volt itt birtokos. 1478-ban már Zichy Györgynek is voltak itt birtokai. 1512-ben egy részét Perneszi Imre nyerte adományul II. Ulászló királytól. 1526-ban II. Lajos király Perneszi Ferencznek és általa testvéreinek, Péternek és Balázsnak, adta a helység részeit. 1536-ban Zichy Rafael és Ferencz, Perneszi Egyed, Imre, István özvegye és Ferencz voltak a földesurai. 1560-ban Perneszi Ferencz fia, Farkas, új adományt nyert itteni birtokaira. 1583-ban Zichy Rafael volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstrom szerint csak három, 1573-74-ben 11 házból állott. 1660-ban Zichy István, 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna, férj. Babócsay Ferenczné, volt az ura. 1703 táján puszta és Zichy György és Ádám birtoka. Az 1715. évi összeírás szerint csak két év óta települt. 1726-1733-ban báró Zichy Ádám, 1773-1776-ban Zichy Ferencz ezredes özvegye, Zichy Ferencz alispán és Boronkay József, 1848 előtt pedig Zichy Sándor volt a földesura. A XIX. század közepén Zichy Antalnak és Mihálynak volt itt nagyobb birtokuk, de birtokaikat felparczellázták. Itt van a Zichy család ősi kúriája is, a melyet Zichy Ferencz 1830 táján újjáépíttetett s fia, a hírneves festő, bírta és most leányáé, Máriáé. Mellette áll a nagy művész műteremépülete, a hol még most is sokat érő gyűjtemények vannak. Többek közt kb. 1000 kötetes könyvtár, gobelinek, külföldi és orosz hímzések, kb. 30 orosz és perzsa berakott kazetta, sok japán műtárgy, sok fegyver, fayence, több festménye, számos rajza és vázlata. A község róm. kath. temploma 1764-ben épült. 1841 júl. 8-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A községhez tartozik: Szőllőspuszta, mely már Szent László király által 1082 táján a veszprémi káptalan részére kiállított, megerősítő levélben előfordul. 1229-ben és 1351-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolják fel. 1411-ben Csapi András nyerte adományul. 1438-ban a Batthyányakat, a velük vérrokon Fajszi Ányosokkal együtt iktatják birtokába s 1444-ben e két család megosztozott rajta. 1577-ben Perneszi András és fiai nyerték adományul I. Rudolf királytól, 1583-ban azonban már Zichy Rafael birtokában volt. 1703 táján Zichy György és Ádám, 1733-ban báró Zichy Ádám birtoka. 1856-ban Zichy Sándor örököseié. - Bótapuszta a XVI. században még népes falu volt. Az 1573-74. évi török kincstári adójegyzék szerint 25 házból állott.
Zákány.
Zákány. Drávamenti magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 291, lakosaié 1685, a kik r. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a tatárjárás előtt szerepelt. 1227-ben Zacun, 1309-ben Zakaan alakban fordul elő. Váráról 1325-ben van első ízben adatunk. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1342-ben városi kiváltságokat élvezett s ugyanekkor említik Szent Márton tiszteletére szentelt templomát is. 1379-ben I. Lajos király Zákányi Bodiszló fiának, Miklósnak, adta új adományul. 1380-ban azonban Alsó- és Felső-Zákány helységeket, mint királyi birtokokat, tartozékaikkal együtt, Korbaviai Bodiszlónak adományozta, cserében bizonyos szlavóniai várakért. 1399-ben és 1411-ben Zákányi Bodiszló fia, Miklós, majd 1431-ben Zákányi László kezén találjuk, ki 1444-ben átengedte a Marczaliaknak. Ezek 1445-ben a város felét bírták, míg a másik fele Ujlaki Miklósé és Hunyadi Jánosé volt. 1446-ban a Marczaliak és Zákányi László leánya az urai. 1450-ben a város egyes részei, házasság révén, zálogul Dombai Miklós kezébe kerültek, kinek a neje Zákányi László leánya: Orsolya volt. 1458-ban Alsó-Zákányban új erődítvény volt, melyet Dombai Miklós építtetett s a melyről 1476-ban is van adatunk. A régi kastélyt 1476-ban a Szerdahelyi Imrefiak bírták zálogban, a város felével együtt. 1506-ban a város a Dombaiak zálogbirtoka volt, tulajdonjogához azonban a Marczaliak tartottak igényt, 1476-ban a Szerdahelyiek mellett a Báthoriak lépnek fel társtulajdonosokként. 1488-ban, Marczali László magvaszakadtával, a király a Szerdahelyi Imrefiakat szólította fel birtokjoguk igazolására. 1489-ben Szerdahelyi István birtokai között Zákányt is felsorolják. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. 1531 nov. hó 1-én az ország rendei itt gyűlést tartottak. 1536-ban Felső-Zákány helységnek Báthori András volt a földesura. 1566 szept. havában Szigetvár elestének hírére az őrség megszökött a várból s azt felgyujtotta. Az 1565-66. évi török kincstári fejadójegyzékben már falu és csak 10 házzal van felvéve. A hódoltság alatt jelentékeny fejlődésnek indult és 1571-ben már 77 házból állott, de kevéssel 177ezután elpusztult, úgy hogy 1580-ban mindössze egy házat találtak itt a török adószedők. 1598-99-ben Nádasdy Ferencz és 1626-27-ben Pál volt a földesura. 1660-ban Szent-Györgyvár tartozékai között sorolják fel. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul, 1726-1733-ban puszta és Inkey János birtoka. 1733 után ismét betelepült. 1757-től a Széchenyieké, de 1835-ben gróf Zichy Domonkos is földesura. Jelenleg gróf Zichy Ödönnek van itt nagyobb birtoka és csinos kastélya, melyet 1911-ben építtetett. Van a községben hitelszövetkezet, gőzmalom és gőztéglagyár. Itt van a gyékényesi határrendőrség és kivándorlási iroda is. A községhez tartoznak: Magashegy-puszta, Kápolnahegy, Perecseny-puszta és Tölöshegy.
Zákány. - Ifj. gróf Zichy Ödön kastélya.
Zamárdi.
Zamárdi. A Balaton partján fekvő magyar kisközség. Házainak száma 150, lakosaié 958, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Szántód. Első ízben a Szent László királytól 1082 táján a veszprémi káptalan részére kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1229-ben mindkét Zamárd helységben a székesfehérvári káptalannak is voltak birtokai. Már a középkorban is híres bortermelőhely volt. A Csák-nembeli Miklós (1213-1239) is szerzett itt egy szőlőt. 1231-ben itteni szőlőjét Lőrincz nevű fiának hagyományozta, de mivel néhány év mulva még egy fia született, szőlőbirtokát mindkét fiára, Lőrinczre és Jánosra, hagyta. Az 1278. évi osztály alkalmával Lőrincz és János egy-egy vinczellért kaptak a zamárdi szőlőkben. Albeus mester esztergomi kanonok 1237-40 között készült összeírása szerint a szentmártoni apátságnak négy szőlője, két házinépe volt a pinczések neméből. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1342-ben Egyházas-Szamárd és egy másik Szamárd helységről emlékeznek meg az oklevelek. Mindkét helység ekkor Őrsi Miske fia, Pál, birtoka. 1390-ben három ily helységet sorolnak fel: Egyházaszamar, Lywk-zamar és Liczamard. 1402-ben Kővágóőrsi Miske fia Pál fia Mátyás Egyházasszamárdot a veszprémvölgyi apáczáknak adományozza. 1423-ban a Balatonmelléki Zamardot Batthyány László és Albert elzálogositották az Endrődieknek. 1436-ban már öt ily nevű helységet különböztetnek meg. Egyházaszamárd, Zamárd, Felsőzamárd, Lyuk-Zamárd és Kis-Zamard. 1438-ban Vityai Kis László megvette Batthyány László itteni birtokait, a melyekbe 1439-ben beiktatták. 1454-ben Füredi Imre itteni birtokait, Enyingi Török Ambrusnak zálogosította el. 1477-ben Alapi István és Benedek, a kik Batthyány leánytól származnak, továbbá Batthyány Boldizsár, új adományt nyertek itteni birtokaikra. Az 1536. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári Szent Miklósról nevezett káptalan Egyházas- és Kis-Zamárd helységekben bírt földesúri joggal. Az 1557. és az 1572. évi adólajstromokban Tihany várának tartozékaként szerepel. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstromban Szamárkő, az 1582. évi defterben Szamarti alakban fordul elő s ekkor még 14 házból állott. A török háborúban elpusztult s az 1609. évi összeírásban már pusztaként van felvéve. 1622-ben a veszprémi püspök tart hozzá jogot. 1645-ben a két Zamárd-puszta az endrédi lakosoké volt. 1696-ban, úgyszintén 1726-ban a tihanyi apátság birtoka, mely az újabb korig volt a földesura. A róm. kath. templom 1774-ben épült. A régi község tulajdonképen a mostanitól dél felé, a pusztai dűlőben, feküdt, hol még ma is láthatók a nyomai. A "Tatárcsapás" dűlőn át vették útjukat hajdan a tatárok s innen támadtak a községre. Idetartozik Szántód-puszta, mely egyike a vármegye legrégibb helységeinek, melyet még I. Endre király adományozott 1055-ben a tihanyi monostornak. Az adománylevélben Kak-Szarma alakban fordul elő. Az 1267. évi pápai bulla már Szántódnak nevezi. Az 1557. évi adólajstrom szerint még a tihanyi monostoré, 1564-ben a nyitrai püspöké volt. 1572-ben már puszta. Az 1573-74. évi adólajstrom szerint 7, 1580-ban mindössze csak 2 házát írták össze. 1633-ban a tihanyi apát Somogyi Jánosnak, a pápai gyalogság vajdájának zálogosította el. 1715-ben 6 háztartást írtak benne össze. Az 1720. évi országos összeíráskor is önálló jobbágyfalu volt, de 1726-ban már ismét puszta és a herczeg Esterházy-féle hitbizomány és a tihanyi apátság birtokában találjuk. Ma látogatott balatoni fürdő.
Zics.
Zics. A tabi járásban fekvő kisközség. Házainak száma 140, lakosaié 1200, a kiknek egy harmadrésze magyar, kétharmada pedig németajkú s leginkább róm. kath. vallású. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Kapoly. 1295-ben Zych, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben már Zics néven fordul elő s ekkor már plebániája is volt. Ez a török világban megszünt és később Andocsról adminisztrálták. Utóbb helyi káplánság volt az itteni kastélyban és mikor Nágocs 1781787-ben plebániát kapott, leányegyházként hozzácsatolták. 1351-ben a Zicsi nemesek bírták. 1478-ban Zichy György birtoka. Az 1536. évi adólajstromban két ily nevű helység fordul elő: Zicsallya és Zics; mindkét helységnek Zichy Rafael, Ferencz és László voltak a földesurai még 1583-ban is. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban 7 házzal van felvéve. Az 1573-1580. években 9 házát írták össze. 1660-ban Zichy István, 1701-1703 táján György és Ádám birtokában találjuk. 1733-ban puszta és báró Zichy Ádámé volt. 1776-ban Zichy Ferencz ezredes özvegye, ifj. Zichy Ferencz és Borankay József voltak a földesurai. A XIX. század első felétől kezdve a Zichyek voltak itt birtokosok. Ez a birtok részben (600 hold) most Zichy Máriáé. A róm. kath. templomot 1786-ban Zichy József, mint öcscsének, Mihálynak gyámja, az ő és a családtagok hozzájárulásával építtette. Freskói a híres Dorfmeistertől valók. Tornyát a 60-as években javították. Kár, hogy a templom most is düledező állapotban van. A községhez tartozik: Gyalud-puszta, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Golad alakban fordul elő. 1478-tól kezdve szintén a Zichyek birtoka volt. Jelenleg Zichy Zsófiáé. A községhez tartoznak még: Margit-, Tuskós- és Varjak-puszták, mely utóbbi Morvay Mihályé.
Zimány.
Zimány. Az igali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 111, lakosaié 873, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Magyaratád, távírója és vasúti állomása Toponár. Első ízben 1268-ban fordul elő Terra Ziman alakban. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben a regölyi főesperesség plebániái között találjuk. 1456-ban Tolna vármegyéhez számították s ekkor egyes birtokrészeit Osztopáni Pál nyerte adományul. A XVI. században teljesen elpusztult. 1695-ben Pernesszi Zsigmond és Anna Julianna bírták. 1701-1703-ban apátsági birtok volt. Az 1715. évi országos összeírás megjegyzi róla, hogy csak mostanában települt, néhány zsellér lakja s a határ nagy részét a földesúr a saját birtokához csatolta. 1726-ban Wlassics János, 1733-ban Gyulai Gaal Gábor, 1773-76-ban gróf Niczky Kristóf volt a földesura és jelenleg is gróf Niczky Ferencznek van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1895-ben épült. A lakosok kath. olvasókört tartanak fenn. A községhez tartozik: Ráczegres-puszta, mely 1536-ban a pannonhalmi apátságé volt. 1726-tól kezdve 1856-ig az Eszterházy-féle hitbizományhoz tartozott. - Ferencz-major jelenleg a gróf Niczky Ferencz birtoka. Idetartozik még: Téglaház-tanya és Alsó-puszta.
Zseliczkisfalud.
Zseliczkisfalud. Kaposvártól délre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 138, lakosaié 789, kik közül 509 róm. kath. és 280 református. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kaposvár. Az 1715. évi országos összeírás alkalmával 10 háztartásból álló falu és gróf Esterházy Józsefé volt. 1726-tól a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott s jelenleg is ez a legnagyobb birtokosa. A templom a XIX. század közepén épült, de 1884-ben helyreállították. A községhez tartozik: Kardosfa-puszta és Márczadó-puszta. Az utóbbi a középkorban ama 10 falu egyike volt, melyet még Szent László király adományozott a pannonhalmi monostornak. Erről a faluról Albeus mester esztergomi kanonok is megemlékezik az 1237-1240. években készült összeírásában. Az 1230-1270. években a királyi kanászok, 1268-ban királynéi szolgálmányosok laktak itt. 1400-ban a szentmártoni apátság itteni birtokainak határait újból megállapították. 1403-ban Marchadoch alakban fordul elő s ekkor Kaposújvárhoz tartozott. 1453-ban is Kaposújvár tartozéka. 1550-ben Dersfi Farkas, 1598-99-ben Alya Kristóf volt a földesura. 1660-ban Imrefy Farkasné jószága. 1726-ban már puszta és a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. Márczadó mellett feküdt Enyezd (Enizd, Enezd), mely 1346-ban a Győr-nembeli Dersfiak birtoka volt. 1489-ben Szerdahelyi Istváné.
Zseliczkislak.
Zseliczkislak. Kaposvártól délnyugatra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 114, lakosaié 666, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Simonfa, távírója és vasúti állomása Kaposvár. 1460-ban a Viszlói Áron család volt a földesura. Az 1571. évi török kincstári adólajstromban Kis-Lak alakban fordul elő, 11 házzal. 1660-ban a szigligeti vár tartozéka. 1715-ben 6 háztartást írtak benne össze s ekkor gróf Esterházy József volt a földesura. 1726-ban szintén már a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. plebánia 1901-ben keletkezett. A községbeli gőzmalom Keszthelyi Józsefé. A községhez tartozik: a kislaki erdészlak.
Zseliczszentpál.
Zseliczszentpál. Kaposvártól délre eső magyar kisközség. Házainak száma 117, lakosaié 566, a kik róm. kath. vallásúak. Postája Simonfa, távírója és vasúti 179állomása Kaposvár. Eredetileg a Guth-Keled-nemzetség birtoka és az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. A XIV. század végén Rupolújvári Tamásfi István és János birtoka, de hűtlenségük következtében Zsigmond király elvette tőlük és 1403-ban Tamási Henrikfi erdélyi vajdának adományozta. Ekkor Szent-Pál-völgy alakban fordul elő. 1443-1446-ban a kaposújvári vár tartozéka. 1660-ban a szigligeti várhoz tartozik. 1715-ben 11 háztartást írtak benne össze s ekkor gróf Esterházy József volt a földesura. 1726-tól a herczeg Esterházy-féle hitbizományé. A községhez tartozik: Zseliczszentpáli-puszta.
Zsibót.
Zsibót. Szigetvártól éjszakkeletre Baranya vármegye határán fekvő magyar kisközség. Házainak száma 103, lakosaié 466, a kik leginkább reformátusok. Postája Mozsgó, távírója és vasúti állomása Szigetvár. A XIV. század elején már fennállott. 1316 máj. hó 26-án I. Károly király innen keltezi egyik oklevelét, a melyben a Győr-nembeli I. Jakab árváinak, kéméndi várukat és az uradalmat visszaadatja. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Sibold és Sybol alakban fordul elő s ekkor plebániája is volt. 1330-ban Szigeti, másként Almamelléki Lancrét birtoka. Az 1726-1773. években a báró Melczer család birtoka. A XIX. század első felében az Ország család volt a földesura, mely még 1856-ban is birtokosa volt. A községhez tartozik: Domolos-puszta, melynek eredeti neve Domonkoslaka, később Berekfalva volt. A Szák-nemzetség ősi birtoka. Az 1341-1346. években az e nemzetségből származó Zopa Pál fiai János és Miklós, 1391-ben Miklós fiai, Gergely, Miklós és Pál, voltak itt birtokosok. 1417-ben Possessio Berekfalu alio nomine Domocoslaka alakban fordul elő. Az 1536. évi adólajstromban Berékfalw alakban találjuk. A XVI. század közepén elpusztult. 1753 előtt Hoitsy Mihály nyert e pusztára nádori adományt. 1757-1776-ban is e család birtokában találjuk. 1835-ben Czindery László, 1856-ban a Hegyesy család bírta. Hegyesy Jánosnak, Edvi Illés Antalnak, Pollák Ferencznek és Schaffer Kálmánnak van itt birtoka. Turbék-pusztán Bonyhádi Perczel Vilmosnak és a Nagybudafalvai Vermes családnak van úrilaka. Az előbbi 1856-ban, az utóbbi 1840-ben épült. - Itt van a turbéki kápolna is, melyet azon a helyen emeltek, a hol a Szigetvár ostrománál elesett Szulejmán belső részeit eltemették. A kápolna falába legutóbb emléktáblát helyeztek el.
Zsibót. - Perczel Vilmos kúriája, Turbék pusztán.
*
Források:
I. Levéltári anyag. Somogy vármegye levéltárából: I. Lipót király adománylevele Széchenyi György kalocsai érsek részére. - Processus Repositorius Jankovics-Széchenyi A° 1795. - Répás és Keter-dűlő közötti határperre vonatkozó iratok. - Fegyverjog alapján kivetett hadiadó jegyzéke: 1700-1710. - 1709. évi katonai költség kivetése. - Az 1715., 1726., 1733. évi összeírások. - Repartitio Decimalis A° 1757, 1773-76. - Országos Levéltár: adóösszeírások (dicalis conscriptiók) 1536-1627. - Az 1767. évi úrbéri összeírás. - Balogh Gyula főlevéltárnok adatai Vas vármegye levéltárából. - Gyulai Gaal István adatai a Gaal család levéltárából. - Az Osztopáni Perneszi család levéltára és Sárközy Imre adatai. - II. Forrásművek. Dr. Karácsonyi János: Magyar Nemzetségek. I-III. - Dr. Csánki Dezső: Magyarország tört. földrajza a Hunyadiak korában. II. 567-706. és III. 397-480. - Lászlófalvi Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek I-II. - Acsády Ignácz: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. - Dr. Illésy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. - Községi kiváltságlevelek jegyzéke. III. - Egyéb művek: Pesty Frigyes: A magyarországi várispánságok története: 411-422. - Eltünt régi vármegyék: II. 213-218. - Magyarország helynevei. - Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása: I. 297-308-234-282. II. 795-98. - A pannonhalmi Szent Benedekrend története I- X. k. - Fényes Elek: Magyaroszágnak mostani állapotja. 1836. évi kiadás I. k. - Csorba József: Somogy vármegye ismertetése. - Németh Béla: Szigetvár története. - Csányi Ferencz: Adatok a Jankovics család történetéhez. 1894. - Kommandinger Kálmán: Kőröshegy és róm. kath. temploma. - Dr. Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban stb.
0. Cseszme, török szó és forrást jelent.