« SZABOLCS VÁRMEGYE ERDŐGAZDASÁGA. Irta Ujfalussy Zoltán, revid. Bedő Albert. KEZDŐLAP

Szabolcs vármegye

Tartalomjegyzék

AZ ALSÓ-SZABOLCSI TISZAI ÁRMENTESÍTŐ TÁRSULAT. Diénes Barna munkájából összeállította a szerkesztőség, revid. Gonda Béla. »

285A NYÍRVÍZ-SZABÁLYOZÓ TÁRSULAT.
Irta Kálnay Zoltán, revid. Gonda Béla
A társulat czélja és területe.
A társulat czélja: a Nyírségen elterülő kártékony vizeket, egy főmederbe gyűjtve, a Tiszába elvezetni, az így létesített szabályozási műveket fentartani, s ezek által a szabályozás keretébe bevett területeket a kártékony nyírvizektől mentesíteni. Székhelye: Nyíregyháza. - Ártere: 69 522 hold, (1200 ölével számítva). A csatornahálózat összes hossza: 931.86 kilométer, melyből 20 kilométer, az alsó szakaszon töltések közé van foglalva. A befektetett építkezési tőke 2.050,000 frt. A haszonarányos osztályozási kulcs szerint fizet egy becshold évenként tőketörlesztés czimén 2 frt. 78 krt, fentartási költség czímén 31 krt.
Elnökség és tisztikar.
A társulat elnöke: gróf Károlyi Tibor főrendiházi elnök, valóságos belső titkos tanácsos; alelnöke: Gaál Elek. Választmányi tagok: Bencs László, Bleuer Béla, Bogáthy József, Gencsy Albert, Gencsy Béla (időközben elhalt), Jármy Ödön, Dr. Kállay Rudolf, gróf Majláth József, Menyhért János, dr. Meskó László, Propper Samu és Weisz Lipót. - Tisztviselők: Szeszich Lajos igazgató főmérnök, Kálnay Zoltán szakaszmérnök, Turnusz Ede számtiszt-pénztárnok, Bartha Gábor irnok. Alkalmazva van még 3 felügyelő és 90 csatorna-őr.
Működési terület.
A társulat működési köre kiterjed Szabolcs vármegyének a Búj-kemecse-berkesz-tass-madai vonaltól délre eső részére, ezenfelül Szatmárvármegyének 4 községére (Kántor-Jánosi, Iklód, Derzs és Hodász) és Hajdúvármegyének két községére (Hadház és Téglás).
Nyugat felől a Tiszától dél felé húzódó fensíkok, dél és kelet felől az Ér völgyét a felső Nyírségtől s a Kraszna völgyétől elkülönítő vízválasztó és észak felől a felsőszabolcsi tiszai társulat ártere, a Rétköz határolja. Ez a mintegy 50 mérföldnyi terület kilencz - egymástól külön vízválasztók által határolt - völgyrendszert képez, melyek egyenként ismét külön, de a fővölgygyel érintkező kisebb völgyeletekre oszlanak fel. (Lásd a mellékelt térképet).
Az egész területnek déltől észak felé irányuló, tetemes - átlagban 1 kilométerre 1 métert kitevő - esése van, felszíne a környező talaj színe felett 5-10 méterre kiemelkedő homokdombokból s azok közé ékelt völgyekből áll. A dombok lejtőire lehulló csapadék régebben a völgyeket betöltötte, 286ott tavakat és a felszín esését követő folyásokat alkotott, a mely folyások a mélyebb medenczék betöltése után végtére - az e század közepén még jóformán értéktelen területet képezett tiszai ártéren, - a Rétközön, - találtak megállapodást.
Megyei árkok.
Ez a minden okszerű gazdálkodást lehetetlenné tevő állapot, a mely az epidemikus bajoknak is melegágya volt, s a közlekedést is a legnagyobb mértékben akadályozta: arra vezette e század első felében a vármegye érdekelt közönségét, hogy a szabálytalan folyások részére, ásott medreket készítsenek. Ekkor készültek, minden műszaki, rendszeres vezetés nélkül, rabmunkával az u. n. megyei árkok.
Ez a munkálat azonban csak részleges hasznot hozott némelyeknek; de az ídőközben megalakult felső-szabolcsi tiszai társulatnak nagy károsodását idézte elő, úgy hogy ez a társulat, az ötvenes évek végén, a Nyírség rendszeres csatornázására mozgalmat indított meg.
Végtére 1878-ban oda érlelődött a dolog, hogy a miniszterium vette kezébe a kezdeményezést és a nyíri társulat megalakítására Beőthy Lajost, Heves vármegye főispánját kormánybiztosnak kinevezte.
Az 1878. május hó 10-én Nyíregyházán tartott közgyűlésen az érdekeltség, a társulattá alakulást feltételesen kimondotta, s egy szűkebb bizottságot küldött ki.
Megalakulás.
E bizottság munkálata alapján az 1879. évi márczius hó 12-ére, Nyíregyházára összehivott közgyűlés kimondotta a végleges társulattá alakulást, egyrészről a bemutatott kecsegtető szabályozási költségvetés alapján, másrészt a miniszteriumnak a nyíri folyások elgátolását elrendelő határozata által előidézett kényszernek hatása alatt. - Alapszabályait megalkotta, elnökségét és választmányát megválasztotta, s kimondotta, hogy a szabályozás keretébe bevonandó minden olyan terület, a mely az által hasznot nyer, így az előleges ártérfejlesztés utján kinyomozott, de a részletes árfejlesztés által még bővítendő 26,727 holdat kitervő nyíri terület és a tiszai ártérből a nyíriek elöntésének kitett, mintegy 28,366 holdnyi terület.
Elnökké választatott székhelyi Majláth György országbiró, alelnökké: Jármy Ödön; az igazgatói teendőkkel az alelnök, a mérnöki teendőkkel pedig Szeszich Lajos bizatott meg. Majláth György országbiró az elnökséget el nem fogadhatván, helyette az 1879. évi április 18-ra összehivott közgyülés gróf Károlyi Tibort választotta meg elnöknek.
Az ekként megalakult társulat a gyüjtő-főcsatorna (most Lónyay-csatorna) kiépítésére nézve, a felső-szabolcsi tiszai társulattal, a két társulat teljes hatalommal megbízott küldöttei közbenjöttével 1879. évi szept. 16-án egy oly, közjegyzői okiratba foglalt és Majláth György országbíró elnöklete alatt a két társulat megbizottai által aláirt egyességet létesített, mely szerint a felső-szabolcsi társulat magára vállalta a gyüjtő-csatornának, a jóváhagyott tervek szerinti kiépítését és állandó jókarban való tartását; a Nyírvíz-szabályozó társulat pedig az építés költségeihez 200,000 frttal, és a fentartás örök időre való megváltására 50,000 frttal járult, lemondván ezen műhöz való tulajdonjogáról; - csak az iránt kívánt teljes biztosítékot, hogy a gyüjtő csatorna, az előirt méretek szerint úgy építtessék és a vállalkozó társulat által oly karban tartassék fenn, hogy az, a rendszeres csatornázással oda vezetett nyírvizeket biztosan magába fogadni és kártétel nélkül a Tiszába vezetni képes legyen.
Ezen egyezmény által, a sok keserűséggel folytatott érdekharcz és minden egyéb közösség megszünvén, a Nyírviz-szabályozás kérdése teljesen megszabadult eddigi nehézségeitől, és önálló, minden idegen érdektől független belügyévé vált a nyíri érdekeltségnek.
Az 1879. évi okt. hó 30-ára összehívott közgyűlés a kötött egyességet helyeslőleg tudomásul vette, - ugyanezen a közgyülésen alakult meg véglegesen a társulat tisztikara: igazgató-pénztárnoknak nagy többséggel Jármy Ödön, társulati mérnöknek pedig egyhangúlag Szeszich Lajos választattak meg. - A megüresedett alelnöki állásra Kauzsay Károly választatott meg.
Ártérfejlesztés.
A megalakított választmány előtt két fontos feladat teljesítése állott: 287az egyik a részletes ártérfejlesztés, - hogy ez által minden olyan terület, amely a czélbavett szabályozásból, ha csak bármi kisfoku hasznot is nyerhet - a közös terhek viselésébe bevonassék; a másik egy oly kiviteli szabályozási terv készítése, mely hivatva leendett a fenti czélt biztosítani.
Az alapszabályok az ártérfejlesztés elkészítését a választmányra bízván, a szabályozásnál érdekelt és a terhek viselésében kötelezettnek kimondott ártér összes mennyisége 1200 öllel számitott 72,976 hold és 1116 ölben állapíttatott meg.

A nyírvízszabályozó társulat ártéri térképe.
Az ártérfejlesztéssel lépést tartott a részletes tervek készítése.
Részletes tervek.
A 80-a évek elején a társulat műszaki vezetősége a részletes tervezetet elkészítette; e szerint 612.1 kilometer csatorna-vonal, 1.700,000 frt költséggel lett előirányozva, - a tervek a miniszterium által 1882. évi julius 21-én jóváhagyattak, s azzal a felhívással küldettek le, hogy a végrehajtásra szükséges eszközök beszerzésével a munkálatok mielőbb foganatba vétessenek.
A választmány a jóváhagyott terveket a maga részéről is helyeselvén, daczára annak, hogy az anyagi segélyezés iránti kérelmével a miniszterium elutasította, - nem csüggedett el; sőt felismerve a szabályozás elodázhatatlan szükségét, az 1882. évi aug. 15-én tartott közgyülésnek a tervek elfogadását melegen ajánlotta.
288A választmány javaslatával szemben Gencsy Károly azt indítványozta, hogy mivel a társulat oly nehézségekkel leend kénytelen megküzdeni, a melyeket elhárítani képtelen, - mondja ki a közgyülés a szabályozás abbanhagyását, s a mennyiben már elvállalt kötelezettségei volnának, - azoknak lebonyolítását, liquidálását bízza egy megválasztandó bizottságra. - A közgyülés Gencsy Károlynak ezt az indítványát 8 szótöbbséggel elfogadta.
Válság.
E közgyülési határozattal a szabályozás ügye, a melyet az érdekeltség egy tekintélyes része oly melegen ápolt s teljes erejéből sikerre vezetni óhajtott, válságba jutott. Az elnökség és választmány még azon ülésben bejelentette visszalépését s az ügyek menete egyidőre teljesen fennakadt.
A közmunka és közlekedési miniszter az itteni fejleményekről hivatalos úton tudomást szerezvén, 1882. évi szept. 30-án a liquidáczió végrehajtására Meczner Gyula országgyülési képviselő személyében kormánybiztost nevezett ki.
Kormánybiztos kiküldése.
A kormánybiztos ugyanazon év szept. 22-én az ügyek vezetését átvévén, az érdekeltséget október hó 11-re előbb közgyülésre, majd annak befejezte után értekezletre hívta meg. - Ebben a közgyülésben az érdekeltség az aug. 15-iki kőzgyülési határozat miniszteri jóváhagyását s a kormánybiztos kinevezését tudomásul vette; - az ezután megnyitott magánjellegű értekezletben az érdekeltségnek nagy része akként nyilatkozott, hogy a mennyiben a helyzet beható megfontolása után meggyőződésük az, miszerint a liquidáczió az érdekeltség nagy romlásával, az eddigi hasznos befektetések kihasználásának elejtésével, az eddigi 800,000 frton felül rúgó terhek fizetésénél felmerülő igazságtalanságokkal, ezekből eredő számtalan per és kellemetlenség felidézésével járna; meg lévén továbbá győződve arról, hogy a szabályozás keresztülvitele ma ép oly szükséges, mint a milyennek a társulat alakulásakor fölismertetett, meg lévén győződve végre arról is, hogy a bemutatott, már fölülvizsgált és helyesnek kimondott műszaki terv a társulat érdekeinek teljesen megfelelő, s annak kivitele múlhatatlanul szükséges: létkérdésnek tekinti azt, hogy a felszámolásra vonatkozó határozat elejtésével a szabályozás végrehajtásának kimondására a kormánybiztos az érdekeltséget egy újabb közgyülésre hívja össze.
Ezen határozatnak engedve, a kormánybiztos az érdekeltséget 1882. decz. 4-ére közgyülésre hívta össze, a hol egy tekintélyes nagy többség a liquidáczió elejtését, a tervek elfogadását, a kivitelhez szükséges költségek beszerzését megszavazta.
A szabályozás ügye ezen miniszterileg is jóváhagyott határozat folytán ismét a rendes mederbe tereltetett.
Az 1883. évi február hó 26-iki közgyülés kimondotta, hogy a szabályozás végrehajtásának idejére autonom jogairól lemond, a minisztert kormánybiztos kinevezésére kéri föl, aki, minden érdeken felül álló független állásában, az érdekeltség kebeléből választandó, konzultativ joggal felruházott 12 tagú bizalmi tanács támogatásával, a társulat ügyeit intézze és a szabályozást végrehajtsa.
Ezen közgyülési határozat jóváhagyatván, egyúttal Meczner Gyula országgyülési képviselő, a közgyülési határozatban megjelölt hatáskörrel, kormánybiztosi minőségében megerősíttetett, illetőleg a szabályozás végrehajtásával megbízatott.
Ezenközben a Lónyay-csatorna is kiépíttetvén és felülvizsgáltatván, a társulat minden irányban teljes cselekvési szabadságot nyert, s az egyes vonalak újonnan való kitűzése és belejtezése után a földmunkálatok minden vonalon megindíttattak.
A csatornahálózat kiépítése.
Daczára a helyi viszonyokban rejlő nagymérvű nehézségeknek, különösen az akkor létező rendkívüli magas vízállásnak, 2000-től 4000-ig terjedő, váltakozó munkaerő alkalmazásával, három év alatt nemcsak a tervezett 612.11 kilométer csatornahálózat, hanem azonfelül még 138.25 kilométer lett kiépítve; az összes mozdított tömeg 3.308,425.6 köbmétert tett ki.
A rendelkezésre állott alapból fedezett munkálatok befejezve lévén, a műszaki felülvizsgálat eszközlésére Bertalan Lajos kir. országos középítészeti 289felügyelő küldetett ki, ki is a felülvizsgálatot 1888. évi május hó 26-án fejezte be; véleménye szerint nemcsak ebben az országban, de annak határain kívül sem létesíttetett addig még, aránylag akkora területen, mint a Nyírvíz-szabályozó társulaté, oly nagy szabású, kiterjedt csatornázási hálózat; - eltekintve azon számtalan nehézségtől, melyek ezen munkálat végrehajtása alatt felmerültek, s melyekkel az intézőknek és közreműködőknek meg kellett küzdeni, maga az elért s már a tapasztalat által is igazolt eredmény szolgáltatja a legszebb bizonyítványt úgy az ügyeket vezető kormánybiztos, mint a műszaki és adminisztratív közegek ügybuzgóságáról.
A pótcsatorna-hálózat építése is befejeztetvén, annak felülvizsgálatával Paksy József műszaki tanácsos lett megbízva, a ki ezt az 1893-ik évben be is fejezte.
Ezzel a Nyírség ártereinek mentesítése érdekében közgyűlésileg megállapított s a miniszterium által engedélyezett munkálatok végbefejezést nyertek.
Időközben az igazgatói és főmérnöki állások egyesíttettek s az egyesített teendők végzésével Szeszich Lajos eddigi főmérnök bizatott meg; az uj szervezet 1892. évi január 1-én lépett életbe.
A szabályozási munkák befejeztetvén, az 1890. ápr. 24-én tartott érdekeltségi közgyűlés egyhangú határozattal felkérte a társulat kormánybiztosát, hogy a haszonarányos osztályozás befejezéseig a társulati ügyek vezetését tartsa meg; ugyanez a közgyűlés fogadta el a haszonarányos osztályozás elveinek s az eljárás módozatainak megállapítására vonatkozó javaslatot.
Haszonarányos osztályozás.
Ezek szerint a haszonarányos osztályozás az árterületek szabályozás előtti állapotának a szabályozás utáni állapottal való egybehasonlításán alapszik; ezen összehasonlítás adja meg a hasznosításnak azt a fokát, a mely az árterületre a szabályozás folytán bekövetkezett. Elvileg kimondatott, hogy azok a területek, a melyek a szabályozás által nem nyertek, hanem azután is vízzel borítottak maradtak, meg nem terheltetnek. Összesen öt osztály állapíttatott meg.
Ezen elvek alapján az osztályozást egy állandó elnök és 4 tagból álló küldöttség végezte. A küldöttség elnöke Nyíri János volt. - Munkálkodását 1890 május 28-án kezdette meg, s 171 munkanap alatt 1892. évi junius hóban végezte be.
A felszólamlások elintézése után, a haszonarányos osztályozás végeredménye a következő lett: Találtatott: 1-ső osztályu becshold 11786.4, 2-od osztályu 10674.5, 3-ad osztályu 9620.7, 4-ed osztályu 6063.7, 5-öd osztályu 1038.9 és 6-od osztályu 327.6, összesen 39511.9 becshold. - Ártéri adómentes területként megállapíttatott 1784.4 hold, 1200 öllel számitott terület. - Az osztályozás összes költsége 15281 frt. 06 krt tett ki.
A társulat programmszerü munkálatai befejeztetvén, elérkezett az az időpont, hogy az érdekeltség által kérelmezett kormánybiztosi végrehajtás megszüntettessék és a társulat önkormányzati jogait visszakapja.
Meczner Gyula kormánybiztos ily értelmü jelentése alapján a földmivelésügyi miniszter a szervezkedő közgyülés megtartását engedélyezte, s az az 1895 márcz. hó 28-án meg is tartatott.
Gr. Károlyi Tibor elnök.
Ezen a közgyűlésen a társulat elnökévé, nagy lelkesedéssel, Gróf Károlyi Tibor választatott meg; alelnök lett Gaál Elek, választmányi tagok: Bogáthy József, Bodnár István, Gencsy Albert, Gencsy Béla, Jármy Ödön, dr. Kállay Rudolf, Lányi Antal, Liptay Béla, Mándi Ignácz, gróf Majláth József, Propper Samu és Weisz Lipót.
Az elnöklő kormánybiztos az elnöki székből fölemelkedve, mély meghatottsággal búcsuzott el az érdekeltségtől. Munkával terhes 12 évi működése után - úgymond - eljött a percz, hogy kifejezze érzelmeit és lerója háláját a társulat közönsége irányában. Minden hazafinak feladata, hogy azon a helyen, a hova a sors vagy hivatása vezette, kötelességét teljesítse; hogy mennyire sikerült ez neki, azt a társulat érdekeltségének bölcs belátása van hivatva megitélni; - legszebb jutalmát fogja találni abban, hogy ha Szabolcs vármegye története lapjainak legszerényebb helyén kifejezésére fog jutni valamikor az, hogy ezen kiválóképen magyar és hazafias vármegye közgazdasági felvirágzására bármily szerény mértékben közreműködni szerencsés 290lehetett. - Mélyen érzett háláját fejezi ki a társulat közönsége, annak minden egyes tagja irányában, hosszú működésének egész ideje alatt mindig tanúsított odaadó támogatásáért s azon soha el nem feledhető jóindulat ismételt nyilvánulásáért, melylyel valóban elhalmozták.
Bogáthy József kért szót ezután s az összes érdekeltség nevében s előleges megbizásából, meleg szavakban méltatta a kormánybiztos 12 és fél évi működését, vázolta az általa végzett óriási feladatot, melyen a kormánybiztos lelkes buzgósága, lelkiismeretes fáradhatatlansága és szorgalma oly fényesen diadalmaskodott. Örömmel sorolja fel az elért eredményeket s avval végzi, hogy: "e pillanatban nem tehetünk egyebet, mint meghatottsággal búcsút vennünk a volt kormánybiztostól, s megköszönjük úgy élő szóban, mint írásban sok és elvitázhatatlan érdemeit, jóindulatát s megörökítjük emlékét az utókor számára is.".
Jegyzőkönyvi köszönet a kormánybiztosnak.
E nagy lelkesedéssel fogadott beszédet a közgyűlés egész terjedelmében, - a távozó kormánybiztos elévülhetetlen érdemeinek megörökítéseképen, s őszinte hálája jeléül - jegyzőkönyvbe vétette, s egyszersmind hálaföliratnak intézését rendelte el s kimondta, hogy ennek mennél tiszteletteljesebb alakban való foganatositása tekintetéből díszküldöttséget fog a távozó kormánybiztoshoz meneszteni.
Az ezen határozat alapján elkészült hálairatot díszes albumban, több százra menő aláírással, Szabolcs vármegye akkori főispánja, Kállay András vezetése alatt tekintélyes és díszes küldöttség adta át az ünnepelt férfiúnak, 1895. évi okt. 26-án, lakó helyén, Makkos-Hogykán.
Konverzió.
Ezzel végbefejezést nyert a 12 és fél évi kormánybiztosi működés, jól, helyesen és mindenek megelégedésére.
Az uj választmány gróf Károlyi Tibor elnöksége alatt 1895. évi május 29-én tartott első ülésében átvette a volt kormánybiztostól a társulati pénztárt, irat- és levéltárt, s a társulat minden egyéb vagyonát. - Első sorban tanácskozás alá vette az eddig 6%-os törlesztésű tisza-szegedi alapból nyert kölcsöneinek egy olcsóbb törlesztésü kölcsönné való konvertálását, s belátván ennek előnyeit, határozatilag kimondotta, hogy a konverziót az összehívandó közgyűlésnek ajánlani fogja. Az ugyanazon év június 30-ra összehívott közgyűlés a választmánynak ezen javaslatát ugyszólván egyhangúlag elfogadta s határozatilag kimondta, hogy eddigi kölcsöneinek konvertálására egy 2.200,000 frtig terjedhető törlesztéses kölcsönt kiván kinyerni, az annak kinyeréséhez szükséges feltételeket elfogadta s megbízta gróf Károlyi Tibor elnököt, Gaál Elek alelnököt és Propper Samu vál. tagot, hogy a kölcsön kinyerésenél a társulat egyetemének nevében és megbizásából eljárjanak.
Ezen határozat miniszterileg jóváhagyatván, a teljes hatalommal felruházott bizottság az uj kölcsönügyet - a pénzpiacz kedvező állásának felhasználásával - már 1895. évi deczember havában véglegesen lebonyolította s arról az 1895. évi deczember hó 16-án tartott érdekeltségi közgyűléshez jelentését be is terjesztette.
Ezen jelentés szerint a Magyar Földhitelintézetnél mint legelőnyösebb ajánlattevőnél felvett kölcsönre vonatkozó leszámolás számszerü eredménye a következő:
A kölcsön egész összege záloglevelekben2,200,000 frt
Levonatott ebből kaucziónak220,000 frt
Marad záloglevél-érték1,980,000 frt
melyből az eladás után 97% árfolyam mellett1,920,600 frt
készpénz folyt be.
Ezen záloglevelek után, kiállitásuk napjától járó 4% kamat kitesz   48,840 frt
A társulat követelése tehát1.969,440 frt.
Ellenben tartozott a társulat megtériteni a hitelező pénzintézetnek:
1. Tekintve, hogy az első törlesztési részlet csupán 1896 április 1-én válik esedékessé, a záloglevelek pedig a társulatnak már 1895 április 1-től kamatoznak, - tartozik a társulat az egész kölcsönösszeg után 1895 áprils 1-től 1895 okt. 1-ig terjedő félévre 4% kamat fejében 44,000 frt - kr
2. Becslési költség fejében154 frt 42 kr  
Megtéritendő tehát a társulat által44,154 frt 42 kr
E szerint a társulat összes követelése2,188,388 frt 07 kr
miután a régi kölcsönnek 218,948 frt 07 kr kitevő tartalék-alapja, kamataival együtt visszautaltatott.

Tartozik pedig a társulat összesen2,021,597 frt 18 krral,
marad készpénz tehát a társulat részére166,790 frt 78 kr.
291Miután pedig a régi tisza-szegedi kölcsön törlesztési részleteiből még egyeseknél hátrányban lévő, összesen 94,296 frt 80 kr is a leszámolásnál már levonatott, ekképen ez a - még ezután behajtandó - összeg is a társulat egyetemének tulajdonává vált.
A jelenlegi tőketörlesztési kamatláb 9.97 1/2 kor. tesz ki, s e szerint esik minden becsholdra 5 kor 56 fill., a mi a régi kölcsön 6 kor. 24 filléres járulékához viszonyitva, holdanként 68 fill. javulást képvisel.
Ezen felül a fentartási költség is jelentékenyen kisebbedik, mert ennek javára esnek a kauczió évenkénti kamatai s a megmaradt, jelentékeny tőkének 4 3/4%-os kamatai.
A jelentést és a kölcsön konvertálásának ily sikeres lebonyolítását a közgyülés a legnagyobb örömmel vette tudomásul, - mély köszönetét fejezte ki a kiküldött bizottságnak s első sorban gróf Károlyi Tibor társulati elnöknek, a kinek buzgalma és hathatós közbenjárása biztosította a kedvező eredményt, s ki ezáltal az egész érdekeltség háláját a legméltóbban kiérdemelte. Az ő lelkiismeretes és szakavatott vezetése mellett a társulat immár ötödik éve működik, zajtalanul, de annál eredményesebben; az utóbbi években csatornáinak fejlesztésére, jókarban tartására, az árterületek fokozottabb hasznosítására fordítja legnagyobb figyelmét, a mit lehetővé tesz pénzügyileg teljesen konszolidált helyzete. Az 1898-ik évben, a három éves cziklus lejártával, ujból gróf Károlyi Tibor választatott meg egyhangúlag elnökké.
Eredmény.
A Nyírvizek szabályozása hatalmas eredményt tüntet föl. Százalékokban kifejezve a megmentett területek minőségét, szántóföldekké változott átlag 50%, jó kaszálókká 40%, míg nádas 5% és mocsaras terület is 5% maradt meg. De míg azelőtt jobbadán csak a homok-területek voltak biztos rozstermelő-földjeink, addig most ép a legértékesebb humózus és agyagtartalmú földeket nyertük a szabályozás következtében, melyek kizárólag búza, árpa, mag-lóhere, dohány és zabos bükköny, luczerna és répa alá használtatnak biztos sikerrel.

« SZABOLCS VÁRMEGYE ERDŐGAZDASÁGA. Irta Ujfalussy Zoltán, revid. Bedő Albert. KEZDŐLAP

Szabolcs vármegye

Tartalomjegyzék

AZ ALSÓ-SZABOLCSI TISZAI ÁRMENTESÍTŐ TÁRSULAT. Diénes Barna munkájából összeállította a szerkesztőség, revid. Gonda Béla. »