« A NYÍRVÍZ-SZABÁLYOZÓ TÁRSULAT. Irta Kálnay Zoltán, revid. Gonda Béla. KEZDŐLAP

Szabolcs vármegye

Tartalomjegyzék

A FELSŐ-SZABOLCSI TISZAI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZ-LEVEZETŐ TÁRSULAT. Irta Virág h László, revid. Gonda Béla. »

292AZ ALSÓ-SZABOLCSI TISZAI ÁRMENTESÍTŐ TÁRSULAT.
Diénes Barna munkájából összeállította a szerkesztőség, revid. Gonda Béla
Terület.
Szabolcsmegye térképére egy tekintetet vetve, látjuk, hogy a Tisza folyó a megye északi és nyugoti határán egy nagy völgyeletben folyik, mely völgy a nagyon enyhe esési viszonyok folytán, a szabályozás előtti időben az árvíz elterülésének helyéül szolgált s elöntött hullám- és ártért képezett.
A terület domborzati alakulása e hosszú völgyet a megye területén két külön öblözetre osztja, a felső keskenyebb völgy a Vencsellő és Rakamaz községek közt, - a folyó közelébe nyomúló magas dombokig terjed. Ezen dombozaton alól kezdődik egy kisebb, helyenként már a nagyobb árvízek által dominált emelkedésekkel bíró, halmos, így már ártért képező kelet felé keskenyebb terület, Tisza-Eszlár és Tisza-Lök mentén Tisza-Dobig, mely községen alól a terület már teljesen lapályba vész s így a fenti magaslatoktól délre s a Tisza folyó főirányától keletre kezdődik, azután azon nagy lapály, a melynek nagy része asz alsó-szabolcsi tiszai ármentesítő-társulat árterét képezi s túlterjed Szabolcsmegyének nemcsak mostani, hanem régi határán is a szomszédos Hajdúmegye, szab. kir. Debreczen város, s a Nagy-Kúnságon keresztűl egész a Körös völgyéig nyúlik.
Ezen kb. 60 mérföldet kitevő nagy terület még fél évszázaddal ezelőtt is a Tisza kiöntésének oly nagy mértékben volt kitéve, hogy azon csak a némileg kiemelkedő, leginkább a Tisza partjához közelebb eső magaslatokon alakult egynéhány község. A hajdú és kún városok, a síkságnak keleti és déli, némileg emelkedettebb részén feküdvén, a Tisza-szabályozás előtt e nagy terület a legprimitivebb gazdasági czélokra is alig használtatott. Nagy mocsarak, kiterjedt zsombékos nádasok, kopár, szíkes síkok, elvadúlt, útat és bármely közlekedést nélkülöző, mérföldekre kiterjedő szíkes legelők, a Selypes, Hortobágy, Kadarcs, Kősely s egyéb, inkább az árvízeket levezető kanyargós folyások tették jellegzetessé a tájékot.
Az első ármentesítő társulat alakulása.
Az országos kormány által a Tisza folyó meder- és vízjárási viszonyainak megállapítása végett elrendelt nagyszabású vízműszaki felvételek s ezek alapján a folyó szabályozása s különösen a partmenti vidék ármentesítése végett készült tervezetek, a gróf Széchenyi István által a Tisza-szabályozás érdekében megindított országos mozgalom hatása alatt, a vidék érdekeltsége csakhamar tudatára ébredt a szabályozás, illetve ármentesítés folytán várható nagy gazdasági előnyöknek s ők voltak az elsők, kik a halhatatlan emlékű gróf Széchenyi István személyes kezdeményezése és vezetése alatt, a Tisza mentén, Tisza-Dobon az 1845. évben az első ármentesítő-társulatot 293megalakították és ez által tulajdonképen megadták az impulzust a többi tiszai társulatok megalakítására is, czélúl tűzvén ki a Tisza és mellékfolyóinak a Tokaj és Tisza-Füred közti szakaszon, az érdekelt birtokosok által aláirt társasági szerződésben, Vásárhelyi Pál mérnök terve szerinti rendezését és a vidék ármentesítését.
Gr. Andrássy Gyula.
A társulat megalakulásakor elnökévé nagyemlékű és nevű hazánkfiát, az akkor még teljesen fiatal gróf Andrássy Gyulát választotta meg, mint aki a szabályozás által a nagy kiterjedésű tisza-dobi Andrássy-uradalom által személyesen is érdekelve volt; az ügyek vezetésére választmányt alakitott s a társulat "Tisza-Dobi társulat" nevet vette fel.
Széchenyi gát és emlék.
Az új társulat működését, alakulása után mihamar, már az 1846. évben meg is kezdette; a só felemelt árából utalványozott állami segély és előleg, továbbá az érdekeltség némi befizetéséből pedig megkezdette a munkálatot Paleocapa Péter tudós olasz mérnök utasítása nyomán a tisza-dob-szederkényi, most 55. sz. átmetszés és ezzel párhuzamos balparti gát építésével. A munkálat megkezdéséhez hagyomány szerint az első kapavágást a nagy Széchenyi tette, a minek emlékére ezen nagyfontosságú, a balparti, sőt a Berettyó- és Körös-szabályozás főfeltételét képező gátját a társulat gróf Széchenyi-gátnak nevezte s tiszteletére ezenkívül a gátnak a magaslatban lett bekötése helyén, a dob-urkomi magaslaton, egy szép ligetben, 1865-ben emlékoszlopot emeltetett. Az emlék-oszlopon Szász Károly következő verse örökíti meg nagy Széchenyink emlékét.
Két hatalom versenge soká e róna bírásán:
Emberi szorgalom és a vízek őseleme.
Széchenyi lett bíró, a Tiszát medrébe szorítá;
Szózata, - s a nagy tér im szabad és a mienk.
"Gróf Széchenyi Istvánnak a Tisza-szabályozás nagy műve megindítójának, ahol ő maga a munkát megkezdte, hálás emlékül emelte az Alsó-Szabolcsi Tiszaszabályozó-Társulat. MDCCCLXV."
Társulati szervezkedés.
A munka lassan haladt, az állami segélyek és előlegek csak csekély fedezetet nyujtottak, a társulat érdekeltsége által előlegezések, megajánlott járulékok csak gyéren lettek befizetve; azonban a társulati szervezkedés, azon az alapon, hogy az egész Tiszavölgy egy nagy társulatot képez s annak a vidéki társulatok mintegy osztályait képezik, keresztűl vitetett; osztályigazgató, mérnök s pénztárnok választatott, a munkálatok tervei a központi gyűlés által megállapított költségvetés és előirányzat nyomán elkészíttettek s az ártér megállapítására, egyelőre önkéntes bevallás, majd a nádori bíróság közreműködésével, a szükséges előintézkedések megtétettek s az eredeti költségvetés szerint a társulat területéhez számított ártér minden holdjára 3 pfrt 26 kr hozzájárulási költség számíttatott ki.
Az 1847-ik évben a társulat már "Alsó-Szabolcsi Tiszaszabályozó-Társulat" nevet vett fel s úgy ezen, mint az 1848. év elején a már Tisza-Dobnál s Tokajnál megkezdett munkálatok a körülményekhez képest elég munkaeredménynyel foganatosíttattak. Azonban a közbejött 1848/49-iki események a munkálatot teljesen megszüntették.
A társulat működésének fonalát ujra, az 1850. julius 17-én kibocsátott szabályrendelet alapján, az 1851-ik évben vette fel. Egész újból szervezkedett; elnökké Drevenyák Ferencz, alelnökévé a Tiszaszabályozás lelkes híve, Lévay Sándor nagyprépost - mint az ártér 1/8-ad részét bíró egri főkáptalan képviselője - választatott, a választmány újból alakíttatott, igazgatóúl Frank Antal helyett Dézsy István, ki után csakhamar Kovách Sámuel következett, mérnökül Eggert József választatott, illetve rendeltetett ki, ez utóbbi műszaki elismert tehetsége, erélyes gyakorlati szelleme 294által, a társulatnak területén foganatosított munkálatok technikai kivitele tekintetében elévűlhetetlen érdemeket szerzett; az ő műszaki vezetése alatt létesíttettek az összes munkálatok, melyek a társulat általában kiválóknak elismert védgátjainak alapját képezik.
Az 1852. évben a gátépítési munkák nagy erővel megkezdettek, végleg elkészíttetett az ezen vidék szabályozási kulcsául szolgáló dob-polgári, 1846. óta gróf Széchenyi-gátnak nevezett gátrész, majd felépíttetett ettől Polgárig egy keresztgát és a Folyás-, Selypes-, Arkus-erek medrei áttöltetvén, több mint 300,000 hold hortobágymenti ártér a tiszai árvizektől megszabadíttatott, s ezen kívül a jobbparti Taktaközön is munkába vétettek a tokaj-ladányi, ptrügy-ferenczéri gátak.
Ártérfejlesztés. Pénzügyi rendezkedés.
Ezen és a következő években nagyszabású intézkedések tétettek az ártérfejlesztés, azaz az ártér megállapítása s a pénzügyi rendezkedés érdekében. Bevételi alapúl ez ideig mindössze az ártér-birtokosságra holdanként megállapított 1 forintos kivetések szolgáltak volna. Ez is azonban a lehető legrosszabbul folyt be, természetesen a házi kezelés mellett végzett munkák ehhez képest csak csekély mérvben haladtak elő; de a midőn az 1854. évben a balparti ártérfejlesztés legnagyobb része gróf Dessewffy Emil vezetése alatt, ki az igazgató-választmány elnöke volt, befejeztetett s az érdekeltségre a balparton 947,518 frt, később a Taktaközön 210,557 frt gátépítési költség kivettetett, és ennek alapján a hozzájárulás mérve és aránya megállapíttatott s így a befizetések nagyobbmérvű és pontosabb eszközlése várható lett, - a további töltésépítési munkálatok kivitele vállalatba lőn kiadva Hammer Pál vállalkozónak, köbölenként 2 frt 20 krjával, oly kikötéssel, hogy az összes gátépítési munkálatok 5 év alatt befejezendők voltak, mely esetre a külön megállapított egységáron felül a vállalkozó 50,000 frt jutalomban részesülne, ellenesetben azonban magát nagyobb bánatpénz fizetésére kötelezte.
Viszály a borsodi érdekeltséggel.
E közben történt, hogy az 1854-ik évben a társulat működési programmját önállólag pontosan körvonalozta, azaz a balparton Tokajtól Füredig, a jobbparton azonban csakis a Taktaközön a tiszai védgátak kiépítését vállalta feladatául, mely határozat által a jobb parton fekvő borsodmegyei érdekeltség a társulati kötelékből világosan és nyiltan kihagyatatott, annyival is inkább, mert ezen érdekeltségből csak igen csekély rész írta alá a legelső társasági szerződést, a befizetésekről meg épen tudni sem akart. Ezen határozat természetszerüleg elkeseredett háborura vezetett a borsodi érdekeltséggel, sőt ennek alapján, s ebből kifolyólag a taktaközi kérdés tulajdonkép máig sincs elintézve, a mennyiben a társulat a taktaközi védgátakat felépítette ugyan, a Takta levezetése végett egy nagy hét kapus zsilipet épített, de magát a Taktát máig sem szabályozta, s nem rendezte, következetesen megtagadván az érdekeltség követeléseivel szemben ez iránti kötelezettségét.
Az 1855-iki árvíz.
A munkálatok végzése közben érte a társulatot a katasztrófás 1855-ik esztendő; az 1830-iki vízszinnél magasabbra emelkedő árviz ostromolta az alig felépített gátakat és az elért eddigi eredményeket teljesen megsemmisítette a borsodmegyei hatóságnak a Széchenyi-gát erőszakos keresztülvágását rendelő intézkedése, mely tény folytán árvízzel boríttatott el nemcsak a még befejezetlen, védművek által nem biztosított vidék, de elboríttatott az egész hortobágymenti óriási terület le egész a Körösig. Ez erőszakos cselekedet és az árviz nagymérvű rombolása s pusztítása megrendítette a Tiszaszabályozás sikerében való hitet és bizalmat s csakis a vezető egyének törhetetlen energiája volt képes a társulatot, illetve annak érdekeltségét a szabályozás sikere iránti bizalomban megtartani, a munkálkodás terére vezetni, s tényleg a társulat ezen és következő években kijavíttatta az árviz által történt rongálásokat, eltömette a szakadásokat s folytatta az építkezéseket, s az érdekeltség áldozatkészsége ezen években oly tetemes befizetéseket teljesített, hogy a munkálkodás soha fel nem akadt, sőt a taktaközi 295tervek is elkészíttettek, az ártérfejlesztés e vidéken is keresztülvitetett.

Az alsó szabolcsi tiszai ármentesítő és belvízlevezető társulat ártéri térképe.
"Észak-Bihari Consortium".
A gátak építése 1858, illetve a Szabolcsmegyében fekvő dob-urkomi kisebb jelentőségű részlet is az 1859-ik évben végleg befejeztetett s felülvizsgáltatott, a mit nagy mértékben elősegített az 1857-ik évben engedélyezett 15 milliós tiszai kölcsönből felvett, de már az 1858. évben vissza is fizetett 750,000 frtos előleg-kölcsön.
Az 1856. évi október 9-én kiadott kormányrendelet az ügyek eddigi vitelét átalakította. A társulat a III-ik tiszai vízszerkezetbe osztatott s "Észak-Bihari Consortium" néven ezen vízszerkezet építészeti hivatalának felügyelete alá helyeztetett s az átmetszések, melyeket addig a társulat építtetett, kizárólag állami kezelés alá adattak. Ezen rendelet alapján követelte ujból a borsodmegyei jobbpart a társulatunkkal való egyesülését, mit ez azonban állandóan megtagadott; s végre a nagyváradi helytartóság 1857-ben kiadott rendeletével állapította meg véglegesen a társulat területét, kihagyván abból a borsodmegyei jobbpartot s elrendelvén, hogy a társulat a jobbparton építendő gátakhoz segedelemként 80,000 frtot fog fizetni, azonban a berettyói hasonlókép vitás ártérre ezen rendelet nem intézkedett. 1858-ban a gátrendőrségi szabályzat alapján szervezte a gátak felügyeletét, őrházak, raktárak, építését rendelte s ezen szükséges pótmunkák véghezvitele végett 160,000 frtot vetett ki az érdekeltségre.
1860-iki árvíz.
1860-ban a gátak egy nagy és hosszantartó árviz ostromának voltak kitéve, a mely árviz az újonnan készült földmunkálatokban tetemes kárt okozott s arra indította a társulatot, hogy azokat ismételve emelje s a gyengébb helyeken erősítse; mely munka keresztülvitele végett 250,000 frtnak 296az osztályozási kulcs alapján ujból való kivetését rendelte el. E munka kivitele azonban a kivetett összegek lanyha befizetése miatt 1864-ig elhúzódott.
Változások a vezetésben.
Az 1862-ben leköszönt elnök, Drevenyák Ferencz helyett a társulat vezetését a Tiszaszabályozás iránt nagy mértékben érdeklődő Lévay Sándor vette át, ki is elnökké, alelnökké pedig Papp Móricz karczagi birtokos választatott meg. Az igazgató-választmányt azonban 1866-ban bekövetkezett haláláig gróf Dessewffy Emil vezette s mint ilyen a társulat ügyeit a legnagyobb ügybuzgalommal látta el. A társulat által elért sikeres eredmények legnagyobbrészt az ő közreműködésének tulajdoníthatók. 1860-ban a társulat előbbi igazgatója, Kovách Sámuel elhalván, helyette igazgatóul Nagy Miklós, 1868-ban a társulat mérnökéül pedig Benedek Pál választatott meg, ez ideig a társulat műszaki ügyeit folyvást Eggert József osztálymérnök látván el.
A védművek kiépitése befejezve, a gátak felügyelete szervezve lévén, egész az 1876-ik esztendőig a társulat működése azok fentartására szorítkozott; nagyobb árvizek ez időben elő nem fordultak, így nagyobb alkotásokra szükség sem volt.
Gr. Degenfeld Imre.
Ez időszak alatt, 1865-ben történt a gróf Széchenyi-emléknek Tisza-Dobon az urkomi dombon felállítása. A következő évben a társulat vezetésében hervadhatatlan érdemeket szerzett gróf Dessewffy Emil elhalván, a választmány elnökéül gróf Degenfeld Imre választatott meg, ki előbb mint ilyen, később pedig az elnök, Lévay Sándor püspök 1873-ban történt elhalálozása után, mint a társulat elnöke, egész 1884-ig vezette a társulat ügyeit.
Nagyfontosságú és a társulat pénzügyi helyzetét nagyban érdeklő intézkedés tétetett az 1866-ik évben, a midőn t. i. a tartaléktár felállításáról történt intézkedés s ennek alapjául a 130,000 frtot kitevő hátrálékos követelések jelöltettek ki.
Az első alapszabály.
A társulat működésének alapját mindez ideig az alapszerződés, a központi választmány által kiadott szabályok s az abszolút időszak alatt a kormány által kibocsátott rendeletek képezték; az első rendszeres alapszabály 1874-ben szerkesztetett, s 1875. évben a 10,318. sz. közmunka- s közlekedésügyi miniszteri rendelettel hagyatott jóvá, az ugyanakkor készített gátvédelmi szabályokkal együtt.
Ennek alapján szervezkedett újra 1876-ban a társulat, megállapíttatott az érdekeltség szavazati aránya, a választmány tagjainak száma, a közgyűlés, választmány, elnök, tisztviselők jog- és hatásköre, rendeztetett a nyugdíj-intézmény ügye.
1876-iki árvíz.
Az ugyanazon tavaszon lezajlott, minden eddigit felülmúló nagy árviz újabb tevékenységre hívta fel a társulatot s kényszeríté, hogy a már befejezettnek vélt védépítményeit erősítse és magosítsa. Már a július 5-én tartott közgyűlésen bemutatott tervek alapján elrendelte 1.058,472 kbm. föld beépítését, s arra 429,048 frt 31 kr. költséget előirányzott akként, hogy a munka 4 évre osztatván fel, az érdekeltség 4 év alatt tartozik azt befizetni.
A következő évek a munka évei voltak; egy külön bizottság ügyelt az építésre s azt rendesen ellenőrizte, egy másik bizottság a kisajátítási ügyeket végezte.
Az 1879-ik évben a társulat közgyűlése elhatározta, hogy a belvizek lebocsátása végett a szükséges számú zsilipekről gondoskodni akar s tervezet készítésével a társulati mérnököt meg is bízta, s 1880. április 22-ikén elhatároztatott a szükséges zsilipek kiépítése.
Kataszteri likvidáczió.
Az 1881. évi XXII. t.-cz. értelmében már 1882-ben megejtetett a kataszteri likvidáczió a végett, hogy kiszámítható legyen az állam által évenként visszatérítendő földadónak mennyisége. Likvidáltatott mint befektetett 297tőke 1.923,028 frt 76 kr., mint átlagos fentartási költség 29,187 frt 33 kr., s miután a társulat egyénenkénti ártérfejlesztéssel nem bír, fenti likvidáczió alapján az adóvisszatérítés kummulative 60,674 frt 32 krban állapíttatott meg, mely összeg 1884. évtől kezdve a társulat részére folyóvá is van téve.
Gr. Dessewffy Aurél.
1883-ban gróf Degenfeld Imre t. elnök elhalálozván, elnökké az április 21-iki gyűlésen gróf Desewffy Aurél lett megválasztva, ki azóta folyvást a társulat élén állva, a legnagyobb buzgósággal fáradozik a társulat vezetésén.
Az 1884. évi XIV. tiszai törvény alapján a társulat elkészítette új alap- és gátvédelmi szabályait.
1886. évben újból mozgalom indult meg az érdekeltek körében, hogy az ártérfejlesztés a társulat egész területére kiterjesztessék, a társulat többsége azonban ezt nem kivánván, végtére a közmunka- és közlekedésügyi miniszter 4999/887. sz. leiratában elrendelte az ártérfejlesztés műszaki részének haladéktalanul való foganatosítását s április 30-án az egész társulati ártért felölelő fejlesztési munkálat vállalkozónak kiadatott, s ki is azt az 1889. évben befejezvén, munkája 1890. év április havában kollaudáltatott.
Az 1888-ik árvíz. Ujabb kölcsön.
Az 1888-ik év örökké emlékezetes leend a társulat történetében. A folyton emelkedő árvíz ez év tavaszán hihetetlen magasságot ért el s a gátak megkerülésével a teljesen biztosnak hitt magaslatokon betört az ártérbe s több mint 200,000 hold földet elárasztott. Ez árvíz következménye lett, hogy új fensíki területek vonattak be, egy egész külön öbölzet, a rakamaz-dobi pedig a m. kir. közmunka- és közlekedésügyi miniszterium által a társulat kötelékébe bevonatni s közköltségen mentesíttetni rendeltetett. A társulati mérnök úgy az új területek mentesítése, mint a régi gátak erősítése s magasítására vonatkozó tervezeteket elkészítvén, az építés az 1888-ik év nyarán megkezdetett s a társulat az eredetileg 1.285,119 frt 53 krral költségelt tervezetek keresztülviteléhez szükséges pénzerő megszerzéséről volt kénytelen gondoskodni. A magyar jelzálog-hitelbank 1.400,000 frtban megállapított összeget még ez évben engedélyezvén, véle a kölcsön ez összeg erejéig 50 évi törlesztésre megköttetett, fizetvén a társulat évi kamat és törlesztésben 5.40%. A kölcsön annuitásainak biztosítására nevezett banknak az adóvisszatérítési összeg engedményeztetett. Az eredetileg tervezett munkák a m. kir. közmunka- és közlekedésügyi miniszter 35483/1888. sz. leiratával kiegészíttetni rendeltetvén, az ezen rendelet szabályai figyelembe vételével készített újabb tervezetek költségei 1.991,767 frt 47 krban lettek előirányozva.

A tisza-dobi Széchenyi-emlék.
Saját felvételünk.
298A tervezetben megállapított összes munkálatok szabályszerű tárgyalás után engedélyeztettek, azok keresztülvitelére záros határidő, és pedig a rakamaz-dobi gátak építésére 1888. év vége, a többi munkálatokra az 1890-ik év vége tűzetett ki, s tényleg az összes nagyarányú munkák, ezen aránylag rövid határidő alatt, szigorúan házi kezelés mellett, befejeztettek s felülvizsgáltattak. Ezzel egyidejűleg a rakamaz-dobi öblözetben az ártér az 1888-iki tényleges vízborítás alapján kifejlesztetett, a műszaki ártérfejlesztés technikai része a társulati egész ártérre befejeztetett s a megszaporodott munkálatokból eredő költségek fedezése végett a Pesti Hazai Takarékpénztártól 200,000 frtos ideiglenes kölcsön vétetett fel.
Demarkaczionális vonal
Nagyfontosságú esemény a társulat életében a m. kir. földmívelésügyi miniszter 1891. évben kiadott azon rendelete, mely az alsó-szabolcsi, közép-tiszai és berettyó-körösi társulatok árterére nézve a demarkaczionális vonalat megállapította.
1892-ben a demarkaczionális vonal megállapítása által elesett árterületre vonatkozólag a szomszédos társulatokkal a pénzügyi állapotok rendezése tárgyaltatott.
A társulat igazgatóságának székhelye 1893-ban Tokajból Debreczenbe helyeztetett át a a m. kir. államvasútaknak az ártérben fekvő területe után az évi hozzájárulás 2, 706 frt 62 krt egyességileg megállaítatott.
A társulat műszaki ügyeinek vezetésében nagy sikereket elért Benedek Pál t. főmérnök ez évben nyugalomba vonulván, helyette a jelenben is működő Váradi Véza lett főmérnöknek megválasztva, kinek vezetése alatt a folyamatban levő, az 1888-iki árvíz folytán szükségessé vált építkezések kiegészítő részét képező kőburkolási, fűzesítési, ártérfejlesztési munkálatok foganatosíttattak; az ártérfejlesztés eredménye 1894-ben tétetett ki közszemlére. Az érdekeltségnek egy része ezen munkálatot reklamácziókkal támadta meg, s a társulat által megbízott ötös bizottságok a reklamácziók folytán I-ső fokú határozataikat meghozták, a mit a reklamáló érdekeltség nagy része megfellebbezett.
Az 1895-iki árviz.
Az 1895-ik év a társulatra ismét nagy árvizet hozott, az árvíz a felső vonalakon megközelítette, az alsó vonalon pedig el is érte az 1888-iki katasztrofális árviz magasságát; a már befejezett gát-építés és erősítési munkálatok folytán a védgátak, a különben nem is különös hosszú időig tartó árvizet minden baj nélkül kiállották, a viharos idő Tisza-Lökön a tarajos kőburkolatot szétrombolta és ez által a gát testét is megtámadta, más helyeken is a hullámverés sok földet kimosott a gátakból, minek folytán indítva érezte magát a legközelebbi közgyűlés, hogy a sérült gátrészeket kijavíttassa, a tisza-löki burkolatot czementbe rakassa, s hogy az árviz által okozott mindennemű károsítást helyre hozasson.
Egységes belvíz-szabályozás.
Ez évben határozta el a közgyűlés, hogy egész területére az egységes belvízszabályozás és ezzel egybefüggőleg a Hortobágy öntözésére nézve is terveket készíttet, a mit a társulat műszaki hivatala azonnal munkába is vett.
1896-ban a már előbb említett munkák léptesítése eszközöltetett. Tokajban állami hozzájárulással a társulat által kőpart-védmű, viszont T.-Dobon társulati hozzájárulással az állam által nagyfontosságú partvédmű, T.-Dadán már előbb, szintén társulati hozzájárulással, a társulati jobbparti védgát érdekében átmetszés (az 52/II. számú) építtetik.
A millenniumi kiállításon a társulat számos tervezet, modell, térkép kiállításával vett részt, melyért a millenniumi nagy éremmel tüntették ki.
299Osztályozás.
Az ártérfejlesztés és osztályozás ügye azonban különböző formahibák miatt megakadt, a reklamácziók ujabb elbírálás, helyszíni szemlék eszközlése végett az ötös bizottságnak visszaadattak, a hol is az eljárás újból kezdetvén, II-od fokú hatóságként Jász-Nagykún-Szolnok megye alispánja delegáltatott, kinek 1898-ban hozott határozatát végleg csak az 1899. folyamán birálta felül a m. kir. földmivelésügyi miniszter akként, hogy a mély 1830-iki ártérre nézve az egész eljárást helybenhagyta, az 1876-os magasparti, a társulat hortobágyi öblözetében fekvő ártérre nézve az eljárást megsemmisítette, minek folytán a társulat kimondta, hogy ezen öblözetében a magasparti ártért kötelékébe ezúttal bevonni nem kivánja, s elrendelte az osztályozás haladéktalan foganatosítását.
Hosszas vita és a miniszterium rendelkezése után 1897-ben határozta el a társulat előbb, hogy a gátvonal mentén, később, hogy Debreczenbe, a társulati székhelyre is telefon-hálózatot létesít; az előbbi 1898 év elején el is készült s üzembe vétetett, az utóbbi most van munka alatt.
A társulat műszaki hivatala e közben elkészítette az általános belvízrendezés és a Hortobágy öntözési tervezetét s azok felülbírálás végett 1897-ben a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez felterjesztettek, s onnan a belviz-tervezetre vonatkozó rész 1899. folyamán kedvező bírálattal le is érkezett, azonban a közgyűlés érdemileg máig sem határozott a kivitel felől, pénzügyi és gazdasági szemponból saját küldöttsége által megbírálását rendelvén el; a Hortobágy öntözési tervek még fent vannak, s várják a részletes bírálatot.
Az 1898. év folyamán a gyengének mutatkozó zsilipek, meglehetős nagyszabású betonfogak betételével, és a körgátba alkalmazott fa-zsilippel erősítettek meg. Munkába vétetett Egyeken állami hozzájárulással egy nagyobb szabású partvédelmi munka, s elhatároztatott Kesznyétemnél is a szakadó Tiszapart megerősítése czéljából egy, a mederbe épített, párhuzamművekből álló partvédezet létesitése.
A jövőben megoldandó nagyfontosságú kérdések, első sorban a műszaki osztályozás, tehát a teherviselés arányainak megállapítása, másod sorban a belvízrendezés, melynek előbb-utóbb a társulat keretében leendő foganatosítása csak idő kérdése. A társulat érdekeltségének egy része, rosszul felfogott érdekből s főkép a munkálatokból származó terhek elvállalása iránti félelemből, tartózkodó még mindig ezen kérdéssel szemben.
Nem lehet itt feladatunk, hogy a társulat kiterjedésére és vagyoni állapotára nézve részletekbe bocsátkozzunk. Ez maga egy egész kis monografiát tenne ki. Elég e helyütt csak az elért eredményre utalnunk.
Elért eredmények.
A szabályozás következtében egyes vidékek, érdekeltek nagyarányú hasznot nyertek a mentesítésből, a midőn ingoványos, lapos, zsombékos, kákát, gyékényt termő vad területeik lassanként elég jó minőségű, habár feltételes szántókká, rétekké alakultak át; tény - a mit az első kat. felvétel és a jelenlegi állapot összehasonlítása igazol, - hogy a társulat területén, a gazdasági rendszeres művelés, eke alá vett terület óriási mértékben megnagyobbodott, a nép a statistikai adatok szerint szaporodott, az egészségi viszonyok nagy mértékben javultak, virágzó, népes tanyák keletkeztek a sivár, kietlen területeken, s a terület pénzbeli értéke az ötvenes évekbeli értékhez képest sok helyen meg is tízszereződött.
Mindez igazolja az ártéri területek értékének emelkedését s csak a szabályozás iránti ellenséges érzület tagadhatja el, hogy mindez legnagyobb részben a mentesítésnek köszönhető, s a gazdasági érték emelkedése 300még inkább remélhető, ha az érdekeltség az ártért kisebb-nagyobb mértékben károsító belvízek levezetéséről gondoskodik s a víz-hasznosítás, öntözés által a gazdasági kultúrát a maga teljességében kifejti.
Mostani tisztviselők.
Jelenben müködő tisztviselő személyzet:
Elnök: gróf Dessewffy Aurél.
Alelnök: Debreczeni János egri kanonok.
Igazgató: Dienes Barna.
Főmérnök: Váradi Géza.
Mérnök: Benedek Lajos.
Pénztárnok: Káposztás János.
Irodatiszt: Stern Bertalan.
Segédfelügyelő: Gulyás Lajos.
A választmány tagjai:
Gróf Andrássy Aladár.
Ábrahám László, Debreczen város főügyésze.
Békéssy László, Semsey László jószágigazgatója.
Berencsy János, városi ügyész H.-Nánás.
Csohány László, polgármester H.-Nánás.
Deréky Gyula.
Farkas Sándor.
Kornis Ferencz.
Kovács Gyula, polgármester, H.-Szoboszló.
Komlóssy Arthur, Debreczen városi főjegyző.
Liptay Jenő.
Lukács Dezső.
Malonyay Ferencz, gróf Andrássy Gyula uradalmi jószágigazgatója.
Melczer Gyula.
Osvarth Ferencz.
Patay József.
Timon Béla, egri főkáptalani mérnök.
Somossy Béla, polgármester, H.-Böszörmény.
Báró Vay Béla.
Dr. Braun Adolf.
Vitányi Bertalan.
Spilenberg József.

« A NYÍRVÍZ-SZABÁLYOZÓ TÁRSULAT. Irta Kálnay Zoltán, revid. Gonda Béla. KEZDŐLAP

Szabolcs vármegye

Tartalomjegyzék

A FELSŐ-SZABOLCSI TISZAI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZ-LEVEZETŐ TÁRSULAT. Irta Virág h László, revid. Gonda Béla. »