566SZATMÁR VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Gorzó Bertalan
A honfoglalás, az első letelepedés korszakában, a mai Szatmár vármegyének csak nagyon csekély része volt alkalmas lovas-nép befogadására; a Szamostól keletre eső területet, a nemzeti királyság első századaiban is, hatalmas erdőség borította, a Szamostól nyugatra eső vidék mocsaras volt és csak gyér népességnek adhatott lakóhelyet.
Első szent királyunk uralkodása alatt is, Olcsvától Erdőszádáig, még a Szamos volt az ország határa, a mit igazolnak a Tisza mentén, valamint a mai Szatmár vármegye nyugati határán található helynevek, mint Őrmező, a Vaja melletti Őr (Eőr) falu, valamint Pátroha, melynek egy részét Őr-Pátrohának nevezték. E területen tehát eredetileg királyi határőrök laktak és az ősi nemzetségek, Szent István király idejében is, csak az Ecsedi láptól délre és nyugatra eső területet szálhatták meg.
Csak később, a népesség szaporodásával, lépték át az ország határát alkotó Szamos folyót, hogy uj területet vegyenek birtokukba.
Igy telepedett azután a vármegye egyik ősi nemzetsége, a Szente-Mágócs, a Szamos és a Tisza közére, melynek még a XIII. században Czégénytől Csekéig terjedő összefüggő uradalmára akadunk.
A Szamostól keletre elterülő erdőségből alakul a XIII. század végén az aranyosmeggyesi uradalom. Nagybánya és környéke még 1231-ben is lakatlan volt. (Karácsonyi J.: Hazánk Szent István korabeli határairól. Századok 1901.)
A Balog-Semjén nemzetség.
A vármegye első, legrégibb birtokosainak egyike a Balog-Semjén nemzetség. E nemzetség ősi fészke a Nyirség, a Kraszna és a Szamos felső vidéke volt, mely területet kétségkivül az első foglalás jogán birta; a XIII. században azonban jelentékeny birtokokat szerzett a Szamos alsó folyásánál is. A nemzetség tagjairól azonban csak a XIII. század elejétől kezdve vannak adataink.
A nemzetség első nagyobb szerepet vivő tagjai I. Egyed és Ubul voltak, a kik 1214-16-ban az ifju Kálmán királyt a gácsországi hadjáratba elkísérték, hol Egyed életét veszítette. I. Ubulnak három fia volt, I. Mihály (1250-1292) ugocsai ispán a Semjéni, később Kállay, II. Egyed a Kállay és Gergely (1250. előtt) a Biry család őse.
A nemzetség ősi birtokai közé tartozott Kér,, továbbá a vele szemben fekvő Kérsemjén, melyet Karácsonyi (Magyar Nemzetségek I.) szintén hajlandó a nemzetség alapítójától származtatni, bár e birtok 1252-ben nem volt egészen a Balog-Semjén nemzetségé; de lehet az is, hogy I. Mihály a helység harmadrészét, mely az idők folyamán elidegeníttetett, visszavásárolta.
1264-ben Mihály Panyolán osztozik Tompa fia Benedekkel. I. Mihályé volt még Nógrád, másként Marczelfalva helység, a Szamos mellett, mely valószínűleg Kér vagy Kérsemjén határába olvadt. IV. László királytól a nemzetség számos új adományt nyert. 1289-ben kapta a Gúth-Keled nembeliektől elvett Dobost, 1290-ben pedig Szokolyt, Ajakot, Jékét és Rozsályt, de ezt a királynak váratlan halála következtében aligha foglalták el, a halálát követő belzavarok alatt pedig elveszítették. 1290-ben azonban, vétel útján, a Bék nevű föld birtokába jutottak.
I. Mihály utódai: a Semjéniek, 1313-ban zálogba vették Tunyog egy részét, 1321-ben szerzik Szamosujlakot. I. István 1321-ben Bacha nevű birtok 569elfoglalása miatt tiltakozik. II. István 1351-ben Ócsvaapátit veszi zálogba, 1355-ben pedig csere útján a radolfi (Nyirmeggyes és Hodász között) részbirtokot szerzi meg.
IV. Béla adománylevele a Kende családnak.
A nemzetség három ága 1325-ben osztozott az ősi javakon, mely alkalommal a Kállay-ág Fülöpöt (ma Nyirlugostól délre eső puszta), Pázmányt, a semjéni-ág Kért és Panyolát, a Biri-ág Kérsemjént és Nyirbélteknek Szatmár felé eső részét nyerte. De az 1325. évi osztály csakhamar felbomlott. A nemzetség tagjai 1329-42 között újból megosztoztak.
A Balog-Semjén nemzetségből veszi eredetét a Domahidy család is, melynek e nemzetséghez való tartozását Karácsonyi (Magyar Nemzetségek I. k.) egy 1280 táján kelt oklevélre alapítja, mely szerint Péter fiának, Miklósnak neveltetését Semjéni I. Mihály ugocsai ispán vállalta magára, a ki valószinüleg unokatestvére volt Péternek. Ez oklevél szerint az ifju Miklós birtokai voltak: a domahidi vám, továbbá Domahida és Penyige helységek. Miklóst "Szőke" melléknévvel jelölik a későbbi oklevelek. Fiai: István és II. Miklós 1332. és 1343. években szerepelnek.
Kaplyon nemzetség.
A honfoglaló nemzetségek egyike a Kaplyon, nemzetség is, mely - Karácsonyi szerint - eredetileg a Dunántúl telepedett le, hol azonban elszaporodván, a Kraszna és a Szamos vidékére húzódott.
E nemzetség egyik hírneves tagja: Kaplyon, alapította az ecsedi láp balpartja közelében Szent Márton tiszteletére a róla elnevezett monostort, mely 1080 táján épült, tehát e nemzetség már a XI. század második felében telepedett le erre a vidékre. Utóda, a kitől a leszármazás szakadatlan: Józsa, a ki a mai Nagykárolytól éjszak-nyugatra eső Vada egyrészét szerezte, mely ügyben fiának, Andrásnak özvegyét, valamint ennek két fiát, Ördög Simont és Mihályt, a szatmári várnépek 1219-ben Nagyváradra tüzesvaspróbára idézték, de még mielőtt a próbára került volna a sor, panaszukat visszavonták.
A fenti Ördög Simon fiai voltak Péter (1277-98), a ki 1298-ban testvéreivel együtt Csomaköz, Ömböly (Ember) és Rezetelek falvakat és Bere felé eső részét szerezte, továbbá Endes (1288-98) és II. Ördög András (1291-1325.) Péter fiai közül I. János (1306) a Bagosi, Zonga II. Péter (1306-1341) a Vetési és Márton (1306-1354) a Csomaközi család őse. Ördög II. András fiától Simontól (1322-49) pedig a gróf Károlyi család veszi eredetét.
I. Péter fiai 1306-ban Endes fiaival Nagy-Csomaköz, Vár-Csomaköz és Szaniszló falvak ügyében egyezkednek. 1312-ben pedig Ördög II. Andrással együtt, az Ilye-Kolcsa, Egyházas-Kolcs és Vetés falvakban fekvő jószágokat öröklik.
Ördög I. Simon utódai 1325-ben osztoztak meg az ősi nemzetségi javakon. Ez osztály alkalmával II. András és négy fia Olcsvát és a Mike-Csalános nevű földet nyerik. II. András fia Simon 1338-ban Károly (Nagykároly) ura volt, mely helységnek 1346-ban vásárjogot szerzett. Fiai László és Mihály (1349-50), László fiai Jakab (1387), János és Miklós (1396), Mihály fiai Bertalan és László (1394), terjesztik tovább a Károlyi családot.
A Kaplyon nemzetségnek még voltak mellékhajtásai is, a melyeket a főággal egybekapcsolni fölötte nehéz; ezek a sályi, a paposi, a vitkai és a kendilónai ágak. A szamosparti Sályin lakó Kaplyon-nembeliekről csupán egy 1277-ben kelt oklevél emlékezik meg. A Paposon lakó I. Miklós fiai Iván, Miklós és László egy 1327-ben kelt oklevélben, mint kétségtelenül Kaplyon-nembeliek szerepelnek. A nemzetség vitkai és kendilónai ágából I. Mihály fiai, a kik Kisvarsányban laktak, 1300-ban tiltakoznak némely gelényesi, vitkai, olcsvai és láposi ősi nemzetségi birtokok elidegenítése miatt (Karácsonyi i. m.)
Szente-Mágócs nemzetség.
A Szente-Mágócs nemzetség, melynek ősi fészke eredetileg szintén a Dunántúl, jelesül Baranyában volt, korán átszármazott Békés vármegye nyugati szélére, honnan, mindenesetre a Szent István uralkodása utáni időben, telepedett a Szamos és a Tisza közére. Egyik őse Kölcse ispán még 1181 előtt nagy kiterjedésű jószágokat nyert adományúl a Szamos és a Tisza szögén; e birtokokból alapította a czégényi monostort, a Boldogságos Szűz tiszteletére, melynek a nemzetség évszázadokon át kegyúra volt.
Kölcse ispán utóda lehetett az az Ete, a ki Tyukodot bírta, honnan a falut Ete-Tyukodjának nevezték. Fiai II. Ete (1274-91) és Mikó (1274-91) voltak; az utóbbi jelen volt a czégényi monostor mellett tartott gyűlésen, mely alkalommal a Lázári és a Várdai családok közötti viszályok kiegyenlítése czéljából 570kiküldött békebíróság tagja lett. Mikónak legközelebbi atyafia: Máté fia Dénes volt (1291-1308), kire - fiörökösei nem lévén - szekeresi és zsarolyáni birtokait hagyta, de e birtokokat utóbb elveszítette. Fiai János, Jakab, András, Mihály és II. Miklós, I. Károly király uralkodása alatt elveszítették összes ősi javaikat, melyek a koronára szállottak. Csak 1344-ben, hosszas per után nyerték vissza Nagy Lajos királytól ősi birtokaikat, jelesül a czégényi monostor kegyuraságát, továbbá Kölcse, Istvándi, Kóród, Cseke, Csécse, Milota, Kömörő, Szekeres, Ököritó, Mácsa, Ete-Tyukodja helységeket, melyeknek birtokában, mintegy hadi érdemeik jutalmául, még ebben az évben megerősítették őket. Ez az öt testvér, a kiktől a Kölcsey és a Kölcsei Kende családok veszik eredetüket, 1345-ben osztozott meg a visszanyert nemzetségi javakon.
A Gúth-Keled nemzetség
E három ősi magyar nemzetség mellett még a külföldről származott Gúth-Keledeket tekinthetjük a vármegye egyik legrégibb birtokosainak. E nemzetség ősei, a Kézay-féle és a "Képes-Krónika" előadása szerint, még a Péter király uralkodása alatt jöttek hazánkba, s először a Dunántúl, a mai Fejér vármegyében telepedtek le, de mivel itt már nem terjeszkedhettek, mert e vidék sűrűn lakott volt, a nemzetség egyik ága a Nyirségben, Nyir-Adony környékén talált új otthonra.
A nemzetség két főága (majádi és a sárvármonostori) közül, a sárvármonostori már a XII. században nagy kiterjedésű birtokok ura volt Szatmár vármegye területén. Ennek az ágnak törzshelye az ecsedi lápi Sárvármonostora volt, a melyről 1217-ben találunk említést. A monostor számos birtokot nyert a nemzetségi javakból. Így hozzátartozott Szent-Márton (ma puszta, Ecsedtől délre), továbbá Vállaj és Kálmánd falvak. A sárvármonostori főág - Karácsonyi jeles műve szerint - a következő ágakra szakadt.
I. Az Apaj-István ág, mely az I. István bán országbíró fiai között 1281-ben történt osztály adatai alapján Börvejt és Tót-Börvejt bírta. István bán országbíró fiai közül, Miklós országbíró fiaitól a Majádyak, Pál utódaitól pedig a Csatáryak, a Ráskayak, a Buttykayak, a Málczayak és a Márkyak származnak.
II. Farkas ága Petén, Gelényesen, Sárváron és Érkörtvélyesen volt birtokos. Farkasnak két fia volt: Nándor és Elek. Ezekről nincsenek közelebbi adataink. Nándor fiai Pál és János. Pál fia Lőrincz (1289-1301) a Balkányi család őse; Jánostól a Daróczy család származik. Elek másodunokája Gúthi János (1335-49), a kitől a Gúthy és a Guthi Országh család ered.
III. A Várdai ág, mely a sárvármonostori főág egyik leggazdagabb s legelőkelőbb hajtása volt. Ehhez az ághoz tartozott I. Pelbált fia Pelbárt, a ki 1250-ben Sárvármonostor kegyurai között foglal helyet; 1264-ben Gacsályon lakott. I. Pelbárt unokatestvére volt Mihály, a Várday-család őse. Fiai Aladár és László 1250-ben Sárvármonostor helyreállításán fáradoztak. Aladár unokája János, 1330-ban Szamosbecset nyerte Druget Vilmos szepesi és abaújvári főispántól, de ezt 1334-ben vissza kellett neki adni. 1333-ban megvette Pete helység negyedét a Balkányiaktól, ettől kezdve a Várdai család mindegyre több birtokot szerez a vármegyében.
IV. A Tiba-ág, melynek ősi birtokai a Tisza és a Szamos jobbpartján feküdtek. Őse Tiba fia, II. Tiba comes (1250-80), a ki szintén Sárvármonostor kegyúrai között említtetik. Fiai Miklós (1270-95), III. Tiba mester (1280-88) és Gergely, Miklós, a Várdai-ág egyik tagjától Gacsályt nyeri; fia Ellös (Achilles 1310-41), Szatmár vármegye alispánja, a Gacsályi család őse. III. Tiba mester fia Péter (1341-57), a ki Pusztadarócz éjszaki részét vette meg, Atya helységben lakott; tőle származik az Atyay család. A fenti Gergely fia György, 1341-ben Vámos-Atya megszerzésénél szerepel első ízben; 1348-ban megveszi Pusztadarócz déli részét; 1357-ben Szatmár vármegye alispánja, a Rozsályi Kún család őse.
A majádi főág sarjai csak a XIII. század második felében tünnek fel a Tiszántúl. Ennek a főágnak a törzshelye a Sopron-vármegyei Majád volt; e főágból veszi eredetét a Báthory család, mely évszázadokon át elsőrendű szerepet játszott a vármegye történetében. Őse I. Kopasz András. Fiai Bereczk (1276-1321), György (1276-1307) és Vörös Benedek (1276-1321). Bereczk 1280-ban már vásárjogot szerez Nyir-Bátor számára; 1299-ben a szatmári választott bírák között foglal helyet. Fiai András, János, Lőkös és Miklós, 1317-ben megszerzik Vak Dorog hűtlen fiainak ecsedi birtokát. Ettől kezdve mindegyre jobban terjeszkednek Szatmár vármegyében. 1325-ben várépítési engedélyt nyernek I. 571Károly királytól Ecseden, mely köré rövid idő alatt hatalmas uradalom csoportosúl. 1338-ban csere útján megszerzik Szaniszlót, 1341-ben megveszik Fábiánházát, 1318-ban nyerik a királytól Mérket, 1335-ben megszerzik ugyane nemzetség Farkas ágától a sárvármonostori kegyúraságot, melylyel Szentmárton, Vállaj és Kálmánd helységek haszonélvezete járt.
Bereczk fiai magas állásokat töltöttek be. II. András váradi püspök (1322-45) János (1312-50) szatmári főispán, ennek fia László (1350-53) a Somlyai Báthory család őse. Miklós (1325-57) csongrádi főispán. A negyedik testvértől, Lőkös fiától Pétertől (1334-57), az Ecsedi Báthory család veszi eredetét. A Báthoryak ősének, I. Kopasz Andrásnak ismeretlen nevű testvéreitől származnak a Szakolyi és a Zeleméry családok. A Szakolyi család első ismert őse Hódos, kinek fia Lőrincz, 1314-ben az akkor Szatmár vármegyéhez tartozó Szakolyt nyerte a királytól. Kisdersen is voltak részbirtokai. Utódai Szabolcs vármegyében terjeszkedtek. A nemzetségnek a mai Szilágy vármegyében letelepedett egyik ágából, mely az aranyosvári uradalmat bírta, Miklós fia Pál (1246-72) unokája II. Lothárd szerepel Szatmár vármegyében. 1299-ben a vármegye szolgabírája volt, később bán lett; de 1316-ban a Barsa-nembeli Kopasz lázadásában történt részvétele következtében, összes jószágait elveszítvén, földönfutóvá lett.
E hatalmas, kiterjedt nemzetségnek még az egyedi ága, - mely Bihar és a régi Szabolcs vármegyében terjedt el - volt birtokos a vármegyében. Ez ág sarja I. Dorog, a kinek unokái 1338-ban osztoztak meg az ősi nemzetségi javakon. Ez osztály alkalmával Székelyhídi Péter fiai Románd felét, Miklós fiai pedig annak másik felét nyerték. Ettől a Miklóstól ered a Diószeghy család.
A Káta nemzetség.
Az ősi Káta nemzetség, mely az első foglalás jogán a Zagyvától a Tápióig terjeszkedett, még a tatárjárás előtti években telepedett le Szatmár vármegyében. Egyik ága Gelyényesen, közel a Kaplyon-nemzetségi javakhoz szerzett birtokokat, de e hatalmas szomszédság miatt nem sokáig volt maradása; I. István neje, a Kaplyon-nembeli Péter üldözései miatt, Gelyénes birtokát 1234-ben kénytelen volt átadni a királynak.
A nemzetség másik ága, a csaholyi ág, a Kraszna balpartján telepedett le. Ennek az ágnak ősi fészke Nyircsaholy volt, hol monostort alapított, mely köré csoportosultak ez ág birtokai: Mátészalka, Jármi, Remeteszeg, Kocsord és Tunyog. Ez ág sarja II. Panyit, 1235 előtt, két szatmári várjobbágytól Csengeren földet vásárolt, de ezt 1236-ban vissza kellett neki adni. Fia Ábrahám (1270-71.) a Receh és Costatum nevü földeket kapta. Unokája I. János (1322-1352.) visszaszerezte Tunyog falút; ezenkivül Csiszért és Paládot bírta.
A nemzetség lázári ága, melynek törzsbirtoka a Németi melletti Lázári volt, Ugocsa és Szatmár-Bereg vármegyében terjeszkedett. Őse Rafael comes (1216.) Lázári, Sár, Bábony és Homok falvak birtokosa. Fiai Tamás és Gábor. Tamás fia II. Rafael (1261.) a Vasváry család őse.
Gábor fiai közül Tamástól (1265-99.), a Lázáry család származik, másik fia János (1284-98), kinek fiai közül Gábor (1310-23. ) a Surányi, István és Tamás (1311-47.) a Csarnavoday család őse.
A Barsa nemzetség.
A Barsa nemzetség, melynek ősi fészke a Sebes-Kőrös és a Berettyó vidék volt, csak a XIII. század vége felé szerez birtokokat Szatmár vármegyében.
Tamás fiai Beke, bihari főispán, később királynéi tárnokmester, 1300-tól kezdve birta neje után Mérket, 1312-ben pedig Szamosszeget. Beke I. Károly király híveként, nagy szolgálatokat tett az Anjouk uralmának megszilárdítása érdekében; de 1316-bar a Kopasz-féle lázadásban való részvétele miatt elvesztette az uralkodó kegyét és javaitól megfosztatván, nyomtalanul eltünt.
A Csák nemzetség.
A dunántúli eredetű Csák nemzetség egyik ága ugyancsak a XIII. század második felében szerez Szatmár vármegyében birtokokat. Ezt az ágat, - Karácsonyi, idézett művében - a belőle származott család után Darahy (Bárcz) ágnak nevezi. Őse I. Bárcz comes, kinek fiai 1281-ben az Érselind és a Barátpüspöki között fekvő terület miatt perlekednek az erdélyi püspökkel. I. Bárcz egyik fia Mihály comes, kinek fiai Péter és Csák (1323-1352.) Darahon birtokosok; tőlük veszi eredetét a Darahy család.
A Pók nemzetség.
A Pók nemzetség - Győr vármegyének egyik legrégibb birtokosa - a XIII. század második felében telepszik le Szatmár vármegyében. E nemzetség móriczhidai ágából származott I. Miklós (1270-1319), a ki a IV. Béla és István 572ifjabb király között támadt versengés közepett, házassága révén az utóbbinak táborában volt, éveken át száműzve lévén szülőföldjétől, megkedvelte a Szamos mellékét, a hol otthonra talált.
1280-ban apósától Aranyosmeggyest nyerte, melyhez csakhamar újabb birtokokat szerzett, mint Sárközt, Avasfalut, Vámfalut, Pallagot, Ujvárost; 1297-ben zálogba vette Romándfalut, mely 1347-ben végleg utódainak birtokába került.
Miklósnak fiai Móricz (1319.) (a ki visszatért a Dunántúlra s a bakonyi ispánságot viselte) és István voltak. Ezeknek fiai Simon és II. István, kik közül az 1331-39 között történt osztály alkalmával az utóbbi nyerte a szatmár-vármegyei birtokokat, a melyekhez csere útján 1339-ben Görbedet, Miklóstelkét és Hagymást is megszerezték. Simontól származik a vármegyének a XV. században egyik leggazdagabb birtokos családja: a Meggyesaljai Móricz vagy Morócz család.
Sartiván-Vecse nemzetség.
Végül még a Sartiván-Vecse nemzetségnek is nyomát találjuk a vármegye területén. E nemzetség poroszlai ága a Jánkkal határos Gercsekény nevü birtokot nyerte a királytól, de ezt a birtokot 1253-ban II. Gyula, a nemzetség többi tagjainak beleegyezésével, a Gúth-Keled nembeli Tibának adta át. (Fejér IV. 2. 210.)
Nagy Lajos és Zsigmond királyok uralkodása alatt már teljes képet nyerünk a vármegye birtokviszonyai felől.
Az ősi nemzetségekből származott családok megtartották, sőt ujabb királyi adományokkal jelentékenyen gyarapították birtokaikat. Itt-ott ujabb birtokosok tünnek ugyan fel, de a vármegye legnagyobbrészt mégis az itt letelepedett ősi nemzetségek ivadékainak birtoka volt. Ezek a birtokok, egy-egy erödített hely, vagy vár köré csoportosulva, ez időtájt alakultak uradalmakká. A Hunyadiak korában a hatalmas uradalmak szinte egymást határolják; közöttük azonban számos más, nemes családok birtokai terültek el.
Birtokviszonyok Nagy Lajos és Zsigmond alatt.
A vármegye keleti határán fekvő Nagybányát és Felsőbányát, a hozzá tartozó 9 faluval, Zsigmond király 1411-ben István rácz despotának adta, utána 1430-ban Brankovics György bírta a nagybányai uradalmat, melyet 1449-ben Hunyadi János kormányzó foglalt el. 1459-ben az uradalom özvegyéé: Szilágyi Erzsébeté lett. Hunyadi Mátyás király Szapolyai István nádornak adta Szatmár és Németi városokkal együtt. Szapolyainak az 1494. évi adóösszeírás szerint ekkor 486 portája volt a vármegyében. A nagybányai uradalom fölött és mellett a Meggyesaljai Móricz család birtokai terültek el, melyek Szinér és Meggyes körul csoportosultak. Meggyesnek 1484-ben már vára volt, mely régente Jákóvár nevet viselt. Szinér váráról 1490-ben történik említés, mely évben a következő helységek tartoztak hozzá: Józsefháza, Szamostelek, Apa, Váralja (Szinérváralja) Ujváros (Avasujváros) Vámfalu, Parlag, Iloba, Tótfalu, Berendmező, Kalinháza, Bújánháza, Lekencze, Tartolcz, Monyorós, Komorzán, Bikszád, Túrvékonya, Felsőfalu, Feketepatak, Krassótótfalu, Veresmart, Sárköz, Batizháza, Udvari, Kak, Szentmárton és Görbed. A Bélteki vagy a Bélteki Drágfiak uradalmai a Szamos déli vidékén terültek el. 1420-ban Hirip részeit bírják, 1456-ban Erdődön várépítési engedélyt nyernek. 1470-ben nyerik a hűtlenségbe esett Bélteki Mihály összes birtokait, u. m. Erdődöt, Kis-Erdődöt, Bélteket, Dobrát, Hiripet, Magyar-Bikót, Erdőszádát, Tormányt stb. A Szamos jobbpartján övék volt Batiz, Lázári, Darócz, Pete, Csegöld, Tisztaberek. Az 1494. évi adóösszeírás szerint Drágfi Bertalan erdélyi vajda 908 1/2 porta birtokosa volt a vármegyében.
A Drágfiaktól nyugatra a Kaplyon nembeli Bagosi, Károlyi és Vetési családok birtokai terültek el. A Károlyiak birtokainak középpontja Károly (Nagykároly) volt, melynek váráról 1473-ban történik említés. 1382-ben Erzsébet királynétól Madát nyerik. 1419-ben uj adományul kapják Károlyt, Kaplyont, Bobáldot, Vezendet, Péterit, Csomaközt, Fényt, Embelyt (Ömböly), Vadát, Olcsvát és Csanálost, 1460-ban Czégényben részeket, 1462-ben Apáti részeit szerzik meg. A Vetési család tagjai 1408-ban megveszik a ragáldi pusztát, 1435-ben osztoznak Vetés, Ujfalu, Almás, Varka, Csomaköz, Mezőpetri, Vezend, Terem helységeken, 1441-ben Szárazberek, 1447-ben Császló, 1465-ben Vasvári, 1472-ben Apáti birtokába iktattatnak, azonkivül 1484-ben Gilvácson és Bátorban bírtak földesúri joggal.
573A Báthoryak birtokai az ecsedi láp környékén s a vármegye nyugati részein terültek el. Uradalmuk középpontja Ecsed vára, mely az 1433. évi osztály alkalmával a család közös birtokának jelentetett ki. 1391-ben és 1393-ban Dob, Zsadány, Amacz, Ombod, Majtény, Gilvács, Katol, Kisnamény, Gyarmat, Nagyar, Kisar, Csaholcz, Géberjén, Oroszi birtokába iktatják őket. 1406-ban Gyürét, 1407-ben Terebest, 1415-ben Meggyest, 1417-ben Bozánt, 1418-ban Mérket, 1423-ban Szaniszlót, 1427-ben Vasvárit bírják, 1474-ben Börvelyt nyerik királyi adományul. 1466-ban Kocsordba iktattatnak; 1473-ban Dománhida (Domahida) Porcsalma, Penyige, Ököritó és Dányád birtokában találjuk őket. A XV. században átlag 46 faluban bírtak földesúri joggal. Az 1494. évi adóösszeírás szerint Báthory András 98 porta birtokosa volt.
A Káta nemzetségből származó Csaholyiak birtokai a Báthoryak szomszédságában, az ecsedi láptól éjszakra és keletre, Csenger és Mátészalka körül csoportosultak. 1367-ben megveszik Máté-Szalka, Bel-Szalka, Jármi, Remeteszeg és Tunyog helységeket. 1429-ben Csaholy, Gebe, Meggyes, Szent-Miklós, Becsk, Fazekas és Tárkány puszták birtokába iktattatnak. Övék volt még Győrtelek, Parasznya, Derzs, Sályi, Jánosi, Komlód, Óvár, Palád, Sonkád, Magosliget. A XV. században átlag 32 falut és 14 pusztát bírtak. Az 1494, évi adóösszeírás szerint Csaholyi Péter 38 porta birtokosa volt.
A Kölcseyek s a Kölcsei Kendék birtokai a Tisza és részben a Szamos mentén terültek el, mint Gyarmat, Istvándi, Kemerő, Kölcse, Milota, Csécse, Kóród, Cseke, Mácsa, Ököritó, Tyukod, Czégény és Szekeres. E birtokokat, melyekre Nagy Lajos királytól új adományt nyertek, megtartották a XV. században is. 1451-ben Istvándi és Czégény részeit zálogosították el.
A vármegye többi nagyobb birtokos családai közül a Szántai Becskyek 1437-ben Peleskét, 1461-ben Zajtát, 1476-ban Garbóczot, Komlódot, Tiszabecset, Gacsályt, Kis-Piliskét, Géczet és Tótfalut bírták A Csarnavodai család 1378-ban Császló, 1409-ben Papos, 1439-ben Komlód, Gécz, Tótfalú és a két Piliske földesura, 1448-ban és 1488-ban Daróczon, Lázáriban, Homok-Szigeten és Sárban bírtak földesúri joggal. Az Olnodi Czudarok már 1362-ben Szamosszeget, 1372-ben pedig Őrt bírják, 1452-ben Bagos, Kér stb. helységekre tartanak igényt, 1454-ben Pályit bírják. A Csákyak 1396-ban adományul nyerik Daróczot, 1409-ben beiktatják őket Krassó, Lippó, Borhida, Veresmart, 1424-ben Szárazberek birtokába. 1455-ben Komlódtótfalut, a két Piliskét, 1469-ben Szaklyát, 1489-ben Piskárost bírják. A Domahidy (Dománhidi) család 1395-ben Mácsa földesura. 1448-ban Tyukodba iktattatnak, 1453-ban Dománhida, Ököritó, Porcsalma és Penyige ősi nemzetségi javakon megosztoznak. A Gacsályiek Gacsályt, a Kusalyi Jakcsok 1445-ben Rozsályon a várkastély fele részét bírták. A Malomvizi Kendefiek a XV. században tünnek fel Szatmár vármegyében. 1460-ban Kisvarsány, 1461-ben Ilk birtokosai; 1479-ben Sonkád, Botpalád, Nagy- és Kispalád, 1489-ben Varsány, Gyüre és Ilk részeibe iktatják őket. A Rozsályi Kún családnak 1445-ben váruk volt Rozsályon. 1462-ben a magvaszakadt Atyai András birtokait nyerik, Uszka, Hodos, Kis-Rozsály és Zajta helységekben. A Lónyaiak szintén a XV. században szereznek birtokokat Szatmár vármegyében. 1448-ban Uj-Ököritó, Tyukod és Mácsa részeibe iktatják őket. A Matucsinaiak 1395-ben a Szamosmenti Matolcs várát bírták. A Perényiek ősei már a XIV. század elején bírták Nagydobost, 1419-ben Papos részeit, 1488-ban Czégény, Kórógy, Istvándi, Kölcse, Fülesd, Szekeres, Cseke, Csécse és Milota helységekben szereznek részeket a Kölcsey családtól. (Csánki Dezső: Magyarország Tört. Földrajza I. k.)
A mohácsi vész utáni birtokviszonyok.
A mohácsi vész utáni birtokviszonyokról főleg az adóösszeírásokból nyerünk tájékozást. Különösen becsesek ezek az összeírások, mert egyszersmind feltüntetik ama nagy változást is, melyet a pártküzdelmek, az ellenkirályok alatt, a vármegyei birtokviszonyok terén előidéztek.
Az 1543-1553. közötti években Szatmár vármegyében 3416 portát írtak össze. Ez összegből 1139 porta a két Báthory András (az ecsedi és a somlyai) és Báthory Imre birtokában volt; ők tehát a vármegye harmadrészének voltak az urai. A vármegye többi birtokosai a következők voltak: 10 portán felüli birtokosok: Aracsay Péter 25, Bácsmegyei Benedek 29, Bagossy György 10, Becsky István 91, Bogáty István 22, Berendy János 18, özvegy Bornemissza Pálné 35, Burián László 12, Csaholyi Ferencz 19, Csaholyi Péterné 25, özvegy 574Csaholyi Miklósné 16, Dengelegi János 16, Dengelegi Miklós 19, Dobay János 10, özvegy Drágfi Bertalanné 358, özvegy Egry Tamásné 16, Görbedy Lajos 10, Ibrányi Miklós 17, Joó György 22, Károlyi Dénes 10, özvegy Károlyi Gáborné 2, Károlyi János 18; Károlyi László 16, Károlyi Lőrincz 4, Károlyi Péter 100, Károlyi Zsigmond 18, Kende András 3, Kende Ferencz 1, Kende Gáspár 1, Kende György 2, Kende Mátyás 26, Kende Mihály 14, Kereky László 11, Kölcsey Ferencz 32, Kún Imre 15, Kún László 52, özvegy Kún Lukácsné 1, Kún Miklós 40, Literatus Mátyás 40, a meggyesi tiszttartóság 12, Mikolay Ferencz 19, Mikolay Mihály 4, Melith György 27, Országh 11, Pálosok 12, Pekri Miklós 40, Pekri Pál 9, Pekri Tamás, Perényi Ferencz 110, Perényi János 138, Siling János 13, Szennyesi Lukács 10, Tunyogdy Imre 15, Ujlaky György 14, váradi káptalan 31, Várday Mihály 30, Kis-Vetési János 43, Nagy-Vetési János 14, Vetési András 6, Vetési Antal 8, Vetési Ferencz 24, Vetési István 3, Vetési Péter 1.
A 10 portán alóli birtokosok között a következő családok fordulnak elő. Aczél, Amadé, Aracsay, Attyhay, Bánházy, Báthory, Bagosy, Bak, Balásházy, Balogh, Baráth, Berczelly, Berey, Buly, Bornemisza, Botka, Bölcsházy, Burián, Császári, Cserey, Csekes, Csicsery, Csomfáji, Damiány, Darahy, Dersy, Domahidy, Drágfi, Eőry, Erdély, Egyedy, Farnasy, Félegyházy, Filpesy, Garay, Gáspár, Gencsy, Guthy, Halábor, Hatvany, Horváth, Irinyi, Jármy, Kaky, Károlyi, Kende, Kenderesy, Kidey, Kovács, Kőrösy, Kurcz, Kún, Literatus, Makray, Mikolay, Móré, Móricz, Nagy, Oroszy, Őz, Patkó, Pekri, Porkoláb, Pórteleky, Possay, Ráthonyi, Ramocsay, Rápolthy, Reszegey, Sárközy, Szennyesy, Szepesy, Szénás, Székely, Tárnok, Tegzes, Tetétleny, Tibay, Tidey, Trombitás, Tunyoghy, Tyukody, Ujfalussy, Ujlaky, Uray, Vasváry, Vathay, Vay, Várday, Vetési, Vitkay, Zeleméry, Zöld. (Acsády Ignácz. Értek. Tört.- tud. Köréből XIV. k.)
A XVII. század birtokviszonyai.
A XVII. század birtokviszonyait a következőleg csoportosíthatjuk. A bécsi békétől (1606), egészen 1659-ig, midőn Rákóczy György Szatmárt átadta a királynak, tehát az erdélyi uralom alatt, a következő nevezetesebb változások észlelhetők a vármegyei birtokosok körében. A bélteki uradalom, mely azelőtt a Drágfi családé volt, 1633-ban Prépostváry Zsigmondé, a ki ekként Krasznabéltek, Dobra, Dara ura volt s ezeken kívül Középhomoródon, Esztrón is bírt részeket. Prépostváry Bálint 1641-ben Sándorfalut és Szakaszt nyeri adományul. Az erdőszádai uradalomból Erdőszádára 1634-ben báró Károlyi Mihály özvegye nyert adományt, ugyanő kapta az erdődi uradalmat is 1629-ben, mely a Drágfiak kihalta után egyideig kincstári birtok volt, s a szatmári várhoz tartozott. Az ecsedi uradalmat 1624-ig a Báthoryak bírták; ebben az évben, a Ferdinánddal kötött béke értelmében, Bethlen Gáborra szállott; 1647-ben azonban III. Ferdinánd Rákóczy György erdélyi fejedelemnek adományozta. (Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyiregyháza város. ) A rozsályi uradalomra Kún István 1652-ben új királyi adományt nyert; 1659-ben bekövetkezett halála után a családnak fiágban magvaszakadván, a rozsályi uradalmat báró Barkóczy László kérte fel a maga számára, de az 1659. évi országgyűlés akként intézkedett, hogy az uradalom Kún István leányörököseié legyen. Ez intézkedés következtében a rozsályi kastély a Maróthy családé lett, míg az uradalom a Maróthy, Barkóczy, Sennyey és a Ghyllányi családok között oszlott meg. Az aranyosmeggyesi uradalom Báthory András halála után, 1630-ban, Lónyay Zsigmondra szállott, a ki után 1643-ban Lónyay Anna, Kemény János fejedelem neje örökölte. A szinérváraljai uradalmat a Báthoryak után szintén a Lónyay család örökölte. 1638-ban az uradalmat Lónyay Zsigmond birtokában találjuk.
A régi birtokosok közül Kölcsey Péter és Zsigmond 1642-ben új adományt nyernek az ősi nemzetségi javakra, úgymint Cseke részeire, továbbá Kölcse, Istvándi, Csécse, Fülesd, Milota és Tiszabecs helységekre. - Királydaróczi Debreczeny Tamás 1625-ben Amaczra nyer adományt, 1627-ben Kőszegremetére, 1620-ban Ombodra, 1627-ben Pálfalva részeire; 1638-ban Királydaróczon birtokos. Bethlen István és Péter 1633-ban Fehérgyarmat részeire, 1629-ben Sárközre kapnak adományt. Bethlen Gábor 1624-ben Porcsalmát szerzi. - Ruszkai Kornis Gáspár és fiai 1602-ben Lázárit nyerik; Kornis Zsigmond 1629-ben Apa helység részeire, 1637-ben Balotafalura nyer adományt. - A Kállay család 1646-ban megszerzi Farkasaszót, hol jelenleg is birtokos. Kökényesdi Vetési Péter 1625-ben Feketefalut nyeri királyi adományul, Vay Péter 1654-ben megszerzi Hidegkútot; 1654-ben Oláhkékesen is részbirtokos.
575A Brebiri Melithek 1611-ben Gyügyét, Jánkot nyerik. 1629-ben megszerzik Csegöldöt. Sóvágó Gergely és János 1635-ben Darára nyernek nádori adományt. Szuhay Gáspár 1638-ban Penyigét kapja. Barkóczy László már 1635-ben Nyirvasváriban birtokos. Hiripet 1654-ben Serédy István veszi zálogba Daróczy Istvántól.
Az 1660. évtől egész a szatmári békekötésig terjedő 50 év alatt leginkább a Csáky, a Serédy és a Teleki családok szereznek új birtokokat a vármegye területén. Gróf Csáky István 1668-ban Avasújfalura és Páczafalura, 1667-ben Szárazberek helységre nyer adományt. Serédy Gáspár 1687-ben az egész Dara helységet felkéri, ugyanebben az évben Sárközujlakot nyeri adományul; a Telekiek Pribékfalvát, Nagynyirest, Nagysomkutot és Pusztafentőst nyerik adományul. Báró Károlyi László 1663-ban az erdődi várra és a hozzátartozó uradalomra nyer adományt, Károlyi István és Sándor pedig, Köpösdi Tolvay Gáborral egyetemben, Mezőteremet nyerik. Barkóczy János 1667-ben Apátira nyer adományt, míg a Pongrácz család 1680-ban Tiszabecset szerzi meg. Az idegen főurak közül gróf Sinzendorff Kisszekerest kapja.
A kisebb birtokosok közül Viszocsányi Sándor Avasujváros részeit nyeri, a szatmári békekötés utáni korszakban azonban számos újabb szerzeménynyel gyarapítja vagyonát. Berenden 1665-ben Váraljai Horváth Istvánné és Kende Jánosné kapnak részeket. Csengert 1672-ben Divényi Ferencz birtokában találjuk, mely 1696-ban a szatmári vár tartozéka lesz. Gacsályi Horváth István 1659-ben Garbolczon szerez részeket. Gebe, a Csaholyiak kihalta után, Petrichevich Mihályé lesz, de itt is és Csengerben is 1659-ben Kapy Klára is szerez részeket. Géberjénre Jékey Ferencz nyer adományt, mely napjainkig megmaradt a család birtokában. Ilk helység egy részét Absolon Dániel nyeri; Istvándy János 1688-ban Laczfalura nyert adományt. Piskáros részeit 1660-ban Szodoray Mihály szerzi meg.
Alig néhány évvel a Rákóczi-szabadságharcz kitörése előtt a vármegye legnagyobb uradalmát, az ecsedi uradalmat Aspremont grófné, szül. Rákóczi Julia és II. Rákóczi Ferencz felosztották maguk között. Rákóczi Julia 1698-ban a maga részét, mintegy 50.000 forintért gróf Bánffy Györgynek zálogositotta el, mig Rákóczi Ferencz a maga részét 53.000 forintért ugyancsak Bánffy Györgynek, Majthényt pedig Károlyi Sándornak adta zálogba.
A szatmári béke után.
A szatmári békekötés után, az ecsedi uradalomnak a II. Rákóczi Ferenczet illető részét a kincstár foglalta le. Ez alkalommal az egész uradalmat megbecsülték és pedig 383.422 frt 30 krba. Gróf Aspremont Károly és nővére 1746-ban a maguk részét 80.000 frtért eladták gróf Károlyi Ferencznek. E részhez a következő birtokok tartoztak Szatmár vármegyében: Ecsed várának fele, Nagyecsed, Kisecsed, Fábiánháza, Börvely, Kálmánd és Dob helységek fele, Tarpa mezőváros, Gyarmat mezőváros fele része, Mérk, Vállaj, Géberjén, Gilvács, Görbed, Nagymajthény, Kismajthény egészen, Kisar helység, a tiszai rév, Szalka, Józsefháza, Matolcs helységek részben, Szentmárton, Tagy és Bartfalva puszták egészen.
A kincstári részt néhány év mulva ugyancsak gróf Károlyi Ferencz vette meg 100.000 forintért és a rajta levő 53.000 frt zálogösszegért. A kincstári részhez a következő birtokok tartoztak Szatmár vármegyében: Ecsed várának másik fele, Nagyecsed, Kisecsed, Fábiánháza, Börvely, Kálmánd és Dob helységek másik fele része, Misztótfalu mezőváros, Szaniszló, Szentmiklós, Alsókegye, Felsőkegye, Tőketerebes és Nagyar helységek egészen. Kissikárló helység egészen, Tunyog a szamosvizi révvel, Gyöngy, Ököritó, Nagysikárló, Buság, Vasvári, Iloba, Sebespatak, Borhid, Monostor, Komorzán, Parlag, Tartócz, Kányaháza, Avasújfalu, Avasfelsőfalu, Ujváros, Túrvékonya helységek részben, Szoldobágy, Terem puszta egészen, Macsa puszta egy része, Lugos helység egészen. Károlyi Ferencz az ecsedi uradalomból egy részt, még 1747-ben eladott gróf Bethlen Ádámnak, a ki ezzel a következő helységek birtokába jutott Szatmár vármegyében: Tarpa, Géberjén, Görbed, Fehérgyarmat, Matolcs, Kisar, Nagyar, Tivadar, Mánd, Bártfalva, Józseffalva, Apa, Nábrád, Kécs, Déva, Széplak, Genyéte.
A gróf Károlyi család ekként Szatmár vármegyének legnagyobb birtokosa, s csaknem egyharmadának ura lett.
A Károlyiakon kívül még a következő családok szereztek nagyobb birtokokat a XVIII. században: Vásáros-Naményi Eötvös Sándor és László megszerzik Amaczot, 1749-ben pedig Batizvasvári részeit; Eötvös Sándor Csanády Jánossal 1753-ban Érkörtvélyesen vesz részeket, 1758-ban Ombod, Eötvös József pedig 1747-ben Pórtelek, 1757-ben Ilk birtokába jut. Rhédey László és Ádám 1725-ben 576királyi adományt nyernek Csanálosra, Penészlekre, Vékony János kapitány 1720-ban adományt nyer Csanálos pusztára. Gróf Teleki Sámuel Aranyosmeggyest örökli; Ádám gróf 1747-ben Csengerújfaluban szerez részeket, ugyanez évben Nyircsaholy és Mátészalka birtokába jut, de az utóbbi már a következő évben gróf Károlyi Ferenczé lesz. Ugyancsak a Telekiek szerzik meg az Eötvös családtól Ombodot és Pálfalvát. Viszocsányi Sándor 1717-ben Batiz, Patóháza és Vállaj helységekben szerez részeket. A Berey család 1750-ben új adományt nyer Berére. Hirip és Ivácskó egyik felére 1732-ben Böszörményi Nagy Sámuel és Komáromy András, másik felére pedig 1765-ben Szuhányi Antal és László nyernek adományt. Magosligetet 1765-ben Mária Terézia királynő Hagara Pálnak adta. Báró Vécsey László Sárközt, az egykori Bethlen-féle birtokot örökli 1746-ban. Rápolti Nagy Sándor és György 1750-ben az egész Tyukod helységre, Klobusiczky László pedig Zsarolyánra nyer adományt. A század végén a gróf Barkóczyak Jánkot, az egykori Drugeth-birtokot öröklik. Gróf Dégenfeld Miksa 1810-ben Erdőszádát veszi meg a gróf Hunyadyaktól.
A szatmári békekötés után, a kormány, hogy a nemesi kiváltságokkal űzött visszaéléseket megszüntesse, de különösen, hogy az adóalanyok számát szaporítsa, 1723-ban az egész országra kiterjedőleg nemesi vizsgálatokat rendelt, de mind ez, mind az 1732. évi nemesi vizsgálat nem vezetvén kellő eredményre, a kanczellária 1754-55-ben harmadízben is elrendelte a nemesek összeírását.
Ez összeírás adatai szerint Szatmár vármegyében 1038 nemes volt; ebből 346 birtokos nemes és 692 armálista. De ez az összeírás sem teljes, mert Szatmár vármegye egyik-másik főrangu birtokost, mint báró Bánffy Farkast, gróf Barkóczy Imrét, gróf Forgách Pált, gróf Haller Istvánt, báró Haller Sámuelt, gróf Kornis Antalt, báró Kökényesdy Lászlót, báró Sennyey Imrét, báró Splényi Gábort, gróf Szirmay Tamást, gróf Teleki Sámuelt, báró Thoroczkay Boldizsárnét, báró Wesselényi Ferenczet is felvette az összeírásba, ellenben a gróf Károlyiakat (Ferencz és fia Antal) nem.
A vármegyében birtokos főranguakról az 1764. évi összeírás nyújt tájékozást. Ez összeírás szerint a következő főranguak voltak a vármegyében birtokosok. Grófok: Gyulay Ferencz, Károlyi Antal főispán, Gönczruszkai Kornis Antal özvegye szül. Pekry Anna grófnő, Kornis Ferencz, Kornis Mihály kővárvidéki kapitány, Széki Teleki Ádám és Sámuel tábornokok, Szalonthai Toldy Ádám. Bárók: Hadadi Wesselényi Ferencz, Középszolnok vármegye főispánja, Thoroczkay Boldizsár özvegye báró Serédy Klára. Az összeírás szerint azonban gróf Károlyi Antal kivételével, mind Erdélyben laknak. (Komáromy István: Nagy Iván családt. ért. II. évf.)
Az 1785. évi összeírás szerint a vármegyében 9476, Szatmár-Németi városban pedig 186 nemes férfi találtatott s így a nemesek száma tekintetében Szatmár vármegye az ország összes megyéi között a harmadik helyen állott.
1848 előtt.
A jobbágyság felszabadulása előtt a vármegye torületén öt hatalmas uradalom állott fenn, az ecsedi, nagykárolyi, erdődi, bélteki és misztótfalusi; mind az öt a gróf Károlyiakat uralta. Utánuk a gróf Telekieknek volt a vármegyében a legtöbb birtokuk, mint Csomaköz, Domahida részben, Nyirmeggyes részben, Ombod, Botpalád, Sonkád, Tiszabecs részben stb., azután a gróf Barkóczyaknak, a kik a jánki uradalmat bírták, a melyhez Jánk, Csécse, Hermánszeg és Ricse tartozott. Ezenkívül még a következő főrangu családok voltak birtokosok a vármegyében a XIX. század első felében: gróf Degenfeld (Kocsord, Erdőszáda és Tormány); gróf Karacsay (Batizvasvári és Zsadány részben); gróf Kornis, gróf Majláth (Nagygécz, Kisnamény és Rozsály részben); gróf Vay (Mátészalka és Kántorjánosi részben); báró Apor (Pettyén részben); báró Bánffy (Szamosujlak és Hidegkút); báró Barkóczy (Nagyszekeres részben); báró Eötvös (Sályi); báró Jósika (Dara és Zsadány részben); báró Luzsénszky (Endréd részben); báró Perényi (Kisar és Komorzán); báró Sztojka (Zsadány részben); báró Sennyey (Nagypeleske); báró Vay (Derzs részben); báró Vécsey (Sárköz); báró Wesselényi (Borhíd stb. részben.).
Az önkényuralom évei alatt szerezte meg Haynau Gyula, nemzeti történelmünk egyik legsötétebb alakja Nagygéczet (3874 hold), melyre 1852-ben hitbizományt alapított. Ezen kívül még két hitbizomány van a megyében, az egyiket gróf Barkóczy János 1859-ben alapította; ennek jelenleg gróf Hadik-Barkóczy Endre a haszonélvezője; a másikat 1888-ban gróf Károlyi Alajos alapította.
579Nemes családok, betűrendben
Alább közöljük betűrendben a vármegyében szerepelt és jelenleg is szereplő, továbbá az ott régebben és újabban letelepedett nemesi családokat.
Aáron. (Bisztrai).
AÁRON
Alsó Fehér vármegyéből, Bisztráról származik. Tivadar és fiai Péter, János, Gábor és Ábrahám 1701-ben kaptak czímeres nemeslevelet I. Lipóttól. A család a múlt században a biharmegyei Hegyközújlakon volt birtokos. A 60-as években telepedett meg Szatmár vármegyében. Tagjai közül: Péter, a XVIII. század második felében fogarasi püspök. - II. Tivadar, (sz. 1761, megh. 1834) kir. alezredes, a magyar nemes testőrség I. őrmestere. - II. Péter, (sz. 1763) az 52. számú gyalogezred főhadnagya, meghalt Caldieróban, hadifogságban. - Sándor, (sz. 1771, megh. 1843), huszárkapitány. - Miklós, a múlt század elején csíkvölgyi lelkész. - József, (sz. 1819, megh. 1887) a gróf Károlyi család főpénztárosa. - Sándor, jelenleg Szatmár vármegye tiszti főorvosa. Ennek fiai: Béla, László, Péter. - II. Sándor, alsófehérvármegyei főszolgabíró. - Ignácz, (megh. 1809) a győr-szabadhegyi ütközetben a nemesi felkelősereg kapitánya. - László, (sz. 1800, megh. 1848) alsófehérvármegyei főszolgabíró. - II. László, (1846-1892), M. Á. V. felügyelő.
Czímer: kékben, zöld mezőn, jobbra fordult, felfelé tekerődző természetes kígyó. Sisakdísz repűlésre kész fehér galamb. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Áldor. (Gyömörei)
ÁLDOR.
Adolf, híres nagykárolyi orvos 1899-ben kapott czímeres nemeslevelet és előnév-adományozást. A nemességszerző Győr vármegye Gyömörő községében született 1832-ben és Nagykárolyban 1860-ban telepedett le. E család tagjai közűl Lajos, karlsbadi fürdőorvos. Leányai közül Ilona, Sarkadi Adolf osztálymérnök, Sarolta, Gyömörey Bertalan dr., Nelli, Sternberg Géza dr. és Tekla, Fisch Lajos nagybérlő neje.
Czímer: arany paizsfőben nyitott emberi szem. A paizsfő alatt hasított pajzs. Elől kékben négy fehér anjou-liliom között hatágú aranycsillag. Hátul vörösben, zöld alapon álló Aesculap, kígyós botra támaszkodva. Sisakdísz: aranykürt. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Andrássy. (Nemeskéri)
ANDRÁSSY.
A család első ismert alapítója ez ágon Andrássy Mihálynak fia, I. János, ki a XVIII. sz. első felében a sopronmegyei Nemeskéren ág. h. ev. lelkész volt. II. János, 1751-ben Sopron megyéből Győrbe költözött. Ennek fia Dávid (báró) 1813 aug. 27-én Drezdánál, mint tábornok esett el. Másik fia I. József, 1802-ben Győrből Magyaróvárra költözött, hol 1809-ben perceptor, később Moson vármegye főpénztárnoka volt. Ennek fia Sámuel, Moson megye tiszti főügyésze, Szatmár vármegyéből nősült; neje Hiripi Szukányi Mária; fia Gyula, Csenger vidékén és Hiripen volt birtokos anyaágon. A szabadságharczban szekerész-hadnagy. Később csendbiztos és szab. áll. honvédhuszár-főhadnagy. I. Jenő, (sz.1855) központi útbiztos. Fia II. Jenő, banktisztviselő.
A család kétféle czímert használt: Az I. János nemeskéri czímere kékkel és vörössel haránt vágott pajzsban, zöld alapon ágaskodó arany-oroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz a pajzsbeli oroszlán, növekvően. Takarók: kékarany, vörösarany. Jelenleg a Dávidtól fönmaradt pecsétes gyűrű czímerét használják. Kékben zöld halmon álló magyar vitéz, jobbjában kardot tart, melyen átütött török fej látható; balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz hiányzik. Takarók kékarany, vörösezüst.
Asztalos.
ASZTALOS.
Szatmármegyei család. Pál és István 1675-ben kaptak czímeres nemeslevelet I. Lipóttól, melyet ugyanez évben Nagykárolyban hirdettek ki. A nemességet igazolták Szinérváralján 1768-ban, Nagykárolyban pedig 1830-ban nemesi bizonyítványt adtak ki a család számára. Tagjai közül Mihály, a XVIII. század vége felé szolgabíró. - Pál, 1848-49-ben országgyűlési követ és Erdély kormánybiztosa. - Sándor, 1848-49-ben honvédezredes. - György, 1848-49-ben résztvett a kővárvidéki expediczióban és fogságot szenvedett. Jelenleg nagykárolyi ref. lelkész. - László, okleveles gazda, - Bertalan vasuti tisztviselő, - Kálmán fábiánházi lelkész, - Lajos, újpesti jegyző.
Czímer: kékkel szegélyezett vörösben, zöld alapon ágaskodó, hatágú aranycsillagtól és ezüst félholdtól kísért természetes farkas, előlábaival csákányra támaszkodik. Sisakdísz: vörösruhás, vörös kucsmás magyar vitéz, növekvően, jobbjában 3 búzakalászt tart, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Asztay.
Sáros vármegyéből származik, honnan idővel Szatmár vármegyében is elterjedt. István és neje és fia András 1655-ben kaptak czímeres nemeslevelet, melyet 1656-ban Sáros 1666-ban pedig Szatmár vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül József, (megh. 1906) pénzügymin. számtanácsos.
Bagossy. (Csengerbagosi)
A Kaplyon nemzetségből származik. Tagjai közül a kaplyoni ág őse Pál, 1601-tól 1608-ig Szatmár vármegye alispánja. - József 1760 körül megyei táblabíró. - Ferencz, 1765-ben főszolgabíró. - II. Ferencz 1848-49-ben nemzetőr-főhadnagy. - Menyhért, (megh. 1848) vármegyei esküdt. - II. Pál, jelenleg nyug. aljárásbíró, nagykárolyi ügyvéd. - Ferencz, nagykárolyi kataszteri becslőbiztos. - László, debreczeni törvényszéki jegyző.
Balásy. (Kászon-Impérfalvi)
BALÁSSY.
Régi erdélyi nemes család, melynek nemességét József és Imre számára Apaffy fejedelem megújította, a mit Háromszéken és Fogarason 1687-ben hirdettek ki. Egyik ága a múlt század közepe táján Szatmár vármegyében telepedett le. Tagjai közűl többen Háromszék alispánjai voltak és közülök József Csík-Gyergyó és Kászonszék utolsó királybírája volt, II. József pedig személynök az erdélyi kanczelláriánál. - IV. József érkörtvélyesi nagybirtokos volt, ennek fia V. József ugyanott birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, féllábon álló daru, felemelt jobbjában rögöt tart. Takarók kékarany.
Balogh, szatmármegyei család.
BALOGH.
Mihály, továbbá másik Mihály és ennek fiai: István, Mihály, András, Ferencz, Bálint és Zsigmond 1659 okt. 4-én nyernek czímeres nemeslevelet I. Lipóttól. Az 1762., 1763 és 1764-iki nemesi összeírásban János szerepel. 1828-ban igazolják nemességüket. Tyukodon, Porcsalmán, Komlódtótfaluban és Czégényben volt birtokos. Tagjai közül Bertalan (sz. 1851 † 1902.) ügyvéd, Szatmár vármegye tb. főügyésze. - Ferencz, jelenleg honvédhadnagy.
Czímer: Kékben, zöld alapon ágaskodó természetes oroszlán, jobbjában szablyát markol. Sisakdísz: pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.
Bárány. (Jászberényi és Rendesi)
BÁRÁNY
Dunántúli család, mely idővel Középszolnok, Heves és Máramaros vármegyékbe is kiterjedt. János és György 1698-ban új nemességet kapnak I. Lipóttól melyet még ugyanez évben Középszolnok és Heves vármegyékben hírdetnek ki. A család tagjai nagyobb 580részt földbirtokosok voltak. János, 1695-ben zilahi bíró, Mihály 1847-48-ban a somlyói nemesek között szerepel, Lázár, a ki Kővárremetén birtokos volt, az 1848-iki hadjáratok alatt a nemzetőrök élén állott, mikor a katalini hídnál feltartoztatták Urbán csapatait. Béla, jelenleg szinérváraljai főbíró és birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, repülésre kész fehér galamb. Sisakdísz: a pajzsbeli galamb. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Barthos. (Szigeti)
BARTHOS.
Máramaros vármegyéből származik, honnan a XVII. század végén Szatmár, majd később Zemplén és Sáros vármegyékre is kiterjedt. A család 1627-ben nyert czímeres nemes levelet II. Ferdinándtól, mely Szatmár, Zemplén és Sáros vármegyékben hirdettetett ki. I. Rákóczy György a nemességszerző Istvánnak Sztojkafalvára adománylevelet ad, melyben már a "Szigeti" előnév is előfordul. Tagjai közül András, huszárőrnagy, a franczia háborúkban tünt ki. Ennek fiai: János, az Ő felsége személye körüli miniszteriumban államtitkár volt. Tivadar ny. m. kir. itélőtáblai biró, a Magyar Nemzeti Szövetség társelnöke volt. Ennek fiai: József, ny. főszolgabíró, Andor, cs. és kir. kamarás, keresk. min. oszt.-tanácsos, János, M. Á. V. ellenőr, Tivadar, cs. és kir. kamarás, földmiv. min. s. titkár, János, 1848 előtt udvari kanczellista, később miniszteri tanácsos ( † 1894. ) Tivadar, jel. nyug. kuriai biró. - Ferdinánd (1848) volt kohó- és bányafőnök. - János ( † 1854) kincstári főerdész. - Zsigmond, nagykárolyi helyettes pénzügyigazgató.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó, jobbra fordult párdúcz, előlábaival egyenes kardot tart. Sisakdísz: nyilt fekete sasszárny között czölöpösen állított egyenes kard. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Báthory. Szabolcsmegyei család, Nyirbogátról.
BÁTHORY.
Később átszármazott Szatmár vármegyébe is, a hol Tyukod és Ugornya községben volt birtokos. István 1702 május 28-án nyert I. Lipóttól czímeres nemes-levelet, melyet 1705-ben Szabolcs vármegyében hirdettek ki és 7 évvel később is igazoltak. Tagjai közül I. Ferencz 1726 körül gróf Károlyi Sándor generális pohárnoka, később halászmestere és bizalmas embere. György 1766 elején a Károlyiak udvarbírája, majd tiszttartója. - Sándor, (1801-ben) erdődi insurgens. - János, (sz. 1810) a gróf Károlyiak contraktuális mérnöke. - János, (megh. 1816) a Károlyiak ispánja. - István, 1821-ben mérnök. - Antal, 1818-ban a Ká rolyiak kasznárja. - II. Ferencz, (megh. 1822-ben) gróf Károlyi József pesti udvarmestere.- Gábor, 1826-ban tasnádi ügyvéd. - István, 1825-ben nagykárolyi tiszttartó. - János 1848 előtt nagykárolyi várnagy. - István, jelenleg nagykárolyi gyógyszerész.
Czímer: vörösben, zöld alapon álló pánczélos vitéz, jobbjában kardot tart, melyen átütött török fő van, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.
Bay. (Ludányi)
A család eredetét már a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A család egyik ága a múlt században telepedett Szatmár vármegyébe. Ez ág tagjai közül Lajos 1903-ban nagybányai orsz. képviselő, - Károly felsőbányai rendőrkapitány.
Becsky. (Tasnádszántói)
Szilágyvármegyéből eredt régi, nemes család, mely Szabolcs, Szatmár és Ugocsa vármegyékbe is elágazott. Egy törzsből való a Csákyakkal. Kopasz fiának is Bekcs a neve, a kinek birtokában volt Valkó 1311-ben. - 1465-ben Péter királyi adományt nyert Komlód újfalura. Peleskét már a XVII. század elején bírták. II. György, 1693-ban Szatmár megye alispánja. - III. György, 1732-1734-ig főszolgabíró, majd 1738-ban alispán. - IV. György, 1754-1765-ig főszolgabíró, ennek fia I. Ferencz, 1765-1771-ig főszolgabíró. - László, 1738-ban főszolgabíró, 1754-ben másod-, 1756-1776-ig pedig első alispán. - Tamás, az 1622-iki országgyűlésen Szatmár vármegye követe, - Antal, 1776-ban, 1790-1796-ig és 1808-ban főszolgabíró. - Ignácz, 1796-ban alszolgabíró. - A család jelenleg élő tagjai: Emil, Ugocsa vármegye alispánja, - Géza dengelegi, György, csomaközi és Sándor, vezendi körjegyző.
Berchthold (grófi).
A család tiroli eredetü. Az 1751. évi 40. törvényczikkel néhai Berchthold Antalnak nejétől, a nemes Spáczai családból származó Eiersperg Zsófiától született fiai Antal, Jó zsef és Ferencz grófok, maradékaikkal együtt honfiúsíttatnak. A család egyik tagja Arthur gróf Gebén lakik, Szatmár vármegyében.
Berey. (Berei)
BEREY
A család a szatmár-vármegyei Bere községtől nyerte nevét. Bere község 1325-ben a Berey nemzetségé volt, melytől 1412-ben Bélteki Drágfi Sándor, Drágh vajdának fia erőszakosan elfoglalta, de 1416-ban Berey Jánost és Óváry Jánost törvényesen visszahelyezték birtokukba. A család egy része Szabolcs és Szilágy vármegyékbe szakadt. Első ismert őse János, 1416-ban, Ferencz deák szatmári szolgabíró 1560-ban. A család nemességét II. Rudolf király újította meg 1580 márczius 8-án Berey Miklós és neje Anna, valamint testvérei János és András részére. Nemesi bizonyítványt nyert Középszolnok vármegyében 1771 deczember 13-án. A család jelenleg élő tagjai: Berey József, ref. lelkész, esperes, vm. bizottsági tag és író Nagyecseden, Berey Imre és Berey Károly.
Czímer: kékben baloldalon kinyúló vörösmezű könyöklő kar, görbe kardot és hajánál fogva török főt tart. Kísérők: hat-ágú aranycsillag és ezüst félhold. Sisakdísz: könyöklő vörösmezü kar, görbe kardot tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Bodoky, másként Bodoki Henter.
BODOKY-HENTER.
Székely család s az Apor törzsből származik. Apor Istvánnak Ilona leánya Burczia Mátéhoz ment nőül, kitől két fia származott: István és Lukács. Amaz megtartá az Apor nevet és Bálványos ura maradt, emez pedig Sepsi-Szent-Ivánra költözött, hol előbb Kis-Henternek kezdték nevezni, míg fia Máté már a Henter névvel maradt. Ez Bodok (Háromszék vármegye) községbe származott át, hol megalapította a Bodoki Henter családot. Máténak a fia Dénes, ennek fia Boldizsár, ezé pedig Benedek (1583-1591. években) háromszéki főkirálybíró volt. - Benedeknek két fia, Péter és András közül Andrásnak Mihály nevű fia Rákóczi tábornoka volt és követ a portára; ennek fia, Dávid, a ki 1744-ben báróságra emeltetett, kinek ága azonban Ferencz nevű fiában kihalt. - A székely nemes primor primipilus és prixideriusok összeírásáról 1635. évben I. Rákóczy fejedelem alatt készült "Lustra"-ban, Bodok községben a Henter család 9 férfi-tagja a primipilis lovas székely katonák sorába fel van véve. A családi elágazások nagy ter jedelme miatt, csupán a börvelyi Bodokyak leszármazása ismertethető a következőkben: I. Péternek, a ki kapitány volt, a fiai I. Márton és II. Péter, ezek Szatmár vármegyébe telepedtek, Kőszeg remete községbe. Az előbbit a debreczeni kollégiumból hívták papnak Técsőre, Máramaros vármegyébe, 5811730 év táján, az utóbbi Kőszegremetén gazdálkodott. I. Márton, (técsői pap) fia: II. Márton, gencsi, később börvelyi pap lett, (1783); ennek fia, III. Márton, börvelyi nótárius (1808); ennek fia Lajos, szintén börvelyi körjegyző volt, (1839), a ki a Henter helyett már csak a Bodoky nevet használta 1848 év után. A Henterek székely nemességét Szatmár vármegye 1832. évi de czember hó 10-én tartott közgyűlésén hirdették ki.
Czímer: vörösben, a pajzs alsó oldalszéleitől, a felső pajzs szélig emelkedő kékszínű, befelé hajlott ék, melyben hármas zöld halom középsőjén nyugvó koronán, féllábon álló és a jobboldali vörös mezőben szablya, balról pedig írótoll által kísért természetes darú, felemelt jobbjában kavicsot tart. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kékezüst, vörösezüst.
Bogcha (Nagydamasi)
Zemplén vármegyéből származik, de időközben Torontál és Szatmár vármegyékben is elterjedt és itt Nagydoboson és Ópályiban volt birtokos. Pál 1635-ben kapott czímeres nemeslevelet, melyet ugyanez évben Zemplénben hirdettek ki. Ma élő tagjai közül Pál honvédhadbíró.
Boér. (Kopacseli)
BOÉR.
Fogaras vármegyéből származik. A család 1659-ben kapott czímeres nemeslevelet, melyet Bihar és Szatmár vármegyékben hirdettek ki. Tagjai közül Sándor, m. kir. honvéd huszár-alezredes, a pécsi 8-ik huszárezred parancsnoka. - Endre, tekintélyes szatmármegyei birtokos Mezőpetriben.
Czímer: kékben, felfelé irányított nyíl és nyílvessző. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Bónis. (Egri)
BONIS
Szatmár-vármegyei család. Első ismert őse Mátyás, ki 1618-ban nyert czímeres nemeslevelet II. Mátyástól, melyet 1619-ben Szatmár vármegyében hirdettek ki. 1786-ban a család nemesi bizonyítványt nyer a vármegyétől, melyet Szabolcsban bemutat. Szatmár vármegyében Sárközújlakon, Aranyosmeggyesen és Fehérgyarmaton volt birtokos. Tagjai közül György, 1848-49-ben honvédfőhadnagy, - József, sárközujlaki birtokos - Károly, jelenleg kölcsei birtokos.
Czímer: vörösben, zöld alapon könyöklő pánczélos kar, buzogányt tart. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: vörösezüst, kékarany.
Boross (Zelenei)
BOROSS (Zelenei)
Békés vármegyéből származik, honnan Nógrád és Kishont vármegyékben is elterjedt, a hol Zelene és Nyustya községekben volt birtokos. Mátyás és Pál 1670-ben kaptak czímeres nemeslevelet I. Lipóttól. Tagjai közül János, (megh. 1883.) 1848-49-ben honvédfőhadnagy. József, (megh. 1840 körül), részt vett a francziák elleni háborúban. Béni, (megh. 1900), volt orsz. képviselő. - II. János, jelenleg nagykárolyi ág. h. ev. lelkész. József-Miklós jelenleg gépészmérnök.
Czímer: kékben, zöld alapból növő szőlőtőke, mely mellett jobbról 3 levágott török fő, balról pedig hármas zöld halom látszik. Sisakdísz: növő aranyoroszlán, jobbjában görbe karddal. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Boross. (Magyarádi)
BOROS. (Magyarádi)
Szatmár vármegye törzsökös családja, mely Homokon, Aranyosmeggyesen, Berenczén, Apában és Borhídon volt birtokos. Borhíd községben Boros Mária férjével Skotka Mihálylyal 1699. évben részbirtokot kap királyi adományban. Tagjai közül Pál, 1860-ban főszolgabíró, majd orsz. képviselő, törvényszéki elnök és birtokos. (megh. 1875), - Bálint, (megh. 1896), - előbb szatmári polgármester, később 18 évig orsz. képviselő. - Ádám, (megh. 1870 körül) megyei törvényszéki ülnök, később árvaszéki elnök, majd ügyvéd. - Miklós, 1848-49-ben honvéd, később ügyvéd. - Fiai: Dezső, jelenleg szatmári postafőnök. - László, vasúti ellenőr, - József, postafőtiszt, - Lajos, ügyvéd, - Ignácz, (megh. 1886) gárdakapitány. - Zoltán, jelenleg aranyosmegygyesi birtokos, a ref. egyház gondnoka.
Czímer: kékben, zöld alapból növő szőlőtő. Sisakdísz: féllábon álló darú, felemelt jobbjában kavicsot markol, csőrében zöldleveles szőlőfürtöt tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Botka. (Kovácsvágási és reszegei)
Szatmár-vármegyei nemes család. András Reszegén birtokrészt kap királyi adományban, 1465-ben. Ugyanazon évben Botka András Börvely községben részjószágra királyi adományt nyer. Botka Lajos 1830. évben szolgabíró. A család Nábrád községben birtokos.
Bornemisza (Kecskeméti)
A család bereg-vármegyei eredetű. I. András és neje Huszthi Anna III. Ferdinándtól nyernek 1650-ben czímerlevelet. I. András fiai közül Márton és II. András munkácsi lakosok 1682 febr. 12-én, a Bereg vármegyében Kígyóson tartott gyűlésen igazolják nemességüket. III. András, a ki már Szatmár vármegyében Fehérgyarmaton lakik, Bereg megyétől kér bizonyítványt és 1769 aug. 7-én kap is. IV. András, ki szintén fehérgyarmati lakos, 1794-ben nemesi bizonyítványt nyer. A család jelenleg élő tagjai: Béla, nagyváradi lakos,-Imre, jegyző Fehérgyar maton; ennek fia, Jenő. - István, jegyző Nábrádon; ennek fia Béla, ügyvédjelölt, Géza, festő; - Géza, vármegyei árvaszéki ülnök és h. elnök. - Sándor, Ludovika-akadémiai növendék.
Czímer: vörös pajzsban zöld halmon álló, jobbra fordult természetes struczmadár, csőrében patkót tart. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: aranykék, ezüstvörös.
Böszörményi, másként Böszörményi-Nagy. (Hiripi és Ivácskói)
BÖSZÖRMÉNYI.
Szatmár-vármegyei család, mely idővel Beregben is elterjedt. Péter és György 1635-ben lapnak czímeres nemeslevelet II. Ferdinándtól. 1732-ben Nagy Sámuel alias Böszörményi és Komáromy András III. Károlytól adományt nyernek Ivácskófalvára és Hiripre, 1756-ban pedig B. Sámuel és fiai Sámuel, Ferencz és József, Mária Teréziától Pettyénre. A család ezeken kívül még Erdődön, Dobrácsapátiban, Aranyosmeggyesen, Berenden és Berenczén volt birtokos és Szamoskóródot és Kiskolcsot bírta zálogban. Szatmár vármegye 1846-ban nemesi bizonyítványt állított ki a család számára. Tagjai közül Ferencz, a XVII. század végén 3 ízben szolgabíró, - Sámuel 1697-ben szolgabíró. - Antal, (megh. 1860) megyei biztos. - Elek, (megh. 1885) ügyvéd. -József, (megh. 1880) gyógyszerész - Pál, (megh. 1863) földbirtokos, 1848-49-ben honvédhadnagy. - László. 1848-49-ben honvédtiszt. - Sándor, (megh. 1899) megyei útbiztos, egyházmegyei tanácsbíró. Bertalan, pettyéni földbirtokos, szintén meghalt. - II. Sándor, jelenleg pettyéni birtokos, volt orsz. képviselő. - Emil, jelenleg szatmári ügyvéd, egyházmegyei tanácsbíró. - II. József, (megh. 1903) jogtudor, ügyvéd, majd kir. ügyész. - Endre, jelenleg ny. főszolgabíró, - Károly, (megh. 1896) ügyvéd, kir. tan., volt szatmári polgármester, a vaskoronarend lovagja, - Zsigmond, jelenleg aranyosmeggyesi birtokos és a nagybányai egyházmegyének 23 évig tanácsbírája. - László, jogtudor, jelenleg keresk. min. tisztviselő, - Károly joghallgató, - Árpád, ügyvédi irodaigazgató.
582Czímer: kékben, hármas zöld halmon ágaskodó kétfarkú aranyoroszlán. Sisakdísz: pánczélos, nyílt sisakos vitéz, jobbjában egyenes kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Budaházy. (Veskóczi)
BUDAHÁZY.
Ősnemes család, mely már a XIII. század végén szerepel és idővel Ung, Zemplén, Szatmár, Bihar és Szabolcs vármegyékben elterjedt. Tagjai közül István, 1813-ban ungmegyei táblabíró, - György, kántorjánosi lakos nemességét Szatmár vármegyében 1783. évben hirdették ki. - Lajos, 1802-ben biharmegyei szolgabíró, - II. Lajos, 1817-ben debreczeni birtokos. - Károly, 1836-ban ungmegyei követ stb. A család jelenleg élő tagjai: István, nyug. honvédőrnagy, - Imre, tanár, - Zoltán, törvényszéki bíró, - Kálmán, miniszteri tanácsos, - Sándor, ügyvéd Mátészalkán, - Menyhért, telekkönyvvezető, - Zsigmond, számellenőr, - Lajos, ref. lelkész, - József, vasúti áll. főnök, - Miklós, a Ludovica Akadémia növendéke, - Mihály, honvédhadapródiskolai növendék, - Sándor, gimnáziumi tanúló. Birtokosok Kántorjánosi, Mátészalka, Kocsord, Csaholy, Nyirmegyes községekben.
A czímer négyféle változatban fordul elő. Legrégibb az 1612-ben Budaházy B.-től használt és nevének kezdőbetűivel ellátott pecsét, mely szerint: kékben, zöld alapon álló vörösruhás, vörös kucsmás, sárgacsizmás, aranyöves magyar vitéz, az övön fekete kardtok függ, jobbjában kivont görbe kard, baljában buzogány. A pajzs alsó, jobb oldali széléből vörös mezű kar nyúlik ki, görbe karddal. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között, czölöpösen állított vörös mezű kar, görbe kardot tart. Takarók: kékarany. - Az 1839-ben Istvántól használt pecsétnyomóban a pajzsbeli vitéz balját csípőjén nyugtatja, a pajzs oldalából kinövő kar hiányzik és a sisakdísz karja nem czölöpösen állított, hanem könyöklő. Az 1802-ben Lajostól használt pecsétnyomón szintén hiányzik a pajzsbeli kar, a sisakdíszen pedig csak a kard (kar nélkül) van czölöpösen állítva. A családtól most használt czímerben a pajzs vörös, a magyar vitéz zöld ruhás és a pajzs oldalából kinövő kar egyenes véres kardot tart. A sisakdísz sasszárnyai középen aranynyal vágottak és a czölöpösen állított zöld mezű kar egyenes véres kardot tart. E négyféle változat közül a legrégibb látszik leghitelesebbnek.
Császy. (Pusztacsászi. Egy másik ága Hetei-Császi).
CSÁSZY.
Heves vármegyéből, Csász pusztáról. származik, de idővel átterjedt Bereg vármegyébe, a hol Hetében és a XVII. században Szatmár vármegyébe, a hol Ráksa, Felsőfalu, Avasújfalu, Mikola, Egri és Szárazberek községekben volt birtokos. Puszta-Császra és Hetére a család kir. adományt nyert. Tagjai közül János, a II. Rákóczi-féle szabadságharcz alatt csendbiztos. - József, 1820-30-ban szatmármegyei főszolgabíró. - I. Bálint, 1848-ban honvédhadnagy. - II. Bálint, 1861-ben és 1867-től 73-ig megyei esküdt, jelenleg mikolai birtokos, a kerületi függetlenségi párt elnöke, egyházmegyei főgondnok. - Mihály, jelenleg hadnagy.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó aranyoroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Csigahy másként Csőghy (Berei).
Régi szatmár-vármegyei család. Berei Csigi Miklós 1587-ben II. Rudolftól Bere községben királyi adományt nyer. András, János, György és István csomaközi lakosok nemesi bizonyítványt kérnek 1741-ben. - János és István 1786-ban nemességüket igazolják. A család birtokos Bere, Csomaköz, Szentmiklós és Gencs községekben. A család élő tagja Csighy István ref. lelkész Szentmiklóson.
Csog. Másként Füley. (Fülei)
Bihar vármegyéből származik, honnan Udvarhelyszékbe terjedt át, a hol 1822-ben hirdették ki nemességét. Egyik ága Szatmár vármegyében Nagybányán telepedett le, a hol 1823 május 21-én igazolta nemességét.
Csomaközy.
Szatmár vármegyének ősi kihalt családja, mely eredetét a Kaplyon nemzetségből vette. 1396-ban osztozott János osztályos vérrokonaival: a Károlyi, Bagosi és Vetési családokkal. 1655-ben László dikátor volt a vármegyében. András, a XVII. században nagyváradi várkapitány és a hajdúság altábornoka. 1754-ben Csomaközy Zsigmond, továbbá Csomaközy Krisztina, Dombai Szegedy Ferenczné, Csomaközy Zsuzsánna, Diószeghy Sámuelné, Ömböly, Vada, Mező petri és Vezend községek birtokai iránt pert a folytatnak a Károlyiak ellen. Csomaközy Zsigmondban a család fiágon 1768-ban kihalt.
Dégenfeld (grófi).
DEGENFELD.
Argauból eredő család. Jelenleg Württembergben, Badenben és Magyarországon elterjedt. A család 1625 január hó 27-én kapja a birodalmi báróságot; 1716 április hó 13-án báró Dégenfeld Kristóf Márton birodalmi gróffá lesz. Ő csatolja nevéhez a Schomburg (Schonberg) nevet, mert neje a hg. Schomburg család utolsó sarja volt. Dégenfeld Schomburg Miksa Kristóf, cs. és kir. kamarás és kir. tanácsos 1810-ben kap leszármazóival együtt magyar grófságot. A családnak Szatmár vármegyében nagykiterjedésü birtokai vannak és pedig Erdőszádán, mely egykor gróf Hunyady József neje gróf Haller Erzsébeté volt és a Nagykárolyhoz közel fekvő u. n. Dégenfeld tanyán, továbbá Csomaköz és Mezőpetri községekben. A családnak Szatmár vármegyében lakó és élő tagjai gr. D. József és gróf D. Sándor és ennek gyermekei: Miksa, Béla Kristóf, Pál és Béla.
Dienes. (Korláthi).
DIENES.
Abaúj vármegyéből származik, idővel azonban átterjedt Ugocsába és a XVIII. század elején Szatmár vármegyébe is. Mihály és András 1619-ben kaptak II. Ferdinándtól czímeres nemeslevelet, melyet Garadnán (Abaúj) 1622-ben hirdettek ki. A család Csepe, Fancsika és Fekete-Ardó községekben volt birtokos. Tagjai közül Dezső (megh. 1904) nagybányai főszolgabíró. - Lajos, jelenleg nagydobosi birtokos, - Dezső, tb. szolgabíró.
Czímer: vörösben, zöld alapon ágaskodó természetes farkas, jobbjában gerezdes buzogányt tart. Sisakdísz: fehér vadászeb nyakörvvel, növekvően. Takarók: vörösarany, feketeezüst.
Domahidy (Domahidi).
DOMAHIDY.
E család a Balog-Semjén nemzetségből származik. Egy 1280-ban vagy valamivel előbb kelt oklevélben I. Mihály megigéri, hogy az ő "frater"-ének (atyja fiának) Péternek fiát Domahidy Miklóst nevelés végett átadja, de a gyermek vagyonára ő vigyáz, s ha a gyermek meghalna, ő fizeti ki az özvegynek nászhozományát, a ki különben férjhez ment másodszor a Bogát-Radván nembeli Sándorhoz. Mind a frater szóból, mind abból, hogy Domahidy Miklós után I. Mihály, Ubul fia örököl, következik, hogy e Miklós és atyja, Péter, I. Mihálylyal egynembeliek voltak és Péter I. Mihálynak hihetőleg unokatestvére volt. Az említett szerződés értelmében aztán I. Mihály a Domahidy ágnak birtokaira gondot viselt. 1280-ban megigérte, hogy a beszedett jövedelem felét és a domahidi vám felét I. Miklós neveltetésére fordítja, 1280 után pedig a fiatal Miklóssal együtt rendel ki egy gondviselőt Domahida és Penyige helységekben. Tagjai közül I. Miklós 1300 körül comes, - V. Miklós 1642. évben főjegyző, - VI. Miklós 1694-1699 alispán, - László 1703.ban szolgabíró 583és később gróf Károlyi Sándor generalis főkamarása, - I. István élt 1733-1757. Domahida új telepítője, - Ferencz, Mária Terézia alatt katona főtiszt, - Menyhért 1848-ban másodalispán, - Pál 1848-49-ben Kossuth kormánybiztosa, - 1867-1872-ig első alispán és egyházmegyei főgondnok, - Dániel 1848-49. nemzetőr kapítány, - Gedeon 1842-1848. megyei tiszti főügyész és főpénztárnok, - Ferencz 1848-49. Vilmos huszárszázados, 1861. évben országgyűlési képviselő, 1865-1872. évig orsz. képviselő, 1875-1892-ig főispán, a Lipót rend lovagja, - II. István, 1867-1872-ig főszolgabíró, 1872. évtől 1893. évig országgyűlési képviselő, jelenleg ref. egyházmegyei tanácsbíró, az ecsedi láp szabályozó társulat alakulásától igazg. vál. tagja stb. - Sándor, 1868-1875. évig kincstári ügyész, 1875-től 1893. évig királyi közjegyző, az ecsedi láp lecsapoló társulat alelnöke és a vármegyei gazdasági egyesület elnöke († 1907), - Elemér, 1889. évtől 1901-ig főszolgabíró, 1901-től 1903-ig országgyűlési képviselő, 1903-1905-ig Hajdu vármegye és Debreczen város főispánja, jelenleg egyházmegyei főgondnok, az ecsedi láp lecsapoló társulat ig. vál. tagja; ennek fia István (szül. 1898), - Viktor volt főszolgabíró, utána országgyülési képviselő, jelenleg angyalosi birtokos, - ennek fiai György és Ferencz, - Pál 1906-tól szolgabíró a szatmári járásban.
Czímer: kék pajzsban arany-koronán könyöklő pánczélos kar kardot tart. Sisakdísz ugyanaz. Foszlányok: kékarany, vörösezüst.
Drágos. (Deszei és Dragomérfalvai, később Thurnai is.)
DRÁGOS.
Régi nemes család, mely már 1336-ban Károly királytól nova donatiót nyert, melyet Nagy Lajos 1349. szept. 15-én megerősít és újabb adományozásokkal bővít. A család Máramarosból elterjedt Szatmár vármegyébe és a Kővárvidékre is, a hol 1720. táján telepedett le és 1848. előtt Nagyfentős, Butyásza és Kolczér községekben volt birtokos. A család első ismert őse János, a moldovai fejedelemség megalapítója. Károly, ki már a Thurnai előnevet használta, 1742-ben kapott czímeres nemeslevelet Mária Teréziától, melyet Szebenben 1743-ban és később Biharban is kihirdettek. Tagjai közül topliczai D. János 1848-ban követ és Kossuth Lajos kormányzó meghatalmazottja, az erdélyi oláhokkal való tárgyalásoknál. - Pál (butyászai) a 60-as években Kővárvidék alkapítánya. - Gábor (megh. 1906.) kővárvidéki esküdt és később főispáni titkár. - Gábor fia Teofil, jogtudor, nagybányai ügyvéd, az Aurora takarékpénztár vezérigazgatója. Neje Hessendorfi Klein Alice. - Gusztáv, puszta-hidegkúti birtokos, - László, (megh. 1905.) somkúti ügyvéd.
Czímer: aranyban, zöld alapon vágtató magyar vitéz, jobbjában homokórát tart, mely köré kígyó tekerődzik. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között a homokóra. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.
Egry. (Egri).
Szatmár vármegye egyik legősibb családja, mely már 1300-ban Egri község ura volt. Ettől kezdve állandóan szerepel a vármegye nemes birtokosai között. Idővel a Salgay, Perényi és Szirmay családokkal osztályos atyafiságba került. Tagjai közül Kelemen 1578-ban a maga egri részbirtokát Salgay Bálintnak adja el, de török fogságba kerülvén, neje Oroszi Erzsébet az ő részét is eladta Salgaynak, hogy a török rabságban szenvedő férjét kiszabadítsa. - Bernát, 1596-ban a vármegye szolgabírája volt, - István 1637-ben ugyancsak megyei szolgabíró. - Imre, Ferencz, László második Imre és Sándor 1785-ben a vármegyétől nemesi bizonyítványt nyernek. György, ezidő tájt a vármegye táblabírája. II. György, 1848-49-ben honvédhuszárfőhadnagy. - András, 1848-49-ben népfelkelő kapitány. Ferencz, 1848. előtt huszárkapitány. E családból származik özv. Dienes Dezsőné is.
Endrédy.
Szatmármegyei család, László és fiai: László, József, István, Sámuel és Gábor 1766-ban kapnak czímeres nemes-levelet Mária Teréziától, mely egy évvel később Szatmár vármegyében hirdettetett ki. A család Ér-Endréden, Szatmáron, Amaczon és Pettyénben volt birtokos. A család azonban ismeretlen helyekre szétágazott. Az itthon maradtak közül: László, a czímerszerző hasonnevű fia Szatmár város főbírája és a nemesi fölkelés kapitánya volt. - Lajos, 1848-9-ben honvéd főhadnagy, 1861-ig m. főlevéltáros, azután pedig Szatmár város kapitánya volt. - II. Lajos, Kálmán, városi ellenőr, - József, jelenleg nyirvasvári körjegyző, azelőtt Mátészalka nagyközség főjegyzője volt tíz évig.
Eötvös (Vásáros-Naményi).
EÖTVÖS
Régi, nemes család, mely már a XIV. században is szerepel és melynek egyik tagja: Miklós 1768. febr. 2-án bárói rangot nyert. A család Bereg vármegyéből szárma zik, de idővel Szatmár- és Ugocsa vármegyékben is elterjedt. Tagjai közül többen Szatmár- és Bereg vármegyék alispánjai voltak. I. Miklós 1697-ben szolgabíró. - II. Miklós 1700-13-ban alispán, - József 1732-46. között, Lászó, 1784-ben alispán, - Sándor 1810-ben alispán. - Mihály 1829-32-ig főszolgabíró, később alispán, 1848-ban kormánybiztos. - Tamás, 1848-ban kormánybiztos. - I. Róbert, vármegyei főszolgabíró. - II. Róbert, jelenleg szintén vármegyei főszolgabíró.
Czímer: kékben ágaskodó arany-griff, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: kinövő pánczélos, nyilt sisakos vitéz, jobbjában szablyát tart, mellyel hatágu csillagot vág; balját csípőjén nyugtatja. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Fábián.
Zemplén vármegyéből származik, honnan idővel Szatmár vármegyére is kiterjedt. Ambrus 1609-ben kapott czímeres nemes-levelet, melyet Zemplénben 1610-ben hirdettek ki. Szatmár vármegyében az 1726-iki nemesi összeírásban már szerepel. Tagjai közül György (1809) nemesi felkelő. - Sándor 1843-tól 46-ig ref. főgondnok. - Imre 1848-49-ben nemzetőr (megh. 1896). - István 1864-től 80-ig több ízben ref. főgondnok. - Ferencz 1825-26-ban ref. főgondnok. - László 1832-34. főgondnok. - Gábor (megh. 1863.) ügyvéd. - Károly, jelenleg fehérgyarmati ref. lelkész.
Falussy. (Ábrahámi).
FALUSSY.
Ősi nemes család, melynek Szentgáli előneve Vas vármegyéből származik, de később Zala és Ung vármegyékbe is átszármazott. F. Péter, aliter Ábrahámy 1632-ben kapott újabb czímeres nemes-levelet, melyet szintén Vas vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül Miklós, 1672-ben Vas vármegye alispánja, kinek neje gróf Zichy Mária. - Borbála 1740-ben gróf Gyulay Ferencz özvegye. - Mihály, szül. 1772-ben, író, részt vett a Martinovich-féle össze esküvésben, külföldre menekült, később visszatért és Semjénben Kazinczy rokonát, Fráter Évát vette nőül. - II. Mihály (szül. 1820, megh. 1897.) 1848-49-ben részt vett a szatmár-vármegyei önkéntes csapat szervezésében és mint Vilmos-huszár főhadnagy harczolta végig a szabadságharczot. Ennek fia Árpád, jogtudor, jelenleg Szatmár vármegye főispánja. Ennek fia Endre, Árpád, Miklós.
584Czímer: hasított paizs. Elől kékben, a paizs széléből kinyuló vörös mezü kar, tőrrel. Hátul vörösben ágaskodó arany-oroszlán, alsó lábánál ezüst félhold, jobbjában kettős keresztet tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Fényes: (Csokaji).
FÉNYES.
Szabolcs vármegyéből származik, honnan idővel Bihar, majd - a mult század elején, - Szatmár vármegyében is elterjedt. Szabolcsban Laskodon, Biharban: Érmihályfalván és Berettyó-Ujfaluban, Szatmárban pedig Endréden és Sárközujlakon volt birtokos. Péter, Márton, Ferencz és János 1635-ben kaptak czímeres nemes-levelet II. Ferdinándtól, melyet Szabolcsban hirdettek ki. Tagjai közül Elek, a mult század első felében kiváló statisztikus, - János. (megh. 1849. után) kir. ügyész. - I. Sándor (megh. 1848, előtt) ügyvéd. - II. Sándor sárközújlaki birtokos. - Miklós, jelenleg postatakarékpénztári tisztviselő.
Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén nyugvó koronából növő nyilt sisakos, pánczélos vitéz, jobbjában egyenes kardot, baljában zölddel átkötött három arany-búzakalászt tart. Sisakdísz: a paizsbeli vitéz. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Fitos.
FITOS.
Bács vármegyéből származik, honnan idővel Pest vármegyébe is áttelepedett. János 1793-ban kapott czímeres nemeslevelet I. Ferencztől, melyet Bács megyében hirdettek ki; 1824-ben már Pest megyében igazolja a család nemességét. Tagjai közül István 1824-ben ref, lelkész. - Ferencz, jelenleg nagykárolyi gyógyszerész.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon, féllábon álló, aranykoronás daru, jobbjában rögöt, csőrében zöld koszorút tart. Kísérők j. aranynap, b. ezüst-félhold. Sisakdísz: koronás, szárnyas arany-griff növekvően, jobbjában görbe kardot tart, melynek vége a zöld koszorún van átdugva. Takarók: kékarany, kékezüst..
Füzy. (Felsőkeéri és Lemesi, Füzi)
FÜZI.
Abaúj és Sáros ősi nemes családja, mely már 1248-ban praedium Füz birtokosa Abaújban. 1460-ban István fia Tamás, az abaúji Búzafalvára és Koksó-Mindszentre, 1545-ben pedig Imre a sárosi Lemes községre kap királyi adományt. Imre 1515-ben László királytól újabb nemeslevelet kap, a harczban szerzett érdemeiért. Ujabbkori tagjai közül István, (megh. 1900) honvédőrnagy. Özvegye, szül. Propszt Francziska, nagykárolyi birtokos.
Czímer: kékben, két cserág fölött, félholdtól és hatágu csillagtól kisért könyöklő pánczélos kar, egyenes kardot és török főt markol. Sisakdísz: fehér mezü angyal. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Gaál. (Olgyai).
Szilágy vármegyéből származik, a hol Érmindszenten volt birtokos. Szatmár vármegyében csak Kálmán telepedett le, az újabb korban. Tagjai közül Sándor, (megh. 1866) 30 éven át a gróf Károlyi-féle uradalom tisztje, 1848-ban nemzetőr. - I. Kálmán és Miklós szilágymegyeí birtokosok. - Sándor, varannai gyógyszerész. - Gyula, törvényszéki bíró Erdélyben. - II. Kálmán, nagykárolyi droguista.
Galgóczy. (Bilkei)
GALGÓCZY.
Borsod vármegyéből származik, Sajó-Galgóczról, de idővel Szabolcs-, Szatmár- és Bereg vármegyékben is elterjedt. II. Imre 1788-ban már Porcsalmán lakott, a hol a család később is birtokos volt. István és általa György, Márton, Mihály, János, Zsigmond, Péter, Pál, Judith és Katalin 1651-ben kapnak újabb czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól, melyet Szabolcs megyében, Petneházán hirdettek ki. Tagjai közül I. József 1820-ban ügyvéd és Szatmár vármegye táblabírája. - II. István szintén megyei táblabíró. - I. Sándor, Szatmár vármegye utolsó másod alispánja, 1848-49-ben nemzetőr-százados, részt vett az erdélyi hadjáratban, később krassói, majd csengeri orsz. képviselő, 1860-ban a szamosközi járás főszolgabírója, egyházker. tanácsbíró, 1869-ben a III. oszt. vaskoronarendet nyerte. - Gábor földbirtokos, ennek fia, II. József, árvaszéki ülnök, - Árpád, jelenleg csengeri szolgabíró, - Jenő, (megh. 1896) birtokos, - fia István, jelenleg szatmári szolgabíró. - Zsigmond, budapesti magánzó.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató pánczélos, vörös-fehér-vörös strucztollas, nyílt sisakos magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában levágott török főt tart. Sisakdísz: a paizsbeli pánczélos vitéz, növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Gáspár. (Szeniczei).
1687-ben kapott czímeres nemeslevelet, melyet Bars vármegyében 1688-ban hirdettek ki. A czímerszerző Gáspár, alias Szeniczey Pál, neje Czider Éva és gyermekei László, Márton és Erzsébet. A család a XVII. század végén szakadt Hont megyéből Szatmár vármegyébe. Tagjai közül e vármegyében 1738-ban Szeniczei Gáspár Sándor főügyész, 1790-ben Pál főjegyző, 1797-ben Pál, insurrectionális lovas főstrázsamester, - László kapitány, - János és Antal zászlótartók voltak; 1810-ben ugyanők táblabirákká lettek. 1823-ban József főszolgabíró. Jelen leg élő családtagok: Pál, árvaszéki ülnök, elnökhelyettes és Sándor, nyug. jegyző.
Czímer: kékben, zöld alapon, jobbról ágaskodó fekete lovon űlő sárga mezű, levágott fejű török, kinek feje és kardja a földön fekszik. Szemben vele fehér ágaskodó lovon űlő, vörös mezű magyar vitéz, kivont karddal. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, a kard végén átütött török fő. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Gellér másként Gellért.
György, István, Mihály és Márton VI. Károlytól kaptak czímeres nemeslevelet 1622-ben. Nemességüket 1722-ben Középszolnok vármegyében hirdették ki. A család a Marosszékből Mezőmadarasról jött Szatmár vármegyébe a XVIII. század elején. Tagjai közül Ferencz, az 1825-30-iki diétákon, mint városi senátor, Nagybánya követe. - II. Ferencz, (megh. 1858) Nagybánya város jegyzője. - László, (megh. 1888) Nagybánya polgármestere. - Endre, Nagybánya. volt polgármestere. - Béla, kir. főmérnök és a ker. kir. bányaigazgatóság főpénztárnoka. - Ferencz, pénzügymin. titkár. - László, gróf Erdődy Gyula uradalmi felügyelője.
Czímer: kékben, ezüst alapon könyöklő pánczélos kar 3 búzakalászt tart. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Géressy. (Mátészalkai).
GÉRESY.
Beregből származik és 1675-ben Apaffy Mihálytól nyerte a nemességet, melyet Máramarosban hirdettek ki. Csak az újabb korban telepedett le Szatmárott. Tagjai közül Imre a múlt század huszas éveiben munkácsi ref. lelkész. - László, (szül. 1802) forgoláni, majd viski lelkész. Fiai: László, máramarosmegyei árvagyám, - Kálmán, tankerületi főigazgató Debreczenben; - Imre, ny. főgimnáziumi tanár M.-Szigeten, - János, telekkönyvvezető, - Albert telekkönyvvezető M.-Szigeten, - János fia Gyula, adótiszt.
Czímer: kékben, zöld alapon álló, kiterjesztett szárnyu fehér hattyu, egy lecsapó fekete sassal viaskodik. Sisakdísz: a pajzsbeli hattyu. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
585Gorzó (Bilkei).
GORZÓ
Bereg vármegye egyik legrégibb, donatiós nemes családja, mely néha a Lipcsei és Rákóczi előnevet is viselte. Első ismert ősük Bilkey Karácson vajda. Gorzó 1435-ben mint királyi ember szerepelt; 1451-ben még él, egy fia maradt János, a ki atyja nevéről Gorzó Jánosnak nevez tetett. Igy támadt a családnév. Tagjai közül János esküdt Beregmegyében. - Id. János, táblabíró, Ker. János 1830-ban a bilkei nemesség főbírája, 1848-ban főszolgabíró, - Bálint, főszolgabíró, ennek fiai: Nándor főmérnök, Bálint lelkész. - András, lelkész, fia Bertalan, szatmárvármegyei levéltárnok, ennek fiai Endre, Béla és János.
Czímer: négy részre osztott pajzs. Az első vörösben, arany korona, a második kékben könyöklő pánczélos kar görbe kardot tart, harmadik kékben egymás fölött két hal s a negyedikben vörös zöld alapon két fenyőfa. Takarók: kékarany vörösarany. Oromdísz hiányzik.
Gödény. (Farkasfalvi és Gödényházi).
Ősi, szatmármegyei nemes család, melynek okmányilag igazolható egyik őse, Munkách fia Nede, már 1262-ben szerepel, mikor István vezér és fejedelem, (később V. István király) a maga ugocsamegyei Thornatelek nevű birtokát, a hol az ő vendégei laknak cserébe adja Munkách fia Nede szatmármegyei Adria (Adorján) nevű birtokáért. E cserét jóváhagyja, megújítja és megerősíti Mátyás király 1466-ban és II. Rudolf 1604-ben. Az említett Thornatelek azonban már korábban a Gödény-család ősi fészke volt és villa Gewden néven szerepelt. A család a múlt század elején jött ismét vissza Szatmár vármegyébe, a hol Batizon és Homokon volt birtokos és ez utóbbi helyen most is az. Ugocsa vármegye tisztviselői közül sokan, régebben a családból kerültek ki. Imre, jelenleg Szatmár megyében ügyvéd.
Gönyey másként Pots. (Csenkeszfai).
Pozsony vármegyéből származik, honnan idővel Győr-, Somogy-, Hajdú-, Ung- és Szatmár vármegyékbe is elterjedt, mely utóbbi vármegyében 1792-ben mutatta be Pozsony vármegye és Debreczen város nemesi bizonyítványait. Tagjai közül István, pozsonymegyei harminczados volt. - József, ungmegyei praedicator. - Gábor, (szül. 1765) Nagykárolyban telepedett le. - Ennek testvérfia Károly, az Andaházy- és Szilágyi-család főgondnoka. Ennek testvérei II. Gábor, ügyvéd, kinek fia István, főszolgabíró, ennek fia Gábor.
Gulácsy. (Gulácsi).
GULÁCSY.
Bereg vármegyéből származik, a hol a XV. században már szerepelt. Időközben Zalában, Biharban és Szatmár vármegyében is elterjedt, a hol 1611-ben Mihály van említve. 1428-ban a zalamegyei Gulács birtokosaiként Mihály fia Perbáld és Ferencz fia János, továbbá Barnabás és László vannak említve, 1518-ban pedig Bertalan, de nem Gulácsi, hanem Szerémi előnévvel. 1545-ben István leányai Katalin és Anna újabb királyi adományt nyernek Gulácsra. 1812-ben Antal álmosdi (Bihar) birtokosként szerepel. Beregben: Ilosván, Ilonczán, Szajkófalván, Kisfaludon és Tivadarban, az Érmelléken: Kémerben, Szatmár vármegyében Fülpösön, Fülpösdaróczon, Gyarmaton, Kisarban, Kántorjánosiban és Hodászon volt birtokos. Tagjai közül Tamás, 1618-ban zala megyei szolgabíró. - Gábor, (megh. 1800 elején) Szatmár és több vármegye táblabírája. - Bertalan, (megh. 1893) Szatmár vármegyében szolgabíró. - László, fülpösi birtokos, volt megyei esküdt. - Gyula, jelenleg dányádi birtokos, - fia Tibor, árvaszéki ülnök.
Czímer: kékben, zöld alapon álló, vörös ruhás, sárga csizmás koronás magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tart, melyen átütött török fő van, balját csipőjén nyugtatja. Sisakdísz: a pajzsbeli vitéz, növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Gyene. (Eke-Tyukodi).
GYENE.
Szatmár-vármegyei család. András 1649-ben III. Ferdinándtól kapta nemességét. Porcsalmán, Tyukodon, Ököritón, Rápolton, Sályin és Pátyodon birtokos. Tagjai közül Sámuel Dányádon, Antal Fülpösön, Gáspár 1840-ben megyei hivatalnok, Pál, 1848-49-ben nemzetőr-főhadnagy. Károly, (megh. 1878) orsz. képviselő, majd szatmári polgármester. Gusztáv, (megh. 1890 körül) fiai Károly, az Első magyar ált. bizt. társaság főtisztviselője, Oszkár, belügyminiszteri titkár. - Zsigmond, (megh. 1907-ben) fia István földbirtokos. - Károly, (megh. 1904-ben) fiai Pál, vármegyei aljegyző és földbirtokos, - Zoltán, és Zsigmond joghallgatók. - Menyhért, ennek fia Bertalan, ennek fiai, Tibor, fia.: Géza, Aladár, fia: Pál, Boldizsár, ennek fia Béla, az ecsedi láp lecsapoló társulat tisztviselője.
Czímer: kékben, zöld alapon nyugvó ezüst ekevason könyöklő pánczélos kar, három arany búzakalászt tart. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kardot tart, melyen átütött török fő van. Takarók: vörös-arany, kékezüst.
Hadady.
HADADY.
Szatmár vármegye törzsökös családja, mely idővel Szolnok és Szilágy vármegyékben is elterjedt. István, neje Morvay Zsuzsánna és fia István, 1646-ban III. Ferdinándtól kaptak czímeres nemeslevelet, melyet 1647-ben Csengerben hirdettek ki, 1773-ban pedig Szatmár-Németiben és 1794-ben Nagykárolyban. A család Szolnokon és Tasnádszántón, Szatmár vármegyében pedig Csengerben és Csekén volt birtokos. Tagjai közül Gáspár a múlt század elején szigeti várnagy. A francziák elleni háborúban is részt vett. István, 1830-ban nótárius. - Antal, 1848-49-ben honvéd, Sámuel, Bereg vármegye várnagya, résztvett az 1848-9-iki harczban. - Péter, csekei birtokos, az 1859., 1866. évi háborukban résztvett s megsebesült. - Gábor és József birtokosok Csekén, - Károly birtokos Bereg vármegyében, - Endre dr. Kolozsvár város főkapitánya, - Géza tanár Léván, - Lajos, jelenleg szatmári ügyvéd, - Gedeon, mikolai körjegyző,- László, m. á. v. tisztviselő, - József, tyukodi körjegyző, - Ignácz, István, Pál és Ferencz csengeri birtokosok.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó aranyoroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: kék, arany, vörös, ezüst, kék (5) strucztoll. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Hadik-Barkóczy.
A H. család Túrócz, a B. család pedig Zala vármegyéből származik. B. János, (szül. 1807, megh. 1872) kir. főudvari mester, v. b. t. t., kinek fiúsított leánya, Ilona grófnő, Hadik Béla ellentengernagy neje lett. Az ettől alapított hitbizomány haszonélvezőjének ő felsége megengedte, hogy a Hadik-Barkóczy kettős nevet viselhesse. A család Szatmár vármegyében Jánk vidékén birtokos. Bővebb ismertetését a Zemplén vármegyét tárgyaló kötetben közöltük.
Halász. (Dabasi).
HALÁSZ.
Pest vármegyéből származik, Dabas községből, melytől előnevét is vette. Később Ung, Zemplén és Szatmár vármegyékben terjedt el. Ferencz 1669-ben kapott I. Lipóttól czímeres nemeslevelet. Tagjai közül János, (megh. 1893) hosszú időn át a fehérgyarmati járás orvosa. - István, (megh. 1880 körül) orvos. -Jenő, jelenleg a fehérgyarmati járás orvosa, -János, kolosi orvos, - Kornél, kölcsei birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, arany-fészekben kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: féllábon álló daru, jobbjában rögöt, csőrében halat tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
586Hetey. (Hetei).
Szabolcs vármegyéből származik, a hol Gelse és Bogát községekben volt birtokos. 1846-ban egyik ága Szatmár vármegyében telepedett meg, a hol Kántorjánosiban volt birtokos. Tagjai közül Imre, 1848-49-ben nemzetőr fiai, Ábrahám, ügyvéd, most Nagykároly város főjegyzője, József, birtokos Kántorjánosiban, Etelka, özv. Hetey Kálmánné, birtokos Gelsén.
Hudoba. (Badinyi.)
Zólyom vármegye régi nemes családja, mely Badin helységből származik. A Zólyom vármegyében ma is élő ág, kir. engedélylyel, a Hudoba nevet Badinyi-ra változtatta. - A család tagjai közül Ábrahám a múlt század elején Zólyom vármegye első alispánja volt. - A múlt század első felében a következő tagjai szerepeltek: János, zólyommegyei főügyész, - Samu, főjegyző, - II. Samu főszolgabíró, - Pál, főszolgabíró,- Lajos, orsz. képviselő, - János, földbirtokos, ny. állami tisztviselő, - Gusztáv, 1848-49-ben honvédhadnagy, jelenleg a nagybányai kerület kincstári munkás-társpénztárak igazg. tanácsának elnöke, m. kir. pénzügyi tanácsos, a Ferencz József-rend lovagja.
Hunyor.
Zemplén vármegyéből származik és idővel Abaúj és Szatmár vármegyékben is elterjedt. H. András 1698-ban kapott czímeres nemeslevelet I. Lipóttól, melyet Abaújban: Gönczön 1699-ben hirdettek ki. Tagjai közül János a múlt század elején Zemplén vármegyei főszolgabíró. - II. János (megh. 1845.) főszolgabíró. - Sándor volt törvényszéki bíró, jelenleg ny. törvényszéki elnök Budapesten. - Ödön szatmári törvényszéki bíró. - Béla, az egri főkáptalan főszámvevője. - László, kir. aljárásbíró Nemesócsán. - Sándor, királyhelmeczi ügyvéd.
Igaz.
IGAZ
Bihar vármegyéből származik, honnan a család egyik ága 1693-ban Doboka vármegyében telepedett le, de az újabb korban Békés és Szatmár vármegyékben is elterjedt. I. Kálmán és neje Anna, fia Gáspár, továbbá ezekkel együtt Szürthei Szabó Tamás, ennek neje, fiai és testvérei 1583-ban kaptak czímeres nemeslevelet Rudolf királytól, melyet 1607-ben Nagyváradon hirdettek ki. Tagjai közül Sámuel, egyike volt az első magyar íróknak. - Károly XIV. Lajos alatt franczia tábornok. - II. Károly (megh. 1905.) kir. járásbíró. Atyja Pál, tiszadobi lelkész, ennek atyja: Sámuel, miskolczi ref. esperes. - II. Pál, békési ügyvéd. - Károly ny. főhadnagy, nagykárolyi birtokos. - Lajos kolozsvári kulturfőmérnök. - Béla, czímzetes kanonok a pécsi püspökségnél - György (megh. 1900. körül) nagykállói ügyvéd. - III. Pál balmazújvárosi birtokos.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon ágaskodó fehér egyszarvú, melynek nyakán hátulról görbe kard van átütve. Sisakdísz: az egyszarvú, növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Iklódy (Iklódi).
IKLÓDY.
Ősrégi nemes szatmármegyei család, mely már Mátyás király korában virágzik és Iklód községtől veszi a nevét, a hol már a XV. század legelején találkozunk e családból Istvánnal, mint a község egyik legnagyobb donatiós birtokosával. Ezen kívül Kántorjánosiban is birtokos volt. Később Szabolcs és Bihar vármegyékre is átterjedt és az ujabb korban Debreczenbe is. Nemességét Szatmár, Bihar és Szabolcs vármegyékben hirdették ki, újabban pedig 1746-ban Szatmárban kapott nemesi bizonyítványt, melyet 1759-ben megújítottak. E családból András 1830 körül telepedett meg Debreczenben és ettől származik a jelenleg ott élő ág. 1848. előtt a család Szatmár-megyében még Iklódon és Kántorjánosiban, Biharban ugyancsak Iklódon, Nádudvarban és Derecskén, Szabolcsban Petneházán, Gencsen és Őrben birtokos. Tagjai közül a XV. században kilenczen szerepelnek Szatmár vármegye fiskusai között. Ezek 1416-ban István, 1426-ban Gergely, másik István és Mihály, 1429-ben másik Mihály, 1440-ben másik Gergely, 1459-ben másik Mihály, 1460-ban György, 1466-ban Balázs. - István 1639-ben katholizált és minorita-barát lett, a miért rokonai meglesték és megölték. XIV. Kelemen pápa szentté akarta avattatni, de az 1773-iki consistorium csak "boldognak" ítélte. Holttestét Simándy erdélyi püspök és leleszi prépost a leleszi templom egyik kápolnájában temettette el. Ma élő tagjai közül Márton nagykállói ügyvéd, András debreczeni birtokos, ennek fia János Debreczen város tisztviselője.
Czímer: Kékben, zöld alapon fehér lovon vágtató magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tart. Előtte a földön félholdas török lófarkos lobogó és levágott vörös mezű kar fekszik. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kardot tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Ilosvay. (Nagyilosvai).
ILOSVAY.
Beregmegyei ősnemes család. Első ismert őse Tatamér, kinek fia Bazarád oláh vajda. Ennek fiát, Bogdán vajdát 1330-ban telepítette Róbert Károly Máramarosba. Miklós és Maxim 1330-1334 között telepedtek Beregmegyébe, mintegy 24,000 hold területet foglalva el az Ilosva folyó partján, melyen megtelepítették elsőben is Nagyilosvát s arról felvették családi és később előnevüket is. A nemzetséget Maxim terjesztette tovább, kinek György nevű fiától született fia Ilosvay Karácson; ennek László nevű fiától származott az Ilosvay család, mely a XIV., XV. században szakadt Szatmár vármegyébe, a hol 1560-ban llosvay Mihályt és társait Vitka helység fele részébe iktatták be, királyi adomány útján. Beregmegyei jószágaikon kívül, Szatmár vármegyében, Fehérgyarmaton, Penyigén, Kömörőn, Istvándiban Dányádon, Tunyogon, Fülpösdaróczon, Tatárfalván, Mátészalkán és Nyirmeggyesen volt birtokos és ez utóbbi helyen ma is az. Jelenleg élő tagjai közül Aladár, Szatmár vármegye alispánja. - Bálint belügyminiszteri titkár, - Tihamér, cs. és kir. kamarás, huszár-őrnagy, - Ferencz árv. elnök. - Lajos, udv. tanácsos, műegyetemi r. tanár. - Sándor, cs. kir. őrnagy. - Béla, magánzó, - Jenő, közjegyző, - Ferencz, gazdatiszt, - Gusztáv, határrendőrségi kapitány, - Lajos (Leo), honvédhadnagy, - Péter, honvédhadnagy, - I. György, Péter, Sándor, János és Imre kiskoruak, - I. Endre, nyug. főszolgabíró, - II. Endre, II. György, - László, m. kir. pénzügyigazgatósági számvizsgáló.
Czímer: Négyelt pajzs, I. vörös mezejében aranykorona; 2. kék mezejében kardot tartó pánczélos jobb kar; 3. kék mezejében jobbra úszó két hal egymás felett; 4. vörös mezejében zöld alapon két lombos fa. Sisakdísz, vörös ruhás magyar, szemközt álló növekvően jobb kezével hátára vetett rúdon két halat tart, balját csípejére támasztja. Foszlányok: kék arany, vörös arany.
Irinyi.
IRINYI.
Szatmár vármegye ősnemes családja, mely már IV. Lásztótól 1278-ban kapott királyi adományt Iriny birtokra, a hol ma is virágzik. A család első ismert őse: László Vid, ki IV. László alatt, 1278-ban Stilfriednél, az Ottokár elleni háborúban, Ottokárt levágta, egyik fiát pedig elfogta, a miért Iriny szatmármegyei birtokot kapta és az alább leírt czímert. Tagjai közül András 1596-ban főjegyző, - Ferencz, 1600-ban szolgabíró, - György, 1633-ban szolgabíró, - László, 1635-ben szolgabíró, - Zsigmond 1694-ben szolgabíró, - Imre, 1724-ben főszolgabíró, - István, 1734-ben főszolgabíró, - Antal 1765-ben főszolgabíró volt a vármegyében. - Bertalan 48-as honvéd 591dandárparancsnok. - Csaba kir. itélő táblai biró. Ma élő tagjai Tamás, István, Csaba, Aurél, Szabolcs, ifj. Csaba.
Czímer: kékben, zöld alapon álló, vörös ruhás, hermelinnel bélelt palástot viselő, mellén aranycsillaggal díszített koronás férfi, jobbjában jogart tart. Ennek jobbján zöld atillás, vörös nadrágos, sárga csizmás, párducz-kaczagányos, fekete-tollas kucsmás, aranyövös magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában vasláncz végét tartja, melynek másik vége az első alak lábához látszik kovácsolva lenni. Sisakdísz: a paizsbeli magyar vitéz növekvően, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: vörös-ezüst.
Isaák. (Kis- és Nagydobronyi).
ISAAK
Régi nemes család, mely Bereg vármegyéből származik és innen szakadt Szatmár vármegyébe. Tagjai közül Gáspár, 1796-ban Szatmár vármegye szolgabírája, - Sámuel, 1790-ben Szatmár vármegye főjegyzője, 1825-27-ig első alispán, kir. tanácsos, 1827-ben országgyűlési követ és a határvizsgáló bizottmány tagja. - Dezső 1872. évben főszolgabíró, - Elemér, rozsályi birtokos, - Dezső, nagyszekeresi birtokos. A család: Nagyar, Nagy- és Kisszekeres, Rozsály, Darnó és Vámosoroszi helységekben birtokos.
Czímer: Kékben, zöld alapból kiemelkedő öt szikla közül kinövő természetes farkas. Sisakdísz: szárnyas aranygriff növekvően. Takarók: kék-ezüst, vörös-arany.
Jakó. (Szalárdi).
JAKÓ.
Bihar vármegyéből származik, de a XVII. század első felében Szatmár vármegyében is elterjedt, a hol Batizon és Vasváriban volt birtokos és most is az. Szalárdi Jakó, Pál és István 1635-ben kaptak czímeres nemes-levelet Rákóczy György erdélyi fejedelemtől, melyet egy évvel később Bihar vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül László a XVIII. század első felében huszárkapitány. - Pál (megh. 1830 körül) ügyvéd és batizi birtokos. - II. Pál, 1848-49-ben honvédfőhadnagy. - Endre, jelenleg batizi birtokos, tart. honvédfőhadnagy. - Kálmán, volt törvényszéki jegyző, jelenleg aranyosmeggyesi birtokos. - Fia Pál, okleveles gazda, Endre, joghallgató. - Gyula, ny. honvédszázados Nagyszőllősön.
Czímer: kékben, a pajzs alsó széléből előtörő, czölöpösen állított természetes kéz, mutató- és hüvelykujjaival 3 arany búzakalászt tart. Sisakdísz hiányzik. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Jármy. (Szolnoki és Magyar-Dellői)
JÁRMY
Szatmár vármegyei, ősi nemes család. Jármi községből vette eredetét, melynek már 1329-ben földesura volt. 1414-ben az egész község e családé volt, de 1429-ben a csaholyiak is királyi adományt kaptak egyes részeire s így az ősi birtok megoszlott. 1449-ben László Tyukodon kap részt királyi adományban. 1516-ban Balázs, jármi községben új kir. adományt szerez egyes részekre. Később a család Bihar, Szatmár és Szabolcs vármegyékbe ágazott szét. Az újabb korban Andor, a Dessewffyek révén neje után Nagydoboson birtokos. A családra vonatkozó többi adatot a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó, nyakán nyíllal átlőtt vadkecske. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Jasztrabszky (Reszegei).
Szatmár vármegye nemes családja. Jánost 1720-ban iktatták be kir. adománynyal a szatmármegyei Reszege puszta birtokába, melytől a család előnevét veszi. Tagjai közül János 1724-ben adórovó, 1734-ben alispán. - István, 1770-ben magyar testőr. - Kálmán, (megh. 1907) nagybirtokos. Birtokai Reszege, Szaniszló, Dengeleg, Érendréd, Penészlek stb.
Czímer: két zászlós árboczczal ellátott, jobbra úszó hajó elejéből, szemközt álló pánczélos, sisakos vitéz emelkedik ki, bal kezében hegyes tőrt tart, átütött török fővel, jobbját felemeli. Sisakdísz: két sasszárny között jobbjában, átütött török fővel, hegyes tőrt tartó pánczélos sisakos vitéz, növekvően.
Jékey. (Bulyi és Porcsalmai).
JÉKEY
Szabolcsi eredetű, régi nemes család. Zelemér fia Zadúr, már 1291-ben nyeri adományul Jéke szabolcsmegyei községet III. Endrétől. Zadúr jeles katona volt, a király udvarában szolgált s Albert osztrák herczeg ellen Bécs város kapui előtt vitézül harczolt. A család egyrésze Szabolcsból Szatmárba, a másik része Erdélybe szakadt. Tagjai közül Ferencz 1659-ben egész Géberjénre, Sándor 1729-ben Ököritó, Porcsalma és Czégény községekre kir. adományt nyernek; ugyanakkor László, Gyügye és Dányád helységekben nyer kir. adományt. Zsigmond, (1711) Szatmár vármegye alispánja. - Sándor, (1732-1738) Szatmár vármegye szolgabírója. - I. Imre (1773) tábornok. - II. Imre, (1804) Szatmár vármegye főjegyzője. - Móricz, 1848-49 honvéd, 1867-1872-ig főszolgabíró, 1872 január 8-tól 1881 április 6-ig Szatmár vármegye alispánja. - Zsigmond, volt országgyülési képviselő, vm. bizottsági tag stb., ennek fiai: István, szolgabíró az erdődi járásban, - László, földbirtokos, - Sándor, a fehérgyarmati járás főszolgabírája, ennek fiai: Ferencz és Sándor. A család Géberjén, Fehérgyarmat, Ököritó, Győrtelek, Nagyecsed, Dobrácsapáti, Udvari, Hirip, stb. községekben birtokos.
Czímer: kékben, aranyfészekben ülő pelikán, három fiókját eteti. Sisakdísz: kardot tartó, könyöklő pánczélos kar, melyen átütött török fő van. Takarók: kékarany.
Jeney. (Borosjenői).
(Borosjenői) JENEY.
Egy törzsből való a nagyenyedi előnevű Jeneyekkel. Szintén erdélyi család, de idővel átszármazott Szabolcs, Nógrád és Szatmár vármegyékbe. Tagjai közül Imre, ügyvéd, 1848-ban Csongrád vármegye főügyésze, utána nemzetőrkapitány, később 1861 és 65-ben ismét főügyész. - Lajos, (megh. 1877) járásbíró. - Géza, földbirtokos, ny. vármegyei főszámvevő. - Dániel, volt megyei főjegyző. - Károly, volt m. főszámvevő, 1848 előtt huszárkapitány, később honvéd és mint ilyen fogságba került.
Czímerük más változatban fordul elő, mint a másik Jeney családé: kékben, zöld alapon ágaskodó aranyoroszlán, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: a pajzsbeli alak növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Jeney. (Nagyenyedi).
(Nagyenyedi) JENEY
A Marosszékből származik, a hol Mezőcsáváson most is birtokos. Egyik ága az újabb korban Szatmár vármegyében telepedett le, de a Szilágyságban is elterjedt. 1847-ben József, István, Ferencz igazolják nemességüket. Tagjai közül József, 1847-ben csongrádi mérnök, 1848-49-ben tűzérkapitány. - Ferencz, ugyanakkor ügyvéd, István pedig zászlótartó strázsamester; 1848-ban mint főhadnagy, Maróthy Jánossal ő alapitotta és tanitotta a szatmármegyei önkéntes lovascsapatot és később Bem hadseregében szolgált. - István, 1818-45-ig gróf Rhédey Ferencz inspektora. - Viktor, a 70-es és 80-as évek elején kolozsvári egyet. tanár. - II. József. 1848-49-ben honvédőrnagy. - II. István, jelenleg m. á. v. főmérnök Nagykárolyban és szilágymegyei birtokos. - III. István, okleveles gazda. - Viktor, joghallgató. - Elek, Alsófehér vármegye árvaszéki elnöke.
592Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó szárnyas aranygriff, jobbjában kardot, baljában vörös szívet tart. Sisakdísz: hatágú aranycsillaggal megrakott kettős ezüstszárnyú vörös szív. Takarók: vörösarany, kékezüst.
Jeszenszky (Kisjeszeni).
JESZENSZKY.
A Kisjeszeni Jeszenszky család őse Nagy Iván szerint Paulovitz Miklós volt, a ki Jámbor Ádámmal együtt a Túrócz vármegyében fekvő Kisjeszen helység felét II. Lajos királytól 1521-ben adományban kapta és maradékai erről írták nevüket. A család egyik ága Baranya vármegyébe, a másik ága Szatmár vármegyébe szakadt. Tagjai közül János, Szigetvár parancsnoka volt. József, 1786-ban Szatmár vármegyétől nemesi bizonyítványt kap. - László és atyafiai bemu tatják 1796-ban a Turócz vármegyétől nyert nemesi bizonyítványt. - Zsigmond a XVII. század végén megyei szenátor. - József, ügyvéd és tanácsbíró. - II. Zsigmond († 1858) 1848-49. nemzet őr-százados, később mátészalkai birtokos. - I. Sándor, nyug. jbírósági tisztviselő és Mátészalka község főbírája. - II. Sándor várnagy. - III. Zsigmond pénzügyi fogalmazó, tart. hadnagy. - Béla, szolgabíró Ferencz, m. á. v. tisztviselő. - Gusztáv, tiszthelyettes a cs. és kir. 85. sz. gy.-ez rednél. - II. Béla, kiskorú. A család birtokos volt Mátészalka, Hodász, Kántorjánosi, Mikola és Nyír csaholy községekben.
Czímer: kékben, zöld alapon vörös ruhás, magyar vitéz, jobbjában csatabárdot emel, baljával szarvánál fogva dámvadat tart. Sisakdísz: a pajzsbeli alak növekvően, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: aranykék, ezüstvörös. Ez a czímer megegyezik azzal, a melyet II. Lajos király 1521-ben a család ősének, a Jeszen birtok adományozására vontatkozó oklevélben adományozott.
Jordán. (Szentgyörgyi).
JORDÁN
Győr vármegyéből származik és 1847-ben telepedett Szatmár vármegyébe. Ferencz 1894-ben kapott czímeres nemes-levelet I. Ferencz József királytól. Tagjai közül I. Ferencz, a czímerszerző, főgimnáziumi rajztanár, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa. - Fiai: Károly, kánon-jogtudor, apori cz. apát, a pápa udvari káplánja, helyettes zsinati vizsgáló, az orsz. kath. tanügyi tanács elnöke, szaniszlói plébános. II. Ferencz, orvostudor, a szt. Rókus köz kórház osztályos főorvosa, a Vörös-Kereszt egylet egészségügyi tanácsosa, Vaszary Kolos herczogprímás házi orvosa. - I. Ferencz unokája Emil, jogtudor, segédfogalmazó a kereskedelmi miniszteriumban.
Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén fészkében ülő és kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán, melyet a pajzs felső két sarkában egy-egy nagyobb és közepén egy kisebb, hatágú aranycsillag kísér. Sisakdísz: a pajzsbeli alak. Takarók: kékezüst. Jelmondat: Ora Et Labora.
Kacsó, másként Kacsóhy
KACSÓ.
Erdélyből, Nagyölyvösről származik, de a múlt század elején a Szilágyságba is átterjedt. Szatmár vármegyében csak a legújabb korban telepedett meg. Tagjai közűl Lajos, a ki 1836 táján meghalt és Albert (1872-1889) szeődemeteri ref. lelkészek voltak. II. Lajos, ny. vasúti főfelügyelő. István, budapesti államrendőrségi hivatalnok. Károly a szatmármegyei állam építészeti hivatal főmérnöke, műsz. tanácsos. Ennek fia Kálmán.
Czímer: kékben, zöld alapon könyöklő pánczélos kar, kardot tart. Sisakdísz: koronából kinövő szomorú fűz. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Kádár: (Borosjenői).
KÁDÁR
Zaránd vármegyéből származik, de idővel átszármazott Szatmár vármegyébe is, a hol Tyukod vidékén volt birtokos. Mihály és fia István 1651-ben kaptak czímeres nemes levelet II. Rákóczy Györgytől, melyet Borosjenőn hirdettek ki. A szatmári béke után a család szétszóródott; egyik ága Máramaros vármegyében, másik Nádudvaron telepedett meg. A tyukodi törzságból Gusztáv máv. főfelügyelő, Ferencz máv. főművezető, Gáspár tyukodi birtokos, Bálint ( † 1902.) birtokos. A máramarosi ágból István, jelenleg állami főszámszéki tanácsos, a Lipótrend lovagja. - János, (megh. 1906), pénzügyi tanácsos. - Ambrus, pápai kamarás, szatmári praelátus kanonok. - László, (megh. 1904), kincstári erdészeti főorvos. - Antal, nagybányai bányakerületi kincstári főorvos, tb. m. főorvos, az aranyérdemkereszt tulajdonosa. A nádudvari ágból Antal ref. lelkész, Jenő járásbíró, László joggyakornok, István joggyakornok.
Czímer: kékben, zöld alapon könyöklő vörösmezű kar, szablyát tart. Csőrös sisak. Sisakdísz hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Kállay (Nagykállói.)
KÁLLAY.
Egyike a legrégibb ősnemes családoknak. A Balog-Semjén nemzetségből származik. A család Szabolcsból Szatmár, Bereg, Bihar és Fejérvármegyékbe ágazott szét és első foglalás jogán Szatmár vármegyében is kiterjedt birtokok ura volt, mint azt már a fejezet bevezető részében és a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben bővebben megírtuk. Szatmár vármegyében jelenleg élő tagjai közűl: Ödön szolgabíró, Szabolcs szintén szolgabíró, özv. K. Kornélné farkasaszói, özv. K. Istvánné kérsemjéni birtokos.
Kalós. (Borzovai)
KALLÓS.
Szatmár-vármegyei család, mely 1592-ben Borzovára új donatiót kapott. 1716-ban ismét igazolták nemességüket és 1793-ban nemesi bizonyítványt nyertek. Tagjai közűl Dániel 1848 előtt abaújvármegyei főfiscus. - II. Dániel, 1826-38-ban Abaúj vármegye tiszti alügyésze, 1838-48-ig első tiszti alügyésze volt, s 1860-ban ismét tiszt. alügyész. (Mh. 1875.) - József (megh. 1836), a gróf Károlyiak urad. ügyésze. - István (megh. 1858), erdődi plébános, c z. kanonok. - Károly (megh. 1874), 1848 előtt Szatmár vármegye tiszti ügyésze. - Imre, jelen leg ny. pénzügyigazgató. - Pál, nagykárolyi ügyvéd. - Ignácz Pál, orvos. - István, községi jegyző. (Megh. 1907.) - József, honvédhadnagy.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó aranyoroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz repülésre kész fehér galamb, csőrében három vörös rózsát tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Kanizsay (Hetei).
KANIZSAY.
Bereg vármegyéből származik, de egyik ága a XVIII. század elején Szatmár vármegyében telepedett le, a hol Homokon és Pusztadaróczon volt birtokos. A család 1638-ban kapott czímeres nemes-levelet, melyet Bereg és Szatmár vármegyékben hirdettek ki. Tagjai közül Ferencz (megh. 1880 körül), beregmegyei tisztviselő és ügyvéd. - Zsigmond (megh. 1899) tanár, később ügyvéd, majd szatmári rendőrkapitány. - Jenő, jelenleg lázári birtokos.
Czímer: kékben, zöld halmon nyugvó leveles koronán könyöklő, vörösmezű kar, egyenes kardot tart. Sisakdísz: vörösattilás, barna-kalapos, barna deréköves magyar vitéz növekvően, jobbjában egyenes kardot, baljában vérző török főt tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Károlyi. (Nagykárolyi gróf).
KÁROLYI.
Egyike legrégibb őstörzsökös magyar mágnás-családainknak, mely máig virágzik. Eredetét azon Kaplyon nemzetségből vette, mely az Árpád alatti magyarok bejövetelekor az első foglalás útján nyerte birtokait. E nemzetségről és a családról e fejezet bevezető 593részében, továbbá Nyitra, Szabolcs, Bihar és Pozsony vármegyét tárgyaló kötetekben ismertettük. A család kiterjedt birtokairól ugyancsak e fejezet bevezető részében és a vármegye községeinél, továbbá Nagykárolynál emlékezünk meg. A család 1387-ben pallos-jogot nyer Zsigmond királytól. Lancz vagy László, 1419-ben az alább említendő új adomány-levélben részes és egyike azoknak, kik 1428. Nagykárolyt bírták és kik a Karuli pusztát a Báthoryaktól visszafoglalták. - Ennek fia, László, Mátyás király vitéze. Unokái közül Kata, Bethlen Istvánné, másik leánya Zsuzsánna Bethlen Gábor fejedelem első neje, ( † 1622.) Lancz testvére Bertalan, Zsigmond királylyal a külföldön járt és hőstetteivel és egyéb hű szolgálataival fényes érdemeket szerzett, miért is ősi nemzetségi birtokaira 1418-ban új adomány-levelet nyert. Pétert, 1540-ben új királyi adomány erősítette meg birtokaiban, úgyszintén Mihályt is 1594-ben. Meghalt 1595-ben. Második neje Perényi Erzsébet volt. Leánya Zsuzsánna báró Eszterházy Pál első neje volt, meghalt 1629-ben. - Mihály, szül. 1585-ben, II. Mátyás király udvarában asztalnok. Hadi és udvari hű szolgálataiért 1609-ki decz. 11-én a vörös pecséttel élhető mágnások (bárók) sorába emeltetett. - 1618 decz. 14-én királyi biztosként működött Nagykárolyban, az erdélyországi követekkel tartott tárgyalásokon. - Sógora Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Szatmár vármegye főispánjává nevezte ki, mely méltó ságban őt 1622-ki jul. 16-án II. Ferdinand király is megerősíté. Mint Bethlen Gábor tanácsnoka és aranysarkantyús vitéz halt meg 1626-ban, fia, Ádám, 1641-ben II. Ferdinánd alatt Szatmár vármegye főispánságát viselte, de ettől őt Rákóczy György megfosztotta és azt Rozsályi Kún Istvánnak adta. Ennek halála után 1660 szept. 1-én I. Lipót ismét visszahelyezte a főispánságba és mint szatmári várkapitányt és tanácsnokot is megerősítette. Meghalt 1661-ben. Neje késmárki Tököly Mária. László, (Mihály fia) 1661-ben szatmári főispán. Fia, Mihály mint főezredes 1682-ben a Tököly Imre elleni harczban esett el. - László, 1670-ben a szatmári vár magyar főkapitánya, főispán, arany sarkantyús vitéz, királyi főkomornok, az 1681-ki országgyűlésen kir. biztos a felsőmagyarországi királyi tábla bárója. Főispánságáról lemondván, I. Lipót fiát, Sándort nevezte ki. Meghalt 1689 febr. 28-án. István a törökök elleni ütközetben esett el. - Lászlónak fia nevezett Sándor, szül. 1668 márcz. 20-án. A szatmári főispánságban atyja utóda 1699 júl. 23-án a felsőmagyarországi kir. tábla bárója, 1700 és 1701-ben királyi biztos. 1697-ben a Tokaj Ferencz vezérlete alatt indított támadás leküzdésére a megyei-bandérium élén hatásosan működött. Az 1703-ban kezdett Rákóczi-féle szabadságharczban nagyjelentőségü, majdnem döntő befolyást gyakorolt mely a történelemből eléggé ismeretes. III. Károly főhadvezéri helyettessé nevezte ki őt, s általa utódait azon évi április 5-én grófi méltóságra emelte. Az 1723-ki országgyűlésen királyi biztos, 1734-ben az ország szükségére egy állandó lovas-ezredet állított ki. Ferencz, 1721. évben Szatmár vármegye főispánja, fia Antal 1758 szept. 4-én Szatmár vármegye főispánja, meghalt 1791-ben. Ennek fia József 1794-ben Szatmár vármegye főispánja, 1797-ben Szatmár vármegye nemes fölkelő-seregét ő vezérlé. A saját költségén 555 katonát állított ki. György, a Magyar Tud. Akadémia tagja és igazgatója, Szatmár vármegye főispánja: György gróf volt az Akadémia-társaság első megalapítója. Ennek fia István a Nemzeti Kaszinó igazgatója, orsz. képviselő, ennek fia György volt orsz. képviselő.
Kende (Kölcsei.)
KENDE ÉS KÖLCSEY.
E nemzetségről és a családról e fejezet bevezető részében van bővebben szó. A Szente-Mágócs nemzetségből származik s közös törzs a Kölcsey családdal. A XIV. században vált e család két ágra. Közös birtokaikon 1315-ben osztoztak meg. Első őse Kölcse ispán 1181 előtt kapta királyi adományban a vármegyében Kölcse, Istvándi, Kóród, Csécse, Cseke, Milota, Czégény községek birtokait, ő építtette fel a czégényi monostort. Erre tett adományait a király 1181-ben megerősíti. Máté fia Dénes fiainak pere támadt I. Károly királylyal, melyet I. Lajossal is folytatnak, míg a király 1344-ben lemond minden követeléséről s megerősíti Dénes fiait a czégényi monostor kegyuraságában, valamint Kölcse, Istvándi, Kóród, Cseke, Csécse, Milota, Kömörő, Szekeres, Ökörító és Ete-Tyukod falvak birtokában. A jelenleg virágzó nemzedék őse I. Bálint, kinek fiai Lőrincz, Péter, a családot két fő-ágban terjesztették tovább, míg Péterét: Tamás (1614) vármegyei alispán folytatta. Tagjai közül: András 1658-ban, Gábor 1666-ban, Ádám 1673-ban, Ferencz 1680-ban alispánok. - Sándor 1684-ben főszolgabíró. - Mihály 1692-ben, Zsigmond 1709-ben, László 1727-ben, Pál 1758-ban, másik Zsigmond 1832-ben alispánok. - Gusztáv 1846-ban főszolgabíró. - Másik Zsigmond 1850-ben királybiztos. - A család jelenleg élő tagjai: Zsigmond, cs. és kir. kamarás, nagybirtokos, ennek fia György jogtudor, tart. huszárhadnagy. - Béla volt országgy. képviselő, nagybirtokos.
Czímer: Zöld sárkánynyal övezett kék pajzsban pánczélos kar, három természetes liliomot tart. Kísérők ezüstfélhold és hatágú aranycsillag. Sisakdísz ugyanaz. Takarók: kékarany.
Király. (Erdődi)
KIRÁLY.
Szatmár vármegye törzsökös családja, mely Erdőd, Homok, Pálfalva. és Lázári községekben volt birtokos. 1687-ben Erdődi K. Mihály és neje Csallóközy Judith, továbbá Király István, nemesség-újító czímeres levelet nyernek, melyet egy évvel később Szatmár vármegyében hirdettek ki, 1773-ban és 1813-ban pedig igazoltak. Tagjai közül Ferencz 1809-ben részt vett a nemesi felkelésben. - István 1866-ban részt vett a poroszok elleni hadjáratban és megsebesült. - Fia István jelenleg mikolai birtokos és községi bíró.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó arany-oroszlán, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kardot tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Kollonay (Kunói)
KOLLONAY.
Nyitra vármegyéből származik, honnan idővel Zemplén, majd a XVIII. század elején Szatmár vármegyébe is átterjedt, hol Kisnamény és Jánk községekben volt birtokos. Tamás 1637-ben kapott czímeres nemes-levelet. Szatmár vármegyében a család 1785-ben igazolta nemességét. Tagjai közül Ádám, 1848-ban honvédhadnagy. - Soma 1848 körül táblabíró, később törvényszéki bíró, majd ügyvéd. - László, jánki körjegyző. - Tamás, bánóczi körjegyző. - Gyula, velejtei birtokos. - Dániel, pátrohai tanító.
Czímer: Aranyban zöld alapon álló, kéknadrágos, vöröskabátos, vöröskucsmás, kékövös fekete arczú férfiú, jobbjában égő fáklyát tart, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Komoróczy (Komoróczi, Bicskei és Császári.)
KOMORÓCZY.
A család őse Komorovszky Péter lengyel nemes, a ki V. László idejében Ziska cseheivel együtt pusztította a Sajó völgyét. Midőn Mátyás király Ziska rablóhadait szétverte, Komorovszky Péter meghódolt, majd 1474-ben Mátyás király hadába lépett, hol csakhamar, 1475-ben, a törökök elleni küzdelemben kitüntette magát. János már 1585-ben 594Szatmár vármegyében Nábrádon birtokos. Fia György (1648-53) Szobránczon és Csekén volt birtokos. - A család idővel két ágra szakadt. A katholikus ágból András Uzapanyíton volt birtokos. 1836-ban hirdette ki nemességét. Gömörben Dániel 1848 gömöri nemzetőr. Az utóbbinak fia, Miklós, főgimn. tornatanár, néprajzíró és szerkesztő. - János 1585-ben Nábrádon és Császár helységben részbirtokot nyer királyi adományban. Tagjai közül: György 1665-1669 Szatmár vármegye szolga bírája. - Lajos 1823-ban főszolgabíró. - Miklós 1872-ben főszolgabíró. - Péter 1878-ban szolgabíró. - A család jelenleg élő tagjai közül: Iván árvaszéki ülnök, író, ennek fiai László, Miklós és Lajos. - Jenő győrteleki jegyző. - Péter erdőszádai jegyző. - Lajos, nyug. bír. tisztviselő. - Péter győrteleki áll. tanító. - A család jelenleg Óvári, Avasfelsőfalu, Győrtelek, Hodász és Dengeleg községekben birtokos.
Czímer: kékben ezüst malomkerék. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között könyöklő, kardot tartó, vörösmezű kar.
Kossuth. (Kossuthi és Udvardi).
KOSSUTH
Túrócz vármegye legrégibb családainak egyike. Eredetét a Zemplén vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A család egyik ága csak a legújabb korban telepedett meg Szatmár vármegyében. Ez ág tagjai közül János a múlt század első felében losonczi rendőrkapítány. - László 1848-ban Hunyady-huszárhadnagy, később a báró Prónayak tiszttartója, jelenleg földbirtokos. - László, újszászi orvos. Pál aradi gyógyszerész, János a gróf Zselénszky-féle nyirvasvári uradalom intézője. István nagybirtokos Komlódtótfaluban.
Czímer: kékben, három sziklán ágaskodó zerge, mely első lábaival három vörös rózsát tart. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között a pajzs-alak. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Kovásznay. (Kovásznai).
KOVÁSZNAY.
Azelőtt kovásznai Kovács Zsigmond, 1883-ban, kir. kegyelemmel a Kovásznay nevet nyerte, az előnév meghagyásával. A család Erdélyből származik, a Székelységből és a XVIII. sz. közepe táján telepedett át Magyarországba, a hol Pest és Szatmár vármegyékben terjedt el. Az előbbi vármegyében Dános, Péczel, Inárcs, Tápiósüly községekben volt birtokos. Tagjai közül Mózes 1740 körül jött Magyarországba, hol nemessége Pestmegyében hirdettetett ki. Itt egy ezredet állított ki a saját költségén. - Ferencz, 1848-ban a Walmoden nevét viselő vértes ezredben százados, ki a szolnoki csatában megsebesült és nyug. őrnagyként halt el. - Zsigmond († 1904. ) Pest vármegye lótenyésztő-bizottságának 25 éven át elnöke, közgazd. előadó, az orsz. magy. gazd. egyesület elnöke és a nagyabonyi választókerület Deák pártjának elnöke. - II. Zsigmond, ny. méneskari százados, jelenleg batizi birtokos.
Czímer: kékben, hármas zöld halom, középsőjéből kinövő zöld lombos fán, egymással szemben álló két fehér galamb, csőreik között zöld galyat tartanak. - Sisakdísz: könyöklő kékmezű kar, görbe karddal, melyen török fő van átütve. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Kovács. (Kászonújfalvi).
A család erdélyi eredetű, Csík vármegyéből, Kászonújfaluból származik. A család a XVI. század második felében kapott czímeres nemeslevelet, melyet legutóbb Arad vármegyében hirdettek ki a múlt század huszas éveiben. Szatmár vármegyében 1859-ben telepedett le József; fia Dezső nagykárolyi ügyvéd.
Kováts. (Járdánházi és Berenczei).
KOVATS.
Ez utóbbi előnevet 1616-ban kapta a család I. Ferencztől. K. Sándornak 1803-ban kelt ügyvédi diplomájában még a Járdánházi előnév szerepel). Borsod vármegyéből származó család, mely 1681-ben kapott nemességet. Idővel Nógrád, Bihar, Zemplén és Szatmár vármegyékben is elterjedt. Sándor és László 1816-ban egész Sár községre és Homok, Berencze és Szárazberek részeire kapott kir. adományt. Ezeken kívül még Mátészalkán és Porcsalmán is birtokos volt. Tagjai közül Mihály 1681-ben füleki praesidiarius katona. - János 1711-ben nógrádi alispán. - Ignácz, 1756-ban főszolgabíró. - István, 1770-ben nógrádi szolgabíró. - János (szül. 1739) a nagyváradi uradalom inspectora, majd praefectusa, több vármegye táblabírája. - Sándor 1809-ban a szatmári nemesi felkelők kapitánya. - László, 1810-ben táblabíró és szolgabíró. - Sándor, 1822-29-ig megyeri főjegyző, 1827-ben követ. - Ágoston, m. jegyző, később főszolgabíró, 1842-ben követ, 1863-ban Szatmár vármegye főispáni helytartója. - Lajos (megh. 1879). 1846-ban a Tiszaszabályozás igazgatója és Széchenyi miniszteriumában osztályfőnök. - Eduárd, 1870 körül kir. tanácsos, később a vaskorona-rend lovagja. - Jenő, 1879-90-ig főszolgabíró, ettől kezdve 1896-ig árvaszéki elnök, jelenleg homoki birtokos. - Fiai Miklós és Sándor, az első homoki birtokos, az utóbbi szolgabíró. - Gyula, jelenleg apai birtokos, fiai: Gyula és Béla. Az első tengerész orvos, a második segédmérnök.
Czímer: kékben, zöld alapon nyugvó, leveles koronából növő pánczélos, nyílt sisakos vitéz, jobbjában kivont kardot tart, melyen török fő van átütve, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: a paizsbeli alak. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Krasznay. (Krasznai).
KRASZNAY.
A hajdani Kraszna vármegyének Kraszna községéből származik; első ismert őse K. Litteratus András 1461-ben tünik fel. Idővel Bereg, Bihar, Zemplén, Szabolcs, Ung és Szatmár s egyik ága Baranya, másik Hunyad vármegyékbe is elterjedt. K. Litteratus Pál 1573 szept. 20-án I. Miksa királytól nemességmegerősítő czímeres nemes-levelet nyert, melyet Bereg vármegyében 1702-ben hirdettek ki, Szatmár vármegyében pedig 1765-ben igazoltak. - Pál, 1581 jan. 22-én Mezőtelegden két telekre kap donatiót Báthory Kristóf erdélyi fejedelemtől és 1585 ápr. 5-én Báthory Istvántól Isóparlagra új adományt; Krasznay Miklósné szül. Selmeczy Borbála pedig 1729-ben a szatmármegyei ököritói és porcsalmai birtokokra kap nádori adományt. Ezeken kívül már a XVI. században Krasznán is birtokos volt, továbbá Szécs, Varsolcz és Lecsmér krasznamegyei községekben, Kisjenő, Zaránd, Kigyik és Gálospetri biharmegyei községekben, Zemplén vármegyében Pazdicson, S.-A.-Ujhelyben, továbbá Bereg vármegyében Munkácson, Ungban: Baranya, Darna, Horlyó Kisráth, Koromlya, Polyánka községekben, Szatmár vármegyében még Csenger és Eör községekben, Szabolcsban pedig Eszeny, Nyirábrány, Kemecse, Nagyhalász községekben és Tamási pusztán. Tagjai közül Péter (a termetéről "parvus"-nak nevezett) 1495-ben Valkóvár várnagya. - Pál, 1570-1580 a telegdi vár prefectusa, 1588-1591. az erdélyi fejedelmek máramarosi sókincstár noka. - A család Szatmár vármegyében a Rákóczi szabadságharcz lezajlása után jelenik meg - Két testvér telepedett le itt, II. Miklós és Imre, táblabíró, 1746-ban és 1754-ben szatmármegyei főszolgabíró. - Ferencz, 1777-ben Szatmármegye esküdtje. - II. Ferencz, Mária Terézia alatt harczol. - III. Ferencz, 1805-ben Szatmármegye alügyésze, 1809-ben táblabírája, 1830-ban a 595debreczeni volt ker. táblánál kir. kincstári ügyész. Fiai Gábor (szül. 1821, † 1890), 1848-49-ben honvédszázados, ügyvéd, 1872-90. Nyiregyháza polgármestere. - Ádám (szül. 1823, † 1894), 1875-től a vármegye árvaszéki űlnöke s 1884-89-ben h. elnöke. - Péter (szül. 1830.), 1848-49-ben honvédhadnagy, 1872-1902. szabolcsmegyei főszolgabíró. Ádám fiai: V. Ferencz (sz. 1854, mh. 1894.) - Gábor (szül. 1862.), jogtudor, ügyvéd, 1882-ben Szatmármegye tb. aljegyzője, majd tb. tiszti ügyésze, 1895 óta kisújszállási kir. közjegyző. - Zsigmond (szül. 1864.), felsőbányai lelkész. Péter fia: Sándor (szül. 1864.), szilágysomlyói kir. járásbíró.
Czímer: zöld keretű arany pajzs, melynek alsó részét víz foglalja el, ebből derékig természetes színű leopárd emelkedik ki, jobbjában 3 fehérvirágos liliomágat tartva. Zárt koronázott sisak. Sisakdísz: 3 fehérvirágos liliomág, mely köré kígyó tekerődzik. Takarók: feketearany.
Kölcsey (Kölcsei.)
Szintén a Szente-Mágócs nemzetségből származik a Kölcsei Kende családdal együtt. A Kölcsey-családot 1423-ban Kölcsey György alapította, kitől a leszármazás szakadatlanúl lehozható. 1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond új adományt nyernek Kölcsén, Csekében, Csécsén, Nagyszekeresen és Fülesden fekvő birtokrészeikre. A család számos tagja viselt megyei hivatalt; így Gáspár 1654-1656-ban, Imre 1695-1703-ban, Ferencz több ízben 1709, 1710, 1711-1716, sőt 1718-ban is főszolgabíró; István 1754-ben al-, 1790-1796-ban főszolgabíró volt. A család legnevezetesebb embere volt Kölcsey Ferencz, a jeles költő és Szatmár vármegye országgyűlési követe. Csekei sírja fölé a család emelt szép emléket. A jelenleg élő és szereplő családtagok: Sándor, kir. ítélőtáblai bíró, Ferencz szatmári orvos. Zoltán tunyogi földbirtokos, János törvényszéki bíró, - Béla, láp lecsapoló társulati tisztviselő. - Zsigmond bilkei ref. lelkész. - Zsigmond orsz. statist. hivatali tisztviselő. - Dezső pénzügyi fogalmazó.
Kulin. (Bánhegyesi)
KULIN.
Ősrégi család, mely Kulin bosnyák bántól származtatja magát, ki 1168-1204 között szerepel és a régi illir fejedelmekkel állott rokonságban. Fia Mladin, osztroviczai gróf, bátyja István, bosnyák bán (1204-1232), ennek fia Sebislav, II. Endre alatt keresztes vitéz. Nagy Lajos alatt kapták a bánhegyesi és a gyulai pusztát. Nemességüket Ungban 1807-ben, Borsodban 1826-ban igazolták. Szatmár vármegyében már a XVII. században szerepel, a hol Mátészalka, Érendréd, Papos és Jármi községekben volt birtokos és ez utóbbiban ma is az. Birtokos volt még Zemplénben: Hegyi és Izbugya, Szabolcsban: Gelse és Nagyfalu, Ungban pedig Lehócz, Szerednye, Kisszeretva, Mokra, Mogyorós, Kereszt, Ordoma és Cserjész községekben., de Bereg és Somogy vármegyékben is. Egyik ága Boszniában maradt vissza és Kulinovic néven szerepel Mostárban és más községekben. Többi tagjai közül I. Péter Thököly alatt a zempléni nemesi felkelők vicze-kapitánya. II. Péter Munkács várának védője és több ízben Thököly követe. - Imre, II. Rákóczi Ferencz vitéz hadnagya. - II. Imre (1807) Ung vármegye alispánja, kir. tanácsos. - III. Imre 1848-49-ben honvédszázados, később kir. törvényszéki elnök, a tiszántúli ref. egyházkerület gondnoka. - IV. Imre, 1848-49-ben honvédszázados, elesett Erdélyben. - Ignácz 1848-49-ben honvédfőhadnagy. - Ferencz, 1848-49-ben honvédhadnagy, elesett Vizaknánál. - Gábor, ugyanakkor honvédőrmester. - Lajos, Pál, Péter és György ugyanakkor honvédek. - Antal részt vett a Napoleon elleni hadjáratokban. - H. János, a múlt század elején híres ügyvéd. - Miklós ugyanez időtájt Borsod vámegye tiszti főügyésze. - Ferencz 1848-ban, mint szatmári honvédönkéntes Vizaknánál esett el. - IV. Imre, jelenleg törvényszéki bíró. - V. Imre erzsébetvárosi törvényszéki elnök, érendrédi birtokos.- Sándor, kaposvári kir. ügyész. - Másik Sándor, jármi és szalkai birtokos. - Miklós, jármi és mátészalkai birtokos. - Endre, jármi birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, féllábon álló darú, jobbjában anjou-liliomot, csőrében pedig nyílvesszőt tart. - Kísérők ezüst félhold és 3 hatágú aranycsillag. Sisakdísz: könyöklő kar, kardot tart, melyen török fő van átütve. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Lencsés.
Sáros vármegyéből származik, de a XVII. század elején Szatmár vármegyében is elterjedt. Tagjai közül György, gr. Bercsényi Miklós híve. - Miklós, 1800 elején a Károlyi-féle uradalmak bonorum directora. - László, a múlt század elején megyei esküdt. - István, ugyanakkor megyei levéltáros. - Ottó, jelenleg nyug. gazdatiszt. - István, vitkai birtokos. - II. István, pénzügyig. segédtitkár. - Albert, vitkai községi bíró.
Lévay (Kisszecsei).
LÉVAY
Másként Vaska. III. Ferdinánd 1631 deczember 16-án a kisszecsei Lévay, másként Vaska Andrásnak új nemes-levelet adományozott, melyet 1632-ben Zemplén vármegyében hírdettek ki. A család később Gömör, Komárom, Csongrád, és az újabb korban Szatmár vármegyében ágazott el. Jelenleg élő és szereplő családtagok e vármegyében: Lázár, volt mikolai birtokos. Ennek fiai György, vállalkozó és bérlő Szatmártt. - Mátyás, mikolai földbirtokos. - Lázár, csanádapáczai földbirtokos. - Béla, m. kir. pénzügyi számellenőr Nagykárolyban és Péter drámai színész.
Czímer: Kékben, zöld alapon ágaskodó kétfarkú arany-oroszlán, jobbjában egyenes kardot markol. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Luby. (Benedekfalvi)
LUBY.
Liptóvármegyei régi törzsökös család, mely közös a Benedekfalvi Detrich, Kiszely, a Horai Horánszky és Liptószentandrási Andreanszky családokkal. Közös ősük Hauk Palku 1230 körül. A Luby nevet először Mihály vette fel 1500-ban. A család Liptó, Heves, Pest, Borsod és Szatmár vármegyében él, hol I. Károly 1796-ban Szatmár vármegye első alispánja, majd országgyűlési követe, Ung vármegye administrátora. Fia Imre, kir. tanácsos s a királyi ügyek igazgatója, fia II. Károly, Szatmár vármegye főszolgabírája., ennek fia Zsigmond, a vármegye főszolgabírája és aranytollal kitüntetett nagytudományú főjegyzője, továbbá Károly volt vármegyei levéltárnok, és ismert nevű genealógus. A jelenleg élő és szereplő családtagok közül: Zsigmondnak fia I. Géza, országgyűlési képviselő, a szatmári ref. egyház főgondnoka. Ennek fia: II. Géza, megyei árvaszéki ülnök. Károlynak fia Béla, a csengeri kerület országgyűlési képviselője és földbirtokos. Ennek fia László, vármegyei aljegyző, továbbá I. Gyula, magyar államvasúti felügyelő. II. Gyula, földbirtokos. - Lajos, földbirtokos. - Zsigmond földbirtokos. A család jelenleg Fülpösdarócz Kis- és Nagygécz, Tunyog stb. községekben birtokos.
Czímere: kékben zöld alapon, arany fészkében ülő s három fiókáját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Madarassy. (Mezőmadarasi).
MADARASSY.
Másként Magyar. Régi nemes család, mely már a XVI. században szerepel. Nemességét 1620-ban kapta. Erdélyből, Mezőmadaras községből származik, de idővel Borsod, Gömör, Pest, Komárom és Szatmár vármegyékben is elterjedt. Gömörben 1777-ben, Szatmár 596vármegyében 1735-ben igazolták és hirdették ki nemességét. E vármegyében Gacsály, Rozsály, Sályi, Pátyod, Tatárfalva, Udvari, Veresmart, Borhíd és Szamosdob községekben volt birtokos, Tagjai közül Pál, 1815 táján főszolgabíró. - Kálmán, 1848-49-ben honvédhuszár. - István, 1848 előtt ügyvéd, a szabadságharczban honvédfőhadnagy. - Károly és András, 1848-49-ben nemzetőrök. - Dániel, 1848 előtt szolgabíró. - László, († 1860. körül) szolgabíró. - István, a múlt század hatvanas éveiben szolgabíró. - Zoltán, előbb megyei számvevő, jelenleg Udvari községben birtokos. - Dezső, jelenleg pátyodi birtokos. - Géza, jogtudor; Árpád, a gazd. akadémia növendéke és Béla, István, a nagykárolyi járás főszolgabírája - Gyula, a tisza balparti és Szamos-jobbparti érdekeltség titkára.
Czímer: kékben, fészkében ülő és kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: kétfarku aranyoroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Takarók: vörösezüst, kékarany.
Mándy. (Mandi).
MÁNDY.
Törzsökös szatmár-megyei család, mely Mánd, Szárazberek, Mikola, Balotafalva, Remetemező, Ráksa és Váralja községekben birtokos. Pál és fiai István, János és Tamás 1635-ben kapnak czímeres nemes-levelet, melyet Szatmár vármegyében 1636-ban hirdettek ki. A család azonban már előbb is szerepelt. Tagjai közül Péter († 1880. körül), Szatmár vármegye másodalispánja. Fiai: Dénes 1848-49-ben tűzérhadnagy. - Ignácz, 1848-49-ben huszárezredes, majd m. kir. testőr. - Elek († 1905.), járásbíró - Bertalan (megh. 1904), főszolgabíró. - Árpád, ny. huszárfőhadnagy. - Bertalan főszolgabíró, majd orsz. képviselő. - Fiai: Bertalan, száraz bereki birtokos. - Zoltán, 1878-80-ig kir. biztosi titkár Krassó-Szörény vármegyében, most szinérváraljai birtokos - és Árpád.
Czímer: feketével és vörössel vágva. A felső fekete mezőben, a vágási vonalon haladó szárnyas arany-griff. Az alsó vörös mezőben két ezüst szarufa. Sisakdísz: két aranyszarufával megrakott fekete, és két ezüstszarufával megrakott vörös sasszárny között kinövő szárnyas arany-griff. Takarók: feketearany, vörösezüst.
Mándy. (Kántorjánosi).
Mándy Ignácz és neje Pollatsek Terézia, valamint gyermekei: Sámuel, Géza, Fáni és Etel I. Ferencz József királytól 1896. évi november hó 10-én, a közügyek és közjótékonyság terén szerzett érdemekért magyar nemességet kaptak Kántorjánosi előnévvel. A család élő és szereplő tagjai: Ignácz, nagybirtokos, fiai Sámuel, baranyaszentlőrinczi nagybirtokos, és Géza vállaji nagybirtokos. - Sándor, baranyaszentlőrinczi nagybirtokos. A család Szatmár vármegyében Kántorjánosi és Szamosszeg községben s Szabolcs vármegyében Kállósemjén és Kékcse községben és Baranya vármegyében, Baranyaszentlőrinczen birtokos.
Czímer: Négyelt pajzs, szívpajzszsal. Az első, ezüst mezejében, egymás mellett két hatágú vörös csillag, fent és alant egy-egy négy szírmú, zöld leveles vörös rózsa látható, második, vörös mezőben alúl zöld alapon jobbra forduló, és egy lábon álló ezüstszínű kakas, felemelt jobb lábában három búzakalászt tart. A harmadik kék mezőben zöld dombon álló s kiterjesztett szárnyú, természetes színű karvaly, jobb lábában vörös szívet tart. A negyedik arany-mezőben hármas zöld halom középsőjéből, zöld lombozatu szomorú fűzfa emelkedik ki. A szívpajzsban két ezüstcsíkkal vágott kék mező. Sisakdísz: jobbra forduló, könyöklő pánczélos kar, szablyát tart. Takarók: jobbról vörösezüst, balról kékarany.
Márton. (Zsarolyáni).
MÁRTON.
Szatmár vármegye törzsökös családja, mely már a XIV. században Zsarolyán ura volt. 1582-ben Mánd birtokra kapnak kir. adományt György és Albert testvérek, kiknek utódai a Mándy előnevet vették fel. Péter 1590-ben Zsarolyánra új adományt kap. A Zsarolyánban donatárius Márton utódai Hajduszoboszlóra származtak és a Szoboszlai előnevet használták. Egy téves anyakönyvelés következtében e néven szerepeltek is, de Mihály és János fiai egy nemesi per folyamán a tévedést kimutatták és ettől kezdve ismét a Márton nevet használták. A család Pest és Bihar vármegyében is igazolta nemességét. Zsarolyánon és Mándon kívül még Bere, Majtis, Kisszekeres, Tibatelek és az elpusztított Kincse községekben volt birtokos. Tagjai közűl a hajdumegyei ágból: József, ( † 1858), debreczeni lelkész. - Fiai: Károly (szül. 1815.) mérnök. - I. Lajos, (szül. 1817.) debreczeni ügyvéd; 1848-ban ő szervezte és tanította be a honvéd-zenekart. - II. Lajos, 1847-ben Budapesten ügyvéd. - Imre és Kálmán, debreczeni ügyvédek. - Sándor, ( † 1861.), nagykárolyi kir. erdőmester. - Ferencz, ismert nevű író. Irói neve: Abonyi Lajos. - Ennek fia Lajos a Nemz. Muzeumban s. őr. - A szoboszlai ágból: István hajdukapitány volt. - Simon 1517-ben szendrői kapitány. - Péter, 1613-ban szolgabíró. - II. Tamás, 1663-ban szolgabíró.
Czímer: kékben, zöld alapon álló, pánczélos, nyíltsisakos vitéz, jobbjában buzogányt tart, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: zerge, ugrásra emelkedően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Maróthy. (Marótegyházi).
MARÓTHY
Már 1340-ben szereplő nemes család, melynek egyházasmaróti osztályos iratait Lajos király transumáltatta. A család Nyitra vármegyéből származik, de már 1655 körül Szatmár vármegyébe is átterjedt, a mikor M. Ferencz, Rozsályi Kún Istvánnak, a rozsályi vár urának örökbe fogadott leányát vette nőül. Ezen kívűl a család még Gacsályon, Nagyhodoson, Császlón, Vámosorosziban, Nagypaládon és Zajtán, Nyitramegyében: Maróthon, Kis- és Nagybábon és Felsőzsemberen, - Mármarosban: Sziget, Taraczköz, Dombó, Brusztúra, - Beregben: Bene, - Zemplénben: Zsujta községekben volt birtokos. Tagjai közül a fent nevezett Ferencz ( † 1724) fia Mihály, ki leányágon örökölte a rozsályi várat tartozékaival együtt, Szatmár vármegye szolgabírája volt és két ízben alispánjelölt († 1720). - Sándor, Rákóczy Ferencz kedvelt híve, Máramaros vármegye alispánja, 1749-ben országgyűlési követ. - Antal, 1848-49-ben statariális bíró. Fogságba került és 3 évet töltött Josefstadtban. - János, 1848-49-ben Bem tábornok alatt a Vilmos-huszároknál harczolt és vitézi érdemrendet nyert. A forradalom befejeztekor őrnagy volt és sokáig üldözték. A forradalom után 1861-től 6 éven át orsz. képviselő és 1883-ban a honvédmenház parancsnoka lett. - II. Sándor, jelenleg gacsályi birtokos.
Czímer; kékben, zöld alapból emelkedő és öt zöldleveles rózsa-ággal viruló fatörzs, mely köré fejjel lefelé fordított kígyó tekerődzik. Sisakdísz: nyilt fekete sasszárny között zöldleveles rózsa-ág, 3 vörös rózsával. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Mikó. ((Bölöni)
Háromszék vármegyéből származik és 1848 előtt Alsófehér vármegyében volt birtokos. Tagjai közül Sámuel († 1872) pénzügymin. oszt. tanácsos, bányaigazgató. - Lőrincz, az erdélyi unió idejében kolozsvári ügyvéd, majd orsz. képviselő. - Béla, jelenleg bányafőmérnök. - Dezső, Abrudbánya város tanácsnoka. - Miklós, ny. kuriai bíró. - Imre († 1906) ny. kir. táblai bíró.
597Mikolay (Mikolai) Szatmár vármegyének egyik legrégibb nemes családja. A Mikolay család törzse az a Merc Comes, ki Szatmár-vármegye Mikola helységét nyerte II. Endrétől 1216-ban. Tagjai közül András 1658-1660 között alispán. - György 1702-1710 között szolgabíró. A család jelenleg Mikola, Sima, Szárazberek és Csenger községekben birtokos. A család élő tagja: Aladár, csengeri birtokos.
Miskolczy. (Miskolczi.)
MISKOLCZY
Borsod vármegyéből származik, de a XVII. század közepén Szatmár vármegyébe is átterjedt, a hol Nagysikárlón, Felsőbányán és Géresen volt birtokos. Ez az ága Géresi előnevet is használta. A család a Miskócz nemzetségből származtatja magát. Tagjai közül Mihály, II. Ferdinándtól kapott czímeres nemeslevelet, melyet 1662-ben Sajókeresztúron hirdettek ki. 1758-ban és 1843-ban Borsodban és ez utóbbi évben Barsban is igazolták nemességüket. Tagjai közül Gáspár, 1698-ban nagybányai ref. lelkész, híres botanikus. - József 1791-ben selmeczbányai akadémikus, később jegyző Erdélyben. - Mihály, 1826-ban selmeczi akadémikus, ki Felsőbányán bányatársulatot alapított. - II. József, 1848/49-ben honvéd. - Márton, 1848/49-ben nemzetőrtiszt, majd Felsőbánya főjegyzője, később tiszti ügyész. - József, 1848/49-ben Vizaknánál esett el. - Márton fia Sándor, jelenleg nagybányai ny. városi főügyész és bányatulajdonos.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tart. Sisakdísz: repülésre kész természetes sas. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Molnár. (Csallóközi és Killyéni).
MOLNÁR.
Heves vármegyéből származik és csak az újabb korban telepedett le. Nagykárolyban. 1848 előtt Érmindszenten is birtokos volt. Molnár Miklós de Killyén Báthory Gábor fejedelemtől 1611. évben nyerte többekkel együtt a nemességet. Tagjai közül Mihály ( † 1904), 1848/49-ben honvédtiszt. - Lajos, († 1904) szadai birtokos. - Miklós, jelenleg zólyomi pénzügyi tisztviselő. - Béla, vasúti tisztviselő. - Imre, a 70-es években csendbiztos.
Czímer: vörösben, zöld alapon, két szemközt álló párducz. Az első szablyát, a második lobogót tart. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Muhy.
Borsod vármegyéből származik, de egyik ága a múlt század közepe táján Szatmár vármegyébe került. Tagjai közül Elek ny. ref. lelkész, jelenleg beregmegyei birtokos. - Zsigmond, szatmári orvos. - Miklós, tisztviselő. - Sándor, debreczeni gazdálkodó. - Zsigmond, orvostudor, nagykárolyi kórházi főorvos.
Nagy. (Lázári).
NAGY (Lázári)
Erdélyből, Mező Kölpényből vette eredetét, az ott jelenben is fennálló Baczkó-Madarassy nemes Nagy családból, melynek egyik tagja Pál, 1620 körül, a Rákóczy hadseregének egyik kapitányaként a szatmári várban volt állomáson és a szomszédos Lázári községben, házasság útján lett birtokos. Maradékai ez idő óta szakadatlanúl birtokosok Lázári és Darócz községekben. 1644-ben Pál nemessége megújíttatott, a maga mint a Zsigmond fia részére is, a mit 1644-ben Szatmár vármegyében hirdettek ki. Ez a Szatmármegyében Páltól 1620 óta leszármazott család a megyei és az egyházi életben tevékeny részt vett. Katonai pályán működött és 1769. évben elhalt: Pál. - Gábor 1740, Ödön 1890-ben szolgált, mint katona. - Egyházi szolgálatot teljesítettek Zsigmond, Gábor, Pál és Ignácz. A megyei életben Károly 1830 körül sok évig volt a vármegye tiszti ügyésze, - Elek főszolgabírája, Ignácz 1847/8-ban követje, később 1848. évben képviselője és főispán. - Bertalan, szinérváraljai kir. közjegyző. - László al- és főispán, Béla volt főszolgabíró, a Széchenyi-társulat igazgatója, a szatmárvármegyei szabadelvű párt, a szatmári gazdasági és piarbank és az Éger és Sár-lecsapoló társulat elnöke.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon könyöklő vörösmezű kar, dárdát tart. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyöklő, vörös mezű kar. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Nagy. (Debreczeni.)
NAGY. (Debreczeni)
Hajdú vármegyéből származik, honnan idővel Bereg vármegyébe is átszármazott, hol Barabás, Mezőkaszony és Hete községekben volt birtokos. János és felesége, Hetey Katalin és fiai, előbb is nemesek és Ferencz és János 1625-ben kaptak czímeres nemeslevelet II. Ferdinándtól, melyet 1626-ban Bereg vármegyében hirdettek ki. Beregben 1731-ben, 1815-ben és 1823-ban igazolták nemességüket. Tagjai közül a legtöbben földbirtokosok voltak. Tamás, jelenleg pénzügyigazgató helyettes Nagykárolyban. - Barnabás, jogtudor, szatmári ügyvéd.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon fekvő koronán két, jobbról aranynyal és feketével, balról ezüsttel és vörössel haránt vágott nyílt sasszárny. Sisakdísz: kardot tartó arany-griff, növekvően. Takarók: vörösezüst, feketearany.
Nagy. (Ajtai).
Nagybányán, a ref. egyházi levéltár feljegyzései szerint, már a XVII. század közepe táján szerepelnek. Közülök József, abrudbányai hivatalnok s onnan az 1791-1794-iki országgyűléseken követ, kit 1791-ben az ország rendei bányai hivatalra ajánlottak, 1780-95 között egyházi gondnok. - György, 1775-ben egy német nyelvtani munkát írt. - Gábor, jelenleg nagybányai ügyvéd. - Gyula, szilágycsehi orvos. Ákos, a múlt század vége felé krasznai főszolgabíró.
Nagy. (Borzovai).
NAGY. (Borzovai)
Régi, szatmármegyei nemes család, mely már 1592-ben virágzott. 1777-ben ugyanis, egy az 1592-ben kelt adománylevéllel igazolta nemességét. E júl. 3-án kelt oklevél szerint Borzovát az 1592-ben élt István elődei már régtől fogva birtokolják mint donatiót; Gáspár 1590-ben Samely pusztára nádori új adományt nyert. Tagjai közül többen vettek részt a szabadságharczban. Gábor, a Bocskay-huszároknál főhadnagy volt. Atyjának, Gábornak az érdemeit Mészáros Lázár hadügyminiszter, az akkori hivatalos közlönyben E. 2206/849. szám alatt ismerte el. - Sámuel, (Milotáról) a szabadságharcz alatt kapott sebeiben halt el 1850-ben.
Czímer: vörössel és kékkel hasított pajzs, háromszögű arany pajzsfővel, melyben jobbra fordúlt, repülő kék sas, csőrében zöld babérkoszorút tart. A jobb vörös mezőben, zöld alapon nyugvó koronán könyöklő, balra fordúlt pánczélos kar, görbe kardot és liliom-ágat tart, melyet a paizs jobb sarkában ötágú aranycsillag kísér. A bal kék mezőben, zöld dombon ágaskodó, jobbra fordúlt oroszlán, jobbjában pallost tart, melyen török fő van átütve. Sisakdísz: csőrében babérágat tartó, kiterjesztett szárnyú, koronás sas. Takarók: kékarany, vörösezüst. Ezt a czímert, a család Borzovai előnevének és régi nemességének épségben tartásával, ő felsége 1904-ben megerősítette.
Nagy. (Szödényi).
Szabolcsmegyei eredetű nemes család és innen költözött át Szatmár-vármegyébe, hol nemességét kihirdették. A nemeslevél 1683-ban kelt. Nemességszerzők: András, Sámuel és Márton. 1813-ban Szatmár vármegye nemesi bizonyságlevelet ad ki Józsefnek, mely megczáfolja, hogy a Szödényi Nagy család egy lenne a "Szőnyi"-családdal. A család szatmármegyei fészke Vetés de birtokos volt ott több községben is. Szereplő tagok a családból: László, insurgens-hadnagy 1805-ben, 598- József, honvédkapitány és Márton, kir. tanácsos, az eszéki kereskedelmi, és iparkamara elnöke. Ennek gyermekei: Béla, bankhivatalnok, Aranka, zongoraművésznő, Zoltán és Géza bankhivatalnokok.
Nagy, másként Smerchányi.
Zemplén vármegyéből származik. Nagy, másként Smerchányi Márton és Porubszky Pál együttesen 1655-ben kaptak czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól, melyet egy évvel később Zemplén vármegyében hirdették ki. Szabolcsban 1725-ben és 1767-ben, Szatmár vármegyében pedig 1770-ben igazolták nemességüket. A család élő tagjai közül Sándor, ny. m. aljegyző, tb. főjegyző. - Károly, kir. erdőmester. - Bálint, vármegyei útbiztos. - Kálmán, kir. adótiszt. - József, kir. határszéli rendőrségi fogalmazó.
Nagy.
Törzsökös szatmármegyei család, melyből Péter és fiai Miklós és István 1677-ben; I. Lipóttól czímeres nemeslevelet nyernek, melyet Szatmár vármegyében 1678-ban hirdettek ki. Tagjai közül Antal, jelenleg nagykárolyi magánzó. Fiai Elek, közkórházi gondnok és Antal, iparos.
Németh. (Hidasnémeti).
NÉMETH.
Fehér vármegyéből származik, de idővel Felsőmagyarországon is elterjedt. Első ismert őse János, kinek IV. Béla fia, Béla herczeg, Sárbogárdon birtokot adományozott. Később a család nótáztatott. II. Ferdinánd idejében ismét feltünt, a mikor László neje, Szabó Anna, és fia Zsigmond 1622-ben czímeres nemeslevelet kaptak a Hidasnémeti előnévvel, melyet Szatmár vármegyében ugyanez évben hirdettek ki. Itt Győrtelek és Tyukod községekben volt birtokos és részben még ma is az. Tagjai közűl a czímerszerző, mint kapitány vitézkedett (megh. 1640-ben). Felesége Semsey leány volt. Utódai István, Lajos és Pál Hidasnémetiben telepedtek le. Közűlök Lajos tartotta meg legtovább a családi birtokot és a ref. egyháznak nagy jóltevője volt. (Megh. 1671-ben.) - Fia László, kisnaményi ref. lelkész lett. István, (szül. 1791-ben Győrteleken) kiváló gazda (megh. 1853); fiai Lajos és József, ez utóbbi mint szatmári törvényszéki bíró halt meg, - Lajos, jogtudor és földbirtokos. Fiai: Jenő, Béla és Elemér. Ez utóbbi kiváló gazda, nagybirtokos és bérlő, tart. huszárhadnagy. - Béla, megyei aljegyző, honvédhuszár tiszthelyettes. - Jenő, ököritói birtokos.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon ágaskodó kétfarkú aranyoroszlán, jobbjában szablyát tart. Sisakdísz: a pajzsalak, növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Pagotsás (aliter Pogácsás de Hidegkút).
Erdélyből származik. Nemességét Alsó-Fehér vármegyében és a Kővárvidéken hirdették ki. A múlt században telepedett egyik ága Szatmár vármegyébe, a hol Puszta-Hidegkúton volt birtokos. Tagjai közül György († 1857), Kővárvidék legtekintélyesebb nemesei közé tartozott. Ennek leánya Drágos Teofil dr., nagybányai ügyvéd anyja.
Papp. (Turczi).
PAP. (Turczi)
Ugocsa vármegye, Turcz községből származik és 1700 körül származott át Szatmár vármegyébe is, a hol Udvari, Borhid és Apa községekben volt birtokos. István és neje Turonk Katalin, továbbá fia Jakab és ennek neje Tamás Mária, 1689-ben kaptak czímeres nemeslevelet Lipót királytól, mely Ugocsa vármegyében hirdettetett ki. Tagjai közül a czímerszerző, turczi gör. kath. esperes. - György, 1848-49-ben nemzetőr, később főszolgabíró, majd törvényszéki bíró. - Ferencz, 1848-49-ben huszárkapitány. - Gyula és fia Árpád, jelenleg udvari birtokosok.
Czímer: Kékben, zöld alapon álló és passió-kereszttel megrakott aranykehely. Sisakdísz: fészkében ülő és kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán. Takarók: kék-ezüst, kék-arany.
Pap. (Fejéregyházi és Kápolnokmonostori)
PAP. (Fejéregyházi)
Szolnokdoboka vármegye, Kápolnokmonostor községéből származik, mely községre, már mint fejéregyházi donatárius nemesek, 1623-ban nova donatiót kaptak. Ezenkívül még Nyárfás (Ploppis), Szurdukkápolnok és Révkápolnok községekben volt birtokos. Szatmár vármegyében csak az újabb korban telepedett le. - György, István, János és Lukács testvérek, mint régi nemesek, 1623-ban kaptak czímeres levelet Bethlen Gábor fejedelemtől. Tagjai közül György és Lukács, kik nova donatiót kaptak, Vád, Laczkonya, Kovács kápolna, Kápolnokmonostori és és Ploppis vajdái. György már 1501-ben, Demeter és fia György, 1505-ben említtetnek, mint kápolnok-monostori nemesi birtokosok. - István, 1616-ban Bethlen Gábortól három nemesi telekre kap adományt. - László (megh. 1852.), 1848 előtt a Kővárvidék főpénztárosa. - Zsigmond 1861-65-ig, a Kővárvidék főispánja. - Terentius, Mária Terézia alatt gárdista. - László (megh. 1901.), rimaszombati pénzügyigazgató. - Sándor, 1875-81 között orsz. képviselő, jelenleg ny. kir. táblai bíró.
Czímer: kékben, zöld alapon nyugvó, leveles koronából növő természetes szarvas, előlábai között egyenes kardot tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Pap. (Kézdivásárhelyi).
PAP. (Kézdivásárhelyi)
Erdélyből, Háromszékből származik, de idővel Szilágy és a legújabb korban Szatmár vármegyébe is átterjedt. Alsóvárczára és Illyésfalvára adományt nyert és ez utóbbi helyen most is birtokos. - István és testvérei János, András és Sámuel, már mint régi nemesek, 1682-ben Apaffy Mihály fejedelemtől czímereslevelet nyernek. Tagjai közül Mihály, (szül. 1784) Vilmos, Károly és Lajos fiaival, negyedmagával részt vett az 1848-49-iki szabadságharczban. - Péter, (1735 körül) Szilágy vármegye alispánja. - András, Simonyi óbester ezredében huszár főhadnagy volt. - II. Lajos, (1861) Háromszék tb. főjegyzője. - Gergely, (megh. 1901) püspöki helyettes. - Mihály, jelenleg ny. honvédszázados. - Sándor, ny. kir. táblai bíró. - Zsigmond, orvostudor, zsibói körorvos. - Sándor, szilágycsehi ügyvéd. - Imre, zsibói ügyvéd. - Viktor, jelenleg nagybányai ügyvéd.
Czímer: kékben, zöld alapon, féllábon ágaskodó daru, felemelt jobbjában kavicsot tart. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Papp.
Erdélyi család, mely előbb Bihar vármegyébe, majd a múlt század derekán Szatmár megyébe is átszármazott. Tagjai közül József (megh. 1890-ben) Szatmár vármegye főmérnöke, majd Nagykároly város tanácsnoka. Fia Béla, előbb nagykárolyi ügyvéd, az ottani függetlenségi párt elnöke, majd orsz. képviselő, később szatmári kir. ügyész, jelenleg ismét a nagykárolyi választó kerületet képviseli az országgyűlésen.
Papolczy, másként Papolczi Csorja.
PAPOLCZY aliter CSORJA PAPOLCZY
Ősrégi székely nemes család, Háromszék vármegyéből, Papolcz községből. Cs. Balázs, Tamás, Márton és Péter testvéreket Apaffy Mihály fejedelem nemességükben megerősíti. A család egyik ága a XVIII. század elején Magyarországba is átszármazván, nemesi levelüket már mint Csorja Papolczayak, a Szatmár vármegye 1782. évi januárius hó 21-én megtartott közgyűlésén produkálták és kihirdették. A család egyes tagjai már az 1740-1780-as 603években Szatmár városának fürmenderei és főbírái voltak. A székelyudvarhelyi levéltárak szerint a Bethlen Gábor-féle 1614-iki összeírásban már mint székely primipilusok fordúlnak elő. A család női ágon Zaniszlófy Báthory Istvánnal is családi összeköttetésben volt, mint azt annak a zálogváltó pernek az iratai igazolják, melyet az 1850-52-ben kiadott császári nyílt parancs alapján, Uray Bálint, a debreczeni volt kerületi tábla akkori elnöke, Hajdúböszörmény és Debreczen városok közönsége ellen, a Báthory Istvántól leányágon leszármazó örököstársaival közösen, a korábbi századokban elzálogosított nagyzeleméri puszta kiváltása iránt indított. Tagjai közül Pál, a XVIII. század közepe táján Szatmár város bírája. József, ugyanez időtájt ugyanott városi fürmender. - Antal, 1810-től Szinérváralján a nemesek főhadnagya. (Megh. 1865-ben.) - II. Antal, 1848-49-ben főhadnagy, szinérváraljai birtokos és ügyvéd. (Megh. 1881-ben.) - Béla, ugyanott birtokos és ügyvéd, fiai II. Béla, jogtúdor, kir. táblai biró, a szatmári kir. törvényszékhez beosztva. - László, színérváraljai földbirtokos II. Antal, kir. pénzügyminiszteri számtanácsos Budapesten. - Gyula jogtudor, zalamegyei birtokos; fiai: Gyula, Loránd, Albin, Andor.
Czímer: négyelt pajzs, 1 és 4 ezüstben, ezüst félholddal megrakott vörös pólya. 2 és 3 aranyban egyenesen álló vörös pajzs. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között, egy nyíllal megrakott vörös pajzs. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Pászthory. (Felső-pászthori).
PÁSZTHORY.
sopron-vármegyei eredetű, régi család, melynek egyik ága Szabolcs vármegyébe szakadt. Szatmár vármegyébe az újabb korban származott ide Pászthory Árkád szt. Bazil-rendű szerzetes Bikszádra és Túrvékonyára, a hol is általános jótékonyságairól ismeretes.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó kétfarkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, bal lábában pedig anjou-liliomot tart. Sisakdísz: a pajzsalak, növekvően. Takarók: kékezüst.
Péchy. (Pécsújfalusi).
PÉCHY.
Erdélyből származó család, melynek első kimutatható őse Gáspár, I. Ferdinánd udvarnoka és gyulai kapitány, több kir. adománylevélben "kolozsvári"-nak neveztetik. A család Bereg, Sáros, Abaúj, Szabolcs, Zemplén és Szatmár vármegyékbe ágazott szét. Tagjai közűl a szatmári ágból Ignácz, 1848-ban Szatmár vármegye táblabírája. - Jenő, volt orsz. képviselő. - Kálmán, kat. felm. felügyelő Debreczenben. Ennek fiai: Tíbor, kat. mérnök, Péter, nagysomkúti főszolgabíró, - István, Szatmár vármegye főjegyzője, - I. László, volt m. kir. belügyminiszteri oszt. tanácsos, - ennek fia II. László, főszolgabíró Mátészalkán, - III. László, az ecsedi láp-szabályozásnál igazgató-főmérnök és kir. műszaki tanácsos. A család Porcsalma, Nagykároly, Nagydobos és Kaplony községekben birtokos.
Czímer: Dőlt pajzs. Vörös pólyával vágott kék pajzs alján szikla, melyen a kiterjesztett szárnyú holló áll. Sisakdísz: (csőrössisak) pajzsbeli holló. Foszlány: mindkétfelől vöröskék.
Peley. (Érmindszenti).
Szilágy vármegyéből származik, honnan a múlt század negyvenes éveiben Szatmár vármegyére is átterjedt, a hol Balotafalva, Pálfalva és Kolczér községekben volt birtokos. Tagjai közül József, 1848-ban szatmármegyei főszolgabíró. - Móricz, 1848 után zsibói főszolgabíró. - Ennek atyja Szilágy vármegye alispánja volt.
Péterffy. (Atyai és Ikácsi).
PÉTERFFY.
A Maczedoniai családból vált ki a XIV. században. Legelső, ki Péterffy név alatt szerepel: Maczedoniai Péterffy Miklós, a ki 1416-ban Ikách boszniai bég seregét megtámadta, magát Ikách béget saját kezeivel megölte, a török hadat pedig a határon átűzte; a következő évben szintén fényes győzelmet arat a Dunántúl a török fölött. (Hatvani (Horváth) Mihály Magyarország Története, 2. kötet, 273. lap, Pest, 1860). E jeles tettét felvette családi czímerébe is, előnevét is ez időtől írja a család "Ikáchi"-nak. Péterffy Miklósnak gyermekei közül egy a kihalt Szentléleki Péterffy családot alapítja. Az Ikáchi családból származott István, kinek hasonnevű fiát labancz volta miatt éjnek idején Tokay Ferencz emberei megtámadták tolcsva-liszkai kúriáján és mindenét felprédálták, a mikor a nemeslevél is elpusztúlt. Nemessége bizonyítására Zemplén vármegye 1725-ben nemesi bizonyságlevelet adott ki, melyet Szatmár vármegyében is kihirdettek. II. Istvánnak unokái a család négy ágának alapítói lettek. I. Somoskeői báró Péterffy. II. István hasonnevű fiának János Ferencz nevű fia 1712-ben bárói rangot nyer. (János Ferencz udvari kanczellári titkár, udvari tanácsos volt.) - János Ferencz gyermekei: Károly báró, jezsuita tudós, József, kamarai tanácsos és János, táblai ülnök; P. János Ferencz öcscse pedig Ferencz, cz. róm. kath. püspök volt. II. A szatmár-vármegyei vagy Atyai és Ikáchi ág. P. II. István, fiának Sámuelnek, Miklós nevű fiának, (ki is Ugocsa megye főjegyzője volt) utóda Albert, a 19. gyalogezred hadnagya, ennek utódai alkotják a szatmármegyei ágat: ezek közül nevezetesebbek: Lajos, miniszteri tanácsos, országos iparoktatási főigazgató, Imre és Gusztáv, szatmármegyei nagybirtokosok. III. A Jágócsi Péterffyek P. Sámuel László nevű fiától származnak. László fiának, András alezredesnek utódai: József és János honvédkapitányok, Gyula, honvédalezredes, Antal hadnagy és fiai Károly, hajóskapitány és István főhadnagy. József fia: Zoltán, pozsonyi ipari főfelügyelő. IV. Zemplénmegyei ág. Ezt Sámuel fia Károly, cs. kir. tábornok alapítja; utódai: Ferencz szolgabíró, Károly, Zemplén megye követe, kerületi táblai ülnök. - Sámuelnek volt még egy fia Antal, a 19. gy.-ezr. kapitánya, de ennek László - ezredes - fia magtalanúl halt el. Imre, kakszentmártoni birtokos, - Lajos, miniszteri tanácsos, Béla, törvényszéki bíró. - Gusztáv földbirtokos Sárközújlakon.
Czímer: kékben, zöld alapon, balról fekete lovon ülő, jobbra fordúlt vörösruhás magyar vitéz kivont karddal, a vele szemben fehér lovon ülő kék ruhás, levágott fejű vitézzel viaskodni látszik. Sisakdísz: kék keresztezett könyöklő, vörös mezű kar, karddal, melynek mindegyikén török fő van átütve. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Perényi. (Bárói).
PERÉNYI.
Abaújmegyei eredetű ősrégi család, melynek eredetét a Zemplén vármegyét tárgyaló kötetben bővebben ismertettük. Idővel Szatmár vármegyében is elterjedt, a hol Nagydoboson, Parasznya, Szamosszeg, Vitka és Ilk községekben birtokos. A családnak e vármegyében élő tagjai Miklós és Péter, Nagydoboson laknak.
Pintér.
Dunántúli család, mely Veszprém és Zala vármegyékben volt birtokos. 1703-ban I. Lipót királytól Szentkirály-Szabadjára kapott adományt. 1718-ban Sopron vármegyében is szerepel és nemesi bizonyítványt kap. 1752-ben pedig Veszprém vármegyétől. Tagjai közűl György és Ferencz 1848-ban nemzetőrök. - Kálmán, pénzügyőri szemlész. - Mihály, nagykárolyi pénzügyőri főbiztos.
Plachy. (Nemesvarbóki).
PLACHY.
Hont vármegyéből származik, honnan idővel Nógrád, Zólyom, Pest, Pozsony, Heves és más vármegyékbe is átterjedt. Mátyás, János, Péter és Jakab 1699-ben 604kapnak I. Lipóttól czímeres nemeslevelet, melyet 1700-ban Selmeczbányán hirdettek ki. Tagjai közül Lajos, a múlt század hatvanas éveiben Selmeczbánya sz. kir. város főispánja. - Tamás, (megh. 1890) orsz. képviselő, a Szent István rend kiskeresztese. - Bertalan, kir. tanácsos, jelenleg pozsonymegyei kir. tanfelügyelő. - Gyula, kir. tanácsos, jelenleg nagykárolyi pénzügyigazgató.
Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén álló fehér galamb, csőrében zöld olajágat tart. Sisakdísz: a pajzsbeli galamb. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Rába (Felső-eőri).
RÁBA
Dunántúli, leginkább a Drávaközben ismert régi nemes család, melynek egyik ága Szatmár, Vas és Veszprém vármegyékbe ágazott el. Vas vármegyében Felsőőr községet 1582-ben királyi adományúl kapják. Egyik tagja István, Győr város tanácsnoka és orszgy. követe volt. A családból a XVIII. század végén származott Szatmár vármegyébe László, a gróf Károlyi uradalmak ügyészeként, ennek fia István, ügyvéd, a gróf Károlyi uradalom ügyésze, ennek fia II. László, nyug. árvaszéki ülnök, gebei birtokos.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon ágaskodó aranygriff, jobbjában szablyát tart. Sisakdísz: fészkében ülő és kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán. Takarók: vörösezüst, kékarany.
Rácz. (Karánsebesi).
RÁCZ. (Karánsebesi)
Temes vármegyéből származik, Lippa községből, honnan idővel Krassó- Szörény, Naszód és Szatmár vármegye Kővárvidékén is elterjedt. Rácz, másként Mihalyesku Gergely, 1667-ben Apaffy Mihály fejedelemtől czímeres nemeslevelet nyert. Legutóbb 1834-ben igazolta nemességét Temes vármegyében. Tagjai közül Péter, előbb Kapnikbánya főorvosa, majd 1780 táján budapesti orvostanár. - Mihály, 1800 elején szentszéki ülnök, főesperes. - György, (megh. 1894-ben) kővárvidéki gör. kath. esperes, szentszéki ülnök, érseki titkár. - Demeter, 1840 körül balázsfalvi kanonok. - Jenő, (megh. 1907-ben) miskolczi gyógyszerész.
Czímer: kékben, zöld alapon álló, vörös ruhás, sárga csizmás magyar vitéz, jobbjában egyenes kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Rátz (Tagyosi)
RÁTZ. (Tagyosi)
a Dunántúlról származik, hol Győr és Komárom vármegyékben volt birtokos. Innen idővel Bihar-, Bereg- és Szatmár vármegyékbe is elterjedt. János, 1685-ben kap czímeres nemeslevelet I. Lipóttól, melyet 1687-ben Győr vármegyében hirdettek ki. Ugyanott 1731-ben és 1801-ben ismét produkálja a nemeslevelet, Biharban pedig 1808-ban és 1844-ben igazolja nemességét. Szatmár vármegyében a múlt század derekán telepedett le. Tagjai közül István János 1844 táján Bereg vármegye táblabírája és hadi főpénztárnoka. - Ennek fia, Péter Bereg vármegye főlevéltárnoka és több vármegye táblabirája volt. - II. István, (megh. 1888) szintén több vár megye táblabirája, 1848-ban nemzetőr, a gróf Schönborn-féle uradalom főtisztje. Fia: Elemér, jelenleg császlói birtokos. Ennek fiai Pál és Péter.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó aranygriff, szablyát tart. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, karddal. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Rhédey. (Kisrédei).
RHÉDEY.
Az Aba nemzetségből származik. Naghrédei János, Zentmartonrhedei Bertalan és Miklós, továbbá Pleskóczi Dömötör, Magnus és Péter, 1466-ban kapnak czímeres levelet Mátyás királytól. Egyike az ország legrégibb és sokat szerepelt családainak. Tagjai közül Ferencz, erdélyi fejedelem és fia II. Ferencz 1659-ben grófi rangot nyertek. 1744-ben József, László, János, Mihály, Pál és Zsigmond szintén grófi rangot nyernek, továbbá 1808-ban Lajos is. A grófi ágak azonban kihaltak. A nemesi ág Heves vármegyéből Bereg, Zemplén, Szepes, Bihar, Hajdú, Gömör, Nógrád, Szabolcs és Szatmár vármegyékben is elterjedt és ez utóbbiban Nábrád, Nagy- és Kisar, Fehérgyarmat, Cseke, Körtvélyes, Penészlek, Tisztaberek, Nagyhodos, Rozsály, Kisnamény, Ist vándi, Tiszakóród, Milota, Avasfelsőfalu, Tartolcz, Komorzán és Kőszegremete községekben volt birtokos. Ez ág tagjai közül Ferencz, 1610-ben erdélyi generális. István, 1620 körül a Kővárvidék főkapitánya és Bethlen Gábor fejedelem főkomornyikja. II. Ferencz, aranysarkantyús vitéz. Fia Lajos, földbirtokos és ennek fia III. Ferencz, nagybányai birtokos, kinek fiai Ferencz és István.
A Rhédey-czímer számos változatban fordúl elő. Ez ág czímere: kékben, hármas zöld halom középsőjén álló fehér hattyú. Sisakdísz: czölöpösen állított pánczélos kar, egyenes kardot tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Sántha. (Csik-Kozmási és Tusnádi).
SÁNTHA.
Csikszékből származik és a XVIII. század vége felé Szatmár vármegyében is letelepedett, a hol Milota, Istvándi, Kisar, Udvari és Tiszakóród községekben volt birtokos és ez utóbbi helyen ma is az. Tagjai közül György († 1854). 1820-tól 25-ig a magyar testőrség tagja volt. - Kálmán, jelenleg tiszakóródi birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó arany-oroszlán, jobbjában hatágu arany csillagot tart. Sisakdísz: 3 kékarany, vörös strucz-toll. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Schönpflug. (Gambsenbergi).
SCHÖNPFLUG.
Valószínüleg ama telepes szőllőgazdák közűl származik, melyeket a XVII. században a Pozsony melletti u. n. Zergehegy (Gemsenberg) tövébe telepítettek és a kiket III. Ferdinánd mindenféle kiváltságokkal ruházott fel. 1759-ben már Pestmegyében is szerepel és 1810 táján telepedett Szatmár vármegyébe. Tagjai közül Ferencz, 1759-ben zsámbéki plébános, budai esperes, majd veszprémi kanonok. - Antal 1810 körül ny. lovastiszt, ki Szatmár városában telepedett le. - II. Antal († 1886), 1848-49-ben tűzérfőhadnagy volt a Görgey hadtestében s vitézségi éremmel tüntették ki; utóbb Szatmár vármegye főmérnöke, majd az ottani államépítészeti hivatal főnöke. - Richárd, jelenleg vármegyei tiszti főügyész. - Jenő, szatmári ügyvéd és az ügyvédi hamara titkára. - Béla, Szatmár vármegye tb. főorvosa és Nagykároly városi tiszti orvosa. - László joghallgató. - Viktor, kir. mérnök.
Czímer: Ezüst harántpolyával osztott pajzs. Felül kékben az osztási vonalon ágaskodó, befelé fordúlt természetes zerge. Alul vörösben, zöld alapon álló eke. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Solymossy. (Nagyváradi).
SOLYMOSSY
Bihar vármegyéből származik és a XVIII. század közepe táján Szatmár vármegyében is letelepedett. Régi donatiós család, mely már I. Mátyás alatt a biharmegyei Solymos puszta ura volt s bírta az arad-vármegyei Solymos várat. Nemességét II. Ferdinánd újította meg, a mit 1660-ban Biharban kihirdettek. Szabolcsban és Ugocsában 1761-ben igazolták nemességüket, Nagykárolyban pedig 1792-ben és 1827-ben. II. Ferdinándtól Kisszoboszlóra él a nádudvari, püspökladányi, hegyesi és macsi részbirtokokra, 1638-ban pedig Rákóczy Györgytő, a szakadáti és törpefalvi részbirtokokra kaptak adományt. Ezeken kívül még Felhalom, Fugyi. Fugyivásárhely, Törpefalva, Kopaczel, Felsőfeketepatak, Szentmárton, Tóttelek, Panasz, Váncsod, 605Szelepe, Nyíres és Krassó községekben volt birtokos. Tagjai közül Péter, a czímerszerző, nagyváradi várkapitány, Pázmány Péter követe Rákóczy György fejedelemnél. 1655-ben az ecsedi vár főkapítánya. - Mihály, 1718-ban ugocsai főszolgabíró. - II. Mihály, a múlt század elején szatmármegyei alispán. - Bálint, az 1870-es években három ízben orsz. képviselő. - Fia István, ny. százados, jelenleg csomaközi birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó kardot tartó arany oroszlán. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörösarany.
Sulyok. (Lekcsei és Alsó-Szopori).
SULYOK.
Szatmár vármegye ősnemes családja, mely II. Andrástól a bácsbodrogmegyei Lekcse községre kir. adományt nyert és ott letelepedett. Az egyik ág Erdélybe is átszármazott és az Alsó-Szopori előnevet vette fel. 1552-ben már Remeteszeg, Győrtelek, Magasliget, Panyit, Zeölcse és Ilk birtokában találjuk. 1736-ban a csengeri részt, továbbá Jánosi, Ujfalu, Angyalos, Sályi, Kocsord, Csaholy, Tunyog, Mátészalka, Sándor, Pályi, Gebe, Meggyes, Sonkád községekben birtokos. Az 1744-iki osztályperben 1779-ben hozott itéletben Papos, Győrtelek, Kispalád, Botpalád, Csengerujfalu, Kálló, Császárszállása, Parasznya, Tyukod, a mihálydi rész Nyíradony, Csaholy, Ököritó, Váralja szerepelnek a család birtokaiként. Tagjai közül György, 1447-ben Bácsbodrog vármegye követe. - II. György, 1528-ban pécsi püspök. - Imre (az erdélyi ágból,) 1576-ban Báthory Kristóf kanczellárja, többször küldötte őt a fejedelem követségbe, igy Bécsbe és Varsóba. - Balázs, 1521-ben száműzetett, mert Belgrád vár kapitányait, Török Bálintot és Héderváry Lőrinczet buzdította, hogy a várat ki ne adják a kezökből, egy évvel később kegyelmet nyert. 1531-ben István testvérével együtt Szapolyai híve. 1531-ben tagja volt a berzenczei összeesküvésnek, a melyet a Nádasdi Tamás védelmére szerveztek. - Balázs, 1542-ben kir. főkomornok-mester. - Ifj. István, 1521-ben Balázs bátyjával a szabácsi várat védi. - III. György, I. Ferdinánd híve. Elesett 1562-ben a halmi kastélyban. 1560-ban Középszolnok főispánja, ki a 47 községből álló szilágycsehi uradalomra kir. adományt nyer. - III. István, 1575-ben Békés Gáspárral harczol Báthory István ellen. - János (1642-47), Szatmármegye alispánja. - Ferencz, (1663-76.) szintén alispán, az ő ága a mai család. - György, 1837-ben törvényszéki ülnök. Ádám († 1871), sályi birtokos, megyei vízi biztos. - Gedeon († 1850 táján), szatmármegyei táblabíró. - Ede, jelenleg csengeri főjegyző. - Sándor, jogtúdor. - Bálint, a szatmári törvényszék tisztviselője. - László, ennek fia Sulyok Lajos, szatmári városi hivatalnok.
Czímer: kékben, zöld alapon, két egymással szemben ágaskodó koronás aranyoroszlán, felemelt jobbjukban tartott aranysulyokkal egymással viaskodni látszanak. Fölöttük kiterjesztett szárnyu fekete sas lebeg. Sisakdísz: vörösruhás, magyar vitéz növekvően, jobbjában ezüst-csákányt tart, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Stoll. (Váradi).
Szatmár vármegyei, felsőbányai eredetű, nagybányai család. Károly és Adolf 1873-ban kaptak czímeres nemes-levelet I. Ferencz József királytól, közgazdasági téren és közszolgálatban szerzett érdemeikért. Tagjai közűl Károly († 1888), bányatanácsos, a vaskoronarend lovagja, 1848-49-ben Szatmár, Máramaros és Szolnok-Doboka határaira Várady Gáborral kirendelt határőr-kapítány, később őrnagy. Fogságot szenvedett, azután 1867-től 18 éven át Nagybánya város orsz. képviselője. - Adolf, (megh. 1895.) udvarbíró és 1848-49-ben nemzetőr. - Károly fia Jenő, budapesti magánzó. - Adolf fia Lajos, budapesti számtanácsos. - Gábor, (megh. 1906.) nagybányai közjegyző. - Béla, jelenleg nagybányai ügyvéd, Felsőbánya város ügyésze, takarékpénztári igazgató, a kaszinó elnöke, számos bányavállalat jogi képviselője stb.
Svaiczer. (Arany-Idkai).
SVAICZER
Svájczból származó régi német nemes család. I. Gábor-Miklós 1818-ban magyar nemességet nyert, melyet egy évvel később Szatmár vármegyében hirdettek ki, a hol Tőkésen, Szamostelkén és Nagydoboson volt birtokos. Az Arany-Idkai előnevet 1898-ban kapta. Tagjai közül József († 1850), alezredes, a ki végigküzdötte a franczia háborút. - János († 1840 táján, gárdista százados, - szintén részt vett a franczia hadjáratban. - Antal, 1800 elején katonatiszt, kit szolgája Velenczében meggyilkolt. - I. Gábor (1845.) selmeczbányai főkamaragróf, a Lipótrend és az orosz Annarend II. osztályának tulajdonosa. - László († 1889), pénzügyigazgató. - Sándor († 1902.), bányaigazgató. - I. Gábor, 1848-49-ben honvédszázados., ny. honvédhuszárezredesként halt el aranyosmeggyesi birtokán 1907-ben.
Czímer: aranynyal és kékkel vágva felül aranyban kiterjesztett szárnyú fekete sas, az alul fehér pólya anjou-liliommal. Sisakdísz: fekete ruhás, zöld föveges bányász, jobbjában két arany kalapácsot tart, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: feketearany, kékezüst.
Szabó, másként Balogh. (Tegenyei).
SZABÓ, MÁSKÉNT BALOGH.
Máramaros vármegyéből származik. A Balogh, másként Szabó és a Terebesy családok 1624-ben kaptak czímeres nemes-levelet, melyet Máramaros, Bereg és Szatmár vármegyékben hirdettek ki. Tagjai közül József 1848-ban honvéd, később postamester és szamosdobi földbirtokos. - Ákos, budapesti gyáros. - Dezső, csanálosi körjegyző. - Viktor, gazdatiszt Amerikában. - Géza, művezető gépész. - Gyula, mártonfalvai jegyző.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon álló vártorony jobboldali részéből zászló nyúlik ki, a bal oldali részén nyíllal átlőtt gerle halva rogy le. Kisérők aranynap és ezüst félhold. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Szabó. (Borosjenői).
SZABÓ (Borosjenői)
Zaránd vármegyéből, Borosjenőről származik, de egyik ága II. Rákóczi Ferencz idejében Szatmár vármegyében telepedett le, a hol Mátészalkán volt birtokos. Dávid 1608-ban Báthory Gábortól kapott czímeres nemes-levelet, melyet egy évvel később Zaránd vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül a czímerszerző Dávid a borosjenői vár parancsnoka volt. - István, Mária Terézia korában katonatiszt. II. Dávid, 1826-tól 67-ig szamosszegi lelkész, a nagykárolyi egyházmegye széniorja. - Fia Gusztáv, jelenleg szamosszegi ref. lelkész.
Czímer: kékben, zöld alapon, vörösruhás, sárgacsizmás, darútollas kucsmás, szemben álló magyar vitéz, jobbjában véres kardot, baljában véres török főt tart varkocsánál fogva. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: vörösarany, kékezüst.
Szabó. (Nemestóthi).
SZABÓ. (Nemestóthi)
A Becse-Gergely nemzetségből származtatja magát. Zala vármegyéből származott át a XVIII. század vége falé Szatmár vármegyébe. Azelőtt a család csak a Tóthy nevet használta, mely már 1344-ben Tóthy János országbírói bírságszedő nevében szerepel. 1542-ben egyik török fogságba esett családtagot 300 aranyért váltanak ki rokonai. A török világban már Tóthy de tóthi és Szabó de tóthi néven felváltva szerepel. 1676-ban Tóthy Mátyás, mint Szabó István 606közeli rokona említtetik az egykori iratokban, és ettől kezdve a Tóthy név lassanként eltünik. Az 1754-iki nemesi összeírásban már csak néhány Tóthy szerepel a számos Nemestóthy Szabó mellett. A családnak egy 1772-iki birtokperben szereplő birtokai voltak: Nemestóthi, Köbölkút, Tördemitz zalamagyei községeken kívül, a veszprémmegyei Miske, a zalamegyei Köveskál, Kapolcs, Kővágó-Örs, Diszel, Szőcs, Szentjakab, Dobos, Ráska, Sáska, Görgő, Bács és Somogyban: Bajom. A család 1764-ben Zalaegerszegen és 1828-ban Szatmártt és Nagykárolyban publikáltatta nemességét. Tagjai közül 1764-ben János, zalamegyei táblabíró fia Márton telepedett meg Szatmár vármegyében, a hol a gróf Károlyiak uradalmi fiskálisa és a vármegye táblabírája lett. Fia Sándor a katonai pályára lépett, hol a Blankenstein-huszároknál mint alezredes Wagramnál a francziák kezébe került. Fogságába követte őt neje is, ki ott 1812-ben György fiának adott életet. Sándor később visszatért Nagykárolyba, a hol a gróf Károlyiak uradalmi számvevője volt és mint megyei várnagy halt meg. A párisi fogságban született György († 1894) keszthelyi ügyvéd. A család élő férfi tagjai: Kálmán, törvényszéki irodaigazgató: Antal, jelenleg nagy-károlyi kir. közjegyző. - Pál, nagykárolyi kir. járásbíró. - Sándor, nagyszebeni kir. erdőfelügyelő és szakíró. - Albert, nagyká rolyi ügyvéd. - Béla és Marczel, huszárfőhadnagyok. - István szolgabíró, Tibor ügyvédjelölt. - Elemér hívatalnok. Lajos zalacsányi nagybirtokos és Elek pécsi birtokos.
Czímer: Kékben, leveles aranykoronán ágaskodó koronás aranyoroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kardot tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Szalkay (Szalkai).
Jakab és fia a közügyek és jótékonyság terén szerzett érdemeiért, a szalkai előnévvel, 1887. évben I. Ferencz József királytól nyerte a magyar nemességet. A család Mátészalkán birtokos.
Szegedy.
SZEGEDY
Szabolcs vármegyéből származik, honnan egyik ága a múlt század első felében Szatmár vármegyében is elterjedt, a hol Sályi, Kisnamény, Csaholcz, Penyige és Darnó községekben volt birtokos és ez utóbbi helyen ma is az. Márton, Ferencz és István, továbbá László és másik István 1687-ben nyertek czímeres nemes-levelet I. Lipóttól, melyet egy évvel később hirdettek ki Szabolcsban, a hol a család Apagy, Gyulaj, Ajak, Balkány, Petneháza és Lövőpetri községekben volt birtokos. A család a mezőszegedi előnevet viselő Szegedyekkel egy törzsből valónak tartja magát. Tagjai közül István († 1877), Szabolcs vármegye főszolgabírája. - Antal († 1902), a fehérgyarmati járásnak 18 éven át főszolgabírája és a szatmári ref. egyházmegye főgondnoka. - II. István, az első magy. ált. biztosító társaság becslőbiztosa. - II. Antal, darnói birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó kétfarku aranyoroszlán, jobbjában aranymarkolatu egyenes tőrt tart. Sisakdísz: vörösmezű könyöklö kar, a tőrrel. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Szent-Ivány. (Liptószentiváni).
SZENT-IVÁNY.
E család eredetét a Bars, Gömör és Zemplén vármegyét tárgyaló kötetekben is ismertettük. Egyik ága az újabb korban Szatmár vármegyében is letelepedett. Ez ág tagjai közül Tamás 1848-49-ben honvédkapitány. - András, (†1904.) megyei várnagy. - Vendel, (†1848. után) katonatiszt. Imre (†1860,) a család közbirtokossági felügyelője. Fia Gyula volt orsz. képviselő, jelenleg Apa községben birtokos és a bikszádi fürdő tulajdonosa. - Pál, († 1880) ügyvéd. - Gyula fiai: László (Mh.1904.) jogtudor, II. Gyula, gazd. akadémiai hallgató, Géza, keresk. ak. hallgató.
Szent-Királyi. (Érszentkirályi).
SZENT-KIRÁLYI.
Középszolnok vármegyéből származik és a múlt század elején telepedett át Szatmár vármegyébe is, a hol Érkörtvélyesen birtokos. A család már 1352-ben kapott adományt Érszentkirályra. Tagjai közül sokan viseltek alispáni és más megyei tiszteket a régi Középszolnok vármegyében. - Zoltán, orsz. képviselő, zsibói plébános. - Tivadar, kinek a kezén van a családi birtok, a debreczeni keresk. és iparkamara alelnöke, kereskedelmi ülnök stb.
Czímer: kékben könyöklő pánczélos kar, kardot tart, átütött török fővel. Sisakdísz: kardot tartó aranyoroszlán, növekvően. Takarók: vörösezüst, kékarany.
Szerdahelyi.
SZERDAHELYI.
Zala vármegyéből származik, de már 1695-ben Szatmár vármegyében szerepel, hol Lázári, Érendréd, Egri és Vetés községekben volt birtokos és ez utóbbi helyen most is az. Péter, 1556-ban kapott czímeres nemes-levelet I. Ferdinándtól, melyet Kapornakon 1557-ben hirdettek ki. Szatmár vármegyében 1695-ben igazolja nemességét és azután még 1724-ben, 1762-ban, 1835-ben, és 1846-ban. Tagjai közül Zsigmond, 1780 körül főszolgabíró. - László ugyanakkor táblabíró és sópénztárnok. - Ferencz, 1797-ben nemesi felkelő-hadnagy, majd táblabíró és főügyész. - Zsigmond fia Károly, kapítány. - Ferencz fia, Pál, 1835-ben táblabíró és főügyész, főjegyző, később első alispán és 1846-ban főispáni helytartó. - László részt vett az utolsó nemesi felkelésben. - Pál fia Ágoston, vetési birtokos, a vármegyei gazd. egyesület alelnöke és a lótenyésztési bizottság elnöke. - Károly kapitány unokája: Jenő, pénzügymin. osztálytanácsos.
Czímer: vörösben, melynek alsó részét víz foglalja, el, a pajzs bal oldalán a vízből kiemelkedő szikláról, a pajzs túlsó oldalán kiemelkedő szikla felé ugró fehér egyszarvú. Sisakdísz: kék és vörös elefánt-ormány között kinövő fehér egyszarvú. Takarók: vörösezüst, kékarany.
Szilágyi.
SZILÁGYI
Sz. Balázs és neje Rosy Dorottya, valamint fiai Mihály, Benedek, György, Demeter és Tamás II. Ferdinándtól 1632-ben aug. 13-án kaptak czímeres nemes-levelet, melyet 1633-ban Szatmár vármegyében Batiz községben hirdettek ki. A család Dob, Darócz és Piskárkos községek ben volt birtokos. Tagjai közűl András, és fia Antal, nagykárolyi lakosok és birtokosok voltak. Ennek fia István, pénzügyi számvizsgáló és földbirtokos, gyermekei: István Sándor Antal, Aladár Tibor János és Dezső Alajos Gábor. A család jelenleg Nagykárolyban, Apa, Apahegy, Avasfelsőfalu, Szemestelek, Szeődemeter és Veresmart községekben birtokos.
Czímer: kékben, zöld dombon álló szembefordult, sárgacsizmás, vörösruhás, fekete kalpagos, magyar vitéz, balját csípőjén nyugtatja, jobbjában szablyát tart, melynek markolatának keresztvasán korona nyugszik. Sisakdísz: vörösmezű könyöklő kar, a pajzsbeli koronás kardot tartva. Takarók: vörösezüst.
Szilágyi. (Szilágysomlyói).
SZILÁGYI.
Régi nemes család, mely 1617-ben már Szatmár vármegyében szerepelt, a hol egész Óvárira, továbbá Amacz és Ecsed részeire és az ecsedi várra királyi adományt kap; Rákóczy György fejedelemtől pedig Feketepatakra, Biharpüspökiben egy házra és három jobbágytelekre kap donatiót. Ezeken kívül még Ura, Ujfalu és Csenger, Kocsord, Nyírmeggyes, Gebe és Szamosszeg községekben volt birtokos. A család egyik ága a piskárkosi birtok után a Piskárkosi előnevet használta és czímere is más változatot mutat. Tagjai közül Dániel nagybirtokos, 1848-49-ben nemzetőrkapitány. - Kálmán, 1865 körül megyei első aljegyző. Ennek fia Béla 607földbirtokos Óváriban, Szilágyi Sándor fia Sándor földbirtokos. Lajos, a múlt század nyolczvanas éveiben szatmárvármegyei főszolgabíró. - Bertalan, csendőr-alezredes Kassán, - Ödön, csendőr-őrnagy Debreczenben.
Czímer: kékben, leveles koronából növő vörösruhás, vörös kucsmás magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában aranykarikát tart. Sisakdísz: pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Szintay. (Zintai).
Szatmár és Ugocsa vármegyékben elterjedt család, mely már 1514-ben szerepelt. Ugocsában, Heten községben és Szatmárban, Angyaloson és Érendréden volt és jelenleg is birtokos. Tagjai közül János († 1861) ügyvéd, Bereg vármegye tiszti főügyésze, a kászoni járás követe, Bereg vármegyének az 1848-iki nemzeti kormány alatt kormánybiztosa, a hétszemélyes tábla bírája. Angyaloson született és jogászkorában Kölcsey első jurátusai közé tartozott. Részt vett a Lovassy-féle mozgalomban. Birtokait konfiskálták. - Fia Béla, a gróf Degenfeld-féle uradalom tiszttartója. - Ennek fia Gábor, jelenleg vármegyei aljegyző.
Szombathy, aliter Rimaszombathy.
SZOMBATHY.
Gömör vármegyéből származik, honnan idővel Ugocsa, Zemplén és Szabolcs, de az újabb korban Szatmár vármegyében is elterjedt. Szabolcsban: Kék, Dombrád, Besztercze, Nyírbogdány és Tass községekben volt birtokos. András és fia István 1565-ben kapnak czímeres nemes-levelet I. Miksa királytól. II. Rudolf 1601-ben Oroszy András, ennek fiai György és Ferencz, továbbá Rimaszombathy István és Szeöch György számára 1601-ben új czímeres nemes-levelet ad, melyet 1628-ban az abaújvármegyei Gönczön és 1629-ben Zemplén vármegyében hirdettek ki. 1760-ban Zemplénben újra produkálják nemes-levelüket, Szabolcsban pedig 1810-ben igazolják nemességüket. Tagjai közűl István 1636-ban sátoraljaújhelyi lelkész. - Márton, 1684-ben tarczali lelkész. - II. István († 1840), szabolcsmegyei táblabíró. - József, 1800. elején gyulaházi lelkész. - Pál, († 1896), a liszkai választókerület szabadelvü pártjának elnöke. - Géza, jelenleg ungvári pénzügyi titkár. - Ödön, jelenleg szatmári főszolgabíró.
Czímer: vörösben, hármas zöld halmon ágaskodó szárnyas arany griff, jobbjában görbe kardot, baljában díszes lőfegyvert tart. Sisakdísz hiányzik. Takarók: vörösarany.
Szeőke. (Óvári).
SZEÖKE.
Szatmár és Ugocsa vármegyékben van elterjedve és Udvari, Zsarolyán, Sárközújlak, Avasújfalu, Felsőfalu, Lekencze, Kányaháza, Túrvékonya, Apa, Patóháza, Ugocsában pedig Péterfalva és Fertősalmás községekben volt és ma is birtokos. Mihály Báthory Istvántól kapott czímeres nemes-levelet, melyet 1568-ban Miksa király megerősített. Nevét itt Zewke alakban írták. Tagjai közűl Sámuel 1600 táján megyei esküdt. - Albert a XVII. század vége felé főszolgabíró. - I. Zsigmond, II. Rákóczi Ferencz hadnagya. - Lajos, 1830 körül tábla bíró. - II. Zsigmond, ugyanakkor ügyvéd és több vármegye táblabírája. - Károly 1830 körül táblabíró, majd főszolgabíró, 1848-49-ben segédkormánybiztos. - Barnabás, 1848-49-ben, 16 éves korában a nagybányai térparancsnokságnál a 105-ik zászlóalj őrmestere, később a vármegye főmérnöke, 1873-ban a miniszteriumba beosztva. Jelenleg udvari birtokos. - Kálmán, 1864-ben főszolgabíró, majd törvényszéki bíró. - Bálint, 1889-ben zilahi törvényszéki elnök. - István debreczeni kir. főügyész-helyettes. - Bálint cs. és kir. kamarás, honvédhuszár-kapitány. - III. Zsigmond, a hg. Koburg-féle uradalom tiszttartója. - Sándor, tartalékos hadnagy, udvari birtokos.
Czímer: kékkel és aranynyal vágva, melyben aranynyal és kékkel vágott griff ágaskodik, jobbjában görbe karddal. Sisakdísz: aranynyal és kékkel felváltva vágott két elefántormány között czölöpösen álló vörösmezű kar, kardot tart. Takarók: kékarany.
Szuhányi (Hiripi és Ivácskói).
SZUHÁNYI.
A család Nyitra vármegyéből származik, Szuhány községből, később Bars, Bereg és Szabolcs vármegyékbe is átszármazott. Szatmár vármegyébe gróf Károlyi Sándor kedves embere és tanácsosa, Márton telepedett le, a ki 1718-ban kapott czímeres nemes-levelet III. Károlytól. A czímerszerző 1718-ban és 1727-ben Szatmár vármegye főjegyzője, 1732-ben alispánja. Neje Perényi Éva bárónő volt és fiai Antal és I. László 1765-ben királyi adományt nyernek Hiripre, melyen kívül még Csenger és Ivácskó községekben volt birtokos. A nemességét 1719-ben Bars vármegyében is kihirdették. Tagjai közűl Márton, a Rákóczi-féle szabadság harcz alatt Károlyi Sándor generális kedvelt embere. - Fia I. László, Szatmár vármegye alispánja, Antal pedig m. kir. testőr volt. - I. László fia János testőr, majd Szatmár vármegye főjegyzője és alispánja, később kerületi táblabíró Debreczenben. - Fiai közül I. Ferencz Szatmár vármegye főszolgabírája, ennek fia Lajos is szolgabíró volt. - II. László fia Mór, szintén szatmár-vármegyei szolgabíró. - Ferencz, a múlt század ötvenes éveiben szatmár-vármegyei főszolgabíró. II. Ferencz, volt orsz. képviselő, jelenleg csengeri birtokos.
Czímer: kékben, zöld mező fölött, leveles, aranykoronán haránt keresztben átdugott egyenes kard és vörös zászló. Sisakdísz: pánczélos, 3 vörös strucztollas, nyíltsisakos vitéz, jobbjában arany jogart tart, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: vörösezüst, kékarany.
Thurmann. (Thurmsteini).
Erdélyből származik, hol már a XV. század vége felé szerepel. Lőrincz 1636-ban II. Ferdinándtól kap czímeres nemeslevelet. A család egyik ága már a XVII. században telepedett le Szatmár vármegyében, a hol bányákat szerzett. Tagjai közül Olivér († 1899), Nagybánya város polgármestere. - Testvérei: László jeddi nagybirtokos és Miklós, nagybányai birtokos és bányatulajdonos.
Teleki (Széki) gróf.
TELEKI.
A régi Garázda nemzetségből ered, s így közös eredetű a kihalt Horogszeghy Szilágyiakkal. Közös czímerüket (fenyűfát legelő, lángokból kinövő vadkecske) 1409 február 24-én nyerik Zsigmond királytól. A Garázda nemzetség 1408-ban szerzi meg többek között a család nevét adó Telek (békésmegyei) birtokot és 1414-ben Zágoshida, Szék stb. birtokokat. A család fényének alapját Teleki Mihály (sz. 1634. † 1690. aug. 21.) Apaffy Mihály erdélyi fejedelem nagyhatalmú főkanczellárja, kora legnagyobb alakjainak egyike, vetette meg (tőle ered a család) Rangemelések: Teleki Mihály 1685. évben nyert grófi rangot; halála után 1696 decz. 1-én (Bécs), nagy érdemei tekintetbe vételével, a Teleki családnak összes, 1685-től kezdve született tagjai grófi rangra emeltettek. 1697 április 20-án kelt oklevéllel Teleki Mihály fiai: Mihály, László, József, Pál és Sándor római sz. biz. grófi rangot és bővített czímert nyertek. A Szatmár vármegyében élő családtagok közül: Géza volt belügyminiszter, v. b. t. tanácsos; fia Pál, országgy. képviselő. - Sándor, somkúti birtokos, ennek fia Jenő, tb. főszolgabíró, - János koltói birtokos. - László Gyula, hosszúfalusi birtokos. E családból való Sándor is, Petőfi Sándor barátja, a kiváló hazafi és író.
608Czímer: Hasított és kétszer vágott pajzs, szívpajzszsal; ebben vörös mezőben ágaskodó term. vadkecske, jobb előlábában háromlevelű zöld ágat tart. A nagy pajzs: 1. és 4-ik kék mezőben az udvar alján szarvaival fölfelé fordított ezüst félhold; ezen befelé ágaskodó kétfarkú arany oroszlán, jobb előlábában arany koronát tart. 2. és 5. arany mezőben, a hasításvonalra támasztott fekete fél sas. 3. és 6. ezüst mezőben vörös czölöp. Két sisak; sisakdíszek: 1. befelé fordúlt, kinövő ezüst egyszarvú; takaró: ezüstkék. b) befelé fordúlt ágaskodó kétfarkú arany oroszlán, jobb első lábában kivont kardot tart, melynek közepére aranykorona van húzva; takaró: ezüstvörös.
Tisza (Borosjenői és Szegedi).
TISZA
Biharmegyei eredetű régi család, melyből Tisza Lajos v. b. titk. tanácsos és szegedi kir. biztos 1883 decz. 22-én Bécsben kelt oklevéllel magyar grófi méltóságra emeltetett. A család a vármegyében Kocsordon, Tyukodon és Ököritón bírtokos. A család eredetét a Bihar vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük.
Torday.
Maros-Torda vármegyéből származik. Nagybányán 1792-ben már mint nemes Torday család szerepel. Tagjai közül István, 1851-ben Nagybánya város rendőrfőkapitánya. Őt korbácsoltatta meg Hurbán császári ezredes, mert a lengyel menekültek szökését elősegítette. - Gábor († 1906), honvédfőhadnagy, majd debreczeni ügyvéd. - Imre, jelenleg Nagybánya város tanácsnoka és helyettes polgármestere. Okleveles ügyvéd, 26 év óta előkelő egyházmegyei tiszteket visel.
Tóth. (Zékelyi és Felsőpelsőczi).
TÓTH. (Zékelyi)
Vas vármegyéből származik, honnan idővel Arad, Temes, Nyitra és Gömör vármegyékbe származott át, de a XIX. század legelején Szatmár vármegyében is letelepedett. A gömöri ág, ottani birtoka után, a Felsőpelsőczi előnevet használta. György 1634-ben II. Ferdinándtól nyert czímeres nemeslevelet, melyet 1635-ben Vas és Gömör vármegyékben hirdettek ki. A gömöri ágból Márton és János Melléte községben is birtokos volt. A Zékelyi ágból András, 1706-ban gróf Forgách hadsegéde, majd Francziaországba emigrált, a hol mint tábornok bárói rangot nyert. Fia Ferencz, szintén franczia altábornagy. - Vilmos († 1898) a főrendiház elnöke. A Felsőpelsőczi ágból Mihály († 1850) a mult század harminczas éveiben Szatmár vármegye csendbiztosa és nemesek hadnagya. - László († 1874) a vármegye törvényszéki ülnöke és utána, tiszti főügyésze. Ő szervezte Patóházán és vidékén 1848-ban az önkéntes csapatokat. Erdélyben harczolt és mint zászlóalj-parancsnok tért vissza. Fogságot is szenvedett. A honvédség szervezésekor kapitányi rangot nyert és mint ilyen ment nyugalomba. - János († 1878), ügyvéd. - Dezső (1887), budapesti ügyvéd. - Kálmán († 1888), miniszteri fogalmazó. - Móricz, jelenleg patóházi birtokos. Ennek fiai Tibor, szolgabíró és László joghallgató.
Czímer: kékben, természetes kövekből épült várfalból kiemelkedő kétrovátkos torony között könyöklő meztelen véres férfikar, görbe kardot tart, melyen török fő van átütve. Sisakdísz: a pajzsbeli kar. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Tóth vagy Toóth (Monostorpályii).
TÓTH. (Monostorpályii)
Biharmegyei régi család, melynek egyik őse János, Bethlen Gábor fejedelemtől 1628 decz. 24-én királyi adományt nyer, 1701 február 19-én pedig Tóth Péter és felesége, Sára Anna, valamint István és János fiai újabb czímeres nemeslevelet kapnak. János 1724 és 1726-ban a nemességet vizsgáló küldöttség előtt nemességét az eredeti armális felmutatásával igazolta. Később 1798-ban Bihar vármegye az akkor Monostor-Pályiban lakó Tóth Jánosnak és Sándor, Juliánna, Zsuzsánna és János nevü gyermekeinek Szatmár vármegyéből hozott és 1770 febr. 5-én kelt bizonyságlevele alapján kétségtelen nemességét elösmerte. Egyik ága Mezőpetriben lakott. Jelenleg élő és szereplő tagjai: Sándor, a gróf Károlyi uradalom pénztárnoka és volt intézője. Ennek fiai József, joghallgató, István gazd. akad. hallgató és Géza. - Kálmán, Nagyváradon. - Gyula, Kolozsvárt és - Béla Tótmegyeren.
Czímer: kékkel és vörössel vágva, felül kékben, a vágási vonalra állított arany-kéve. Alul vörösben kertészkés. Sisakdísz hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Tömpe. (Egregi és Nyírvadai.)
TÖMPE
Törzsökös szatmár-vármegyei család, mely Nyirmeggyesen, Nagykárolyban és Vadán volt birtokos, mely utóbbira ősük a Szapolyai-párti János, 1535-ben donatiót nyert, de nótáztatván, birtokait is elveszítette. Később azonban, 1665-ben, I. Lipót II. Jánosnak és nejének, fiának Miklósnak, ennek nejének és leányainak, továbbá Pap Jánosnak új czímeres nemeslevelet adott, melyet Szatmár vármegyében 1666-ban hírdettek ki. Tagjai közűl János az 1809-iki nemesi felkelésben vett részt. - István, 1848/49-ben nemzetőr. - Sándor († 1898) szolgabíró. - Gyula († 1902) postatiszt. - Bertalan, jelenleg Nagykároly város tanácsnoka. József, postatiszt.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó természetes leopárd, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: vörösruhás magyar vitéz növekvően, jobbjában harczi csákányt tart, balját csípején nyugtatja. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Träger (Szilágyi).
TRÄGER
Szilágy vármegyéből származik és csak az újabb korban telepedett át Szatmár vármegyébe. Károly, 1893-ban kapott czímeres nemeslevelet, a Szilágyi előnévvel, I. Ferencz József királytól. Tagjai közül Károly, a czímerszerző zilahi adóhivatali pénztáros volt, ki a nemességet a közszolgálat terén szerzett érdemeiért nyerte.- II. Károly, szilágycsehi gyógyszerész. - Antal, zilahi pénzügyi titkár. - Albert, gazdasági tudósító, a báró Vécsey László sárközi uradalmának intézője. A czímerszerző neje: Urházy Ilona, régi nemes család sarja, ki után a család az Urházy czímert kapta.
Czímer: Kékben, zöld alapon álló arany búzakéve, melyen fekete sas áll. Sisakdísz: csőrében sarlót tartó sas. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Thurzó. (Nagyváradi).
TURZÓ.
Trencsén vármegyéből származik, de idővel Bihar és Szatmár vármegyékben is elterjedt. János és testvérei György, Gábor, Anna. Katalin és Zsuzsánna 1587-ben kapnak Rudolf királytól czímeres nemeslevelet, melyet Trencsén vármegyében hirdettek ki. Ez az ág, nyitramegyei birtoka után, a Nosziczi előnevet használta, de a Biharba származott. Gábor utódai már a nagyváradi előnevet vették fel. Tagjai közűl a czímerszerző Trencsén város főbírája. - A bihari ágból Ferencz († 1881) 1841-ben katonáskodott. - II. Ferencz, jelenleg ny. nagybányai levél táros. - Lajos, jelenleg trsztenai adótárnok. - III. Ferencz, nagyszebeni tanár, fia, György.
Czímer: Háromszor vörössel és fehérrel vágott pajzsláb fölött, hármas zöld halmon, melyeken két oldalt egy-egy vörös rózsa emelkedik, csőrével mellét véresre tépő pelikán. Sisakdísz: a pajzsbeli pelikán. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Ujfalussy (Ujfalussi).
UJFALUSSY.
Régi Nyitra, majd Szabolcs vármegyei eredetű salád, már a XV. század elején szerepelnek, mint birtokosok Zalkod, Viss, Tiszaeszlár, Kenézlő, Kis-Léta, Mihálydi községekben. 609Az Óbégányiak Zalkod (Zalgoch) és Kenézlő birtokosai, 1478-ban az Ujfalussyakkal a kenézlői rév és vámjog felett osztozkodnak. - A már nemes Ujfalussy család ujabb czímeres nemeslevelet nyer I. Lipóttól 1697-ben. - Szatmár vármegyében a XVIII. század végén szerepelnek. Mihály II. Rákóczi Ferencz hű embere és tanácsosa volt. 1697-ben és 1820-ban, Ujfalussy György, József táblabíró, Mihály ügyvéd, József, Miklós, György és Lajos mindannyian Apályi községben földesurak, Szabolcs vármegyétől nemesi bizonyítványt kapnak. A család jelenleg birtokos Lippó, Szinérváralja, Remetemező, Krassó, Borhíd és több községekben. - Tagjai közül Miklós 1843-ban követ, utóbb alispán, 1868-ban főispán és kormánybiztos, a Szent István rend vitéze. - Lajos 1848-49-ben országgyűlési képviselő. - Sándor cs. és kir. kamarás a Johannita, a vaskoronarend és a Lipót rend lovagja, főispán. - Miklós sz. k. kir. huszárfőhadnagy, cs. és kir. kamarás, a Johannita rend lovagja, nagybirtokos.- György cs. kir. huszárhadnagy. - Lajos nagybirtokos.
Czímer: Kékben zöld alapon, csőrében patkót tartó hattyú. Sisakdísz: Görbe kardot tartó aranygriff. Takarók: kékarany, veresezüst.
Ujhelyi (Tiszaujhelyi).
UJHELYI.
A Hunt-Pázmán nemzetségből származó család, mely idővel Ugocsa, Szabolcs, Zemplén, Máramaros, Bihar és Szatmár vármegyékben is elterjedt, a hol mindenütt, de főleg Ugocsában kiterjedt birtokaik voltak és már a XIII. században Tiszaújhelyre adományt nyertek, 1365-től pedig pallosjoggal bírtak. Első ismert ősük Marcellinus comes, de genere Hunt-Pázmán. A család alapítójául II. György tekinthető, a ki 1410-ben Szabolcs vármegye alispánja volt. 1453-ban Szatmár vármegyében már Darnó és Kispalád részbirtokosa. Tagjai közül a már említett II. György neje a Káta nembeli Csarnavodai Zsuzsánna volt. Szatmár vármegyébe telepedett újabbkori tagjai közül Sándor, 1848-49-ben őrnagy. - Mihály, († 1904), vitkai birtokos. - Tamás, jelenleg kir. közalapítványi felügyelő. - Sándor, nagyszőllősi főszolgabíró. - Tivadar joghallgató.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon, két egymással szemben ágaskodó eb, egy közéjük czölöpösen állított kardot tartanak. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kardot tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Uray. (Urai).
URAY.
Nemes és báró. Törzsökös szatmármegyei család a Balogh-Semjén nemzetségből. Első okleveles nyoma 1347-ig vezet vissza, mikor a család tagjai Ura birtokukon osztozkodnak. A család már első felléptekor 5 ágra oszolva jelenik meg, ez ágak közül 3 kihalt, ma két ága virágzik. 1467-ben a családnak mind a négy ága Urára új adományt nyer. 1560-ban Albert adományt nyer Vitka-Kápolnára (puszta) és Kiskolcsra. 1582-ben Simon adományt nyer a mándi részbirtokra. 1750-ben Gáspár, Zsigmond, Mihály, Éva, Mária és Klára tyukodi és porcsalmai részbirtokukra új adományt nyernek. Tagjai közül Homo regiusok voltak: 1388-ban Uray János és István literátus. Péter 1476-ban; Imre 1436 és 1437-ben; János 1449-ben. Alispánok: 1435-ben Tamás, 1573-ban Miklós, 1589-40-ig Bálint és 1863 körül Endre, 1841-ben és 48-ban Pál beregmegyei alispán. Szolgabírák: 1425-ben Tamás, 1540-ben Máté, 1560-ban Mihály, 1570 körül Sándor és Miklós, 1648-9-ben Gáspár, 1721-ben László, 1784-90-ig József, 1832-40-ig Ambrus, 1881-84-ig Károly és 1861-ben Miklós Beregmegyében. Követek és képviselők: 1843-ban Bálint szatmári, 1843-ban Pál beregi követ, 1875-77 Miklós beregi, 1884-től napjainkig Imre tiszaháti, 1905-től napjainkig Miklós II. nyirbátori képviselő. A csengerújfalusi ágnál: I. Ambrus szolgabíró gyermekei: Zoltán huszárfőhadnagy és Dezső kárbecslő, II. József ügyvéd, 48-49-es honvéd-kapitány, ennek leánya, Irén, kinek gyermekei, kik Joanovits Lázártól származtak az Urai Uray nevet vették fel; ezek pedig: Georgine, István dr. miniszt. fogalmazó, Esztergommegye tb. főjegyzője, Tibor huszárfőhadnagy. III. Antal 1848-49-i nemzetőrhadnagy. A tyukodi ágnál: Tamás 48-as nemzetőrfőhadnagy, József esküdt; gyermekei I. Géza ügyvéd, a szatmári ref. egyh. főgondnoka, II. Lajos ügyvéd és fia Jenő iparfelügyelő; III. Károly ügyvéd, a csengeri járás szolgabírája, később járásbíró és a szatmárnémeti ref. egyház fő gondnoka. Ez ággal közeli nexusban áll az ú. n. Urai ág; ebből megemlítendő Imre 48-as honvéd hadnagy, Gáspár ügyvéd, a szatmári népbank igazgatója. - A bogáti ágnál: Menyhért 48-as vörös sipkás főhadnagy, később szatmármegyei várnagy és Miklós dr. ezredorvos. - A buji ágnál, melyet Nagy Iván külön családként tüntet fel, holott, mint azt Szatmármegye rendei 1793-ban igazolják, a buji Urayak egy családot alkotnak az Urai Uray családdal. Ez ágból szerepeltek: Jónás ügyvéd és táblabíró, Tamás táblabíró, József 48-as honvédkapitány, ki Czibakházánál kitüntette magát; végül I. Zoltán vasuti és hajózási főbiztos és II. Zoltán honvédhadnagy, továbbá Vilmos dr. szabolcs megyei kórházi alorvos. A szinérváraljai ágnál a legkiválóbb Mihály, ki 1590-ben nőül vette Szaniszlófi Báthory Zsuzsánnát, kivel rengeteg vagyont kapott. Unokája Mihály, részese volt a Zríny-féle összesküvésnek. Károlyi László főispánt lemondásra kényszeríti, ezért Strassaldo rátör, kuriáját felprédálja; a kuruczok a Gombás erdőnél tönkre verik a németet, mi miatt Mihálynak Erdélybe kellett menekülni. A család ez ága kihalt. A vetési ágból származik Albert, szinérváraljai körjegyző. A bárói ág 1864 decz. 9-én kapta bárói rangját. Ez ágból legnevezetesebb Gáspár, 1707-i kurucz volontér-hadnagy, Károly 1805-ben insurgenshadnagy, Károly 48-as szatmármegyei hadipénztáros, a miért jószágvesztést szenvedett, József főszolgabíró és I. Bálint, ki a bárói rangot nyerte el, ügyvéd, alispán, követ, a tiszántúli kerületi tábla elnöke, udvari tanácsos, nagyváradkerületi főnök és fő törvényszéki elnök, a Szent István-rend kiskeresztese; fia Endre alispán, ennek leánya Ilona, csillagkeresztes hölgy, nőül ment báró Uray Kálmán főrendiházi taghoz, ezek leánya viszont, Margit bárónő, báró Uray Bálinthoz ment nőül, ki cs. kir. kamarás, főrendiházi tag, fiai Gyula és János cs. kir. nemes apródok. A beregi ágból: Pál beregi alispán, később követ, fia Miklós nemzetőrszázados 48-ban, később főszolgabíró és 1875-ben orsz. képviselő. Fiai Imre és Miklós orsz. képviselők. Ez ágból való még Móricz, 48-as huszárfőhadnagy és fiai: Miklós huszárkapitány és Endre huszárfőhadnagy. Az érendrédi ágból: Károly ügyvéd és fia István, kir. tanácsos, pénzügyi tanácsos. József lelkész és fiai Sándor, tanítóképezdei tanár, József járásbíró.
Czímer, nemesi: kékben, zöld alapon ezüstkerék fölött vágtató fehér ló, melynek nyakán előlről arany nyílvessző van átlőve. A ló fölött leveles aranykorona lebeg. Sisakdísz: kékruhás, barna süveges, 3 barna sastollas magyar vitéz növekvően, jobbjában görbe kardot, baljában vérző török főt tart. Takarók: kékarany, vörösarany.
Uszkay (Uszkai).
Régi szatmármegyei család, mely azonban Bereg és Szabolcs vármegyékben is elterjedt. Birtokai voltak Beregben: Kerecsen, Szabolcsban: Őr, és Szatmármegyében: Vitka, ahol most is birtokos. Tagjai közül Zsigmond, vitkai és kerecsényi földbirtokos, Bereg és Szatmár 610vármegyék táblabirája. - Ignácz († 1902) 1848-49-ben honvédfőhadnagy, később csendbiztos és vitkai fölbirtokos. - Antal, vitkai volt földbirtokos. - Bertalan († 1898) ügyvéd, később beregmegyei levéltáros. - György († 1848 után) Bereg vármegye alispánja. - András († 1880) megyei csendbiztos és földbirtokos. - Bernát († 1880) vitkai birtokos. - Bálint, jelenleg mezőturi jegyző és az Orsz. Jegyzőegyesület elnöke. - Károly, jelenleg kir. végrehajtó. - János temesvármegyei útbiztos. - Kálmán, vitkai birtokos.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon két egymással szemközt ágaskodó kétfarkú arany oroszlán, jobbjaikban szablyát tartanak. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között kinövő pajzsbeli oroszlán. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Vadász. (Gyöngyöshalászi)
Ung vármegyéből származik, honnan idővel más vármegyékben is elterjedt és Szatmár vármegyében is, hol Tunyogon volt birtokos, 1769-ben igazolta nemességét. Orbán és általa testvérei György és Anna, 1610-ben kaptak czímeres nemeslevelet II. Mátyástól, mely ugyanaz évben Ungvármegyében hirdettetett ki. Tagjai közül János 1706-ban II. Rákóczi Ferencz hadnagya. - I. Pál, ref. lelkész, 1778-ban subscribált a bázeli egyetemen. - II. Pál († 1830), jászkún-kerületi tb. alügyész. - III. Pál, 1809-ben insurgens-hadnagy. - I. Pál fia János, jászkiséri főjegyző és ügyvéd. Ennek fia Károly, túrkevei birtokos.
Vaday (Vadai).
Szatmármegyei család, mely Nagykárolyban és Vada pusztán volt birtokos. Tagjai közül Gáspár fia Menyhért, 1902-ig Nagykároly város rendőrkapitánya, majd gazdasági tanácsosa. Ennek fia Károly, nagykárolyi magánhivatalnok. - Fia Lajos, királydaróczi főjegyző. - Sámuel († 1885) nagykárolyi, Boldizsár szatmárhegyi birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, leveles koronán könyöklő vörösmezű kar, görbe karddal. Sisakdísz: pajzsbeli kar. Takarók: kékarany, vörösarany.
Vállyi. (Nagykéri).
VÁLLYI.
A Vállyi család, nevezetesen István és Sámuel, továbbá néhai Ferencz maradéka János és másik István nemességük igazolására felmutatták Szabolcs vármegyének 1715. évi márcz. 26-án kelt testimoniumát, melynek bizonysága szerint őseik, II. Ferdinánd király 1627. évi donatiója alapján birtokos nemesek voltak, de adománylevelük elégett. A felsorolt nemesek között találjuk a Mihálydiban lakó Vályi és Nagykálló városában lakó Valy aliter Pap családot. Nagykéri ifju aliter Pap Gergely, felesége Anna, leánya Erzsébet, valamint testvérei Pap János és Balázs "ex status et conditione curali et ignobilis." Rudolf király 1582. febr. 19-én nemességre emelte. Ezekből kilátszik, hegy e két család egy és ugyanaz. Ezt a nemes-levelet kihirdették Nyitra vármegyében 1582-ben, 1616-ben és 1642-ben Verebély széknek Bicskén tartott gyűlésén. A Vály név eredetéről semmi felvilágosítást nem találunk, azonban a nagykéri Pap atyafiak és nagykéri Valy Pap János feljegyzéséből teljes bizonysággal csak az állapítható meg, hogy atyját Györgynek, nagyatyját Benedeknek hívták, s mindkettő a Vértesalján lakott, maga pedig a Vály nevet viselte és Kállóban úgy látszik - tanácsbeli, de mindenesetre prókátor-féle ember volt, a kit a város ügyes bajos dolgaiban Pozsonyba, Bécsbe küldözgettek. Nemességét a felmutatott okmányok alapján Szabolcs vármegye 1725-ben igazolta és ezt a helytartó-tanács is jóváhagyta. Benedek, Szabolcs vármegyében hosszabb ideig szolgabíró volt és nagy vagyont szerzett, György fiától származott unokái Zsigmond, László, György és Sándor mindnyájan táblabírák, előkelő, tekintélyes birtokosok voltak. Zsigmond krasznavármegyei birtokára költözvén, Szabolcs vármegyétől 1810 jún. 28-án nemesi bizonyítványt kapott. Vályi Pap Zsigmond kraszna vármegyei kir. pénztáros. - Másik Zsig mond, 1810-11. országgyűlési követ, - Károly, 1826-ban Krasznavármegye aljegyzője, 1831-ben táblabíró, 1861. évben pénztáros. - Lajos, 1840. Szatmár vármegye főjegyzője. - János, 1860. országgyűlési képviselő, ref. egyházmegyei gondnok, majd egyházkerületi főgondnok. - Árpád, 1887-1892. szilágysomlyói és keczeli kerületek országgyűlési képviselője. Birtokaik: Szatmár vármegyében Majtis, Kisszekeres, Nagyszekeres, Darnó, Csaholcz, Penyige.
Czímer: kék pajzsban sziklán könyöklő vörös ruhás kar, félhold és csillag között görbe kardot tart. Zárt sisak, melynek dísze a kardot tartó kar nyíllal átlőve. Sisaktakaró jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Vásárhelyi.
VÁSÁRHELYI.
Szatmármegyei család, mely Nagybányán volt birtokos és ma is az. Jonathán és Sámuel, Márton fiai, 1754-ben Mária Teréziától kaptak czímeres nemes-levelet. Közűlök Sámuel katholizált és jánki plébános lett. Tagjai közűl István († 1863), 1848-49-ben a Dom Miguel-ezred ben szolgált. - István fia Gyula, jelenleg fogyasztási adótiszt és kiváló gyümölcstermelő.
Czímer: kékben, hármas sziklán ágaskodó, szárnyas arany-griff, jobbjában egyenes kardot, baljában arany-pajzst tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany.
Vass. (Szigeti).
VASS.
Máramaros vármegyéből származó, régi donatarius család, mely Sugatagra 1456-ban és Rónaszékre később nyert új adományt. Ezenkívül még Szlatinán is birtokos volt. A Martinovich-féle összeesküvésben való részvétel miatt nótázták s birtokaiknak legnagyobb részét akkor konfiskálták el. De a Beregben, Barabás községben és Szatmárban Czégény és Dányád községekben levő birtokai ekkor még megmaradtak. Első ismert őse Péter deák, a ki Jajcza ostrománál kitüntette magát s ezért donatiót nyert s az Antal nevet vette fel. Ismertebb leszármazói: Márton (mh. 1582) és Benedek (mh. 1601) az erdélyi fejedelmek hivei. - Sándor, I. Lipót alatt Munkács várának védelmezője. II. Márton 1690 körül Máramaros vármegyének hires viczispánja, kinek felesége Kende Gabriella, szépségével XIV. Lajos udvarában is feltünést keltett. - János (1679-1770) a Verhovina környékének földesura. - II. Benedek, 1707 táján máramarosi főispán, a ki hatalmaskodásairól és kincseiről volt híres. - János fia Mihály volt, a kinek két nevezetes fia maradt, az egyik Pál, tekintélyes szerepet vitt és a vármegyét II. József rendeletének megtagadására indította. - A másik a roppant erejű György (szül. 1767) beregmegyei főjegyző és birtokos. - Antal († 1889), beregszászi ügyvéd, kit 1849-ben politikai szereplése következtében elfogtak. - Gyula, ügyvéd, jelenleg pénzügyi titkár, kat. becslőbiztos Debreczenben. - Pál, 1848-49-ben honvédszázados. - II. Gyula, jelenleg nagybányai ügyvéd. - Öcscse Jenő, szintén ügyvéd.
Czímer: kékben, fészkében ülő és kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: magyar vitéz növekvően, jobbjában egyenes kardot tart, melyen török fő van átütve. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Vay. (Vajai, báró és gróf).
Szabolcsmegye egyik legrégibb családja. A család 1414-ben (Constanz) Zsigmondtól czímerújító levelet nyert. II. Ulászló király 1507. évben a Vay és Ibrányi családok 613ősi czímerét kibővíti. A család származásáról a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben bővebben megemlékeztünk. Szatmár vármegyében az újabb korban szerzett birtokokat és itt Mihály, Túrvékonya határában, birtokos és fürdőtulajdonos.
Vécsey (báró Hajnácskői és Hernádvécsei).
VÉCSEY.
Ugocsamegyei eredetű régi család, melynek első ismert őse Szőllősi Balázs. E Balázs fiaival együtt 1517-ben új kir. adományt nyer, több más birtokokkal együtt, az abaújmegyei Vécsére, melytől aztán a család nevét vette. Alapítója Vécsey Sándor Hajnácskő várkapitánya és ura. Ez a Sándor 1692 november 21-én bárói rangot nyert. A grófi ág kihalt. Megyebeli tagjai közül Miklós cs. és kir. kamarás, val. b. t. tan. Szatmár vármegye főispánja. - József cs. és kir. kamarás, Szatmár megye alispánja és országgyűlési képviselő. - Miklós orsz. képviselő. - A család Sárközújlak, Csegöld stb. községekben birtokos. A család eredetét a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük.
Vetéssy (Vetési és mezőteremi).
Szatmár vármegye egyik ősrégi kihalt családja, mely a Kaplyon nemzetségből eredt a vele törzsrokon Károlyi, Bagossy és Csomaközy családokkal együtt. Vetéssy család Kaplonyi Simon fiától, II. Pétertől ered. Vetés községet Kaplyon Simon 1265-ben kapta V. István királytól. Az 1325. évi osztálykor Eudusnak, a Csomaközyeknek jutott; de 1354-ben IV. Péternek (ki Zougának is neveztetett) fiai Lőrincz és Pál már Vetéssyeknek neveztettek. Tagjai közül: Jakab 1420-ban szatmárvármegyei alispán. - Tamás váradi prépost. - László 1573-1597-ban alispán. - Mihály 1653-ban alispán. - László 1703-ban szolgabíró.
Virágh (Kügyi).
VIRÁGH.
Sopron vármegyéből származik, honnan azonban a Bihar, Mosony és Somogy vármegyékbe, majd Nógrádba és Szilágyba, az újabb korban pedig Szatmár vármegyébe is átterjedt. István 1657-ben kapott czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól, melyet egy évvel később Sopron vármegyében hírdettek ki. Biharban és Nógrádban és a Szilágyságban a múlt század elején igazolták nemességüket. Tagjai közül József († 1875), szilágysomlyói birtokos. - Mihály, († 1879) pécsi kanonok, híres egyházi szónok volt. - Lajos, 30 évig szilágysomlyói főjegyző, most nagy bányai állami anyakönyvvezető-helyettes. - Gyula, városi kir. ügyész.
Czímer: kékben, fészkében ülő és kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Zanathy (másként Zolga).
Vasvármegyei család. Zanathy másként Zolga János, a maga és unokaöcscse Petheő Márton részére Rudolf királytól 1602 márcz. 22-én nyom czímeres nemeslevelet. I. József Szatmár vármegyébe költözött és 1745-ben Szatmár sz. kir. város főbírája, 1754-ben a vármegye főadószedője; 1765-1778-ban főjegyzője. - Ennek fia Antal, a vármegye főmérnöke. - Mihály, 1784-ben szolgabíró, 1796-ban főszámvevő. - II. József esküdt. - Ferencz 1805-ben a megyei felkelő nemes seregnél alhadnagy, majd kapitány, 1810-ben táblabíró, 1816-ban a nyíri járás főszolgabírája. - Ignácz, a gróf Károlyi-uradalom ügyésze. - Ferencz, szaniszlói r. kath. lelkész, 1861-ben czímzetes kanonok. - Mihály 1823-ban szolgabíró, majd kir. ügyész. - Ferencz, 1892-ben megyei főjegyző. - Mihály kir. közjegyző. Gábor kir. járásbiró. - Zsigmond m. kir. honvéd százados. - Gábor fiai: Gábor és Tibor. - László gazdász és István megyei tisztviselő.
Zselénszky (Zelankai) gróf.
Régi lengyel család, mely a Ciolek czímert használja. A családból Zelanka-Zelénski Ferencz, biéczi várnagy, 1801 márcz. 5-én galicziai grófi rangra emeltetett. A család magyarországi ágát gróf Zelénszki László alapította. A család Szatmár vármegyében nyirvasvári és nyircsászári községekben birtokos.
Czímer: Ezüst-mezőben zöld alapon álló vörös bika. Sisakdísz ugyanaz. Takaró: ezüstvörös.