MAGYARORSZÁGNAK ama vármegyéi között, a melyeknek minden irányban fejlett közgazdasági és kulturviszonyai a legnagyobb mértékben leköthetik az idegen figyelmét, Vasvármegye bizonyára egyike a legelsőknek.

Igy a vadászat is hazánknak talán egyik vármegyéjében sem emelkedett olyan magas szinvonalra és kiváló jelentőségre, mint Vasmegyében. Értem ez alatt azt a gazdaságot, a melyet a vármegye jól gondozott vadászterületei, különösen a hasznos piaczi vadakban bírnak, mely, mig egyfelől az évi lövésben nem megvetendő gazdasági jövedelmet nyujt, másfelől nap-nap mellett fontosabb szerepre van hivatva közélelmezési szempontból.

Vasmegye vadászati és vadtenyésztési tekintetből egymástól minden tekintetben eltérő négy részre osztható.

1. A sikság Szombathely vidékétől keletnek elterülve, a Moson, Győr és Komárom vármegyei, ugynevezett felföldi siksággal egyesülve, a Vértes aljáig huzódik. Határait nyugatról és észak felől az úgynevezett soproni hegycsoport, tulajdonképpen a Lajta-hegység délnek irányuló alacsony kiágazásai képezik, melyeken a Gyöngyös derékszögben tör keresztül, kelet felől a felföldi nagy sikságba szakad, dél felől pedig a Rába képezi határát. A síkságnak terepképződés tekintetéből három érdekes pontja van. Egyik a soproni hegycsoportból Kőszeg és Pereszlény között a síkságba belenyuló, majd gyors hanyatlással a Répczéig terjedő keskeny domblánczolat. A második a Répcze mentén, körülbelül Kemény-Egerszeg táján leginkább kiemelkedő s keletnek lejtő kemenesaljai fensík. A harmadik a Sorok-Ujfalu tájékán kiemelkedő s a Rába felé, délnek néző fensík, mely a Rába mentén Szent-Gotthárdon keresztül, jobbára széles völgyet képezve, a stájer határig terjed.

2. A Pinka völgye Sopronmegye határától délnek a Rábáig terjed, a Lajtahegység déli kiágazása és a stájer határ között.

3. A Tótság a Rába folyó, továbbá Stájerország és Zalamegye között fekszik; keleti határát - hogy egy félig-meddig megközelitő irányt említsünk - talán egy Körmendtől egyenesen délnek gondolt vonal képezi.

4. A Hegyhát a vármegyének a Rába folyó, a Tótság, továbbá Zala és Veszprémmegyék közötti részét képezi.

A vadászati viszonyok e vármegyében ma sokkal kedvezőbbek, mint azelőtt, bár az erdők nagyon megfogytak. A vadászat szakszerü kezelése és a vadak gondozása mellett, nemcsak az őzállomány szaporodott el mindenfelé, de a Farkas-erdőben, a káldi, bögötei, gyertyáni, tacskándi és a sitkei, valamint az ezekkel kapcsolatos erdőkben ez idő szerint már fővad 433is van, még pedig olyan számban, hogy bizonyos időszakokban 40-50 darabot is látnak ott egy-egy falkába verődve.

A negyvenes években s az ötvenes évek elején még híre sem volt a szarvasnak a Hegyháton és ezek kétségkivül a gróf Festetics-féle zalai uradalmakból és a sümeg-vidéki erdőkből váltottak oda. A Farkas-erdőben tehát ez idő szerint a fővad állandóan megtelepedett, de, mint többé-kevésbbé váltó vad, előfordul az ezzel kapcsolatos összes nagyobb erdőkben is, a melyek a zalai határra dőlnek. S előfordul végre, még pedig igen szép és nagy állományban, a gróf Cziráky Béla kenyeri-kecskédi uradalmához tartozó erdőkben is, a hol bekerített vadaskertben, szakszerü gondozásban és megfelelő óvásban részesül.

Az őz a vármegye erdőségeiben mindenütt tenyészik s helyenkint gazdag állománya van. A minősége azonban nem elsőrendü; sem agancsra, sem testi fejlettségre. Ez utóbbi tekintetben még legjobbak a vármegye északi és északkeleti határhegységeiben előforduló őzek, a melyek már a jó közepes átlag-súlyt megütik. De az agancsozat itt is gyenge közepes.

Vasvármegye vadászati szempontból különösen exczellál a mezei vadászatban nyúlra, fáczánra és fogolyra, úgy, hogy e tekintetben kevés párja van az országban, mert nemcsak a régtől fogva szakszerüen kezelt uradalmakban, de úgyszólván az összes községi határokban, különösen a Gyöngyös és a Rába mellékén, továbbá a Kemenesalján, gazdagon tenyészik főleg a nyúl és a fogoly. A kedvező geológiai és éghajlati viszonyok, nemkülönben a vadállomány fejlesztése érdekében a vármegye és az egyes uradalmak részéről hozott áldozatok emelték Vasvármegyében a vadászatot mai magas színvonalára; ennek következménye ujabban az is, hogy a legkeresettebb piaczi vadunk, a fáczán, az egész vármegyében elszaporodott s ez idő szerint ott már úgyszólván mindenütt vadon tenyészik. Kevés vármegyében van annyi jól kezelt fáczános, mint Vasmegyében; a fogoly pedig helyenkint annyi, hogy 2-3 vadász, pár órai kimenetre 100 drbot könnyen aggatóra füzhet, még a községi bérterületeken is, a nyúlvadászat pedig helyenkint waggonszámra fizet a téli körvadászatokon.

Az érdekes vadak közül első helyen kell felsorolnunk az erdei szalonkát, mely kedvező idényben nagy számban szokta felkeresni a vármegyének úgyszólván összes erdőségeit, de különösen a "Hegyhát" vágásait és az ú. n. "Őrség" fenyveseit s azokban állandóan költ is.

Az erdei tyúkfélék közül a vármegye északi és északnyugoti határhegységeiben előfordul a császármadár, de csak igen jelentéktelen számban; ellenben a siketfajd az utóbbi időben állandó tanyát ütött a vármegye ugyanezen részének hegységi erdeiben, még pedig igen nagy számban. Különösen Felső-Eör és Pinkafő vidékén vannak a legjobb állandó dürgési helyei, de a Lékától a vármegye nyugati határáig húzódó hegylánczolatban kisebb-nagyobb számban minden előfordul.

Ez utóbbi vidéknek helyenkint egészen havasi jellege teszi ezt érthetővé, valamint azt is, hogy mintegy 15 évvel ezelőtt a rohonczi hegyekben zergét is lőttek.

A nagyobb dúvadak közül egyedül a farkas szokott nagyobb teleken egy-egy eltévedt példányban mutatkozni, de ez a régibb időben is csak nagy ritkán történt s csakis olyankor, ha a Száva befagyott s azon könnyű szerrel átkóborolhattak Szlavóniából. A szárnyas ragadozó madarak sem fordulnak elő túl nagy számban. Hanem róka, kivált a Hegyháton és az úgynevezett Őrségben, továbbá a vármegye északi és északnyugati erdős hegységeiben, elég bőven van. A vaddisznó, mely annak előtte Vasmegyében csak nagy ritkaságképen jelent meg néha-néha a Farkas-erdőben, ez időszerint már állandóan megtelepedettnek tekinthető s a sárvári uradalomhoz tartozó erdőségekben az utóbbi időben évről-évre lőnek nehány darabot, ép úgy, mint üregi nyulakat, a melyekből mutatónak egy-kettő már szintén áttelepedett a szomszéd vármegyékből.

A vármegye évi vadlövését csak megközelítő becslés alapján lehetne megállapítani, mivel teljesen megbízható statisztikai adatok e tekintetben nem állnak rendelkezésre. Egyedüli adatainkat e tekintetben csakis a 434"Vadászlap" közleményei és a kir. erdőfelügyelőségek kimutatásai szolgálnak, azonban mindkettő nagyon hiányos.

Az erdőfelügyelőségek által összegyüjtött adatok szerint Vasvármegyének 951,091 kat. holdat tevő földterületén lövetett: