« VASVÁRMEGYE ERDÉSZETE. Írta Halász Ferencz, átnézte Bedő Albert KEZDŐLAP

Vas vármegye

Tartalomjegyzék

A SPORT VASVÁRMEGYÉBEN. Írta dr. Huszár Pál »

432VASVÁRMEGYE VADÁSZATI VISZONYAI.
Írta Egerváry Gyula; átnézte Bedő Albert
MAGYARORSZÁGNAK ama vármegyéi között, a melyeknek minden irányban fejlett közgazdasági és kulturviszonyai a legnagyobb mértékben leköthetik az idegen figyelmét, Vasvármegye bizonyára egyike a legelsőknek.
Igy a vadászat is hazánknak talán egyik vármegyéjében sem emelkedett olyan magas szinvonalra és kiváló jelentőségre, mint Vasmegyében. Értem ez alatt azt a gazdaságot, a melyet a vármegye jól gondozott vadászterületei, különösen a hasznos piaczi vadakban bírnak, mely, mig egyfelől az évi lövésben nem megvetendő gazdasági jövedelmet nyujt, másfelől nap-nap mellett fontosabb szerepre van hivatva közélelmezési szempontból.
Vadtenyésztési felosztás.
Vasmegye vadászati és vadtenyésztési tekintetből egymástól minden tekintetben eltérő négy részre osztható.
1. A sikság Szombathely vidékétől keletnek elterülve, a Moson, Győr és Komárom vármegyei, ugynevezett felföldi siksággal egyesülve, a Vértes aljáig huzódik. Határait nyugatról és észak felől az úgynevezett soproni hegycsoport, tulajdonképpen a Lajta-hegység délnek irányuló alacsony kiágazásai képezik, melyeken a Gyöngyös derékszögben tör keresztül, kelet felől a felföldi nagy sikságba szakad, dél felől pedig a Rába képezi határát. A síkságnak terepképződés tekintetéből három érdekes pontja van. Egyik a soproni hegycsoportból Kőszeg és Pereszlény között a síkságba belenyuló, majd gyors hanyatlással a Répczéig terjedő keskeny domblánczolat. A második a Répcze mentén, körülbelül Kemény-Egerszeg táján leginkább kiemelkedő s keletnek lejtő kemenesaljai fensík. A harmadik a Sorok-Ujfalu tájékán kiemelkedő s a Rába felé, délnek néző fensík, mely a Rába mentén Szent-Gotthárdon keresztül, jobbára széles völgyet képezve, a stájer határig terjed.
2. A Pinka völgye Sopronmegye határától délnek a Rábáig terjed, a Lajtahegység déli kiágazása és a stájer határ között.
3. A Tótság a Rába folyó, továbbá Stájerország és Zalamegye között fekszik; keleti határát - hogy egy félig-meddig megközelitő irányt említsünk - talán egy Körmendtől egyenesen délnek gondolt vonal képezi.
4. A Hegyhát a vármegyének a Rába folyó, a Tótság, továbbá Zala és Veszprémmegyék közötti részét képezi.
A vadászati viszonyok e vármegyében ma sokkal kedvezőbbek, mint azelőtt, bár az erdők nagyon megfogytak. A vadászat szakszerü kezelése és a vadak gondozása mellett, nemcsak az őzállomány szaporodott el mindenfelé, de a Farkas-erdőben, a káldi, bögötei, gyertyáni, tacskándi és a sitkei, valamint az ezekkel kapcsolatos erdőkben ez idő szerint már fővad 433is van, még pedig olyan számban, hogy bizonyos időszakokban 40-50 darabot is látnak ott egy-egy falkába verődve.
Vadak.
A negyvenes években s az ötvenes évek elején még híre sem volt a szarvasnak a Hegyháton és ezek kétségkivül a gróf Festetics-féle zalai uradalmakból és a sümeg-vidéki erdőkből váltottak oda. A Farkas-erdőben tehát ez idő szerint a fővad állandóan megtelepedett, de, mint többé-kevésbbé váltó vad, előfordul az ezzel kapcsolatos összes nagyobb erdőkben is, a melyek a zalai határra dőlnek. S előfordul végre, még pedig igen szép és nagy állományban, a gróf Cziráky Béla kenyeri-kecskédi uradalmához tartozó erdőkben is, a hol bekerített vadaskertben, szakszerü gondozásban és megfelelő óvásban részesül.
Az őz a vármegye erdőségeiben mindenütt tenyészik s helyenkint gazdag állománya van. A minősége azonban nem elsőrendü; sem agancsra, sem testi fejlettségre. Ez utóbbi tekintetben még legjobbak a vármegye északi és északkeleti határhegységeiben előforduló őzek, a melyek már a jó közepes átlag-súlyt megütik. De az agancsozat itt is gyenge közepes.
Vasvármegye vadászati szempontból különösen exczellál a mezei vadászatban nyúlra, fáczánra és fogolyra, úgy, hogy e tekintetben kevés párja van az országban, mert nemcsak a régtől fogva szakszerüen kezelt uradalmakban, de úgyszólván az összes községi határokban, különösen a Gyöngyös és a Rába mellékén, továbbá a Kemenesalján, gazdagon tenyészik főleg a nyúl és a fogoly. A kedvező geológiai és éghajlati viszonyok, nemkülönben a vadállomány fejlesztése érdekében a vármegye és az egyes uradalmak részéről hozott áldozatok emelték Vasvármegyében a vadászatot mai magas színvonalára; ennek következménye ujabban az is, hogy a legkeresettebb piaczi vadunk, a fáczán, az egész vármegyében elszaporodott s ez idő szerint ott már úgyszólván mindenütt vadon tenyészik. Kevés vármegyében van annyi jól kezelt fáczános, mint Vasmegyében; a fogoly pedig helyenkint annyi, hogy 2-3 vadász, pár órai kimenetre 100 drbot könnyen aggatóra füzhet, még a községi bérterületeken is, a nyúlvadászat pedig helyenkint waggonszámra fizet a téli körvadászatokon.
Az érdekes vadak közül első helyen kell felsorolnunk az erdei szalonkát, mely kedvező idényben nagy számban szokta felkeresni a vármegyének úgyszólván összes erdőségeit, de különösen a "Hegyhát" vágásait és az ú. n. "Őrség" fenyveseit s azokban állandóan költ is.
Az erdei tyúkfélék közül a vármegye északi és északnyugoti határhegységeiben előfordul a császármadár, de csak igen jelentéktelen számban; ellenben a siketfajd az utóbbi időben állandó tanyát ütött a vármegye ugyanezen részének hegységi erdeiben, még pedig igen nagy számban. Különösen Felső-Eör és Pinkafő vidékén vannak a legjobb állandó dürgési helyei, de a Lékától a vármegye nyugati határáig húzódó hegylánczolatban kisebb-nagyobb számban minden előfordul.
Ez utóbbi vidéknek helyenkint egészen havasi jellege teszi ezt érthetővé, valamint azt is, hogy mintegy 15 évvel ezelőtt a rohonczi hegyekben zergét is lőttek.
A nagyobb dúvadak közül egyedül a farkas szokott nagyobb teleken egy-egy eltévedt példányban mutatkozni, de ez a régibb időben is csak nagy ritkán történt s csakis olyankor, ha a Száva befagyott s azon könnyű szerrel átkóborolhattak Szlavóniából. A szárnyas ragadozó madarak sem fordulnak elő túl nagy számban. Hanem róka, kivált a Hegyháton és az úgynevezett Őrségben, továbbá a vármegye északi és északnyugati erdős hegységeiben, elég bőven van. A vaddisznó, mely annak előtte Vasmegyében csak nagy ritkaságképen jelent meg néha-néha a Farkas-erdőben, ez időszerint már állandóan megtelepedettnek tekinthető s a sárvári uradalomhoz tartozó erdőségekben az utóbbi időben évről-évre lőnek nehány darabot, ép úgy, mint üregi nyulakat, a melyekből mutatónak egy-kettő már szintén áttelepedett a szomszéd vármegyékből.
Évi vadlövés.
A vármegye évi vadlövését csak megközelítő becslés alapján lehetne megállapítani, mivel teljesen megbízható statisztikai adatok e tekintetben nem állnak rendelkezésre. Egyedüli adatainkat e tekintetben csakis a 434"Vadászlap" közleményei és a kir. erdőfelügyelőségek kimutatásai szolgálnak, azonban mindkettő nagyon hiányos.
Az erdőfelügyelőségek által összegyüjtött adatok szerint Vasvármegyének 951,091 kat. holdat tevő földterületén lövetett:
Szarvas265
Őz260253253
Mezei nyúl14,12623,44418,623
Siketfajd365
Császármadár1611
Fáczán1,0732,1832,064
Fogoly22,82413,38919,345
Fürj2,8583,0223,758
Haris130136147
Vadlúd9813
Vadkacsa593360399
Tuzok-3214
Erdei szalonka1,016847771
Mocsári szalonka153110118
Vadgalamb232295293
Különféle hasznos346691818
Összesen43,62644,78846,657

Kártékony vad:
Vaddisznó1--
Üregi nyúl-22339
Borz614935
Vidra13179
Vadmacska83117
Róka698510476
Nyest338636
Görény136200161
Mennyét895794705
Különféle emlős601350319
Sas és keselyü253130154
Sólyom, kónya, ölyv, vércse3,6522,2562,849
Bagoly219264261
Varjú, szarka5,3077,0364,690
Különféle szárnyas872193528
Kóbor eb és macska1,8641,3291,518
Összesen14,61313,46811,797
Hasznos és kártékony vad összesen58,23958,25658,454

« VASVÁRMEGYE ERDÉSZETE. Írta Halász Ferencz, átnézte Bedő Albert KEZDŐLAP

Vas vármegye

Tartalomjegyzék

A SPORT VASVÁRMEGYÉBEN. Írta dr. Huszár Pál »