Bevezetés (részlet)

Az elmúlt tíz évben az iskolarendszeren kívüli képzés területén jelentős változások mentek végbe. A munkaerőpiac számára egyre fontosabbá vált és válik a képzés szerepe. Ezt támasztják alá az alábbi trendek: a rendszerváltás után megjelent a munkanélküliség (ami korábban teljesen ismeretlen volt Magyarországon). A munkanélküliség kezelésének egyik fontos foglalkoztatáspolitika eszköze a képzés és az átképzés lett. A gazdaság szereplői (mind a munkaadók, mind a munkavállalók) számára, egyre fontosabbá válik a humánerőforrás. A munkaadók felismerték, hogy a technológiafejlesztés mellett a munkaerőt is fejleszteniük kell, és hatékonyabban kell használniuk. Ennek egyik megnyilvánulása a munkaadók folyamatos képzése és továbbképzése. Másrészt a munkavállalók is felismerték, hogy saját piacképességük szinten tartásában és javításában fontos szerep hárul rájuk.

Az említett tendenciák ellenére a gazdasági vállalkozásokban még nem vált tömegessé a humán erőforrás hatékonyabb kihasználásának feltételeit megteremtő szervezeti átalakulás /Dávid: 1999./, és hiányosak azok az intézményi keretek is, amelyek az egyén képzését segítik elő (pl. ma még csak igen kevés (képzési vagy karrier) tanácsadó iroda szolgáltatását vehetjük igénybe).

Az iskolarendszeren kívüli képzés jogi szabályozása is igen heterogén, hiszen nincs egységes törvény, hanem több törvény (pl. szakképzési, közoktatási, felsőoktatási és foglalkoztatási törvény) foglalkozik ezzel a területtel. E terület heterogén voltát jelzi a különböző törvények eltérő fogalmi rendszerének használata is. /Benedek: 1999./ A leglátványosabb fejlődés a munkanélküliek képzésének és átképzésének területén figyelhető meg. Ezen a területen az elmúlt tíz évben egységes szabályozás, finanszírozás és intézményhálózat alakult ki. A felnőttképzési törvény megszületésével (jelenleg már zajlik a koncepció kidolgozása) megvalósulhat az iskolarendszeren kívüli képzés minden területének egységes szabályozása is, ami várhatóan illeszkedik az Európai Közösség tagállamainak szabályozásához.

Az iskolarendszeren kívüli képzés több oktatási formát takar. Összességében ide tartoznak mindazok a képzési formák, amelyek a munkavégzéshez szükséges, ill. a munkaerő-piaci pozíció javítását célzó ismeretek megszerzését szolgálják és az oktatás intézményes keretei között szerveződnek. Olyan képzési formák tartoznak ide, mint a felnőttképzés, a szakmai továbbképzés, az átképzés és a munkaerő-piaci képzés. A gazdasági szerkezetváltást követően a felsorolt képzési formákhoz új képzési formák is csatlakoztak, pl. a munkanélküliek képzése és átképzése. /Tót: 1997./

Az oktatási formák sokszínűsége a képzést folytató intézmények heterogenitásában is megjelenik, hiszen az iskolarendszeren kívüli képzésben többféle intézménytípus vesz részt: a Regionális Munkaerő- fejlesztő és Képzőközpontok, szakképző iskolák, felsőoktatási intézmények és piaci vállalkozások (újonnan szervezett képző cégek, ill. privatizált oktatási központok). Emellett a gazdasági kamarák is bekapcsolódnak a képzésbe. Szerepük kettős: mint gazdasági önkormányzatok a gazdaság és a képzés közvetítői szerepkörét vállalták fel. számos felügyeleti és ellenőrző jogkörrel rendelkeznek (pl. részt vesznek a képző központok felügyeleti tanácsainak munkájában), de képzéssel is foglalkoznak (pl. a mesterképzés).

Kutatásunk a különböző képzési formák közül csak a szakmai képzéseket, de a különböző intézménytípusok mindegyikét vizsgálja. A képzés formái és intézményi keretei elemzése mellett a képzésben részt vevő hallgatókat is vizsgáljuk. A következő főbb kérdésekre keressük a választ:

- Hogyan osztoznak a képzési piacon, egy-egy szakterületen belül a különböző intézménytípusok.

- Mennyire felelnek meg az oktatott szakmák a munkaerőpiac igényeinek.

- Hogyan kapcsolódik egymáshoz az iskolákban folytatott alapképzés és a munkaerő-piaci képzés.

- Hogyan történik a képzés finanszírozása az egyes intézményekben.

- Milyen a képzésben résztvevő oktatók szakmai felkészültsége és mennyire felel meg a - képzés igényeinek.

- Mi jellemzi a képzésben résztvevő hallgatókat.

[...]