Hjalmar Söderberg (1869-1941) kisregénye, mely a svéd s merem állítani: a világirodalomnak is gyöngyszeme, Voltaire Candide-jához mérhető szellemes és szórakoztató stílusban, harcias fanatizmus nélkül, csupán a biblia sorai között olvasni tudó józan észre, valamint a ránk maradt egyéb írásos emlékekre és íratlan hagyományokra támaszkodva hámoz ki a hivatalos keresztény üdvtörténet legendáriumából egy alternatív Jézus-képet és -életpályát. A regényben szereplő könyvantikvárius, Josef Marin az író alteregója és szócsöve; történetük is hasonló: már abban is, hogy svéd létükre a kedélyesebb Koppenhágát választották lakóhelyükül, s hogy fiatal teológus korukban lelki válságba kerülvén lemondtak a papi hivatásról; Söderberg, újságíró és a novella műfajának művelője, valamint amatőr, ám imponáló olvasottságú vallástörténész lett. Közel ötödfélszáz oldalas tanulmánya, Az átváltozott Messiás nagy felkészültséggel, kibővítve, tudományos alapossággal dolgozza ki a Jézus Barabbás regény témáját. Eredményeit a következőképpen summázza:

1) A Jézusról szóló mesék mögött történeti személy rejtőzik, amit általában nem is szoktak kétségbe vonni, kivéve több komoly kutatót. Képzett egyházi és világi személyek közt viszont az az uralkodó nézet, hogy az evangéliumok Jézus-képe megfelel a valóságnak, leszámítva természetesen a csodákat. Ez azonban nem áll, mert az evangéliumok Jézusa történelmi hamisítás eredménye.

2) Jézus egy zsidó messiás volt, a szónak abban az eredeti jelentésében, ahogy azt az a kor és Jézus maga is értelmezte: egy népfelkelés élére állt, melynek célja a zsidó nép felszabadítása volt a rómaiak és a Heródes dinasztia uralma alól, s egyben az idegen uralmat kiszolgáló zsidó uralkodó réteg, a belső elnyomók ellen is irányult.

3) Hívei élén kísérletet tett a jeruzsálemi templom elfoglalására, az ősi áldozatkultusz megszüntetésére, amelynek - többé-kevésbé elterjedt nézet szerint - nem lesz helye az új messiási birodalomban. A templom és a kultusz elleni támadás miatt elfogták és elítélték mint "a zsidók királyát".

4) Jézus azonos azzal "az úgynevezett Barabbással", akit Márk evangéliuma szerint ugyanakkor fogtak el egy zendülés kapcsán, de a néptömeg követelésére szabadlábra helyeztek.

5) Hogy végül is mi lett a sorsa, arra nézve nincsenek megbízható adatok. Hogy megfeszítették-e vagy nem, az is bizonytalan. Nyoma van annak, hogy hívei régtől meg voltak győződve sebezhetetlenségéről és halhatatlanságáról, s hogy elevenen szállt fel a mennyekbe. A kereszthalálában s feltámadásában való hit csak később vált általánossá s egyeduralkodóvá a keresztények között.

6) Hogy valami új tant hirdetett volna meg, az nem mutatható ki. Az a tan, melyet a "Logia"-forrás, a két későbbi, főleg a Máté-evangélium neki tulajdonít, nem volt új, s azt ő nem is taníthatta.

7) A történeti Jézus alakja az első évszázad vége felé gyökeres változáson ment keresztül a győzedelmeskedő keresztény hagyományban. Egyéniségének személyes vonásai teljességgel eltűntek az evangéliumok átfestései alatt, olyannyira, hogy az utókornak semmi esélye sincs fogalmat alkotni róla. Az őskeresztények hitére, hogy vissza fog térni és megalapítja a földön a messiási uralmat, halálos csapást mért Jeruzsálem és a templom pusztulása; amiért is átadta a helyét a küszöbön álló "végitéletben" való hitnek. Idővel, miután a kereszténység az egész hellenisztikus világban elterjedt, az eredeti zsidó messiás egyre inkább "világmegváltóvá" alakult át, aki földi életében jámbor életre intő bölcsességet prédikált; belőle lett az első misszionárius, az első keresztény vértanú. Egyben az "istenfia" nevet megtiszteltetésként viselő messiás mitológiai értelemben vett "Isten fiává", végül pedig a keresztény istentriász legfőbb istenévé változott.