Bevezetés (részlet)

Korábbi vizsgálatainkban (1982-85) bemutattuk a professzionális képzés iránti igények térszerkezetének várható alakulását. A következőket állapítottuk meg (Kozma T. 1987).

- Észak-magyarországi régió: a műszaki egyetem szűken szakosított, szükséges további képzési irányok telepítése. A jogászképzés már megindult, de a tanárképzés még szétdarabolt (Eger, Sárospatak). A régiónak ún. policentrikus intézményfejlesztést javasoltunk, amely a régió valamennyi felsőoktatási intézményét egyszerre erősíti.

- Észak-alföldi régió: a növekedés főként négy szakmai irányban látszott szükségesnek: műszaki, egészségügyi, közgazdasági, tudományos-művészeti (más diplomások arányának szinten tartásával, illetve szerény mértékű növelésével). Ún. monocentrikus intézményfejlesztést ajánlottunk.

- Dél-alföldi régió: az agrárképzés (esetleg az élettudományi kutatások) egyetemi kapcsolatainak kiépítését, valamint a pedagógusképzés egyetemi integrációját ajánlottuk. Fölvetettük a műszaki képzés egyetemi integrációját is (különös tekintettel a számítástechnikára).

- Dél-dunántúli régió: A mérnök, valamint a közgazdász képzés fejlesztését ajánlottuk, és fölvetettük a tudományos és művész értelmiség számának enyhe növelését. Olyan szervezési megoldásokat kezdeményeztünk, amelyek a régióban elérhető intézményeket (beleértve akadémiai kutatóhelyet is) érdekeltté tehetik az egyetemi társulásban.

- Észak-dunántúli régió: pótlandónak találtuk az egészségügyi felsőoktatást, valamint a jogászképzést (eredetileg Pápán) és a közgazdászképzést. Javasoltuk egy tudományegyetem kifejlesztését a régióban megtalálható valamelyik szakegyetem bázisán. A felsőoktatás fejlesztésére ebben a régióban tipikusan (számos kis létszámú felsőoktatási intézmény) az ún. policentrikus fejlesztést kínáltuk föl.

[...]