Előszó

Egy vásott és hetyke kamasz birkózik a lét nagy gondolataival, saját felnőtté válásával és önmaga titkolni vágyott lírai alkatával. Nem kedveli a nagy gondolatokat, melyekkel tele van a világ és olykor a saját feje is, ezért aztán nem kedveli túlságosan önmagát sem, csak éppen elfogadja, hol igazi muszájból, hol csak vállvonogatós próbából, játékból.

Minduntalan szerepet játszik és ez könnyen ellentmondásba keveri, mert olyannyira azonosul velük, hogy mire lenni-vagy nem-lenni monológjait befejezi, az éppen felvett maszk lekaparhatatlanul a saját arcává válik és az olvasó beleborzong az előbb még színpadi gesztusoknak vélt emberi-költői őszinteségbe.

A költő szavakká, jelképekké változtatja a világot, így teszi személyes ismerőseivé válságos korunk elviselhetetlenül embertelen vasálarcait. Nem kevés bátorság kell az örökös kitárulkozáshoz, az állandó szerepcseréhez: ő éppúgy a megjátszottan nyegle, valójában szomorú kamasz-messiás, mint a gyöngéd szerelmes, de ő a szerelmesét tettlegességig gyötrő, kegyetlen, ittas, kábítószeres pszichopata, az AIDS-es szerető is, ő az abortusszal megsemmisített magzati élet, és ő a töprengő, koraérett gyermek, és ő a csecsemőártatlansággal álmodozó felnőtt is...

Olyannyira szeretné átélni a lét teljességét, hogy nem riasztják annak undorító mozzanatai sem, belső lényegükben - végső soron - ugyanazt a lüktető életet fedezi fel, mint a szépség szívverésében.

Költői idealizmusa talán abból a hitből származik, hogy ha az embernek sikerül kimondania és megfogalmaznia a Rútat, akkor ("kicsi, büdös lélekkel" is, az élet-halál "nyáltrapézán" röpülve) tulajdonképpen sikerül azt megszelídíteni és megesztétizált befogadásával - ha széppé nem is -, de legalább elviselhetővé tenni. Enne a hitnek köszönhető (csak találgatni lehet!) az is, hogy szerepeit mindig mélységes odaadással játssza, és így sohasem válik sem ripaccsá, sem pedig érzelgőssé. A költői képek frissessége éles pillanatfelvételként őrzi a múló élmények, látványok egyszeriségét. A meghökkentő eszmetársításokból, bizarr szójátékokból pedig már határozottan kihallatszik a költői egyéniség hangja... az a szavakon, bizonyos értelemben vett versen túli képzeletvilág, amely végső soron minden igazi művészet alapja és építőanyaga; az a valóság feletti/melletti ugródeszka, amely mindig is ott remeg bizonytalan keskenységével a lába alatt annak, aki, kényes biztonsággal egyensúlyozva rajta, készülődik újabb és újabb röpülésekhez.

*

Simon Attila 1972. augusztus 6-án született Csíkmindszenten. 1990-ben érettségizett Csíkszeredán a Gépipari Szakközépiskolában. Két évig helyettes tanárként tanított Csíkszentmártonban, illetve Csíkkarcfalván. Elvégzett egy évet a Hyperion magánegyetem román-német nyelv és irodalom szakán. Újságíró szeretne lenni. Versei a Hídfő, Messzelátó, Ifi Fórum és Helikon hasábjain jelentek meg.

*

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó Simon Attila, e kimagasló, induló tehetség verseskötetével indítja elsőkönyveseknek szánt Készülődés című sorozatát.

Kozma Mária