Előhang

Az ezredfordulót követően csak pár év kellett ahhoz, hogy szinte minden megváltozzon, ami a zenéhez az addig megszokott módon kötődött. A korábban rongyosra hallgatott kazettagyűjtemények darabjaihoz ma már alig találni egyátlagos háztartásban megfelelő lejátszót, a néhány évvel ezelőtt felhalmozott, eredeti és másolt CD lemezek többnyire használatlanul hevernek a nyomdában készült vagy filccel sietősen megjelölt tokjaikban, a nagyobb lemezboltok helyén ruhabolt vagy egy újabb gyorsétterem nyílt. Pedig mindössze annyi történt, hogy megjelent egy olyan formátum, ami lehetővé tette a zene korlátlanmásolását és gazdaságos tárolását. Ez a két tulajdonság elég volt ahhoz, hogy a zenehallgatók szinte automatikusan zenemegosztókká és -terjesztőkké váljanak az mp3 formátum elterjedésétől elválaszthatatlan szélessávú internet térhódításának is köszönhetően, és ezzel megváltozzon minden, amit addig például a szerzői jogokról, a felvételek minőségéről, a műfajokról és zenei közösségekről gondoltunk.

A közösségi média hat-hét évvel ezelőtt indult térhódítása még tovább szélesítette az online zenehallgatásban és -megosztásban érintett tömegek körét, és még több platformot, eszközt adott a zenehallgatók kezébe a diskurzív és disztribúciós hálózatokban való részvételhez és az események alakításához. Mindezen változások természetesen nem csak azokat érintik, akik a fejlett társadalmakban túlnyomórészt a tömörített formátumban tárolt és az interneten ingyen megosztott, terjesztett zenét fogyasztják, hanem áttételesen azokat a zenefogyasztókat, zenei kultúrákat és iparágakat is, amelyek egyelőre kimaradtak a digitális kor fősodrából - a közösségi média infrastruktúrájához valóhozzáférés a zenei, kulturális központok és perifériák konstruálásának egyik új formáló tényezőjévé vált.

Ezeknek a tendenciáknak a leglátványosabb vonatkozásait sokan ünneplik és sokan kárhoztatják - a jelen kötetnek azonban nem célja bekapcsolódni ebbe a vitába. Célja az, hogy társadalomtudományos alapossággal, egyben közérthetőmódon, magyar nyelven elsőként írja le és elemezze az utóbbi években az újmédia térhódítása által meghatározott társadalmi közegben átalakuló, zenei preferenciák mentén szerveződő közösségek dinamikáját és működését, illetve a tágabb kontextust jelentő kulturális, mediális és zenei tendenciákat; hogy ezáltal reflektáljon az átalakuláshoz szorosabban kapcsolódó társadalmi változásokra és azokra a párhuzamos, kortárs zenei közösségi folyamatokra is, amelyek az átstrukturálódó médiatér legnépszerűbb kommunikációs csatornáitól távolabb zajlanak.

A kötet írásai azt kísérelik meg feltérképezni, hogyan alakulnak, formálódnak ma egyes zenei színterek, műfajok illetve zenei preferenciák mentén szerveződő kultúrák és közösségek, valamint az olyan fogalmak, mint a mainstream avagy fősodor, underground, szubkultúra, pop, vagy éppen ideológia és politika. A felgyorsult médiafogyasztás, a kulturális tanulás szabályainak átalakulása, a mainstream/underground gyakorlatok újabb átfedései a zenei közösségekről szóló szakmai beszéd egyik legrégibb hagyománnyal bíró fogalma, a "szubkultúra" általános alkalmazhatóságát, érvényességét is megkérdőjelezik. A tanulmányok nagy része ezért a "poszt-szubkulturális" gyakorlatok és az újabb, alternatív közösségi modellek, színterek problémáit is feszegeti, és egyben a hagyományos szubkulturális alakzatok továbbélését is megkísérli feltárni, az eddig használt társadalomtudományos fogalomtár és módszertan felfrissítésének igényével egybekötve.

Mindezen főbb problémaköröket négy tematikus blokkba csoportosított - és pár kivételtől eltekintve a 2008 októberében Budapesten megrendezett Zenei hálózatok konferencián bemutatott - tizenhat tanulmánnyal és három szerkesztett kerekasztal-beszélgetéssel kívánja körüljárni a kötet, összefogva mindazokat a kérdéseket, témákat, megközelítéseket, melyek különösen relevánsak a napjainkban zajló folyamatok megértése szempontjából. A gyűjtemény a tanulmányok és beszélgetések mellett tartalmaz egy, a kötet közreműködőinek fontosabb kapcsolódó műveit egybegyűjtő bibliográfiát is.

Itt szeretnénk megköszönni egyben mindazt a rengeteg segítséget, amit a Zenei hálózatok konferencia szervezésének elkezdésétől egészen a kötet nyomdába adásáig kaptunk, többek között Hadas Miklósnak, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ vezetőjének, S. Nagy Katalinnak, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Szociológia és Kommunikáció Tanszékének akkori, valamint Hamp Gábornak, a tanszék jelenlegi vezetőjének, Szakadát Istvánnak, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének Média Oktatási és Kutató Központja vezetőjének. Köszönettel tartozunk továbbá Vitos Botondnak a konferenciaszervezésében, a konferencia honlapjának gondozásában és a kötet munkálatai során, valamint L. Varga Péternek a szöveggondozásban nyújtott nélkülözhetetlensegítségéért. Külön köszönet illeti Keserű Mihályt, aki a konferencia és a könyvborító vizuális tervein, dizájnján dolgozott. Köszönjük továbbá kollégáinknak az értékes visszajelzéseket és biztató szavakat, valamint a kötet összes szerzőjének és közreműködőjének a sok-sok munkát és türelmet.

Budapest, 2010. szeptember 15.

A Szerkesztők