Bevezető

Az óesztendőt Csanády énekkar-igazgató családjánál ünnepeltük. Nem mondhatnám, hogy jó hangulatban telt volna az éjszaka, partnerem borús kedélye miatt. Nem értem, bárhová megyünk, mások jelenlétében nem lehet ráismerni; elhúzódó, zárkózott lesz, nem vesz részt a társalgásban sokszor fejfájásra, vagy egyéb bajaira hivatkozik. Mindez rossz hatást gyakorol rám.

1947. Újesztendő hajnalán hazaérkezve, ébren találtam a háziakat. Vőlegényem bekísért, együtt köszöntöttük őket, akik nekem most otthont nyújtanak. Igyekeztem jókedvet mutatni, ami az elmúlt órák tapasztalataira visszatekintve, nem nagyon sikerült.

Amikor végre elbúcsúzhattam a háziaktól, magamra maradtam a szobában, nem jött álom a szememre. Gondolatban visszatekintettem az elmúlt nehéz esztendőre. Küzdelmes évet hagytam magam után. Sivárnak éreztem az egyedüllétet, főleg azóta, hogy Pityu bátyám Budapesten kapott állást és egyedül maradtam a városban. Kezdetben azt hittem, hogy az elmúlt év hozza el nekem a komoly szerelmet, mégis egyre jobban félek a folytatásától. Másként gondolkodik Gyurka, mint én. Talán nem szándékosan, de többször megsért különc modorával, furcsa elképzeléseivel. Félek, mintha megváltozott volna. Vagy csak én képzeltem másnak, mint amilyen? Ki tudhatná ezt nekem megmondani?

Elérzékenyültem sorsom fölött, és sírással köszöntöttem az újesztendőt. Talán egész évben sírni fogok? Olyan sok jó elhatározás és gondolat foglalkoztat, miért nem sikerül megvalósítanom? Nagyon nehéz az életem. Nem így képzeltem el a fiatalságomat. Kétségek gyötörnek, de nem tudom, mit kellene tennem? A jó Isten segítségét kértem, mutassa meg a helyes utat, merre kell haladnom, nehogy eltévedjek a kanyargós életutamon. Vigasztalásul magamban Ady verssorait idéztem fel: "Mikor elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten."

Életem regényét korabeli naplóim alapján állítottam össze: 2002. évben.

Interneten való megjelenítésre folyamatosan készítem elő.