Volt idő és boldog idő volt az, amikor hazánkban a népek testvéries szeretetben éltek egymással, szivósan ragaszkodtak hazánk intézményeihez és nem kivánkoztak kifelé.

Volt idő, amikor a magyar szivesen beszélte a nemzetiségek nyelvét s különösen a régi Erdélyben, amiként Józsika Mária bárónő gróf Gyulai Józsefné román verses gyüjteménye is mutatja (gróf Kuun Géza könyvtárában Marosillyén) még a legfelsőbb körökben is érdeklődtek a román népdal iránt, megértették a nép keserveit és énekelték a dalt:

Câte paseri sunt în lume
Toate cină si s'alină,
Numai eu n'am ce cina,
Nici unde me alina.

Volt idő, amikor magyar emberek irtak románul, érdeklődtek a nyelv és néplélek kincsei iránt, lökést adtak a román kulturának és megvetették annak alapjait.

Elmula minden.

A szeretet, a békességes együttérzés napját sötét felhő boritotta el éppen akkor, amikor a magyar a régi hagyományok alapján a szabadságot, a testvériséget és az egyenlőséget a törvénybe igtatta. Beállott egy káraiban megmérhetetlen félreértés s azóta bizony közéletünkben az egymásközti érintkezés hideg és sivár.

Bizom abban, hogy az a felhő, amely a napot vastagon beboritotta, hogy visszatartson tőlünk minden világosságot és meleget, mig el fog oszolni; eljő még az idő, a melyben hazánk nemzetiségei ismét megértik egymást s egy közös gondolatban egyesülve lelkesen fognak együtt működni egy közös czél felé: boldogitani a szép Magyarországot. Ha nem volna meg ez a reménységünk - sokat kellene szomorkodnunk a sötét jövő miatt, amelyben annyi erő, annyi érték menne hiába tönkre, ami a hazát boldogithatta volna.

És van is elég tér, ahol a politikai küzdelemben megfásult lélek megpihenhet. Ilyen a költészet. A kagyló keblében termő drága gyöngy közkincs, értéke mindenütt egy. A költők lelkéből, agyából kipattanó nagy gondolatokat egyformán megértik a világ minden zugában. Csak közvetiteni kell a nyelv utján tovább és tovább s a népek, s az emberi tudás közkincseivé válnak mindenütt.

Azért őszinte örömmel vehetünk minden parányi munkát, ami ezen a téren megnyilvánul és hazafias lelkesedéssel üdvözölhetünk minden munkást, aki ezen a semleges téren a kölcsönös megismerés utjait egyengeti.

[...]