Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Székely Tibor

"Kispaplázadás", 1957-1961

TARTALOM, ELŐSZÓ

Tartalom

Előszó

1. ELŐZMÉNYEK
1.1. A Magyar Katolikus Egyház és a Magyar Népköztársaság első megállapodása
1.2. Püspökkari nyilatkozat
1.3. Állameskü
1.4. A BM álláspontja az egyházpolitika alakulásáról
1.5. Grósz József szabadlábra-, majd visszahelyezése érseki hatáskörébe

2. A FORRADALOM ÉS BUKÁSA
2.1. A forradalom rövid sikere
2.2. A forradalom bukása
2.3. Mindszenty intézkedései és az ÁÉH újraszervezése
2.4. Vatikáni dekrétumok, számonkérés az EH-ban, "ellenforradalmi" röpirat
2.5. Az Opus Pacis megalapítása és a papi békemozgalom felszámolása
2.6. Nyomozás az "ellenforradalmi röpirat" készítői és terjesztői után
2.7. Új vatikáni intézkedések és iratok
2.8. A Központi Szeminárium kispapjai ellen folytatott nyomozás lezárása
2.9. Az állambiztonsági operatív munka helyzete
2.10. Az EH akciója az egri érseki szék betöltésére
2.11. Az EH helyzetértékelése
2.12. Az EH kísérlete volt vezető békepapok mentésére és kitüntetésére
2.13. Újabb vatikáni iratok és Endrey Mihály intézkedései
2.14. A Központi Szeminaristák pere és ítéletek
2.15. Az 1957. év egyházpolitikájának értékelése

3. AZ OPUS PACIS ORSZÁGOS BÉKEMOZGALOMMÁ ALAKÍTÁSA
3.1. Egyházmegyei OP gyűlések szervezése
3.2. Megújított egyházpolitikai koncepció és az EH önállósági/függetlenségi törekvése
3.3. Endrey Mihály püspök ellenállásának megtörése
3.4. Magyar egyházi küldöttség látogatása a Szovjetunióban
3.5. Az OP megyei szervezeteinek megalapítása és a Központi Szeminárium kispapjainak első ellenállása
3.6. BrezanóczyPál első bevetése, Papp Kálmán megszégyenítése és Endrey Mihály lemondatása
3.7. Új esztergomi delegátusért, OP feltételekkel, országgyűlési választás
3.8. BM és EH papnevelési elvek, Központista kispapik az EH elnökénél, újra "Kékes Pálról"
3.9. Újabb sikertelem kísérlet esztergomi delegátus Kinevezésére

4. KISPAPLÁZADÁS A KÖZPONTI SZEMINÁRIUMBAN
4.1. A központisták utolsó ellenállási kísérlete
4.2. A Szeminárium és az Akadémia büntető javaslatai és intézkedései
4.3. Az EH válasza, az államhatalom megtorló intézkedései
4.4. Felkészülés a javasolt intézkedések és a megtorlás végrehajtására
4.5. "Ad limina" meghívás EH feltételekkel
4.6. A Központi Szeminaristák útja a lázadásig
4.7. A papnevelés demokratizálása, az Akadémia és a Szeminárium új helyzete
4.8. Problémák az Akadémián és a Szemináriumban, EH előterjesztés a Politikai Bizottsághoz 4.9. BM jelentések az egyházban végrehajtott bomlasztó tevékenységről
4.10. A papnevelő intézetek helyzete és az ezzel kapcsolatos feladatok

5. A "KISPAPLÁZADÁS" ÁTALAKULÁSA "KISPAPI MOZGALOMMÁ"
5.1. Újra Állami Egyházügyi Hivatal és új apostoli kormányzók kinevezése
5.2. A kispaplázadás függőben hagyása, "Kékes Pál" fn. ügynök új helyzete
5.3. A papnevelés állami ellenőrzése, a kispaplázadás "föld alá" kényszerítése
5.4. A Püspöki Kar új megpróbáltatásai
5.5. Kísérlet teológusok visszavételére, a szemináriumok állami ellenőrzése, nem tiltott papszentelések
5.6. "Haladó papok" találkozója, Endrey püspök joghatósága, a BM éves zárójelentése

6. A PÜSPÖKKARI TEVÉKENYSÉGEK ÉS A KISPAPI MOZGALOM EREDMÉNYEI
6.1. A Püspöki Kar 1960. évi első konferenciája
6.2. Tíz diakónus és nyolc titokban végzett kispap felszentelése 1960-ban
6.3. A Katolikus Püspöki Kar kezdeményezései, az ÁEH magatartása
6.4. Kísérlet a Központi Szeminárium elbocsátott növendékeinek visszavételére
6.5. A visszavételek lezárása, a vidéki szemináriumok megtisztítása

7. A KISPAPLÁZADÁS FELSZÁMOLÁSA
7.1. Titkosszolgálati megfigyelések, felderítés
7.2. Házkutatások, letartóztatások, a Püspöki Kar megrovása és nyilatkozata
7.3. Vizsgálati fogság, kihallgatások, perek és ítéletek

8. KÖVETKEZMÉNYEK
8.1. Gondok a Központi Szemináriumban, Endrey püspök visszatérési kísérlete
8.2. Grősz József kalocsai érsek halála, választások és kinevezések
8.3. Opus Pacis és Országos Béketanács Katolikus Bizottsága
8.4. Összefoglaló a Központi Szemináriumról és a Hittudományi Akadémiáról

9. MELÉKLETEK
A tanulmányban idézett vagy hivatkozott források teljes, vagy részleges másolatai. Részletes jegyzékük a Függelékben.

10. FÜGGELÉK
F-1 Mellékletek jegyzéke
F-2 Péter levél
F-3 TH/ÁBTL ÉS MOL DOKUMENTUMOK

Előszó

2000-ben azzal fogtam bele a Központi Szeminárium kispapjaival kapcsolatos, a kommunista-szocialista rendszerváltó időszakban keletkezett és a szemináriumi életet érintő dokumentumok feltárásába, hogy a még túlélők tényszerűen megismerhessék: mi, miért és hogyan történt.

Először a Központi Papnevelő Intézet (KPI) éppen akkor rendezett irattárában kaptam lehetőséget, (ennek eredményeként készült "Az Opus Pacis és a Központi Szeminárium kispapjai" c. néhány száz példányban megjelent tanulmány). Majd a később nevet változtatott Történeti Hivatal (TH) - Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) folytathattam a munkát, amely alapján készült "A Hatalom és a Központi Szeminárium kispapjai" c. elektronikus formátumú könyvem, amelyet a Magyar Elektronikus Könyvtár tett közzé.

Akkor nem jutottam be az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) archívumába, ezért azt kellett írnom az előző kötetben, hogy kutatásaim nem teljeskörűek, de a hiányzó részeket majd feltárják az utókor történészei.

Azután gomba módra szaporodtak a feltáró, elemző tanulmányok, feltörtek titkokat, meghurcoltak egyébként nagytekintélyű papokat az egyház vezetői köréből és nyilvánosságra hozták az alsópapság csapdába esett tagjainak névsorát, akik - eléggé elítélhető módon - alkalmat adtak arra a Hatalomnak, hogy zsarolással beszervezhessék őket, ugyanis kevés "ügynökről" írta a "tartó tisztje," hogy hazafias indokból állt közéjük. Egy ilyet az Egyház felső vezetőségéből találtam, de tartom magam ahhoz a korábbi kijelentésemhez, hogy nem fogom feltárni az ügynökök nevét, hacsak a titkosszolgálat nem tette közzé, vagy kézenfekvővé azonosításukat. A BM-ben el sem tudták képzelni, hogy irataik valamikor nyilvánosságra jutnak, mégis ("nil inultum remanébit" - Dies irae) előkerült az általam vizsgált témakörben is néhány "ügynök" neve, beosztása többnyire olyan megjegyzéssel: "kompromittáló adatok alapján."

Ahhoz, hogy a feltárt és közölt dokumentumokra hivatkozásnál ne kelljen külön magyarázatot adni, előbb kell kezdeni és később kell lezárni a történetet az 1956. november 4. és 1961. június 29. közötti időszaknál.

A munkamódszerről: nem volt lehetőségem az előzőekhez hasonlóan valamennyi idézett dokumentum fotómásolatait elkészíttetni, ezért kézírással lemásoltam azokat, majd gépbe írtam. Beleírtam azokat az íráshibákat, amelyeket a hivatali gépírók ejtettek, és bizonyára saját sajtóhibákat is elkövettem. A hibákra nem hívtam fel a figyelmet (sic), mint a hívatásosok. Mégis az olvasó látni fogja a mellékletben szereplő eredeti szövegek elolvasásánál, (ha a teljes igazságot ismerni akarja, nemcsak azt, amit abból én kiemeltem,) hogy a "fogalmazók" stílusa és helyesírása nagy szórást mutat. A mellékletekben vannak olyan dokumentumok, amelyekből csak egy-egy bekezdést akartam megosztani az olvasóval, ezért nem a teljes szöveget másoltam le és csatoltam, gondosan ügyelve arra, hogy az értelme ne változzon és a lelőhelye egyértelműen meghatározott legyen.

Mivel feldolgozott szakirodalmat (annak irányultsága miatt) nem használtam fel, csak az egykor eredetileg "szigorúan titkos" vagy "szolgálati" tikos dokumentumokat, ezért a lábjegyzetek magyarázatok, összevetések nélkül, csak az idézett vagy hivatkozott melléklet címét (lelőhelyét), számát és a melléklet fellapozható oldalszámát tartalmazzák.

Ha hivatkoztam olyan - a korábbi tanulmányaimban feldolgozott - dokumentumokra, amelyek ismételt említését fontosnak tartottam, de nem idéztem, azoknál a Magyar Elektronikus Könyvtárban (www.mek.oszk.hu) elérhető adatokat jelöltem meg.

A dolgozatot Microsoft Word^XP programmal, Office 2003-mal szerkesztettem.

Köszönettel tartozom dr. Várszegi Asztrik püspök, OSB főapátnak, aki a folytatásra bátorított, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán dr. Orosz András Lóránt OFM- rektornak, a szükséges tudományos háttér biztosításáért, valamint a Magyar Országos Levéltárnál Szabó Csaba főigazgató-helyettesnek, aki az Állami Egyházügyi Hivatal archívumának tanulmányozását megkönnyítette, és nem utolsó sorban az ÁBTL és a MOL kutatótermi munkatársainak az "íródeák" munkához nyújtott segítségért.

Külön köszönet illeti történész barátaimat, dr. Balogh Margitot, Kálmán Peregrint és Soós Viktor Attilát a kézirat alapos áttanulmányozásáért, kritikájáért és tanácsaikért.

Székely Tibor