Bevezető (részlet)

Ma már szinte senki sem vitatja, hogy az élet sokféleségét, minőségét és méltóságát fenyegető globális környezeti válság időszakában élünk. A környezeti problémák enyhítése/megoldása érdekében, illetve elmélyülésüket megakadályozandó az egyének, embercsoportok és szervezetek viselkedésének kellene megváltoznia. De vajon hogyan vehetők rá a környezetkímélő viselkedésre? Alapvetően négyféle lehetőség kínálkozik.

[...]

Vajon a négy közül melyik megközelítés a leghatékonyabb? Kétségtelen, hogy mindegyiknek vannak előnyei, ám láttuk, hogy mindnek megvannak a maga hátrányai is. Ebből fakadóan egyiket sem szabad elvetnünk, ugyanakkor egyiket sem szabad önmagában véve abszolút gyógyírnak vélnünk. Sokkal inkább a négy megközelítés együttes, egymást kiegészítő alkalmazása lehet a leghatékonyabb módja annak, hogy megelőzzük, enyhítsük, illetve megoldjuk a környezeti problémákat.

Ez a szöveggyűjtemény mégis csupán az egyik megközelítésre, a legutolsóra fókuszál. Azon belül is elsősorban az alapvető meggyőződésekre, illetve az ezekből összeálló paradigmákra. Az összeállításban szereplő öt írást összeköti, hogy mindegyik megkérdőjelezi kultúránk egy vagy több alapvető meggyőződését, és ezek meghaladására, újakkal történő helyettesítésére szólít föl.

E fókusz magyarázata nem kis mértékben az, hogy a négy közül manapság alighanem ez a megközelítés a legkevésbé elterjedt. Ami nem is csoda, hiszen ez a legradikálisabb, és ebből fakadóan a legkényelmetlenebb, legfájdalmasabb is. A megkérdőjelezett értékek és meggyőződések ugyanis alapvető támpontjai jelenlegi életünknek, társadalmunk működésének. Ráadásul megkérdőjelezésük azért is nehéz, mert jó részük tudat alatt létezik, vagyis először föl kell tárni, felszínre kell hozni őket.

Ennek ellenére számos jel mutat arra, hogy talán egy kezdődő paradigmaváltás korszakában élünk. Több empirikus szociálpszichológiai felmérés eredménye is azt mutatja, hogy az uralkodó társadalmi paradigma mellett egyre erőteljesebben jelenik meg az ún. "új ökológiai paradigma". A legtöbb ember fejében már a két paradigmának valamiféle egyvelege él. Nyitott kérdés persze az, hogy vajon az új ökológiai paradigma megmarad-e jelenlegi alávetett szerepében, vagy pedig idővel uralkodó társadalmi paradigmává növi ki magát.

*

A szöveggyűjteményben szereplő öt írás mindegyikének van közgazdasági relevanciája. (Kivételt talán csak David W. Orr esszéje jelent, amelyben kevésbé hangsúlyos ez az aspektus.) Ily módon ez a kötet két korábbi munka szellemi utódjaként is fölfogható. Az egyik ezek közül a Természet és gazdaság című válogatás (szerk. Pataki György és Takács-Sánta András, Typotex Kiadó, Budapest, 2004), amely az első, és mindmáig egyetlen ökológiai közgazdaságtan szöveggyűjtemény magyar nyelven. A másik pedig a Kovász című folyóirat 2004. évi (tematikus) száma, amelynek írásai a biológiai sokféleség eltűnése/megőrzése és a közgazdaságtan kapcsolatával foglalkoznak (vendégszerk. Pataki György és Takács-Sánta András).

[...]