Előszó a második kiadáshoz

Ezen válogatás első kiadását a Madách Irodalmi Társaság 2010-ben, kisméretű ajándékkötetként jelentette meg - Így írsz te címmel, Tragédia-átfordítások Karinthy Frigyes írásaiban alcímmel.

Az új kötet nem csupán külsejében, méretében változott meg, hanem tartalmát tekintve is módosult kissé: árnyaltabban mutatja be Karinthy Frigyes nagyon pozitív viszonyulását Madách Imre drámai költeményéhez, Az ember tragédiájához, és persze, a nagy mű alkotójához, Madáchhoz is. Milyen változtatások segítségével teszi ezt?

A kötet néhány - a Tragédia hatását hordozó, a Tragédiát valamiként érintő - Karinthy írással bővült. Az újonnan beillesztett művek közül, a Van-e túlvilági élet? című írás - amely 1928-ban, a Nyugatban jelent meg először -, egy értelemkereső filozófiai, etikai kérdést kutat. Ezen írás - ahogy a válogatásba szintén újonnan bekerült Kaleidoszkóp is -, olyan láncszem-gondolatokat rejt, amely Karinthy Mennyei riport című, 1937-ben megjelent regényének fontos elemeivé váltak. Így például, a Van-e túlvilági élet? című 'gondolatkísérlet' a Mennyei riport előszavaként is megjelent, pontosabban fogalmazva: az előszót helyettesítő, az olvasóhoz írt szerzői levéllel kezdődik a mű. A regény főszereplője, az ebben a levélben/előszóban feltett - a túlvilág létezésére, teremtésére, milyenségére vonatkozó -, kérdésekre keresi a választ. Válasz helyett válaszvariációkra talál, amely válaszvariációkban az ember legfontosabb morális problémáit jeleníti meg a szerző. Karinthy műve, ahogy Madáché is, "erkölcsi kozmosz"-t teremtő alkotás. Mindkét mű szokatlan struktúrájú, ám másként azok. Vajon rejthet-e Karinthy regénye egy nem időben, hanem térben játszódó Tragédiát? Karinthy felvetette egy ilyen mű megírásának gondolatát, s a két mű szerkezete között duális viszony ismerhető fel.

A kötet Függelékében is szerepelnek újonnan beválogatott írások, amelyek segítségével már nem Karinthy irodalmi alkotásaiban tükröződik a Tragédia, hanem egy tanulmányban, és egy Tragédia-élményt rögzítő gyermekkori feljegyzésben. Az említett tanulmány, az 1923-ban a Nyugatban megjelent Madách című írás, amelyből kiderül, hogy Karinthy elsősorban a Tragédia értelemkereső/értelemadó tartalmát, biztató üzenetét, és szerkezetét csodálta. A kötet Függelékében található másik írás pedig egy - Karinthy gyermekkori naplójából való - rövid feljegyzés. Ebben arról olvashatunk, hogyan is készült a tizenhárom éves Karinthy a Tragédia színházi előadására, és az előadás élményéről mit jegyzett fel.

Az új válogatás alaptörekvése maradt a régi: Karinthy munkásságában a mikénttől a mi felé haladás érzékeltetése Tragédia-átfordítások segítségével. Az irodalmi karikatúrák megírása, és óriási sikere után, a mindenkit utánozni tudó, mindenki stílusában írni tudó Karinthy, a "kezdő író", kereste a saját stílusát, és még inkább: kereste a számára való, általa megfogalmazható értelmet, tartalmat. Ennek alapján, Karinthy életútja, a mikénttől a mi felé törekvést tartalmazó folyamatként is leírható. A saját választásait már megtett, saját témáit már birtokló író írta a Mennyei riport, és az Utazás a koponyám körül című regényeket. Ebben a kötetben - témája alapján - az előbbi regénynek 'kellett' valamiként megjelennie, ezért került be, a Mennyei riport előszavaként is szereplő levél. Ez a regény, a Tragédia sajátos átvetítés-kísérleteként is olvasható. Főszereplője értelemkeresést folytat, mint ahogy Ádám is teszi Madách művében. Ám, Karinthy regényében a főszereplő az egyidejűség világából tudósít, mintha a regényíró azzal a gondolattal játszva alkotta volna művét, amelyet korábban így fogalmazott meg a Kaleidoszkópban: "Ha Madách ma élne, Az ember tragédiáját nem időben írná meg, hanem térben - egy óriási szimultaneista drámában [...]."

Nagy Edit
Szeged, 2011. május 18.