Bevezető

Csodaszép látvány, tárul elém, amint reggelenként a hegyről lefelé ballagok az iroda felé. Az egész gyártelep sűrű ködben úszik, a nagykémény egy kis részét rózsaszín fénnyel világítja meg a kelő nap. A háttérben, az őszi színekben pompázó, erdővel körülvett Salgó vára látható. Kivételesen szép, s ha valaki élethűen lefestené, azt hinnék, nem is valóság, hanem a kép alkotójának képzelete szülte.

A gyárban változatlanul sok munka hárul rám. Szerencsére új főnököm rendes ember, mióta az a bizonyos eset történt, semmiféle próbálkozást nem tett, ha nem így lenne, már megszöktem volna innen. Újabban nagyon kapós lettem, folyton ide-oda hívnak gyorsíráshoz, jegyzőkönyvet vezetni. Ezzel sajnos csak a munkám lett több, a fizetésem változatlan.

Sajnálatos módon a jelenleg bérelt szobámban állandóan kutatnak a holmim között. Hol a kenyeremből hiányzik, s a lisztemet is módszeresen megdézsmálják. Mikor ide költöztem 3 kg tartalékkal, aztán két vételezésnél még kaptam 2-2 kilót. Nem nagyon kedvelem a főtt tésztafélét, ha azt főznek, alig eszem belőle. Süteményt pedig nem sütnek, holott bőven kapok a munkám után lisztet, amit mindig átadok a házi néninek. Kilvádi néninél mindig elég volt, ő gyakran sütött süteményt. Kicsit furcsának tartom, hogy én lássam el a négytagú családot liszttel, amikor én is szegényesen élek és csak takarékosan tudok kijönni a fizetésemből. Nem sajnálnám tőlük, magam el se tudnám fogyasztani; mégsem tűrhetem, hogy meglopjanak. A nagyobb beszerzéseket valósággal meg kell koplalnom. Azt hiszem, legjobb lenne az összes zárat saját költségemre átszereltetni, és mindent lezárni. Ha a háziasszony nem szégyelli, hogy mi történik a lakásán belül, akkor miért legyek vele szemben tapintatos? Nyilvánvaló, hogy a gyerekei lopkodják az édességeket; neki kellene tisztességre tanítani őket, mert felelősséggel tartozik a cselekedeteikért. Azonban nem valószínű, hogy a tartalék-liszthez önként ők nyúlnának. Bennünket a szüleink biztosan megbüntetnek, ha ilyesmire vetemedtünk volna.

Szerencsére nem vagyok teljesen egyedül, egy kiscicával élek társbérletben. Múlt héten találtam az utcán, árván nyávogott, és befogadtam. Aranyos kis állat, számtalan bajomról eltereli a figyelmet.

Életem regényét korabeli naplóim alapján, 2002-ben állítottam össze.

Interneten való megjelenítésre folyamatosan rendezem az egyes köteteket.