
CÍMLAP
Haraszti Gyula
Arany János
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Első rész
I. Bevezetés: a kor előzményei, Arany helyzete; e tanulmány felosztása. - II. A nyelv: népies és régi szín. Az epikai stil: népmesei és krónikás előadásmód. - III. A tárgy: a) népélet képei; - IV. b) a mult rajza: műveltségtörténelmi adatok - a jelen alapján, népmondai anakronizmussal rekonstruálás; műkőltői kombinációk - V. Régi költőknek újra feldolgozásai, Arany és Tennyson.
Második rész
I. A költő pályája. - II. Alkotásmód: "epikai hitel", a hagyomány feldolgozása, stílvegyülék és a tárgy dualizmusa. (Toldi szerelme). - III. Műformák (Balladák, Toldi-triológia, Buda halála). - IV. A népköltészet befolyása. - V. A fantázia: stiljáték, művészet színben és plasztikában; drámaisitó bravour; szinészi mimikának utánzása, attitudeök, mozgások; állatfestés. Tömegrajz. - Vörösmarty és Arany. Arany a magyar tipus képviselője.
Harmadik rész
I. Az indulatok festése. - II. Férfialakok. - III. Nőalakok.
Negyedik rész
I. Politikai és társadalmi eszmék. - II. A költő lelki világa és a szabadságharc. - III. Pesszimizmus, hánykolódás: világfájdalom. - IV. Gyógyulás: újabb sebektől elnémulás, - ez intermezzó hatása a költőre. - V. Az illúziók elszállásának emléke az ifjúkorból: humor.
Előszó
Ez Aranyról szóló dolgozatom 1881-ben jelent meg egy ma már ritkaságszámba menő folyóiratban, Bodnár Zsigmond Magyar Szemléjében, Többször hivatkoztak rá: már ezért is hajlandó voltam, e vállalat szerkesztője kívánságának engedve, hozzáférhetővé tenni az érdeklődők számára, megtisztítva hihetetlen sajtóhibáitól és főleg stílusán simítva. Ez ifjukori értekezésem először tárgyalta részletesebben az illető szempontokból e nagy költőnket. Bármennyi benne az egyoldalúság, egy és más dolognak élére állítása, meg sok minden egyéb fogyatkozás, annyi gonddal készült, hogy merem hinni, hogy ma is megérdemli az elolvasást.
Budapest, 1912. január 12.
Haraszti Gyula