Bevezetés a hogyan írjunk tudományos esszét tananyaghoz
A tananyag gyakorlati feladatokra vállalkozik:
Mintát nyújt ahhoz, hogyan épülhet föl a tanfolyam, amely a felsőfokú (szűkebben BA) képzésbe belépő hallgatók íráskészségét törekszik fejleszteni. (Ld. a "Tanfolyam" fejezetet!)
Példatárat és rövid eligazítást nyújt az értekező próza körébe sorolható műfajokról. (Ld. a "Műfajok" fejezetet!)
A terjedelmi megkötöttségekhez való alkalmazkodás készségét fejlesztő gyakorlatokat kínál. (Ld. a "Terjedelem átalakítása" fejezetet!)
Rövid, elemi tanácsokat kínál az írás során adódó fogalmazás- és stílusproblémák megoldásához. (Ld. a "Lexikon néhány gyakorlati kérdésről" fejezetet!)
Három mintaesszé és egy irodalmi szöveg részletes elemzésével törekszik szemléltetni és elmélyíteni egyrészt azokat a döntéseket, választásokat, amelyekkel írás közben szembesülhetünk, másrészt bemutat egy olyan lépéssorozatot, amely elvezethet valamely szöveg létrehozásához. (Ld. a "Mintaesszék" és a "Nyelvhelyesség" fejezeteket!)
A bibliográfiához kapcsolódó szöveggyűjtemény lehetővé teszi, hogy önmagában, más szövegek és segédeszközök használata nélkül is elsajátítható legyen a tananyag. (Ld. a "Bibliográfia" fejezetet!)
Mit tekint esszének, értekező prózai írásnak a tananyag?
Azokat a szövegeket tekinti esszének a tananyag, amelyek a párbeszéd (párbeszédbe való bekapcsolódás vagy a párbeszéd kezdeményezésének, létrehozásának az) igényével születtek. Azokat a kísérletező írásokat, amelyek a gondolkodás eszköztárával törekszenek áttekinthetőbbé, világosabbá, érthetőbbé tenni helyzeteket, dolgokat, gondolatokat.
A tananyag nem foglalkozik azokkal az írásfajtákkal, amelyek a hatalomgyakorlás eszközei (például politikai, jogi megszólalások, nyilatkozatok, döntések), amelyek hatalmi állásból születnek (például valamely orvosi jelentés, vezetői utasítás, tanári értékelés), amelyek az úgynevezett média-nyilvánosság alakító szereplői (például az újságírói műfajok), amelyek hivatalos iratok (például különféle jelentések, jegyzőkönyvek). Persze a kölcsönös párbeszédben is van szerepe a tekintélynek (a több tapasztalat, a csiszoltabb észjárás, a leszűrt tudás, a tájékozottság), ám ezzel együtt jelen van az az igény is, hogy a tekintély méressék meg a dolgokon és a párbeszédben megszületett mércéken. A tananyag elsősorban azokat a szövegeket állítja példának, amelynek szerzői nyitottak beszélgetőtársaik iránt, törekszenek a velük való egyetértésre, tőlük készek akár tanulni, amelyek az együtt-gondolkodás igényével születtek. A "kísérletező" írás kifejezés arra a nyitottságra utal, amely kész akár önmaga megváltoztatására is, s másoktól ugyanilyen rugalmasságot, mozgáskészséget vár.
A párbeszéd eredményességét növeli, ha kezdettől fogva törekszünk (1.) a dologra, a témára összpontosítania figyelmet, (2.) a hallgatót megszólítani, megnyerni őt annak és bevonni őt abba, amiről beszélünk. Az első feladatra a különféle szakmai bevezetések készíthetnek föl, a másik olyan feladat, amelynek tudatosításában a tananyag segítséget kíván nyújtani.
A párbeszéd kitüntetettsége határozza meg a tananyag szemléletét: nem születhet párbeszédre alkalmas esszé, ha nem ismerkedünk meg különféle gondolkodói közösségekkel (műhelyekkel, iskolákkal, irányzatokkal, hagyományokkal), ha nem is törekszünk bekapcsolódni azok munkájába. Röviden: írni az tud, aki olvas is. A tananyag törekszik olvasás útján fejleszteni az íráskészséget: példaadó szövegekhez kapcsolódó feladatokkal ráébreszteni az írás buktatóira, megismertetni azokkal a mércékkel, követelményekkel, amelyekre a példaadó szövegek tekintettel vannak.
Az esszét bizonyos értelemben elsősorban a szépírói műfajok közé szokták sorolni. Miközben a szó az egyik lehetséges jelentésének tekinti ezt is, aközben mégis idegenkedik a tananyag az úgynevezett tudományos és az úgynevezett irodalmi szövegek efféle elválasztásától. Miért ne kezdődhetnék termékeny párbeszéd mindnyájunkat egyaránt érintő helyzetekről, dolgokról olyan gondolkodók között, akik közül olyik tudományos, olyik művészi tapasztalatok birtokában törekszik mondandóját megfogalmazni?! Párbeszédeinket végső soron azok a dolgok, azok a helyzetek vezetik és tartják mozgásban, amelyek a résztvevőket fogva tartják és amelyeket a résztvevők megszólaltatnak.
A tananyag felépítése és használata
A tananyag nem több, mint javaslat. Tájékozódási pont, amelyet az "academic writing" vagy "a tudományos írás" címen meghirdetett tárgy oktatói kínálnak eddigi oktatói tapasztalataik birtokában azzal a céllal, hogy párbeszédet kezdeményezzenek. De nem is kevesebb, mint javaslat: éppen a tapasztalatok birtokában állítható, hogy a javasolt módon biztosan lehetséges elsajátítani a tananyagot.
Sokszínű mai világunkban és a sokszínűséget megjeleníteni törekvő mai környezetünkben értelmetlen volna bármiféle egyetemes és mindenkire kötelező mércét állítani. Fontos, hogy nyitottak legyünk mások mércéi iránt, hogy fölkészültek legyünk a pillanatnyi gondolkodói helyzethez szabott mércék fölállítására.
A "Tanfolyam" főrész adja a tananyag vázát: egy szemeszterben elvégezhető tananyag. A "Miről", "Kinek", "Mit" szakaszok elsősorban az írás közben adódó döntéshelyzeteket törekednek tudatosítani, a "Hogyan", "Mihez képest" szakaszok a kidolgozásban kínálnak biztos fogódzókat.
A "Műfajok" főrész a publikációk rengetegére tekint. Törekszik tudatosítani: írásunk létrehozásának már az első pillanatától tartsuk szem előtt, hol jelentetjük majd meg. Minden helyzetben gondosan mérlegelni kell, hogy (1.) az, akinek szánjuk az írást, mennyire tájékozott abban, amiről beszélünk, (2.) mekkora terjedelemben jelentethetjük meg az írást. E két szemszögből nézve különböző követelményeknek kell, hogy megfeleljen a szöveg, különböző készségeit kell mozgósítania a szerzőnek. Négyféle csoport különböztethető meg: az olvasó előtt ismert dologról szóló hosszú vagy rövid, illetve az olvasó előtt nem ismert dologról szóló hosszú vagy rövid írás. A főrészhez rövid, elsősorban ötletadó példatár kapcsolódik, hogy figyelemre méltó példák olvasásával tudatosítsuk a ránk háruló feladatokat.
A "Terjedelem átalakítása" főrész gyakorlati fogásokat mutat: hogyan rövidíthetjük az írást, hogyan alakíthatjuk, vagy rendezhetjük át a nehezen áttekinthető szövegrészeket és mondatokat könnyebben megérthetőkké.
A "Lexikon" főrész elsősegélynyújtás. Néhány, írás közben óhatatlanul felbukkanó és a továbbhaladást akadályozó nehézség megoldásában törekszik gyors tanácsot adni.
A "Mintaesszék" főrész három írás elemzését adja gyakorlati szemszögből. Különféle észjárásokkal, különféle elemzési módszerekkel ismerkedhet meg az olvasó. Példát meríthet rá, hogyan nyúlhat majd más írásokhoz is önállóan úgy, hogy azokból saját íráskészségét fejlessze.
A "Nyelvhelyesség" főrész egyrészt a nyelvhelyességi, stilisztikai kézikönyvek használatába kínál bevezetést. Másrészt Parti Nagy Lajos regényrészletének elemzésével törekszik a nyelvhelyességi, stilisztikai hibákra fölhívni a figyelmet. Ugyanakkor nem vállalkozik rá, hogy a regényt irodalmi, esztétikai, művészi szemszögből láttassa. Parti szövegének választása mellett az szól, hogy a hibák ilyen gazdagtárházát aligha találhatnánk meg másutt egy csokorba gyűjtve.
Mi a dolog tétje?
Számtalan téma, dolog, jelenség felé fordulunk érdeklődéssel. Mindez olykor nyilvános megszólaláshoz, megjelentetésre szánt íráshoz vezet. Több út is kínálkozik.
Egyik lehetséges út az, hogy mielőtt enciklopédiákhoz, szótárakhoz, lexikonokhoz, az elsődleges és a másodlagos irodalom szövegeihez fordulunk, önvizsgálatot végzünk. Tisztázzuk, mit is jelent számunkra a dolog, a téma. Mi közünk van hozzá? Tudásvágyunkat mi ösztönzi? Ennek során egyrészt világosabbá válhat, hogy későbbi tanulmányainknak, foglalatoskodásainknak mi lesz a tétje, mi lesz az a környezet, az a távlat, amelybe megnyilatkozásunk értelmesen, párbeszédképesen beleilleszkedhet, amelyben hitelesen fogalmazhatja meg az igényét arra, hogy igaz (vagy hamis) legyen. Másrészt ezen a módon mintegy előzetesen a sajátunkká tesszük, a birtokunkba vesszük a dolgot. Ezek után már haszonnal forgathatjuk a kézikönyveket.
Olvasmány.
Olvassa el Kertész Imre előadásának részletét, amely a bécsi Jean Améry-szimpóziumon hangzott el!
"[…] irrelevánsan, idegenül és fel nem ismerten […] állok most itt Önök előtt, Hölgyeim és Uraim. Olyan hallgatóság előtt kell beszélnem, amely aligha ismerheti a munkáimat. Mondandómat talán […] némi magyarázkodással kellene kezdenem, igazolnom illetékességemet, bizonyítanom, hogy birtokában vagyok a szerfelett kérdéses kiváltságnak, hogy a holocaust megbélyegezte egzisztenciáról és Jean Améryről a nyilvánosság előtt beszélhessek. Csakhogy én cseppet sem bánom ezt az irrelevanciát. Mi több, épp az irrelevanciában vélem megpillantani a megszólalás immár mindinkább fogyatkozó lehetőségét […]. A holocaustnak ugyanúgy megvannak a szentjei, mint akármelyik szubkultúrának; s ha fennmarad a megtörténtek eleven emléke, akkor nem a hivatalos szónoklatok, hanem a tanúságtevő életek révén fog fennmaradni."
(Kertész 1992: 73. sk. old.)
Feladatok az olvasmányhoz.
Gyűjtse össze, milyen megszólalási módokat, igényeket, szándékokat állít Kertész esszéje a tanúságtétel mellé! Olvassa el az egész Kertész-esszét! Az egész ismeretében értelmezze a "tanúságtétel" kifejezést! Mi az a sajátosság, amely a tanúságtétel igényével történő megszólalást jellemezheti?
Az ön olvasata szerint Kertész esszéjében mi a tétje annak, hogy Jean Améry életét és alkotását vizsgáljuk?
Milyen bibliai vonatkozásokat, utalásokat talál az esszében?
Tájékozódjék, milyen különféle értelemben szerepel a tanúságtétel a Biblia különféle könyveiben!
Az egész ismeretében értelmezze a "tanúságtétel" kifejezést! Mi az a sajátosság, amely a tanúságtétel igényével történő megszólalást jellemezheti?