Az első kérdés komoly támadás. Előfeltételezi, hogy a képviselő azért folyamodott igazolásért, mert elfogadja: zsidónak lenni valóban kifogásolható állapot. Aki így gondolkodik, az antiszemita. Vagyis a kérdés burkoltan antiszemitizmussal vádolja a képviselőt. Ez a vád nem képtelenség. Ha valakit, aki történetesen nem biciklizik, sértő szándékkal biciklistának neveznek, az illető csak akkor rohan igazolást szerezni arról, hogy soha nem biciklizett, ha elfogadja, hogy a biciklizés kifogásolható.
A megfelelő válasz tehát az előfeltevés elutasítása lenne, ehhez pedig a képviselőnek magyarázatot kell adnia arra, miért kért igazolást. A képviselő ehelyett elismeri, hogy a lezsidózást támadásnak tartja. Ezzel alátámasztja az antiszemitizmus burkolt vádját.
A válasz olyannyira ügyetlen, hogy a kérdező arra gyanakszik, hogy a képviselő valamit félreértett. Ezért explicitebben fogalmaz: a "zsidó" valóban olyan vád, amelyet az ember kikérhet magának.
A képviselő most sem veszi a lapot. Ahelyett, hogy menekülne a burkolt antiszemitizmus vádjától, elmondja, hogy ő mindig azokkal van, akit bántanak. Ezzel rögtön ellentmondásba keveredik. Ha egyszer elfogadta, hogy a lezsidózás bántás, akkor, ha igaz lenne, amit mond, zsidónak kellett volna mondania magát - vagy legalábbis ki kellett volna állnia a zsidók mellett. Következő két mondatával újfent alátámasztja a kérdező gyanúját. Azok a zsidók, akik felhívták, nyilván igazolást szeretnének arról, hogy nem azok. Az utolsó mondat fertőző góccal azért zavaró, mert nem illik ahhoz, amit cselekedeteinek indítékairól korábban mondott. Most támadás ellen védekezett, vagy fertőző gócra mutogatott?