A kérdés némileg agresszív: akármit is felel az illető, az könnyen rossz színben tüntetheti fel. Ha most ballépésnek minősíti, akkor opportunizmussal vádolható. Ha pedig a másik utat választja, rásüthető, hogy támogatta az akkori rendszert. A tudós érzékeli a veszélyt, s nem fogadja el egyik alternatívát sem, hanem egy harmadikat ajánl. Valójában ez a kérdés elutasításának tekinthető, hisz a kortünet az erkölcsi megítélés szempontjából semleges. Ha valakin megmutatkozik a kortünet, ezt nem róhatjuk fel neki. A válasz további részében is igyekszik a kérdést megfosztani morális dimenziójától. Belépni nem volt karrierizmus, mert nem kellett a karrierhez. Talán erkölcsileg sem kifogásolható, mert hát szinte minden kollégája belépett, s ezek mind nem lehetnek elítélhetők. Amikor a kérdést ilyen álcázott formában utasítja vissza, nagyon körültekintően jár el. Ha feketén-fehéren kimondaná, hogy ez nem erkölcsi kérdés, olybá tűnhetne, mintha mentegetné a Kádár-rendszert.