1.3.2. Az együttműködés feltételei és az érvelési beszédaktusok

Ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk, a résztvevőknek be kell tartaniuk bizonyos szabályokat, amelyek az interakciót szabályozzák. Éppen ezért, minden dialektikai elméletnek normatív elemeket kell tartalmaznia, amelyek az interakció "szabályait" rögzítik.

Ha egy beszélgetés során az egyik fél hirtelen elnémul, gyakran körülnézünk, hogy nem jelent-e meg az az illető, akiről épp pletykálkodtunk. Az együttműködés olyannyira alapvető, hogy "Lehetetlen nem kommunikálni": ha nem akarunk részt venni egy beszélgetésben, máris kommunikálunk - pont azt, hogy nem akarunk részt venni.

Alapelv, hogy a kommunikáló felek együttműködnek . Ez kiegészíthető a következő szabályokkal:

1. Ne hajts végre értelmezhetetlen beszédaktusokat!
2. Ne hajts végre őszintétlen beszédaktusokat
   (vagy olyanokat, melyekért nem tudsz felelősséget vállalni)!
3. Ne hajts végre redundáns beszédaktusokat!
4. Ne hajts végre értelmetlen beszédaktusokat!
5. Ne hajts végre olyan beszédaktusokat, amelyek nem megfelelően kapcsolódnak a korábbi beszédaktusokhoz és a kommunikációs helyzethez!

A vita szempontjából két okból fontosak a beszédaktusok. Egyrészt vannak speciálisan a racionális vitára jellemző, az érvelések (premissza-konklúzió szerkezetek) előadása során használt érvelési beszédaktusok, amelyek segítségével a beszélők az érvelés felépítésében bizonyos lépéseket tudnak megtenni. Fontos, hogy ezeket az argumentatív lépéseket pontosan tudjuk értékelni: "szabályos" lépések-e, és hogyan viszonyulnak az előadott érvelésekhez. Ezekkel később részletesebben foglalkozunk.

Másrészt azonban a vitában a felek nem fogalmaznak meg mindent szavakban. Bizonyos állításokat az érvelési helyzet, közös tudásunk stb. alapján ki kell következtetni ahhoz, hogy az érvelést rekonstruálni tudjuk. Itt nélkülözhetetlen forrást jelent a beszédaktusokból származó információ. Ezekkel részletesebben a ki nem mondott előfeltevésekhez kapcsolódva foglalkozunk.