2.6. Hiányos következtetések, implicit premisszák és konklúziók

Az egyszerűnek eddig sem mutatkozó rekonstrukciós eljárást tovább nehezíti, hogy a szövegekben bizonyos információk nem szerepelnek explicit módon: bizonyos állításokra csak implicit utalások vannak, ismeretüket előfeltételezi az érvelő. Amennyiben ezek az állítások közvetlen kapcsolatban vannak az érvelés logikai szerkezetével, és nem az érintőleges megjegyzések kategóriájába tartoznak, akkor a rekonstrukció keretében nekünk kell megfogalmaznunk őket. Az ilyen állításokat az érvelésben betöltött szerep függvényében implicit premisszának vagy implicit konklúziónak nevezzük.

Vajon miért érdemes az érvelőnek ahhoz folyamodnia, hogy nem mondja ki az érvelés legfontosabb állítását, a konklúziót? Bizonyos esetekben a konklúzió kimondása kényelmetlen lenne, társas viselkedési normáink szerint illetlen, vagy akár elfogadhatatlan. Ilyenkor a konklúzió kimondatlansága védelmet jelent érvelő számára: ő nem mondta azt. Ráadásul a többféle értelmezést is megengedő érvelés esetén az érvelő apellálhat a jóindulat elvére: az esetleg kényelmetlenné váló helyzetben előállhat azzal, hogy nem a neki tulajdonított értelmezésre gondolt, hanem egy másikra, melyet a szöveg szintén megenged. Egyfelől fontos hangsúlyozni, hogy amíg a befogadó felől a jóindulatú értelmezés az elvárás, addig a közlő felől az egyértelműség a betartandó maxima. Ilyen esetben a legjobb, amit tehetünk, hogy világossá tesszük: a szöveg értelmezési lehetőségeket hord magában, majd felkérjük az érvelőt, hogy pontosítsa álláspontját, fogalmazza meg világosan és egyértelműen, hogy mit állít.

A konklúzió elhallgatásának hátterében állhat azonban más ok is. A befogadó úgy érzi: ő maga jutott erre a következtetésre, a saját gondolatáról van szó. Ezért a konklúzió elhallgatása révén az érvelő erősebb hatást gyakorolhat a közönségére, mintha megfogalmazta volna.

Összességében azt mondhatjuk, hogy amiből a vita során vagy az érvelő szöveg eredményeként az álláspont, illetve az érvelés szerkezete kirajzolódik, sokkal több, mint pusztán az elhangzott vagy leírt mondatok összessége. A logikai szerkezet feltárásához az érvelő összes, a vitában való részvételből fakadó elkötelezettsége felhasználható. Ezek alapján a rekonstrukciót irányító szempontok a következők lehetnek:

1. A beszélők által kimondott vagy leírt állítások.
2. A kimondott, leírt állítások közvetlen logikai következményei.
3. A kimondott, leírt állítások logikai előfeltevései.
4. A beszélők által végrehajtott beszédaktusok és azok sikerfeltételei.
5. A vita pragmatikai szabályaiból, a beszélők által mondottakból és a helyzetből adódó pragmatikai következmények, következtetések.

Ezen információk alapján lehet, és ezek alapján kell rekonstruálni a természetes nyelven előadott érvelés logikai szerkezetét. Mindig a beszélők által kimondott vagy leírt mondatokból, azaz a szövegből indulunk ki (1). Ez adja meg az explicit premisszákat és konklúziókat. A másik négy tényezőt (2-5.) a szövegben adott információk kiegészítésére, pontosítására használjuk fel: e tényezők alapján rekonstruálhatjuk az érvelő implicit állításait, azaz a ki nem mondott konklúziókat és a ki nem mondott premisszákat. Az implicit konklúziók, illetve a implicit premisszák az érvelés olyan lényeges állításai, amelyekkel a befogadónak kell az érvelést kiegészítenie a megnyilatkozásból rekonstruálható elkötelezettségek alapján. Ezeket a rekonstrukcióban szögletes zárójellel különböztetjük meg az explicit állításoktól.

A premisszák elhallgatása nemcsak a visszaélés célját szolgálhatja, hanem célozhatja az előadott, feldolgozandó információkkal való gazdaságos bánásmódot is. Legtöbbször éppen azért nem fogalmazunk meg bizonyos állításokat premisszaként, mert mindenki, vagy legalább az adott kulturális vagy társas közösségen belül a többség számára valóban nyilvánvalóak. A különböző kulturális, szubkulturális és társas közösségekhez (például tudományos, szakmai és egyéb közösségekhez) tartozás előnye, hogy tudásunk tekintélyes része, azaz az igazként ismert és elfogadott állítások jelentős része közös. Ezért az implicit állítások megléte önmagában nem kifogásolható.

Ez az eljárásmód önmagában azért sem kifogásolható, mert a vitában való részvételt szabályozó együttműködési alapelvek közül megfelel a mennyiségi maximának, azaz a Légy informatív! elvárásának :

1. Hozzájárulásod, megnyilatkozásod igazítsd ahhoz, hogy mit tud, és mit nem tud a partnered, illetve a vita közönsége!
2. Ne adj szükségtelen információkat!

Az implicit konklúziók és premisszák stratégiai szerepe
az érvelések értelmezésében, elfogadásában és kritikájában

Az érvelés kimondatlan állításai döntő módon befolyásolhatják az érv erejét. Ez többféleképpen is lehetséges:

1. Az érvelés menetét lényegesen befolyásoló, akár egymással ellentétes alternatív értelmezési, kiegészítési lehetőségek állhatnak a befogadó rendelkezésére.
2. A kimondatlan, elhallgatott premissza adott esetben lehet erősen vitatható.
3. Az implicit premissza rejtheti az érvelés gyenge, sőt leggyengébb pontját.
4. Az implicit, esetleg az érvelő által sem világosan látott konklúzió jelezheti a gondolatmenet abszurditását, ellentmondásosságát.
5. A gondolatmenet további, az érvelés szempontjából implicit konklúziói, logikai következményei - akár érvek egymásra épülő sorozataként - szolgálhatnak internális kritika vagy internális bizonyítás alapjául.

Tekintsük az alábbi egyszerű érvelést:

Amit elvesztettél, az már nincs meg neked. Szarvaid, amint látom, már nincsenek, tehát elvesztetted őket. Barátom, téged aztán szépen felszarvaztak!

Ez az érvelés két különböző módon is rekonstruálható és egészíthető ki implicit premisszákkal:

1. rekonstrukció:
   Ha valamit elvesztettél, az már nincs meg neked.
   [Akkor és csak akkor veszthetsz el valamit, ha birtokoltad azt.]
   Nincsenek szarvaid.
   Tehát elvesztetted a szarvaid.
   [Ha elvesztetted a szarvaidat, akkor voltak szarvaid.]
   [Ha voltak szarvaid, akkor valaki felszarvazott (megcsalt) téged.]
   (K1) Felszarvaztak (megcsaltak) téged.
2. rekonstrukció
   Ha valamit elvesztettél, az már nincs meg neked.
   Nincsenek szarvaid.
   Tehát elvesztetted a szarvaidat.
   (H1) [Ha nem tudsz rámutatni ennek az érvelésnek a hibáira, logikai bakugrásaira, akkor logikailag ökröcskét (bolondot) csináltak belőled.]
   (H2) [Úgy tűnik, valóban nem tudsz rámutatni az érvelés a hibáira, logikai bakugrásaira.]
   (K2) Felszarvaztak téged (ökröcskét csináltak belőled).

Az iménti példa jól mutatja, hogy esetenként több, az érvelés menetét befolyásoló lehetőség állhat a befogadó rendelkezésére az érvelés kiegészítésekor. Ezek az alternatív kiegészítések sajátos viszonyban állhatnak egymással. Lehetnek egymásra épülők, azaz egymást feltételezők, mint az iménti példában, de alkalomadtán lehetnek akár egymással ellentétesek is.

Figyeljük meg, hogy az iménti példában a második rekonstrukció és kiegészítései valójában előfeltételezik az elsőt. Az egyik implicit premissza-pár azon az előfeltevésen alapul, hogy az 1. rekonstrukció szerinti érvelés implicit állításait a partner nem tudja feltárni, kimondani (H1), illetve nem tud hatékonyan, értelmes ember módjára rámutatni az érvelés problémáira (H2).

Az ilyen képtelennek tűnő érveléseket nem ajánlatos egy kézlegyintéssel elintézni, mondván, hogy képtelenségük elsőre is szembetűnő, továbbá a tényleges hétköznapi érvelések szempontjából mesterkéltek, ezért legfeljebb tankönyvi példaként állják meg helyüket. Ugyanis nem kevés veszélyt rejtenek magukban. Például, hogy a képtelenségre reagálni nem tudó személyt kihozzák a sodrából. Ez lehetőséget kínál egy kényelmetlen konklúzió felé haladó vita helyzetdefiníciójának manipulálására, azaz veszekedés típusú vitává átalakítására. Ekkor ugyanis a vita közönsége úgy értékelheti, hogy a konklúziót nem kell elfogadnia, hiszen nem gondolkodásra képesek higgadt emberek tényfeltáró vitájának, hanem az indulatok által uralt, gondolkodásra, mérlegelésre képtelen emberek küzdelmének a tanúi.

Ugyancsak figyelmet érdemelnek elhallgatott premisszák, ha maguk is vitathatók. Lehet ugyanis, hogy nyilvánvaló, hogy mivel kell kiegészíteni az érvelést, az viszont nem nyilvánvaló, hogy amivel ki kell egészíteni igaz. Az, hogy a két félnek "egy rugóra jár az agya", nem garantálja, hogy igaz is, amire mindketten gondolnak. Sőt, az is megeshet, hogy a szükséges kiegészítés nyilvánvalóan hamis, de ez csak akkor válik világossá, ha a expliciten megfogalmazzuk. Sokszor éppen az implicit premisszában van elrejtve az érvelés gyenge pontja, vagy az, amit a rivális álláspont vitatni kíván. Ha egy premissza nincs kimondva, sokszor nem is ismerjük fel, hogy mennyire vitatható. Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk a ki nem mondott állításokra, és gondosan rekonstruáljuk őket, hogy a kritikai vizsgálat számára ezek az állítások is hozzáférhetővé váljanak.

Előfordulhat, hogy az érvelésnek van olyan közvetlen implicit konklúziója, amelyet esetleg az érvelő sem látott előre. Az ilyen implicit konklúzió lehet elfogadható, de olykor az álláspont abszurditására figyelmeztet: felkelti a gyanút, hogy a gondolatmenetnek tévesnek kell lennie, ha egyszer egy teljesen elfogadhatatlan konklúzióhoz vezet. Ezért fontos, hogy az előadott gondolatmeneten kívül, annak következményeire is odafigyeljünk.

Az általunk visszatérően vizsgált írás K2 konklúziójelöltje szerint a letartóztatás hátterében a politikai leszámolás áll, amely a VAK Párton belüli hatalmi harcokra vezethető vissza. A cikk (sem az eredetiben, sem az általunk vizsgált átiratban) nem mondja ki, hogy Tivornya József, az aktuális kormány egyik minisztere, de kimondatlanul, bár egyértelműen sugallja azt is, hogy Tivornyának állt érdekében és lehetőségében a politikai leszámolás, azaz Tivornya közvetlen politikai-hatalmi nyomást tud kifejteni a rendőrségre, az ügyészségre és a bíróságra. Ennek az érvelésnek azonban az a nagyon súlyos konklúzió is következménye, hogy ha azóta nem történt a nyomásgyakorlás lehetőségét kizáró megoldás, akkor Magyarországon a demokrácia működtetéséhez szükséges hatalmi ágak ténylegesen nincsenek megfelelően elválasztva, az ország demokratikus berendezkedése súlyosan deficites, függetlenül attól, hogy ki van éppen kormányon. Ez pedig elég komoly konklúzió ahhoz, hogy komolyan vegyük. Vajon az érvelő tisztában volt-e mindezekkel, felfogta-e állításának és következményeinek súlyát, írásának felelősségét?

Végül a gondolatmenet további, az érvelés szempontjából közvetett implicit konklúziói az internális kritika vagy az internális bizonyítás alapjául is szolgálhatnak. Az érvelés explicit konklúziója ugyanis egy új érvelés kiindulópontjául is szolgálhat. Ezek a további érvek tulajdonképpen az eredeti érvelés további implicit konklúzióinak is tekintetők, és változatos kritikai stratégiákat tesznek lehetővé: alkalomadtán lehetnek az eredeti álláspont tarthatatlanságát, elfogadhatatlanságát mutató internális kritika eszközei, vagy a rivális álláspont mellett szóló érveket szolgáltató internális bizonyításéi.