5. Induktív érvek

5.1. A valószínűség

A: Mi a valószínűsége annak, ha most kimegyek az utcára, hogy találkozom egy fehér elefánttal?

B: Ötven százalék. Ugyanis vagy találkozol, vagy nem. De ha már a valószínűségeknél tartunk: milyen lottószámokkal játszol ezen a héten?

A: Három, négy, öt, hat, hét, nyolc.

B: Meg vagy te bolondulva? Tudod, milyen csekély a valószínűsége annak, hogy az öt kihúzott lottószám pontosan egymás után következzen? Egy lottóhúzásnak majdnem 44 millió lehetséges eredménye van, és ezek közül csak 86 ilyen.

A: Akkor tényleg nem jól választottam. És neked mik a számaid?

B: Huszonhárom, harminckettő, negyvennégy, hatvannyolc, nyolcvanhat.

A: Nohát, te aztán nálam is rosszabbra tettél. Olyan eredmény ugyanis, hogy a legnagyobb szám pont tizenkettővel legyen nagyobb a másodiknál, az huszonnéggyel a harmadiknál, aztán meg egy tizenkettes és egy kilences különbség következzen, csak huszonhétféle van a pontosan 43 949 263-ból. A te esélyed tehát harmada sincs az enyémnek.

Ebben a kis párbeszédben három érv van: B indoka a fehér elefántokkal kapcsolatban, B érve A és A érvelése B lottószám-választása ellen. Az olvasó remélhetőleg pusztán a józan eszére hagyatkozva is jól látja, hogy mind a három érv hibás. Érdemes azonban egy kis betekintésre vállalkoznunk a véletlen és a valószínűség törvényeibe, amelyek megalapozhatják ezt az ítéletünket, mert kevés olyan terület van, ahol annyi hibás információ és érv forog közkézen, mint a valószínűséggel kapcsolatban. A vele kapcsolatos érveknél csak a statisztikára hivatkozó érvelések között fordul elő több félrevezető. Ezek is szoros kapcsolatban vannak a valószínűséggel; róluk a következő fejezetben lesz szó.