5.3.6. Cáfolás analógiával

- Hát akkor mondd azt, amit gondolsz.
- Én azt gondolom, amit mondok - hebegte Alice. A kettő között nincs semmi különbség.
- Dehogyis nincs - pattogott a Kalapos. - Hiszen akkor éppúgy mondhatnám: Azt látom, amit iszom vagy: Azt iszom, amit látok.
- Sőt, mindegy lenne - tódította Április Bolondja - ez: Azt szeretem, amit kapok, vagy ez: Azt kapom, amit szeretek.
- Meg egyformán mondhatnám - dünnyögött a Mormota álmában: - Akkor alszom, ha élek, vagy: Akkor élek, ha alszom.

(Lewis Carroll: Alice Csodaországban)

Alice azt állítja, hogy két mondat ugyanazt jelenti. A bolondok uzsonnájának résztvevői ezt úgy cáfolják meg, hogy további mondatpárokat mondanak, amelyek tagjai ugyanolyan viszonyban vannak egymással, mint Alice mondatai, de amelyek nyilvánvalóan nem jelentik ugyanazt. Vagyis megmutatják, hogy az, amit állít, egy hasonló esetre alkalmazva, tévedést eredményez.

Általánosabban megfogalmazva, az analógiával való cáfolat a következőn alapul. Valamely A helyzetre vonatkozóan valaki megfogalmaz egy a állítást. A bíráló leír egy B helyzetet, amely szerkezetében hasonlít A-hoz, csak éppen egyes elemeit másokkal helyettesítjük. Ugyanezen helyettesítés révén a állításból b-t kapjuk. Mivel b téves, a is az.

Lássunk egy másik példát. Az amerikai polgárháború előestéjén a republikánus elnökjelölt, Abraham Lincoln, ekként utasította vissza a déliek állítását:

A Dél azzal fenyegetődzik, hogy amennyiben republikánust választanak elnöknek, felmondja az Uniót, s akkor majd minket terhel az Unió elpusztításának hatalmas bűne. Pompás. Egy rabló fegyvert tart a fejemhez: "Ide a pénzt, vagy megöllek, s akkor te leszel a gyilkos." A pénz az enyém, és jogom van megtartani, ugyanúgy mint a szavazatom, amelyet a Dél követel. És semmilyen különbség nincs a pénzem megszerzésére szolgáló halálos fenyegetés, és a szavazatom megszerzéséré irányuló, az Unió felmondásával való fenyegetés között.

A tényleges helyzetből úgy kapjuk a cáfoló analógiát, hogy végrehajtjuk az alábbi helyettesítéseket: Dél = rabló, szavazó = a rablás áldozata, szavazat = pénz, gyilkosság = az Unió felmondása. Minden más változatlan marad. E megfeleltetések révén a déliek állításából nyilvánvaló abszurditást kapunk. Ha az áldozat nem enged a fenyegetésnek, és a rabló megöli, természetesen nem az áldozat felelős a gyilkosságért.

A közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi polgármestert ötödször is újraválasztják. Ugyanilyen erővel azt mondhatnánk, hogy az előző olimpia nyertese ötödször is meg fogja nyerni az olimpiát.

Ez szintén analogikus cáfolat, csak éppen téves. Egy, a közvélemény-kutatások empirikus kutatásokon alapulnak, ezért érdemes komolyan venni őket. Kettő, ötödször igencsak nehéz az olimpián győzni, hiszen addigra a sportoló feltehetően kiöregszik. A politikusok azonban lassabban öregszenek ki. A baj tehát az, hogy a két helyzet között a hasonlóságok mellett releváns különbségek is vannak. Az eredeti esetben (választás) jelen van egy olyan tényező (a közvélemény-kutatások eredménye megfontolandó), amely alátámasztja a konklúzió igazságát, és amelynek a cáfoló esetben nincs megfelelője. Továbbá, a cáfoló esetben (olimpia) jelen van egy olyan tényező (kiöregedés), amely a konklúzió ellen szól, s amelynek az eredeti esetben nincs megfelelője.