6. Érvelési hibák

Ebben a fejezetben olyan érveléseket elemzünk, amelyek gyakran fordulnak elő, sokszor hibásak, ugyanakkor pszichológiai okokból megtévesztően meggyőzőnek látszanak. Ezeket nevezzük érvelési hibáknak. Jó ismerni ezeket az érvelési típusokat, mert így könnyebben ki tudjuk szűrni a hibákat, és ez segíti az érvelések gyors értékelését.

Az "érvelési hiba" megjelölés némileg félrevezető. Azt a látszatot kelti, hogy az alábbi érvelések mindig hibásak, holott ez nem igaz. Valóban van köztük néhány, amely minden racionális vitában hibának számít (pl. a körbenforgás és a témaváltás). Mások azonban bizonyos kontextusokban erős érvnek tekinthetők. Vagyis az, hogy egy érvelési hibának nevezett érvelés valóban hibás-e, rendszerint a kontextustól függ. Például a személyeskedés lehet egy összefüggésben hibás, egy másikban viszont helyénvaló.

Az érvelési hibákat korábban már osztályoztuk aszerint, hogy a racionális vita mely normáit sértik meg. Mivel most nem az elméleti szabatosság a célunk, itt olyan csoportosításban tárgyaljuk ezeket, amely a lehető legjobban segíti az olvasót a racionális vita kritikai vizsgálatában.

Az érvelési hibák racionálisan (rendszerint) nem meggyőzőek, de pszichológiai okokból mégis meggyőzőnek tűnnek. A nem racionális úton történő meggyőzés szempontjából a két legfontosabb tényező az érzelem és a hitelesség. Ezért először azokat az érvelési hibákat tekintjük át, amelyek közvetlenül az érzelmekre apellálnak, illetve a hitelességet érintik, majd néhány további, hagyományosan hibának tekintett érvelést mutatunk be. Az érvelések elemzése során egyszerre alkalmazzuk a korábban tanult logikai és pragmatikai eszközöket, de ezeket kiegészítjük pszichológiai megfontolásokkal is.

Mindig konkrét érvelések elemzéséből indulunk ki. Ennek alapján azonosítjuk az adott típusú érvelés jellemzőit, és megvizsgáljuk, hogy mikor lehet helyes és mikor hibás az érvelés, valamint milyen további ismeretek segíthetik a hiba felismerését és megfelelő kezelését egy érvelési helyzetben.