6.3.1. Témaváltás

A tárgy irrelevancia leggyakoribb változata a témaváltás. Ezt akkor követjük el, amikor, mielőtt a kérdés kellő megvitatása alapján állást foglaltunk volna, eltérünk a vita eredeti tárgyától, és más témára térünk át. A témaváltás általában úgy zajlik le, hogy egy érintőleges témára térünk át, vagyis egy eredetileg releváns megjegyzés kapcsán felmerülő új kérdést kezdünk el megvitatni, megfeledkezve az eredeti problémáról.

A témaváltás kudarcra ítéli a vitát, hiszen megakadályozza, hogy az eredeti kérdésben állást foglaljunk. A tárgytól elkalandozó, csapongó beszélgetés nagyon érdekes és termékeny lehet. Akkor jelent problémát, ha a vita tárgyában döntésre kellene jutnunk. Meglepő módon, a témaváltás gyakran észrevétlen marad a felek számára, és nem tűnik fel nekik, hogy már másról vitatkoznak.

Pszichológiai szempontból a tárgy irrelevancia leggyakoribb oka, hogy azt mondjuk, amit tudunk, amiről beszélni szeretnénk, és nem azt, ami előre viszi a vitát. Hajlamosak vagyunk önfeledten követni spontán fölmerülő gondolatainkat, elfelejtkezve arról, vajon van-e közük a vizsgált problémához. Ráadásul a témaváltás figyelemeltereléssel is elérhető!

Gyakorló szülők, bölcsődei gondozónők és óvó nénik gyakran alkalmazzák ezt a technikát, amikor a gyerek makacsul ragaszkodik valamihez. Ilyenkor bedobnak valami érdekes témát, ami eltereli a gyerek figyelmét, és elfelejti, amit az illető nem akar teljesíteni.

A vita eltereléséről akkor beszélünk, amikor azzal kerüljük el, hogy az álláspont vagy az érvelés gyengéi kiderüljenek, illetve azzal kerüljük el a kritikát, hogy eltereljük a beszélgetés fonalát, témát váltunk. Az elterelés két leggyakoribb eszköze, hogy olyan érintőleges témát dobunk be, amelyik a másikat érdekli, vagy olyan provokatív kérdést, megjegyzést fogalmazunk meg, amelyik a másikat érzelmileg felkavarja, és ezzel a figyelmét leköti. Az elterelésre kitűnően alkalmasak a meghökkentő kérdések és a személy különböző támadásai.

Ha ügyesen csinálják, akkor nemcsak az ilyen módon védett álláspont gyengéi és a beszélgetés fonalának elterelése marad észrevétlen, hanem később már mindenki a trükköt alkalmazó szája íze szerint emlékezik a vitában kialakított álláspontra.

Amikor a gyerek ismét a korábbi kívánsággal áll elő, a szülő azt mondja:
- Tudod már a múltkor is abban maradtunk, hogy... .

A témaváltás miatt a vita explicit lezárása elmarad, és ez a későbbiekben megkönnyíti feleknek, hogy a vitában kialakult álláspontokat utólag határozzák meg, vagy újraértelmezzék. Esetleg úgy tekintsenek egyes állításokra, mint amelyek kiállták a szigorú kritika próbáját, noha igazi megvitatásuk, kritikájuk elmaradt.