7.10. A definíciók hibái

A definíciók aszerint, hogy mi a céljuk, és mi a szerepük a dialógusban, többféleképpen is kudarcot vallhatnak. Az alábbiakban pár jellegzetes hibát mutatunk be.

1. A költészet az erőteljes érzés spontán túláradása. (Wordsworth)
2. A cipő 10-40 cm hosszú, 5-13 cm széles, bőrből és/vagy műanyagból készült, üreges tárgy, melynek egyik oldala (talpa) egy síkhoz illeszkedik, s ezzel átellenes oldalán 20-60 négyzetcentiméter területű nyílás található.
3. Yu - szólt a mester -, megtanítsam neked miben áll a tudás? Ha tudsz valamit, és felismered, hogy tudod, és ha nem tudsz valamit, felismered, hogy nem tudod. Ez a tudás. (Konfuciusz)
4. A haszonlehetőség-költség fogalma azt a hétköznapi gondolatot fejezi ki, hogy megoldhatatlan, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.
5. A tetraéder olyan szabályos test, amely nem kocka, nem oktaéder, nem dodekaéder, és nem ikozaéder.

(1) egyszerre túl tág és túl szűk. Arany János egyik fiának halálakor leült verset írni, de végül csak ennyit írt: "Nem megy. Nagyon fáj." Az erőteljes érzés spontán túláradt benne, de ebből nem lett vers. Sőt, igazából akkor tudott verset írni, ha mentes volt az erőteljes érzés spontán túláradásától. Egy definíció akkor túl tág, ha a definíciónak olyan dolgok is megfelelnek, amelyek nem tartoznak a definiálni kívánt fajtába. Túl szűk pedig akkor, ha vannak olyan dolgok, amelyek a definiálni kívánt fajtába tartoznak, de nem tesznek eleget a definícióknak.

(2) pontos ugyan, de olyan mellékes vonásokat ragad meg, hogy inkább találós kérdésnek hat. A definíciónak a lényeges vonásokat kell megragadnia.

(3) körbenforgó. Ahhoz, hogy megértsük, már ismernünk kell a definiálandó kifejezés jelentését.

(4) találó, de metaforikus. Félő, hogy nem segít a kifejezés alkalmazásban. Egy ilyen definíció alapján nem biztos, hogy válaszolni tudunk egy olyan kérdésre, hogy mi a vizsgára való felkészülés haszonlehetőség-költsége.

(5) tagadó formájú, s ezért nehezen érthető. A definíció logikai szerkezete ne legyen bonyolultabb a szükségesnél.

Egy egészen más jellegű hibát illusztrál az alábbi levélparódia, melyet amerikai újságírók ütöttek össze. Háttérként kell tudni kell, hogy az abortusz körül az Egyesült Államokban évtizedek óta komoly viták folynak, s hogy egy képviselőjelölt állásfoglalása komolyan befolyásolja, hogy ki fog rá szavazni. Nos az alábbi levelet egy képviselőjelölt nyugodtan elküldheti az álláspontja iránt érdeklődő választónak, függetlenül attól, hogy az miként vélekedik az abortuszról.

Levelében azt kérdezi, hogy miként foglalok állást az abortusz kérdésében. Hadd válaszoljak egyenesen, minden köntörfalazás nélkül.
  Ha abortuszon védtelen emberi lények meggyilkolását érti, vagy az alapvető jogok megtagadását a legifjabb polgároktól, vagy a szexuális promiszkuitás elősegítését a fiatalok körében, vagy az Élet, a Szabadság és a Boldogság Keresésének elutasítását - akkor tökéletesen biztos lehet abban, hogy az abortusz tántoríthatatlan ellenzője vagyok, s egy pillanatra sem fogok meginogni. Isten engem úgy segéljen!
  De ha abortuszon azt érti, hogy biztosítsunk egyenlő jogokat polgárainknak tekintet nélkül korra, nemre vagy fajra, vagy hogy számoljuk fel azokat a rossz, sőt, bűnös intézményeket, amelyek a kétségbeesett és reményt vesztett nők gyötrésére szakosodtak, vagy hogy megadjuk gyermekeinknek az esélyt arra, hogy akarják és szeressék őket, vagy, mindenek felett, hogy szavatoljuk polgáraink Isten adta jogát arra, hogy saját lelkiismeretük parancsa szerint éljenek - akkor ne legyen semmi kétsége afelől, hogy, mint hazafi és mint humanista, továbbra is lankadatlanul fogok munkálkodni ezeknek az alapvető emberi jogoknak az érdekében.
  Köszönöm, hogy levelével lehetőséget adott álláspontom kifejtésére, s hadd biztosítsam még egyszer arról, hogy meggyőződésem mellett rendületlenül ki fogok tartani.

A levél úgy foglal állást, hogy nem foglal állást. Az abortuszra ugyanis két tendenciózus definíciót ad, s ennek révén a címzett azt olvassa ki belőle, amit akar. Ha ellenzi az abortuszt, mert védtelen emberi lények meggyilkolásának stb. tartja, akkor az ilyen módon definiált abortuszt a képviselőjelölt elutasítja. Ha nem ellenzi az abortuszt, mert annak tilalma szerinte alapvető emberi jogokat sért, akkor az ilyen módon definiált abortuszt a képviselőjelölt sem ellenzi. Csak hát, akár így definiáljuk, akár úgy, ugyanarról a dologról van szó. De a definíciók olyannyira különböznek, hogy ez nem derül ki.

A levél ipari méretekben követi el a túl sokat állító definíció hibáját. Az ilyen definíció eleve eldönti a kérdést. A definíció célja az, hogy tudjuk, miről beszélünk. Ha tisztáztuk, mire gondolunk, akkor a következő lépésben döntjük el, hogy mi a legjobban védhető álláspont ezzel kapcsolatban. A definíciónak arra kell tehát irányulnia, hogy olyan módon rögzítse a tárgyat, amelyet mindkét fél elfogad. A túl sokat állító definíciók elfogultak, olyan módon határozzák meg a kérdéses kifejezést, hogy az rontja a másik fél pozícióját. Nem semleges alapot nyújt a felek számára, hanem maga is lépés a vitában. Ami az ilyen definíciókban szerepel, az megfogalmazható érvként. A túl sokat állító definíció azonban nem érvnek mutatja magát, s ezért megtévesztő. E tekintetben a túl sokat állító kérdéshez hasonlít.