7.3. A beállítás szerepe a vitában

Egy kórház vezetője nehezményezi a tervezett "elvonásokat". Az illetékes erre így felel: "Ez nem elvonás, hanem a források átcsoportosítása a hatékonyság növelése érdekében."

Ezzel az illetékes nem kívánja tagadni, hogy a kórház kevesebb pénzt kap. Azt tagadja, hogy az "elvonás" kifejezés pontosan ragadná meg, hogy mi történik. Másként állítja be a tényeket. Könnyen belátható, hogy az általa javasolt beállítás javítja a vitában elfoglalt pozícióját. Az illetékeseknek kutya kötelességük a hatékonyság növelése érdekében szükséges intézkedéseket megtenniük. Ha ezt teszik, azt teszik, ami a dolguk. Tettük nem szolgál védelemre. Ha a kórházigazgató elfogadja ezt a beállítást, igencsak nehéz lesz kifogást emelnie az intézkedés ellen. Helyzete könnyebb, ha elvonásként állítja be az intézkedést. Az elvonás rossz a kórháznak. Ezért az illetékesnek indokolnia kell, hogy miért kell a kórház helyzetén rontani.

A beállítás révén történő meggyőzés az implicit érvelés egy fajtája. A fenti beállítások kiegészített formában valahogy így festenek:

Az intézkedés elvonás.
[Az elvonás rossz a kórháznak.]
Az intézkedés rossz.

Az intézkedés a hatékonyságot növelő forrásátcsoportosítás.
[A hatékonyság növelése jó.]
Az intézkedés jó.

Az "elvonásként" illetve "hatékonyságnövelő forrásátcsoportosításként" való beállítás a fenti következtetések első premisszáját szolgáltatja. A szögletes zárójelben szereplő implicit premisszákat szükségtelen megfogalmazni, mert az érv címzettje feltehetően maga is képes erre. Ennek alapján pedig le tudja vonni a konklúziót.

Miután a beállítás érvelés, minden más érveléshez hasonlóan alávethető a racionális kritikának. A címzett vitathatja, hogy a premisszák megalapozzák a konklúziót, vagy kifogásolhatja a premisszákat. Az implicit premisszák és beállítást végrehajtó részben, vagy teljesen explicit premisszák egyaránt bírálhatók. Számunkra itt az explicit premisszák bírálata érdekes. Itt két eset lehetséges.

1. A beállítás hamis.
2. A beállítás igaz, de pontatlan, vagy kevéssé releváns.

1. típusú bírálat lenne, ha a kórházigazgató amellett érvelne, hogy a tervezett intézkedés egyáltalán nem növeli a hatékonyságot. Az illetékes érve ezzel elesik, s ezáltal a kórházigazgató kerül nyerő helyzetbe. A beállítás megváltoztatásával az illetékes 2. típusú bírálatot gyakorol. Nem tagadja az elvonás tényét, de azt állítja, hogy a kórházigazgató implicit érvénél erősebb érve van. Némi rossz elfogadható egy nagyobb jó érdekében. A hatékonyság növelése ellensúlyozza a kórházat érő károkat. A kórházigazgató a helyzetnek nem abból a vonásából indul ki, ami igazán fontos a kérdés eldöntéséhez, vagyis az intézkedés megítéléséhez.

Az eddigiekben feltételeztük, hogy a felek nem élnek vissza a beállítással. Azt mondják, amit igaznak, és az adott kérdés megoldásához relevánsnak tartanak. Nem mindig ez a helyzet.

Valaki így nyilatkozik az egyetemi állásra pályázó egyik jelöltről. "Egészen kiváló disszertációt írt. Több cikke jelent meg elsőrangú külföldi folyóiratokban." Eközben eltitkolja, hogy az illető nagyon problematikus személyiség. Az oktatói pályára olyan mértékben alkalmatlan, hogy már két helyről is elbocsátották. Az utóbbi években pedig teljesen elvesztette érdeklődését a szakma iránt, és egyáltalán nem publikál.

Ekkor a nyilatkozó a szó szigorú értelmében nem hazudik: nem mond semmi olyasmit, ami ne volna igaz. Amit mond, mégis tökéletesen félrevezető. Az általa kínált beállításból az következik, hogy az illetőt érdemes szerződtetni. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy vannak olyan tények, amelyek sokkal relevánsabbak annak megítéléshez, hogy a jelölt alkalmas-e az állásra. Hiába indult az illető ígéretes tudósként, ha zűrös személyiség, oktatónak alkalmatlan, és jó ideje nem végez tudományos kutatást, akkor nem tanácsos szerződtetni. Ha valaki így tesz, vagyis a pontatlan és kevéssé releváns beállítást választja a pontos és releváns helyett, akkor megsérti az együttműködés szabályait. Ez megengedhetetlen. Ez ugyanúgy szándékos megtévesztés egyik formája, mint a hazugság.