8.1. Bevezetés

A kérdés alapvető célja az információszerzés. A kérdező nem tud valamit, hát megkérdezi. A válaszolónak, amennyiben együttműködik a kérdezővel, meg kell adnia a kért információt. Amennyiben a kért információval csak részben rendelkezik, el kell mondania mindazt, amit tud. Ha nem rendelkezik a kért információval, ezt kell elmondania. Ha nem így tesz, megsérti az együttműködési szabályokat. Ez a kérdés-válasz dialógus normális esete. A "normális" itt nem azt jelenti, hogy azok a kérdések és válaszok, amelyek eltérnek ettől a mintától, eleve hibásak, hanem azt, hogy az ehhez a mintához nem igazodó kérdések és válaszok e minta alapján érthetők meg.

Előfordul, hogy a megfelelő válasz a kérdés elutasítása. Erre a legegyszerűbb példa az, amikor a kérdező olyan információkat kér, amelyek megszerzéséhez nincs joga. Például egy állásinterjún a munkáltató jogosan tájékozódhat a jelentkező végzettségéről, tapasztalatairól, anyagi elvárásairól, hogy pszichológiailag alkalmas-e az állás betöltésére, stb. Viszont nincs joga a jelentkező szexuális szokásairól érdeklődni. A szexuális szokások irrelevánsak az alkalmasság megítéléséhez, továbbá az egyén privát szférájába tartoznak, amelyet nem illik bolygatni. Egy ilyen kérdés kapcsán a munkáltató nem várhatja el, hogy a jelentkező együttműködjön vele.

Vannak olyan esetek, amelyekben a kérdések nem információ megszerzésére szolgálnak.

"Meggyújtatlan cigarettával a kezedben odafordulsz valakihez, aki éppen rágyújt: "Van tüzed?" Természetesen tudod, hogy van tüze. Ő is tudja, hogy te tudod. Miután ismeri a kérdés-válasz dialógus szabályait, tudja, hogy nem választ akarsz, hanem valami mást, s elég könnyen rájön, hogy mit.

"Miért szállta meg Napóleon Egyiptomot?" - kérdezi a tanár. Valójában nem Napóleon indítékaira kíváncsi, hanem arra, hogy a diák ismeri-e Napóleon indítékait. A kérdés-válasz dialógus logikája folytán, aki rendelkezik a kért információval, annak meg kell adnia. A diák válaszából, illetve a válasz hiányából kiderül, ismeri-e a feleletet.

A kérdéseket három típusra oszthatjuk aszerint, hogy milyen formájú választ várunk rájuk.

1. Miről volt szó a múlt heti órán?
2. Meddig tartanak nyitva?
3. Írhatok dolgozatot a meg nem tartott referátum helyett?
4. Fizethetek hitelkártyával?
5. Kollokvium lesz vagy gyakorlati jegyet kapunk?
6. Mustárt vagy ketchupot kér hozzá?

(1) és (2) kiegészítendő kérdések. A válasz a tények megadása.
(3) és (4) eldöntendő kérdések. Igennel vagy nemmel válaszolhatunk.
(5) és (6) választó kérdések. A válasz a felsorolt lehetőségek valamelyike.