Előszó

Egy évezred! Még a nemzetek életében is nagy idő!

Ily hosszú nagy korszakot él nemzetünk a Kárpátok övezte földön, mely tőle vette nevét.

Minden életnek megvannak a maga viszontagságai. A nemzetek élete sincs viszontagságok nélkül. Nemzetünknek bőven volt azokban része. De a múltak viszontagságai és küzdelmei csak emelhetik az öntudatot, a jövőbe vetett hitet és bizalmat.

Kétszer fenyegette nemzetünket már ebben a hazában való letelepedése után végveszély. Kétszer kellett a hazát újra meghódítania és benépesítenie. A kereskedelmi testületek történetének kezdő ideje épen a másodszori benépesítés, nemzetünk legújabb fejlődésének kezdetére esik.

Midőn a pesti kereskedelmi testületek által elnökeik: báró Schosberger Zsigmond és Aebly Adolf vezetése alatt kiküldött bizottságtól a megtisztelő felhívást vettem, hogy írjam meg történetöket, annak szives örömmel engedtem abban a reményben, hogy hazánk és nemzetünk ünnepén én is hozzájárulhatok történetünk megvilágításához egy közgazdasági tényező működésének ismertetésével.

Reményemben nem csalódtam. Bő anyag állott rendelkezésemre. S ha az egészet feldolgozhattam volna, bizonyára teljesebb és befejezettebb munkával léphettem volna a nyilvánosság elé. De hogy munkám az ezredéves kiállításig megjelenhessék, az anyagban válogatnom kellett és csak a legfontosabbakra szorítkozhattam.

Nem vagyok és nem lehetek hívatva, nagyrészben töredékes dolgozatom értékének megítélésére. Az ítéletet a kereskedelmi testület tagjaira és az olvasó közönségre kell bíznom. De talán szabad azt a megjegyzést koczkáztatnom, hogy igyekeztem tárgyilagos maradni és ezért a lehetőség szerint magukat a testületeket szólaltatom meg. Tettem ezt különösen még azért is, mert súlyt fektettem nem csak a közgazdasági kérdésekre és viszonyokra, hanem a közművelődésre is. Nem csak a kereskedő világ törekvéseit, hanem gondolkozását is akartam feltűntetni. A szives olvasó nem csak gazdasági, hanem bőven találkozik közművelődési adatokkal is.

Fölösleges talán említenem, hogy a munkának minden részeért én vagyok felelős. A testületek annak készítésére sem előlegesen, sem utólag be nem folytak.

Rendelkezésemre bocsátották 1785 óta meglevő jegyzőkönyveiket és 1846 óta meglevő irományaikat, melyek közt azonban egyes régibb okmányok is találtatnak. A többi az én dolgom volt.

Nem mulaszthatom azonban el, hogy köszönetemet ne jelentsem ki dr. Ullmann Sándor, a nagykereskedők és nagyiparosok társulata ügyészének, továbbá Fritz Péter, a polg. kereskedelmi testület titkárának, kik a legnagyobb készséggel mozdították elő kutatásaimat.

Köszönettel tartozom még dr. Pauler Gyula, az országos levéltár igazgatójának, nem különben Tagányi Károlynak és Csánki Dezsőnek, kik levéltári kutatásaimnál támogattak.

Budapest, 1896 april 9-én.
Pólya Jakab.