Bevezető

Ahogy az ember életében, úgy a tágabb közösség, egy város életében is megfogalmazódik a honnan jöttünk, mit csinálunk, hová tartunk gondolata. Így vagyunk mi is szűkebb hazánkkal, Tatabányával.

A történelem menetét tekintve a városi lét mindössze 45 évre terjed. Ám a városi lét előzményei visszanyúlnak a Kárpát-medence középkori világáig. Itt és ebben az esetben emberek által lakott kisebb településekről van szó, de mégis ősiségét, hagyományt jelent a MA számára.

A táj emberekkel történő benépesülése rendkívül színes elegyet hozott létre. Szlovákok, németek, magyarok együttélését, kulturális értékeik, életmódjuk közeledését. Közép-Kelet Európára jellemző módon olvasztótégelyként működve.

A bányászkodás megjelenése újabb kultúrával gazdagította a tájat, s a szénre közvetve és közvetlenül települt iparágak, a két világháború között kiépült gazdasági koncentráció jelenléte már a városi lét csíráját, kibontakozási lehetőségeit is magában rejtette. A továbblépés útjaként az egység kínálkozott. A lényeges adottságok felismerését követhette tehát az 1947-es belügyminiszteri rendelet a várossá alakulásról.

Ma 45 éve, október 10-én pedig létrejött a város első önkormányzati hatalma. Az összefogás elvben nagy lehetőségeket biztosított az itt élő emberek számára.

Ám hamarosan az ember lehetőségei országos léptékben váltak hamissá, eltorzítva ezáltal a helyi társadalom értékeit, kapcsolatrendszerét. Ebben a világban kezdte el azt a menetelését Tatabánya, amely napjainkra városunkat a csinált, ún. szocialista típusú városok kategóriájába emelte, még ha eltérésekkel, sajátosságokkal is. Miközben egyfajta megalomániás növekedés következett be, az emberek nem igazán hozhatták létre közösségüket, s nem igazán alakulhatott ki a partneri kapcsolat a térség városaival, közösségeivel sem. Eközben a város lakossága megduplázódott, de az itt élő emberek kulturális sokszínűsége visszafojtott maradt, s csak érintőlegesen, a felszínen találkozhatott az ország minden részéről ide költöző emberek szokásaival, értékeivel.

A valódi városi életforma megszervezése, szerveződése így megmaradt mindannyiunk feladatának.

Azt gondolom, hogy ma az élet minőségének romlása, az átmenetileg nehezedő élethelyzet ellenére is rendelkezünk távlatokkal. Ehhez azokat a feladatokat kell elvégezni, amelyek a múltban és a jelenben megfogalmazódtak, megfogalmazódnak.

Az első nagyon fontos teendőnk a helyi társadalom önszerveződésének segítése, mozgásterének növelése. Úgy érzem, hogy ma egyfajta szükségállapotban, sorsközösségben élünk, ahol a legfontosabb az egymásra figyelés a lelki, kulturális, a gazdasági értékeink létrehozásában.

Emellett fontosnak tartom azt is, hogy ebben a folyamatban az örökség maradandó szellemi értékeinek ki kell bontakozniuk. Így tekinthetünk tulajdonosi tudattal, büszkén alkotásunkra, Tatabányára.

Öt évvel ezelőtt lezajlott egy lakóközösségek közötti helytörténeti vetélkedő, amilyenre ma délután kerül sor. Akkor megfogalmaztunk egy olyan feladatot, ami nehezen volt megragadható; be kellett mutatni az itt élő emberek várostudatát, s válaszolni arra a kérdésre van-e tatabányai tudat?

Az első hallásra meghökkentő feladatnak természetesen nemcsak a produktumai, a megoldásai voltak igazán fontosak, hanem a lehetőség is, hogy eltűnődjünk a városi lét alakulásáról és a városhoz fűződő viszonyunkról. Ezeket a kérdéseket ma is időszerű önmagunknak feltenni. Mit jelent tatabányainak lenni, itt élni, itt dolgozni, itt tanulni. Azt hiszem, hogy valóban pozitív választ csak akkor fogunk tudni adni, ha közös dolgainkat közösen valósítjuk meg.

E tájnak a szülöttei éppúgy, mint saját elhatározásukból ide költöző, s itt új hazára találó emberek.

A második igen lényeges feladatunknak tartom a város kapcsolatainak rendezését a térség településeivel. Mégpedig az új önkormányzatiság szellemében a teljes egyenrangúság alapján, meghaladva ezáltal a közelmúlt gyakorlatát. Erre nagyon jó lesz a térség Expora történő közös felkészülése. Különös figyelmet fordítva a városkörnyékre, amely Bibó szellemiségével élve - felfogható városmegyének, Tatabánya természetes közegének.

Harmadszorra kiemelném kitörési stratégiánkban a városnak Európában, a világban betöltött szerepét. Az európai városok 1951 óta élő testvérvárosi rendszerében Tatabánya is markáns helyet kíván elfoglalni. Ehhez érvényre kell juttatni adottságainkat és a táj lehetőségeit is.

Úgy látszik, hogy Aalen városával éppen a napokban érkeztünk el egy óriási minőségi változáshoz kapcsolatainkban. De St. Ghishlain, Saint Lo, Christchurch, Vranov, az új amerikai kapcsolat és még sorolhatnám; mind a megkezdett út helyességét igazolja. Az elmúlt évi ABLAK TATABANYÁRA rendezvény is sokat lendített helyzetünkön. Számos itthoni, vagy külhoni találkozó, ismerkedés, élő kapcsolat lehet segítségünkre egy olyan Tatabánya megteremtésében, amely nemcsak az itt lakóknak adhat örömet és biztonságot, de szívesen el is látogatnak hozzánk.

Természetesen ennek szisztematikus megvalósítása hosszú folyamat és minden tatabányai polgár érdeke, feladata.

Ezen az őszön Tatabánya ünnepel. Új értéket létrehozva éppúgy, mint hagyományokat ápolva. Megszületett a főiskola, a fióklevéltár, körvonalazódik egy nemzetközi zenei intézmény, nagy sikerrel 26 előadást hallhattunk a várostörténeti konferencián, elindultak az Expo előkészületei, gyönyörű kivitelezésű hanglemezt adtunk ki, nemsokára megnyílik a Turul-kiállítás és a látogatók ismét birtokba vehetik városunk szimbólumát, a turulmadarat is rendezett környezetében.

És még hosszan sorolhatnám...

Mert ezek az események megannyi ünnepi élményt, kötődést jelentenek, jelenthetnek számunkra egy XXI. századi jövőkép megvalósításában.

Ehhez kívánok ma - a városi lét 45. születésnapján - mindannyiunknak elszántságot, hitet, következetességet, jó egészséget!

Kósa László