Előszó

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Konferencia!

Ha az irodalomhoz, a zenéhez, a képzőművészethez hasonlítjuk a fotózást, mint művészi kifejezési formát, akkor azokhoz képest - múlt századi megszületését tekintve - a fotó szinte gyermekkorát éli. Ugyanakkor mégis egy olyan művészeti ágról van szó, amely a szemünk előtt nőtt fel, erősödött meg, s kivívta esztétikai és etikai rangját, miközben egyre jelentősebb értékeket teremtett.

Alig két éve csak, hogy a fotográfia megszületésének 150 éves évfordulóját ünnepeltük, s talán mondhatjuk, hogy az évforduló e művészeti ág nagykorúvá válásával is szembesített bennünket.

Az elmúlt 10 egynéhány évben több alkalommal is szembesülhettünk e ténnyel; az 1981-es nagysikerű "Tény-kép" című kiállítástól, az Országos fotótárlatokon át - az elsőre éppen itt Tatán került sor 1985-ben - a Magyar Fotográfiai Múzeum megnyitásáig. A fotó ma már nemcsak a hírlapok, folyóiratok illusztrációs eszköze, a kiállítótermekben látható művészi alkotás, hanem mindinkább múzeumi tárgy is lett; miközben mindennapjaink részévé is vált (a családi fotótól, az utazási képeken át az egyéb hobby-fotózásig). Nem véletlenül nevezik a fotót századunk népművészetének. Ez a mindennapjainkban való felhasználás indokolja is ezt a rangot.

Szűkebb környezetünk, Komárom-Esztergom megye fényképezőművészei is sokat tettek azért, hogy a magyar fotográfia rangja megteremtődjön. Bizonyára nem véletlen, hogy a hetvenes években éppen Esztergom vált a fotóművészet egyik hazai központjává, hiszen a városnak komoly hagyományai voltak a fotográfia terén.

Néhány nevet érdemes megemlítenünk az egykor itt működött fotográfusok közül.

Beszédes Sándor a múlt század 60-as éveiben működött Esztergomban, s jelentős anyagát őrzi a Balassa Múzeum. De utalhatunk André Kertész ma már klasszikus értékű esztergomi fotóira a század tízes éveiből. Vagy éppen Mártsa Alajos művészportréira (Tersánszky, Babits), melyek mára a magyar fotóművészet becses értékeivé váltak. És akkor még nem említettük a többi kismestert: Kádast, Brodszkyt, Rónát. Ez utóbbinak egyébként mintegy 20 000 db-os üvegnegatívon lévő anyagát szintén a Balassa Múzeum őrzi.

Más megyei településeken is találkozhattunk a fotótörténet számára fontos nevekkel, eseményekkel: Tatán az 1930-as években nemzetközi fotókiállítást rendeztek, melynek katalógusából olyan érdekességeket tudhatunk meg, hogy pl. a kiállítás fővédnöke az Esterházy-család egyik nő tagja volt.

Komárom régi fotóit nézegetve szintén örömmel konstatálhatjuk a színvonalasan dolgozó helyi fotográfusok munkáját. Mindezek a hagyományok bizonyára megfelelő szellemi hátteret, s muníciót jelentettek a 70-es években induló esztergomi fotósoknak, akik előbb fotóklubjukkal törtek be az országos fotóéletbe, majd a Fotóbiennálé megteremtésével a magyar fotó kibontakozását segítették. Ma már ez is a fotótörténelem szerves része, s a díjnyertes munkák megvásárlásával egy jövendő gyűjtemény alapját teremtettük meg - reményeink szerint - a kísérleti fotóét.

Két kiadványt is megjelentettünk, melyekben megpróbáltuk a megye fotográfiai múltját vázlatosan összefoglalni. - Megyénknek régi törekvése, hogy az ország fotóéletében jelen legyünk. A Fotóbiennálé támogatásán túl ezért adtunk helyet 1984-ben "Az év képe" kiállításnak, majd az Országos Fotótárlatnak. Számos megyei tárlatot rendeztünk, ösztöndíjakat biztosítottunk a megye fotográfusainak.

Külön öröm számunkra, hogy most - szándékunk szerint nem utoljára - egy olyan szakmai konferenciának adhatunk helyet, mely a fotónak, mint múzeumi tárgynak a helyét hivatott körbejárni, s tisztázni.

Reméljük, hogy Tata a fotómuzeológiában olyan jelentős szerepet fog betölteni a jövőben, mint Esztergom a kísérleti fotográfia terén.

Jó és eredményes tanácskozást kívánok!

Dr. Kovács György Zoltán
a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke