Bevezető

"Tudom, hogy ez a kiváltságosok mesterségesen elővarázsolt világa. Ahol az ember néhány hónapra, évre megszabadulhat a gondok, bajok butító súlyától. Ahol úgy érezheti az ember: szabad és szellemi lény. Igen, tudom, valószerűtlen, irreális világ ez. De szükségünk van ilyen valószerűtlen, hihetetlen édenkertekre ebben a többé-kevésbé idegen világban." (Hankiss Elemér Idegen világban? c. kötetéből.)

Hankiss Elemér (fent-) idézett gondolatai megragadták a képzeletem. Mennyire igaza van az írónak! Valóban nem olyan világ az, amiben élünk, amit Édenkertnek lehet nevezni, mégis, az ember szabad szellemi lény, ezért sok minden saját döntésétől függ, az is, hogy kinek milyen sors jut osztályrészéül. Azonban életünkben adódnak olyan fordulatok, amikor nem biztos, hogy magunk dönthetünk saját jövőnk fölött. Ilyenek, csak példaként: katasztrófák és háborúk.

Nos, az én életem útjába is olyan körülmények hozták a döntő fordulatot, amikor sokszor saját magam nem dönthettem sorsom fölött. Én sem úgy képzeltem el az életemet ifjú koromban, ahogy bekövetkezett. És mégis, hiába gondolom azt, ha nem jön a háború, akkor álmaim nem maradtak volna csupán álmok. Ki tudhatná? Akkor is történhetett volna másként, mint ahogyan elképzeltem, de talán kedvezőbben annál, mint ahogyan végül bekövetkezett.

Tehát ez azt jelentené, hogy sorsunk előre meg volna írva? Nem! Ez sem törvényszerű...

Tény, hogy nem úgy történt, amilyenről álmodoztam, s mégsem vagyok szomorú. Miért? Mert nem süppedtem bele a mindennapi gondokba, mindig igyekeztem a bajokból kilábalni. Igaz, elég későn, de megtaláltam azt, amiben igazán kedvemet lelhetem, s ez az írás.

Nyugdíjas éveimben kezdtem el - előbb emlékeimet összegyűjteni, és leírni, majd mást is, mindent, ami körülöttem történik. S mindaz megnyugtat, örömmel tölt el, amikor egy-egy alkotásom elkészül.

Életem regényét nagyrészt korabeli naplóim felhasználásával, 2002-ben állítottam össze, ezt a kötetet 2009. évben készítem elő Interneten való megjelenítésére.