Bevezető

Akármennyire közhelynek számít, újra és újra rá kell mutatnunk, hogy a világ megváltozott. Nem csak Magyarországon és nem csak az oktatás terén, hanem egy hihetetlenül széles horizont összes országának majd minden társadalmi szférájában. "Rengeteget hallottunk az Internet kifejlődéséről, üzleti és kommerciális alkalmazásairól, lehetőségeiről a szórakoztatásban. Az Internetnek az az oldala, amelyről kevesebbet hallottunk, ... kifejlesztésének és kivitelezésének társadalmi hozadékai". Az ipari társadalmak helyén olyan új világok születtek, amelyekben a kommunikáció értékesebbé vált az ipari termelés mutatóinál és a tudás új értelmet kapott. Az új tudás immár nem az ismétlés tudásaként és nem is az "abszolút" tudásaként, hanem az összehasonlítás-, a szelekció-, az értelmezés tudásaként, a kooperáció tudásaként, az információk és adatbázisok között való közlekedés tudásaként funkcionál. A folyamat, amelyet a számítógépek és még inkább a számítógépes hálózatok kialakulása generált, jóformán két évtized alatt változtatta meg a világunkat. Létrejött a tudásalapú gazdaság és az információs társadalom eszménye, immár nemcsak a tudósok, hanem a politikusok fejében is. "A képernyő, a médiák és a "kommunikáció" alattomban a könyvlap, a betűk és az olvasás helyébe léptek." A társadalom különböző szféráinak kialakultak az elektronikus, hálózati megfelelőik, mint az eEconomy, az eCommerce, az eBusiness, az eGovernment, az eLearning, az eEducation stb.

Az European Education folyóirat 2001-2002-es téli számát teljes egészében az infokommunikációs technológiák szerepe az oktatásban tematizálja. Hans G. Lingens a szerkesztői bevezetőben így ír: "Az információtechnológia hihetetlen gyorsasággal növeli tudásunkat. Az elérhető tudás ötévente megduplázódik, és gombnyomásra elérhetővé válik. Amit tegnap megtanultunk, annak többsége holnapra elavulttá válik. ... Az új technológia utat talált az oktatásba, széles körben, sokféle módon használatos."

Ebben az új környezetben, amelyben a gazdaság legértékesebb eleme az emberi tudás lett, természetesen óriási mértékben felértékelődött az oktatás szerepe. Az oktatás a fejlett országokban a legjobban megtérülő befektetési ágazattá vált. Természetesen ahhoz, hogy ezt a meghatározó szerepét az oktatás megőrizhesse, ahhoz az új kihívásoknak megfelelően át kell alakulnia és újra kell értelmeznie önmagát. "Ma sokkal erősebben tudatosul bennünk, mint korábban bármikor, hogy a kommunikációs és információs technika nem hagyható ki az oktatásból. (...) Az a technika, mely az utóbbi évtizedekben keletkezett, nem egyszerűen egy sorozat új eszközt jelent, hanem teljesen új virtuális környezetet, amely magában foglalja az információtechnikát és a kommunikációtechnikai eszközök teljes spektrumát. Az oktatási rendszer saját érdekében sem zárhatja el magát ettől. Ha így tenne, gyorsan perifériára szorulna a társadalomban (...) ma már joggal mondhatjuk, hogy az iskolákat nem azért kell számítógéppel felszerelni, mert bizonyítékaink vannak arra, hogy a számítógépek eredményesebbé teszik az oktatást. Elsősorban azért van szükség az új médiumokra az iskolákban, mert az Internet és a számítógép azok az eszközök, amellyel a posztindusztriális világ az ügyeit intézi, és egyúttal ennek a korszaknak reprezentáns szimbólumai is. Az iskolának - ha fenn akar maradni - nincs más választása, mint alkalmazkodni ahhoz a korhoz, amelyben működik, amelyet szolgálnia kell."

"A magyar iskolákban a nyolcvanas években jelentek meg a számítógépek. Eleinte, egy a matematikával határos de külön szakterületként definiált, programozáscentrikus oktatás jellemezte a számítástechnika órák és szakkörök világát. Ma már alig tudjuk elképzelni a korabeli állapotokat, amikor nem voltak még egységesen használt szoftverek, nem volt Internet és ZX Spectrum-ok szolgáltak a mai PC-k helyett. Ebben az időben a közismereti tárgyakat tanító tanárok elnéző mosollyal és nem csekély tartózkodással viseltettek a számítógép és a számítógépes kultúra iránt." Aztán a kilencvenes évek közepén elérkezett az áttörés. Egyrészt a World Wide Web elterjedése révén a számítógép használat terén áttevődött a hangsúly a programozásról az online kommunikáció ezernyi féle lehetőségének kiaknázására, másrészt megszülettek azok a szabványos szoftverek (Word, Office, Excel stb.), amelyek azóta is a digitális írástudás alapköveit jelentik. Az Internet elterjedése után a számítógép a hétköznapi kommunikáció eszközévé vált, és mint ilyen hihetetlenül kitágította a felhasználók számát és lehetőségeit. "Általánosságban szólva az interaktivitás a média termékek új formáit generálja, melyek fundamentuma az interaktivitás, mint megjelenésük alapja. Az interaktivitás szükségszerűsége ezekben az esetekben magától értetődő. De az interakció mélysége és hogy hogyan vegyítsék a megjelenés egyéb összetevőivel, hogy az a felhasználókat lekösse és kielégítő legyen számukra, ..." az már összetettebb kérdés. Az oktatás terén ez úgy realizálódott, hogy immár nem csak a számítástechnika tanár ügye a diákok számítógépes kompetenciájának növelése, hanem egyetlen diszciplína sem képzelhető el a computeres tájékozódás felhasználása nélkül. Európa és világszerte megszületett az igény arra, hogy az irodalomtanár meg tudja mutatni a szövegszerkesztő használatát, a biológia tanár meg tudjon mutatni egy National Geografic oldalt az Interneten, a médiaismeret órán pedig akár saját website-okat is képesek legyenek elkészíteni a diákok. Ezek az oktatási elvárások persze csak akkor kérhetőek számon, ha biztosítva vannak a következők:

1. a megfelelő eszközellátottság,

2. a felkészült és elkötelezett pedagógusok,

3. a szintenként (európai, nemzeti, regionális, iskolai) stratégiailag kidolgozott oktatási programok.

Mindezek tükrében, jelen kutatásunkban a magyarországi eszközellátottságot, a magyar pedagógusok számítógéphez fűződő attitűdjét, valamint a tudás alapú gazdaság és az információs társadalom európai programjaiba illeszkedő magyarországi stratégiák lehetőségeit fogjuk megvizsgálni.