Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Lukács András - Pavics Lázár - Kiss Károly

Az államháztartás ökoszociális reformja

TARTALOM, ELŐSZÓ

Tartalom

Előszó: Az államháztartás környezetbarát konszolidációja

Bevezetés

1. Az ökoszociális államháztartási reformszükségessége és lehetőségei
1.1. Az államháztartási reform céljai
1.2. Az államháztartási reform szükségessége (Miért tarthatatlan a jelenlegi államháztartás)
1.3. A teendők
1.3.1. A gazdaságpolitika elméleti kiigazítása
1.3.2. A legfontosabb gazdasági teendők
1.3.3. Jogi és intézményi átalakítások
1.4. Az államháztartási reform esélyei
1.5. Az Európai Unió és az OECD álláspontja

2. Mekkora legyen az állami újraelosztás mértéke?

3. Konkrét javaslatok
3.1. Az államháztartási többletbevételek felhasználása
3.1.1. Az élőmunka terheinek csökkentése, adóegyszerűsítés
3.1.2. A kis- és középvállalatok terheinek csökkentése
3.1.3, Az oktatásra, kultúrára, egészségügyre és tudományos kutatásra fordított állami hozzájárulás mértékének növelése
3.1.4. A fogyatékosok társadalmi lehetőségeinek javítása
3.1.5. A biztonság javítása az ellenőrző szervek erősítésével
3.1.6. A lakáspolitika átalakítása
3.1.7. A környezet és az egészség védelmét elősegítő állami hozzájárulások növelése
3.2. Az államháztartási bevételek növelése, valamint átcsoportosítások
3.2.1. Közlekedés
3.2.1.1. A nehéz tehergépkocsik útdíja
3.2.1.2. A tehergépkocsik túlsúlydíjának emelése
3.2.1.3. Az "üzemanyag-takarékossági kedvezmény" megszüntetése
3.2.1.4. A közúti fuvarozók külföldi napidíj-kedvezményének eltörlése
3.2.1.5. A személygépkocsik beszerzésével és használatával kapcsolatos elszámolások szigorítása
3.2.1.6. Személygépkocsik úthasználati átalánydíja gépjárműadó és autópályadíj helyett
3.2.1.7. A luxusterepjárók gépjárműadójának emelése
3.2.1.8. A quadok, mopedek és motorkerékpárok gépjárműadójának emelése
3.2.1.9. A diesel üzemű gépkocsik gépjárműadójának differenciálása
3.2.1.10. A gépjárműadó befizetése elmulasztásának szigorúbb büntetése
3.2.1.11. Biztosítási adó kivetése a gépjármű-biztosításra
3.2.1.12. Az agroüzemanyagok adókedvezményeinek eltörlése
3.2.1.13. Áfa beszedése külföldi buszok után
3.2.1.14. Az üzemanyag-turizmus és -csempészet visszaszorítása
3.2.1.15. Az autópálya-építések és a 4-es metró támogatása áfamentességének eltörlése
3.2.1.16. Városi útdíj bevezetésének elősegítése
3.2.1.17. Repülőjegy-adó kivetése
3.2.1.18. A repülőterek támogatásának megszüntetése
3.2.2. Energia, nyersanyagok
3.2.2.1. A villamos energia, a földgáz és a kőolaj járadékainak elvonása
3.2.2.2. A keresztfinanszírozás megszüntetése a villamosenergia-termelésben
3.2.2.3. A villamos hálózattal kapcsolatos intézkedések
3.2.2.4. Közbeszerzési szabályok alkalmazása az energiaszektorra
3.2.2.5. Az energiaadó emelése
3.2.2.6. A lakossági gázár-támogatás megszüntetése
3.2.2.7. A szénhidrogének és a szén bányajáradékának emelése
3.2.2.8. A kapcsolt energia támogatásának átértékelése
3.2.3. Területhasználat, építésügy
3.2.3.1. A földvédelmi járulék emelése
3.2.3.2. A helyi építményadó természetvédelmi célú módosítása
3.2.3.3. Az építő- és kerámiaipari nyersanyagok bányajáradékának emelése
3.2.3.4. A fák és cserjék értékmeghatározása a Radó-Párkányi féle módszerrel
3.2.3.5. Lefedettségi díj bevezetése
3.2.4. Az áfa-mérték szétbontása
3.2.5. A vállalkozások támogatási rendszerének átalakítása
3.2.5.1. Az egyedi vállalati támogatások felszámolása
3.2.5.2. A társasági adókedvezmények felülvizsgálata
3.2.5.3. A beruházások valódi értékének hitelesítése
3.2.6. A közbeszerzési szabályok módosítása
3.2.6.1. A külső költségek beszámítása
3.2.6.2. A környezetet kevésbé terhelő beszerzések egyéb módon történő előnyben részesítése
3.2.6.3. A közbeszerzések nyilvánosságának javítása
3.2.7. Egyes környezetvédelmi adók és a kulturális járulék átalakítása
3.2.7.1. A környezetvédelmi termékdíj-rendszer átalakítása, betétdíj bevezetése
3.2.7.2. Környezetvédelmi adó a rossz minőségű termékre
3.2.7.3. A kulturális járulék átalakítása
3.2.8. Az adórendszer egyszerűsítése
3.2.9. A mezőgazdasági adók és támogatások átalakítása
3.2.9.1. Az agrártermelés ökológiai alapú adóztatása
3.2.9.2. Az agrártámogatási rendszer átalakítása
3.2.10. További javaslatok
3.2.10.1. Hiteladó bevezetése a kamatadó helyett
3.2.10.2. Dolgozói profitrészesedés megteremtése
3.2.10.3. A privatizáció leállítása

4. Összegzés

Jegyzetek

Előszó

A konvergencia program megvalósítása során a kormány a neoliberális gazdaságpolitika kétes kimenetelű elemeit alkalmazza. Abból a feltételezésből indul ki, hogy az állam rossz gazda, az állami tulajdon és az állami szolgáltatások az alacsony hatékonyság és versenyképesség hordozói. Ezért a minimális állam megteremtésére törekszik; csökkenti a nemzeti termék újraelosztásának arányát, leépíti a közszolgáltatásokat, kisebb és olcsóbb államot akar.

Az elvi-ideológiai kifogásokon és a fentieknek ellentmondó gyakorlati tapasztalatokon túl meg kell jegyeznünk, hogy a hazai adóteher az elmúlt években a GDP 39-40%-át tette ki, szemben az EU15-ök 41-42%-os újraelosztásával, tehát a kritika eleve nem állja meg a helyét. Emellett figyelembe kell vennünk a súlyos eladósodás kamatterheit (melyek elérik a költségvetési kiadások közel 1/8-át), ami nélkül a jövedelmek központosítása lényegesen alacsonyabb lenne.

Az egyes szolgáltatások közösségi vagy üzleti alapon történő nyújtásának hatékonyságáról még lehet szakmai vitákat folytatni. Arról azonban nem, hogy a piacgazdaság szabályszerű és korrekt működéséhez bonyolult és kiterjedt állami intézményrendszerre van szükség. Miközben - a rendszerváltás során - a magántulajdon megteremtésével, az árak felszabadításával, a külföldi működő tőke beengedésével a gazdaság liberalizálása szinte egy csapásra megtörtént, az intézmények, ellenőrző és szabályozó hivatalok kialakítása hosszadalmas folyamat. Márpedig ami nélkülük létrejön, az nem a szabad piac, hanem a szabad rablás színtere. A piac - kellő ellenőrzés és szabályozás híján - nem képes az erőforrások hatékony allokációjára, a verseny hiánya monopolpozíciókat és társadalmi igazságtalanságot szül.

Aggodalommal látjuk, hogy amit a kormány hivatalosan államháztartási reformnak és konszolidációnak nevez, épp ezeket a kialakulóban lévő intézményeket érinti, ezek leépítését eredményezi. A sorozatos élelmiszerminőségi botrányok, az önkényes földhasználat, az illegális erdőirtások, a környezetvédelmi felügyelőségek képtelensége arra, hogy megvédjék természeti értékeinket (lásd a sajóládi védett tölgyes kivágását vagy az értékes láprétek felszántását) és a mindent elborító korrupció erre vezethetők vissza.

Javaslatainkkal bizonyítjuk, hogy Magyarország nincs kényszerhelyzetben; a magas államháztartási hiány miatt sem kell leépíteni a közösségi szolgáltatásokat és kétes értékű üzleti szolgáltatássá alakítani; nem kell leépíteni a piacgazdaság ellenőrző-szabályozó intézményeit sem. Az államháztartás környezetvédelmi szempontú reformja ezt feleslegessé teszi. Természetesen mi sem vagyunk képesek a semmiből előteremteni forrásokat. Ezek a környezetet károsító termékek és tevékenységek fokozott adóztatásából származnak. Van, aki úgy gondolja, hogy ez ellentétes a liberális gazdaságpolitikával. Meg kell nyugtassuk: másoknak okozott környezeti kár (externália) esetén a piac nem képes elérni a társadalmi- gazdasági optimumot, ezért az államnak be kell avatkoznia - ahhoz hasonlóan, amikor monopólium vagy információhiány akadályozza a láthatatlan kéz működését.

Tekintettel kell lenni arra, hogy az így megnövekedett költségek nem rontják-e a vállalati versenyképességet. Mivel az Európai Unió közös piacának része vagyunk, az energiaárak vagy a szabályozás összevetése alapján ez könnyen megtehető. A lakosságot érintő ár- és adóemelések szociális problémát vetnek fel: az energiaár-emelések például az alacsony jövedelműeket jobban érintik, ezért itt a kompenzáció a megoldás. Javaslataink zömmel olyan jellegűek, hogy össztársadalmi szinten sem a versenyképesség, sem a szociális érzékenység vonatkozásában nemhogy nem okoznak problémát, hanem jelentős előrelépést eredményeznek.