Bauer őrnagy, - mint e könyv tartalmából bővebben is értesülni fog az olvasó - 1848 elején az osztrák hadseregben szolgált Erdélyben. később szabadságszerető hajlamánál fogva átlépett a honvédséghez s előbb Baldacci tábornok, később pedig Bem altábornagy fősegédje lőn.

Mint ilyen, közvetlen s legközelebbi szemlélője volt az erdélyi-eseményeknek s különösen Bemet, kinek örökösen oldala mellett volt, nála jobban, csakugyan senki sem ismerhette.

Már maga e körülmény nagybecsüvé tenné adatait és előadását, ha ezeket a szakértő katona és szabadságimádó ember megjegyzései nem is kisérnék.

Örökös kár, hogy hagyománya, e mű, csupán az 1849-diki híres piski csata leírásáig terjed, de igy is egészen új és részletes adatokat tartalmaz s Erdély honvédelmi harczának kezdetét s Bem dicső hadjáratát egész 1849-diki febr. közepéig, teljesen új fényben világítja meg.

A jeles őrnagyot e mű folytatásában, halála szakította meg, mely aradi fogságának kitelése után, nemsokára következett be.

Tehát e könyv félig börtönben s mindjárt a szabadságharca elnyomása után íratott.

Innét azon élesebb kifejezések, melyeket ellenfeleink s különösen a fölizgatott nemzetiségek irányában használ. E megjegyzések a saját és nemzete szabadságát elvesztett férfi megjegyzései, melyek, az akkori időviszonyok közt, nem lehettek mentek minden keserüségtől.

Mentségül hozzuk fel e körülményt most, midőn annyi lefolyt év után a kibékülésnek indult kedélyeket bántólag érinteni nem akarjuk mint másrészt e megjegyzéseket s a mult meztelenebb föltárását sem véltük mellőzhetőnek, hogy azok a jelen és jövő nemzedéknek tanuságul szolgáljanak.

Pest, októberben, 1870.
A közlő