
CÍMLAP
A támogatott foglalkoztatási szolgáltatás
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
TÁMOGATOTT FOGLALKOZTATÁS SZOLGÁLTATÁS MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV
Bevezetés
1. A munkavállalói profil kidolgozása
2. A munkáltatói profil elkészítése
3. Illeszkedésvizsgálat
4. Támogatás a munkahelyen
5. A TF szolgáltatás marketingje
6. Minőségbiztosítás
A TÁMOGATOTT FOGLALKOZTATÁSBAN ÉRINTETT SZEREPLŐK MINŐSÉGI ELVÁRÁSAI
Bevezetés
Munkakeresők
Munkáltatók
Szakmapolitikusok, finanszírozók
Munkatársak
Vezetők
Érintett szereplők véleményének összevetése
Minőségi szempontok a támogatott foglalkoztatásban
Partnerek
A sorozatszerkesztő előszava
Sorozatunk egyik legfontosabb kötetéhez értünk. A támogatott foglalkoztatás
módszertani kézikönyve világossá teszi, hogy miben rejlik a foglalkozási
rehabilitáció és a támogatott foglalkoztatás (Supported Employment) közötti
alapvető fogalmi különbség. Sokan, így például dr. Juhász Ferenc is számos
publikációjában foglalkoztatási rehabilitációról beszél. Ha az eredeti
angol terminushoz nyúlunk vissza, ezt találjuk: vocational rehabilitation.
Ez, a maga leegyszerűsített formájában valójában szakmai rehabilitációt
jelent. Szakmai rehabilitációt, amihez azonban a magyar nyelvben és a
magyar gyakorlatban igen közelről és igen erősen kötődik a foglalkoztatás
fogalma valamint az általa fedett tevékenységsorozat is. Amikor mintegy
negyedszázaddal ezelőtt kutatói pályámat kezdtem a területen, akkor, a
szakma már szárnyukat bontogató nagyjai, mint például Gere Ilona és Major
Mária, de mások is a foglalkozási rehabilitáció fogalmával operáltak.
Nem véletlenül, hiszen a "foglalkoztatási rehabilitáció" egyetlen és
kizárólagos fókusza a foglalkoztatás maga, tehát az, hogy valaki egy
munkáltatónál munkába áll és ott munkát végez. Ebből a fogalomkezelésből
tehát az eredeti angol kifejezés "szakmai" motívuma kimarad. A foglalkozási
rehabilitáció fogalomhasználat tehát ezért áll közelebb mind az
eredeti angol szóhasználathoz, mind pedig ahhoz a széles spektrumú
tevékenységrendszerhez, amit Magyarországon, külföldön, illetve nagy
nemzetközi hatóerejű (pl. ILO) egyezményekben használnak. Megőrzi tehát
a szükség esetén új szakmára tanítás motívumát is.
Miközben rehabilitálhatatlan ember nincsen, és sosem volt (a kóma gyakran
hivatkozott, ám meglehetősen híg esete itt értelemszerűen nem jön
szóba), vannak olyan személyek, akiknek munkába állítása a foglalkozási
rehabilitáció normál, bevett sztenderdjeitől eltérő eszközrendszert és
működési módokat igényel. Ők, röviden, egyszerűen szólva olyan emberek,
akik intellektuális fogyatékossággal és például autizmussal élnek.
Rájuk irányul a támogatott foglalkoztatás (a támogatott foglalkoztatás
szolgáltatásának) folyamata és eszközrendszere. Ennek részleteibe,
módszertanába nyújt igen alapos és magas színvonalú betekintést a Salva
Vita Alapítvány műhelyében készült munka, amelynek a sorozatban történő
megjelentethetéséért az összes hallgató nevében köszönettel tartozik a
sorozatszerkesztő.
Budapest, 2009 októberében
Könczei György sorozatszerkesztő