Tétel adatlapja

CÍMLAP

Finta Kata

Életem regénye 11.

TARTALOM, BEVEZETŐ



Tartalom

Kórházban
Örökség
Idegsebészeti Tudományos Intézetnél
Ági hívott
Attilát sorozzák
Összeházasodnak?
Lányom esküvője
Autózunk...
Kalandok a Wartburggal
Nyugdíjba megyek
Lénárd iskolás
Új autó
Hamzsabégi úton
Építkeznek
Eladjuk a fehér Warbit
Végső búcsú
Megvásároltam a lakásunkat
Lénárd
Lányom házassága
Válasz
Húsvéti üdvözlet
Emlékezetkiesések
Temetés


Bevezető

Sok megpróbáltatást kibír az ember, de mindennek van határa. Életünk folyamán előfordul, hogy a ránk mért sorscsapásokat már csak nehezen bírjuk viselni. Most én is úgy érzem, hogy összecsaptak fejem fölött a hullámok, és nem tudom, mit tehetnék, hogy életem folyóját ismét nyugodt mederbe tereljem.

Az emberekben a becsületességet, az egyenességet becsülöm legjobban, - ami szeretettel párosul. Első házasságomból nem okultam. Válásom után tíz év boldog magány (úgy értem, házassági kötelék nélkül), még egyszer elkövettem azt a hibát, hogy valakivel összekötöttem az életem, olyan valakivel, aki nem érdemelte meg.

De akkor még nem tudhattam, mibe csöppentem valójában, sőt, azt hittem, könnyebb lesz az életünk. Most, néhány évi együttélés után úgy is fogalmazhatnék, hogy amikor bizonyos jeleket észleltem, nem akartam tudomásul venni. Nem akartam, és Isten ne adja, hogy másodszor is ugyanabba a hibába essek, mint első házasságomban, hogy olyan emberben higgyek és bízzam, aki nem érdemli meg, aki átver és becsap... Mindig úgy képzeltem el a házaséletet, hogy két ember között szeretet, őszinte elkötelezettség és a kölcsönös támogatás - természetes fogalmak. S mit kaptam ebből? Most már érzem, hogy egyik házasságomban sem élhettem meg ennek még a szikráját sem!

Nem elég ez a gondom, de az a hely, ahol olyan jól éreztem magam, ahová oly szívesen jártam naponta, ellátni a munkámat, ott is minden megváltozott.

Olyan légkör alakult ki, amit képtelen vagyok elviselni.

Nem érzek magamban erőt, hogy tovább elviseljem az új körülményeket, ezért igyekeztem kitérni; mindent megpróbáltam, sikertelenül.

Ráadásul az otthoni dolgok is bántottak.

Nem tehettem mást. Már nem mertem az utcára kimenni, mivel ha valakivel találkoztam, beszéd közben sírva fakadtam, mint egy kisgyerek. A gyomromat kikezdte az állandó hiábavaló őrlődés. Nem bírtam erővel. Kivizsgálásra jelentkeztem a helyi kórházban.

Életem regényét nagyrészt korabeli naplóim felhasználásával, folyamatosan 2002. évtől állítottam össze, a 11. fejezetet elektronikus kiadásra 2010-ben készítettem elő.


×