
CÍMLAP
Finta Kata
Életem regénye 11.
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Kórházban
Örökség
Idegsebészeti Tudományos Intézetnél
Ági hívott
Attilát sorozzák
Összeházasodnak?
Lányom esküvője
Autózunk...
Kalandok a Wartburggal
Nyugdíjba megyek
Lénárd iskolás
Új autó
Hamzsabégi úton
Építkeznek
Eladjuk a fehér Warbit
Végső búcsú
Megvásároltam a lakásunkat
Lénárd
Lányom házassága
Válasz
Húsvéti üdvözlet
Emlékezetkiesések
Temetés
Bevezető
Sok megpróbáltatást kibír az ember, de mindennek van határa. Életünk
folyamán előfordul, hogy a ránk mért sorscsapásokat már csak nehezen bírjuk
viselni. Most én is úgy érzem, hogy összecsaptak fejem fölött a hullámok,
és nem tudom, mit tehetnék, hogy életem folyóját ismét nyugodt mederbe
tereljem.
Az emberekben a becsületességet, az egyenességet becsülöm legjobban, - ami
szeretettel párosul. Első házasságomból nem okultam. Válásom után tíz év
boldog magány (úgy értem, házassági kötelék nélkül), még egyszer elkövettem
azt a hibát, hogy valakivel összekötöttem az életem, olyan valakivel, aki
nem érdemelte meg.
De akkor még nem tudhattam, mibe csöppentem valójában, sőt, azt hittem,
könnyebb lesz az életünk. Most, néhány évi együttélés után úgy is
fogalmazhatnék, hogy amikor bizonyos jeleket észleltem, nem akartam
tudomásul venni. Nem akartam, és Isten ne adja, hogy másodszor is ugyanabba
a hibába essek, mint első házasságomban, hogy olyan emberben higgyek és
bízzam, aki nem érdemli meg, aki átver és becsap... Mindig úgy képzeltem el a
házaséletet, hogy két ember között szeretet, őszinte elkötelezettség és a
kölcsönös támogatás - természetes fogalmak. S mit kaptam ebből? Most már
érzem, hogy egyik házasságomban sem élhettem meg ennek még a szikráját sem!
Nem elég ez a gondom, de az a hely, ahol olyan jól éreztem magam, ahová oly
szívesen jártam naponta, ellátni a munkámat, ott is minden megváltozott.
Olyan légkör alakult ki, amit képtelen vagyok elviselni.
Nem érzek magamban erőt, hogy tovább elviseljem az új körülményeket, ezért
igyekeztem kitérni; mindent megpróbáltam, sikertelenül.
Ráadásul az otthoni dolgok is bántottak.
Nem tehettem mást. Már nem mertem az utcára kimenni, mivel ha valakivel
találkoztam, beszéd közben sírva fakadtam, mint egy kisgyerek. A gyomromat
kikezdte az állandó hiábavaló őrlődés. Nem bírtam erővel. Kivizsgálásra
jelentkeztem a helyi kórházban.
Életem regényét nagyrészt korabeli naplóim felhasználásával, folyamatosan
2002. évtől állítottam össze, a 11. fejezetet elektronikus kiadásra
2010-ben készítettem elő.