Elmondok egy történetet, ami velem esett meg, és azt, hogy mennyire félre lehet ismerni az embereket. Úgy tudjuk, hogy ismerjük őket, de tévedünk, és a tévedésünkért hatalmas árat kell fizetnünk. Vannak emberek, akikről azt hisszük, hogy jók, és vannak, akikről azt, hogy rosszak, de közben az ellenkezője derül ki róluk. Csalódnom kellett azokban az emberekben, akiket a legjobban szerettem, és kellemesen csalódtam azokban az emberekben, akikről azt hittem, hogy a rossz oldalon állnak. Még szerencse, hogy vannak, mert ha nem lettek volna, nem tudom, hogy viseltem volna el, ami velem megtörtént. Valószínűleg már nem is élnék. A barátaim (azok lettek) az életüket kockáztatták értem. De elmondom a történetet, és majd megtudnak mindent. És ha valamit nem értenek, vagy nem tudnak meg, azt már nem is fogják megtudni, titok is marad, mert azok az emberek, akik tudták, már nem élnek. Így igaz, már nem élnek, mert egy egyszerű örökösödési ügy (annak látszott) gyilkossággá fajult. De ne vágjunk a dolgok elébe, elmesélem úgy, ahogy történt.