Kéri Katalin (szerk.): Társadalmi nem és oktatás. Konferenciakötet, PTE BTK "Oktatás és társadalom" Neveléstudományi Doktori Iskola, Pécs, 2011.

Női kereskedelmi szakoktatás
kezdetei Magyarországon

Nagy Adrienn
(PTE OTDI Ph.D. hallgató)

Kereskedelmi szakképzés megszervezése

Tanulmány arra tesz kísérletet, hogy bemutassa a hazai dualizmus kori leányoktatásnak egy kevésbe kutatott területét, a női kereskedelmi szakképzést. Kutatás egyrészt arra kereste a választ, miként jött létre és hogyan alakult Magyarországon a női kereskedelmi szakiskolák sorsa 1880-1918 között, másrészt arra, hogy – a korszakban oly népszerű – kereskedelmi szaktanfolyamokat elvégző lányok, milyen eséllyel tudtak elhelyezkedni a korszak munkaerőpiacán.

A XIX. század középén átalakuló magyar társadalomban a lányoknak igen csekély lehetőségek volt arra, hogy olyan szakmát tanuljanak – figyelmen kívül hagyva a tanítónői, óvónői, nevelőnői képzést – valamely szakiskolában, mellyel szükség esetén akár hosszabb ideig is képesek eltartani magukat. A fiúkéhoz hasonló alsó, közép- és felsőfokú szakiskolai képzés nem alakult ki a lányok számára az 1880-as évekig, bár a század második felében egyre inkább megnőtt az igény a modern szektorokban is a szakképzett női munkaerő iránt. A nők ipari képzése gyakorlatilag a kézimunka oktatását jelentette (Müller, 2000. 146. o.). A négy elemit végzett lányok számára 1874-ben nyílt meg az első három osztályos ipari iskola (Nőipartanoda).¹ A leányok számára elérhető kereskedelmi képzést a kereskedelmi tanfolyamok jelentették. Hivatalos fórumon elsőként, 1879 júliusában tartott Iparos Kongresszuson fogalmazódott meg – György Aladár indítványára – a női szakoktatás megszervezésének tovább már nem halogatható szükségessége. Ugyanis a korábbi években a lányoknak csak magántanfolyamok keretében (ezek is általában a fővárosban működtek) volt lehetőségük a kereskedelmi ismeretek alapjainak elsajátítására. Az 1879-es Iparos Kongresszus kimondta, hogy a férfiak ipari és kereskedelmi oktatását ki kell egészíteni női szakoktatással. A fiúk számára 1830-ban Pesten nyílt meg az első kereskedelmi tanonciskola, melyet az 1840-es években számos hasonló követett az ország különböző városaiban. A Pesti Kereskedelmi Akadémia 1857-ben történő megnyitása egyben a középfokú szakképzés létrejöttének kezdetét jelentette, ám a közép majd felső kereskedelmi iskolák tényleges kiépülése a kiegyezést követő 1872-es rendelet (kereskedelmi iskolák szabályzata) után valósult meg ténylegesen.²

Az 1870-es évektől kezdve Magyarországon a tanulni vágyó leányok a népoktatási intézményekből kikerülve polgári iskolákban, felsőbb leányiskolákban és tanítóképzőkben illetve ún. leánynevelő intézetekben tanulhattak tovább, mivel ekkor még leány középiskola(gimnázium) nem működött (Kéri, 2008. 102. o.). Péterfy Sándor a Nemzeti Nőnevelés hasábjain már 1881-ben megfogalmazta, hogy a felső népiskola és a polgári iskola folytatásaként továbbképző tanfolyamokat kellene szervezni, ahol valamilyen „kenyérkeresetre is képesítő” ismereteket sajátíthatnának el a lányok (Kéri, 2008. 105. o.; Péterfy, 1881, 410-411. o.). György Aladár az 1880-as években a sajtóban és más egyéb fórumon is szót emelt a nők munkába állásának fontosságát hangsúlyozva, melyet a következőképpen indokolt: „A nők száma hazánkban egy negyed millióval haladja meg a férfiakét, a felnőtt nők száma, kiknek nem lehet családi körben élni 1.5 millió, megtanultuk tapasztalatból, hogy a családot alapító férfiak száma apad, s apadni is fog ezentúl még inkább oly mértékben, a mint a régi patriarchális viszonyok utolsó vonásai fokonként átalakulnak modern jellegűvé változó társadalmunkban. Nem fellengző ábrándok, a megélhetés komor gondja vezeti a magyar nőket új ösvényekre. A kereskedelemnek számos ága között nagyon kevés van, ha ugyan van egy is, melyre a nő női jellegénél fogva abszolúte nem képes, s az is tény, hogy a családi köteléken kívül levő nőknek is élnie kell, ma midőn a tanítónői pálya már túltömötté lett. Egy pár szakcsoporton kívül, melyek között a divatárusnőké a legjelentékenyebb, a nők eddig csak, mint elárusítók szerepeltek a kereskedelmi életben s ott is a kofák műveletlen rétegétől eltekintve nagyon csekély számban. Mivel a kereskedelem ma már nem gyakorlat csupán, hanem egész sereg elméleti ismeret elsajátítását feltételezi, a kereskedelemi iskoláknak is meg kell nyitni ajtaikat a nők előtt” (György, 1888. 497-498. o.).

Az első önálló kereskedelmi tanfolyam 1888 őszén a főváros V. kerületi polgári leányiskolájában indult, dr. Gyulay Béla iskolaigazgató kezdeményezésére. A tanfolyam célja: „a nők keresetképességének emelése s a polgári leányiskoláknak gyakorlati kibővítése” (Gyulai, 1900. 3. o.). A képzés feladata többek között az volt, hogy az olyan kereskedelmi és ipari üzletekben, ahol egyfelől szakképzett vezető hiányzott, vagy azt az üzleti költségek szerényebb mértéke nem tette lehetővé, másfelől ahol az ellenőrzés korlátolt volta kizárta a drága segélyszemélyzet alkalmazását, helyet biztosítsanak a nőknek (Hahóthy, 1893. 153. o.). Az első években a lányok fegyelmezetlensége, amely a rendszeres késésekben, a sok mulasztásban és gyenge előmenetelben öltött testet, komoly kihívást jelentett a tanfolyam tanárainak. Első két évben hat, majd 1890-től már évi nyolc hónapban tanítottak kereskedelmi tárgyakat. A képzés iránt már az első évtől kezdve nagy volt az érdeklődés, részben ennek volt köszönhető, hogy a VKM már 1890-től nyilvános joggal ruházta fel a fővárosi tanfolyamot. A női kereskedelmi tanfolyamok működését gróf Csáky Albin vallás és közoktatásügyi miniszter 1891. március 15-én kiadott 59 258. számú rendeletében szabályozta. „A női kereskedelmi tanfolyamok feladata: nőknek alsóbb fokú foglalkozásokra való előkészítése, így az alsófokú kereskedelmi iskolákkal lép párhuzamba” (Schack, 1896. 117. o.). A kereskedelmi tanfolyamok célját következőképpen fogalmazta meg a szabályzat: „A kereskedelmi szakismerettel bíró nők már jelenleg is keresett munkaerők hazánkban. Szerényebb igényeik, megbízhatóságuk, a vevőközönséggel szemben tapasztalt előzékeny modoruk helyet biztosítanak részükre mindenütt, ahol az üzleti költségek szerényebb mértéke, az ellenőrzés korlátolt volta, a drágább segédszemélyzet alkalmazását kizárja, kiválóan pedig azon üzletekben, melyekben főleg nők fordulnak meg, mint vevők. Ezenkívül jó szolgálatot fognak tenni a szóbanlevő tanfolyamok oly nőknek is, akik mint családtagok helyzetüknél fogva részt vehetnek valamely üzleti tevékenységben s valamikor talán maguk is reá utaltatnak arra, hogy üzletet vezessenek.” Ebből a megfogalmazásból jól kitűnik, hogy nem volt könnyű dolga a századforduló leányának, ha nem a férje vagy családja üzletében szeretett volna elhelyezkedni.³ A lányok számára a tanítás ideje nyolc hónap volt, amely október 1-től május 31-ig tartott. A tanfolyamra azok a 18 évesnél fiatalabb leányok jelentkezhettek, akik sikeresen elvégezték egy polgári vagy egy felsőbb leányiskola negyedik osztályát, vagy a felvételi vizsgán megfeleltek az iskola által támasztott követelményeknek.⁴ A lányoknak közel 90%-a polgári iskola négy osztályának elvégzése után folytatta tanulmányait ilyen szaktanfolyamokon. A rendelet értelmében női kereskedelmi tanfolyamokat polgári vagy felső leányiskolával kapcsolatosan, azaz annak helységeiben szervezhettek, úgy hogy a növendékek az adott iskola tanszereit használhassák. A tanulók női felügyelet alatt álltak.⁵ A tanfolyamok iránti érdeklődést jól jelzi, hogy 1891/92-es tanévben az ország 16 városában indult ilyen jellegű kereskedelmi képzés fiatal lányok számára a helyi leányiskolákkal kapcsolatosan.⁶ Ebben a tanévben összesen 400 leány iratkozott be az ország valamely iskolájának kereskedelmi tanfolyamára és ebből 363 el is végezte azt. (Schack, 1896. 126. o.) A beiratkozott lányoknak 39%-a katolikus, 37%-a izraelita, 15%-a református, 8 %-a evangélikus, míg 1%-a egyéb hitfelekezethez tartozott. Az 1891/92-es statisztikai adatok szerint a végzett növendékek 47%-a tudott elhelyezkedni többségében kereskedelmi üzletekben vagy postánál. A végzettek közül 170 leány „idegen”, míg 53 a szülei vagy férje üzletében dolgozott. Bár az érdeklődés és a jelentkezők száma is nagy volt, a következő 1892/93-as tanévtől a 17-ből 8 tanfolyam megszűnt (újabb 6 egyben meg is nyílt), ennek többek között az volt az oka, hogy sokkal több tanfolyam indult, mint amire az akkori munkaerőpiacnak szüksége lett volna, tehát az itt végzett növendékek többsége nem tudott az adott városban (vagy annak környékén) elhelyezkedni. Ráadásul a helyzetet még inkább megnehezítette, hogy több olyan város iskolája is indított tanfolyamot, ahol a kereskedelmi élet sem volt igazán jelentős. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy az ifjú hölgyek számára ebben az időben nemcsak a kereskedelemben, hanem a munkaerőpiac más területén sem mutatkozott túl sok lehetőség az elhelyezkedésre. A kevés munkalehetőség ellenére a diákok száma (egy tanévet kivéve) évről évre folyamatosan nőtt: 1892/93-as tanévben 15 iskolába 405-en, 1893/94-ben 8 iskolába 262-en, 1894/95-ben 13 iskolába 450-en, 1895/96-ban 16 iskolába 592-en, 1898/99-ben 17 iskolába 940-en iratkoztak be (Felkai, 1994. 118. o.). A beiratkozott leányok 90-95%-a sikeresen fejezte be tanulmányait (Schack, 1903. 125. o.). A lányok esetében feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy csak 70%-uk iratkozott be kenyérkereseti céllal és közülük a századfordulón körülbelül 50%-uk kapott állást.

A VKM 1895-ben a női kereskedelmi tanfolyamok számára is újabb szabályzatot bocsátott ki, amely tartalmát tekintve nem sokban különbözött a korábbitól. A tanfolyamok szeptember közepén kezdődtek és 9-10 hónapig tartottak. A tantárgyak lényegében nem változtak csak a magyar nyelv, a kereskedelmi számtan és az áruismeret óraszáma növekedett meg, egy-egy órával. (Schack, 1896. 121. o.) Az 1895/96-os tanévig az országban összesen 26 iskolában indult ilyen jellegű tanfolyam.⁷ A rendelet értelmében a tanfolyamok fenntartási költségeit a résztvevők által fizetett tandíjakból kellett fedezni. A havonta fizetendő tandíj átlagosan 6 és 10 forint között váltakozott városonként. A női tanfolyamokon tanítók közül többen úgy vélték (Oesterreicher Miksa, Vargha Lajos), hogy túlságosan magas ez az összeg – ami abból adódott, hogy állami segélyt nem kaptak és a vállalatok, pénzintézetek sem szívesen támogatták a női tanfolyamokat, ráadásul a felügyelőként kötelezően alkalmazott okleveles polgári iskolai tanítónő tiszteletdíját is be kellett kalkulálni a tandíjba – így pont annak a társadalmi rétegnek a leányait zárták ki az oktatásból, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna az önálló keresetre.⁸

Az 1900-as esztendőben lépett életbe a női kereskedelmi tanfolyamok újabb – immáron harmadik – szabályzata, melyben a tanfolyamok céljait a következőképpen fogalmazták meg: „azon kereskedelmi szak és irodai főbb ismeretek, valamint gyakorlati ügyességek elsajátítása, amelyekre az életben a nőknek akár mint könyvvivőknek, pénztárnokoknak, levelezőknek s egyéb üzleti alkalmazottaknak, akár mint a család tagjainak, például az apa vagy férj helyettesítése alkalmából vagy a háztartásban szükségük van.”⁹ A tanfolyam 10 hónapig tartott és az oktatás nyelve magyar volt. Ilyen jellegű tanfolyamokat felső kereskedelmi, polgári vagy felsőbb leányiskolák szervezhettek. A felvétel feltétele polgári, felsőbb leányiskola, vagy leánygimnázium négy osztályának sikeres elvégzése. Egy-egy osztályba maximum 40 tanulót lehetett felvenni. A heti óraszám korábbi 15-ről 18-ra emelkedett és a gyorsírás is bekerült a kötelező tantárgyak közé, rendkívüli tárgyként heti két órában lehetőség volt, arra hogy gépírást is tanuljanak. Ezt a szabályzatot 1911. évi július 13-án kelt 86 287. sz. rendelettel némileg módosították. A női kereskedelmi tanfolyam időtartama ettől kezdve egy iskolai évre terjedt ki.¹⁰ Azok számára, akik a tanfolyamot sikeresen befejezték és szerették volna tovább bővíteni ismereteiket úgy elméletben, mint gyakorlatban, azoknak továbbképző előadásokat és gyakorlatokat kellett szervezni, ezek tervezetét a megkezdésük előtt 10 hónappal be kellett mutatni a főigazgatónak jóváhagyásra.¹¹ A fővárosi továbbképző tanfolyamokra – melyeken szeptember 1-től június 30-ig heti 18 órában kifejezetten szaktárgyakat oktattak – olyan nagy volt a túljelentkezés, hogy a diákoknak több mint a felét el kellett utasítani. Lehetőség adódott arra, hogy fiú felső kereskedelmi iskolák is indítsanak női kereskedelmi tanfolyamot azzal a feltétellel, hogy a fiúosztályoktól teljesen elkülönített helységeket biztosítanak a lányok számára. Egy engedélyezett tanfolyam csak abban az esetben indulhatott el, ha arra legalább 25 leány jelentkezett.

Kereskedelmi szaktanfolyamot végzett nők elhelyezkedési lehetőségei
a hazai munkaerőpiacon 1890-1918 között

Az XX. század első évtizedében növekedett meg igazán a női kereskedelmi tanfolyamok népszerűsége és a jól képzett hölgyek a korabeli források szerint keresettek voltak a munkaerőpiacon is: „gyakran fordul elő, hogy kitűnő tanulók, kik a tanítónői képzőknek egy vagy több évfolyamát sikerrel végezték – a nagy protekció híjával igen bizonytalan pályának hátat fordítva – az ott megkezdett tanulmányaikat abba hagyják és e tanfolyamok egyikébe lépnek be, biztosabb kenyérhez törekszenek jutni. Míg más lányok nagy része a bizonytalan jövőre való tekintettel járja e tanfolyamokat, segítve szüleiknek azzal ne keljen idegen erőket alkalmazni és később esetleg saját megélhetésüket is biztosítsák” (Hahóthy, 1902. 25. o.). A tanfolyamok magas látogatottságához minden bizonnyal hozzájárult, hogy a világháborús években a kereskedelmi pályákon is éreztette hatását a férfi munkaerőhiány. 1918/19-es tanévben 103 tanfolyamra közel 5000 leány iratkozott be, ám a többségük a háború után elvesztette állását. Bár a tanfolyamokra jelentkező tanulók száma folyamatosan növekedett a századfordulót követő években, ennek ellenére a Nőtisztviselők Országos Egyesülete¹² úgy vélte, hogy nincs elég nő, aki betölthetné az üres kereskedelmi állásokat. Ennek okát abban látták, hogy a nők kereskedelmi szakoktatása nem felel meg a kitűzött céloknak, azaz a végzettek ismeretei igen hiányosak, ezért az álláskeresőknek csak egy részét lehet elhelyezni.

Hiányos képzésnek az okát abban látták, hogy amíg az országban 1913-ban összesen hét¹⁴ háromosztályú női felső kereskedelmi leányiskola működött 784 diákkal, addig 37 fiúiskola volt 10.390 tanulóval. A hét leányiskolával szemben aránytalanul nagy volt az egyéves iskolák, azaz a női szaktanfolyamok száma.¹⁵ A Nőtisztviselők Egyesülete úgy vélte, hogy a polgári iskolából kikerülő lányok többsége csak kényelemszeretetből jelentkeznek a tanfolyamokra, így nem csoda, ha azok a lányok, akik kezdettől fogva is keveset várnak a pályától vagy nem a későbbi elhelyezkedés céljából iratkoznak be, a végén igen silány képzettséggel kerülnek ki a munkaerőpiacra. Mindemellett további súlyos problémának látták a magántanfolyamok, az úgynevezett zugiskolák működését.¹⁶ Ilyen jellegű magán tanfolyamokat, iskolákat – amelyek elsősorban gépírást és gyorsírást tanítottak mindenfajta hatósági ellenőrzés nélkül – alapítottak például írógép-kereskedők, nyugdíjas hivatalnokok, magántanítók, egyletek, társulatok és magánemberek. Ezekkel a tanfolyamokkal az volt a legfőbb gond, hogy tantói nem a pedagógusok köreiből kerültek ki, hanem kevés kivétellel olyan fiatal férfiak és nők tanítottak, akik maguk is éppen csak kikerültek az iskolából. Ráadásul szinte bárki részt vehetett ezeken a tanfolyamokon, mivel semmilyen előképzettségről nem kellett tanúbizonyságot tenni a jelentkezőknek. A sokszor rendkívül rövid képzés idő (4 hónap vagy csak 6 hét) is arra ösztönözte a szülőket, akiknek fontos lett volna a család szegénysége miatt, hogy gyermekük minél hamarabb kenyérkeresethez jusson, hogy ne ipari, kereskedelmi szakiskolákba vagy tanonciskolába adják a leányukat, hanem ilyen állásközvetítéssel is foglalkozó, azaz a tanfolyam elvégzése után biztos állást ígérő zugiskolákba küldjék.¹⁷ Mindennek néhány év alatt az lett az eredménye, csupán csak alsóbbrendű munkákra alkalmas hivatalnoknőkből túlképzés lett, míg az ipari és kereskedelmi pályákon számuk elenyésző maradt. Itt azonban meg kell említeni, hogy a kifejezetten árusítással foglalkozó nők számára sem zug, sem pedig nyilvános szakiskola nem szerveződött ebben az időben, sőt a tanonckodás is ismeretlen fogalom volt még a női kereskedelmi alkalmazottak számára. Mindezek alapján jól látszik, hogy komoly hiányosságok mutatkoztak még a századforduló környékén is a női szakképzés terén. A kereskedelmi pályán elhelyezkedni szándékozó nők hiányos tudása leginkább a német nyelv csekély ismeretében mutatkozott meg.

A Nőtisztviselők Egyesületének legfőbb célja a zugiskolák és az egyéves kereskedelmi tanfolyamok megszűntetése, illetve, hogy az állam a férfi- és nőtisztviselők számára azonos szakiskolai képzést biztosítson. Az egyesület tagjai úgy vélték, hogy a lányok számára is három vagy négy évessé kéne tenni a kereskedelmi szakiskolákat. A kereskedelmi pályákon való munkavállaláskor a lányoknál is a 17-18 éves korhatárt kellene bevezetni, hasonlóan, mint a posta- és telefonszolgálatban, ám mivel az állam nehezen tudna a vállalkozók döntéseibe beavatkozni aszerint, hogy hány éves leányt vagy fiút alkalmaznak, így a legjobb megoldás az adott iskolatípus kötelező időtartamának kitolása lenne, azaz a már említett szakiskolai képzés három évessé való átalakítása. A Nőtisztviselők Országos Egyesületének az egységes oktatásra irányuló törekvéseit a Magántisztviselők Országos Szövetsége is támogatta és 1907-ben egy közös beadvánnyal fordultak az oktatási minisztérium felé, amelyben engedélyt kértek egy felső kereskedelmi leányiskola megnyitására, de kérésüket elutasították. Egy évvel később a kereskedelmi és iparoktatási tanács 1908-as ülésén elfogadták Mártonffy Mártonnak azt a javaslatát, hogy továbbra is egyéves tanfolyamok szolgálják a nők kereskedelmi képesítését, de egyszersmind lehetővé tették, hogy a felső kereskedelmi iskolák magántanulóként felvegyenek lányokat is.¹⁸ Az elkövetkező évben a nőtisztviselők egyesülete egy körkérdést intézet – a lányok számára a fiúkéhoz hasonló középfokú kereskedelmi iskola szükségességét firtatva – az ország kereskedelmi és iparkamaráihoz. A kereskedelmi kamarák amellett, hogy egyetértettek a felső kereskedelmi leányiskolák szükségességével, konkrét lépéseket is tettek. A pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara és a debreceni Kereskedelmi Testület 1909-ben egyaránt hároméves felső kereskedelmi iskolát nyitott. Ezt követően 1910-ben Marosvásárhelyen, 1911-ben Budapesten és Kolozsváron, 1912-ben Pécsen és Szegeden, 1914-ben szintén Budapesten és Nagyváradon, 1915-ben Győrben, 1917-ben Temesváron, majd 1918-ban Veszprémben is megnyitotta kapuit az első női felső kereskedelmi iskola.

Női felső kereskedelmi iskola, egy új típusú középiskola a lányok számára

A pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara 1908. évi július 8. ülésén Jabowetz Zsigmond kamarai beltag a nőtisztviselők kamaráknak küldött indítványára reagálva javasolta, a már működő fiúiskolával kapcsolatosan egy női kereskedelmi szakiskola megnyitását. A kamara tagjai támogatták az indítványát. Ám az iskola megszervezése előtt egyrészt megkérdezték a helyi kereskedőket, hogy van-e igény a nőkre a kereskedelmi állásokban, azaz lenne-e elegendő állás számukra, a válasz pozitív volt, másrészt tanulmányozták a környező országokban már működő hasonló jellegű leányiskolákat. 1908 novemberében a kamara elnöke Sendlein János és a titkára Dr. Wolff Gerő Bécsbe utaztak, ahol meglátogatták a Höhere Handelsschule és a Handelsakademie für Mädchen intézetét, melynek dr. Olga Ehrenhaft Steindler¹⁹ volt az igazgatója, aki részletesen ismertette a leányiskola tanrendjét (Pass Freidenreich, 2002. 238. o.). A pozsonyi kamara tagjai a bécsi környezettanulmány után 1909. február 3-án beadvánnyal fordult a vallás- és közoktatásügyi minisztérium felé kérvényezve egy három évfolyamos női felső kereskedelmi iskola elindítását. Az engedélyt 1909. július 10-én megkapták így ősszel a kamara Bél Mátyás utcai épületében megnyithatta kapuit az ország első női középfokú kereskedelmi iskolája. A kamara – az iskola fenntartója – a következőképpen fogalmazta meg az iskola célját: az iskola nem azért létesült, hogy konkurenciát jelentsen a fiúiskoláknak, illetve, hogy a különböző kereskedelmi szakiskolákból kikerülő munkaerőknek túlságos nagy számát, a maga részéről is nőveleje, avagy hogy az országban gomba módra keletkező kereskedelmi iskolákat még eggyel növelje. Hanem módot kíván nyújtani azoknak a nőknek, akiket a hajlam, kedv és rátermettség arra késztetnek, hogy a gazdasági téren keressék élethivatásukat és hosszú munka árán megszerezhessék azt az általános és szakműveltséget mely e téren korunk fokozott követelményei a nőktől is megkívánnak (Kürschák, 1910. 23. o.). Az első tanévben 39, 1910/11-ben 63, 1911/12-ben 108, 1913/14-ban 120, 1915/16-ban 118 leány iratkozott be.

A pozsonyi majd az elkövetkező években megnyíló női felső kereskedelmi iskolák működését az 1895-ben (44.001. sz. rendelet) érvénybe lépő (fiú) felső kereskedelemi iskolákra vonatkozó szervezeti szabályzat határozta meg elviekben. Ennek értelmében a leányiskolákban tanított tantárgyak és azok heti óraszáma megegyezett a fiúiskolákéval.²⁰ Ám a gyakorlatban volt némi különbség a tantárgyak heti óraszámát illetően vallástanból, természettanból alsó osztályban heti egy órával több, míg vegyi- és áruismeretből kettővel kevesebb az óraszám, gyorsírás az alsó, a testgyakorlás a középső osztályban kötelező, míg a fiúknak fakultatív. Német nyelvből és kereskedelmi számtanból az alsó osztályban, míg könyvvitel és irodai munkából, illetve közgazdasági és jogi ismeretekből a középső osztályban eggyel tartottak kevesebb órát. Pontosan azokból a tantárgyakból volt kevesebb óra, amelyek a legfontosabbak a szakképzés szempontjából. Így felmerülhet a kérdés, hogy vajon az iskola elvégzése után tényleg azonos képzettséggel rendelkeztek-e a nők és a férfiak.²¹

A női felső kereskedelmi iskolák engedélyezése jelentős előrelépést jelentett egyrészt a középfokú kereskedelmi iskolai oktatásban, másrészt a lányok középfokú intézményi oktatásában. Ugyanis így a már működő felsőbb leányiskola és leánygimnázium mellett egy újabb középfokú iskolatípus állott a továbbtanulni szándékozó lányok rendelkezésére. Ráadásul a leánygimnáziumokban tanított tananyaggal ellentétben – amely 1934-ig eltért a fiúgimnáziumokétól és ezáltal a megszerezhető érettségi sem biztosított egyenlő továbbtanulási esélyeket – a női felső kereskedelmi középiskolákban tanított tananyag és megszerezhető kereskedelmi megegyezett a fiúkéval. Itt azonban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a kereskedelmi középiskolai érettségi csupán csak a kereskedelmi akadémiákra biztosított továbbtanulási lehetőséget. Ez az iskolatípus az általános műveltség mellett leginkább szakmát kívánt adni a nők számára.

A pozsonyi iskolához hasonlóan 1909 őszén a Debreceni Kereskedő Testület hathatós közreműködésének köszönhetően Debrecenben is megnyílik a helyi fiúiskola (melyet még 1857-ben alapítottak) mellett egy női felső kereskedelmi iskola. Az iskola megnyitását – melynek a hivatalos átadójára 1910. szeptember 25-én került sor – 1909. június 14-én a VKM által 60 629. száma alatt kibocsátott rendelkezés engedélyezte. Az iskola igazgatója Fábián Lajos Mór úgy vélte, hogy a női kereskedelmi iskola megnyitása nem csupán kísérletezés a hazai iskolapiacon, hanem létszükséglet, mivel a századforduló óta jelentős mértékben megnőtt azon szegény családok száma, akik már nem tudják leányaikat jól kiházasítani, ráadásul az anyák a külsőségekre, tetszetős csillogásra és nem háziasságra szoktatják a középosztály leányait, így létbiztonságuk veszélybe került. Ugyanis a legtöbb anya nem úgy neveli gyermekét, hogy hozomány nélkül is találhasson férjet, a mai lányok nagy része csak üres divatbáb és nem járatos a házi dolgokban, így sok esetben még egy háztartást sem képes felelősségteljesen vezetni (Fábián, 1913. 5. o.). Az iskola 1912-ben egy internátussal is kiegészült. A tanulók száma gyorsan növekedett 1909/10-es tanévben 22, 1910/11-ben 57, 1913/14-ban 84, 1915/16-ban 98 leány iratkozott be az iskolába. Egy évvel a pozsonyi és debreceni iskola létrejöttét követően 1910. június 28-án az 1907-ben alapított marosvásárhelyi három évfolyamos női kereskedelmi iskola is elnyerte a nyilvánossági jogot így teljes jogú női felső kereskedelmi iskolaként működhetett tovább. A marosvásárhelyi iskola volt az első női felső kereskedelmi, ahol a lányok – magántanulói jelleggel ugyan, mivel az alsó két osztályt még magániskolában végezték – először tettek kereskedelmi érettségit (15 leány) és szereztek a fiúkéval megegyező kereskedelmi végzettséget.²² Gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök kezdeményezésére kapuit 1911 őszén megnyitó kolozsvári női felső kereskedelmi iskola a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek vezetése alatt álló Marianum Kolozsvári Római Katolikus Tan- és Nevelőintézet tagozatként működött.

A Budapesten működő négy fiú felső kereskedelmi iskola mellett 1912-ben a VIII. kerület Rigó utca 16. szám alatt szerveződik a főváros első önálló női felső kereskedelmi iskolája, amely már első évben három osztállyal indul, mivel az ekkor megszűnt IV. kerületi felsőbb leányiskola növendékeit is átvette. Így első évben már 114 tanuló iratkozott be.²³ Nagy volt az érdeklődés az iskola iránt 1912/13-ban 219, 1913/14-ben 352, 1914/15-ben 438 1915/16-ban 612 tanuló nyert felvételt. 1915-re olyannyira megemelkedett a jelentkezők száma, hogy az 1913/14-es tanév elején IX. kerültben átadott új épület is kicsinek bizonyult, az iskola ugyan hét alsó osztályt indított, de így is el kellett utasítani néhány jelentkezőt, ezért úgy dönt a város vezetése, hogy 1916 szeptemberétől a II. kerületben és a VIII. kerületben újabb női felső kereskedelmi iskolát indít.

Az 1910-es évek elején Szeged város tanácsának részéről is felvetődött, hogy a fiúiskola mellett szükség lenne egy kereskedelmi leányiskolára is. A város eredeti elképzelése az volt, hogy a fiúk és lányok együtt tanulnának (hasonlóan az osztrák és német kereskedelmi fiúiskolához), ezt az ötletet a Nőtisztviselők Országos Egyesülete is támogatta.²⁴ Ám végül a tanács úgy döntött amennyiben lesz 20 jelentkező, akkor külön leány osztályt indítanak. A városi tanács 1912-ben a 10 3655 sz. alatt kelt rendelettel megkapta az engedélyt egy női felső kereskedelmi iskola megszervezésére.²⁵ A jelentkezők száma meghaladta a 40 főt, így első évben helyhiány miatt csak 37 leány nyert felvételt. A női felső kereskedelmi iskola a fiúiskolával közös épületben, de teljesen elkülönítve működött. Ugyanebben az évben indul a pécsi női felső kereskedelmi iskola is, amely egy városi bérházból 1913-ban költözik a Dischka Győző utcai önálló épületbe. Az első tanévben 63, ám másodikban évben már 126 tanuló iratkozott be. Nagyváradon 1914 januárjában kezdődött egyeztetés a Kereskedelmi Csarnok (fiúiskola fenntartója), a megyei kamara és a város vezetőinek részvételével – Váradi Mór jogtanácsos, Reismann Mór királyi tanácsos és Dr. Hiványi Géza országgyűlési képviselő által – egy felső kereskedelmi iskola megnyitásáról beterjesztett javaslatról. Az leányiskola végül a Nagyváradi Kereskedelmi Csarnok anyagi áldozatának köszönhetően indult el 1914 szeptemberében. Az iskola vezetése annak érdekében, hogy biztosítani tudják az itt végzett lányok magas szakmai tudását, illetve kiszűrjék azokat, akik valójában nem akarnak elhelyezkedni, úgy döntött, hogy csak a polgári és egyéb leányiskolák jó és a jeles eredményekkel végzett növendékeit veszi fel. Sőt mi több azokat a lányokat akik, második osztály végén csak elégséges eredménnyel végeznek, nem engedik felső osztályba és így érettségire.

A női felső kereskedelmi iskolák megjelenése a hazai iskolai piacon a leánygimnáziumok mellett egy újabb alternatívát jelentett a középfokon továbbtanulni és netalán elhelyezkedni is kívánó lányok számára. Az 1910/11-es tanévben összesen 8086 tanuló járt felső kereskedelmi iskolába, ebből lányok száma 262, míg a női kereskedelmi tanfolyamokra beiratkozottaké jóval több 2673 fő volt. ²⁶ A leánytanulók létszáma az 1915/16-os tanévre már jelentősen megemelkedett (1756 fő), ám messze elmaradt a fiú tanulók 10.173 fős számától.

Női felső kereskedelmi leányiskolák

Iskola alapítási éve

Tanulók száma

1911/12

1915/16

1917/18

Budapest községi II. ker.

1916

—

—

202

Budapest köz. IX. ker.

1911

108

609

343

Budapest köz. VIII. ker.

1916

—

—

384

Budapest kat. nőtisztviselők

1914

—

98

149

Arad

1915

—

129

208

Debrecen

1909

107

101

147

Győr

1915

—

41

89

Kolozsvár

1911

37

121

123

Marosvásárhely

1910

63

129

113

Nagyvárad

1914

—

89

126

Pécs

1912

—

154

166

Pozsony

1909

107

118

120

Szabadka

1917

—

—

82

Szeged

1912

—

167

210

Temesvár

1916

—

—

45

Zombor

1916

—

—

30

Összesen

422

1756

2537

Forrás: Az egyes tanévekben kiadott értesítők

2. táblázat: Női felső kereskedelmi iskolák leánytanulóinak száma az egyes tanévekben

A századfordulót követő években a polgári leányiskolát végzetteknek átlagosan 5%-a felső kereskedelmi iskolában, 9%-a ipari és egyéb szakiskolában, 19%-a tanítóképzőben és 2%-a középiskolában folytatta tanulmányait. A lányoknak közel a fele (48%) otthon maradt, 2%-a az iskola után közvetlenül munkába állt, a további 15%-ról pedig nincs biztos információnk az iskola utáni pályafutásukat illetően.(Nagy, 2006. 240. o.) A lányok számára 1912-től volt lehetőség arra, hogy kereskedelmi érettségit tegyenek.²⁷

Áttekintve a női kereskedelmi tanfolyamok és iskolák létrejöttének és működésének körülményeit, megállapíthatjuk, hogy a lányok kereskedelmi szakképzése a fiúkhoz képest komoly lemaradásban volt az első világháború előtti korszakban. Habár történtek erőfeszítések annak érdekében, hogy lányok számára is biztosított legyen a munkaerőpiac kereskedelmi pályáin való elhelyezkedés, ám ennek gyakorlati kivitelezése nem valósult meg a kívánt mértékben. A statisztikákból jól látszik, hogy egyrészt nem sikerült az üres álláshelyekre megfelelő számú lányt kiképezni, másrészt a kiképzetteknek közel a fele nem rendelkezett elég magas szintű tudással ahhoz, hogy betöltse azokat. A képzés hiányosságai a rövid képzési időben és a nem megfelelően képzett tanerőben keresendő. Ugyan a századforduló utáni első évtizedben megnyíltak az első három évfolyamos női felső kereskedelmi iskolák, ám ezeknek a munkaerőpiacot is befolyásoló pozitív hatása csak 1920-as évektől érzékelhető.

Irodalom

A kereskedelmi szaktanfolyamok szervezeti szabályzata. MOL VKM. K 503. 1918. – 16. cs. – 28. t. – 14 297. a. – 13 5731. ikt.
A női kereskedelmi tanfolyamok szervezete. Magyar Tudományegyetemi Nyomda. Budapest. 1900.
A női kereskedelmi szaktanfolyamok szervezete. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Budapest, 1911.
Bakács Imre (1912, szerk.): Székesfőváros VIII. Kerületi Női Felső Kereskedelmi Iskolájának Értesítője 1911/12-ben. Budapest.
Fábián Lajos Mór (1913, szerk.): Debreceni Kereskedelmi Tanintézet jelentése az 1912/13. iskolai évről. Debrecen.
Felkai László (1994): Magyarország oktatásügye a millennium körüli években. OPKM, Budapest.
Ghéczy József (1892): Nők a kereskedelmi pályán. Kereskedelmi Szakoktatás, 1. sz. 11-13.
Glücklich Vilma (1916): A leány-középiskolák reformja. A Nő, II. évf. 8. sz. 118-119.
György Aladár (1888): Nők a kereskedelmi pályán. Nemzeti Nőnevelés, IX. évf. nov-dec. 497-501.
Gyulay Béla (1900, szerk.): V. kerületi női kereskedelmi szaktanfolyam (V. ker., Váczi-körút 58. sz.) 1899/1900. évi értesítője és szervezete a továbbképző tanfolyammal. Pesti Könyvnyomda, Budapest.
Hacker Boriska (1916): A középiskolák reformja és koedukáció. A Nő, II. évf. 10. sz. 156-157.
Hahóthy Sándor (1893, szerk.): Budapest Székesfőváros IV. kerületi Községi Nyilvános Polgári Leányiskola és Női Kereskedelmi Szaktanfolyam Iskolai Értesítője. Pesti Könyvnyomda. Budapest.
Hahóthy Sándor (1902, szerk.): Budapest Székesfőváros IV. kerületi Községi Nyilvános Polgári Leányiskola és vele kapcsolatos Női Kereskedelmi Szaktanfolyam Iskolai Értesítője az 1901/02 tanévről. Pesti Könyvnyomda, Budapest.
Kereskedelmi Leányiskolák. Nő és a Társadalom, 1910. augusztus 1. IV. évf. 8. sz. 137.
Kéri Katalin (2008): Hölgyek napernyővel. Nők a dualizmus kori Magyarországon 1867-1914. Pro Pannonia, Pécs.
Kürschák Endre (1910, szerk.): A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara Három Évfolyamú Női Felső Kereskedelmi Iskolájának Értesítője az 1909/10-es tanévről. Wigand F. K. könyvnyomda, Pozsony.
L’état actuel de L’Instruction Commercial des Femmes en Hongrie. L’association des employées. Bp. 1913.
Magyarországi rendeletek tára, 1891/25. évf./2. Országos Törvénytár, Budapest.
Müller Ildikó (2000): Az alap- és középfokú leányoktatás Magyarországon a dualizmus korában. Sic Itur Ad Astra, 3. sz. 131-204.
Nagy Péter Tibor (2000): A húszas évek középiskola-politikájának kialakulása. Századok, 6. sz. 1313-1334.
Nagy Péter Tibor (2006): Munkaerőpiaci erők a közoktatás és a szakoktatáspolitikában 1867-1945. Educatio, 2. sz. 232-251.
Pass Freidenreich, H. (2002): Female Jewish educated. The Lives of Central European University Women. Indiana University Press, Bloomington
Péterfy Sándor (1881): Tökéletesítsük a leányiskoláinkat! Nemzeti Nőnevelés, 410-414.
Rose, A. (2008): Jewish women in fin de siécle Vienna. University of Texas Press, Austin.
Schack Béla (1896): Kereskedelmi iskoláink és a tanáraink a millennium esztendejében. Lampel Róbert, Budapest.
Schack Béla (1903): Kereskedelmi iskoláink múltja és jelene. Wodianer és Fiai Császári és Királyi Könyvkereskedés Kiadója, Budapest.
Schwimmer Rózsa (1908): Kereskedelmi Magántanítás. Nő és a Társadalom, II. évf. 4. sz. 58-59.
Szeged szabad királyi város női felső kereskedelmi iskolájának a nyilvánossági jog megadása. MOL – VKM. K 503 – 1913. – 13. cs. – 18. t. – 71 455. a. – 16 431. ikt.
Vargha Lajos (1895): Női kereskedelmi tanfolyamaink. Kereskedelmi Szakoktatás, 4. sz. 122- 124.

Nőipartanodában (majd 1879-től immár két évfolyamos nőipariskolában) fehérnemű- és ruhavarrást, hímzést, könyvkötést, rajzot, nyelvet és kereskedelmi ismereteket tanítottak. 1879/80-tól 14 éves hat elemit végzett lányokat vettek fel. 1912-ben az országban 15 hasonló nőipariskola működött 1845 tanulóval. (Müller, 2000. 147. o.) illetve MSÉ Új folyam 1912. XX. kötet, Bp. 1914. 187.
A három évfolyamos érettségit is adó felső kereskedelmi fiúiskolák népszerűsége az 1883-as minősítési törvény – amely a kereskedelmi iskolát végzett tanulóknak a középiskolát végzettekkel megegyező jogokat biztosított, ami azt jelentette, hogy a polgári iskolai végzettség a köztisztviselői alkalmazás szempontjából egyenértékű volt a négy középiskolai végzettséggel, valamint az általában polgárira épülő közép (majd felső) kereskedelmi iskolai végzettség a gimnáziumban/reáliskolában szerzett nyolc középiskolai végzettséggel – után emelkedett meg igazán (Nagy, 2000. 1314. o.).
A korabeli sajtó hasábjain Ghyczy József a pozsonyi felsőbb leányiskola igazgatója következőképpen vélekedett a lányok szakképzéséről és munkába állásáról: „Mily soká tudott utat törni a nőnem arra méltányos s jogos követelménye, hogy az isteni adomány: az ész kiképzése ne legyen csupán az egyik nem privilégiuma. Hányan és hányan voltak, kik kétkedve s bizalmatlanul fogadták az elméleti pályanemeken a nőket. Rövid időt jósoltak, ám midőn látták, hogy a nők sikeresen működnek elnémultak a kétkedők s léha élczelők és megbarátkoztak az intézménnyel. E sors vár a női kereskedelmi tanfolyamokra is. Küzdeni fog e pálya is egy ideig az előítélettel, mely megtagadja a nőktől a munka és a kenyérszerzés e jogát s csak a családi tűzhelyet tartja egyedül való működési helyéül” (Ghéczy, 1892. 12. o.).
A tanfolyamokon a következő tantárgyakat tanították: kereskedelmi számtant, könyvvitelt, kereskedelmi és váltóismeretet, irodai munkálatokat és levelezését, áruismereteket, kereskedelmi földrajzot és szépírását. Mindemellett rendkívüli tárgyként tanulhattak németet és gyorsírást.
A felügyelő hölgynek okleveles tanítónői képesítéssel kellett rendelkezniük.
Debrecenben, Győrben, Kaposváron, Miskolcon, Nagyváradon, Kolozsváron, Pécsen, Pozsonyban, Sopronban, Szegeden, Temesváron, Zilahon, Újvidéken, Galgóczán, Fiúméban, Budapesten
26 iskola: 16 polgári, 8 felsőbb leányiskola, 1 kereskedő tanonciskola és 1 kereskedelmi akadémia. A tanfolyamok közül a fővárosiak voltak igazán népszerűek, ugyanis a századfordulón az ország összes tanfolyamára járó diákok 56%-a a Budapesten működő öt iskolát (II., IV., V., VII., VIII. kerületben működő polgári iskolában indított tanfolyamot) látogatta. A fővárosi tanfolyamok mellett Brassó, Győr, Abauj, Kolozs, Máramaros, Borsod, Bihar, Pozsony, Csongrád, Fehér, és Vas megyében működött kereskedelmi tanfolyam.
További komoly problémának látták, hogy a női felügyelő (polgári iskolai tanítónők) bére magasabb volt, mint az ott tanító tanáré. Az okleveles polgári tanítónál sok tekintetben előnnyel bírt egy polgári tanítónő, mivel például felsőbb leányiskolákban csak az ilyen végzettségű hölgyek taníthattak, míg a velük amúgy egyenlő képesítésű férfiak nem, sőt mi több a középiskolai tanárok felett is álltak bizonyos tekintetben, hiszen egyedül ők tölthették be a felsőbb leányiskolák igazgatói tisztségét. „Pedig hiába, a nő csak nő” (Vargha, 1894. 124. o.)
A női kereskedelmi tanfolyamok szervezet. Magyar Tudományegyetemi Nyomda. Budapest. 1900. 20.
A felvétel feltétele 15. életév betöltés és hat elemi, vagy polgári esetleg középiskola második, illetve kereskedőtanonc iskola harmadik osztályának elvégzése, akik valamely középiskola négy osztályát elvégezték 15 év alatt is felvehetők. A kereskedelmi szaktanfolyamok szervezeti szabályzata. MOL VKM. K 503. 1918. – 16. cs. – 28. t. – 14297. a. – 13 5731. ikt.
A női kereskedelmi szaktanfolyamok szervezete. Vallás- és Közoktatási Minisztérium. Budapest, 1911. 1.
Nőtisztviselők Országos Egyesülete 1897-ben szerveződött. Az alapszabályuk szaktanfolyamok fenntartását, állások közvetítését, művelő, oktató és szórakoztató előadások rendezését, tanácsadást és tájékoztatást, könyvtár fenntartását, üdülőtelep létesítését, munkaképtelenné vált tagok segélyezését, különféle kedvezmények elérését, a vidéki tisztviselőnők szervezését, szaklap kiadását tették az egyesület kötelességévé.
L’état actuel de L’Instruction Commercial des Femmes en Hongrie. L’association des employées. Bp. 1913. 12., illetve a Nőtisztviselők Országos Egyesületének állásközvetítési statisztikája. Bp. 1901-1912. 2.
Pécsen, Szegeden, Debrecenben, Pozsonyban, Marosvásárhelyen, Budapesten két iskola működött
Budapesten az 1912/13-as tanévben öt felső kereskedelmi fiúiskola (közel 2500 tanuló) mellett egy felső kereskedelmi leányiskola volt 219 tanulóval, (ám körülbelül még ugyanennyi leány felvételét kellett elutasítani a hely szűke miatt) és 14 női kereskedelmi szaktanfolyam szerveződött 1130 diákkal. L’état actuel... i.m. 13.
1910-es években Budapesten közel 50 ilyen jellegű iskola várta a szakismeretet elsajátítani vágyó leányokat.
Schwimmer Rózsa a nőtisztviselők egyesületének tagja a következőképpen fogalmazott a Nő és a Társadalom hasábjain: „A baj gyökerét abban találjuk, hogy a gyors- és gépírás mesterségét összetévesztik a kereskedelmi szaktudással. Meg kell állapítanunk és e megállapítást meg kell értetnünk az összes érdekelt tényezőkkel, hogy ezek a kézügyességek csak részletei a kereskedelmi szaktudásnak. Családokat találunk, amelyek gyermekeik munkaerejét mielőbb ki akarják használni. Alighogy gyermekük néhány elemi osztályt elvégezett „pályát választanak” számára, hajlamait, tehetségeit figyelembe nem véve, a pálya feltételeit nem ismerve, vagy abban a hiszemben, hogy e feltételeken túl tehetik magukat. Ettől is „hallották”, attól is, hogy tisztviselőnek nagy fizetése van, érdemes erre a pályára „adni” a gyereket. A fűszeres bolt kasszájára ki van tűzve egy cédula, amely imponáló rondírással hirdeti, hogy gyorsírás-tanító legrövidebb idő alatt előkészít a tisztviselői pályára. A hirdetési oszlopok és táblák, a hírlapok kishirdetései ingyen tankönyvet, vagy egyebet kínálnak azoknak, akik az illető „szakiskolában” tanulnak. Mi sem érthetőbb, minthogy az ilyen szülők elkerülik azokat a tisztességes iskolákat, amelyek megfelelő előképzettségre építik fel a kereskedelmi szakoktatást. Ugyanígy járnak el a hirtelen tönkrement családok, kereset- és vagyonnélküli özvegyasszonyok, akik a szükség pillanatában meggondolás nélkül ifjú gyermekeikre hárítják a családfenntartás terhét vagy idősebb leányaiktól, kiket nem készítettek elő idejében kenyérkereseti munkára, megkívánják, hogy a lehető legrövidebb idő alatt készüljenek valamely pályára.” (Schwimmer, 1908. 58-59. o.)
Emellett a tanács kimondta, hogy a Nőtisztviselők Országos Egyesületének kívánságát nem tartják keresztülvihetőnek, azaz nem javasolják a leányok felvételét a már fennálló fiúiskolákba. Ám a tanács elfogadott egy határozatot melynek értelmében, mindazok a testületek, amelyek anyagi és erkölcsi biztosítékot tudnak nyújtani egy női kereskedelmi iskola megnyitásához, azok iskolaalapítási engedélyt kaphatnak, azzal a kitétellel, hogy csak polgári, felső leányiskola vagy gimnázium negyedik osztályát végzett lányokat vesznek fel.
Olga Ehrenhaft Steindler (1879-1933) volt az első nő, aki Ausztriában fizikai doktori címet szerzett. Ő vezette a bécsi állami leányközépiskolát, majd 1907-ben Bécsben elsőként alapított Női Kereskedelmi Akadémiát, amely igen nagy népszerűségnek örvendett. Hallgatóinak döntő többsége 88%-a az izraelita hitfelekezethez tartozott. (Rose, 2008. 16. o.)
Tantárgyak: vallástan, magyar nyelv és irodalom, német nyelv, francia nyelv, földrajz, történelem, mennyiségtan, természettan, kereskedelmi számtan, irodai munkálatok, könyvviteltan, kereskedelmi levelezés, közgazdasági ismeretek, jogi ismeretek, vegytan és áruismeret, szépírás, rendkívüli tárgyak: gyorsírás, negyedik nyelv, vegytani gyakorlat, társalgási gyakorlat, torna és játék
„Kívánhatjuk-e ilyen körülmények között, hogy egyenlő értékű munkára váljanak képesekké? Miféle pszichofizikai mérések alapján állapították meg a miniszter úr és tanácsadói, hogy ebben az adagolásban is elég a leánynövendéknek a szakbeli ismeret? Vállalják-e a felelősséget a kereskedelemmel és iparral szemben, amikor silányabb képzettségű munkaerőket szabadítanak reájuk? Vállalják-e a felelősséget a leányokkal szemben, akiknek jövő boldogulását eleve megnehezítik, akiket mostohán látnak el éppen avval a tudással, amely haladásuk legfőbb eszköze? Vagy a vallástani anyagnak juttatott plusz fogja véleményük szerint pótolni a levelezési, kereskedelmi számtani, könyvviteli, közgazdasági és jogi mínuszokat? Ezt még a leghívőbb lelkek – is nehezen fogják elhinni.” (Glücklich, 1916. 118-119. o.)
Kereskedelmi Leányiskolák. Nő és a Társadalom, 1910. augusztus 1. IV. évf. 8. sz. 137.
Az iskola tanára Gerhardtné Zigány Jolán a következőképpen vélekedett a nők szakképzéséről az intézmény megnyitóján: „a nőknek a családon kívüli kereső munkája nem olyan jog, amelyet a nők kivívtak maguknak a férfiakkal szemben, hanem olyan szociális kénszerűség, amelyet a kapitalista fejlődés törvényszerűsége hozott létre. Nehéz helyzetbe kerültek a középosztály leányai, mivel a férfiak közül egyre többen nem nősülnek meg, vagy csak jóval később a hivatali előmenetelük után. Így a középosztály leányai nem (egyre nő a hajadonok száma) vagy csak később mennek férjhez. Mindeközben a legjövedelmezőbb munkákból ki vannak zárva a nők. Elengedhetetlenül szükséges a nők megfelelő szakképzésnek megszervezése, mely megélhetést biztosíthat számukra.” (Bakács, 1912. 7. o.)
Ugyanis úgy vélték a lányoknak a fiúkkal való együttes oktatása az európai országokhoz hasonlóan semmilyen negatív hatással nem lenne a lányokra nézve. Mindezt azzal indokolták, hogy világszerte elterjedőben van a koedukált középiskolai oktatása. Finnországban már 1885 óta működtek koedukált iskolák, hasonlóan, mint Svédországban, Norvégiában, Dániában, Portugáliában, Olaszországban, Görögországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban. Míg Skóciában minden iskola koedukált a századfordulóan addig Angliában, Svájcban csak néhány (Poroszországban, Bajorországban egy sem). (Hacker, 1916. 156-157. o.)
Szeged szabad királyi város női felső kereskedelmi iskolájának a nyilvánossági jog megadása. MOL – VKM. K 503 – 1913. – 13. cs. – 18. t. – 71 455. a. – 16 431. ikt.
A női kereskedelmi szaktanfolyamaink az 1910/11. iskolai évben. Kereskedelmi szakoktatás 1912/3-4. 90.
IX. kerületi fővárosi községi iskolában 18, debreceni iskolában 22 leány tett sikeres érettségi vizsgát, 1914-ben 3 iskolában már összesen 99 leány tanuló szerzett érettségit.

A dokumentum forrása:
Kéri Katalin (szerk.): Társadalmi nem és oktatás. Konferenciakötet,
PTE BTK „Oktatás és társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola, Pécs, 2011.

2010. november 20-án a PAB Székházban megrendezett konferencia
előadásainak szerkesztett, elektronikus változata.

A kötet szerkesztése lezárva: 2011. május 5-én.

ISBN 978-963-642-383-4

© A szerzők és a PTE BTK „Oktatás és társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola.
Minden jog fenntartva!

PTE BTK „Oktatás és társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola
H-7624 Pécs, Ifjúság u. 6. | Tel.: 06 (72) 501-500 / 4273