Bevezető

Karácsonykor 1997-ben, csendes szeretetben és nyugalomban teltek az ünnepek. Olyan jó volt, hogy senki nem rontotta el a hangulatunkat dühkirohanásaival. Hányszor történt eddig, hogy kínos jeleneteknek voltunk kitéve azért, mert Miklós egyedül érezte magát, pedig a gyermekeim mindig udvariasan viselkedtek vele szemben, meglepték őt ajándékaikkal. Neki hiányzott a lánya, aki sokszor nem emlékezett meg róla, egy üdvözlőlappal sem. Apja pedig Kos-csillagjegyű, indulatait nem tudta magába fojtani, s jeleneteket rendezett. Hosszú 22 évi házasság után se tudtam megszokni a kellemetlen szokását.

Attila minden évben hozott valami csekély ajándékot, és rajzaival örvendeztette meg a családtagokat. Most egy lapra "fenyőgallyakat-tobozokat-gyertyával" képet rajzolt, s azt is a fa alá tette. Mindenki, mindenkinek készített valamilyen meglepetést. Örültünk az ajándékoknak és egymásnak. A kis unokák miatt nagy karácsonyfát állítunk, bár alig férünk el tőle a nagyobb szobában.

Életem regényét részben naplórészletek felhasználásával, 2002. évtől kezdve folyamatosan állítottam össze, a tizenkettedik fejezetet kiadásra, 2011-ben rendeztem internetes kiadásra.

A szerző