
CÍMLAP
Széchenyi István
Magyar játékszinrül
ELŐSZÓ
Ezen sorokat e' Megyének a' honi nyelv terjesztésére ügyelő Küldöttsége
parancsábul készítvén, ugy hiszem senkinek sem szentelhetem illőbben mint
azoknak, kik a' haza szivét lakják; mert valamint minden testben leginkább
a' szivbül ered élet és erő, 's a' gyarló embert, ha benne az nemesen
buzog, mindenen tul emeli: ugy állít viszont nemzeteket is minden ollyas
egyesülési ok magasbra, melly a' hon külön ereit egybekapcsolni 's azokba
lelket 's nemességet lövelni segít.
Tett és példa által jóltevőleg hatni az egészre, dicső tiszt; 's illyest
könnyebben eszközölhetni mint mások, nagy szerencse. És ha ezen utólsóban
olly számos tekintetnél fogva nagyobb mértékben részesülhetnek a'
Tekintetes Rendek, mint hazánk akárhol-lakó polgári: nem lesznek azért,
tudom, soha irígység tárgyai; mert azon kételkedni nem szabad. "Ők fognak
példa és mintakép szolgálni 's mindenben járni legelől, a' mi nemes és szép
's mind Nemzetnek mind Királynak hasznos és dicső."
'S midőn a' Tekintetes Rendeket illy magasra állítom, s a' köz haza
kivánságit, reményit és bizodalmát férfiúi őszinteséggel kimondom, csak
tolmácsa vagyok azon érzelmeknek, mellyeket, habár sejdítlen is, minden
becsületes Magyar hiven hord keblében; mélyen érezvén, hogy egyesülés erő,
's erő boldogság!
Fogadják tehát a' Tekintetes Rendek e' csekély próbát szokott kegyességökkel
's engedjék, ha legutólsó sorban is, Velök munkálhatnom honunk 's Fejdelmünk
diszét!