KÁLMÁN MÁRIA
ZÁRÓAKKORD
VÁLOGATOTT VERSEK
VÁLOGATTA ÉS SZERKESZTETTE: BÁRDOSI MÁRIA
2011
TARTALOM
SZIBILLÁK
HAMLET ÚJ MONOLÓGJA
50 ÉV UTÁN
A' LA KONRAD LORENZ
APÁM HALÁLA UTÁN 46 ÉVVEL
VAGYOK AKI VAGYOK
ATTILA DALA
BOLONDOS ŐSZ
UNOKANŐVÉREM HALÁLÁRA
PITYU EMLÉKÉRE
A XXI. SZÁZAD ELÉ
MEGINT ELÖLRŐL
KI AZ?
VERESÉG
A LIKVIDÁTOR
TÚL A MESESZIKLÁN
HOROSZKÓP
ÍRÓNŐK
HIÁBA VAGY ÍRÁSTUDÓ
A PIPA
ELLENE MONDOK
BÚCSÚ
A DENEVÉRKIRÁLY
PETŐFI ÁTKA - REMIX
ÚJ ANGYALFÖLD - KASSÁK REMIX
CSUDIJÓ
ÉGADTA VILÁG - JUHÁSZ GYULA REMIX
KARÁCSONYI ÉNEK
A VADNYÚL
Aranykorban a jó szándékú istenek
Akaratából Szibilla született,
Alakja köré legenda szövődött,
Tevékenységére állam szerveződött.
Mikor megtámadta a tíz beavatott:
A jósnő megintette az erőszakot.
De már élt a rege: e nő halhatatlan:
Ilionban látták ismét új alakban.
Bosszúhadat vezet és porig ég Trója
Atlantisz-álmáért volt szükség: falóra.
S teremt "pillanatot" nem egyet, de százat:
Mégsem építik fel az Atlantisz-vágyat.
Később Babilonban láttak valami nőt
Aki Ázsiáról mondott egetverőt.
Kyros elrendelte: kell állami jósda,
Ami eltereli a figyelmet róla.
A "Jönnek a perzsák!" világ-kiáltása
Lett a bátor jósnő vérbíborpalástja.
A delphoi jósnő, legendás Pythia
Janus-arca miatt a népnek Delphica.
A teher-lerázás, a timokrácia
Mégsem vidám, szárnyaló demokrácia.
Nem békül meg
Sámos szigetén száll híre Sámiának
Nagy beavatója a számok tanának.
Tanítványai a pythagoreusok
Tanítványai a számosz
Legnagyobb játszmája az etruszk Cumaeban:
Száz alakban lakik és ír száz barlangban.
12 könyvet ad. Tarquinius léha -
Nőt komolyan venne, arra nem volt példa.
A Szibilla éget. Egy könyve marad csak.
(Michelangelo látja "boldogtalannak")
"Ne tudj, ha erkölcsöd ezt el nem bírja!"
Kővé vált a szobor - ma Cuména Szibilla.
Iszonyú földrengés közt Szicíliában
Krysis-asszony jelent meg Chymérában.
Arca nem látható, örök gyolcs takarja,
Ám szeme mögüle a csontokat marja.
"Félj! - kiáltja. - Félj, megvan minden okod!
Aki hatalmat bír - mindig elátkozott."
"Ne tudj, ha a múltad ezt el nem bírja!"
Az Etnába ugrott Kiméra Szibilla.
Vajon, meghalt-e, vagy újra átváltozott?
Midás sírjára egy pásztor: nőt álmodott,
Ki hol volt, hol nem volt, éppúgy, mint egy titán.
Átláttak a testén, akár könnyű szitán.
Tanítása rejtély. Gigantomachia.
"Nem isten, nem ember: Gigász a föld ura!"
Azt hinné az ember, most végképp föladta,
Hisz többezer éve küzd az istenadta.
Cannae újra látja. Ő a canni Néma.
Egy-egy falevélen egy-egy szava: téma.
Keresik: mit jelent? Ekkor jön Ha
Az idő sodrában ím ott ül a császár.
Agrippiára néz, ingerli a zárt száj.
Kétely-jóslat miatt fogságra ítélték:
Csak államhoz szólhat. Máshoz szólni vétség.
"Királynőt ölni nem kell félnetek jó lesz"
Hol itt a hiátus? Hogyan érthető ez?
Állítják: tűzlelkű Triburtina is ő.
Egykor néptribunokat tanított e nő
Triburtina durva, szófukar, kegyetlen,
De megváltást jósol, s Megváltót kereszten.
Titkon felkeresik napkeleti Vének...
E jósnőt számontartják a keresztények.
Az utolsó pogány, Julius Apostata
Udvarában ölt testet Erytreia.
Unott, érdektelen, kiábrándult elme,
Egész életében a Könyvet kereste,
Melyben mindentudást írt le balgán egykor,
Amikor még hitte: eljöhet a jobb kor.
Megértve: tudását senki el nem bírja
Örökre eltűnt az utolsó Szibilla.
Taníts meg ölni, apám
Vagy ne zavarj igazságaiddal
Addig vagyok igaz
Míg igazságot nem teszek
A vérnősző barom is ember
Ám barom, ha öl
Mert lelke nem vesz el a tettbe
A hatalom igazolja és Helsingör
Asszonyának hegyesre duzzadt
Mellbimbója
Élő barmot Hamlet holtan öljön?
Amibe pusztulunk
Fölösleges igazság
S a végrehajtó a tett hímringyója.
Miért hogy feledni nem lehet
Bölcs Alma Mater a képedet?
Lépcsőidet sem, amely elkopott
A tanári kart sem amely oktatott
Mindarra, mit őriz vén Európa,
S egy-egy lángész gondolkodott róla.
Ma álzsenik rohannak jobbra-balra
Emlékeztetvén Jekyllre és Hyde-ra
S mi sóhajtunk szilárd polgári ésszel:
"Ki itt 'kilépsz' - hagyj fel minden reménnyel!"
Évről évre ide vág
Alma Mater, emelem poharam!
Diáktársak, elakad a szavam...
Elmondanám, de nem jut eszembe
Megtenném, de nincs mivel
Engem már megtébolyítottak
Az örökké ígért semmivel.
Segítség! Arcbűn. Söt
Elmondanám, de nem jut eszembe
Megtenném, de nincs mivel
Engem már megtébolyítottak
Az örökké ígért semmivel.
Európa, tiéd Konrad Lorenz
És az egzakt meghatározás:
A
Elmondanám, de nem jut eszembe
Megtenném végre, de ninc
Mottó:
Éltem, bár nem akarták, hogy éljek.
Dolgoztam, bár nem hagyták, hogy dolgozzam!
Meghaltam. Mi mást tehettem volna.
Bocsássátok meg minden jóságomat.
Az életet, mit akart volna
Utódja sem
Nem tartozom a kiválasztottakhoz
Az Úr tervét nem ismerem
Elpocsékolt öt-hatezer évet
Vagy tudatosan olyan a világ
Hogy ember abban ne érezze magát
Se jól, se okosan, se emberin?
S akkor, ím, megérkezik
A Galileai.
S első szava: "testvér"!
Istenem, de szép ez!
Csak a kiválasztott nem érti
Nem is akarja érteni
Hogy mást választott ki
A Galileai,
És másra. Nem hatalomra,
Pénzre, dölyfre, hierarchiára.
Ő szelíden tűri, hagyja
Hogy világát más elragadja
Tud újat teremteni -
Más nem
Mottó:
Igaz-e, hogy susognak a fák?
Igaz-e, hogy van igaz világ?
Igaz-e, hogy a por megfogan?
Igaz-e, hogy én vagyok magam?
Nem vagy magadé, mert mástól lettél,
Azért leszel por, mert megszülettél!
Világ annyi van, mint talált vigasz,
De a szél a fákon, látod, az igaz.
Elvesztettem valamit nagyon, nagyon
És nem is kapom vissza, hogyha hagyom,
De létezem, tehát fölháborodom!
És ÉN soha föl nem adom!
NDOS ŐSZ
Bolondos ősz
Hulló falevelek
Bolondos ősz
Hol van, aki szeret
Bolondos ősz
A szívem fáj
Bolondos ősz
A szívem fáj
Virágzó fa
Elmúlás hercege
Virágzó fa
Sudárszép jegenye
Virágzó fa
Csodállak én
Virágzó fa
Csodállak én
Rózsák
at festett fehér alaponBár sajátja sohasem lehetett:
Anyaként nevelt három gyereket.
Azt vallotta, hogy gondoskodni jó,
Élethivatásként gyakorolható,
S meg is tette, bár nem mindenható.
Utazott, látott, adott és kapott,
Így egyensúlyban gondolkozhatott.
Sok volt az öröm, sok a szenvedés,
Életpályává állt össze az egész,
Családfánkon nem úr a feledés.
Ha nem tudod, hogy mi a teendő:
E bátor asszony meg nem érthető.
Itt bánat, de az égi berkeken
Az Esthajnal-csillag ragyog fényesen,
Ott várják őseink végérvényesen.
Szelíd birkózó volt, nyurga gyerek,
Mikor apját kiütötte a halál,
Zokogva állt a friss sírhant felett.
A
Hit, remény és szeretettel
Mindig visszaél az ember.
Hiába mond Miatyánkot
Mögé mormolja az átkot.
Nem tud bocsánatot kérni
Nem t
Kéri az Istentől nagyon?
A szomszédját csapja agyon!
Nem kell asszonya vagy háza,
Mert azt úgyis lebombázza.
A nőt elvből meggyalázza!
De még nem teljes az ábra.
Létállapota a gyanú,
Így örök
Mindent jobban tud mint "zseni"
Főleg tudást füllenteni.
A leprát hamuként szórja.
A gyanútlant mi sem óvja.
Poklos lesz, pokolra termett
Minden drogos kicsi gyermek!
Több a kábszeres adagja
Mint amennyit kibírhatna.
Így a legfőbb parancsolat:
- Szeresd felebarátodat -
Nem működik sohatöbbé
Letelt ezer év, s a Sátán
Szabadságát visszanyerte.
Tükrébe nézve a látvány
Kőszívét mélyen leverte.
Nem volt többé Legszebb Angyal!
Sebeitől újra lázad.
Határozza hideg aggyal:
Leprás lesz a jövő század.
Nimród, Bábel építője
Urának vallja e Férget.
Góg és Magóg nemzedéke
Új jelként kap lepra-érmet.
S amikor a Járvány az Égen dörömböl
Az Úr határoz a Végső Tűzözönről.
Nem úri, csak urizál.
Nem iszik, csak pit
Ugye, hogy felismered
És kimondod a nevet?!
Az Igazság aranyszobra
Szétosztotta aranyát
Ezzel persze nem váltott meg
Sokszázezer nyavalyát,
Mert az arany szeretete
Nem igazságszeretet -
Az Igazság arany nélkül
Vereséget szenvedett
Magas szinten Kalasnyikov
Csempészete a menő,
Nem kell ide költségvetés -
Lökött spiller a nyerő,
Lőhetsz fejre, hasra, üptre,
S csevelyt váltunk volapükre...
Él a Likvidátor, a Hatszázhatvanhat,
Forgatókönyve János Jelenései.
Kunkorodik a test, ahová lecsap,
Halott,
Még most sem tudom elmondani neked
Miért szeretem a rímeket
Még most sem tudom miért fogok tollat
Bár ezzel elúszik a holnap
És minden péntek-szombat virradaton
Mikor bált ad az Ős-Pendragon
Miért vágyódom modern-fáradt testtel
Holdösvényre miként a Mester
Miért mutat utat a mocsáron át
Boszorkánnyá válva a faág
Elmondani még most sem tudom -
Medve szívet cipel az úton
Teknőst bűvölnek a háromkirályok
S a sátán kutyái a sárkányok
Lidércfényt játszanak éjnek idején...
A sárkány parádés meselény
Álmokat őriz és bánatot rabol
A jó előtt csendben meghajol
Ezt a meghajlást szívből megköszönöm
Legyen részed öröm a Pendragon-körön...
Valaminek történnie kell a csillagokban,
Hogy történjen valami a mindennapokban.
Azt kell megtanulnod királyi Vízöntő
Hétköznapjainkban mi a "királyian döntő"!
A Pentakulum életre kelt, élő a Jel.
Ez a Nagy Művelet ideje, az Idő Erővel tele.
Hatszor titkos Páholyok, rám miért nem vártatok?
"Van bőven semmi idején" élünk te meg én.
A Gyűrű Tűztől Tűzig ér, kilenc zsírkő hófehér,
Tudásod Tét és Titok, Megoldod s Letagadod.
"Van bőven semmi idején" élünk te meg én.
Az Éj-izotóp megjelent: Nincs se kint se b
Néha hiányzik Bajza Lenke,
És Kosáryné Réz Lola...
Erdős Renée persze, persze...
És Tormay Cecília!
Polgári költészet falun!
Czóbel Minka egy kertben élt,
S ha kilépett a kiskapun:
Az a kapu könyvet mesélt.
Írt Zsigray Julianna,
S epigonnak mondták szegényt!
Írt Gulácsy Irén nagyban
Gyötrő "fekete vőlegényt"...
Sok-sok emberasszony -
Ragyogó talentom!
Csak akkor van véleményed,
Ha kimondod a véleményt.
Ha kimondod a véleményed,
Az csak félig lesz költemény.
Akkor érik be költeményed,
Ha megveszik a költeményt.
S ha megveszik a költeményed,
Láttatni kell mint véleményt.
Ha megírod minden reményed:
Csoda lesz a költemény,
Mert reményt ad a véleményed,
S minden csoda, mi remény.
Hiába vagy írástudó:
Ki nem ad reményt, az áruló!
Én a pipa korszakában éltem,
Nem hittem soha és nem reméltem.
Sztálin elvtárs pipába zárt,
Szeretnék végre kitörni már.
Pipába zárva vagyok a füst,
Nem tudok kitörni mint lángezüst.
Vannak még sokan áldozatok -
Mire megöregszel, nem érdekel Spengler,
És Wagner zenéje többé már nem mérce.
Gogh vászna színtelen, szerelmed szívtelen,
Ebéded sótalan, az estéd szótalan,
És aminek rabja a fiatalabbja -
Hogy érték is volna, mi sem indokolja.
Öregedő szem, fül,
Egyre jobban renyhül,
Semmi dal vagy móka,
Minden fikció!
Lelked azért káosz,
Mert nem lehetsz Phárosz,
Túlkevés a fóka,
Sok az eszkimó!
Sosem tér vissza a Holló
Mert az Éjhez nincs hasonló
És jobb oktalan szeretni
Mint okokkal könyörögni
Búcsúzom a barátoktól
Naptól Holdtól csillagoktól
Búcsúzom a gyertyafénytől
Fehértől és feketétől
Villanás volt ez az élet
És most máshol várlak én
Sirályokkal hív a tenger
Korallokkal mély ölén
Edgar Allan Poe - a költő - célra tört és célja döntő
Egy bús október éjjelen
Elindult a végső útra, amíg erejéből futja
Nem volt benne félelem
Látni akarta a rémet, addig, amíg eleven
S nevetett az életen.
A rém felébredt, hallgatózott, bolygóján halál lopózott
Csak halál, más semmisem
S a holt bolygó - Sirius Béta - e rejtélyes, sötét planéta
Ahol minden idegen
Bársonyszárnyait kitárta teliholdas éjjelen
Repült mint rém - véresen.
Alakja nem szelíd sirály, e rém a denevérkirály
Vak. Szeme nem csodaszem
Árnyként haladt a Tejút alatt, elnyelte a Kost, a Halat
S a Földre szállt le sebesen
Hol E
A denevért borzadva nézte, pánik költözött szívébe
De csak dúdolt érdesen
"Tudom a dalt, a vágy kihalt, s vágytalanul, komolyan
Szeretlek s követlek denevérem, induljunk máris serényen
Nem sokat tévedett költeményem
Ha denevér - akkor szálljunk denevéren.
Vigyél, nem lesz köztünk viszály, figyelj denevérkirály
Már látom is holt kedvesem
Dúdolj velem, ez az ének, amitől a denevérek
Nem jönnek vissza soha már."
Így távozott Allan Poe - a költő - s azóta négy emberöltő
A nyomára nem talál.
A rejtélybolygó - Sirius Béta - többé már nem holt planéta
Ott élnek, kiket el nem választ a halál
"Fogd a kezem, itt az idő, itt az élet, itt ahol ő"
Dúdolja sorra pár a párra sugárdalként rátalálva
S
REMIX
A költő átka megfogan,
Mert él és öl a szó.
Petőfi átka százszoros,
És nem vitatható.
Nagy-Károlyban megátkozta
A székelyt és magyart.
Mert Dózsa óta kannibál,
Testvérhúst sülve fal.
"Isten küldd e helóta népre
Földed legszörnyűbb zsarnokát,
Hadd kapjon érdeme díjába
Kezére bilincset, nyakába
Jármot, hátára kancsukát."
Hol valósul meg történelmed?
Csak a hátad mögött.
Mire lehet szabadságod?
Szabad megdögölnöd.
Fent ki
Ő nem hitte igaznak a látszatot.
Gyűlölte a rámér
KASSÁK REMIX
Elnyelte hát a Váci utca a Váci utat,
Bundás butikok a megfizethető lakást?!
Eres kezek nem forgatnak könyvlapokat
Nekik írtok! - hallik a vád.
Nekik van idejük olvasásra Martini
mellett milliós villák perzsa szőnyegén
ők olvasnak, míg dolgozom én
mésztől iszamos állványokon...
nem rokonom a sok volt "vitéz"
és "nemes" - ki
Válaszom acél, mint öklömben eszközöd.
S hogy ne hiányozzék a forma fegyelme:
Halld rímbe tördelve
Bátran nézek a szemedbe Váci út,
Miattam nem lakik pincében munkáscsalád,
Idegeim tehervonatok,
a MÉGIS-t cipelik, a HÁTHA a súly.
A szó mit ér - megfejtettem.
Szavamra köpnek, akikre te köpsz!
A sziklakő kiállja az indulat nedveit.
Te kellesz hozzá: vád és ekrazit -
Hogy építő legyen az építő.
Az ágytál, az éter, infúzió, katéter
Ennyi az élet, ha legyőzött a baj.
Injekció, véna, éber légy és néma
Mindennap vérvétel, ilyen élet ez!
Nincs gyógyszer, nincs műtő
Nincs áram, nincs hűtő
A rémkép a tepsi
Melyben feketedsz!
Nincs sírhely, nincs sírkert,
S a márvány csak drágán kapható!
Az Apokalipszis
Csak ezredvég-pikszis!
Jöjjön a Boleró!
JUHÁSZ GYULA REMIX
Majd ha innen örökre elmegyek,
S lelkemet magába fogadja az ég,
Hiányozni fognak a nagy hegyek -
Szeretnék néha visszajönni még.
Lehet, hogy a Styx foglya leszek,
S hiába használom sötét vizét,
Árnyam újra építi testemet -
Szeretnék néha visszajönni még.
> Ó, én senkit se háborgatnék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon? <
Hasztalan énekel angyalsereg,
Világ árváját sorsa veri szét,
Sorra lehajolnak az emberfejek -
Szeretnék néha visszajönni még.
Igen, belátom az igazságot:
Megszerettem a test húsbörtönét.
Nem istenkísértés kívánságom:
Szeretnék néha visszajönni még.
Hiszen nem ment el örökre tőlünk
Adta a visszatérés ígéretét.
Csak a mindentudás érti a szót:
Szeretnék néha visszajönni még.
Halottaim, ti szeretettek
karácsonyra jöjjetek haza
ahová egykor érkeztetek
vagonban
mert így döntöttek Trianonban
s eldőlt a fenyőfa
tűzzé nőtt a gyertyaláng
lángtengerré az ország.
Megölted saját szívedet Európa, a tiedet
elhalt földednek himnusza
mert elhalt szíved ritmusa
halottaim, jöjjetek az Isten jön veletek.
Második Eljövetelkor
földre száll a harcos Isten
számon kéri a bűnöket
háború lesz, emberek.
Ha győzni fog a szeretet
a bolygónak lesz himnusza
s énekel majd napkelet
északon
Ott, ahol a tengereknek
Minden partja összeér,
És a kaktusz nem szúr,
A piros virág hófehér,
Ott él egymás mellett békén
Tigris és a szende őz,
Piroska és falánk farkas,
Szűzleány és vad dizőz.
Nézik a kék Üveghegyet,
Melytől csilingel a szó,
S szentiment
◄ ► ▼ ◄ ►