Bevezető

Megyünk Európába? - Televízióból, rádióból és mindenféle sajtótermékből ömlesztve kapjuk az Európai Unióba való csatlakozás híreit, előnyeit, hátrányait. Sokan örülnek annak, hogy végre itt tartunk, de vannak ellenzők, a mindig mindennek ellenzői. Akiknek semmi se jó. Nem volt jó a Kádár-rendszer, valóban sok hibája volt, főleg az elején; majd a fordulat sem tetszik mindenkinek, és sokaknak most se jó soha, semmi. Persze, közülük senki nem élte át azt a bizonyos Rákosi-Sztálini-rendszert, mert ha ismerték volna, nem próbálnák összehasonlítani a kettőt!

Egyébként sem lehet összehasonlítani a kettőt, ahogyan a tüzet a vízzel, mert a kettő ellentétes egymással.

Persze, hibát mindig, mindenben lehet találni. Minden viszonylagos. S ha a Kádár-rendszer nem is volt eldorádó, politikailag semmiképpen, akkor kis hazánkban mégis sokkal jobban éltünk, mint Romániában, a Szovjetunióban, vagy akár az NDK-ban.

Csak egy példát mondok. Nem messze a lakásunktól él egy család. A nőt feleségül vette egy magyar férfi, aki ott tanult főiskolán. Az asszony egyetlen egyszer ment haza szülőket látogatni, mert messzire laknak - valahol a volt Szovjetunió ázsiai részén. Nekem elmesélte: ott, olyan nyomorúságban élnek az emberek, hogy azt mi el se tudjuk képzelni, s nem lehet összehasonlítani, de még szavakkal se lehet kifejezni. Számunkra, európai embereknek az elképzelhetetlen.

Nálunk viszonylag elfogadhatóak voltak az életlehetőségek, és jobban éltünk, mint most, 2003-ban! Így emlékszem vissza én is, pedig egyedül neveltem és taníttattam három gyermekemet. És így nyilatkozik az író, aki gazdaságkutatással foglalkozik: "...ahány nyugatival találkoztunk a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján, szinte valamennyi a Kádár-rendszer dicsőségét zengte."

Így telnek napjaink, hallgatjuk a szélsőséges híreket, a politikusok civódásait, de azért más is történik, mostanában, még családon belül is, zajlanak az események.

Kérem, hallgassák meg életem igaz meséjének a 13. fejezetét.

Életem regényének fejezeteit korabeli naplóim-jegyzeteim alapján, és emlékezetből állítottam össze 2002-től folyamatosan.

A bevezetőt 2007. november 25. Katalin napján írtam.

Elektronikus kiadásra a tizenharmadik fejezetét - 2011-ben készítettem elő.

A szerző