Utószó (részlet)

[...]

A mongol folklórműfajok közül a legnevezetesebb a hősének, olyan sok ezer soros verses, epikai alkotás, amely daliák tetteit meséli el, akik kegyetlen harcot vívnak leányok kezéért ellenséges vitézekkel vagy sokfejű, félelmetes szörnyekkel, sárkányokkal. A hőséneket hivatásos énekesek adják elő ünnepélyes alkalmakkor. Az énekek számtalan mitikus elemet is tartalmaznak; hőseik isteni eredetű vitézek, héroszok, akiknek kapcsolata a természetfelettivel igen szoros. Ezek az istenek gyakorta beavatkoznak az emberek dolgába éppen úgy, mint ahogyan a nagy görög eposzokban.

Geszer kán története is eredetileg hősének (eposz) volt, amely különösen a mai Belső-Mongólia területén, a Kuku-nór tó környékén örvendett nagy népszerűségnek a XVII. század folyamán. A történet magva tibeti eredetű, amelyet aztán a mongol folklór a helyi viszonyoknak megfelelően átalakított. Mindenesetre a XVIII. században Geszer kán története már mongol hősének, bár még sok elemében őrzi a tibeti eredetet is. Akkori népszerűségét mai elterjedtsége is igazolja.

Nem csoda tehát, hogy a Pekingben működő mongol irodalmárok ezt az alkotást is kiszemelték arra, hogy kinyomtassák, és a pekingi kolónia tagjai között terjesszék. Annál is inkább, mivel ide nehezen jutottak el énekesek.

A gyűjtés és a kiadás körülményeiről nincsenek pontos ismereteink, azonban a többi, Geszerről szóló hősének és a kinyomtatott változat birtokában rekonstruálni lehet az eseményeket.

Az a személy, akit egy Geszer-változat kiadásával bíztak meg, meghallgatott egy Geszerről szóló hőséneket, de valószínűleg nem jegyezte le. Később papírra vetette az ének tartalmát, tehát a verses művet átalakította prózává. Ez azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy kiadásra kerülhessen.

A hősénekek világi eredetűek, tehát a buddhista-lámaizmust megelőző ősi hitvilág emlékeiből táplálkoznak. Éppen azért az egyház nem is tűrte meg őket: ha tehette, üldözte az énekeseket, az énekeket pedig pogány és ártalmas jelenségnek tartotta. A pekingi nyomdában viszont csak olyan művet lehetett kiadni, amely az egyház ideológiájának is megfelelt. Éppen ezért a kiadó átdolgozta vagy átdolgoztatta az eredeti művet olyan szempontból, hogy lehetőleg ne maradjanak benne az egyházzal szemben álló részek. Ez azonban szinte lehetetlen feladatnak bizonyult, hiszen Geszer történetében hemzsegnek a pogány istenek, szokások, és nem ritkák a hazug és kapzsi szerzeteseket kicsúfoló jelenetek sem. Az eredeti történet átdolgozója ezért a könnyebb megoldást választotta; megtette a főhőst (Geszert) egyik buddhista istenség fiának, gondolván, hogy ami ezután történik, az mind Buddha nevében történik.

Hála az átdolgozó felületességének, a Geszer-regény szinte kincsesbányája a buddhizmus előtti mongol hitvilágnak. Az is kétségtelen tény viszont, hogy az átdolgozóra erősen hatottak azok az ismeretek, amelyeket a korabeli kínai regények olvasása révén szerzett. A hősénekek száraz, fennkölt stílusát humorral elegyítette, a karakter nélküli, sematikus eposzi hősökbe életet lehelt, a cselekményt kiszínezte, a valósághoz közelítette. Ilyenformán a hősöknek jellemük van, a cselekmény mozgalmas, és a hősének egysíkúságát a regény dinamizmusa váltotta fel. Egyszóval a hősének talaján regény keletkezett.

A Geszer-regény azonban természetesen a korai regények közé tartozik, olyanféle, mint a középkori Európa pikareszk regényei. Vagyis a mongol hősök alakja hol eposzi, hol pedig emberi, emellett a természetfeletti dolgok szerepe mindennapos, nagy szerepe van a varázslatnak, a mágiának, a nem evilági praktikáknak. A cselekmény sem folyamatos, mint a regényben: minden fejezet önálló egység, amelyek nem szervesen kapcsolódnak egymáshoz: ez a tagoltság, a fejezetek éles határai a hősének egyes részeinek eredeti különállását tükrözik. A szaggatott stílus az élő előadásmód csalhatatlan jegyeit viseli magán.

Azonban, ha ugyanúgy, mint a görög drámák esetében, a szövegből elhagyjuk a fenségest, és csupáncsak az egyszerű dolgokra figyelünk, megragad bennünket a regény emberi tartalma, időtlen cselekménye: a nyomorék anyától született, vagyonából kisemmizett éles eszű legény harca és győzelme hatalmaskodó nagybátyja ellen. A nagybácsi, Csotong alakjában az örök emberi gonoszságot rajzolta meg a szerző, Geszer pedig maga az igazság, amely minden körülmények között győzedelmeskedik az árulás és a rossz felett.

[...]