Összefoglalás

A kisebbségi oktatást Közép-Európában pedagógiai, intézményszervezési, vagy kisebbségpolitikai kérdésként szokás kezelni. Ennek megfelelően pedagógiai, intézményszervezési, vagy politikai megoldásokat ajánlanak a kisebbségi oktatás problémáira. Közép-Európa kisebbség lakta térségeit tanulmányozva azonban úgy találtuk, hogy itt a kisebbségi oktatást alapvetően nem a pedagógiai és nem is az intézményszervezési kérdések határozzák meg, hanem az ott élő kisebbségek érdekérvényesítése. A kisebbségi oktatás a kisebbségi politizálás függvénye.

A hivatalos európai oktatásügyben a kisebbségekkel való foglalkozás - más aktuális politikai kérdésekhez képest - marginális jelentőségű. A szokásos megközelítés az, hogy mit nyújt az állami oktatásügy a kisebbségeknek; és a hivatalos dokumentumok szerint a kormányzati szervek betartják a nemzetközi egyezményeket. A kisebbségek oldaláról közelítve kiderül, hogy minden oktatáskutatás kisebbségi, ha a kisebbségi csoportokat elég tágan fogalmazzuk meg, és megfelelően tudunk kérdezni.

Közép-Európa. Közép-Európa lehatárolása bizonytalan és politikafüggő, minthogy a fogalom nem természetföldrajzi, hanem geopolitikai. 1956 és 1968 óta az ún. szocialista országok demokratikus ellenzéki értelmisége elevenítette föl - nagyjából az Osztrák-Magyar Monarchia egykori térségeire vonatkozólag -, hogy egymással való együttműködésüket és a szovjet érdekszférán belüli különállásukat hangsúlyozzák.

Ezért nehéz olyan általános trendeket, összefoglaló tendenciákat leírni - sem a gazdaságban, sem a demográfiában, sem más társadalmi területen -, amelyek magát a régiót jellemeznék, megkülönböztetve Közép-Európát Európa más régióitól (Észak-, Nyugat-, Dél-, Kelet-Európa). Az 1989/90-es transzformáció hatásai jellemzik leginkább közösen a régió országait.

A határközi együttműködések vizsgálata fokozatosan kirajzolhatja a központi szerepű, kezdeményező államokat. A kisebbségeket - benne a kisebbségi oktatáspolitikát - e határközi együttműködések keretei között tudjuk megvizsgálni.

[...]