Előszó

A korán elhunyt barát emléke iránti kegyelet érzése adja kezembe a tollat, amikor előszót írok gróf Klebelsberg Kunó ama könyvalakban megjelenő újságcikkeihez, amelyek közoktatásügyi miniszteri állásáról történt lemondása után jelentek meg tollából.

Egy eszmékben gazdag, nagy magyar elme gondolat-szimfóniájának utolsó akkordjai csendülnek meg e cikkekben.

Bennük is ugyanaz a vezérmotívum, mint élete egész művében: a magyar kultúra, a magyar művelődés szeretete és szolgálata. Témájuk látszólag távol fekszik a kultúra ügyétől, de mégis, ha közelebbről nézzük tartalmukat, látjuk, hogy szerzőjük lelkében magasabb harmóniában olvad össze a cikkek tendenciája az egyetemes nemzeti művelődés ügyével.

Gróf Klebelsberg Kunó most közreadott újságcikkeinek egyik részében, mint újságíró is, éppúgy, mint közoktatásügyi miniszter, a hosszú ideig elhanyagolt, a parlagon heverő nagy magyar Alföld kultúrájának és tágabb értelemben vett művelődésének az ügyét szolgálja.

Mint kultuszminiszter reszortjának a korlátai között gyakran ütközött olyan nehézségekbe, amelyeket éppen e korlátok miatt nem volt módjában megszüntetni. Ez úton szerzett gazdag tapasztalatait - amint azt ebben a kötetben láthatjuk - mint cikkíró értékesíti azután ugyanazon ügynek a szolgálatában. Az Alföld közigazgatási, közlekedési, városfejlesztési, mezőgazdasági, ipari és egyéb problémái egyúttal az alföldi kultúrának is a problémái és fordítva.

Igy volt gróf Klebelsberg Kunó tapasztalatai, gazdag ismeretei, fáradhatatlan energiája folytán predesztinálva arra, hogy az Alföld megoldatlan kérdéseit egyetemes szemszögből is felkarolja és élére álljon annak a mozgalomnak, amely egyetemes nemzeti megújhodásunk egyik életgyökerévé a magyar Alföld fejlesztését és modernizálását kívánta tenni.

De nem jelentik-e a magyar kultúra egy másik hasonló ugarterületének a megművelését gróf Klebelsberg Kunó külpolitikai vonatkozású cikkei is?

Mint magyar kultuszminiszter ő aktív külpolitikát is folytatott a szó szoros értelmében is.

A magyar kultúra és művelődés összeköttetésének kiépítése a külfölddel és más nemzetek kultúrájával, a magyar kultúrának élő összekapcsolása az egyetemes emberi művelődéssel, a magyar kultúrteljesítmény megismertetése és megbecsültetése más népek által, a nemzetek közötti kultúrhatások megelevenítése és erősítése, az eleven vérkeringés állandó fenntartása a kultúra terén, e kiváló kultuszminiszterünk gondoskodásának állandó tárgya volt. Nevét ezért ismerték az egész világon és sok országban, nálunk műveltebb nemzetek tőle tanultak és az ő nyomdokain jártak.

Ő, aki a történelem szakszerű művelője volt, akit kultúrpolitikai elhatározásaiban széles történelmi látókör irányított, világosan látta, hogy állami függetlenségünk visszaszerzése nemcsak megszűnését jelenti annak az önkéntelen nemzeti kiskorúságnak, amely a nemzetek családjában a Habsburg-uralom idején 400 éven keresztül osztályrészünk volt - hanem a közélet vezetői számára új felelősséget, új gondot, a nemzet számára pedig a gyilkos versenynek új terrenumát is jelenti, amelyen győzni, de elbukni is lehet; amely területet gondosan megművelni, az ugart megszántani és bevetni tehát nemzeti kötelesség.

A kultúra terén hivatalos állásban folytatott külpolitikai tevékenysége így természetes úton átvezette őt a külpolitika tágabb, egyetemesebb területére és új feladatokat írt elő a kultúrpolitikus számára is.

Előtte nem maradhatott titok közéletünk szűk látókörű, gyakran egyenesen naiv külpolitikai horizontja, a történelmi perspektíva hiánya. Ezt tágítani, kimélyíteni, közkinccsé tenni a kultúrpolitikusnak is előkelő feladata kellett hogy legyen.

Ezért, mikor gróf Klebelsberg Kunó megszűnt magyar kultuszminiszter lenni, a magyar nemzeti művelődésnek e másik ugarterületét választotta ki megművelés végett.

Igy születtek meg külpolitikai tartalmú cikkei, amelyek gyakran egy-egy külpolitikai vonatkozású kérdés komplexumának teljes kidolgozását nyújtják és megfelelő történelmi látószögből derítenek világot a tárgyalt kérdésre.

Közel másfél éve van annak, hogy az a kormány, amelynek gróf Klebelsberg Kunó mint közoktatásügyi miniszter évek hosszú során át tagja volt, lemondott. Az aktív politikától való visszavonulása oly intenzív szellemi életet élő férfiúra nézve, mint ő, nem jelenthetett szellemi tétlenséget. Alig néhány héttel lemondása után felkeresett és közölte azt a szándékát, hogy széleskörű publicisztikai tevékenységbe kezd, azonban nem fog a napi vagy a pártpolitika kérdéseivel foglalkozni, hanem főleg két, ezektől távolfekvő fontos témával: külpolitikai problémákkal és az Alföld megoldatlan kérdéseivel. Kérdőleg, illetve csodálkozva tekintettem reá. Ő azonban nem várva meg kérdésemet, mosolyogva adta meg a választ; azt a választ, amelyet megjelent cikkei bevezető soraiul most leírtam.

A kegyetlen sors úgy akarta, hogy ezt az előszót művéhez ne ő írja meg nálamnál sokkal hivatottabb és elevenebb tollal, hanem én, a barát, a korán elhunyt barát helyett, akinek én is, de az egész nemzet is oly sokat köszönhetünk.

Forgassa a magyar olvasóközönség nagy kultuszminiszterének e könyvét megértéssel és szeretettel.

Inke, 1932 december 1-én.
gróf Bethlen István.