Bevezető

Az oktatási expanziónak köszönhetően a 90-es években határozottan megnőtt a tanulók részvétele az középfokú oktatásban. A fokozatosan javuló továbbtanulási arányok elsősorban a közoktatási rendszert érintő demográfiai hullámvölgynek és a gyereklétszámtól függő oktatásfinanszírozásnak (fejkvóta) voltak köszönhetők, ami kifejezetten érdekeltté tette az iskolákat abban, hogy növeljék a középfokú oktatásba felvett tanulók számát és ha csak lehet ne engedjék kimaradni tanítványaikat. Hozzájárult az iskoláztatási adatok javulásához az is, hogy a fokozatosan növekvő munkanélküliség a hátrányos helyzetű szülők számára is egyértelművé tette, hogy megfelelő iskolai végzettség nélkül 18 éves kor alatt gyerekeik tökéletesen esélytelenek arra, hogy munkát találjanak, és a gyerekek után járó szociális támogatások (családi pótlék, stb.) is abban tették érdekeltté a szülőket, hogy gyerekeik iskolában maradását szorgalmazzák.

Mindezek következtében a 90-es években nemcsak a középfokú iskolákba beiratkozó tanulók aránya növekedett, hanem az iskolákból végbizonyítvány megszerzése előtt kimaradó tanulók aránya is fokozatosan csökkent. A kimaradók arányának csökkenése azonban nem egyforma mértékű volt a különböző középfokú iskolákban. A legmagasabb kimaradási arányok a szakmunkásképzőkre jellemzők, vagyis változatlan maradt az a tendencia, hogy, minél alacsonyabb presztízsű a középfokú iskola, annál több tanuló hagyja abba tanulmányait az iskola befejezése előtt, és marad ki a munkapiaci boldogulást elősegítő végbizonyítvány nélkül az iskolából.

Az országos statisztikai adatokból arra következtethetünk, hogy a kimaradó gyerekek magas aránya főként azokban az iskolákban jelent súlyos problémát, amelyek a felvételnél szinte semmilyen szelekciós eljárást nem alkalmaznak, felveszik az általános iskolák leggyengébb tanulóit is, akik az esetek nagy részében rendezetlen vagy szegény családokból származnak, alacsony tanulási motiváltsággal és alacsony szintű készségekkel és tudással rendelkeznek, aminek következtében a viszonylag alacsony presztízsű középfokú iskolák követelményeit sem tudják teljesíteni. Ugyanakkor az időnek előtti kimaradás súlyos kudarcot jelent számukra, és nagy valószínűséggel kedvezőtlenül befolyásolja életük további alakulását.

Mivel a középfokú iskolai végzettség megszerzése a mai gazdasági körülmények között már a foglalkoztatás minimális feltételének számít, az a 20 000 gyerek, aki évente szakképzettség nélkül lép ki a munkapiacra, lényegében potenciális munkanélkülinek tekinthető. 2002-ben folytatott kutatásunk során azt igyekeztünk feltárni, hogy milyen társadalmi rétegek gyerekeit veszélyezteti elsősorban a középfokú iskolákból való kimaradás, mik ennek az okai és milyen módon lehetne segíteni ezen a helyzeten.

Kutatásunk során az alábbi kérdésekre kerestünk választ:

- Milyen családi és társadalmi jellemzők növelik leginkább az iskolából való kimaradás esélyét.

- Milyen általános iskolai teljesítmények jellemzők a kimaradó tanulókra.

- Milyen középiskolai pályafutás előzi meg a kimaradást.

- Mik a tanulók kimaradásának legfőbb okai.

- Hogyan történik a tanulók kimaradása az iskolából és milyen szerepet játszanak ebben a folyamatban az érintettek (tanulók, szülők, pedagógusok).

- Milyen pedagógiai, nevelési módszerek és eljárások növelik, ill. csökkentik az iskolai kudarcok, és a kimaradás esélyét.

- Mi történik a középfokú iskolákból kimaradó tanulókkal, milyen esélyeik vannak a reintegrálódásra, valamilyen másik középfokú iskola elvégzésére, ill. munkába állásra.

A kutatást empirikus szociológiai módszerekkel végeztük el. 135 olyan szakmai iskolában folytattunk adatfelvételt, amelyekben szakmunkásképzés is folyik, s ahol az utóbbi években viszonylag magas volt a kimaradó tanulók aránya. A kutatás során a következő empirikus adatfelvételekre került sor:

- 2002 tavaszán a középfokú szakmai iskolákból összegyűjtöttük a 2000/01-es tanévben kimaradt tanulók adatait (6453 fő).

- 2002 tavaszán valamennyi tanulónak postai kérdőívet küldtünk ki, amelyben a kimaradás okáról, és a tanulók kimaradást követő sorsáról gyűjtöttünk információt. A postai kérdőíveket a tanulók 12%-a (748 fő) töltötte ki, és küldte vissza címünkre.

- 2002 őszén személyesen is felkerestük azokat a kimaradó tanulókat, akik a postai kérdőíveken jelezték, hogy szívesen válaszolnának egy részletesebb kérdőívre (330 fő).

- Ugyanezen tanulók közül 60 fővel mélyinterjút is készítettünk.

A kutatás során összegyűjtött adatokat számítógépen dolgoztuk fel, az interjúk feldolgozását pedig szövegelemzéssel készítettük el. Az alábbi elemzés során mind a négy adatforrást (iskolai adatok, postai kérdőív, személyes kérdőív, interjúk) felhasználtuk, és ahol erre lehetőség nyílt, a kimaradó tanulók adatait ugyanezen iskolák 10. osztályos tanulóinak adataival is összehasonlítottuk.