Bevezetés (részlet)

[...]

Dsida Jenő költészetéről mindmáig egyetlen összefoglaló munka sem látott napvilágot, csupán néhány rövid újságcikk emlékezik meg róla. "Az irodalomnak soha sem lehet emlékezetzavara, mert az efféle amnéziák súlyos károsodást okozhatnak" - írja Kis Károly a Magyar Nemzet lapjain; most mégiscsak valamiféle tudatkiesésről lehet szó. Az ötvenes-hetvenes évek hallgatása politikai okokkal is magyarázható, hiszen az erdélyi magyar kisebbség költőjének komoly meggyőződéses hitről tanúskodó versei az elmúlt rendszerben valóban nem lehettek népszerűek. Ekkor még az elnyomás elleni tiltakozást, a társadalmi mondanivalót és az izzó forradalmiságot hiányolták művészetéből. Manapság talán a kisebbségi létből fakadó erős elkötelezettséget, a mindenekfelett álló nemzeti érzést kérhetnénk számon a költőn, hiszen versei csendes hazaszeretetről hittel vallanak, szélsőséges nacionalizmusról azonban soha. Kereszténysége elsősorban erkölcsi hitvallást jelent, a felebaráti szeretet felfogása szerint nemzeti hovatartozástól függetlenül mindenkit megillet. Tandori Dezső egész egyszerűen Dsida Jenő költői nagyságát vonja kétségbe. Véleménye szerint, bár 1-1 ponton valóban megközelítette az igazi nagyokat, összefoglaló életművet nem alkotott (Dsida Jenő rétegei). Cáfolnom kell ezt az állítást, s írásom egyik legfontosabb célkitűzése bebizonyítani, hogy az erdélyi költő életműve igenis teljes és egész, nem csonka, nem torzó, ellenkezőleg: kiérlelt, lezárt, befejezett.

[...]